Marczali Henrik: A magyar nemzet története 8. Magyarország története III. Károlytól a Bécsi Congressusig (1711-1815) (Budapest, 1898)
Első könyv. I. Károly király uralkodása 1711-1740 - VIII. fejezet. A török háborúk és az emigratio
16. A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE, amit megszállva tart. 14. Egyik fél se védje a hajdúkat, pribékeket és más gonosztevőket. 15. A nyugalom fentartása végett Rákóczi, Bercsényi és a többi a császár iránt engedetlen magyar bárhol tartózkodhatik az ozmán birodalomban, de csak távol a határtól. Hat nappal később kereskedelmi szerződést is kötöttek, melyben a császár alattvalóinak, »németeknek, magyaroknak, olaszoknak és németalföldieknek« szabad kereskedést biztosítottak a török birodalomban, szabad hajózást a Dunán és a fekete tengeren, török hajókon és védelmükre megengedték konzulátusok felállítását, így ért véget az a háború, melynek szerencsés kimenetele a Habsburgok monarchiájának határát messze kiterjesztette a Balkán félszigetre. Amit Szerbiából elfoglaltak, megfelelt körülbelül a régi macsói bánságnak; a visszafoglalt Kis-Oláhország a régi Szörényi bánsággal esik össze. De magyar jogról, magyar királyságról ott nem volt szó. Nagyon vigyáztak reá, hogy az újonnan szerzett országrészeket »osztrák« Szerbiának meg »osztrák« Oláhországnak nevezzék. Ott, a dolog természete szerint, egészen katonai kormányt rendeztek be, csak úgy, mint Temesváron. * A pozsareváczi béke, továbbá a spanyol bonyodalmak megszűnése után, melyek Siciliával gyarapították a császár birodalmát, mély nyugalom állott be Európaszerte. Még a század eleje óta tartó nagy északi háború is véget ért, Svédország leverésével, Muszkaország hegemóniájával. Ez a békés időszak tette lehetővé Magyarországon a Habsburgok uralmának megszilárdítását a pragmatica sanctio által és az ország új berendezését. Az eddig annyira mozgékony emigratióra nézve megkezdődtek a kényszerű tétlenségnek évei. Mint hajósok a szélcsendben, megadással, de nem reménytelenül várták, mikor feszíti ismét új vihar vitorláikat. Először Jenikeiben tartózkodott Rákóczi híveivel, aztán 1720 ápril 16-ikán Rodostóba költöztek. »A bujdosásban is bujdosnunk kell — az Isten fizesse meg annak, a ki az oka.«2 Utóbb kibékíti őket a hely kies fekvése, termékenysége, közelsége Konstantinápolyhoz. Az bizonyos, hogy sehol a fejedelemnek jobb lakóhelyt nem adhattak volna. Teljes rendben, disciplinában vették körül azokat, akinek sorsához fűzték a magukét, aki miatt le bírtak mondani szülőhazájukról is. »A való, hogy egy Klastromban sincs nagyobb rendtartás, mint a Fejedelem házánál. Reggel hatodfél órakor a dobot megütik, akkor a cselédnek fel kell kelni és készen kell lenni hat órára. Hat órakor dobolnak és akkor a Fejedelem felöltözik, azután a Kápolnába megyen és misét hallgat. Mise 1 Ennek fejében Károly Sardinia szigetét átengedte a savoyai herczegnek, ki azóta viselte a sardiniai királyi czimet. 2 Mikes levele, Rodostó, 1728 ápril 24.