Magyar Nemzet, 1905. november (24. évfolyam, 263-289. szám)
1905-11-01 / 263. szám
2 MAGYAR NEMZET. 1905. november 1. ismerem kötelességemet át nem lépem, de hazám sem akaratát és ő felsége minden körülmények közt mi fogom. Ebben a felső igaz hazafi támogatásnél egymásnak adták az emberek a kilincset s nem akartuk magunkat zavartatni. Beszélgettünk az előbb említett dolgokról. Egyszer csak egy szolga névjegyet hozott a főjegyzőnek. Prónay Dezső bár küldötte. A főjegyző eltávozott s én az Írnok!- al még egy-két dolgot elintézve, szintén menni akartam. Ekkor vetem észre, hogy az ajtó zárva van. Az Írnok az ablakon lekiáltott a portásnak, a ki azután a nála levő kulcscsal fölnyitotta az ajtót. Ekkor tudtam meg, hogy azt Prónay báró zárta be. Később jött sietve a főjegyző, jelentve, hogy Prónay báró magával vitte a hivatal külső ajtajának a kulcsát s azt az imént adta át neki. Én nevettem a dolgon, mert hisz most egy ilyenfajta tréfával szemben nem is tehet az ember. Leteszem a hivatali esküt, bármiféle akadályt gördítsenek elém. Ismerem állásomhoz kötött jogaimat, is. A törvény keretét érdekeit és apostoli kir kormányának intencziói tett sértetlenül érvény adatomban, azt hiszem mára számíthatok. A III. kerületi kisfőváros központivá tartott Halmon János lett, a mely alkalomml József lemondásaoly állás betöltése iránt ii lesz, tehát a II. kér napon. A választás bel vendéglő. A választási ési küldöttségek megalakit a nézetek. A független az új párt is, beadván, ségre s a szavazatszed alakitás történjék s ja választmány küldje ki Adolfot, elnökhelyettesi küldöttségi elnökhely Schubert Sándort . Antalt és Lesch Györt Kugler Sándort és Bei Ezzel a kivánaton bizottsági tag arra kér hogy a legutóbbi két működött elnökséget ér két tartsák meg. Rotzenhard János valamint az uj párt elfogadását ajánlja, am utóbb működött elnökségek ellen panaszuk a Stern József megf dúltak elő ez ravnden Azonban tiltakozik az merült volna föl. Külörása ellen a központi életre s erre nem kerül Halmos János p Ő merült fel jogos panas. Mérő János: Nk régi választás-vezetőség ható panasz nem történetben álló férfiak. Török György: változtak s ezért nem megtartani. Csatlakozi Az elnök elrendelt régi választás-vezetőségi E szerint választ: dr., küldöttségi elnök Gyulányi Adolf. El Iván dr. és Keisz Mór és Kecskéssy Ödön, Miklós és Buda Győző József dr., jegyző: Sze elnök: Gyulányi Adolf A választók piros még pedig az AOK 1 első küldöttségnél, az második küldöttségnél. Vörös László ma este 7 órakor fog választóinak küldöttsi dátumát neki fölajánlókedelemügyi miniszter ; a fővárosi III. kerület , akik a kerület maniviselő választás. A szó imánya ma délelőtt üléstármester elnöklége melhatározta, hogy a Vészi megüresedett képviselőválasztás november le-án a választással ugyanegy de az óbudai Koronaég s a szavazatszedő , dolgában eltérők voltak ; és 48-as párt, valamint i . kérték, hogy az elnökküldöttségekre nézve njlták, hogy a központi 1 .s.’.tási elnökké Gyulányi idig Rotzenhard Jánost, sdekül Steisz Mórt és : ták, jegyzőkül Szende s jegyzőhelyettesekülk Zsolt dr.-t, i . szemben Kugler József központi választmányt, ilő-választás alkalmával s ivazatszedő küldöttségefüggetlenségi és 48 as, i íről előterjesztett lista is inkább, mert a legis szavazatszedő küldött- i stok fel.di, hogy panaszok sor- iulasztásnál megtörténik. Jn, hogy jogos panasz i ! is az elnökség eijá- isztmány jogosult az izé- i sor. i mester: Úgy van. Nem semmi ok arra, hogy a legváltoztassák. Elfogad- A régi tagok köztiszte■ iszonyok teljesen meg:it a múltkori elnökséget benyújtott kérelemhez, i szavazást, s a többség az üldötte ki. Elnök lesz. Stern József álasztási elnökhelyetteshelyettesek: Botzenhard 11, jegyzők: Szende Antal igyzőhelyettesek : Szente ! küldöttségi elnök: Serni Antal. II. küldöttségiegyző : Kecskéssy Ödön. nü bárczákkal szavaznak, idel kezdődő nevüek az • Z betűvel kezdődik a h politikai helyzet. A tegnap szenzácziója a szabadelvű párt állásfoglalása volt a Fejérváry-kormány programmjával, helyesebben az általános választói jog kérdésével szemben. A párt kimondta, hogy nem támogatja a Fejérváry-kormányt, mert programmjának az általános választójogra vonatkozó része veszedelmet rejt magában s még ha többséget szerez, akkor sem vezeti ki az országot a jelenlegi válságból. Tisza István gróf beszédére egyhangúlag történt meg a döntés azok részéről, a kik az értekezleten jelen voltak. A fogadtatás azonban, a melyben Tisza István gróf beszéde s ennek a hatása alatt keletkezett szabadelvűpárti határozat legalább eddig részesült, nem mondható kedvezőnek. A sajtó ítélete határozottan kedvezőtlen. Még a Tisza István gróf és a szabadelvűpárt iránt jóindulatú lapok is egyhangúlag azt írdják, hogy Tisza beszéde egyáltalán nem döntötte el az általános szavazati jog kérdését, valamint hogy Tisza tegnap beszédével a lehető legkonzervatívebb álláspontra helyezkedett s követte erre az álláspontra a vezért pártja is. A lapok koalícziós része a tőle megszokott módon gyanusítólag lép föl s vagy nem veszi Tisza határozott állásfoglalását a Fejérváry-kormánynyal szemben őszintének vagy pedig az állásfoglalás megbízhatóságának feltételéül megjelöli a koalíció akciójának fentartás nélkül való erőteljes támogatását, ami viszont egy Tisza és a szabadelvűpárt eddigi magatartásának teljes dezavuálásával és ami természetesen nem fog megtörténni. A párt állásfoglalásának ezenkívül még az az egy pozitív eredménye van, hogy kiválnak belőle azok, akik az általános választójog mellett foglaltak állást. A szabadelvűpárt értekezlete. A szabadelvű párt végrehajtó bizottsága tegnap délelőtt tartott ülést, amelyet este a pártértekezlet követett. Az utóbbit Podmaniczky Frigyes báró posztban 5 órakor nyitotta meg és átadta a szót a pártvezérnek. Tisza István gróf: Tisztelt pártértekezlet! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a szabadelvű párt intézőbizottságának megbízásából és nevében egy határozati javaslatot van szerencsém előterjeszteni, a tisztelt pártértekezlet engedélyét kérem, hogy azt néhány megjegyzéssel vezethessem be. (Halljuk! Halljuk!) Új helyzet. Új helyzet előtt állunk tisztelt pártértekezlet, új helyzet előtt, amly azon időpontban következett be, midőn a jelenlegi kormány helyét újból elfoglalta és pedig egy egészen új alapon foglalta el. E kormány ugyanis politikai programokot adott amely politikai programm érvényesítésére indít akciót, előre jelezve azt, hogy az alkotmányos fegyverek ultima ratiójához, a választó okhoz is hajlandó folyaiódni azon czélból, hogy e programm számára többséget szerezzen. Ezen ténynyel szemben azt hiszem, a közélet minden faktorának és az öszes politikai pártok között a mi pártunknak is kötelessége állást foglalni (ügy van!), kötelesége megvizsgálni a programmot amelyet a kormány nyújtott, támogatni a kormányt eljárásában, ha helyesli a programm tartalmát viszont ha azt egészben vagy részben nem helyesli, kifejezésre juttatni kifogásait, aggályait, stb. A kormány programm-bírálata. Méltóztassatok tehát megengedni, hogy rövid bírálat tárgyává tegyem az immár hiteles alakban ismert kormányprogrammot. Ha egy nagy horderejű kérdéstől eltekintünk, amelyre lesz alkalmam később visszatérni, az egész igen nagy terjedelmű programm összes többi, különösen belügyi és gazdaságpolitikai részei tulajdonképpen abban a sabloonszerű keretben mozognak a melyben a napvilágot látott magyar politikai pártprogramotok legnagyobb része mozg. Egy rakás czél, egy rakás feladat van felsorolva az államélet egész mezején; legnagyobbrészt olyanok, amelyeket mint czélokat, mint feladatokat elismerhet és magáévá tehet és régen magáévá tett minden politikai párt; arra nézve azonban, hogy ezen jelszavak alatt tulajdonképpen mit értünk, hogy ezen feladatok megoldását minő irányelvek szerint, minő konkrét intézkedésekkel kívánjuk elérni, arra nézve ez a programm meglehetősen homályban hagy. Én nem akarok a dolognak igazán velejéhez tartozó kritikákkal foglalkozni; én nem kifogásolok és nem kívánom felsorolni azt, hogy ezen programm modora, hangja talán sok tekintetben kifogás alá eshetnék abból a szempontból, hogy még olyan kérdésekben is, mint teszem a büntetőtörvénykönyv reformja, hogy egyet említsek a sok közül, bizonyos, az alsóbb néposztály fölkavarására indított tendencziát követi. (Igaz! Úgy van) És nem akarok megállni egyes konkrét részletek mellett, aelyek joggal ébreszthetnének föl aggályokat. (Halljuk! Halljuk!) Mert hiszen a politikai szituáczió nagyfontosságú egyéb kérdései mellett ezek nem lehetnének döntőek álláspontomra nézve, de röviden összefoglalva, azt mondhatnám, hogy egy nagyon elcsépelt, nagyon régi, de egy ma is igen sokszor igaz közhelyet használjak, hogy ebben a programaiban van sok jó is és van némi új dolog is, a baj csak az, hogy ami jó, az nem uj és a mi új, az nem jó. (Derültség.) Méltóztasatok nekem megengedni, de igen nagyfokú naivitásnak kell azt tulajdonítanom, ha valaki azt hiszi, hogy ezzel a gazdasági és gazdaságpolitikai szociális programmal olyan mentőhorgonyt nyújtott a magyar nemzetnek, amely képes lesz új irányt adni az ország közhangulatának, amely képes lesz eltéríteni a figyelmet azon kérdésektől, amelyek a konfliktust okozták és képes lesz új medreket vájni a magyar nemzet vágyainak, aspirációinak, a magyar közélet irányelveinek. Én azt hiszem, hogy a programmnak ezen része igen kevés befolyással fog bírni a közhangulat irányítására és hogy annak politikailag egyedüli, lazán sarkalatos fontosságú, de azután igen életbevágó nagy fontossággal bíró része az, amely a választási törvény revíziójára vonatkozik. A választási törvény revíziója. Itt azután nem utasíthatom el magamtól azt a feladatot, hogy némileg behatóbb megjegyzések tárgyává tegyem azon eszmefuttatást, amelylyel a kormány programm a választási reform kérdését kapcsolja össze. Azzal a kettős gondolattal találkozom hogy minden bajainknak, vagy legalább égető bajainknak forrása a mai választói jog, mert olyan választási törvény, amely a nép nagy tömegét nem ruházza fel választói joggal, egyfelől a parlamentarizmus elfajulását, a meddő vitákat, az obstrukciókat eredménytzi másfelől osztályuralomra vezet, a nép valódi érdekeinek elhanyagolásához juttatja a parlamentet. Igazán nem tudom, hol kezdjem meg a kritikát e két állítással szemben, mert hiszen valóban széles e világnak összes tapasztalatai flagránsan és eklatánsan ellentmondanak ennek a két állításnak. Én nem azt mondom, hogy a czenzus leszállítása idézte elő az obstrukciót, bár kétségtelen, hogy igenis része volt a parlamenti élet elfajulásában és elvadulásában azon körülménynek is, hogy új elemek jutottak be a parlamentbe, amelyek nélkülözték azon tradíciókat, amelyek a közéletben generáczióról-generáczióra, régóta résztvevő osztályokat a parlamentarizmus kezelésére nézve áthatották (igaz! Úgy van!), de azt állítom, hogy a parlamentarizmus ezen elfajulása, az obstrukció, egészen új tünet, amelyet nem ismertek a parlamentek abban az időben, amidőn magas czenzus alapján jöttek létre de amely egyenesen a czenzus tetemes leállítása után vagy az általános szavazati jog alapján megalkotott parlamentekben jött létre. És ha megvizsgáljuk azt a nagyon érdekes kísérleti tért, amelyet az osztrák parlament vizonyai nyújtanak és amelyekre talán lesz alkalmam visszatérni, mert hiszen azt találjuk, hogy az obstrukcióban igen előkelő szerepet visznek a ház olyan tagjai, akik éppen az úgynevezett általános kúriában tehát az általános szavazati jogtól nyerték megbízatásukat. Tehát nemcsak bebizonyítva nincs ez az állítás, de a történelmi gazsággal homlokegyenest ellenkezik. És ezt merem mondani a másik állításról is. Nagyon megkönnyíti feladatomat a kormányprogramm, midőn Anglia példájára hivatkozik és a midőn azt mondja, hogy mindaddig, amíg a nép széles rétegeit be nem eresztették, az angol parlament is, mint a keskeny választói jogú parlamentek mindenütt, az oligarchikus uralom összes bűneibe estek, elhanyagolták a tulajdonképpeni nemzettestnek legsürgősebb érdekeit, stb. Az angol példa. Mi ezzel szemben a történelmi igazság ? Az a nagy törvényhozási akció, amely Anglia összes közállapotait mélyen áthatva, a nép érdekeinek fölkarolását eredményezte az egész vonalon, amely bevitte az iparpolitikába a nők, a gyermekek ki-