Magyar Nemzet, 1904. október (23. évfolyam, 235-260. szám)
1904-10-01 / 235. szám
2 MAGYAR NEMZET. 1904. október 1. magyarázatot nem is enged meg. S mivelhogy ily értelmezés mellett minden egyéb kombinálgatás fölösleges, megnyugodhatunk abban, hogy a homburgi látogatás a hármas szövetség ügyének is jó szolgálatot tett. Budapest, szeptember 30.. Goluchowski gróf a királynál. Bécsi tudósítónk jelenti, hogy a király tegnap délután Goluchowski gróf külügyminisztert hosszabb kihallgatáson fogadta. Rapaics Radó államtitkár. Tegnapi számunkban már megírtuk, hogy a király ruhmwerthi Rapaics Radó miniszteri tanácsost második államtitkárrá nevezte ki. A kinevezést a hivatalos lap mai száma közli. Az olasz kereskedelmi provizórium Rómolfról táviratozzák lapunknak. A hivatalos lap ma esti száma közzétesz egy miniszteri rendeletet, amelylyel az Ausztria-Magyarországgal fennálló kereskedelmi provizórium október 15-éig meghosszabbíttatik. Bécsból jelentik, hogy a ma közzétett rendelet alapján, melylyel a kormány felhatalmazást nyert az Olaszországgal való kereskedelmi és forgalmi viszony rendezésére, utasították a vámhivatalokat, hogy az Olaszországgal való forgalmat október 1-től október 15-ig bezárólag a status quo alapján kezeljék. Az Itáliával az október 15-ike után következő időre nézve történt egyezmény végrehajtására legközelebb megjelennek a külön rendeletek. E rendeletek tartalmáról a cs. kir. kereskedelemügyi minisztérium máris értesítette a kereskedelmi és iparkamarákat. A magyar halászat fejlesztése. A halászat hanyatlása Magyarországban is, épp úgy, mint Európában mindenütt együtt köszöntött be a gazdasági élet fellendülésével, mivel a belterjes gazdálkodás nem csupán hátráltatja, de legtöbbször valósággal lehetetlenné teszi a halak szaporodását és fejlődését. Főleg a nagyszabású folyamszabályozási és ármentesítő munkálatokra vezethető vissza az, hogy halászatunknak a múltban leirt jelentősége alig néhány évtized alatt teljesen aláhanyatlott. Ezek folytán ugyanis a halak természetes szaporodására s a halivadék fejlődésére alkalmas helyek annyira megsemmisültek, hogy a miatt a halak természetes felújulásának lehetősége a legtöbb vidéken csaknem egészen elenyészett. A kultúra folytán változott viszonyok következtében beállott hanyatlást csupán törvénynyel, a halak kímélésére és óvására irányuló törvényes intézkedésekkel feltartóztatni, vagy ellensúlyozni lehetetlen. Annak a szüksége állott tehát elő, hogy a halak felújításáról a tudomány és tapasztalat által nyújtott eszközök felhasználásával, azaz mesterséges úton gondoskodjanak. E végből a földmivelésügyi kormány oly telepek létesítését tervezi, amelyeken a halak nemcsak ívhatnak, de az ivadék kellőképpen meg is erősödhetik, amikor aztán a közvizek behalasztására lesz fordítható. A gyakorlat sokszorosan igazolta ugyanis, hogy az így végzett benépesítésnél annál bizonyosabban érünk ezért, minél fejlettebb ivadékkal történik a halasztás. Mintegy 160.000 kát. holdra rúg természetes folyóink területének azon része, amelyen a ponty és a süllő sikeresen tenyészthető s a melynek behalasztására mintegy 10 millió darab növendékhal szükséges. Ezen anyagnak termelésére pedig legalább összesen mintegy 2500 kft. hold ivadéknevelő tó kell s halászatunk emelése érdekében ezeknek fokozatos berendezése immár egyre halaszthatatlanabb feladattá vált. Minthogy továbbá a czél érdekében előnyösebb egyetlen nagy tó helyett kellő módon elosztott több kisebb ilyen telepet létesíteni, az ivadéknevelő tavakat a földművelési kormány halászati osztálya akképpen tervezi, hogy a Duna és mellékfolyói mentén lehetőleg minden egyes halászati társulat kapjon egy-egy ily ivadéknevelő telepet. Az erre alkalmas területeket a halászati társulatoktól a földművelési minisztérium díjtalanul óhajtja megnyerni, ahol pedig ez nem volna lehetséges, ott bérlet útján törekszik a kitűzött czél elérésére. Végső esetben, ha a kincstár érdekei úgy kívánnák, a területeket esetleg tulajdonjoggal is megszerzi a kormány és pedig a pusztán használati czélokra megszerzett területeket legalább tizenöt évi időtartamra, hogy a telepek létesítésével járó költségek minél jobban kihasználtassanak. A terv kivitelére igen fontos körülmény az, hogy a halászati társulatok mindenütt megalakuljanak s ez az idei év folyamán nagymértékű föllendülést is mutatott, amenynyiben az ország főbb folyóvizeinek mentén már mindenütt megtörtént a társulati szervezkedés, s most összesen ötvenhat halászati társulat működik. A Dunán a Dráva és a Tisza torkolata között még társulat nem alakulhatott mert itt Horvát-Szlavonország is érdekelve van s a kérdés a Duna ezen szakaszára vonatkozólag, majd csak a most munkában levő halászati törvény keretében nyerhet végleges megoldást. A földművelési kormány az idén — amint értesülünk — a záhony—czigándi, a borsod—tiszai, a zentavidéki, szolnokvidéki—felső-tiszai, a marosvizi, a torontál— bácsi, a csongrád—szegedi és a temesvizi halászati társulatokkal rendeztetett be ivadéknevelő területeket , hat-nyolcz éven keresztül minden évben több-több társulatot von bele a magyar haltenyésztés ilyképpen való fejlesztéséhe.lyek az ő emlékét a vallásos áhítat nimbusával környezve fogják őrizni messze időkig. A Magyarok utczája felső végével egy szélesebb hosszú utczába torkollik, a mely egyfelől a mezőre, másfelől a városba vezet. Ebben az utczában a város felé, a kápolnás plébániasarokháztól az ötödik, egy díszes régi épület, mely kiszökő zárt erkélyével és mór stilü ablakaival kívülről is kiválik a szomszédházaktól s megragadja a szemlélő figyelmét Felmenve az emeletre, szemünk nem győzött eléggé gyönyörködni a képzőművészet elénk táruló remekeiben. Pompás nyitott erkélyre jutottunk, melyet remek faragásu és gyönyörűen kifestett oszlopok tartottak. Mennyezete művészi festményekkel díszített deszka-lapokból áll, melyet aranyozott léczek s festett rámázat oszt mezőkre és koczkákra. A tágas, nyitott erkélyről három szoba nyílik az utcza felé. Az egyik el volt lakatolva s nem mehettünk be, csak az ablakon át láttuk, hogy fala freskóképekkel van diszitve s ablakai a régi diszablakok. Különben búzát szárítottak benne. A középső szoba át van alakítva s egy szegény törmény földmivelő család ezt használja. A harmadik használatlan szoba egy nagy teremből van elfalazva. Az utcza fölé kiszökő zárt erkélyén éppen olyan díszes, színesvirágos, gipszkeretes üvegablakok vannak, mint a fejedelem ebédlőjén. Alattuk járni veszélyes, annyira korhadt és lyukas a padló, hogy keresztül lehet látni rajta le az utczára. Csoda, hogy a rendőrség még megtűri. De a szoba legfőbb diszét nem ezek az ablakok, hanem a mennyezet és a régi oldalfal díszítései teszik. Azt hiszi, hogy ez a ház a Bercsényi Miklósé lehetett s halála után sógora, Csáky Mihály gróf altábornagy lakása volt. Mindenesetre valamely előbbkelő magyar emigráns háza volt. Bercsényit 1725 november 12-én temették el egy kis görög kápolnában. Ez a görög kápolna Rodostó belvárosában a tengerpart közelében állott. Előbb már oda temették Eszterházy Antal gróf tábornagyot, később még szarvaskendi Sibrik Miklóst, Rákóczi udvarmesterét. Mindenik sír fölé márvány-emlékkövet helyeztek latin felirattal és czímerképpel. Ezt a görög kápolnát azóta kétszer is átalakították: 1828 táján és 1896-ban. A sírokat mindkét alkalommal, úgy látszik, megbolygatták és a sírköveket áthelyezték. A sírkövek most a templom felső részében vannak elhelyezve. Bercsényi sírköve most is a templom hosszának a közepére esik. A midőn a szép faragott kövekből nemrég épült, még ragyogó fehér görög templomot felkerestük s a sírkövek megváltoztatott elhelyezését láttuk, legelső kérdésünk arra irányult, hogy mikor, miért és miképp történt a sírok és sírkövek megváltoztatása? A nagyszakállú, öreg görög pap, továbbá az építés volt ellenőre, Konstantinos Triandafilus néhány más, a templomban jelen levő tisztes öreg ember felelete az volt, hogy hét évvel ezelőtt építették újra a templomot, a mely nagyrészt fából volt s most valamivel kisebbre vették és egészen kőből építették újra. A sírköveket felemelték, az alattuk lévő sirokból a csontokat összeszedték s részint ládákba, részint zsákokba külön-külön félretették, ráírván mindegyikre nevét a sírkőről. Midőn azután a templom felépült, uj sírokat ástak s mindegyik sírkő alá a megfelelő csontokat újra elhelyezték, a sorrendre, a melyben előbb el voltak temetve, úgy látszik, nem ügyelvén. Kikérdeztük a szemtanukat arra nézve is, hogy miként találták Bercsényi és társai sírjait? Volt-e koporsójukban fegyver, ékszer, ruhaszövet maradványa s efféle ? Erre azt felelték, hogy semmit sem találtak, csak a csontokat, ezeket is koporsó nélkül. A tényállás megállapítása végett engedelmet kértünk Bercsényi sírja felbontásához. Az engedelmet nehézség nélkül tüstént megadták és munkásokról is gondoskodtak. Csakhamar hat izmos ember állott elő feszitő vasrudakkal s a Bercsényi sírköve mellett álló üres kisebb kőlapot czement összefoglalásától megszabadítva, majd egy másik görög feliratú sirkövet felemelve s eltávolitva, hozzáférkőztek Bercsényi hatalmas márvány sírkövéhez. A nehéz, vastag sirkő felemelése s továbbgörditése nem csekély erőfeszítésbe került. Megilletődve, feszült várakozással néztük a műveletet. Mintegy 30—40 czentiméter mélységben csontok mutatkoztak. Bercsényi csontjai tehát koporsó nélkül vannak elföldelve a tengeri homokba! Sirládát hozattam s ebbe beleraktuk a homoktól megtisztított csontokat a koponyával, azután bezártuk a drága csontokat az uj sirládába; a kulcsot eltettem s a ládát elhelyezvén a sírba, ismét elföldeltettük. Márton Mátyás ó-kanizsai prépost-plébános imát mondott velünk együtt a nyitott sir felett, a görög pap pedig felöltvén papi díszét s meggyujtván a templomi gyertyákat, megáldotta az újra eltemetett hamvakat s a sirt kegyeletes érzéssel újra lezárattuk. A kelet-ázsiai háború. — Távirati tudósítások. — Port-Arthur ostroma. Róma, szeptember 30. (Saját tudósítónk távirata.) Az olasz tengerészeti miniszter a kelet-ázsiai olasz hajóraj parancsnokától azt az értesítést kapta, hogy az orosz hadihajók Port- Arthurból ki akartak törni, de a japánok körülvették őket és visszavonulásra kényszerítették. London, szeptember 30. (Saját tudósítónk távirata.) A Port-Arthurból érkező hírek tele vannak ellentmondásokkal. Egy Port-Arthurból szeptember 25-én Csifuba érkezett magánlevél szerint a várban nagy a bizalom, hogy a helyőrség még sokáig visszautasíthatja a japánok támadását. Sanghajból azt jelentik, hogy a japánok között iszonyatosan dühöng a beriberi betegség. Minden hajó, mely Japánból katonákat hozott, tömegesen szállít vissza betegeket. Egy tábornok meghalt e betegségben. Ez a betegség állítólag a régibb idő óta megfagyott hideg rizikása elköltésének következménye. London, szeptember 30. (Saját tudósítónk távirata). A »Daily Telegraph« sangbaji távirata szerint a japánok közül Port Arthur előtt 30.000-en estek el és sebesültek meg. Mukden előtt, London, szeptember 30. (Saját tudósítónk távirata)“A Mukden előtti hadmozdulatokról csak általánosságban érkeznek hírek, melyekből azonban kitűnik, hogy a csapatok mindjobban előrenyomulnak. Komolyabb ütközet eddig nem volt. A Standard értesülése szerint az orosz előőrsök lovassága összeütközött Kuroki csapataival. Páris, szeptember 30. A Havas-ügynökség jelenti Mukdenből. Megerősítik azt a hírt, hogy a japánoknak Mukdentől délre csak gyönge csapataik vannak, melyeknek előőrsei a Jantaitól keletre lévő szénbányáknál állnak. Megerősítéseik nyugaton Dasicsaótól a Taicse folyóig érnek. Kuroki folytatja előrenyomulását kelet felé. London, szeptember 30. A Standardnak jelentik Kuroki főhadiszállásáról, hogy nap-nap