Magyar Nemzet, 1903. április (22. évfolyam, 79-103. szám)
1903-04-03 / 81. szám
1903. április 3. SILVAE NEMZET. Szerencsétlenül járt léghajósok. (Saját tudósítónktól.) A Turul léghajó, a, Magyar Léghajós Egyesület tulajdona, ma reggel utasaival együtt szerencsétlenül járt. A léghajó, melyet olyan gyakran láttunk verőfényes tavaszi napokon a főváros házai felett lebegni, romokban hever, utasai: Kral Sándor főhadnagy, Ordódy Pál földbirtokos, ifj. Tólnay Lajos, a meteorológiai intézet helyettes igazgatója és Krsbik Gyula mérnök többé-kevésbé súlyosan megsebesültek. És valósággal Isten csodája, hogy a léghajósok kirándulása nem nyert még tragikusabb befejezést. A Turult a lipótvárosi gázgyár félkilencz órára megtöltötte. Ekkor az említett urak helyet foglaltak a kosárban és a léghajót, mint már annyiszor, húsz munkás az alácsüngő erős köteleknél fogva kihúzta a gazométer előtti térségre: a Turul állandó felszállási helyére. Ámde amikor a térre értek, hirtelen erős szél támadt, a munkások nem bírták tartani a köteleket, a Turul oldalt fordult és a következő pillanatban felszabadult. A földhöz vágott munkások rémes sikoltozásba törtek ki, mialatt a léghajó nyílsebesen röpült oldalvást felfelé, egyenesen neki a magas gazométer tetőzetének. Már oda is ért, kosarával belevágódott és hogy mily erővel röpült felfelé, bizonyítja, hogy a tetőzet egy darabját leszakította. Aztán az erős lökés folytán ismét irányt változtatva, nekiment a gázgyár szomszédságában levő Vulkán-gépgyár tűzfalának. Az utasok katasztrófája itt következett be. Ordódy Pál, bármilyen erősen is kapaszkodott a kosárba, az erős lökés folytán kiröpült és a Vulkán-gyár tetőzetére esett. Két munkás dolgozott itt, ezek szinte hihetetlen gyorsasággal siettek a szerencsétlenül járt léghajós segítségére, aki azonban így is súlyosan megsebesült. Ezenközben a léghajó súlyt vesztve még sebesebben szállt felfelé. A szerencsétlenség elfeerülhetlennek látszott. Ámde Král főhadnagyot nem hagyta el lélekjelenléte. Élők óta kését és hatalmas léket vágott a Turulon. És ezzel a léghajósok élete meg volt mentve. A Turul a nagy szélben oldalt bár, de ereszkedni kezdett és végül leesett a Váczi-út 64-ik számú üres telekre. Természetes, hogy a dolog korántsem ment simán. Kubik Gyula és Král főhadnagy a földrevágódva, fejükön jelentékenyen megsérültek, míg Tolnay szerencsére csak zúzódásokat szenvedett. A Turul sebesültjei közül Ordódyt Dollinger tanár első sebészeti klinikájára, Kubikot és Krált a mentők lakásukra szállították, míg Tolnay saját lábán ment haza. A szerencsétlenség. Helyszínén járt tudósítónk a következő részleteket írja a szerencsétlenségről: A Magyar Léghajós Egyesület mára nagyobb kirándulást tervezett a Turul léghajóval, melyet e czélból már reggel 6 órakor tölteni kezdtek a Külső Váczi-út 64. számú gázgyár telepén. A léggömb fél 8 órára megtelt s megjelentek utasai: ifj. Tolnay Lajos kapitány, Ordódy Pál volt országgyűlési képviselő, földbirtokos, Kubik Gyula mérnök, Kubik Béla képviselő testvéröcscse, végre Král Sándor tüzérfőhadnagy, az ismert katonai léghajózó. A társaság 9 órakor ült be a kosárba s pár percz múlva a szél elragadta a gömböt a munkások kezéből. A léghajó rohamosan emelkedett, de a nagy északi szél magával ragadta léghajót s a Külső Váczi-út 69-ik száma alatt levő Vulkán-gyár kéményének sodorta. Mintegy négyemeletnyi magasságban volt ekkor a hajó s abban a pillanatban, amikor a kosár a kéményhez ütődött, Ordódy Pál hirtelen félelmében meggondolatlanul kiugrott a kosárból. Ordódy szerencsére nem a földszintre, hanem a gyár egyik épületének tetejére zuhant, de így is vérrel borítva, eszméletlenül terült el. A gyűrtmény teteje összeomlott, a melynek törmelékei a többieket is megsértették. Különösen Král főhadnagyot, a ki a veszedelmes pillanatban lélekjelenlétét el nem vesztve, felkuszott a kötélzetre s a gömböt kardjával felhasitotta. A léghajó erre pár pillanat alatt a földre zuhant s ekkor már Krály főhadnagy is elvesztette eszméletét. A szerencsétlenségről rögtön értesítették a mentőket, ahonnan Kovács Aladár dr. igazgató s Aczél Károly dr. főorvos ment ki több mentővel a szerencsétlenség színhelyére, miközben Ordódy Pált összetört tagokkal lehozták a tetőzetről. Eszméletlen állapotban szállították Dollinger Gyula egyetemi tanár klinikájára, Král főhadnagyot angyalföldi lakására vitték. Szerencsésebben kerültek ki a veszedelemből Tolnay Lajos és Kubik Gyula, akik csak erősebb zúzódásokat, bőrhorzsolásokat szenvedtek s bérkocsin hajtottak haza. A rozoga »Turul« ott maradt a gyártelepen s az egész délelőtt folyamán óriási tömeg bámulta a ledőlt gyárkémény s a tönkrement léghajó romjait. A szerencsétlenség híre hamar elterjedt a fővárosban s négy emberhalálról beszéltek, ami szerencsére nem bizonyult valónak. Az V. kerületi kapitányság részéről Szentkirályi Béla rendőrfogalmazó ment ki a szerencsétlenség színhelyére, hogy a katasztrófa körülményeit megállapítsa. Kihallgatta a telep munkásait: Korotny Ede, Tauszeg József, Szarka Béla és Gyurkovits József napszámosokat. Egy másik tudósítónk a következőket jelenti: A Turul kosarának négy ülése van, a négy sarkában. Král Sándor tüzérfőhadnagy és Kubik Gyula mérnök egymással szemben, míg a másik oldalon Ordódy Pál földbirtokos és Tolnay Lajos dr., a Léghajós Club kapitánya foglaltak helyet. A gömb köteleit mintegy 20 munkás tartotta. Még mielőtt Tolnay kiadhatta volna a jelszót az indulásra, valami roppanás hallatszott. A kötelet tartó munkások azt hitték, hogy valami robbanás történik és riadtan szétszaladtak. A léghajó így éppen amikor egy szélroham süvített végig, felszabadult. A szélvész felkapta a léggömböt és a gázgyár-épület tetejének párkányzatához sodorta a kosarat. A párkányzat alá szorult Kráhl főhadnagy és Kubik Gyula, akik a tetőtől már ekkor megsebesültek a fejükön. A párkány nagy részét letörte a gömb, amelyet a szélvihar tovább sodort. A visegrádi utczán át a Vulkán-gépgyár telepére ért a hajó. Brunner nevű gépész a veszedelem láttára felkiáltott Tolnayhoz: — Kinyitni a szelepet! Tolnaynak sikerült megragadni a szelep zsinórját és a következő pillanatban látható lett a gömb lassú összezsugorodása. Ekkor történt a szerencsétlenség. A szél a léggömböt a Vulkán-gépgyár egyik kis kéményéhez sodorta. Egyesek állítása szerint Ordódy Pál kicsúszott a léghajóból, mások szerint kiugrott a kosárból, ahonnan mint egy- háromnégy méter magasságból a gyár tetejére zuhant. Fejjel esett a tetőre és vértől borítva, eszméletlenül maradt ott. Aszél a léggömböt átsodorta a Váczi-út 64. számú üres telekre, ahol hatalmas bútorszállítókocsik állottak. A léghajó gömbje a telken álló kis ház kéményét lesodorta, a kosár pedig az egyik bútorszállító-kocsihoz vágódott. Oly erővel történt a zuhanás, hogy Kubik Gyula fejjel zuhant a kocsinak és eszméletlenül maradt a kocsi alatt. Král főhadnagy is véresre zúzta magát, míg Tolnay még idejében a földre ugrott a kosárból és apróbb zúzódásokon kívül komolyabb baja nem esett. A szerencsétlenségnek tanúja volt Kubik Béla országgyűlési képviselő is, aki kocsin vitte ki az öcscsét a felszálláshoz. Nyomban öcscse segítségére sietett, akit egyenesen a Rókuskórházba szállított. Itt az orvosok zúzódást állapítottak meg. A legveszedelmesebben sebesült Ordódy Pál, akit aligha mentenek meg az életnek. A léghajó felszállását a Meteorológiai Intézet tornyából messzelátón figyelték meg és a katasztrófának szemtanúi voltak az óriási távolság daczára. Szalay Károly titkár bérkocsin ment a katasztrófa színhelyére. Král főhadnagy elbeszélése. Tudósítónknak alkalma volt rögtön a szerencsétlenség után Král főhadnagygyal beszélni, aki a következőképpen mondta el az szerencsétlenség történetét. Ma reggel 8 órakor négyen, Ordódy Pál földbirtokos, ifj. Tolnay Lajos, a léghajós egyesület kapitánya, Kubik Gyula és én kimentünk a léghajóhoz. A Turult már éjjel kezdték tölteni a légszeszgyárban. Mikor kiértünk, megvizitáltuk a léghajót és azt tapasztaltuk, hogy nincsen egészen megtöltve és egy utántöltést kell rajta végezni. Ez eltartott fél 9 óráig. Heggel gyenge szél fújt, de ez nem lett volna baj, mert már nagyobb szélben is tettünk légutazást. Néhány perccel fél kilencz óra után jobbnak tartottuk, hogy a léghajót nem a gazométer előtti szűk és felszállásra alkalmatlan téren, hanem szabadabb helyen engedjük felszállni. Beléptünk tehát mind a négyen a léghajó kosarába és kiadtam a parancsot, hogy vontassák le a léghajót arra a szabadabb térre. Ez meg is történt. Alig voltunk azonban ott, egy délkeleti irányú szélroham belekapaszkodott a léghajóba, amelyet vagy húsz munkás tartott ugyanannyi kötélen. A léghajó a szélroham következtében jobbra fordult, de oly erővel, hogy a munkások kezéből kiragadta a köteleket. A munkások a földhöz vágódtak, mi pedig felszökkentünk a levegőbe. A szélroham odavágott bennünket a gazométer felső tetejéhez (a gazométernek két tetőzete van: egy alsó, a nagyobbik és egy felső, a kisebbik). Ekkor beláttam, hogy óriási veszélyben forgunk. Hamar felkapaszkodtam a léghajó torkolatához és felhasítottam a burkolatot. A következő pillanatban a gáz kezdett kiömleni és mi kezdtünk leereszkedni. Közben egy újabb szélroham odasodort bennünket a Vulkán-gyár tűzfalához, melyet a léghajó kosara letört. Itten esett ki Ordódy és a tűzfal mentén levő gyári raktár tetőzetére zuhant. Szerencsére a tetőt éppen két munkás javította és igy ezek megakadályozták azt, hogy Ordódy a tetőről a földre zuhanjon. Egy fél percz múlva mi is a földön voltunk, a Váczi-út 64-ik szám alatt levő Münz Izidor tulajdonát képező udvaron. Mind a hárman a földre estünk. Ordódyn kívül leginkább Kubik Gyula sérült meg. Az én sérülésem olyan, hogy, azt hiszem, nem is kell megszakítanom szolgálatomat. Szemtanuk elbeszélése. Fischer dr., a Vulkán-gyár főmérnöke, aki látta az egész szerencsétlenséget, a következőket mondja: — Azt hiszem, hogy Ordódy Pál nem esett ki, hanem kiugrott a léghajóból. Láttam ugyanis, hogy amikor a léghajó odacsapódott a tűzfalhoz, Ordódy bele akar kapaszkodni a tűzfalba, nyilván azzal a szándékkal, hogy a tetőre jusson. Persze, a tűzfal ledőlése után ez nem sikerült neki, és ezért kockáztatta az ugrást. Poltay Sándor gyári munkás, aki a gyár udvarán foglalatoskodott- akkor, szintén látta, amint Ordódy, aki az esés után eszméletlenül vonaglott a tetőzeten, oly erővel ugrott le, hogy a tetőzetet egy helyen be is törte. Tolnay Lajos vallomása. Ifjabb Tolnay Lajos ma délután fél 3 órakor megjelent a főkapitányságon, hogy vallomást tegyen a délelőtti szerencsétlenségről. Kóródy rendőrfogalmazó hallgatta ki. Tolnay elmondotta, hogy amikor a léghajót a gazométertől a szabad helyre transzferálták, a léghajó kosarában csakis Kiál főhadnagy és Tolnay voltak. Ordódy és Kubik Gyula a transzferálás alatt jöttek a léghajó kosarához és Tolnaynak tiltakozása daczára beleugrottak a léghajóba, nem engedelmeskedve Tolnay felszólításának, hogy várjanak, mig a transzferálás megtörtént. Még a szóváltás közepett hirtelen szélroham támadt, mely a léghajót felkapta a levegőbe. A kötelek kikerültek a munkások kezéből. Tolnay azonnal háromszoros vezényszót adott, de a munkások már nem tudták az eleresztett köteleket visszakapni. Hiába húzták meg a léghajón alkalmazott »feltépő-gerezd«-et is, a a léghajó a szelek játéka lett. A rendőrség jelentése. A rendőrség ma délben a következő jelentést adta ki a katasztrófáról : Ma reggel 9 óra tájban a lipótvárosi gázgyár mellett egy 4 tagból álló társaság szállt fel a Magyar Aero-Klub Turul nevű léghajóján. A hajót a Visegrádi út 70. szám alatti telken épült légszesztartály működtetésével töltötték. Szeles idő lévén, a társaság, mely Tolnay Lajos, a léghajózási szakosztály vezetője, Ordódy Pál földbirtokos, Kubik Gyula, a képviselő öcscse és Král Sándor .