Magyar Nemzet, 1903. április (22. évfolyam, 79-103. szám)
1903-04-01 / 79. szám
2 MAGYAR NEMZEt. 1903. április 1. kiegyezés gyöngyének. Becsét és értékét az egész ország csak akkor fogja igazában megítélni, a mikor hatása érvényesülni fog, és egész gazdasági életünk beleilleszkedik a rendezett valutájú államok milienjébe. Pénzünk értékének állandósága most, mikor a külföld úgy képességünket, mint akaratunkat látja, a készfizetések fölvételével teljesen biztosítva lesz. S a nagy reformnak a gazdasági élet minden ágára kiterjedő hatása el nem fog maradni. Hosszú idők kínos békéi hullanak le rólunk. Felszabadulunk a pénzérték bizonytalanságának lidércze alól s a rendezett állapot minden előnye kecsegteti jövendő fejlődésünket. S a ki az utolsó lánczszemét a békának szilárd, biztos kézzel lefürészeli, Széll Kálmán neve elenyészhetetlen betűkkel lesz bevésve a magyar közgazdaság történetébe, azokéval együtt, akik fáradhatatlanul buzgólkodtak Magyarország pénzügyi regenerálásán. Budapest, márczius 31. A képviselőház holnap, szerdán, délelőtt 10 órakor ülést tart. Napirenden lesz az indítvány- és interpellációs könyv felolvasása, azután az újonczlétszám megállapításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, amelyhez szólásra fel vannak jegyezve: Hilbert Károly, Putnoky Mór, Gál Sándor, Bartha Miklós, Széchényi Gyula gróf a királynál. Bécsből táviratozzék: Ő felsége Széchényi Gyula grófot, a király személye körüli minisztert ma délelőtt hosszabb kihallgatáson fogadta. A pénzügyminiszter a bírákról. A képvselőház mai ülésének elején Lukács László egy félreértést oszlatott el, mely a pénzügyi bizottságnak tegnapi ülésében tett nyilatkozatából keletkezett. Ezt a nyilatkozatot ma Rátkay László reprodukálta s reprodukciójának czélzata az volt, hogy a miniszter szavaiból a magyar bírói kar sértését magyarázza ki. Lukács pénzügyminiszter egy pillanatig sem tűrhette szó nélkül, hogy neki ilyen czélzatokat tulajdonítsanak. Kijelentette, hogy a bírói kar minden sérelme tőle teljesen távol áll s ezt be is bizonyította tegnapi nyilatkozatának ismétlésével. A miniszteri deklaráczió lényegbeli tartalma az volt, hogy a pénzügyminiszter anyagilag függetlennek óhajtja látni a magyar bírói kart, hogy az nagy hivatásának magaslatán állhasson. Ámde függetlennek óhajtja látni az adminisztráció tisztviselőit is, mert azok vállaira nem kevésbé fontos feladatok intézése nehezül. Általános tetszés közepett utalt azután Lukács László a kormánynak arra a jogos törekvésére, hogy a fizetésrendezés előnyei folytán a tisztviselők mellékes elfoglaltsága elimináltassék. A bírói kar inkompatibilitása eddigelé is szigorúan keresztülvitetett, a jövendőben, a dúsabb javadalmazás folytán ez az irányzat könnyebben leszen végrehajtható az adminisztratív tisztviselőknél is. Ennek bizonyára az állam fogja hasznát látni s e mellett vége vettetik annak a méltánytalanságnak is, amely eddigelé ebben a tekintetben a bíró és az adminisztratív tisztviselő közt fennállott. A Ház figyelemmel hallgatta meg e fejtegetéseket, melyekben a miniszter tegnapi nyilatkozatát úgyszólván szó szerint megismételte. Nem sérelmet, hanem őszinte rokonszenvet olvasott ki belőlük a bírói kar irányában s ehhez képest még az ellenzék is helyesléssel vette tudomásul. Több szó éppen ezért erről a témáról nem esett. Két küldöttség. Tápéról és a váli választókerületből ma délelőtt küldöttség tisztelgett Apponyi Albert grófnál, a képviselőház elnökénél, az újoncztörvényjavaslat napirendről való levétele tárgyában. A tápéiakat Kelemen Béla országgyűlési képviselő, a váli küldöttséget Gyapai Pál bicskei földbirtokos vezette. A küldöttségekhez csatlakoztak Kossuth Ferencz, Szederkényi Nándor, Madarász József, Benedek János, Pichler Győző, Olay Lajos és Horváth Gyula országgyűlési képviselők. A tápéi küldöttség szónokának beszédére Apponyi Albert gróf, a képviselőház elnöke a következő beszéddel válaszolt: Tisztelt polgártársak! Megjelenésüket, amelylyel nem személyemet akarják megtisztelni, hanem azt a magas közjogi méltóságot, amelyet a képviselőház bizalmából elfoglalok, tehát magát a képviselőházat, ilyen értelemben szívesen veszem és köszönöm. Ha szónokuk azt mondta, hogy a katonai javaslatokat ellenző képviselők támogatására is jöttek, úgy én erre visszhangot nem adhatok. Ne forogjon fenn egyáltalán semmi félreértés oly irányban, mint hogyha e küldöttségek fogadása által bármely politikai mozgalmat támogatjelesebb színházaival s legkitűnőbb művészeinek előadási modorával. Művészi egyénisége e közben teljesen kidomborodott s tisztán megjelölve látta maga előtt azt az irányt, a melyre hivatása utalja. Nagyobb mértékben érvényesülni azonban csak Szerdahelyi Kálmán elhunyta után nyílt alkalma. Ekkor lepte meg a közönséget azzal az alakító erővel, melyet addig alig sejtett benne valaki. Eleinte még a kritika sem biztató. Szemére vetették, hogy sokszor félszeg, hogy túlzó, hogy kezeit nem tudja hova tenni, stb. Amint azonban nagyobb alakításokra is tere nyílt: naprólnapra nőtt a közönség szemében. Felkeltve érte teljes ambiczióját s lelkiismeretes szorgalommal, törhetetlen akaraterővel feküdt neki tanulmányainak s a szorgalommal párosult tehetség rohamosan kezdte meghódítani azt a tért, melyet Szerdahelyi elhunytéval elárvultnak vélt úgy a közönség, mint a kritika. És ez időtől kezdve már nem volt a Nemzeti Színháznak Nádaynál többet foglalkoztatott férfitagja. Szalondarab, dráma, vígjáték, bohózat nem kerülhetett a színpadra, hogy abban ne Náday játszta volna az oszlopos szerepek egyikét. Nagy szenvedélyek, lelket dúló viharok ábrázolására nem termett, de a középműfaj férfiszerepkörét minden árnyalatában művészileg tudta betölteni. Azoknak a típusoknak a száma, amelyeket e körön belül alkotott, szinte bámulatos. Rendkívüli utánzó képessége meglepő élethűséggel bír elénk varázsolni mindent, amivel az életben találkozunk. Az elegáns szalonbős, a finom csábító, a ledér udvarló, a sivár kedélyű járdatipró, a szeretetreméltó semmirekellő, a tapasztalatlan, félszeg ifjoncz, a kiélt rové, a könnyelmű, a bonvivant, a nemeslelkű jó bolond s a mi ezer meg ezer változatait az emberi természetnek az életből ismerjük, az benne mind oly kitűnő ábrázolóra talál, hogy bátran sorozhatjuk őt ama művészek közé, kik legelső nemzeti műintézetünk méltó büszkeségét képezik. Olyan művész, akire a világ minden színpada büszke lehetne. Vannak szerepei, amelyekről el van ismerve, hogy azokat senki sem játszsza több finomsággal, nagyobb elegancziával, mint Náday. Rendkívüli könnyűség a legkülönbözőbb fajtájú szerepekben, értelmes, eleven előadási mód, kifejezési erő a taglejtésben és mozdulatokban, szóval a tökéletes otthonosság a színpadon, sokszor meglepő tehetséggel, ízléssel és az ábrázolt jellemhez illő természetes hűséggel párosulva, a vígjáték, általában a finom komikum szakmájának oly elsőrendű ábrázoló művésze Náday, amilyen a színművészetben és mindenekfelett a magyar színművészetben ritkán születik. Ámde mintha felesleges munkát végeznénk Náday kidicsérésével. A közönség negyven esztendeje ismeri és szereti. A holnapi, negyvenesztendős jubileuma csak alkalom arra, hogy ismét és újra a szokottnál impozánsabb módon nyilatkozzék meg ez a szeretet, melyet nagy művészete már évtizedek óta biztosított számára. És amikor ezt a ritka jubileumát testi és lelki erejének teljes épségében ünnepli, hát valóban elmondhatjuk róla, hogy ő a sorsnak ezt a kedvezését megérdemlő küzdelmével, szorgalmával, kitartásával és azzal az erőfeszítő munkássággal, melylyel a művészetnek szolgált. És mi is szívesen és örömest csatlakozunk azoknak a jókívánságaikhoz, akik a művészt még ezután is soká óhajtják ünnepelni azon a pályán, melynek eddigi élete szentelve voltnék, mert ezt állásomból kifolyólag sem tehetném. Az én szerepem csak az, hogy a közvélemény bármely árnyalatának törvényes megnyilatkozását átvegyem és a Háznak átadjam. Szónokuk kiváló melegséggel hivatkozott ősi alkotmányunkra. Valóban a nép összes jogainak és szabadságainak ez az egyetlen vára. És ha vannak, nem tagadom, erre vonatkozó aggodalmaim, úgy bizalmat merítek a magyar nemzet hagyományos alkotmánytiszteletéből, amely bizonyára mindannyiunk lépéseit irányítani fogja e Házon belül is, kívül is. Püspöki tanácskozás. Vaszary Kolos bíboros herczegprimás a katolikus püspöki kar tagjait ma délelőttre tanácskozásra hívta egybe budavári palotájába. A püspöki kar tagjai már jóval tíz óra előtt gyűltek egybe a palotába, hol őket dr. Kohl Medárd püspök fogadta. Pontban 10 órakor lépett a terembe Vaszary Kolos bibornok herczegprimás, kit a püspöki kar tagjai mély hódolattal üdvözöltek. A herczegprimás üdvözölte az egyháznagyokat s rövid ima után megnyitotta az értekezletet. A jegyzői tisztségre Várossy Gyula székesfehérvári püspököt kérte föl. A püspöki kar tagjai közül jelen voltak: Császka György kalocsai érsek, Bubics Zsigmond kassai püspök, Meszlényi Gyula szatmári püspök, Szmrecsányi Pál szepesi püspök, Majláth Gusztáv gróf erdélyi püspök, Hettyey Sámuel pécsi püspök, Széchényi Miklós gróf győri püspök, István Vilmos dr. szombathelyi püspök, Várossy Gyula dr. székesfehérvári püspök, Laurán Ágost nagyváradi püspök-helyettes, Mihályi Viktor balázsfalvi görög katolikus érsek, Vályi János eperjesi görög katolikus püspök, Radu Demeter dr. lugosi görög katolikus püspök. A többi egyházfejedelem részint betegség, részint egyéb elfoglaltság miatt kimentette magát. Tárgyalásra kerültek azok a katolikus tanügyi javaslatok, amelyek a püspöki karnak a múlt évi február 15-én és október 18-án tartott értekezletén részint bemutattattak, részint letárgyaltattak. Ezekre a javaslatokra végleges határozatot hoztak. Majd a beérkezett kérelmek és gyűjtőívek fölött határoztak. Választási mozgalom. Kézdivásárhelyről jelentik a M. T. I.-nak, hogy Tagányi Sándor, a kézdivásárhelyi vidéki kerület szabadelvű pártjának jelöltje visszalépett. Országgyűlés. Az ülés napirend előtti diskusszióval kezdődött. Rátkay László kért szót. A tegnap esti pénzügyi bizottsági ülésben történteket tette szóvá. Lukács pénzügyminisztert támadta, akinek az ajkára olyan nyilatkozatot adott, amely a magyar bírói kar sértését tartalmazta. A pénzügyminiszternek valóban nem esett nehezére beigazolni, hogy a neki tulajdonított nyilatkozatot nem tette. Reprodukálta tegnap elmondott szavait s e szavakból egész objektiv hallgatósága nem olvasott ki egyebet, mint a bírói kar iránt való meleg jóindulatot s azt az őszinte törekvést, hogy e derék kor anyagi érdekeit megoltalmazza. A véderő-vitához elsőnek Csofszky Lajos szólott. Éles beszédet mondott s támadásaiban teljességgel tulment a mértéken a mi nem vált előnyére felszólalásának. A róna személyét ugyan számos helytelen prezienssel szemben a vitába nem vonta be, a s élesebben támadta azonban a király felelő tanácsosait, amivel elnöki megrovást is vont mára. A beszédet, amelynek különben érd tartalma a túlzások folytán határozottan védett, párthívei lelkesen megéljenezték. Az ülés második felében Kier Győző mondott beszédet. Figyelemingatták fejtegetéseit s kétségkívül erősen rtba a szónok mellett, hogy a hónapoké tartó vita letarolt mezején még nyíltak ka virágok. A képviselőház ülése ! — Kezdete délelőtt ! Elnök: Dániel Gábor. Jegyzők: Szőts Pál, Dede Gyula. A kormány részéről jelentő miniszterelnök, Lukács Lászlólósz Sándor igazságügyminügy, Endreyfil Kálmán miniszter, 31-én.