Magyar Nemzet, 1906. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1906-02-01 / 27. szám
járulása nélkül semmit sem fognak határozni. Kéri a párt jelenlevő tagjait, hogy várják be nyugodtan az eseményeket s közöljék ebbeli kérelmét a távollevőkkel is. Tudatja azt is, hogy a pártnak péntekre összehívott értekezlete elhalasztódik, mivel a dolgok mostani állása mellett péntekig még nem fejlődhetnek az események annyira, hogy a pártnak határoznia kelljen. A jelen volt párttagok megnyugodtak az elnök előterjesztéseiben és ezzel a rögtönzött értekezlet véget ért. A béke feltételei. A Pesti Hírlap írja: »A király feltételeiről, amelyek Andrássy Gyula gróf üzenetében foglaltatnak, újabban a következőket közüik velünk: 1. A király azon követelésére, hogy a felségjogokat teljesen érintetlenül hagyják, egyenest választ kér, hogy: igen vagy nem. 2 Okvetlen létesíteni kell a házszabályrevíziót és pedig nyíltan azzal a feltétellel, hogy az országot többé egyetlen esztendőig sem lehet költségvetés nélküli állapotban hagyni. 3. A király csak abban az esetben ad meghatalmazást kabinetalakításra, hogyha a vállalkozó egyúttal kimutatja, hogy megbízható többség felett rendelkezik.« Az Újság szerint, a koaliczió beavatottabb politikusai egész pozitivitással tárgyalták tegnap, hogy a korona és a koaliczió békealapja a következő öt pontozatból áll: 1. A hadsereg belszervezetének s a szolgálati és vezényleti nyelvnek megállapítása a felségjog körébe tartozik. 2. A király kívánja az újonczlétszám felemelését, melyre vonatkozólag Széll Kálmán tett javaslatot a Háznak miniszterelnök korában. 3. Új ágyuk és új hadihajók kellenek a hadseregnek. A költségek megszavazását kívánja az uralkodó a képviselőháztól. 4. A kereskedelmi szerződéseket ratifikálni kell az új kormánynak. 5. Az ország megmaradhat az önálló vámterület jogi állapotában. Ugyane feltételeket közli a Pesti Napló is A koaliczió Ugrón ellen. Ugrón Gábor a koaliczió békülő hajlandósága ellen tegnap azapban erős támadást intézett : elmondta azt e czikkében, hogy azokat a feltételeket, melyeket a leszerelésért teljesíteni kellene, rendkívül súlyosaknak találja, és azokat az engedményeket, melyeket ennek fejében kap a — Meg van a pénz. A feleségénél hagytam, minthogy maga nem volt otthon. Az ékszerész riadtan válaszol: — Pedig éppen most világosítottam fel Chacéroy urat, hogy a pénzt mégsem kaphatom meg. Hiszen a méltóságos asszony nem tudta atyjától megszerezni. — Igaz, de azóta voltam Amadé Lebourg urnál. .. ő tőle megszereztem a pénzt .. . Együtt távoznak, hogy mentői hamarább visszatérjenek Róberthez a pénzzel együtt. Közben megérkezik Heléne atyja. Felajánlja Róbertnek a pénzt. Csak meg kell fogadnia, hogy sohasem találkozik Helénevel többet. Hiszen a dolgot még el lehet tussolni, a társaság még mit sem tud. — Én olcsóbb megoldást is tudok, — válaszol Róbert — ön szépen hazaviszi leányát, akire még tiszta, a neve még nincs bemocskolva, én is tudom, hogy mit teszek. Lebourg elmegy. Chaceroy behívja inasát és elküldi valahová: — Ha pedig visszajöszsz, — teszi hozzá — két levelet találsz az asztalomon, azokat elviszed, velem pedig nem törődök Ezzel Róbert hálószobájába vonul. Egy darabig csend . . . Heléne lép be az ékszerészszel. A pénz már náluk van. Keresik Róbertet. A hálószoba ajtaja felől lövés dördülése hallatszik. Későn jöttek. Róbertnek vége van . . . Henry Bernstein darabjában a két főszerepet, Helénet és Róbertet Tóthné Kertész Ella és Góth Sándor játszszák. Az öreg Lebourg-t Hegedűs, Lebourg Amadét pedig Fenyvessy adja. A fordítás munkáját Góth Sándor végezte. RAKOVSZKY IVÁN: nemzet, — semmiknek találja. E támadás természetesen igen erős hangon van tartva, s ezért hamarosan és kíméletlenül megkapta a választ Ugrón a koalicziótól. Elitélik eljárását s ez az elitélés hangos kifejezést nyer többek között A Polgár következő soraiban is. A nagy rabonban hétfőn este hirtelen otthagyta a vezérlő bizottság ülését és kedden egyik esti lapban már haladóakkal versenyt köpköd a béke és a vezérek ellen. Ugrón úr azok közé a politikusok közé számított, akiknek véleményére utolsó időben nem igen voltak kiváncsiak az emberek. Bátran megtarthatta volna mai epeskedéseit is. De hát ő a dolgot a könnyebb végéről fogja. Először is megszegi azt a kötelező ígéretét, amit arra nézve tett, hogy nem fecsegi ki a vezérlő bizottságban történteket, azután pedig egy újságczikkben önmagát díszíti föl nemzeti szinű pántlikákkal. Mert — igy gondolkodik Ugrón úr — ha meglesz a béke, ő mindenkit letromfolt, ő lesz az örök ellenzéki, a legnagyobb nemzeti hős. A többiek súlyos áldozatok árán megmentették ugyan az országot az abszolutizmus beláthatatlan veszedelmeitől, de az olcsó népszerűség reflektora mégis Ugrón úrra sírt. És ba — amitől Isten óvja ezt a sokat szenvedett országot — nem sikerül az alkotmányos béke, akkor Ugrón az ő felelősségnélküli helyzetéből könnyen nevet azokon, akik nevükkel, becsületükkel és egy politikai pályán át kipróbált hazafiságukkal fedezték a béke becsületes törekvéseit. Ez az Ugrón Gábor helyzete: semmi felelősség és olcsó népszerűség. Hogy kinek a malmára hajtja ezt, hűtlen vezér a vizet, bizonyítja az is, hogy Ugron hírlapi czikkét sietve közli le egy haladópárti esti újság. Ugronnak eddigi pályája is sok szakadékot mutat fel, de ez a mostani árulása mindent betetőz. Az ellenzék vezérei közül átpártolt az alkotmányos béke ellenségei közé. Azok máris szívesen fogadják. De hogy miképp érzi magát a nagy rabonbán új környezetében, arra igazán kiváncsiak vagyunk. A béke. Regisztráljuk egy koalícziós lap hírét, amely így szól: »Egy vezérlő-bizottsági tag kijelentette: » Ha van Bécsben egy kis belátás, akkor ezúttal meg lesz a béke, mi minden előfeltételét teljesítettük !« A Budapesti Napló szerint politikai körökben mrre terjedt, hogy Justh Gyula tegnap délután négy órakor fölkereste Kossuth Ferenczet és előtte a kibontakozás tervezett módja felett aggodalmának adott kifejezést. A vezérlőbizottság ülésén Justh Gyula rászívott, de mint házelnök nem akart a tanácskozásba beleszólni. Ugyancsak a Budapesti Napló írja: »Az a politikus,aki hétfőn a béke kilátásairól érdekes és különös módon informált bennünket, ismét szíves volt a Budapesti Napló egy munkatársa előtt a helyzet újabb fordulatairól való véleményét elmondani. Ez a vélemény ismét eltér az általános felfogástól, akitől azonban ered, mélyebbre lát a felszínes jelenségeknél és mindenesetre figyelemre tarthat számot. Ez a nyilatkozata így hangzik: — Tudja, hogy ki az a vezérlőbizottság tagjai közül, aki nem bízik a békében? — Andrássy Gyula. És tudja, ki az a koalíczión kívül álló politikus, aki szintén nagyon szkeptikusan fogja fel a helyzetet? — Széll Kálmán. Ezek ugyebár politikailag iskolázottabb és világosabban látó politikusok, mint a Holló Lajosok, akik nyeregben vagyunk jelszóval rontják a helyzetet, vagy mint azok, akiket megtéveszt, hogy a néppárt egy-két tagja némely hausse spekulácziót bonyolított le tegnap a tőzsdén. Egynémely újság vérmes reményeinél is több figyelemre tarthat számot az azfjság, amelynek Andrássy felfogásával és nézeteivel való kapcsolata ismeretes és a mely még tegnap is a legborusabb hangon írt a helyzetről. Értesülésem szerint különben tegnap már a vezérlő-bizottságban is hűvösebben ítélték meg a helyzetet, mint tegnapelőtt és valóban félő, hogy általában vérmesen túlozták azt, ami elérhető és túlságosan kicsinyelték azt, ami elérhetetlen. És félő, hogy felülkerekedik a baloldalon az a nítus, amely eddig is, sajnos, túlságosan sokáig uralkodott, hogy vannak, akik jobban féltik saját népszerűségüket, mint az ország békéjét. Nézzük, mit kínál a királyi üzenet: a status quót megtoldva a kilenczes bizottság programmjával. Hogy ez így van, az világosan kiderül Ugrón állásfoglalásából. Nos, ez az ajánlat talán jó volna az országnak, de sokan, túlságosan sokan úgy érzik a baloldalon, hogy nem lesz jó az ő népszerűségüknek, különösen azután, hogy Ugrón máris kilépett és hogy — bár Lengyel Zoltán leszerelt — senki sem lehet biztos benne, nem követi-e Bánffy Dezső is Ugrón példáját. Már most: kormányt alakítani a statusquo és a kilenczes bizottság programmja alapján és tudni azt, hogy alakul esetleg Ugronnal és Bánffyval egy ellenzék, amely folyton azt dörgi a fülünkbe, hogy egy évig majdnem forradalmat csináltunk, hogy odajussunk, ahol Tisza István volt, — ez bizony nem valami gyönyörteljes kilátás. Lehet, hogy sokan vissza is riadnak tőle. Úgy tudom, ilyen visszariadok voltak tegnap a vezérlőbizottságban is, ahol így született meg az az elhatározás, hogy Andrássy útján újabb engedményeket kérnek, azaz Andrássy a királyi pontozatokra válaszul úgyszólván ellenpontozatokat visz fel Bécsbe. Tisztában kell azonban lenni azzal, hogy magában véve ez csaknem annyit jelent, mint lemondani a békéről, mert hiszen a király igent, vagy nemet várt üzenetére. Tudtommal így fogta fel a dolgot Andrássy is, azért is és azt hiszem, hogy a békeremények egyetlen szála most az a feltevés, hogy a király nem utasítja el a limire az Andrássy - vitte pontokat, hanem elfogadja tárgyalási alapnak. Ez elég vékony szál és ismételnem kell: ne bízzunk nagyon a békében, mert keserves volna a, kiábrándulás.« Széll Kálmán ellen. A Magyarország írja: »A béke távolról sem tekinthető még biztosítottnak. Minden ő felsége hozzájárulásától függ. A P. Lloyd esti lapja újólag Széll miniszterelnökségéről beszél Még ha béke jönne is létre, ezt a kombinácziót csaknem egészen kizártnak kell tekintenünk.« Egy másik függetlenségi lap szintén erről ír és pedig így: »Annál komikusabb már most, hogy egyébként komoly számba menő lapokban már a leendő koalícziós miniszterelnököt is megnevezik — Széll Kálmán személyében. Egy szó sem igaz ebből. Széll Kálmánnak a mostani küzdelemben nem volt és a jelenben sincs semmi szerepe . ..« A vármegyék. Apponyi Albert gróf ma délután öt órára a vármegyei ellenállás anyagi részének szervezése tárgyában a bizottság Budapesten lévő tagjait és pedig Hadik János grófot, Strubner Gyulát, Beniczky Lajos alispánt ,a Horváth József dr.-t sürgős értekezletre hívta össze. A bizottság sürgős összehívása — Az újság szerint — összefüggésben van a most megindult béketárgyalásokkal s a megyei harcz mérséklését czélozza. Felmentés. A Budapesti Közlönyben ma megjelent Kemény Ákos báró, Kisküküllőmegye főispánjának felmentése. m m m » .•* w m m m & * MAGYAR NEMZET. 1906. február 1. A képviselők fizetése. A képviselőház pénztári hivatala átvette az állampénztártól a képviselők esedékes illetményeinek összegét s a képviselők február elsején fölvehetik fizetésüket. Köcsön főispán és a »Dom«. A »Budapesti Hírlap«, daczára múltkori cáfolatunknak, ismét azzal vádolja Kacson Lajost, Turócz megye főispánját, hogy a turóczszentmártoni tót kaszinó, a »Dom« részére italmérési engedélyt ígért. Ezzel szemben a következők közlésére kérettünk föl: »Nem igaz, hogy akár közvetve akár közvetlenül Köcsön főispán a »Dom« részére italmérési engedélyt ígért volna. Szigeti beszterczebányai pénzügyigazgató méltánytalannak tartotta állásának elfoglalása után mindjárt, hogy a szóban levő kaszinónak italmérési engedélye nincs. Ezt a nézetét Turóczszentmártonban mindenki előtt hangoztatta, sőt a múlt évi október havában a pénzügyminisztériumhoz tett jelentésében ennek a véleményének nyíltan kifejezést is adott, amikor még Köcsön főispánságáról szó sem lehetett. Az italmérési engedélyt Újhelyi Attila koalíciós főszolgabíró ígérte meg a tótoknak azzal, hogyha Köcsön főispán installáczióján nem vesznek részt, márczius hó folyamán, amikor a jelenlegi kormány úgyis megbukik, az italmérési engedélyt a »Dom« meg fogja kapni. Nagyon valószínű, hogy a tótok most ezen az alapon kérték az italmérési engedély t ■■■ ■