Magyar Nemzet, 1905. május (24. évfolyam, 107-131. szám)

1905-05-03 / 107. szám

2 ' ' **"5 - ■^^WF­--.rr-TrF:---rT. ÍIAG’YAR NEMZET,______ 1905. május 3. ellenzék vezérlő-bizottsága. A szabadelvűpárt intéző-bizottsága is tanácskozni fog, az intéző­bizottság ülését az országgyűlési szabad­elvűpárt konferencziája fogja követni, a­melyben a felirati vitában elfoglalandó álláspontját fogja megállapítani.­­ A zsolnai új képviselő, Zsolnáról jelen­tik : Smialovszky Valér függetlenségi párti kép­viselőjelölt ma egyhangúlag képviselővé válasz­tatott.­­ A megyei alapok pénzintézeti betétei. A belügyminiszter — a­mint értesülünk — kör­rendeletet intézett a törvényhatóságokhoz a vármegyei alapok pénzintézeti betétkönyveinek kötményezése tárgyában. A pénzügyminiszterrel egyetértőleg elrendeli a belügyminiszter, hogy a vármegye kezelése és felügyelete alatt álló alapok és alapítványok tu­lajdonát képező pénzintézeti betéti könyvek oly értelmű kötményezéssel láttassanak el, hogy a pénzintézetből való pénzfelvétel csak a számvevőség által ellenjegyzett alispáni rendelet alapján 63 an­nak felmutatása mellett legyen teljesíthető.­­ Hazai szén a légszeszgyárakban. A ma­gyarországi légszeszgyárakban a hazai szénnek fel­használása tárgyában a belügyminiszter — a­mint értesülünk — valamennyi törvényhatósági város közönségéhez, valamint Brassó, Borsod, Nyitra, Pozsony és Vas vármegyék közönségé­hez — a­mely megyék területén légszeszvilágí­­tással ellátott rendezett tanácsú városok van­nak — a következő kör rendeletét intézte: A kereskedelemügyi miniszter úr abból az alkalomból, hogy a magyarországi légszeszgyárak­ban a hazai szénnek a légsz­ergyártásnál való fel­­használásánál az utóbbi időben jelentékeny vissza­esés észlelhető, arról értesített, hogy a hazai szénnek gázfejlesztési czélokra való felhasználása tekintetében a műegyetem által végzett kísér­letek és tett tapasztalatok szerint kétségtelennek bizonyult az, hogy hazánk ásványszenének egyes fajtái egyedül, más fajták pedig idegen szénnel keverve, teljesen kielégítő eredménynyel használ­hatók fel a légszeszgyártásnál, így teljes mérték­ben beválik e czélra az oraviczai darabos szén és a falkenaui szénnel javítva jól alkalmazható a stájerlak­aninai aprószén, teljesen a czélnak meg­felelő a petrozsény-osztraui keverék is, ha ennek javítása kevés falkenaui szénnel történik, a­mint különben a tiszta osztraui szén is így szokott ja­víttatni. Ezenkívül a tatai szénnel Komárom vá­rosában végzett kísérletek is kedvező ered­ménynyel jártak. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a belföldi szén használatának a hazai légszesz­gyárak részéről történt mellőzése, illetőleg an­nak aránylag csekély mértékben való igénybe­vétele gyakran nem indokolt. Minthogy pedig a belföldi szénnek a gázgyártásnál való fokozottabb térfoglalása közgazdasági szempontból kiváló fon­tosággal bír, ennélfogva felhívom a törvényható­ságot, h­ogy a hazai szénnek a légszeszgyártásnál fokozottabb mértékben való kihasználására kellő figyelemmel legyen, illetőleg a gázgyárakkal lég­­szesz-szolgáltatás iránt kötendő, vagy megújítandó szerződések alkalmával megfelelő befolyást érvénye­síteni igyekezzék. A politikai helyzet. Holnap a képviselőháznak ülése lesz. Bár csak formalitás, mert elnöki előterjesztéseken és a csütörtöki ülés napirendjének megállapításán kívül aligha esik benne egyébről szó, mégis új határpontot jelent. Jókora húsvéti szünet után első föllendülése a politikai életnek. Hiszen esett ezalatt is elég szó és történt egy és más a politikai helyzet tisztázásának az érdekében, nyílt színen azonban mégis csak holnaptól kezdve indulnak meg ismét a mozgalmak. Forró vágya minden jóravaló magyar em­bernek, hogy végre-valahára sikerüljön rendet vinni az uralkodó bizonytalanságba. A fejet­lenség erkölcsiekben és anyagiakban egyaránt csak kárt tesz. A­ki elfogulatlansággal figyeli a közállapotokat, annak lehetetlen a feltorlódó­­ szomorú tapasztalatok elől elzárkóznia. Mind e tanulságoknál azonban sokkalta szomorúbb, hogy a biztosan révbe vezető utat még mindig nem jelzi egyetlen újabb tünet sem. A koalíc­ió nagy általánosságban tartott felirati tervezete időre-órára azt a reményt élesztette, hogy mégis ez lesz az alap, a­melyen a megegyezés létesülni fog. Hanem azóta, hogy maga a koalíc­ió egy része elégedetlenkedett a felirati javaslattal, hivatottak és hívatlanok az elégedetlenség megbékítésére annyit magyaráz­nak bele a tervezetbe, a­mennyi éppen elégséges arra, hogy a kezdettől felmerült nehézségek és ellentétek még fenyegetőbben kiélesedjenek. Mégis a hazafias érzés tovább reményke­dik. Reménykedünk a felirati vitában, a­hol vajha tisztázódnának az eszmék s ezek révén javulna a lpelyzet. Reménykedünk a felség Buda­pestre érkezésében, hogy a közvetlen érintkezés új lökést és szerencsés fordulatot ad a válság­nak. És legfőképp reménykedünk a hivatottak józanságában, a­mitől úgyszólva egyedül függ, hogy közállapotaink a rendes mederbe terelőd­jenek. * A koalíc­ióban uralkodó ellentétek egyáltalán nem sok jóval kecsegtetnek. Tagadják ugyan az ellentéteket, de azért ezek olyan nyilvánvalók, hogy valósággal kiabálnak. A közösen megállapí­tott programmpontoknak csaknem mindenikére más és más az álláspontja, más és más a mértéke a koalíc­ió különböző pártjainak. A választási reform kell az egésznek, de egy­formán, általános titkos választás formájában, leg­­fölebb csak az új pártnak és a függetlenségieknek kell. A néppárt már beéri valamelyes czenzus­­leszállítással, a disszidensek köre még kevesebbel. Mind talán csak abban egyek, hogy a kerületeket ki kell kerekíteni. Ugyanígy vannak a vámterülettel. Az egyik rövid időn belül sürgeti az önállóságot. A másik csak az előkészületre, a berendezkedésre szükséges hosszabb idő múltával. A katonai kérdések kom­plexumában is különbözők az igények. Egyik ré­szük elvi álláspontja folytán kér mindent; a má­sik rész sokat csak a radikális elemek lecsende­­sítése szempontjából. Így néz ki a koalíc­ió által nyújtott kibon­takozási alap, a felirati javaslat. Hogy lehessen ezen az alapon megegyezést remélni, ha azok, a­kik az alapot megcsinálták, még maguk sincsenek egymással tisztában. H­­a tovább mind világosabb, hogy Kossuth Ferencz nagyon jól ismerte a koa­­lícziót, a­mikor azt írta róla, vagy legalább olyas­valamit, hogy­­ alkotásra gyönge. A­mivel szemben egyáltalán nem teljes ellenérték, hogy­­ viszont­­ az ellen­állásra erős. * A vezérlő­bizottság szerdán ülésezik. Remél­hető, hogy ezen az ülésen sikerül a koaliált pár­tok között a felirati javaslat kérdéseinek mindeni­­kében a szükséges harmóniát megteremtenie. Ez még javíthatna a helyzet kilátásain. Tanácskozá­sának főtárgya úgyis bevallottan a felirati vita lesz. Hogy tárgyal-e egyebet is, még nem bizo­nyos, ámbár nincs kizárva, hogy az utóbbi időben sűrűen emlegetett kérdések egyikét-másikát nem viszik-e szőnyegre. A vezérlő­bizottság ülése után nyomban kü­lön értekezletekre ülnek össze a koaliczió pártjai a melyen a vezérlő-bizottság határozatait appro­­bálják. A szabadelvű párt holnap este szintén tart ülést s ezt megelőzőleg a párt intéző-bizottsága tanácskozik. A miniszterelnök Budapesten. Tisza István gróf miniszterelnök ma dél­után Gesztről visszaérkezett a fővárosba.­ ­ Ott áll a szobor a templom mellett, talán mert a kit ábrázol életében sem tett egyebet, mint a­mit szeretet parancsol, áll annak a nagy alföldi falunak a közepében, mert a kit ábrázol magyar volt mindig szívvel-értelemmel, áll ke­gyeletnek, hálának, megemlékezésnek. Mikor az úri társaság eloszlik a szobor környékéről, körülveszi az abonyi nép. — Bizony — mondja az egyik — egészen olyan, mint a megboldogult tekintetes úr. Ez hát Jankovicsnak, a szobrásznak, szóló dicséret. Megszólal a másik: — Hanem szépen beszélt a mi tisztelendő urunk, de különösen szépen beszélt az a magas pesti ur. Ez a dicséret pedig Vargha Gyulának szól, a Kisfaludy-Társaság küldöttjének. — Azt is megmondta, hogy mennyire szerette a tekintetes urat az abonyi nép ... Ez pedig neki szól, az ünnepeknek. Mert szerették Abonyi Lajost, a nép, a családja, mindenki, a­ki ismeretségben volt vele. Szerették a szívéért, szeretetéért, jóságáért. Mert jámbor, áldott jó embernek ismerte min­denki, a­ki odaadta volna mindenét, ha kérik, de maga nem kért semmit soha senkitől. Ott kint az Abonyi Lajos-utcza végében még áll az öreg kúria, ahol lakott... egy százados szilfa áll a háta mögött. A­kit az Isten odavezérel abba a falusi kastélyba, az érzi annak a nemes sze­retetnek melegét, a­melyet őriz az özvegye és utódai. Mintha ott lebegne annak a jóságos szívnek a szelleme ma is a falak között. Sok régi könyv, sok értékes műtárgy, emlék van ott összehordva; egy értelmes, tanult fő hagyta örökül. De azt a szeretetet, azt a jóságot, a­mely most is átlengi az Abonyi-kúriát, azt a szív nevelte, a szív hagyta hátra, a szeretni tudó, nemes emberi szív. Egy kis történetet mondok el Abonyi Lajosról, ha azt elmondtam, mindnyájan ismer­jük a szívét, mert apostol az, a­ki retteg a perpatvartól és nemcsak hirdeti, de cselekszi is a békét. A szérűn sétált egyszer Abonyi Lajos a feleségével. A szénaboglya tövén valami ember rakodik. A szénát lopja. Abonyi Lajos egy öreg cselédje volt. Meg is szólal a felesége: — Nézd, ott lopják a szénádat, eredj szidd össze a tolvajt, — Dehogy megyek — felelte a költő — és te se nézz oda, mert még le sem tudjuk ta­gadni hogy megláttuk. És a tolvaj csakugyan nem tudta meg, hogy észrevették . .. Abonyi Lajos a zsarolyáni és mándi Márton családból származott, ősrégi donácziós famíliá­ból. A keresztneve sem volt Lajos, Ferencznek hívták. De lám, a ki apostola volt a békének, a hiúságot is kerülte, nem kereset feltűnést, di­csőséget, csodálatot, csak ment a maga utján egyenesen, szelíden, s ha megszorongatták elisme­rőleg a kezét, még azt sem fogadta el: — Nem én írtam azt, hanem Abonyi Lajos. Mert lám, két nagy ember is tellett volna. Márton Ferenczből: Abonyi Lajos, a magyar nép regélő költője és Márton Ferencz, a szere­tet és a jóság apostola. Ugy­e mily pazarul bán­tak vele az istenek ? Megérdemelte. Már fiatal korában mutatott Márton Fe­rencz írói talentumot, de igazán akkor találta meg saját magát, mikor népies elbeszéléseit és népszínműveit kezdte írni. Ez volt a világa, s magyar Alföld, az ő becsületes népével, az­ ismerte meg igazán és annak életében kéréste az igazi poézist. A műveit különben most adja ki újra husz kötetben a Révai testvérek mű­­­intézete; össze lesz gyűjtve mindaz, a­mit ez a termékeny tollú iró összeirt. Még az ő stílusa, és az ő eszméit nem hatott át a modern koi h­atáshajhászó, nagyképű áramlata, az ő eszme nem keresik a verizmus örve alatt a bujaságot és illetlenséget; az ő műveit kezébe adhatja­ minden fiatal leánynak és szívesen olvashatja a meglett korú férfi, ha van érzéke a poézis a költészet iránt. És a­mint közeledik velem a vonat az abonyi síkság felől a főváros felé, a hol lükte a modern, száguldó élet, a­mint a virágos ré­tek és zöld vetések közül közeledem a czini paloták közé rejtett önzés és ridegség felé érzem ezt a nagy különbséget, a­melylyel to­vább haladt az irodalom is, a melegségtő őszinteségtől az ideges kapkodás, hatásvadász, pózolás felé. A mi korunk meg tudja élvezn Abonyi Lajost és követőit, vájjon a régiek mi szóltak volna, ha elébük adnánk egy-egy mo­dern munkát . . . Ott kinn még él a régi szép világ, ott kin a virágok nyílása még tavaszt jelent. A­hogy beérek a pesti paloták közé, munkásdalos hangja üti meg a fülemet. Hiszen május van itt az nem a tavasz, hanem a viszálykodás ünnepe. Bizony Abonyi Lajos szobra ne csal a költőt örökítse meg a mai kornak, álljon a szive is, a nemes, magyar szive példaként az emberek előtt. RÁ­KOVSZKY IVÁN.

Next