Magyar Nemzet, 1903. április (22. évfolyam, 79-103. szám)

1903-04-03 / 81. szám

A MAGYAR NEMZES 1903. április 3. tüzér főhadnagyból állott, a gömböt annak elindí­tása előtt 20 méternyire tovább akarta, vitetni a gazométertől, nehogy a hajó nekilódításakor a gazométer épületéhez hozzávágódjék. Előbb mind­nyájan beszálltak. A munkások köteleikkel épp hozzá akartak fogni a léggömb elindításához, a mikor egyszerre hatalmas szélroham jött, mely messze felfelé dobta a hajót, úgy, hogy a munkások kénytelen-kelletlen eleresztették azt. A léghajó elsőbben is nekivágó­dott a gazométer épületéhez s annak vastetőzetét fel­szaki­totta, egy újabb szélroham aztán tovább ragadta keletre, a Vulkán-gyár felé. Tolnasy és Kral most hirtelen elhatározással felhasították a ballont, úgy, hogy süvítve szaladt ki a gáz. A szél azonban tovább röpítette a gömböt s neki­vágta a Vulkán-gyár tűzfalának. A kosár na­gyot lódult s akkor kiesett belőle Ordódy Pál, a­ki az asztalos­műhely földszintes tetejére zuhant, a­hol eszméletlenül terült el. A léggömb még tovább sodródott a bentülökkel, de már lefelé ment. A Váczi-út 64. szám alatti ház előtt még egy bútorkocsinak szaladt neki, végre is földre ért. Ordódyt a mentők eszméletlen állapotban vitték a Dolfinger-féle klinikára. Agyrázkódást szenvedett. A­ többiek kisebb sérülésekkel menekültek. A rendőrség ez ügyben nyomozást indított, melynek czélja megállapítani, hogy terhel-e valakit gondatlanság.* A délután folyamán Ordódy állapotáról a következő felvilágosítást kaptuk Dollinger ta­nár klinikájáról : A sebesült állapota szer­felett veszélyes, de nem reménytelen. Kétség­telen, hogy agyrázkódást szenvedett; erre vall az a körülmény is, hogy mindezideig eszméletét nem nyerte vissza. Különböző zúzódásokon kívül különösen egy nagy seb veszélyes, mely a kopo­­ya hátsó részén tátong. FŐVÁROSI (Az 1896—1900. évi budapesti építkezések.) Kő­rösy József dr., a fővárosi statisztikai hivatal igazgatója a fentebbi czim­mel érdekes munkát adott ki, melynek tartalmát a következőkben is­mertetjük: Az utolsó (1896—1900-iki) évötöd épít­kezési mozgalma fokozódott figyelmet érdemel az okból, mivel ezen korszakba esik a fővárosi épít­kezésnek eddig még soha el nem ért fellendülése, de egyúttal ezen rohamos tevékenységnek 1899-ben beállott azon rögtöni megszakadása is, mely a még jelenleg is fennálló sajnos építkezési válságra ve­zetett. Az építkezési tevékenység tetőpontja az 1897—1899. években éredett el, midőn évenként 26.000 új szoba keletkezett, míg az akkor hirtelen beállott válság következtében ezen szám 1900-ban mintegy 12.000-re, sőt 1901. évben 6941-re szállt alá. A beltelki­ kerületek közt legtöbb új ház épült ez évötöd alatt az Erzsébetvárosban, tudniillik több mint háromszáz; nem messze maradnak mögötte a József- és a Terézváros. Ha pedig az egész negyed­század fejlődését tekintjük, úgy azt találjuk, hogy ezen idő alatt 7859 új lakóház épült, melyekben mindössze 250.606 szoba találtatik. Igen fontos és érdekes a gyarapodás minőségének, azaz annak kutatása is, hogy az új építkezések minő házakból állanak ? A házak magasságát illetőleg fővárosunk építkezési fejlődését azzal lehet jellemezni, hogy az alacsonyabb lakházak építése nagy mértékben hanyatlik, a magasabb lakházaké ellenben igen neve­zetesen emelkedik. Különösen feltűnő a földszintes házak erős fogyása. A három- és négyemeletes új épületek száma ellenben, melyek egy negyed­századdal ezelőtt alig egy negyedrészét tették az új építkezéseknek, jelenleg már azok négytized­­részére emelkednek. A négy- és több emeletes lakó­házakról, az úgynevezett bérkaszárnyákról rend­szerint azt tartják, hogy azokban kevésbé kielégítők a közegészségügyi viszonyok s hogy járványok idején nagyobb a fertőzés veszélye, mint a családi házakban. Másrészt azonban legújabban éppen Londonban, a családi házak minta­városában azt konstatálhatták, hogy azok egészségi állapota, még ha azokban — mint a Peabody-házakban — kizárólag szegények laknak is, kedvezőbb is lehet, mint a körülöttük fekvő, gyakran világosságot és levegőt nélkülöző kis családházaké. A­mi különö­sen a budapesti viszonyokat illeti, ezek megítélé­sénél még figyelembe veendő, hogy nálunk ily bérkaszárnyák építése sok esetben régi, keskeny zugutczák lebontásával és széles, világos és szel­­lős utak nyitásával jár együtt és hogy így az ilyen rendezéssel többnyire zsúfolt lakosú, egészségtelen régi házak és viskók nagy száma szokott eltűnni, helyükbe pedig a modern kényelemnek megfelelő, a közegészségügy vívmányaival, mint vízvezeték­kel, fürdőszobákkal stb. ellátott, tiszta, világos és szellős lakásokból álló, tehát lényegesen egészsége­sebb épületek lépnek. A budapesti lakóházállományból a földszintes házak jelenleg 56 1/2 százalékot tesznek, Bécsben 2-3/s százalékot, ellenben a három-és több emeletes házak Budapesten 151/1, Bécsben 31­3 százalékot. Budapesten tehát a földszintes épületek száma több mint kétszer akkora, mint Bécsben. De egyúttal alighanem meglepetés számba fog menni, hogy nálunk a három- és ennél több emeletes épü­letek arányszáma már csak alig félszer kisebb, mint az osztrák fővárosban. A­mi a Budapesten az utolsó évötöd alatt ke­letkezett lakóházaknak szobaszámát illeti, azt ta­pasztaljuk, hogy a kültelkeken még mindig épül­nek kis, legfölebb tíz szobát tartalmazó lakóhá­zak. Ellenben a beltelkeken, különösen a pesti ol­dalon a nagyobb és legnagyobb lakóházak (azok, melyek 30—50, illetve 50-nél is több szobával bírnak), nagyon is felülkerekednek, a­mennyiben ezek a pesti oldal beltelki részeiben az újból épült lakházaknak körülbelül négyötöd részét, a Lipót­­városban éppenséggel kilenc­tized részét teszik. A kerületek rangsora, az építkezésre fordított kisebb összegtől a nagyobbik felé haladván, a kö­vetkező : a legkisebb átlagos összeggel szerepel Ó-Buda, tudniillik 381 koronával egy-egy főre; utána sorakozik a Teréz- és Józsefváros, fejenként 459, illetve 490 koronával; az I. kerületben egy­­egy főre 549 korona esik; az Erzsébetváros, mely az építkezésbe fektetett költség tekintetében leg­magasabban állott, a fejenkénti hányadszámítás szerint erősen háttérbe szorul, a­mennyiben itt egy-egy főre 587 korona jut, míg a Fer­en­cz­város­ban 614, a Lipótvárosban 616, a budai kültelkeken 786, a II. kerületben 847, a pesti kültelkeken 900, s végül a sort bezáró Belvárosban 976 korona. Az utolsó évötöd alatt legtöbb, t. i. közel 26 millió korona értékben a főváros költségén emel­tetett,­­mindenütt csakis a tényleg befejezett épü­leteket számítva.) Az állam a katonai építkezése­ken kívül közel 20 millió korona értékben épít­kezett, a katonai kincstár 14 és fél milliót fek­tetett épületekbe, ugyanennyit tesznek az ipari részvénytársulatok építkezési költségei, míg egyéb részvénytársulatok és egyesületek 12 millió koro­nát fordítottak építkezési czélokra. Egészben véve az utolsó évötöd alatt úgy alakulnak a viszonyok, hogy az összes építkezési költségekből 306 millió korona jut a magánépítkezésekre, a hatósági és testületi építkezésekre pedig 96 millió. (Szabályrendelet a fertőtlenítésekről.) A szé­kesfővárosi fertőtlenítő­ intézet részéről végzett fer­tőtlenítésekre vonatkozó szabályrendelet tárgyalása alkalmából, a tanács hozzájárult ahhoz a javaslat­hoz, hogy tüdővész esetében, akkor, ha a beteg meghalt, vagy más lakásba költözött, a lakás fer­tőtlenítése kötelező legyen. Elfogadta a tanács azt is, hogy az állategészségügyi fertőtlenítésekért, továbbá olyan esetekben, a­mikor a felek nem kötelező alkalmakkor a fertőtlenítést kívánják, a lakás és egyéb tárgyak fertőtlenítéséért az illetők mérsékelt díjat fizessenek. Ezt a díjat a tanács az elhasznált anyag ára s a közreműködő személyzet napidíja és a fuvar költsége alapján fogja meg­állapítani. Minthogy pedig ezek az intézkedések személyzet- és fuvar-szaporítást igényelnek, a­mi 26.000 korona évi új kiadást jelent, a tanács föl­hívja a pénzügyi és gazdasági bizottságot, hogy az ügyet tárgyalja és javaslatot tegyen. (Közegészségügyi rendezerek gyűjteménye­) Fe­leki Sándor dr., VIII. kerületi tiszti orvos, nagy szorgalommal és szakavatottsággal összegyűjtötte a székesfővárosi közegészségügyi közszolgálatra vonatkozó ren­deleteket és elvi jelentőségű hatá­rozatokat s ezt a gyűjteményt a tanácsnak be­mutatta. A tanács mai ülésében nagy elisme­­réssel jutalmazta Feleki munkáját s elhatározta, hogy ezt a főváros költségén kinyomatja. (Az adóbefizetés eredménye.) A székesfőváros adófőpénztára jelenti, hogy az 1908. évi márczius hónapban a következő összegek folytak be a fő­város adópénztárainál: Állami adó, hadmentességi díj és késedelmi kamat: 942.994 korona 46 fillér; községi adópótlék, házbér-krajczár, stb.: 313.002 korona 30 fillér; útadó: 12.914 korona 36 fillér; kereskedelmi és iparkamarai illeték: 5707 korona 11 fillér; betegápolási pótadó: 26.693 korona 10 fillér. Össszesen : 1.301.311 korona 33 fillér. A be­fizető felek száma 19.108 volt. Az összes pénztárak­nál az 1903. évi január 1-től márczius hónap végéig befolyt: 11.047.754 korona 51 fillér, míg a múlt évnek ugyanebben a szakában a befizetés 10.438.787 korona 17 fillér volt. Az idén eddig elő elért eredmény a tavalyinál 608.967 korona 34 fillérrel több. (A főváros közgyűlése.) A tegnapi közgyűlés karakterét az a zavar adta meg, a­mit Vázsonyi és társai inszezonáltak. Az úgynevezett rendőri brutalitásokkal hozakodtak elő. Vázsonyi azt kí­vánta, hogy kormánybiztos vizsgálja meg, hogy márc­ius 20-dikán követtek-e el visszaélést a rend­őrök vagy sem , hogy a kormány a rendőrségi törvényben pontosabban állapítsa meg, hogy mi­kor használhatja a rendőr oldalfegyverét. Vázsonyi után Eulenburg szólt, ki nem fogadja el Vázsonyi indítványát, mert a kormánybiztos kiküldése nem­­ demokratikus és nem liberális. A törvény vilá­gosan és helyesen megmondja, hogy mikor hasz­nálhatja a rendőr a fegyverét. Indítványozza, hogy a közgyűlés a rendőrségnek márczius huszadi­kán tanúsított magatartásán és eljárásán mély sajnálkozásának adjon kifejezést, s elvárja, hogy a belügyminiszter a független bírói vizsgálaton kí­vül, mint fegyelmi hatóság a legszigorúbb vizsgá­latot megtartja s a rendőröket a törvény alapján ki­­tanítja, hogy oldalfegyverüket mikor használhatják. Kasics Péter nagyon szerénynek és mérsékeltnek mondja Vázsonyi­ indítványát, de elfogadja. A zárószó jogán még Vázsonyi Vilmos vitatta, hogy nin­csen a dologban pártpolitika, a maga indít­ványát visszavonta s elfogadta Eulenberg indít­ványát. A főpolgármester bejelentette, hogy tíznél több bizottsági tag név szerinti szavazást kér. Erre egyszerre megbomlott a tárgyalás. — Minek az, nem kell, mit akarnak vele, nem engedjük magunkat terrorizálni, vonja vissza!­­— kiáltották minden oldalról. Az aláírók közül többen vissza akarták venni az ívet, mások tiltakoztak ellene. A főpolgármester felhívta azokat, a­kik név­szerinti szavazást akarnak, hogy álljanak fel. Tiznél többen állottak fel s a főpolgármester elrendelte a névszerinti szavazást. A városatyák azonban az elnöki emelvény elé rohantak s olyan zajt csaptak, hogy az elnök fel­függesztette az ülést. Szünet után szavaztak s 106 szóval 50 ellen az indítványt elvetették. Újra nagy zaj támadt, a városatyák szenvedelmesen támadtak egymásra. A főpolgármester tehát újra szünetet rendelt. A nagy zajba beleszólt a karzaton volt néhány fiatalember is néhány hangos abczug­­gal. Kardhordó Árpád pedig lekiáltott a karzatról: — Szégyelje magát a főváros közgyűlése. Abczug! Hóhérok! Gyalázat ! A karzat közbeszólását hírül vitték a társalgóba a főpolgármesternek, de intéz­kedni nem kellett, mert Kardhordó és társai el­vonultak a karzatról. A nyugalom végre helyreállott, ezután letár­gyalták a napirendet. A székesfővárosi fürdők felépítésének az ügyét — Halmos János polgármester indítványára — le­vették a napirendről. A Budapesti Egyetemi Ath­­letikai Klubnak átengedik a Kelenföldön levő öt h­oldnyi területet játszótérnek. A Városi Villamos- Vasúttársaság meg akarja hosszabbítani nagy­­mező-utczai vonalát a Podmaniczky-utczáig. A köz­gyűlés elfogadta s a helyhatósági engedélyt meg­adta. A Nemzeti Zenedének megszavaztak 1900-ra 12.000 korona segélyt. Kisebb jelentőségű ügyek elintézése után Bényi Dezső főjegyző terjesztett még elő nyugdíjügyeket s ezzel a közgyűlés este 7 órakor véget ért. (A szegényalap javára.) A rendőrség bejelen­tette, hogy márczius hónapban a tánczmulatságok, előadások, stb. után, városi dij czimén 9265 korona folyt be. Ezt az összeget a rendőrség már be is szállította a székesfőváros központi pénztárába. Ugyancsak a rendőrség beszámolt a főváros ható­ságának a pénzbüntetésekből befolyt összegekről.

Next