Magyar Nemzet, 1938. szeptember (1. évfolyam, 7-31. szám)

1938-09-16 / 19. szám

2 abból. Ami viszont az ez idősze­­rint még Csehszlovákia tartozé­kát képező felvidéki magyaro­kat és szlovákokat illeti, ők so­hasem voltak a történeti Csehor­szág része vagy tartozéka. A két évtizedet megért csehszlovák utópia, ez a doktrinér tévedés, ez a sajnálatos idényállam sza­kította ki először őket a termé­szettől, történettől, gazdasági, kulturális és etnográfiai ténye­zőktől egyaránt egyértelműen meghatározott Kárpátmedence egységéből. Túlságosan is jól si­került akkoriban Masarykék és Benesék törekvése, de talán ép­pen ezért vált olyan romlandóvá és törékennyé, hogy az alapító elnökhöz valóban izgalmas volt a Gondviselés, előbb elküldve hozzá a halál angyalát, sem­mint műve romlását megérhette volna. Ezeréves történelmünk folyamán csak egyetlen egyszer, a huszita mozgalom idején ha­tolt be a történeti Csehország a magyar Felvidékre, de akkor is csak kóbor guerilla-csapatokkal, mint ahogy később is csupán zsoldosként, vagy még később cseh Bach-huszárként, dezirker­­főnökként. Legjobb esetben át­meneti vendégek voltak itt min­dig és azok is maradnak és ha van velünk ma a népek önren­delkezési jogában szolidaritás, mint ahogy mi szolidárisak va­gyunk e jog hangoztatásában barátainkkal, akkor a Kárpátok földbe, vérbe, a táj végzetébe irt önrendelkezési joga ismét al­kalmatlan idegeneknek, unt és fölösleges vendégeknek, kóbor jövevényeknek jelenti ki őket. — Akinek nem borja, nem nyalja — mondotta Zrínyi a XVII. század éjjelében. Ez az igazság ma is igazság és mégis azt kell hinnünk, hogy nem le­het. .egy jogot egyszerre han­goztatni és elhazudni, érvényesí­teni és elhallgatni, megvalósí­tani és elfelejteni. Az igazságnak túl minden erőszakon és kom­promisszumon, taktikán és po­litikán rettenetes ereje van és a megcsúfolt igazság előbb vagy utóbb feltámad és bosszúsón, számonkérőn, visszakövetelőn jelentkezik. Jól tudja ezt az ősz angol miniszterelnök. És amikor a világbékéért aggódik, egyszer­smind bizonnyal hajlandó és kész megadni azt, ami a népi igazságot megilleti, ha nem is áll mögötte egy hetven milliós birodalom roppant ereje. Hiszen a “művelt és szabad brit szellem tudja, ha valaki még igazán tudja szomorú bolygónkon, hogy mit veszíthet az egész emberi­ség, legyőzöttek és győztesek egyaránt, egy elkövetkezhető há­borúban. Ez a brit szellem szí­vesen költ, sőt ráfizet presztí­zséből, csakhogy megakadá­lyozza azt, ami a halottasház sötétjével borítaná el világunkat és minden csillagot leszakítva egünkről, olyan sötét korszakot zúdíthatna reánk, amilyent a történelem talán csak a Krisztus utáni IV—X. századig ismert. Most is itt leselkednek a barbá­rok és készek alulról, az emberi lélek irracionális, rémületes mélységeiből és a társadalom szörnyű kávéméiból feltörve, a fél világot a másik felére ros­­kasztani. Ki tudná megmondani, milyen esztelen téboly és iszo­nyat aratná le egy újabb szent­­ségtelen tömegmészárlás véres vetését? Az utolsó kísérlet mindennek megakadályozására most történt. Most történik meg a berchtesgadeni hegyek között. is felszállott egy kü­lön repülőlap, amely az angol lapok tudósítóit vitte Németországba. Valamennyi londoni lap külön Chamberlain miniszterelnök repülő­gépe délben fél egy órakor leszállott a müncheni oberwiesentali repülőtéren, amelyet erre az alkalomra ünnepélye­sen feldíszítettek. Az angol miniszter­­elnököt és kíséretét német részről Ribbentrop külügyminiszter, Weis­­zsäcker külügyi államtitkár, Dernberg külügyminisztériumi jegyzőkönyv-ve­zető és Drrcksen londoni német nagy­követ üdvözölték. Angol részről Sir Neville Henderson berlini nagykövet és a müncheni angol főkonzul jött ki a repülőtérre. Csak rövid időt töltöttek a müncheni repülőtéren, majd egy óra után a német kormány által rendelke­zésükre bocsátott különvonaton tovább folytatták útjukat Berchtesgaden felé. Berchtesgadenben a Grand Hotelben rendeztek be lakosztályt az angol mi­niszterelnök és kísérete számára. A Grand Hotelből Chamberlain minisz­terelnök automobilon ment Hitler kancellár obersalzbergi házába, a kiadásában számolt be Chamberlain miniszterelnök elutazásáról. A külön­kiadások vezércikkei lapszemelvénye­ket idéztek a világsajtóból s a sze­merghofba. Chamberlain miniszterelnököt a né­met lakosság örömujjongása kísérte végig Münchentől Berchtesgadenig. A különvonatot minden nagyobb állo­máson százakra menő tömegek várták s az emberek lelkesen éltették Anglia békeküldöttjét. A vonat Rosenheim, Traunstein, Freilassing és Bad­ Reichen­­hall állomásokon néhány percre meg­állt, úgyhogy Chamberlain viszonozhatta a tömeg üdvözlését. Berchtesgadenben az angol vendégek szállása, a Grand Hotel előtt, Hitler személyes testőrsége áll díszőrséget Berchtesgaden lakos­sága is szívélyes fogadtatásban részesí­tette Nagybritannia miniszterelnökét. Amerre Chamberlainék autója elhaladt, mindenütt megéljenezték őket. A mi­niszterelnök és kísérete a pályaudvar­ról a Grand Hotelbe hajlott, ahonnan rövid pihenő után elindultak Hitler kancellár obersalzbergi házába, a Berg­hofba. melvények alapján megállapították, hogy Nagy Britannia miniszterelnökét az egész világ szerencsekívonatai kísé­rik világtörténelmi útján. Jett­s Chamberlain miniszterelnök maga is annyira kritikusnak látta a helyzetet, hogy személyesen ment tárgyalni Berchtesgadenbe, az ille­tékes angol kormánytényezők ma­guk tettek kezdeményező lépéseket a parlament rendkívüli ülésének összehívása érdekében. Az alsóház elnöke, Fitzroy képviselő csütörtök délután felkereste a Downing Stree­­ten Sir John Simon helyettes mi­niszterelnököt és megállapodott vele abban, hogy Chamberlain mi­niszterelnök visszatérése után, a jövő hét elejére összehívják a parlamen­tet a miniszterelnök beszámolójá­nak meghallgatása és a nemzetközi helyzet megvitatása céljából. A német nép örömujjongással kísérte Münchentől Berchtesgadenig Chamberlaint ­Magyar Nemzet PÉNTEK, 1938 SZEPTEMBER 10. Délután 5 órakor érkezett Chamberlain Hitler házához Hitler kancellár és Chamberlain miniszterelnök világtörténelmi je­lentőségű találkozása néhány perc­cel délután öt óra előtt ment végbe. Az obersalzbergi ház főlépcsője előtt Hitler kancellár zászlóaljának díszszázada sorakozott fel és ka­tonai tiszteletadással fogadta Berch­tesgaden felől érkező angol minisz­terelnököt és kíséretét. Hitler kancellár a lépcsőn várta vendégét és kézszorítással üdvözölte. A köl­csönös üdvözlések után a kancellár a Berghof csarnokába vezette az angol miniszterelnököt, ahol terí­tett asztal várta a társaságot. Teát szolgáltak fel s megkezdődött az első fesztelen beszélgetés. Az asz­talnál tizenegyen ültek: Hitler kancellár, Chamberlain angol mi­niszterelnök, Sir Neville Henderson berlini angol nagykövet, Sir Storace Wilson, az angol kormány ipari tanácsadója, Sir William Strang, a Foreign Office középeurópai osztá­lyának igazgatója, Ribbentrop né­met külügyminiszter, Weitzsäcker helyettes külügyi német államtit­kár, Dricksen londoni német nagy­követ, báró Dörnberg a német kül­ügyminisztérium jegyzőkönyvveze­tője, Meissner államminiszter, Hit­ler kancellár kabinetirodájának fő­nöke és Schmindl őrnagy, Hitler kancellár katonai­­félszárnysegéde. Német hivatalos jelentés a csütörtök esti eredményről Berchtesgadenből jelentik: Hit­ler és Chamberlain találkozása azzal végződött, hogy mindkét részről nyíltan kifejtették véle­ményüket a nemzetközi hely­zetről, anélkül, hogy bármilyen irányban lekötötték volna ma­gukat. Minden jel arra mutat, hogy Hitler kancellár bizonyos határozott javaslatot tett, ame­lyeket Chamberlain miniszter­­elnök az angol minisztertanács elé terjeszt. Chamberlain ezért már pénteken visszautazik Lon­donba s mihelyt az angol mi­nisztertanács meghozta dönté­sét, újból találkozik Hitler Adolffal. Hogy ez a második ta­lálkozás hol történik meg, azt egyelőre még nem lehet tudni, bizonyos azonban, hogy már a legközelebbi napokban sor ke­rül rá. Az obersalzbergi megbeszé­lésről a késő esti órákban né­met részről a következő hivata­los jelentést adtak ki: Hitler vezér és birodalmi kancellár Obersalzbergben meg­beszélést folytatott Chamberlain miniszterelnökkel. Az angol mi­niszterelnök pénteken visszauta­zik Angliába, hogy tanácskoz­zék az angol kormány tagjaival. Néhány nap múlva újabb meg­beszélés lesz. Rímeim­an Londonban Prágából jelentik: Lord Runci­man Ashton-Guxitkin kíséretében néhány napra Londonba utazik Chamberlain meghívására, hogy tárgyaljon a miniszterelnökkel a berchtesgadeni megbeszélés által előállott helyzetről. Runciman el­utazása előtt minden párthoz fel­hívást intézett, hogy távolléte alatt tartózkodjanak oly cselekményektől, melyek megnehezítenék Hitler és Chamberlain tanácskozásainak ered­ményét. Chamberlain az alsóháznak is beszámol Az angol parlament a jövő hét elején rendkívüli ülésre ül össze, hogy meghallgassa Chamberlain miniszterelnök beszámolóját német­­országi útjáról. A parlament rend­kívüli ülésszakának összehívását, mint ismeretes, a munkáspárti el­lenzék kezdeményezte a cseh kér­dés kiéleződése alkalmából, akkori­ban azonban a kormány visszauta­sította ezt a kérést. Most, hogy az európai válság a végsőkig kiélező­ Keddre várják vissza az angol miniszterelnököt Berchtesgadenből jelentik: Cham­berlain pénteken délelőtt féltíz óra­kor hagyja el Berchtesgadent. Chamberlain és Hitler újabb ta­lálkozója kedden lesz egy rajna­­menti városkában, Köln közelében. A város nevét még nem közölték. A francia, sőt az amerikai kormány is hozzájárult Chamberlain útjához Párizsi politikai körökben csütörtökön délben hangsúlyoz­­zák, hogy az angol miniszterel­nök kezdeményező lépése a francia kormánnyal teljes egyet­értésben és az Egyesült Államok hozzájárulásával is történt. A francia fővárosban csütör­tök délben másról sem beszél­tek, mint Chamberlain és Hitler kancellár berchtesgadeni talál­kozásáról. Az utcákon, kávéhá­zakban és egyéb nyilvános he­lyeken mindenki arról vitatko­zott, meghozza-e Chamberlain berchtesgadeni útja Európa bé­kéjét vagy sem. Berlin: Lépést tud-e tartani a népszavazás terve az eseményekkel? Chamberlain angol miniszter­elnök berchtesgadeni látogatásának híre futótűzként terjedt el szerdán este az egész német birodalomban. A rádióállomások a rendes hírlea­dások időpontját megelőzve, külön leadásban közölték az utazás hírét. Csütörtökön reggel valamennyi lap első oldalon, hatalmas betűs felírás­sal közli a hírt. A „Deutsche Allgemeine Zeitung** ezzel kapcsolatban azt írja, későn kezdik belátni az elkövetett hibá­kat. Most minden attól függ, hogy a jóvátételt milyen ütemben való­sítják meg. Kérdés, hogy a népsza­vazás tervének megvalósítása lépést tud-e tartani a válság gyors kibon­takozásával. Berlini politikai körökben úgy látják, hogy a szudétanémet lakos­ság általános felkelése elkerülhetet­len, ha az utolsó pillanatban nem történik valami. A szudétanémet vidékekről érkező jelentések sze­rint a helyzet most még jobban súlyosbodott, mert a katonaköteles szudétanémetek nem akarnak kato­nai szolgálatra jelentkezni a cseh hadseregben. A határon tömegesen menekülnek át szudétanémetek. Egyedül szerdán háromezer me­nekült jött át német területre. A „Berliner Tageblatt** vélemé­nye szerint a békét csakis a szudéta­­német Anschluss hozhatja meg. Né­metország elválaszhatatlanul egy­nek tekinti magát a szudétanémet testvérekkel. Senki sem vonhatja kétségbe a szudétanémetek önren­delkezési jogát s ennek a jognak az érvényesítése nem lehet más, mint a szudétanémetek csatlakozása Nagy-Németországhoz. Népszavazás — később? Egyes lapok céloznak annak a lehetőségére, hogy Chamberlain miniszterelnök két, három, vagy négy napig marad Hitler vendége. Távollétében a belső kabinetben lord Halifax külügyminiszter, a tel­jes minisztertanácsban Sir John Simon helyettesíti. A cseh kérdés legkézenfekvőbb gyakorlati megoldását a legtöbb estilap továbbra is a népszavazás elrendelésében látja, hozzáteszi azonban, hogy a népszavazást csak akkor lehet elrendelni, ha a kedé­lyek már lecsillapodtak. Előbb te­hát meg kell várni, amíg helyreáll a nyugalom Csehországban és az­után megtörténhetnek a konkrét lé­pések a népszavazás elrendelése ügyében. Több lap véleménye sze­rint az lenne a leghelyesebb, ha minél előbb nemzetközi rendőrsé­get küldenének a szudétanémet tar­­tor­ányba. Ezt a tervet állítólag már francia részről hivatalosan is felvetették s Weygand tábornok, volt francia vezérkari főnök — hír szerint — már tárgyalásokat is folytat ebben az ügyben az illeté­kes angol tényezőkkel Londonban. A­­Times64 az általános európai revízióról A Skóciából visszatért György angol király szintén egész nap foly­tatta a tanácskozásokat. Halifax lord külügyminiszter délután má­sodszor is kihallgatáson volt a ki­rálynál, majd Sir Thormas Tuskip nemzetvédelmi miniszter jelen­tke­­zett audienciára, hogy jelentést te­gyen az uralkodónak az utóbbi na­pokban végrehajtott katonai óvin­tézkedésekről. A csehszlovákiai népszavazás gondolata mindjobban tért hódít az angol sajtóban. A „Times** vezércikkben foglal­kozik Chamberlain miniszterelnök látogatásával és a következőket írja: Mindenütt az a felfogás uralko­dik, hogy őrültség és gaztett lenne, ha a cseh—szudétanémet viszály miatt háborút kezdenének. A „Times** a megoldási javasla­tok között közli Montagu Bell nyilt Remek kombinált bútorújdonságokra * 0

Next