Magyar Nemzet, 1906. június (25. évfolyam, 128-153. szám)

1906-06-01 / 128. szám

2 MAGYAR NEMZET 1906. junius 1. Ezekre a kérdésekre Gyuris Árpád titkár a következő válaszokat adta: 1. Az aratósztrájk nemcsak az idén, de egyáltalán sohse volt czélja a szövetségnek. Az idén sokkal nagyobb munka várt a még fiatal és erőtlen szövetségre és pedig a vidéki helyi csoportok szervezése minél nagyobb számban, és a szövetség megerősítése. A sztrájkot nemcsak hogy nem kívántuk az idén, de határozottan elleneztük. 2. Az, hogy a szövetség munkásügyekbe »avatkozott«, határozottan igaz, de ehhez a szövetségnek alapszabályszerű joga volt. Azok, akik ezt a »vádat« emelték a szövetség ellen, nem ismerik a szövetség alapszabályait. 3. A bérkérdésekbe való beavatkozása a szövetségnek csak annyiban áll, hogy olyan esetekben, ahol egyik vagy másik fél a szövetséghez fordult ügyével, a szövetség álláspontot foglalt el. E feleleteket jegyzőkönyvbe vette a bizottság, azután hozzáfogott a vizsgálathoz. Átnézték az üzleti könyveket és különösen hosszasan foglalkoztak a helyi csoportok elszámolási könyvével. A két óráig tartó vizsgálat alatt a bizottság semmi kifogásolni valót nem talált és a vizsgálat folytatását mára halasztotta. A vizsgálat befejezése után a bizottság feje még elolvasta a Világszabadság legutolsó számát és bekékczeruzázva a lap egynémely czikkét, jegyzőkönyvbe vetette, ahogy a bizottság konstatálta, miszerint a szövetség szaklapja átlépte a szaklap hatáskörét , és hangja is igen erős és izgató. A lefolyt vizsgálatról alkalmunk volt Gyuris Árpáddal, a szocialista párt egy jól ismert tagjával beszélni, aki erre nézve a következőket mondotta: — Nekem az az impresszióm az egész lanyha menetű vizsgálatról, hogy itt csak a formaságoknak tesznek eleget és a feloszlató végzés már a zsebükben van. Mindegy. Mi teljesen elkészültünk erre az eshetőségre és nem is törődünk a fővárosi vizsgálattal, hanem inkább a vidéki ellenőrzést fogjuk megfigyelni. A szövetség vezető emberei ma elutaztak a vidékre, a központban egy ember marad. Tessék a bizottságnak vizsgálni, amit akarnak. Lehet azonban, hogy a kormány vár még a szövetségek feloszlatásával — az aratósztrájk utánig. Erre is el vagyunk készülve. Az aratás után is van munka és ha felidézték a szellemeket, — álljanak eléjük. Mi nem akarunk sztrájkot, de hogy ebből önként mi következik, azért nem felelhetünk. Ha pedig megismétlődnének az 1898-as szoczialista üldözések, akkor a kormány uralkodása csak napokig tartó lehet. Az osztálytudatos munkásság el fogja söpörni az ellentállókat. . . Szomorú perspektíva tárul elénk. Két régi ellenfél küzdelmének egy harmadik eshetik áldozatul. A csaczai követ nem »nemzetiségi«. Gyuriss Emil, a csaczai választókerület képviselője, kit nemzetiségi képviselő gyanánt sűrűn emlegettek mostanában, a következő nyilatkozatot teszi közzé: — Abból az alkalomból, hogy a csaczai képviselőválasztás ellen a Kúriához peticziót nyújtottak be, a lapok legtöbbje azt közölte rólam, hogy engem, akit ezzel a peticzióval megtámadtak, sőt nemzetiségiprogrammal választottak meg. Ez a valóságnak semmiképpen meg nem felel, mert sohasem állottam és nem is állok nemzetiségi alapon. Ellenkezőleg a választási kampány egész ideje alatt szüntelenül hirdettem, hogy tót ajkú választóim hűséges szeretettel legyenek a magyar állameszme iránt. Az ezzel ellenkező bármely közlemény tehát teljesen és tökéletesen helytelen és diszkreditálásomat czélzó minden ilynemű gyanúsítást egyszer és mindenkorra a leghatározottabban és felháborodással visszautasítok. Mint képviselő is a néppártnak vagyok tagja és a nemzetiségi pártokhoz semmi közöm nincsen. Kelt Budapesten, 1906 május 31-én. Gyuriss Emil dr. a csaczai kerület orsz. képviselője. A villamos sztrájkmozgalom, A199. sz. körforgalmi kocsin. Az igazgatóság mi enged Pünkösdkor kiüt a sztrájk! A városi villamos társaság kocsivezetői és kalauzai, mint azt már tegnapi számunkban megírtuk, sanyarú helyzetük javítására memorandumot terjesztettek az igazgatóság elé azzal a határozattal, hogy ha az abban foglalt követeléseket az igazgatóság június 2-ig nem teljesít, sztrájkba lépnek. Tudósítónk tegnap este felkereste a mozgalom egyik vezetőjét, ki a 199. számú körforgalmi kocsit vezette és beszélgetést folytatott vele. A kocsivezető a következőket mondta : — Társaim körében nagy örömet keltett lapjukban mozgalmunkra vonatkozólag megjelent közlemény. Különösen azért, mert ügyünket teljesen az igazságnak megfelelően tárgyalta. Tegnap két társammal fent jártam az igazgatóságnál, hol Lukács Dezső forgalmi főmérnök úr fogadott bennünket. A főmérnök úrnak memorandumot nyújtottunk át, amely a lapjukban is megírt követeléseinket foglalta magában. Lukács főmérnök úr magából kikelve figyelmeztetett bennünket, hogy jobb lesz az ügyet simán elintézni. Ők erre azt válaszoltuk, hogy a memorandumban előterjesztett követeléseinktől semmi esetre sem térhetünk el, mert az összes társaink egyöntetű óhajtását foglalja magában. Elmondtuk azt is, hogy mozgalmunk igen régi, jogos és méltányos követeléseink orvoslását célozza és el vagyunk tökélve mindannyian, hogy azok nem teljesítése esetén sztrájkba lépünk. A főmérnök úr átvette a memorandumot és megígérte, hogy június 2 ig érdemleges választ ad. Elhatároztuk, hogy a tavalyi mozgalmunkra válaszul kapott hasonló ígéretekkel most már nem fogunk megelégedni. Én egyik vezetője vagyok ugyan a mozgalomnak, de azt társaim megbízásából teszem. Mi, a mozgalom vezetői, egyáltalában nem szítottuk az elégedetlenkedést. Annak ilyen formában történt kitörése bajainknak természetes következménye. Tudósítónk beszélgetést folytatott több villamos kalauzzal, kik valamennyien a legnagyobb elkeseredéssel nyilatkoznak. Egyik többek között azt mondta: — Nem akarunk úgy járni, mint igen sok társunk, kiket hosszú szolgálat után egyik-másik ellenőr alaptalan följelentése folytán a szolgálatból minden további igény jogosultság nélkül elbocsájtottak. Ezek között akad néha olyan is, kinek fizetéséből évek óta tetemes összegeket vontak le a nyugdíjalapra. Ezek az összegek mind odavesztek. Fegyelmi bíróságot kérünk a magunk köréből, amely elbírálja, hogy van-e ok az elbocsájtásra. Felháborító, hogy évekig lessük azt az időt, sanyarú kenyéren, míg a nyugdíjjogosultságot elérjük, s akkor az igazgatóság önhatalmúlag az utolsó napokban is elbocsájthat bennünket. Ígéretek ,l most már nem lehet bennünket kifizetni, ha nem rendezik a fizetésünket, a nyugdíjszabályzatunkat, mindannyian sztrájkba lépünk. Tegnapi közleményünkre egyébként a városi villamos kalauzai és kocsivezetői köréből számos levelet kaptunk, melyek közül egyet itt közlünk : Tek, szerkesztőség! Köszönjük a tegnapi lapjukban érdekünkben írt sorokat. Már megelégeltük az igazgatóság ígérgetéseit. Éjjel-nappal dolgozunk, mint a marhák s az igazgatóság jogos követeléseinket nem akarja teljesíteni. Azzal az összeggel, amit a józsefvárosi válaszáson kortesczélokra elköltöttek, több száz családapának a sorsán javíthattak volna. Nem kérünk mi jogtalan dolgokat, de beláthatná az igazgatóság, hogy nekünk is élni kell. Egy villamos kalauz. Jk. főherczegek uzsondának. József fhg. és Auguszta Gerbeaudnál. ----cso---- Szamer Irma kisasszony. Tudvalevő, hogy a Gizella-téri Gerbeaud a főváros legelőkelőbb czukrászüzlete s a ki jó társaságban akar egy pillekönnyűségű lábas süteményt elfogyasztani, az a Gizella-térre megy, ahol aránylag csekély összegekért élvezheti az előkelőségnek legalább külsőségeit. Éppen ezért azonban Gerbeaud egyszersmind a legdemokratikusabb helyek egyike is, mert, akinek csak egy koronája van a zsebében s a czipője nem rongyos és a kabátja nem túlságosan gyűrött, épp oly jól kiszolgált vendége a ragyogó czukrosboltnak, mint akár — akár egy főherczeg. Mert egy főherczeg és egy főherczegnő is látogatják Gerbeaudt, s ezt a budapesti közönség tudja is már, de azért nem tódul oda feltűnő kíváncsisággal. Mert már kezdünk annyira világvárosiak lenni, hogy egy-egy magasrangú járókelőt, vagy kávéházi vendéget nem tekintünk istencsodájának, hanem csak diszkréten tudomásul veszszük. Minden nap délután öt órakor, akár a nap süt, akár az eső esik, nagy sürgés-forgás van a Gizella-téri Kugler fehér blúzos kisasszonyai közt, akik máskülönben a legnagyobb nyugalommal végzik sietős dolgaikat. — Jön a fenség ! — megy a suttogás szájról-szájra s az üzletben ülők kitekintenek a nagy tükörablakon. Már messziről látni a közismert magas négyüléses kocsit, amely elé két tüzes fekete paripa van fogva. A Gerbeaud előtt aztán kiszállnak a kocsiból a főherczegasszony, fenséges férje és az adjutáns. A közönség udvariasan köszön s Auguszta főherczegasszony kedves mosolylyal, József főherczeg katonásan viszonozza a köszönést. A főherczegasszony nagyon egyszerűen, de igen igen sikkesen van öltözve. Tegnap például, a tegnapi uzsonán is rövid tiotteur koczkás ruhát, sárga félczipőt, fehér blúzt, egyserű bolerót viselt. Kezében napernyőt és barna falegyezőt tart, s ezzel is boldogult Nagyasszonyunkra emlékeztet. A főherczegi pár a kisterembe megy át, s ott van már terítve számukra. Az asztalon meisseni teás készlet áll, arany evőeszközökkel, mert elmúlt már az az idő, amikor uralkodó személyek fakupát és favillát használtak. A legegyszerűbb polgári család is ezüstkanalakkal étkezik. Hogyne illetné meg a főherczeget az arany ? Pár perczczel azután, hogy leültek, Szamek Irma, a kit a közönség Mari kisasszony néven ismer s a ki a főherczegasszonynak határozottan kedveltje, megjelenik és felszolgálja a teát és melléje kis kosarakat hoz, melyekben brioche és kalácskák vannak. Tea után czukrozott gyümölcsöt, bonbonokat hozat a főherczegasszony s azután — az egész vizit nem vesz igénybe egy negyedóránál többet — a főherczegnő keztyűt húz és távozik, hogy a Stefánia-uti korzón is részt vegyen.