Magyar Nemzet, 1906. november (25. évfolyam, 258-280. szám)
1906-11-01 / 258. szám
1906. november 1. MAGYAR NEMZET. soma SÍNDOR e© UQTL I O I — .....Följelentés a tagok nevében. A följelentő: Burgyán Aladár. HMHH Nyilatkozatok és egyebek. Beszélgetés a feljelentővel. Művészi szempontok? Somló Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója ellen súlyos támadások sorozata indult meg egy idő óta. , A migáncs és bántalom Somlót direktori minőségében érte, arról ne essék szó. Egy műintézet igazgatója nem dolgozhat mindenki szájaize szerint s ha Somlónak valamit a szemére lehet vetni, akkor elsősorban azt lehet, hogy nagyon sokaknak akar kedve szerint tenni s nagyon hajlott mindenki tanácsára, aki tanácscsal egyáltalán szolgált. (Ezt pedig sokan megtették és megteszik most is.) De az utóbbi időben bizonyos oldalakról megváltozott a harczmodor. Somló Sándor, az igazgató helyett kikezdték Somló Sándort, az embert. A Thököly-ügy. Tegnap este azonban nagyot változott a helyzet. A Magyar Hírlap néhány nap előtt megírta, hogy Somló Sándor »Thököly« czímű történelmi drámájával nem szabályszerűen nyerte meg a Mészáros-pályadíjat, mert amikor a pályázati határidő letelt, Somló darabjának állítólag csak az első felvonásával volt készen. Ezt az első felvonást benyújtotta, lajstromoztatta, iktatta, azután titokban visszavette, befejezte és a kész színművet visszacsempészte. Súlyos vád volt ez. De hallgatás következett rá. Erre tegnap este ugyanaz az estilap megismételte vádjait. Sajtópert követelt Somlótól. Tanukkal, esküvel kívánja bizonyítani vádjainak igazságát. Somló Sándor erre munkatársunk előtt a következő nyilatkozatot tette : — Akik ismerik a pályázati művek benyújtásának módját, tudják, hogy teljességgel lehetetlen az, amivel megvádolnak. Én ebben a percben semmiféle nagyhangú kiáltozásra nem felelhetek. Majd ha kissé elcsendült a rikoltozók hangja , majd ha elsősorban azok előtt tisztáztam magam teljesen, akiknek minden cselekedetemmel leszámolni tartozok, akkor kifelé is megvédem magam. Bizonyos, hogy Somló Sándor nem fogja annyiban hagyni ezt az ügyet sem , mihelyt a minisztérium, amely tudomásunk szerint meghagyta Somlónak, hogy várja be a vizsgálat végét, megengedi neki: haladéktalanul meg fogja indítani vádlói ellen a sajtópert. Ez különben az egyetlen helyes út és megoldási mód. Egy följelentés. Somló Sándornak ezelőtt másfél héttel a belügyminiszter megküldött egy másfél évre terjedő feljelentést, amelyet egy képviselő adott be ellene s amelynek lényege az volt, hogy Somló Sándor körülbelül harminczezer korona értékű váltót zsiráltatott magának színészeivel, névszerint Mihályfi, Ivánffy, Pálfy, Rózsahegyi, Gál, Abonyi, Petites, Bakó, Körösmezey és Beregi Oszkár nemzeti színházi tagokkal. Aki pedig nem írt alá váltót az igazgatónak, annak számára egyszerűen megszűnt az érvényesülés útja. Ezt a beadványt az illető országgyűlési képviselő olyanformán írta meg, mintha a Nemzeti Színház tagjai keresték volna őt fel panaszukkal. Somló Sándor erre a följelentésre hosszabban felelt a miniszternek, elmondván, hogy ami adósságai vannak, azok mind színészkorából valók, az említett színészek közül pedig csak egyikkel-másikkal áll még színészkorából váltókötelezettségi viszonyban. Aki pedig figyelemmel kíséri a Nemzeti Színház játékrendjét, láthatja, hogy a fölsorolt színészek közül egyik sem játszik sokat a másik rovására. Arról igazán senki sem panaszkodhatik, hogy Gál, Petites, Abonyi, Pálfy, Körösmezey vagy Beregi protekciós alapon túl sokat, játszik. A följelentés egyebekben Somló Sándor, az igazgató ellen azzal a panaszszal fordul, hogy a színház művészi vezetéséhez nem ért s mint oda nem való ember, ne is maradjon meg a színház élén. Ki volt a följelentő? A feljelentő, panaszkodó és kritizáló országgyűlési képviselő Burgyán Aladár volt. Bizonyára sokakat meg fog lepni ez a név, amelylyel mint legfelsőbb műkritikussal először találkozik mindenki s bizonyára sokakban fölmerül a kérdés, miért éppen Burgyán Aladár a panaszkodó, miért éppen, ő neki nem tetszik Somló Sándor, vagy ha csak mint képviselő és közférfiú emeli fel tiltakozó szavát a színház szigorúan belügyei ellen, ha mint képviselő tudta meg a Somló váltóügyeit, ki adott neki adatokat, amikor a színháznak minden tagja tagadja, hogy ő érdekeltségi viszonyban áll a direktorával. Ki bízta meg a Nemzeti Színház tagjainak nevében Burgyánt? Magunk is kérdést intéztünk Burgyánhoz, aki a feljelentés dolgát ilyenformán mondta el: — Én értesültem arról, hogy a Nemzeti Színházban botrányos viszonyok uralkodnak s közöltem Andrássy Gyula gróf belügyminiszterrel, hogy "e tárgyban interpellálni fogok a Házban. A belügyminiszter megkért, hogy ne tegyem, hanem adjam át neki magánúton az interpelláczió szövegét, ő megvizsgálja a dolgot s választ ad nekem. Kerülni akartam a feltűnést és botrányt, belementem hát a dologba. — Kik informálták, illetve kik panaszkodtak önnek a Nemzeti Színházi viszonyok miatt ? — Ezt nem mondhatom meg. — De mikor a Nemzetinél senki se ért egyet az ön panaszával, olyan színe van a dolognak, mintha saját iniciatívájából csinálta volna a dolgot s ez voltaképpen távol állana a tulajdonképpen egyedül jogosult panaszosoktól, a tagoktól. — Ha így is volna, nekem jogom van interpellálni, ha, értesüléseim csak hallomásból valók is. Én nem följelentést adtam a miniszternek, hanem interpellácziót. Neveket és forrásokat pedig egyáltalán nem mondhatok. Burgyán Aladár a váltóügyekről csak hallott, mert ha a tagoknak hinni lehet, panaszkodni egyenesen senki sem ment. Tehát csak hallott. Ezzel a hallomással szemben Gál Gyula, Rózsahegyi Kálmán, Tijházi Ede, Pethes Imre, Beregi Oszkár munkatársunk előtt kijelentette, hogy ők soha Somló Sándornak váltót nem zsiráltak, őket erre sem közvetve, sem közvetlenül fel nem szólították. A tagok tiltakozása. A Nemzeti Színház tagjai tegnap testületi gyűlésen tiltakoztak az ellen, é ahogy az összesség nevében bárki is panaszkodjék s e gyűlési határozatot személyesen akarják átnyújtani a miniszternek. A tagok küldöttsége szombaton a képviselőházban keresi fel Andrássy Gyulát, de ha ott nem fogadná őket, hétfőn délelőtt a minisztériumban. Ha köszvényben,reumában szenved, vegyen Dr. FLESCH-féle KÖSZVÉNY SZESZT, mely csuzt, köszvényt, reumát, kéz-, eb-, hit- éslerékfitist, kezek és libák gyengeséget biztosan gyógyít. — Kapható: Dr. FLESCH EMILIAr0^IS^ Győr. IV. II.. deczil teres üveg ára 2 Korona. Huzamosabb használatra való „Családi" üvag ára S korona. — 3 kis vagy 2 »Csalédic üveg rendelésénél bérmentve utánvéttel küldjük. 947 3 --------------------«—a”“—cSS » **’*■——— ---- -----FORRONGÁS /^VÁROSHÁZÁN. Bárczy közbelépett. A mai gyűlés. A Magyar Nemzet tegnapi közleménye általános örömet okozott a fővárosi tisztviselők között. Már eddig is többen köszönték meg, hogy igazságos, jogos és méltányos ügyüket felkarolták. A mai gyűlés iránt — melyet a hetvenes vegyes bizottság tart az új városháza társalgójában — oly nagy az érdeklődés, hogy azon valószínűleg többen lesznek a nem bizottsági tagok. Jóakarattal érdeklődik a mozgalom iránt a tisztviselők feje, Bárczy István dr. polgármester is. Ma délelőtt magához kérette a mozgalom vezetőjét, Seregi Zoltán dr. tanácsjegyzőt s közel egy óráig tárgyalt vele ez ügyben. Fontos nyilatkozatokat is tett, melyeket azonban Seregi dr. csak az estéli gyűlésen mondhat el. Munktársunk felkereste e tanácskozás után Seregi Zoltán dr. tanácsjegyzőt, a ki a következőket mondta: Seregi Zoltán dr. — Tegnapi czikkének máris van egy igen fontos eredménye. S ez az, hogy nyilatkozatra bírta Bárczy István dr. polgármestert, akivel hosszasan beszéltem az előbb. A polgármester úr rendkívüli fontos üzenetet küldött a bizottságnak, de ezt a gyűlés előtt nem mondhatom el senkinek. Az én magatartásom attól függ, miként fogadják kartársaim a polgármester úr nyilatkozatát. Más oldalról úgy informálunk bennünket, hogy a polgármester, aki rendkívüli meleg érzéssel van a tisztviselők érdekei iránt, arra kéri üzenetében a tisztviselőket, álljanak el az erélyesebb akciótól, ő kezeskedik róla, hogy a főváros, amint csak teheti, javítani fog helyzetükön. Kilátása van arra, hogy ezt hamarosan megteheti, mivel a kormánytól nagyobb segítséget helyeztek kilátásba. --------------------.... —«US»,.. .1.--------------------Andrássy Gyula mint életmentő. .—›»♦«»+«‹›— A lovagias belügyminiszter. Szegedi részletek. A szegedi pályaudvaron a szent hamvak átszállításakor óriási néptömeg tolongott. Tizennégyezer ember szorongott, egyik a másik hátán, hogy Rákóczi és bujdosó társainak halottas vonatát és a vonattal érkező notabilitásokat láthassa. Több szerencsétlenség történt természetesen. Andrássy Gyula gróf szedánkocsija ablakából nézte a rettenetes tolongást. Többször élénken kifejezést adott elégedetlenségének a helytelen rendezés felett Egyszerre csak észrevette, hogy a szabadkai nődeputáció egy tagja, Szántó Juliska életveszélyben forog. Folyton újabb és újabb tömegek tódultak be, ugyanis a pályaudvarra és ezek az előlállókat a vasúti kocsik felé nyomták. Mikor Andrássy meglátta, hogy Szántó Juliska elalélt, leugrott a kocsiból és sajátkezűleg segítette fel az ájult hölgyet.