Magyar Nemzet, 1903. április (22. évfolyam, 79-103. szám)

1903-04-03 / 81. szám

1903. április 3. SILVAE NEMZET. Szerencsétlenül járt léghajósok. (Saját tudósítónktól.) A Turul léghajó, a, Magyar Léghajós­ Egyesület tulajdona, ma reggel utasaival együtt szerencsétlenül járt. A léghajó, melyet olyan gyakran láttunk verőfényes tavaszi napokon a főváros házai felett lebegni, romokban hever, utasai: Kral Sándor főhadnagy, Ordódy Pál földbirtokos, ifj. Tólnay Lajos, a mete­orológiai intézet helyettes igazgatója és Krsbik­ Gyula mérnök többé-kevésbé súlyosan megse­besültek. És valósággal Isten csodája, hogy a léghajósok kirándulása nem nyert még tragi­­kusabb befejezést. A Turult a lipótvárosi gázgyár félkilencz órára megtöltötte. Ekkor az említett urak he­lyet foglaltak a kosárban és a léghajót, mint már annyiszor, húsz munkás az alácsüngő erős köteleknél fogva kihúzta a gazométer előtti térségre: a Turul állandó felszállási helyére. Ámde a­mikor a térre értek, hirtelen erős szél támadt, a­ munkások nem bírták tartani a köteleket, a Turul oldalt fordult és a következő pillanatban felszabadult. A földhöz vágott mun­kások rémes sikoltozásba törtek ki, mialatt a léghajó nyílsebesen röpült oldalvást felfelé, egye­nesen neki a magas gazométer tetőzetének. Már oda is ért, kosarával belevágódott és hogy mily erővel röpült felfelé, bizonyítja, hogy a tetőzet egy darabját leszakította. Aztán az erős lökés foly­tán ismét irányt változtatva, nekiment a gáz­gyár szomszédságában levő Vulkán-gépgyár tűz­falának. Az utasok katasztrófája itt következett be. Ordódy Pál, bármilyen erősen is kapasz­kodott a kosárba, az erős lökés folytán ki­röpült és a Vulkán-gyár tetőzetére esett. Két munkás dolgozott itt, ezek szinte hihetetlen gyorsasággal siettek a szerencsétlenül járt lég­hajós segítségére, a­ki azonban így is súlyosan megsebesült. Ezenközben a léghajó súlyt vesztve még sebesebben szállt felfelé. A szerencsétlenség el­­feerülhetlennek látszott. Ámde Král főhadnagyot nem hagyta el lélekjelenléte. Élők­ óta kését és hatalmas léket vágott a Turulon. És ezzel a léghajósok élete meg volt mentve. A Turul a nagy szélben oldalt bár, de ereszkedni kezdett és végül leesett a Váczi-út 64-ik számú üres telekre. Természetes, hogy a dolog korántsem ment simán. Kubik Gyula és Král főhadnagy a földrevágódva, fejükön jelentékenyen megsérül­tek, m­íg Tolnay szerencsére csak zúzódásokat szenvedett. A Turul sebesültjei közül Ordódyt Dollinger tanár első sebészeti klinikájára, Kubi­­kot és Krált a mentők lakásukra szállították, míg Tolnay saját lábán ment haza. A szerencsétlenség. Helyszínén járt tudósítónk a következő részle­teket írja a szerencsétlenségről: A Magyar Léghajós­ Egyesület mára nagyobb kirándulást tervezett a Turul léghajóval, melyet e czélból már reggel 6 órakor tölteni kezdtek a Külső Váczi-út 64. számú gázgyár telepén. A lég­gömb fél 8 órára megtelt s megjelentek utasai: ifj. Tolnay Lajos kapitány, Ordódy­ Pál volt or­szággyűlési képviselő, földbirtokos, Kubik Gyula mérnök, Kubik Béla képviselő testvéröcscse, végre Král Sándor tüzérfő­hadnagy, az ismert katonai léghajózó. A társaság 9 órakor ült be a kosárba s pár percz múlva a szél elragadta a gömböt a munká­sok kezéből. A léghajó rohamosan emelke­dett, de a nagy északi szél magával ragadta lég­hajót s a Külső Váczi-út 69-ik száma alatt levő Vulkán-gyár kéményének sodorta. Mintegy négy­­emeletnyi magasságban volt ekkor a hajó s abban a pillanatban, a­mikor a kosár a kéményh­ez ütő­­dött, Ordódy Pál hirtelen félelmében meggondolat­lanul kiugrott a kosárból. Ordódy szerencsére nem a földszintre, hanem a gyár egyik épületének tetejére zuhant, de így is vérrel borítva, eszméletlenül terült el. A gyűr­­tmény teteje összeomlott, a melynek törmelékei a többieket is megsértették. Különösen Král fő­hadnagyot, a ki a veszedelmes pillanatban lélek­jelenlétét el nem vesztve, felkuszott a kötélzetre s a gömböt kardjával felhasitotta. A léghajó erre pár pillanat alatt a földre zuhant s ekkor már Král­y főhadnagy is elvesztette eszméletét. A szerencsétlenségről rögtön értesítették a mentőket, a­honnan Kovács Aladár dr. igazgató s Aczél Károly dr. főorvos ment ki több mentővel a szerencsétlenség színhelyére, miközben Ordódy Pált összetört tagokkal lehozták a tetőzetről. Eszméletlen állapotban szállították Dollinger Gyula egyetemi tanár klinikájára, Král főhad­nagyot angyalföldi lakására vitték. Szerencséseb­ben kerültek ki a veszedelemből Tolnay Lajos és Kubik Gyula, a­kik csak erősebb zúzódásokat, bőrhorzsolásokat szenvedtek s bérkocsin hajtottak haza. A rozoga »Turul« ott maradt a gyártelepen s az egész délelőtt folyamán óriási tömeg bámulta a ledőlt gyárkémény s a tönkrement léghajó rom­jait. A szerencsétlenség híre hamar elterjedt a fő­városban s négy emberhalálról beszéltek, a­mi sze­rencsére nem bizonyult valónak. Az V. kerületi kapitányság részéről Szent­­királyi Béla rendőrfogalmazó ment ki a szerencsét­lenség színhelyére, hogy a katasztrófa körülmé­nyeit megállapítsa. Kihallgatta a telep munkásait: Korotny Ede, Tauszeg József, Szarka Béla és Gyurkovits József napszámosokat. Egy másik tudósítónk a következőket jelenti: A Turul kosarának négy ülése van, a négy sar­kában. Král Sá­ndor tüzérfőhadnagy és Kubik Gyula mérnök egymással szemben, míg a másik oldalon Ordódy Pál földbirtokos és Tolnay Lajos dr., a Léghajós­ Club kapitánya foglaltak helyet. A gömb köteleit mintegy 20 munkás tartotta. Még mielőtt Tolnay kiadhatta volna a jelszót az indulásra, valami roppanás hallatszott. A kötelet tartó munkások azt hitték, hogy valami robbanás történik és riadtan szétszaladtak. A léghajó így éppen a­mikor egy szélroham süvített végig, fel­szabadult. A szélvész felkapta a léggömböt és a gázgyár-épület tetejének párkányzatához sodorta a kosarat. A párkányzat alá szorult Kráhl főhadnagy és Kubik Gyula, a­kik a tetőtől már ekkor meg­sebesültek a fejükön. A párkány nagy részét le­törte a gömb, a­melyet a szélvihar tovább sodort. A visegrádi­ utczán át a Vulkán-gépgyár telepére ért a hajó. Brunner nevű gépész a veszedelem lát­tára felkiáltott Tolnayhoz: — Kinyitni a szelepet! Tolnaynak sikerült megragadni a szelep zsinór­ját és a következő pillanatban látható lett a gömb lassú összezsugorodása. Ekkor történt a szerencsétlenség. A szél a léggömböt a Vulkán-gépgyár egyik kis kéményéhez sodorta. Egyesek állítása szerint Ordódy Pál kicsúszott a léghajóból, mások szerint kiugrott a kosárból, a­honnan mi­nt egy- három­négy méter magasságból a gyár tetejére zuhant. Fejjel esett a tetőre és vértől borítva, eszmélet­lenül maradt ott. A­­szél a léggömböt átsodorta a Váczi-út 64. számú üres telekre, a­hol hatalmas bútorszállító­­kocsik állottak. A léghajó gömbje a telken álló kis ház kéményét lesodorta, a kosár pedig az egyik bútorszállító-kocsihoz vágódott. Oly erővel történt a zuhanás, hogy Kubik Gyula fejjel zuhant a kocsinak és eszméletlenül maradt a kocsi alatt. Král főhadnagy is véresre zúzta magát, míg Tolnay még idejében a földre ugrott a kosár­ból és apróbb zúzódásokon kívül komolyabb baja nem esett. A szerencsétlenségnek tanúja volt Kubik Béla országgyűlési képviselő is, a­ki kocsin vitte ki az öcscsét a felszálláshoz. Nyomban öcscse segítségére sietett, a­kit egyenesen a Rókus­­kórházba szállított. Itt az orvosok zúzódást állapítottak meg. A legveszedelmesebben sebesült Ordódy Pál, a­kit aligha mentenek meg az élet­nek. A léghajó felszállását a Meteorológiai Intézet tornyából messzelátón figyelték meg és a katasztró­fának szemtanúi voltak az óriási távolság daczára. Szalay Károly titkár bérkocsin ment a katasztrófa színhelyére. Král főhadnagy elbeszélése. Tudósítónknak alkalma volt rögtön a sze­rencsétlenség után Král főhadnagygyal beszélni, a­ki a következőképpen mondta el az szeren­csétlenség történetét. Ma reggel 8 órakor négyen, Ordódy Pál földbirtokos, ifj. Tolnay Lajos, a léghajós egye­sület kapitánya, Kubik Gyula és én kimentünk a léghajóhoz. A Turult már éjjel kezdték tölteni a légszeszgyárban. Mikor kiértünk, megvizitál­­tuk a léghajót és azt tapasztaltuk, hogy nin­csen egészen megtöltve és egy utántöltést kell rajta végezni. Ez eltartott fél 9 óráig. Heggel gyenge szél fújt, de ez nem lett volna baj, mert már nagyobb szélben is tettünk lég­utazást. Néhány perc­c­el fél kilencz óra után jobb­nak tartottuk, hogy a léghajót nem a gazo­­méter előtti szűk és felszállásra alkalmatlan téren, hanem szabadabb helyen engedjük fel­szállni. Beléptünk tehát mind a négyen a léghajó kosarába és kiadtam a parancsot, hogy vontas­sák le a léghajót arra a szabadabb térre. Ez meg is történt. Alig voltunk azonban ott, egy délkeleti irányú szélroham belekapaszkodott a léghajóba, a­melyet vagy húsz munkás tartott ugyanannyi kötélen. A léghajó a szélroham következtében jobbra fordult, de oly erővel, hogy a mun­kások kezéből kiragadta a köteleket. A munkások a földhöz vágódtak, mi pedig fel­szökkentünk a levegőbe. A szélroham odavágott bennünket a gazométer felső tetejéhez (a gazo­­méternek két tetőzete van: egy alsó, a nagyobbik és egy felső, a kisebbik). Ekkor beláttam, hogy óriási veszélyben forgunk. Hamar felkapaszkod­tam a léghajó torkolatához és felhasítottam a burkolatot. A következő pillanatban a gáz kez­dett kiömleni és mi kezdtünk leereszkedni. Közben egy újabb szélroham odasodort bennün­ket a Vulkán-gyár tűzfalához, melyet a léghajó kosara letört. Itten esett ki Ordódy és a tűzfal mentén levő gyári raktár tetőzetére zuhant. Szerencsére a tetőt éppen két munkás javította és igy ezek megakadályozták azt, hogy Ordódy a tetőről a földre zuhanjon. Egy fél percz múlva mi is a földön voltunk, a Váczi-út 64-ik szám alatt levő Münz Izidor tulajdonát képező udvaron. Mind a hárman a földre estünk. Ordódyn kívül leginkább Kubik Gyula sérült meg. Az én sérülésem olyan, hogy, azt hiszem, nem is kell megszakítanom szolgálatomat. Szemtanuk elbeszélése. Fischer dr., a Vulkán-gyár főmérnöke, a­ki látta az egész szerencsétlenséget, a következő­ket mondja: — Azt hiszem, hogy Ordódy Pál nem esett ki, hanem kiugrott a léghajóból. Láttam ugyanis, hogy a­mikor a léghajó odacsapódott a tűzfalhoz, Ordódy bele akar ka­paszkodni a tűzfalba, nyilván azzal a szándék­kal, hogy a tetőre jusson. Persze, a tűzfal le­­dőlése után ez nem sikerült neki, és ezért koc­káztatta az ugrást. Poltay Sándor gyári munkás, a­ki a gyár udvarán foglalatoskodott- akkor, szintén látta, a­mint Ordódy, a­ki az esés után eszméletlenül vonaglott a tetőzeten, oly erővel ugrott le, hogy a tetőzetet egy helyen be is törte. Tolnay Lajos vallomása. Ifjabb Tolnay Lajos ma délután fél 3 óra­kor megjelent a főkapitányságon, hogy vallomást tegyen a délelőtti szerencsétlenségről. Kóródy rendőrfogalmazó hallgatta ki. Tolnay elmondotta, hogy a­mikor a léghajót a gazométertől a szabad helyre transzferálták, a léghajó kosarában csakis Ki­ál főhadnagy és Tol­nay voltak. Ordódy és Kubik Gyula a transz­ferálás alatt jöttek a léghajó kosarához és Tolnaynak tiltakozása daczára beleugrottak a léghajóba, nem engedelmeskedve Tolnay felszólí­tásának, hogy várjanak, mig a transzferálás meg­történt. Még a szóváltás közepett hirtelen szél­roham támadt, mely a léghajót felkapta a levegőbe. A kötelek kikerültek a munkások kezéből. Tolnay azonnal háromszoros vezényszót adott, de a munkások már nem tudták az eleresztett köteleket visszakapni. Hiába húzták meg a léghajón alkalmazott »feltépő-gerezd«-et is, a a léghajó a szelek játéka lett. A rendőrség jelentése. A rendőrség ma délben a következő jelentést adta ki a katasztrófáról : Ma reggel 9 óra tájban a lipótvárosi gázgyár mellett egy 4 tagból álló társaság szállt fel a Magyar Aero-Klub Turul nevű léghajóján. A hajót a Visegrádi­ út 70. szám alatti telken épült lég­­szesztartály működtetésével töltötték. Szeles idő lévén, a társaság, mely Tolnay Lajos, a léghajózási szakosztály vezetője, Ordódy Pál földbirtokos, Kubik Gyula, a képviselő öcscse és Král Sándor .

Next