Magyar Nemzet, 1906. november (25. évfolyam, 258-280. szám)

1906-11-01 / 258. szám

1906. november 1. MAGYAR NEMZET. soma S­ÍNDOR e© UQTL I O I — .....­Följelentés a tagok nevében. A följelentő: Burgyán Aladár. HM­­­HH Nyilatkozatok és egyebek. Beszélgetés a feljelentővel. Művészi szempontok? Somló Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója ellen súlyos támadások sorozata indult meg egy idő óta. , A mi­gáncs és bántalom Somlót direk­tori minőségében érte, arról ne essék szó. Egy műintézet igazgatója nem dolgozhat mindenki szájaize szerint s ha Somlónak valamit a szemére lehet vetni, akkor elsősorban azt lehet, hogy nagyon sokaknak akar kedve szerint tenni s nagyon haj­lott mindenki tanácsára, a­ki tanácscsal egyálta­lán szolgált. (Ezt pedig sokan megtették és meg­teszik most is.) De az utóbbi időben bizonyos oldalakról megváltozott a harczmodor. Somló Sándor, az igaz­gató helyett kikezdték Somló Sándort, az embert. A Thököly-ü­gy. Tegnap este azonban nagyot változott a helyzet. A Magyar Hírlap néhány nap előtt meg­írta, hogy Somló Sándor »Thököly« czímű­ törté­nelmi drámájával nem szabályszerűen nyerte meg a Mészáros-pályadíjat, mert a­mikor a pályázati határidő letelt, Somló darabjának állítólag csak az első felvonásával volt készen. Ezt az első felvonást benyújtotta, lajstromoztatta, iktatta, azután titokban visszavette, befejezte és a kész színművet vissza­csempészte.­­ Súlyos vád volt ez. De hallgatás következett rá. Erre tegnap este ugyanaz az estilap meg­ismételte vádjait. Sajtópert követelt Somlótól. Tanukkal, esküvel kívánja bizonyítani vádjainak igazságát. Somló Sándor erre munkatársunk előtt a következő nyilatkozatot tette : — A­kik ismerik a pályázati művek be­nyújtásának módját, tudják, hogy teljesség­gel lehetetlen az, a­mivel megvádolnak. Én ebben a perc­ben semmiféle nagyhangú kiáltozásra nem felelhetek. Majd ha kissé elcsendült a rikoltozók hangja , majd ha elsősorban azok előtt tisztáztam magam teljesen, a­kiknek minden cselekedetemmel leszámolni tartozok, akkor kifelé is meg­védem magam. Bizonyos, hogy Somló Sándor nem fogja annyiban hagyni ezt az ügyet sem , mihelyt a minisztérium, a­mely tudomásunk szerint meg­hagyta Somlónak, hogy várja be a vizsgálat végét, megengedi neki: haladéktalanul meg fogja indítani vádlói ellen a sajtópert. Ez különben az egyetlen helyes út és megoldási mód. Egy följelentés. Somló Sándornak ezelőtt másfél héttel a belügyminiszter megküldött egy másfél évre terjedő feljelentést, a­melyet egy képviselő adott be ellene s a­melynek lényege az volt, hogy Somló Sándor körülbelül harminczezer korona értékű váltót zsi­­ráltatott magának színészeivel, névszerint Mihályfi, Ivánffy, Pálfy, Rózsahegyi, Gál, Abonyi, Petites, Bakó, Körösmezey és Beregi Oszkár nemzeti színházi tagokkal. A­ki pedig nem írt alá váltót az igazgatónak, annak számára egyszerűen meg­szűnt az érvényesülés útja. Ezt a beadványt az illető országgyűlési kép­viselő olyanformán írta meg, mintha a Nemzeti Színház tagjai keresték volna őt fel panaszukkal. Somló Sándor erre a följelentésre hosszabban felelt a miniszternek, elmondván, hogy a­mi adós­ságai vannak, azok mind színészkorából valók, az említett színészek közül pedig csak egyikkel-má­­sikkal áll még színészkorából váltókötelezettségi viszonyban. A­ki pedig figyelemmel kíséri a Nemzeti Színház játékrendjét, láthatja, hogy a föl­sorolt színészek közül egyik sem játszik sokat a másik rovására. Arról igazán senki sem panasz­­kodhatik, hogy Gál, Petites, Abonyi, Pálfy, Körös­mezey vagy Beregi protekc­iós alapon túl sokat, játszik. A följelentés egyebekben Somló Sándor, az igazgató ellen azzal a panaszszal fordul, hogy a színház művészi vezetéséhez nem ért s mint oda nem való ember, ne is maradjon meg a szín­ház élén. Ki volt a följelentő? A feljelentő, panaszkodó és kritizáló ország­­gyűlési képviselő Burgyán Aladár volt. Bizonyára sokakat meg fog lepni ez a név, a­melylyel mint legfelsőbb műkritikussal először találkozik min­denki s bizonyára sokakban fölmerül a kérdés, miért éppen Burgyán Aladár a panaszkodó, miért éppen, ő neki nem tetszik Somló Sándor, vagy ha csak mint képviselő és közférfiú emeli fel tilta­kozó szavát a színház szigorúan belügyei ellen, ha mint képviselő tudta meg a Somló váltó­ügyeit, ki adott neki adatokat, a­mikor a szín­háznak minden tagja tagadja, hogy ő érdekelt­ségi viszonyban áll a direktorával. Ki bízta meg a Nemzeti Színház tagjainak nevében Bur­­gyánt? Magunk is kérdést intéztünk Burgyánhoz, a­ki a feljelentés dolgát ilyenformán mondta el: — Én értesültem arról, hogy a Nem­zeti Színházban botrányos viszonyok ural­kodnak s közöltem Andrássy Gyula gróf belügyminiszterrel, hogy "e tárgyban inter­pellálni fogok a Házban. A belügyminisz­ter megkért, hogy ne tegyem, hanem ad­jam át neki magánúton az interpelláczió szövegét, ő megvizsgálja a dolgot s választ ad nekem. Kerülni akartam a feltűnést és botrányt, belementem hát a dologba. — Kik informálták, illetve kik panaszkod­tak önnek a Nemzeti Színházi viszonyok miatt ? — Ezt nem mondhatom meg. — De mikor a Nemzetinél senki se ért egyet az ön panaszával, olyan színe van a dolognak, mintha saját inic­iatívájából csinálta volna a dol­got s ez voltaképpen távol állana a tulajdon­képpen egyedül jogosult panaszosoktól, a tagoktól. — Ha így is volna, nekem jogom van interpellálni, ha, értesüléseim csak hallo­másból valók is. Én nem följelentést adtam a miniszternek, hanem interpellácziót. Neveket és forrásokat pedig egyáltalán nem mond­hatok. Burgyán Aladár a váltóügyekről csak hallott, mert ha a tagoknak hinni lehet, panaszkodni egyenesen senki sem ment. Tehát csak hallott. Ezzel a hallomással szemben Gál Gyula, Rózsahegyi Kálmán, Tijházi Ede, Peth­es Imre, Beregi Oszkár munkatársunk előtt kijelentette, hogy ők soha Somló Sándornak váltót nem zsirál­­tak, őket erre sem közvetve, sem közvetlenül fel nem szólították. A tagok tiltakozása. A Nemzeti Színház tagjai tegnap testületi gyűlésen tiltakoztak az ellen, é ahogy az összesség nevében bárki is panaszkodjék s e gyűlési hatá­rozatot személyesen akarják átnyújtani a minisz­­ternek. A tagok küldöttsége szombaton a képviselő­­házban keresi fel Andrássy Gyulát, de ha ott nem fogadná őket, hétfőn délelőtt a minisztériumban. Ha köszvényben,reumában szenved, vegyen Dr. FLESCH-féle KÖSZVÉNY SZESZT, mely csuzt, köszvényt, reumát, kéz-, eb-, hit- és­­lerékfitist, kezek és libák gyengeséget biztosan gyógyít. — Kapható: Dr. FLES­CH EMILIAr0^IS^ Győr. IV. II.. deczil teres üveg ára 2 Korona. Huzamosabb használatra való „Családi" üvag ára S korona. — 3 kis vagy 2 »Csalédic üveg ren­delésénél bérmentve utánvéttel küldjük. 947 3 --------------------«—a”“—cSS » **’*■—­—— ---- -----­FORRONGÁS /^VÁROSHÁZÁN. Bárczy közbelépett. A mai gyűlés. A Magyar Nemzet tegnapi közleménye álta­lános örömet okozott a fővárosi tisztviselők között. Már eddig is többen köszönték meg, hogy igaz­ságos, jogos és méltányos ügyüket felkarolták. A mai gyűlés iránt — melyet a hetvenes vegyes bizottság tart az új városháza társalgójá­ban — oly nagy az érdeklődés, hogy azon való­színűleg többen lesznek a nem bizottsági tagok. Jóakarattal érdeklődik a mozgalom iránt a tiszt­viselők feje, Bárczy István dr. polgármester is. Ma délelőtt magához kérette a mozgalom vezető­jét, Seregi Zoltán dr. tanácsjegyzőt s közel egy óráig tárgyalt vele ez ügyben. Fontos nyilatkoza­tokat is tett, melyeket azonban Seregi dr. csak az estéli gyűlésen mondhat el. Munktársunk felkereste e tanácskozás után Seregi Zoltán dr. tanácsjegyzőt, a ki a követke­zőket mondta: Seregi Zoltán dr. — Tegnapi czikkének már­is van egy igen fontos eredménye. S ez az, hogy nyi­latkozatra bírta Bárczy István dr. polgár­­mestert, a­kivel hosszasan beszéltem az előbb. A polgármester úr rendkívüli fontos üzenetet küldött a bizottságnak, de ezt a gyűlés előtt nem mondhatom el senkinek. Az én magatartásom attól függ, miként fogadják kartársaim a polgármester úr nyi­latkozatát. Más oldalról úgy informálunk bennünket, hogy a polgármester, a­ki rendkívüli meleg ér­zéssel van a tisztviselők érdekei iránt, arra kéri üzenetében a tisztviselőket, álljanak el az erélye­sebb akc­iótól, ő kezeskedik róla, hogy a főváros, a­mint csak teheti, javítani fog helyzetükön. Ki­látása van arra, hogy ezt hamarosan megteheti, mi­vel a kormánytól nagyobb segítséget helyeztek kilátásba. --------------------.... —«US»,.. .1.--------------------­Andrássy Gyula mint életmentő. .—›»♦«»+«‹›— A lovagias belügyminiszter. Szegedi részletek. A szegedi pályaudvaron a szent hamvak át­szállításakor óriási néptömeg tolongott. Tizennégy­ezer ember szorongott, egyik a másik hátán, hogy Rákóczi és bujdosó társainak halottas vona­tát és a vonattal érkező notabilitásokat láthassa. Több szerencsétlenség történt természetesen. Andrássy Gyula gróf szedánkocsija ablakából nézte a rettenetes tolongást. Többször élénken kifejezést adott elégedet­lenségének a helytelen rendezés felett Egy­szerre csak észrevette, hogy a szabadkai nő­­deputác­ió egy tagja, Szántó Juliska életveszély­ben forog. Folyton újabb és újabb tömegek tódul­tak be, ugyanis a pályaudvarra és ezek az elől­­állókat a vasúti kocsik felé nyomták. Mikor Andrássy meglátta, hogy Szántó Ju­liska elalélt, leugrott a kocsiból és sajátkezűleg se­gítette fel az ájult hölgyet.

Next