Fraknói Vilmos: A magyar nemzet története 4. A Hunyadiak és a Jagellók kora (1440-1526) (Budapest, 1896)
Második könyv. Hunyadi János és V. László - I. fejezet. Ideiglenes kormány
66 A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE. Azonban nem lehetett elhalasztani azon intézkedéseket, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy az országot a fejetlenség válságaitól megóvják és mindkét párt részéről megnyugvással fogadtassanak. És ezt a nehéz problémát az országgyűlés sikeresen oldotta meg. Hét főkapitányt rendelt, akik hivatva voltak, hogy személyes tekintélyük és fegyveres hatalmuk súlyával a törvénynek, jognak és igazságnak érvényt szerezzenek. A főkapitányok kiszemelésében az országgyűlés nem kisebb bátorsággal, mint tapintattal járt el. Választása a két párt leghatalmasabb férfiaira esett. Az Ulászló-pártból Hunyadi János, Újlaki Miklós, Rozgonyi György és Ország Mihály, a László-pártból Bebek Imre, Giskra János és Szentmiklósi Pongrácz választottak meg. Valóban meglepő látnunk, hogy Giskra és Szentmiklósi, a félelmes, gyűlölt kényurak a haza dicső hősével a rend és béke helyreállítására egyesülnek. Történeti emlékeink a főkapitányok tevékenységéről részleteket nem tartottak fönn. Csak egyetlen egy tényt ismerünk, amely azonban az állapotok megvilágítására eléggé jellemző. Ebben az időben történt a váradi püspökség betöltése, a különböző tényezők öszhangzó közreműködésével, és pedig oly módon, hogy bizalmuk abban a férfiúban találkozott, kinél képességekre nézve kiválóbb, érdemekben gazdagabb, magyarországi főpapi székre századok folyamán kevés emelkedtetek. Ez Zrednai Vitéz János volt, kőrösmegyei szerény nemes család sarja, ki külföldi főiskolákon befejezvén tanulmányait, Zsigmond király kanczelláriájában talált alkalmazást, majd Albert és Ulászló királyok uralkodása alatt az országos itélőmester állására küzdötte föl magát, és a váradi káptalanján a prépostságot nyerte el. Széleskörű műveltség, az irály classicus szépsége és az ékesszólás hatalma tekintetében Magyarországban párja nem volt. Hunyadi János, ki vele az udvarnál összeköttetésbe jött és baráti viszonyba lépett, fölismerte benne azokat a nemes tulajdonságokat, amelyek őt, miután a megfelelő működési tér előtte megnyílt, kiváló államférfiúvá, a tudomány és művészet európai hírű maecenásává fejlesztették. Most tehát, Hunyadi János pecsétje. Sajnos, ezen országgyűlésnek sem végzeménye, sem valamely okirata nem maradt fönn. Hogy a főkapitányok már ezen országgyűlésen választottak, az egykorú Ivanics Pálnak néhány évvel utóbb tett feljegyzéséből, úgyszintén a következő országgyűlésnek mind bevezetéséből, mind a főkapitányokat illető végzéséből kétségtelenül kitűnik. E helyen ezen kérdésnek tüzetes tárgyalásába nem bocsátkozhatunk. •