Magyar Nemzet, 1903. április (22. évfolyam, 79-103. szám)
1903-04-03 / 81. szám
A MAGYAR NEMZES 1903. április 3. tüzér főhadnagyból állott, a gömböt annak elindítása előtt 20 méternyire tovább akarta, vitetni a gazométertől, nehogy a hajó nekilódításakor a gazométer épületéhez hozzávágódjék. Előbb mindnyájan beszálltak. A munkások köteleikkel épp hozzá akartak fogni a léggömb elindításához, a mikor egyszerre hatalmas szélroham jött, mely messze felfelé dobta a hajót, úgy, hogy a munkások kénytelen-kelletlen eleresztették azt. A léghajó elsőbben is nekivágódott a gazométer épületéhez s annak vastetőzetét felszakitotta, egy újabb szélroham aztán tovább ragadta keletre, a Vulkán-gyár felé. Tolnasy és Kral most hirtelen elhatározással felhasították a ballont, úgy, hogy süvítve szaladt ki a gáz. A szél azonban tovább röpítette a gömböt s nekivágta a Vulkán-gyár tűzfalának. A kosár nagyot lódult s akkor kiesett belőle Ordódy Pál, aki az asztalosműhely földszintes tetejére zuhant, ahol eszméletlenül terült el. A léggömb még tovább sodródott a bentülökkel, de már lefelé ment. A Váczi-út 64. szám alatti ház előtt még egy bútorkocsinak szaladt neki, végre is földre ért. Ordódyt a mentők eszméletlen állapotban vitték a Dolfinger-féle klinikára. Agyrázkódást szenvedett. A többiek kisebb sérülésekkel menekültek. A rendőrség ez ügyben nyomozást indított, melynek czélja megállapítani, hogy terhel-e valakit gondatlanság.* A délután folyamán Ordódy állapotáról a következő felvilágosítást kaptuk Dollinger tanár klinikájáról : A sebesült állapota szerfelett veszélyes, de nem reménytelen. Kétségtelen, hogy agyrázkódást szenvedett; erre vall az a körülmény is, hogy mindezideig eszméletét nem nyerte vissza. Különböző zúzódásokon kívül különösen egy nagy seb veszélyes, mely a kopoya hátsó részén tátong. FŐVÁROSI (Az 1896—1900. évi budapesti építkezések.) Kőrösy József dr., a fővárosi statisztikai hivatal igazgatója a fentebbi czimmel érdekes munkát adott ki, melynek tartalmát a következőkben ismertetjük: Az utolsó (1896—1900-iki) évötöd építkezési mozgalma fokozódott figyelmet érdemel az okból, mivel ezen korszakba esik a fővárosi építkezésnek eddig még soha el nem ért fellendülése, de egyúttal ezen rohamos tevékenységnek 1899-ben beállott azon rögtöni megszakadása is, mely a még jelenleg is fennálló sajnos építkezési válságra vezetett. Az építkezési tevékenység tetőpontja az 1897—1899. években éredett el, midőn évenként 26.000 új szoba keletkezett, míg az akkor hirtelen beállott válság következtében ezen szám 1900-ban mintegy 12.000-re, sőt 1901. évben 6941-re szállt alá. A beltelki kerületek közt legtöbb új ház épült ez évötöd alatt az Erzsébetvárosban, tudniillik több mint háromszáz; nem messze maradnak mögötte a József- és a Terézváros. Ha pedig az egész negyedszázad fejlődését tekintjük, úgy azt találjuk, hogy ezen idő alatt 7859 új lakóház épült, melyekben mindössze 250.606 szoba találtatik. Igen fontos és érdekes a gyarapodás minőségének, azaz annak kutatása is, hogy az új építkezések minő házakból állanak ? A házak magasságát illetőleg fővárosunk építkezési fejlődését azzal lehet jellemezni, hogy az alacsonyabb lakházak építése nagy mértékben hanyatlik, a magasabb lakházaké ellenben igen nevezetesen emelkedik. Különösen feltűnő a földszintes házak erős fogyása. A három- és négyemeletes új épületek száma ellenben, melyek egy negyedszázaddal ezelőtt alig egy negyedrészét tették az új építkezéseknek, jelenleg már azok négytizedrészére emelkednek. A négy- és több emeletes lakóházakról, az úgynevezett bérkaszárnyákról rendszerint azt tartják, hogy azokban kevésbé kielégítők a közegészségügyi viszonyok s hogy járványok idején nagyobb a fertőzés veszélye, mint a családi házakban. Másrészt azonban legújabban éppen Londonban, a családi házak mintavárosában azt konstatálhatták, hogy azok egészségi állapota, még ha azokban — mint a Peabody-házakban — kizárólag szegények laknak is, kedvezőbb is lehet, mint a körülöttük fekvő, gyakran világosságot és levegőt nélkülöző kis családházaké. Ami különösen a budapesti viszonyokat illeti, ezek megítélésénél még figyelembe veendő, hogy nálunk ily bérkaszárnyák építése sok esetben régi, keskeny zugutczák lebontásával és széles, világos és szellős utak nyitásával jár együtt és hogy így az ilyen rendezéssel többnyire zsúfolt lakosú, egészségtelen régi házak és viskók nagy száma szokott eltűnni, helyükbe pedig a modern kényelemnek megfelelő, a közegészségügy vívmányaival, mint vízvezetékkel, fürdőszobákkal stb. ellátott, tiszta, világos és szellős lakásokból álló, tehát lényegesen egészségesebb épületek lépnek. A budapesti lakóházállományból a földszintes házak jelenleg 56 1/2 százalékot tesznek, Bécsben 2-3/s százalékot, ellenben a három-és több emeletes házak Budapesten 151/1, Bécsben 313 százalékot. Budapesten tehát a földszintes épületek száma több mint kétszer akkora, mint Bécsben. De egyúttal alighanem meglepetés számba fog menni, hogy nálunk a három- és ennél több emeletes épületek arányszáma már csak alig félszer kisebb, mint az osztrák fővárosban. Ami a Budapesten az utolsó évötöd alatt keletkezett lakóházaknak szobaszámát illeti, azt tapasztaljuk, hogy a kültelkeken még mindig épülnek kis, legfölebb tíz szobát tartalmazó lakóházak. Ellenben a beltelkeken, különösen a pesti oldalon a nagyobb és legnagyobb lakóházak (azok, melyek 30—50, illetve 50-nél is több szobával bírnak), nagyon is felülkerekednek, amennyiben ezek a pesti oldal beltelki részeiben az újból épült lakházaknak körülbelül négyötöd részét, a Lipótvárosban éppenséggel kilenctized részét teszik. A kerületek rangsora, az építkezésre fordított kisebb összegtől a nagyobbik felé haladván, a következő : a legkisebb átlagos összeggel szerepel Ó-Buda, tudniillik 381 koronával egy-egy főre; utána sorakozik a Teréz- és Józsefváros, fejenként 459, illetve 490 koronával; az I. kerületben egyegy főre 549 korona esik; az Erzsébetváros, mely az építkezésbe fektetett költség tekintetében legmagasabban állott, a fejenkénti hányadszámítás szerint erősen háttérbe szorul, amennyiben itt egy-egy főre 587 korona jut, míg a Ferenczvárosban 614, a Lipótvárosban 616, a budai kültelkeken 786, a II. kerületben 847, a pesti kültelkeken 900, s végül a sort bezáró Belvárosban 976 korona. Az utolsó évötöd alatt legtöbb, t. i. közel 26 millió korona értékben a főváros költségén emeltetett,mindenütt csakis a tényleg befejezett épületeket számítva.) Az állam a katonai építkezéseken kívül közel 20 millió korona értékben építkezett, a katonai kincstár 14 és fél milliót fektetett épületekbe, ugyanennyit tesznek az ipari részvénytársulatok építkezési költségei, míg egyéb részvénytársulatok és egyesületek 12 millió koronát fordítottak építkezési czélokra. Egészben véve az utolsó évötöd alatt úgy alakulnak a viszonyok, hogy az összes építkezési költségekből 306 millió korona jut a magánépítkezésekre, a hatósági és testületi építkezésekre pedig 96 millió. (Szabályrendelet a fertőtlenítésekről.) A székesfővárosi fertőtlenítő intézet részéről végzett fertőtlenítésekre vonatkozó szabályrendelet tárgyalása alkalmából, a tanács hozzájárult ahhoz a javaslathoz, hogy tüdővész esetében, akkor, ha a beteg meghalt, vagy más lakásba költözött, a lakás fertőtlenítése kötelező legyen. Elfogadta a tanács azt is, hogy az állategészségügyi fertőtlenítésekért, továbbá olyan esetekben, amikor a felek nem kötelező alkalmakkor a fertőtlenítést kívánják, a lakás és egyéb tárgyak fertőtlenítéséért az illetők mérsékelt díjat fizessenek. Ezt a díjat a tanács az elhasznált anyag ára s a közreműködő személyzet napidíja és a fuvar költsége alapján fogja megállapítani. Minthogy pedig ezek az intézkedések személyzet- és fuvar-szaporítást igényelnek, ami 26.000 korona évi új kiadást jelent, a tanács fölhívja a pénzügyi és gazdasági bizottságot, hogy az ügyet tárgyalja és javaslatot tegyen. (Közegészségügyi rendezerek gyűjteménye) Feleki Sándor dr., VIII. kerületi tiszti orvos, nagy szorgalommal és szakavatottsággal összegyűjtötte a székesfővárosi közegészségügyi közszolgálatra vonatkozó rendeleteket és elvi jelentőségű határozatokat s ezt a gyűjteményt a tanácsnak bemutatta. A tanács mai ülésében nagy elismeréssel jutalmazta Feleki munkáját s elhatározta, hogy ezt a főváros költségén kinyomatja. (Az adóbefizetés eredménye.) A székesfőváros adófőpénztára jelenti, hogy az 1908. évi márczius hónapban a következő összegek folytak be a főváros adópénztárainál: Állami adó, hadmentességi díj és késedelmi kamat: 942.994 korona 46 fillér; községi adópótlék, házbér-krajczár, stb.: 313.002 korona 30 fillér; útadó: 12.914 korona 36 fillér; kereskedelmi és iparkamarai illeték: 5707 korona 11 fillér; betegápolási pótadó: 26.693 korona 10 fillér. Össszesen : 1.301.311 korona 33 fillér. A befizető felek száma 19.108 volt. Az összes pénztáraknál az 1903. évi január 1-től márczius hónap végéig befolyt: 11.047.754 korona 51 fillér, míg a múlt évnek ugyanebben a szakában a befizetés 10.438.787 korona 17 fillér volt. Az idén eddig elő elért eredmény a tavalyinál 608.967 korona 34 fillérrel több. (A főváros közgyűlése.) A tegnapi közgyűlés karakterét az a zavar adta meg, amit Vázsonyi és társai inszezonáltak. Az úgynevezett rendőri brutalitásokkal hozakodtak elő. Vázsonyi azt kívánta, hogy kormánybiztos vizsgálja meg, hogy március 20-dikán követtek-e el visszaélést a rendőrök vagy sem , hogy a kormány a rendőrségi törvényben pontosabban állapítsa meg, hogy mikor használhatja a rendőr oldalfegyverét. Vázsonyi után Eulenburg szólt, ki nem fogadja el Vázsonyi indítványát, mert a kormánybiztos kiküldése nem demokratikus és nem liberális. A törvény világosan és helyesen megmondja, hogy mikor használhatja a rendőr a fegyverét. Indítványozza, hogy a közgyűlés a rendőrségnek márczius huszadikán tanúsított magatartásán és eljárásán mély sajnálkozásának adjon kifejezést, s elvárja, hogy a belügyminiszter a független bírói vizsgálaton kívül, mint fegyelmi hatóság a legszigorúbb vizsgálatot megtartja s a rendőröket a törvény alapján kitanítja, hogy oldalfegyverüket mikor használhatják. Kasics Péter nagyon szerénynek és mérsékeltnek mondja Vázsonyi indítványát, de elfogadja. A zárószó jogán még Vázsonyi Vilmos vitatta, hogy nincsen a dologban pártpolitika, a maga indítványát visszavonta s elfogadta Eulenberg indítványát. A főpolgármester bejelentette, hogy tíznél több bizottsági tag név szerinti szavazást kér. Erre egyszerre megbomlott a tárgyalás. — Minek az, nem kell, mit akarnak vele, nem engedjük magunkat terrorizálni, vonja vissza!— kiáltották minden oldalról. Az aláírók közül többen vissza akarták venni az ívet, mások tiltakoztak ellene. A főpolgármester felhívta azokat, akik névszerinti szavazást akarnak, hogy álljanak fel. Tiznél többen állottak fel s a főpolgármester elrendelte a névszerinti szavazást. A városatyák azonban az elnöki emelvény elé rohantak s olyan zajt csaptak, hogy az elnök felfüggesztette az ülést. Szünet után szavaztak s 106 szóval 50 ellen az indítványt elvetették. Újra nagy zaj támadt, a városatyák szenvedelmesen támadtak egymásra. A főpolgármester tehát újra szünetet rendelt. A nagy zajba beleszólt a karzaton volt néhány fiatalember is néhány hangos abczuggal. Kardhordó Árpád pedig lekiáltott a karzatról: — Szégyelje magát a főváros közgyűlése. Abczug! Hóhérok! Gyalázat ! A karzat közbeszólását hírül vitték a társalgóba a főpolgármesternek, de intézkedni nem kellett, mert Kardhordó és társai elvonultak a karzatról. A nyugalom végre helyreállott, ezután letárgyalták a napirendet. A székesfővárosi fürdők felépítésének az ügyét — Halmos János polgármester indítványára — levették a napirendről. A Budapesti Egyetemi Athletikai Klubnak átengedik a Kelenföldön levő öt holdnyi területet játszótérnek. A Városi Villamos- Vasúttársaság meg akarja hosszabbítani nagymező-utczai vonalát a Podmaniczky-utczáig. A közgyűlés elfogadta s a helyhatósági engedélyt megadta. A Nemzeti Zenedének megszavaztak 1900-ra 12.000 korona segélyt. Kisebb jelentőségű ügyek elintézése után Bényi Dezső főjegyző terjesztett még elő nyugdíjügyeket s ezzel a közgyűlés este 7 órakor véget ért. (A szegényalap javára.) A rendőrség bejelentette, hogy márczius hónapban a tánczmulatságok, előadások, stb. után, városi dij czimén 9265 korona folyt be. Ezt az összeget a rendőrség már be is szállította a székesfőváros központi pénztárába. Ugyancsak a rendőrség beszámolt a főváros hatóságának a pénzbüntetésekből befolyt összegekről.