Magyar Nemzet, 1904. április (23. évfolyam, 79-103. szám)

1904-04-29 / 102. szám

A MAGYAR NEMZET 1904. április 29. A forrongó Balkán, Konstantinápoly, április 28. Az entente nagy­­követségek felszólították a portát, hogy tekintettel a csendőrségi kérdést illetőleg vállalt pénzügyi kötelezettségre, haladéktalanul intézkedjék az iránt, hogy a marha- és juhadót, valamint a három vila­jet tizedét az ottomán bankhoz utalják és pedig évi 250.000 fontig és bízza meg az ottomán bankot, hogy előlegezze minden hónapban a csend­őrség fizetésére szükséges összeget arra az esetre, ha a nevezett adók jövedelmei nem jutnának idő­ben a bank pénztárához. Bukarest, április 28. A szenátusban Gra­­diszteanu meginterpellálta a külügyminisztert a miaczedóniai románok vallási viszonyait illetőleg és kijelentette, hogy Románia önálló egyházának köz­­vetetlenül be kell avatkoznia, hogy a konstanti­nápolyi pátriárkátus visszatérjen az ó­hitű egyház dogmáinak szelleméhez, a­melytől eltért, meg­fosztva a maczedóniai románokat ama joguktól, hogy a misét román nyelven mondják. A pátriárkátus és a görög kormány ügynökei ez eljárásának véget vetendő, a kormánynak megtorló intézkedésekhez kell folyamodnia. Szóló azt is kívánja, hogy a számos görög községgel ne bánjanak oly türelmesen. Bratiano külügyminiszter válaszában megelé­gedéssel konstatálja a status quo és a béke fen­­tartására irányuló politika fentar­tásán észlelt ha­ladást, a­mi Romániának is c­élja. A­mi a görög birodalomban élő románokat illeti, kiknek igye­kezete az, hogy vallásos egyenlőségre tegyenek szert a többi keresztény néppel, ezeknek törvény­­szeretete és hűsége biztosítja a török kormány jóindulatát és helyzetük pontos megismerése nap­­ról-napra jobban biztosítja számukra a nagyhatal­mak rokonérzését. Azok ellenében, a­kik a Török­országban élő románok ellen irányuló ellenséges üzelmek eszközeivé adják oda magukat, a kor­mány minden kihívás elkerülésével szilárdan foly­tatja akc­ióját. Az ó­hitű egyház érdeke kívánja, hogy kiküszöböljék azokat a félreértéseket, melye­ket a hibásan értelmezett vallásos érzés pogány propagandára használ fel és a török birodalmi románok elnemzetietlenítésére. ÚJDONSÁGOK. — Időjárás. Spanyolországban a maximum és Olaszországban a depresszió fejlettebb lett, különben pedig a légnyomás eloszlása általában elég bonyodalmas. Európa időjárása igen hűvös és kelet kivételével sok helyütt esős volt. Ha­zánk nyugati részein erős északnyugati szelek támadtak, melyek jelentékeny hősülyedést okoz­tak. Az idő túlnyomóan borús, keleten száraz, míg nyugaton esős. Reggel 7 órai hőmérsékletek: Szent-Péter­­vár +7, Stockholm 4-5, Berlin 4-9, London 4-8, Páris 4-6, Biarritz 4-11, Nizza 4-10 Tu­rin 4-9, Nápoly 4-15, Róma 4-14, Bécs 4-6, Budapest 4-6, Kolozsvár 4-9, Fiume 4-11, Belgrád 4-9, Konstantinápoly 4­ és Athén 4-17 Celsius fok. Ma délben a fővárosban a hőmérséklet 4-97 fok Celsius volt. A meteorológiai intézet jóslata: Változékony, éjjel igen hűvös idő várható, helyenként, főleg délen és keleten csapadékkal. — Czimadományozás. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király Wertheimsteini War­­tenegg Vilmosnak, a cs. és kir. Ház képtára I. eszt. őrének a kért állandó nyugállományba való átvétele alkalmából a kormánytanácsosi czimet a dij elengedésével adományozta. — Idegen rendjelek. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király az alább nevezetteknek megengedte, hogy a nekik adományozott érdem­rendeket, tiszteleti jelvényeket és érmeket elfogad­hassák és viselhessék, u. m.: báró Beck Frigyes táborszernagy, az egész fegyveres erő vezérkari főnöke, a görög királyi Megváltó-rend nagykereszt­jét ; gróf Paar Endre lovassági tábornok, ő felsége főhadsegéde, a norvég királyi Szt. Olaf-rend nagy­keresztjét , gróf Uxküll-Gyllenband Sándor lovas­sági tábornok, a 2. hadtest parancsnoka és bécsi parancsnoki­ tábornok, a belga királyi Lipót-rend nagykeresztjét a kardokkal, a svéd királyi kard­rend és a mecklenburg-schwerini nagyherczeg­­ségi rend korona házi rend nagykeresztjeit; ahnen­­bu­rgi Bolfras Artur táborszernagy, ő felsége főhad­segéde, a katonai iroda főnöke, a svéd királyi kard­rend és a mecklenburg-schwerini rend korona házi rend nagykeresztjeit; lovag Engel Erik altábor­nagy, bécsi városparancsnok, a svéd királyi kard­rend és a mecklenburg-schwerini griff-rend nagy­keresztjeit ; lovag Pfiffer Károly altábornagy, a 47. gyaloghadosztály parancsnoka, a mecklenburg­­schwerini nagyherczegségi grif-rend nagykeresztjét és a svéd királyi kard-rend középcsillagát; továbbá Lisseck Henrik cs. és kir. kormánytanácsos és ő felsége főudvarmesteri hivatala épitési osztályának a főnöke a badeni nagyherczegségi Zähringi orosz­lán-rend II. oszt. középkeresztjét, a szász-weimar nagyherczegségi »Éberség«­ vagy fehér sólyom­rend középkeresztjét, a bolgár fejedelemségi Szt. Sándor-rend középkeresztjét és a württembergi királyi korona-rend tiszteleti keresztjét; Nicklas Antal cs. és kir. várkapitány a perzsa csá­szári nap- és oroszlán­ rend III. osztályát, a szász királyi Albrecht-rend II. oszt. közép­­keresztjét, a porosz királyi vörös sas-rend III. oszt. lovagkeresztjét, a nagybritanniai királyi Vik­­tória-rend tiszti keresztjét és a belga királyi Lipót-rend tiszti keresztjét; Heinrich Ede cs. és kir. várkapitány az orosz császári Szt. Szaniszló­­rend II. osztályát és a porosz királyi vörös sas­rend III. osztályát; ns. Worlitzky Ferencz cs. és kir. udvari gazdasági igazgató az orosz császári Szt. Anna-rend H. osztályát, a szász királyi Albrecht-rend II. oszt. középkeresztjét, a belga királyi Lipót-rend középkeresztjét, a porosz kirá­lyi vörös sas-rend al. osztályát és a nagybritan­niai királyi Viktória-rend tiszti keresztjét; Röh­­rich Alfréd udvari fizető hivatali igazgatói czím­­mel és jelleggel felruházott cs. és kir. udvari fizetőmester a belga királyi Lipót-rend tiszti keresztjét; Umlauft Antal, a cs. és kir. udvari kertek igazgatója, a porosz királyi vörös sas­rend III. osztályát ; Nepalleck Vilmos Frigyes cs. és kir. udvari szertartási titkár a pápai Gergely­­rand középkeresztjét, a porosz királyi vörös sas­­rend III. oszt. lovagkeresztjét, a nagy-britanniai királyi Viktória-rend tiszti keresztjét, a szász ki­rályi Albrecht-rend tiszti keresztjét és a belga királyi Lipót-rend tiszti keresztjét; Gatterer Fer­dinand cs. és kir. építésügyi tanácsos a belga ki­rályi Lipót-rend lovagkeresztjét; IVIk Ferencz cs. és kir. segédhivatali igazgató a porosz királyi korona­rend III. osztályú lovagkeresztjét; Queisz Vilmos, ő felsége fővadászmesteri hivatalában cs. és kir. udvari titkár és hivatalvezető a porosz királyi koronarend III­. osztályát és a szász királyi Albrecht-rend tiszti keresztjét; báró Lütgendorff Miksa cs. és kir. udvari főbiztos az ottomán császári Medjidie-rend III. osztályát, a pápai Szt. Szilvester-rend középkeresztjét, az orosz császári Szent Anna-rend III. osztályát, a szász királyi Albrecht-rend I. oszt. lovagkeresztjét a koronával és a belga királyi Lipót-rend lovag­­keresztjét; Vogl F. A. cs. és kir. udvari kert­felügyelő az orosz császári Szt. Anna-rend III. osztályát és a porosz királyi vörös sas-rend IV. osztályát; Vesely József cs. és kir. udvari várkerti gondnok a szász királyi Albrecht-rend I. osztályú lovagkeresztjét a koronával, a szász-weimari nagy­herczegségi Éberség- vagy fehér sólyom-rend I. oszt. lovagkeresztjét és a belga királyi Lipót-rend lovag­keresztjét ; végül Kirchschläger Antal cs. és kir. erdőmester a porosz királyi vörös sas-rend IV. osztályát. — A miniszter köszönete. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter Glück Johannának, a gyulafehérvári ál­lami elemi iskola tanulói javára 600 korona tő­kével tett alapítványáért köszönetét nyilvánította. — Uj közjegyző. A hivatalos lap mai száma közli, hogy az igazságügyminiszter dr. Plausich Aladár temesvári közjegyző-helyettest Nagylakra közjegyzővé nevezte ki. — A király itthon. Tegnapi számunkban jelentettük, hogy a főváros polgársága nagy­szabású fogadást akar rendezni a királynak, hogy ezzel is jelét adja hálájának azért a le­iratért, a­mely elrendeli Rákóczi hamvainak hazaszállítását. Tegnap délután a fogadás ügyé­ben értekezlet volt, a­melyen megvitatták, hogyan rendezzék a holnapi értekezletet. Abban állapodtak meg, hogy az értekezletet Császár Jenő nyitja meg s azt fogja javasolni, hogy az értekezlet elnökének a polgármestert válaszszák meg. A polgármester fogja azután előterjeszteni a részletes programmot. Azt tervezik, hogy pol­gárokból alakított nagy bandérium fogadja a királyt s kísérje budai palotájába. A május 10 én, kedden tartandó udvari bálon Mária Jozefa főherczegasszonynak be fogják mutatni azokat az udvarképes hölgyeket és leányokat, kiket az udvarnál még nem mu­tattak be. Erre a bemutatásra Apponyi Lajosné grófné, született Seherr-Thoss Margit grófnő palotahölgynél lehet jelentkezni, Andrássy­ út 117. szám alatt levő villájában hétfőn, május 2-án és szerdán, május 4 én, délután 2 és 4 óra között. A személyes megjelenésben való akadá­lyoztatás esetén az illető hölgyek — budapesti lakásuk megjelölésével — írásbeli vagy távirati uton is jelentkezhetnek. — Loubet elnök Rómában, Rómából jelen­tik: Viktor Emánuel király és Loubet elnök ma délelőtt a turini gróffal és a génuai ber­ez­eggel, valamint Tittoni és Delcassé külügy­miniszterekkel Nápolyba utazott. Az esős idő daczára nagy néptömeg gyűlt a csapatok sorfala mögé, mely a királyt és az elnököt lelkesen éltette. — Jókai Mór Budapesten. Jókai Mór, la­punk főszerkesztője, tegnapelőtt este érkezett vissza Nizzából, a­hol tudvalevőleg családjával együtt a telet töltötte. Tizenhéte­dikén indult el Nizzából és éppen azon a napon érkezett Fiuméba, a­melyen a vasutas-sztrájk kitört. Ennek következtében öt napig volt kénytelen Fiuméban vesztegelni és csak vasárnap este utazott el a déli vasúton Budapestre. Jókainak a nizzai üdülés szemmel láthatólag jót tett, bár az út fáradalmai kissé megviselték. Orvosa ren­deletére most egy-két napig otthon marad. — Thaly Kálmán üdvözlése. Thaly Kálmán országgyűlési képviselő Gálszécsről a következő üdvözlő táviratot kapta: »A felső-zempléni református egyházmegye rendkívüli lelkész-értekezlete abból az alkalomból, hogy a király II. Rákóczi Ferencz hamvainak hazaszállitását elrendelte, nagyságodat, mint a ki a kurucz-korszak kultuszát megteremtette és a nagy fejedelem hamvai hazaszállításának eszméjét folyton ébren tartotta, szívből üdvözli. Az egyház­­megyei lelkész-értekezlet megbízásából: Péter Mi­hály egyházmegyei főjegyző.« — Schermann Adolf dr. meghalt. A fő­város tiszti főorvosa, »Schermann Adolf dr. az elmúlt éjjel meghalt. A hir villámgyorsan járta be a fővárost, s mindenütt őszinte részvétet kel­tett, mert a derék ember halála nagy veszte­ség a fővárosra, melynek közegészségét hiven őrizte és nevezetes újításokkal mindegyre arra törekedett, hogy polgártársainak közjólétét emelje. Az ő érdeme volt az újabb fővárosi iskolák higiénikus berendezése, a fertőtlenítő in­ézet megal­kitása, s egyáltalán a főváros­ egészségügyi intézményeinek fejlesztése terén rendkívüli érdemei vannak Halála is kötelességé­nek teljesítése közben érte. A fővárosi vízművek második szakaszának a bekapcsolása alkalmával sorra vizsgá­lgatta az utczai vezetékek vizét s ekkor súlyosan megkötötte magát, úgy hogy ágyba kellett feküdnie. A baj tüdőgyulladássá fajult s ez néhány nap alatt megölte az élet­erős férfit, nagy bánatára mindazoknak, a­kik vele barátjá­ban vagy érintkezésben voltak. Mert Schermann Adolf azok közé tartozott, akik iránt lehetetlen volt rokonszenvvel nem lenni. Lekötelező, nyájas modora volt a nagytudású főorvosnak, a­ki csak akkor vált kérlelhetetlen szigoruságú emberré, ha közegészségi intézke­dések végrehajtásáról volt szó. Schermann Adolf 1842-ben született Tétény­­ben. Iskoláit Budapesten és Bécsben végezte s 1867-ben lett orvossá és ugyanakkor telepedett meg Budapesten, mint praktizáló orvos. A fő­város hatóságának a szolgálatába ezelőtt 27 év­vel, 1877-ben lépett. 1884-ig volt szaksegéd s 1894-ben lett helyettes főorvos. A közegészség­­ügyi intézkedések, terén igen nagy érdemei voltak s ezeknek a méltánylásául nevezték ki az Orszá­gos Közegészségügyi Tanács rendes tagjává s kapta a királytól a Ferencz József-rendet. Egyik legfőbb érdeme, hogy az 1902-ik évi kolera al­kalmával Gerlóczy Károly akkori alpolgár­mesterrel együtt megalkotta a fertőtlenítő­­intézetet, a melynek áldásos működését nem­csak itthon, hanem Európaszerte nagyban méltá­nyolják a szakemberek s mintául veszik a hasonló intézetek megalkotásánál. Nem csekély érdeme volt az a szívósság, a­melylyel a mesterséges szűrőkkel ellátott vízművek leszerelését folytonosan köve­telte, mindaddig, a­míg czért ért. Felismerte ugyanis, hogy a tífuszos betegségeknek éppen en­nek a vize a legfőbb okozója. Az ő gyanúját fé­nyesen igazolták a későbbi idők, mert ennek a vezetéknek az elzárása után csak szórványosan mu­tatkozott a tífusz, a­mely azelőtt számos áldoza­tot szedett a főváros lakosságából. Folytonosan

Next