Pór Antal - Schönherr Gyula: A magyar nemzet története 3. Az Anjou ház és örökösei (1301-1439) (Budapest, 1895)

Pór Antal: Az Anjouk kora - Harmadik könyv. A nápolyi hadjáratok kora - II. fejezet. Endre meggyilkoltatása. Zára veszedelme

ENDRE MEGGYILKOLTATÁSA. ZÁRA VESZEDELME. 171 frand, Artus Károly fia, ki valamennyinél bűnösebbnek érezhette magát, vérebként újra áldozatára rohant, mire a többiek is neki bátorodva, szőke hajánál fogva a földre rántották és sarkaikkal tiporták. Hurkot vetvén nyakába, kihurczolták a kertre nyíló erkélyre, melyen az őrségnek volt külön helye; itt fölakasztották egy ablakfára és lógni hagyták a kertbe, míg megfulladt; aztán ledobván a magasból a holttetemet, a terem ajtaján keresztül távoztak. A dajka, miután a gyilkosok léptei elhangzanak és minden elcsön­­desülő, véve mécsesét, a király és királynő alvó­szobájához ménő és han­gosan szólitgatá kedves Endréjét, de választ, noha a királynő benn rejtőzik, nem kapott. Rémültében minden termet és szobát fölkutatott, minden embert fölkeltett, még a szomszéd szerzeteseket is, kikkel a király kere­sésére indult. Végre megtalálták a szerencsétlent, a­mint nyakán a hu­rokkal dísztelenül feküdt a kertben. A holttestet a templomba vivék, hol reggelig virrasztanak mellette a barátok. Jelenték a királynőnek is férje szörnyű esetét, ki zavarában föl sem kelt reggelig. Reggel a nép a király­nőhöz csődült, kérdezősködvén a gonosztevők iránt, hogy boszút állhasson szeretett királya halálán , hanem a királynő száraz szemeit föl se merte emelni, sőt rettegvén a nép haragjától, más szálláson vonta meg magát. Hajnalban már tudták Nápolyban is a borzasztó bűntényt és sietve útra kelének a durazzoi és tarantoi herczegek és velők De Beaux Bertrand az országbíró, számos főur és polgár, kik megpillantván ifjú királyuk szederjes Részlet az aversai Anjou-kastély belsejéből.

Next