Magyar Nemzet, 1906. augusztus (25. évfolyam, 180-205. szám)
1906-08-01 / 180. szám
t arra, hogy hadilábra helyezkedjék. De elkövetkeztek az első vereségek; a császár elbukott s vele a szövetség csirájában pusztult el. — Ha a császár megmarad. Ön azt hiszi, hogy ezek az uralkodók tényleg segítettek volna ? — Meg vagyok győződve róla, hogy akár katonailag, akár diplomácziailag beavatkoztak volna s nem engedték volna meg, hogy Francziaország területi egységét megcsorbítsák, de a franczia nemzetnek nem mentek segítségére. Ők a császárnak mint nemes embernek kötelezték magukat erre, s III. Napóleon császárságának megszűntével ez a kötelességük meg is szűnt, vagyis a franczia respublika Francziaországnak Elszász-Lotharingiába került. A képviselőház és október hatodika. A kormány valamelyik félhivatalos kőnyomatosa — olyan sok van, hogy a nevüket se lehet mind megtartani! — ma a következőleg akarja kimagyarázni Justh Gyulának ezt az eljárását, melylyel elfelejtette október hatodikét a képviselőház tegnapi ülésén. A képviselőház tegnapi ülésével kapcsolatosan egyes lapok olyasmit imputálnak Justh Gyula képviselőházi elnöknek, mintha feledékenységből, vagy éppen más egyéb indokból mulasztotta volna el a jelentést, hogy miképpen történjék a képviselőti részvétele az október hatodiki gyásznapon. Illetékes helyből jelentik, hogy a Ház elnöke nem feledékenységből mulasztolta el ezt a bejelentést, hanem egyszerűen azért nem jelenthette azt be, mert a képviselőház erre a gyászünnepre eddig semmiféle bizottság, vagy hatóság részéről meghívást nem kapott. A Ház elnöke, mint minden hazafias ünnepélyre hozzáérkezett meghívót ezt is közölte volna a képviselőházzal, éppen úgy, mint a múltban, amikor ugyancsak a képviselőház szünetelése idején a budapesti alkotmányvédő polgárok végrehajtó bizottsága hívta meg a képviselőházat az október hatodiki gyászünnepségre. Justh Gyula elnök akkor azonnal intézkedett, hogy a képviselők ezen meghívásról értesítést kapjanak és hogy a képviselőház a gyászünnepélyen képviseltetve legyen. Ez meg is történt. Ezt azután a Ház elnöke a Ház legközelebbi ülésén be is jelentette. És így fog eljárni mindig a jövőben is, amint ezt a múltban tette. Versed. Rád lopom... ’ Irta : Peterdi Andor. Rád lopom olykor bágyadt pillantásom Mint egy búcsúzó, haldokló beteg, • Ki szemével inti szerelmesének Az utolsó üzenetet. E kis dalt is úgy csaltad ki szivemből, Mint egy elkésett virágot a nap, Mikor a nyárutói szürke égen Már őszi felhők szállanak. S oly jó e csend agyonfáradt szivemnek, Nem lázong már, nem sír, nem álmodik. S ábrándjaim színes, sugárzó napja Alámerül, leáldozik ... Sugarak. Irta: Dömötör Miklós. Szomjazom a fényt s elűznek az árnyak Vigyorgó arcunkkal az utamba vágnak Csábító sugarak hívnak, megigéznek S rám tör a sötétség, mint egy átkos végzet Hiába vergődik, sóvárog a lelkem Vágyaim elbuknak némán, könnyes csendben. A fényt, a fényt csak még egyszer lássam Átszűrődő napban, hajnalhasadásban Serezzem a csókját szűz leheletének Még csak egyszer hívlak, sugaras szép élet Könnyörülj meg rajtam, a sorvasztó lázban Ne hagy felpusztulni, fényevesztett gyászban. MAGYAR NEMZET, 1906. augusztus 1. A TIZENNEGYEDIK VÉRTANÚ. 1000 ...... Politika a Pálmaligetben. Boszti Barabásért. Ehrlich G. Gusztávot megverték. A VII. kerületi izgalmas választás aktusát csak tegnap éjjel zárták le a Pálmaliget vendéglőben. A győztes párt egyik vezetőembere, mint a szemtanuk állítják, egy pofont kapott. Ezzel a választás vlószínüleg befejezést nyert és a felizgatott kedélyek lecsillapultak. Mind a két párt nagy lelkesedéssel ment a harczba, de a Barabás-párt minden igyekezete megtört, mert Eötvösöket Ehrlich G. Gusztáv, a VII. kerület korifeusa és a demokraták támogatták. A Barabáspárt kortesei ezért nagyon el voltak keseredve és mint az alábbi eseményekből látszik, várták az alkalmat, hogy bukásukért boszut álljanak. Az Eötvös-párt a választást megelőzőleg értekezleteit a Városligetben a »Pálmakert« vendéglőben szokta megtartani. A párt lelkesebb hívei választás után is együtt maradtak. Tegnap este is körülbelül 50 tagból álló Eötvös-párti társaság gyűlt össze a nevezett vendéglő kertjében. Köztük Vázsonyi Vilmos, Bródy Ernő, Benedek János képviselők és Ehrlich G. Gusztáv. A kert tele volt vendégekkel s köztük több Barabáspárti is volt. A katonazene hangjai egyszerre csak elhallgattak. Vázsonyi Vilmos beszélni állott fel. Többek között a tizenhárom vértanúról beszélt és Barabást úgy tüntette fel, mint a tizennegyedik vértanút. Ez okozta a kavarodást. A Barabáspártiak éltették jelöltjüket és abczugolták Eötvöst, valamint a jelenlévőket. Ez váltotta azután ki a kérdéses pofont. Águlár Viktor Barabás-párti lakatosmester, aki a pofont adta, így adja elő a történteket: — Itt ültem sógorommal és győri rokonaimmal. A demokraták hátul ültek. Vázsonyi beszélt s értették Eötvöst. Meghallottam, mikor Barabást gúnyolták s ez engem — ki hive vagyok Barabásnak — módfelett felháborított. Ekkor ment el asztalunk előtt Ehrlich G. Gusztáv, kit igen jól ismerek, mert valamikor alkalmazottja is voltam. Felháborodásomban elkiáltottam magam: — Abzug Ehrlich! — Éljen Barabás! Ehrlich ekkor asztalomhoz jött és anélkül, hogy társaságomnak köszönt volna, megcsípte karomat és felszólított: — Jöjjön az asztalunkhoz! — Minek? — kérdem én s kirántottam karomat ujjai közül. — Megveretem! De én ezt nem vártam be, hanem úgy pofon legyintettem Ehrlich urat, hogy elment a kedve a csipkedéstől. Ehrlich kiabálására a demokraták előrohantak s ha jól láttam, valami Fischer nevű, ügynök hátulról engem is nyakon ütött. Baj lett volna, ha le nem fognak. Fischer urat azért jól megvertük az utczán. A menekülő demokraták közül fogtuk ki a Damjanichutcza sarkán. Hütner vendéglős csak azt mondja, hogy eddig még nem történt botrány a vendéglőjében s az Eötvös-párt bejelentetlenül — de most is az ő tudta nélkül — először tartott politikai beszédet helyiségében. Wekerle és Andrássy a királynál, Bécsből táviratoztak. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter ma délelőtt Bécsbe érkezett és a magyar minisztérium palotájában szállott meg. Wekerle Sándor dr. miniszterelnök és Andrássy Gyula gróf belügyminiszter hosszabb ideig tanácskozott egymással. Wekerle Sándor miniszterelnök és Andrássy Gyula gróf belügyminiszter a ma délben tizenkét óra és negyvenöt perckor Bécsből induló vonattal Ischlbe utaztak, ahol holnap ő felsége előtt külön kihallgatáson jelennek meg. Az iparczikkekkel való házalás eltiltása. Ismeretes a kereskedelemügyi miniszternek az az álláspontja, hogy — a fölmerült számtalan visszaéléssel szemben — végképp eltiltja a községekben és városokban az iparczikkekkel való házaló kereskedést. Legutóbb Szentes város képviselőtestülete hozott olyan értelmű határozatot, amelynél fogva a házalást a város területén eltiltja. A kereskedelemügyi miniszter ezt a határozatot jóváhagyta és mivel ez a döntése elvi jelentőségű, most közli az összes törvényhatóságokkal s ezek közt a székesfővárossal is. Verés után. írta Békessy Imre. Erősen benne volt a chantant a szezonban. Estéről-estére zsúfolt volt a kávéház és Német, a rekedt programmárusító, aki tenorista volt és a mikor valami baja támadt a torkában, pénztárosa lett a truppnak, alig győzte eladni a sárga programmokat. Manó, a főpinczér szívesen kötött újra hitelügyleteket a »tagokkal«, mert majd minden este akadt vendég, akinek a mulatság hevében nyakába lehetett varrni egy-egy kisebb tartozást, a virágárusasszony pedig estéről-estére kezet akart csókolni a társaság nőtagjainak, amiért valóságos virágerdőket vásároltattak a pazarló mulatozókkal. A műsor a tavalyi volt. A lányok új ruhákat csináltattak, de a régi kóplékat énekelték, a férfiak ellenben ruhát se változtattak. A zongora csak úgy zörgött, mint tavaly és az öreg hegedűs, aki szabó volt azelőtt, még mindig nem tudott kottát olvasni. A kávéházat renoválták egy kissé. A plakátok azt hirdették az ajtó előtt, hogy a »kávéházat nagy költséggel átalakítottam«, de bizony csak a kopott léczeket aranyozták be egy keveset és a falakat mosták meg a három éves piszoktól. Nagy költségről pedig szó se lehetett. Gruber, a kávés a legolcsóbb mesterembert fogadta, azt is nyáron, amikor semmi munka és feleáron csinál mindent és annak is le tudott különféle lehetetlen jogczimeken vonni annyit, amennyi csak belefért. Egyébként nem változott semmi. A vörös diványok kopottak voltak, a csillárok piszkosak, az eltörött székeket nem csináltatták meg, a kasszában pedig megmaradt Flóra, aki valaha szép volt, fiatal és énekelni is tudott, de kövér, rozoga lett és kellemetlen rikácsoló hangja van. Egy páran hiányoztak a trupp tavalyi tagjaiból. Novák, a baritonista rendes színész lett valahol a vidéken, Csutak Annát, aki matrózruhában énekelt pikáns dalokat és sokáig élt vadházasságban a rekedt tenoristával, elvette valami fiatal postatiszt, Baum, a népdalénekes, egy gyönyörű nyári éjszakán kiköpte az utolsó darab tüdejét és meghalt, Bein Katát, a primadonnát pedig elszerződtette egy másik chantant. Mindeniket pótolták és nem hiányzott egyik sem. A komisz és egyhangú előadások egyhangúan folytak, csak úgy, mint amikor mind együtt voltak és csak néha-néha, ha valamelyik délelőttön összeverődtek próba előtt, esett szó egyikről vagy másikról. Máskor soha. Nem értek rá másokkal foglalkozni. A nagy nyomorúság idején mégis többet gondoltak a távollevőkre. — Hja, akkor ... amikor ... — mondta egyik vagy a másik s hosszuakat sóhajtozott.— Akkor. De most ? Akik elmentek, azoknak legalább olyan jó dolguk van, mint azoknak, akik itt maradtak. Minek hát gondolni rájuk? Itt nem kellenek mostanakinek. Főszezon van. Gruber boldog volt. Esténként odaállt a kassza mögé s számolta az embereket, akik bejöttek. Minden perezben tudta pontosan, hányan ülnek a kávéházban. Sunyi, apró szemei nevettek, amikor megtelt a chantant és a lakásból kellett lehozni székeket, hogy leülhessenek, akik éjfél felé jöttek. Hanem a truppnak nem mondta, hogy meg van elégedve. — A házbér, a világítás, a fizetésiek,.