Magyar Nemzet, 1902. november (21. évfolyam, 260-285. szám)

1902-11-01 / 260. szám

1902. november 1. MAGYAR NEMZET, érdekeltek véleménye kifejezésre jusson, mert a székely-kérdést a kormány nemcsak a székelyek javára, de velük együtt is akarja megoldani. Székelyudvarhelyen bemutatták a többi közt a miniszternek Bajnóczki András uramat, Magyar- Zsákod község harisnyás nábobját. Évtizedekkel ezelőtt szegény szolgalegény volt s vasakaratával és szorgalmával kétezerötszáz holdas birtokot szer­zett. Darányi miniszter melegen megrázta az öreg székely kezét. — Hogyan szerezte a rengeteg földet ? — kérdezte tőle a miniszter.­­ — Kegyelmes uram, —felelte a székely gazda — lehetnék csak még egyszer húszéves, majd megmutatnám, hogy még többet is tudnék sze­rezni ! Bajnóczki uram tehát nem árulta el a vagyon­szerzés titkát s a miniszter nem is kutatta to­vább. A miniszter tovább folytatta útját Csík­szereda felé.­­ Petic­ió. A lapoknak az a híre, mintha Kosz Gyula szepes-szombati mandátuma ellen már napokkal ezelőtt újabb peticziót adtak volna be, tévedésen alapszik. Igaz ugyan, hogy a kérvénye­zők már három nappal ezelőtt deponálták a 3000 korona biztosítékot az állampénztárnál, de maga a peticzió tényleg csak ma reggel, tehát a törvény­szabta határidő utolsó napján érkezett be a Kúriához.­­ A hágai nemzetközi bíróság új tagja. A hi­vatalos lap mai száma közli, hogy a nemzetközi összeütközések békés elintézése tárgyában Hágá­ban 1899. évi július 29-én kötött nemzetközi egyezmény 23. czikke értelmében, az osztrák-ma­gyar monarchia részéről, a királyi németalföldi kormánynál, a hágai állandó választott bíróság jegyzékébe teendő fölvétel végett, az elhalálozott dr. Szilágyi Dezső, a magyar országgyűlés képvi­selőházának tagja, volt királyi magyar miniszter helyett Berzeviczy Albert, cs. és kir. titkos taná­csos, a magyar országgyűlés képviselőházának tagja neveztetett meg.­ket a reggeli lapok bő kommentárral kisérik. A Morning Post a czikkel kapcsolatban meg­jegyzi, hogy 6-7 évvel ezelőtt egy angol-német szövetség gondolata még megvitatható lett volna. De azóta Németország a tengeren való uralom jelszavát hangoztatja, úgy hogy Német­ország hatalma csak Anglia rovására érvényesül­het. A Standard bécsi értesülése szerint Muravjev egy Anglia ellen irányuló koalíczió létesítését ter­vezte. Francziaország azonban nem volt haj­landó e tervhez hozzájárulni, utóbb pedig Miklós czár is ellene nyilatkozott. Ily körülmények között 1900-ban, a­mikor Rumbold szerint Ferencz József király angol­ baráti nyilatkozato­kat tett, már nem volt szükség Anglia érdeké­ben való aktív beavatkozásra. Az azonban kétségtelen, hogy Ferencz József király Német­országnak Angliával való kibékülését propagálta. TÁVIRATOK. A forrongó Balkán, Konstantinápoly, október 31. A porta jelen­tése szerint Mellikben és a szerreszi szandiák más városaiban a bolgár lakosság folytatja a fegyverek beszolgáltatását. Anglia és Németország, London, október 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) Sir Horace Rumbold volt bécsi nagy­követnek Ferencz József királyról szóló czik-Azok ellenben, a­kiknek életükben kedve­zett a szerencse, a­kik voltak valakik e vilá­gon, rendesen egész őszintén arra vágyakoznak, hogy kikerülhetlen elmúlásuk feltűnés nélküli, csöndes és minél egyszerűbb legyen. Csak mi­nél kevesebb gyászpompa s csak minél jeltele­nebb sír valamely félreeső temetőben — ez a szokásos végakaratuk. De ah, az életben maradóknak semmire sincs oly kevés gondjuk, mint a meghaltak ilye­tén végakaratára. Az élet szerencsétlensége általában foly­tatódik még a halálban is. A­ki élve jelentéktelen volt, annak rend­szerint a temetése és sírja is jelentéktelen. Az nem kap sem zenekiséretet, sem drága sírkövet, sem egyéb feltűnő kegyeletet a halál után. A­ki viszont élve jelentékeny volt, azt — bár­mily nyomtalan elmúlást végakart is — pom­pásan temetik, sírját feltűnővé teszik hatal­mas emlékjellel és egyéni kiválóságának hírét halálán túl is soká fentartja a kegyelet. Szóval, kinek-kinek a maga végakarata ellenére jut, vagy nem jut a halálontúli dísz­ből. Csak az élők hatalmasak, csak az történik, a­mit ők akarnak. S miért is ne ? Olyan jelentéktelen halott még sohasem volt, a­ki fellázadt volna, a miért vele holtában is csak oly kurtán bánnak el, mint életében. De olyan jelentékeny sem, a­ki tiltakozhatott volna : »ugyan, mit csináltok velem ennyi ko­médiát, mikor én ezt végakaratomban kikértem magamnak?«* Valamennyien foglalkozunk e kérdéssel­: mi jobb halálunk után — ha eltemetnek, vagy ha elégetnek bennünket? Azt hiszem, az elégetésre vágyók száma napról-napra növekszik, New­ York, október 30. San Juan de Portorico­­ból jelenti egy távirat, hogy a szigeten nagy az izgatottság. Ponc­iban tegnap és ma a republiká­nusok és federalisták között harczok folytak, a­melyekben két embert megöltek és többeket megsebesítettek. A támadók állítólag a republikánu­sok voltak. A színházban a zavargások miatt szünetelnek az előadások. Nem csoda! A­kinek csak valamelyes képzelőtehetsége van, az mind rettentőnek találja, hogy majdan a sír férgei rágódjanak rajta. Kétségkívül esztétikusabb dolog hamarosan elégni egy marék tiszta hamuvá, mint éveken át utálato­san rothadni. Az utálatos rothadás gondolata annyira iszonyú, hogy ezzel szemben még a parsik temet­kezési módja is kívánatos. A parsik, a­kik az ókori, valódi ária per­zsáknak zoroaszter-hitű utódai, kiviszik halottjuk testét a hallgatás tornyába. Ez egy hengeralakú építmény, mely az ég felé mered, teteje nincs, ellenben belső mélysége fölött egy vasrács hidalja át vízszintesen körfalát. A halott testét ráhelyezik mezítelenül a vasrácsra, mely felett szabadon ragyog az égnek boltozatja. A hallgatás tornya körül azonban ezrével lebzselnek és keringenek minden időben a már oda szokott kányák, vércsék, saskeselyük s mindenféle dög­­húst kedvelő ragadozó madarak. A vasrácsra helyezett holttest, a­mint ki­vivői eltávoztak, e sötét seregben rácsapó mada­rak prédája lesz. Pár perc­ múltán nincs többé egy falat hús sem rajta, csontjai ellenben ko­pogva potyognak le a vasrács közein a torony­üreg mélyébe, a többi közé. Nekünk ez borzalmas, mert szokatlan. Pedig mégis csak sokkal szebb, ha az embert a madár eszi meg gyorsan, mintha a féreg lassan. De, ki merné azt képzelni, hogy a mi ke­resztény czivilizácziós világunkban akár az ős­­pogány hullaégetés, akár a parsi temetés valaha általánossá lehetne? Nem, tisztelt uraim és hölgyeim, bennün­ket csak úgy el fognak ásni valamely székes­­fővárosi tarifa szerint eladandó sírhelybe, mint akármely más helybéli jó keresztényt. És volta­képpen az a sírhely nem is annyira eladandó, hanem csak kiadandó. Mert a sír, melyet ka­punk, mindössze harmincz esztendőre szól. E határidő után kilöknek bennünket örök nyugo­dalmunk helyéről s maradék csontjainkat leg­jobb esetben összevissza hajigálják holmi közös sirgödrökbe. No, most aztán — mivel olyan elégetést elvből ellenző jó keresztények vagyunk — hát tessék a test feltámadásának napjára nagy re­ményekkel gondolni! Micsoda zűrzavar lesz az ! Hol találom én meg ballábszáramat a job­bikhoz? A temérdek összevissza­ hányt csont között, hol van az én koponyám? A­melyet nagy nehezen felkaparintok, csakugyan nem másé-e ? Mit csinálok én vele, ha véletlenül olyan ostoba lírikusé, a ki életében mindig édes gyökeret rágott s affektált híg verseket nyafo­gott? ... Hát én — szavamra mondom — úgy vágom földhöz azt a hitvány csontedényt, hogy az összes arkangyalok sem szedik többé össze a darabjait. Én nem vagyok képes felfogni a hipo­­krízist, mely, ily temetkezési körülmények közt, a test feltámadásáról szóló dogma czímén borza­­dozik a halottégetéstől. Jobban felfognám, ha azt mondanák : ugyan, ne okoskodjál! Neked, ha egyszer meg­haltál, tökéletesen mindegy, akármit csinálnak veled. Az elégetés a tüzelőanyagok mai ára mellett rettentő drága lenne, míg a harmincz évre szóló örök nyugodalom az anyaföldben­ viszonylag olcsónak mondható. Hát mit terhel­néd felesleges költséggel utódaidat ? Takarodj­­ a földbe és­­ jól van. Hát jól van! Török küldöttség a czárnál. Pétervár, október 31. A rendkívüli török kö­vetség Turkhán basa vezetése alatt Jaltába érke­zett. A követséget a kikötőben ünnepiesen fo­gadták. A román király Bulgáriában. Bukarest, október 81. A félhivatalos lapok a következő jelentést közlik: Október 29-én (novem­ber 11-én) Károly király Ruszcsukban megláto­gatja Ferdinánd bolgár fejedelmet. Ez alkalommal kirándulást terveznek a plevnai csatatérre. Öröm­mel üdvözöljük ezt a látogatást, mint szerencsés jelét a szomszédos országokkal való barátságos vi­szonynak és mint zálogát Kelet-Európa békéjé­nek. Megható és lélekemelő pillanat lesz, a­mikor a plevnai győző és Bulgária fejedelme barátságo­san kezet szerít egymással azon a harcztéren, a­melyen a fejedelemség kovácsoltatott. Orosz hajók a Csendes-óczeánon, Pétervár, október 31. A Retvizan, Pallada és Oszk­abia pánczéloshajók Kronstadtból elindultak a Csendes-óc­eánra. Zavargás: Sanghai kiürítése. London, október 31. A Times jelenti Sang­­haiból tegnapi kelettel: Németországnak Sanghai kiürítésére vonatkozó feltételei nagy érdeklődést keltenek. Kínai hivatalnokok határozott ellent­mondást látnak az ellen, hogy Angliát befolyás, illeti meg a Jangcse-völgyben, a mely igényét Németország a tien­csin-csingkiangi vasút tár­gyában 1898-ban folytatott tárgyalások alkal­mával elismerte s a melyről szó van az angol­orosz egyezményben is, a mely a gazdasági és földrajzi gravitáczió elvét elismerte. A kínaiak teljesen felismerik a német kormány eljárásá­nak jelentőségét. A német főkonzul Hankauba utazott, Kínából. London, október 31. A Standard jelenti Tien-Csinből. A kínaiak november 2-án újra átveszik Tien-Csinben a belföldi vámok beszedését. Az ádeni határrendezés: Konstantinápoly, október 31. A Jildiz-palotá­­ban tartott ismételt bizottsági tárgyalások után a tegnapi minisztertanács a jemen-ádeni határrende­zés kérdésében Anglia követeléseinek teljesítését ajánlotta. Az erre vonatkozó határozat szentesíté­sét tegnap estére ígérték az angoloknak és tény­leg ki is adtak egy krádét, a­melyet azonban még nem közöltek az angol nagykövettel. E formalitás elintézésével az ügyet elintézettnek tekintik és azt várják, hogy a porta a helyszínen lévő csapa­tok visszavonását pontosan végre is fogja hajtani és ezentúl nem fogja megújítani most támasztott követeléseit, mert Anglia komolyan kijelentette, hogy az Aden mellett lévő területre való minden igényét fentartja. A Jildiz-palotában ez a kierő­szakolt engedékenység nagy boszúságot okozott. A japán tengerészet. Yokohama, október 30. A kabinet által jóvá­hagyott flottaszapor'-’­­ terv 1.650.000 jen ,évi költségtöbbletet muta ki tíz évre. Újra sztrájk. Scranton, október 30. A bányamunkások sztrájkja ügyében kiküldött bizottság megkezdte a bánya­munkások különféle életviszonyainak praktikus tanulmányozását. Harletonból táviratozzák, hogy tizenkét szénbányában megint sztrájkolnak a mun­kások. 3

Next