Magyar Nemzet, 1905. március (24. évfolyam, 54-80. szám)
1905-03-01 / 54. szám
2 MAGYAR NEMZET, 1905. márczius X. S mivel bizonyos, hogy másképpen a dolog nem megy, a válságból másképpen, mint a dogmák és jelszavak tőketételével s a reális élet és a gyakorlati politika igényeihez mért programmal ki nem szabadulhatnak, megbocsáthatatlan mulasztás minden nap, a melylyel a kibontakozást késleltetik s a nemzetet a bizonytalanság kispadjára teszitik. A nemzet érdekét nézzék s ne a maguk személyes vonatkozásait bizonyos elvek és jelszavak irányában. Adják meg a nemzetnek, a mire okvetlen szüksége van s ne sajnálják, ha a magukéból adják. Budapest, február 28. A Tisza István gróf miniszterelnöknek küszöbön álló bécsi útjáról beavatott körökben mit sem tudnak. Ma este minisztertanács lesz. A tulajdon a polgári törvénykönyv tervezetében. Az általános polgári törvénykönyv tervezetének most közkézre kerülő dolog jogi részében egyik legérdekesebb fejezet az, amely a tulajdonról szól s az idevágó elvi kérdéseket fejtegeti. Az ügyleti elidegenítés tilalmára vonatkozólag a tervezet a két végleges álláspont: az ügyleti elidegenítési tilalom korlátlan elismerése s másrészről teljes megtagadása között a középső álláspontot foglalja el. Megengedi az elidegenítés tilalmának jogügylet (szerződés, vagy végintézkedés) által való alapíthatását és pedig dologi hatálylyal, de csakis bizonyos korlátozásokkal, melyek az intézménynyel űzhető viszszaélések meggátlására alkalmasak. Az elidegenítés tilalmát a dolog természete szerint csak a dolog tulajdonosa állapíthatja meg, ezenkívül szükséges, hogy a tilalom a tulajdon átruházásra vonatkozó követelés megóvására szolgáljon. Ehhez az a további korlátozás járul, hogy a szerződés útján a tilalom csak az átruházás alkalmával alapítható meg vagy az átruházó tulajdonos visszakövetelési jogának, vagy harmadik személy a tulajdon átruházására vonatkozó követelésének megóvására. A tilalommal terhelt jogtárgy ingó és ingatlan minősége közt a tervezet a jogügyleti tilalom elismerésének kérdésében különböztetést nem tesz. Elidegenítési tilalom jogügylet által a tervezet szerint ingó dolgon is, — dologi hatálylyal — alapítható. A meghatározott személy oltalmát célzó elidegenítési tilalom hatályát a tervezet akként szabályozza hogy a tilalom ellenére történt rendelkezés hatálytalan azzal szemben, akinek jogát a tilalom óvja. A tervezet tehát a tilalomellenes elidegenítési cselekmény relatív hatálytalanságának alapján áll. Megjegyzendő végül, hogy a tervezet azokat az eseteket, amelyekben az elidegeníthetetlenség a dologi kötöttség közvetlen folyománya (például bontó feltételtől függő tulajdon, utóöröklés), nem sorozza az elidegenítési tilalom fogalma alá, hanem külön intézményként szabályozza. A szükségleli átengedésének kérdésében azon esetben, ha valamely telek közúttal nincs úgy összekötve, amint ez a telek rend szerinti (helyesebben rendszerű) használhatása szempontjából szükséges volna, a tervezet a tulajdonosnak — ha csak ezt a helyzetet önkényesen nem ő maga idézte elő — megadja azt a jogot, hogy a szomszédoktól ezek kártalanítása fejében átengedését követelhesse arra az időre, amíg a szükséghelyzet megszűnik. Abban a speciális esetben, amikor ez a szükséghelyzet parczellázás következményeképp állott elő, a tervezet ezt a jogot a tulajdonosnak csak az elidegenítő ügyletben részes azon másik tulajdonossal szemben adja meg, akinek telekrészén át az összeköttetés előbb is megvolt és pedig — ellenkező megállapodás hiányában — kártalanítási kötelezettség nélkül. Azon a főeseten kívül, amikor a tulajdonos telkének egy részét elidegeníti, ezen szabály alá esik a tervezet szerint az az eset is, amikor a szükséghelyzet annak folytán áll elő, hogy a tulajdonos több telke közül az egyiket elidegeníti, vagy hogy a társtulajdonosok a közös telket felosztják. Az egybegyűlt bírálati anyag s a kérdésre fölmerült észrevételek alapján azonban ebben a kérdésben még a gazdasági köröket is meghallgatják s a megoldás ma a következő: Egyelőre fentartandó a tervezet itt vázolt álláspontja, azzal a kiegészítéssel, hogy a kártalanítás a járadékszerű kártalanítás elvének alapul vételével szabályozandó, továbbá azzal a módosítással, hogy a parczellázás folytán keletkezett telek tulajdonosa, ha a szükségbeli utat épp a parczellázás tette szükségessé, ily átengedését a parczellázás folytán keletkezett másik telek mindenkori tulajdonosától követelhesse. Ezen telek tulajdonosa is követelhessen kártalanítást, a parczellázásban közvetlenül részes fél azonban csak más megállapodás hiányában. A túlépítés esetén az építkező és a telektulajdonos közötti jogviszony kérdésében a tervezet álláspontja az, hogy a túlépítő a túlépítés által elfoglalt telek vagy telekrész tulajdonának átruházását a túllépéskor érték megtérítése fejében követelheti. A szomszédnak is jogában áll az érték megtérítését a tulajdon átengedése fejében követelni. A túlépítő jogának előfeltétele a tervezet szerint, hogy őt dolus vagy culpa lata ne terhelje. A szomszéd a túlépítés ellen mindaddig tiltakozhatik, míg a túlépítés abbanhagyása aránytalanul nagy költséggel vagy értékveszteséggel nem járna. A tárgyalások konklúzuma pedig a következő megoldást ajánlja: A beépített telek vagy telekrész ipso jure tehermentesen megy át, mint a túlépítkező telkének alkotórésze, ennek tulajdonába. Az ellenértékűl fizetendő kártalanítási öszszeg ex lege minden más teher előtti elsőbbséggel terheli a túlépítkező egész telkét és a másik telek nyilván könyvi jogosultjai jogaikat erre a kártalanításra érvényesíthetik. A kártalanítási öszszeg mindkét telek nyilvánkönyvi jogosultjainak bevonásával állapítandó meg. Feltételeztetik, hogy az alaki jog a kisajátítási eljáráshoz hasonló különszerű eljárást fog statuálni. A telek tulajdonosa részéről való tiltakoztatás határidejére nézve a tervezet álláspontja tartandó fenn,mit, hanem csöndesen eltávoztam, mintha mi sem történt volna. Mindent tudtam, hamarosan magamhoz vettem köpenyegemet, kardomat és kisiettem a hideg téli éjszakába. Keblemben megszakadt egy húr, mely tegnap még tisztán csengett, tisztán, és reményteljesen ígérve boldogságomat. És aki azt eltépte, az egyetlen fivérem volt! Hirtelen eszembe jutott régmúlt gyermekkoromból egy eset, melyről már azt hittem, hogy elfelejtettem s a mely most tisztán lebegett szemeim előtt. Szüleim háza előtt áll egy kocsi, melyen nagybátyámhoz akarok menni a nyári szünidőre ; magammal akarom vinni két kedvenczemet, két gyönyörű, aranysárga kanári madarat. Az elkényeztetett fiú, Ernő, odaugrik és azt kiáltja: — Nem szabad magaddal vinned, mert magamnak akarom őket tartani. Haragosan távolítottam el őt, mert képtelennek tartottam, hogy szeretett énekeseimtől, kiket évek óta beczűztem, megváljak. De ez elkényeztetett fiú, ki mindig keresztülvitte akaratát, nem akart engedni és már-már csúnya jelenet következett volna, amikor elesiet anyám és jóságos hangján megszólalt: — Ugyan Vilmos, engedd át neki, hiszen ott más szórakozásod lesz. — Rövid ideig haboztam, hirtelen beleugrottam a kocsiba és hamar elhajtottam, hogy az előtörő könyeket ne lássák. Annyi év után nem ugyanez ismétlődik-e? Nem vette-e el tőlem fivérem a legkedvesebbet, amivel e földön rendelkeztem, mátkám szerelmét? Most jöttem csak rá az okra, miért volt Margit az utolsó időben oly tartózkodó, rideg velem szemben, amit vak szerelmemben mindig másra magyaráztam. Ernővel kellett először tisztáznom a dolgot. Amikor késő éjjel hazatért, látszólag nyugodtan mentem elébe. — Komoly szót kell veled váltanom — e szavakkal fogadtam, alig türtőztetve magamat. — Mily álláspontra helyezkedtél jövendő sógornőddel szemben? Talán titokban egyeszséget kötöttetek, hogy feleségemnek idejét kellemesen szórakoztassad, amikor a férj a szolgálat által akadályozva lesz? — Ne gúnyolódjál — válaszolt Ernő. — Komoly dologról van szó, nem helyénvaló a gúny. — Tehát te szereted? — kérdeztem őt feszült kíváncsisággal, mialatt kimondhatatlan félelem szorította össze torkomat. Bólintott fejével. — És ő? — tudakoltam tovább. — Ő viszonozza érzelmeimet — nyögte ki nagy nehezen. — Mióta engem ismer, azóta tudja, hogy irántad érzett szerelme csak képzelt volt! — Az igazi szerelemre talán te oktattad? — Félvállról, gúnyolódva mondottam ezt, de szívem azért fájt, mint az olyan emberé, ki a legkedvesebbjét veszítette el. — Ne harag ujj reám, Vilmos! — kérlelt bétán az ő édeskés, behízelgő hangján, mialatt szemet kérőleg t hintettek reám. — Ne haragudj, hiszen harczoltam érzelmeimmel, miként egy hős az ellenséggel és győztes maradtam volna; sohasem árultam volna el szerelmemet a leány előtt, ki, mint testvérem jegyese, elérhetetlennek látszott, ha Margit maga nem valltotta volna be tévedését irántad érzett szerelmében. Újabb mozzanata ma sincs még a politikai helyzetnek. A kombinácziók bő változatban jelentkeztek ma is, anélkül azonban, hogy valami pozitív hírről adhatnánk számot. A kombináláson kívül a koalíciós lapok még csak egyben következetesek, abban, hogy mint eddig mindennap, ezúttal is tovább csipkednek-rágódnak a szabadelvűpárton. De egyúttal híresztelik azt is, hogy azért a szabadelvűpárt nagy része epedve sóvárog a koalíczió karjai közé. Hogy ez a sóvárgás nem olyan nagymérvű, mint a minőnek a koalíczió feltüntetni szeretné, nyilvánvaló abból, hogy a szabadelvűpárt lebecsülése még mindig egész általánosságban és minden kivétel nélkül a régi dühvel folyik. A képviselők igen jelentékeny része a képviselőház szünetét a vidéken tölti, ahonnan előreláthatólag csak a jövő hét első felében tér vissza a fővárosba. A szabadelvű pártkörben az élet tegnap is rendkívül élénk volt. A miniszterek közül ott voltak Tisza István gróf, Lukács László, Berzeviczy Albert, Tallián Béla, Hieronymi Károly, Nyíri Sándor s kivülök a párt számos — Talán felhatalmazott arra, hogy mindezt nekem elmondd? — kérdeztem Ernőt. — Nem! — szólt Ernő határozottan. — Még mindig hajlandó feleséged lenni, miután tudja, mily nagyon szereted. — Zsebórájára nézett. — Tíz óra, még van elég időm, hogy az éjféli vonattal elutazzam, talán sohasem látjuk egymást. —Maradj, senkitől nem fogadok el áldozatot, legkevésbé tőled. Bementem a mellékszobába, érezve, hogy tettetett türelmem végét járja, elszontyolodtam mint egy kis gyermek, éppen úgy mint akkor, amikor könyeimet visszatartottam, sírni akarva kis énekeseim után. Álmatlan éjszaka után tettre szántam el magamat. Legyen a kettő szerencsés. Mátkámnak néhány mindennapi búcsúszót írtam ; a találkozást és az azzal járó magyarázatokat ki akartam kerülni. Ezután jelentkeztem dandárnokomnál és néhány órával későbben elutaztam 8 heti szabadságra, elhagyva boldogságom tanyáját. Sohasem tértem oda vissza, mert nemsokára máshová lettem áthelyezve. — És testvéred? — kérdeztem kissé bátortalanul kapitányomat. — Az azonnal nyomdokomba lépett és már régen boldog férj és két fiú atyja, kik már szeretnének nagybátyjuk térdén lovagolni. De én házom halasztom a látogatást. — Addig míg nászútra nem megy — toldottam meg nevetve szavait. Ő azonban tagadón rázta fejét. — Azt hiszem, hogy ez az eset sohasem áll be, mert aki egyszer megégeti magát, mindig fél a tűztől- A politikai helyzet.