Magyar Nemzet, 1938. december (1. évfolyam, 84-108. szám)

1938-12-25 / 104. szám

16 helyzet, mert hiszen megoldatlan marad a székely kérdés, sőt úgy­szólván az egész Királyhágón túli magyar nép ügye. Hogy ezeken azután népcserével segíthetünk-e, az a holnap kérdése. Egyelőre nézzük a másik meg­oldást: a területarány­osítást. Eb­ben az esetben Romániának na­gyobb áldozatot kell hoznia, mert hiszen a trianoni szerződés a meg­maradt Magyarországnál terjedel­mesebb földdarabot juttatott neki. Ennek ötödrészét fogjuk most le­szerelni. A határ a magyarláposi nyelvszigetet körülzárva, Zsibó és Zilah érintése után kiszögelne dél­keleti irányba s Kolozsvárt, majd tovább nyugat felé Bánffyhunya­­dot is visszacsatolná. Körülbelül a Sebes-Körös vonalán haladva érné el Nagyváradot, az ettől délre hú­zódó vonal azonos volna az előbb vázolt megoldással. A jugoszláv relációban annyi változás állana be, hogy Zombor és a tőle délre eső szerb vidékek kiesnének, de Bezdán és a tőle északra fekvő községek az anya­országhoz kerülnének vissza. Kis csend fogadta a szavaimat. "Az egyik egyenruhás úr megszó­lalt: 1 — Először is meg kell kérdez­nünk az érdekelt államok képvi­selőit, hogy mit szólnak a meg­oldáshoz. Javasolom, hogy addig t­­ is napoljuk el a tárgyalást. Elvörösödtem. Veszélyben a vi­lághír, veszélyben a felszabadít­ható magyarság milliói, szép vá­rosaink, erdeink, bányáink. Nem hagyhatom! Felemelkedtem. — Más véleményen vagyok. Azt méltóztattak mondani, hogy ugyanazok az elvek irányadók itt és ma, mint voltak a megelőző napi tárgyaláson Csehszlovákiára nézve. (Éjfél után voltunk már s az ablakok párás üvegjén már szürkeség derengett át.) Az pedig fenntartás nélkül, épp úgy mint Magyarország, eleve alá­vetette magát a határozatnak. Vártam a hatást. Valami nem volt rendben, úgy láttam. Vállvo­­nogatások, gúnyos mosolyok. Szé­dülve néztem a sűrű füstben im­bolygó arcokat. S ekkor bátorsá­got kaptam. Az ablakhoz ugrot­tam, feltártam s büszkén kiáltot­tam: — Nos, ha ez nem tetszik, ak­kor hallják meg az urak, mit kia­bál a népi — S a hideg levegővel ütemes kiáltás áradt be az áporo­­dott csendbe: — Mindent vissza! Mindent visz­sza! Mindent vissza! .... mindent­­­visza... — hallatszott egyre tom­­pulóan, távolodóan a hajnalodó utcasoron. Valami késői ünneplő­csoport lelkesedett a szürkülő ég alatt s felvert engem szép álmom­ból. A kezem még görcsösen szo­rongatta a ceruzát, amellyel kin­cses Kolozsvárt, meg Szabadkát szereztem vissza a hazának. Fázó­san néztem végig az egymásra hányt könyveken és papirokon. Hétköznap van s lesz még szám­talan hétköznapunk: az álmoknak vége s most kezdődik a munka hogy minden álmunk végleg valóra váljon. Lénárd János aMagjarNanzet dyfa&uriuJp KaJpjaK.1 Magyar Nemzet VASARNAP, 1938 DECEMBER 21 Tisztviselői kinevezések a főváros nagy­üzemeinél Karácsonyra a főváros három nagy­üzeménél, a víz-, elektromos- és gáz­műveknél számos tisztviselői kinevezés történt.. A Vízművek kinevezése Szendy Károly polgármester a Víz­­műveknél főtanácsossá nevezte ki Zach­ár Antalt és Beke Lajost, 1. osz­tályú főtitkárrá Schmied Jenőt, dr. Papp Józsefet és dr. Takáts Istvánt, 11. osztályú főtitkárrá dr. Timár Alber­tet és dr. Zák Józsefet, I. osztályú tit­kárrá dr. Kóka Endrét, II. osztályú tit­kárrá dr. Horányi Istvánt és Vartus Bélát és segédtitkárrá dr. Sípos Dezsőt, dr. Nagy Ernőt és dr. Csenhalmy Gyu­lát. I. o. főfelügyelő lett Nagy Sándor, II. o. főfelügyelő Pán Vilmos és Zányi Zoltán, I. o. felügyelő Sokh­egyi Lajos, II. o. felügyelő Vitéz Pálfalvay Károly, Dobozy György, Bátori György, Kubi­nyi László, Madarász Elemér, Karge József, Szolcsányi­ László és Háberern György, I. o. főtiszt Jankovics Viktor, Klankó József, Varga Elemér, Volent Lajos, Moldrik Géza, Barcza István és Maikoff Gusztáv, II. o. főtiszt Lasko­cs János, Hámori Tivadar, Meskó György, Dénes Konstantin, Szalay László, dr. Steinert Gyuláné, Koron­thály László, Uray Zoltán és Krasznay Mihály, I. o. tiszt Sashegyi István, Frühwirth Sándor, Papp Zoltán, özv. Molnár Józsefné, Hegedűs Kálmán, Schmidt Antal, Perényi Gábor, Kala­­menovics Ervin, Molnár György és ifj. Véssey Ede, II. o. tiszt Montagh József. Műszaki főtanácsossá nevezte ki a polgármester Gosztonyi Andort és Trinkl Imrét, műszaki tanácsosok let­tek: Bárány Károly és Zimmer Péter, I. o. főmérnök: Tóth Lajos, Takács Ferenc és Budai Károly, 11. o. főmér­nök: Digon Frigyes, Kálmán Károly, Pétsits Béla és Körösztös László, I. o. mérnök: Kirchner Sándor, Gyerkászay Béla, Zák Ede, Balla Ottó és ifj. Jakab Árpád, II. o. mérnök: Nagy Lajos, Csukás Károly, Pintér Béla, Dachner Nándor és Boros Pál. I. o. műszaki főfelügyelővé nevezte ki a polgármester: Fischer J. Mihályt, II. o. műszaki felügyelővé: Holt Ber­talant, Tornyai Károlyt, Borhidi La­jost és Hódi Imrét, I. o. műszaki fő­tiszt lett Blaskovics József és Szepes János, II. o. műszaki főtiszt: Hulláth János, Németh, Péter, Bereczky István, I. o. műszaki liszt: vitéz Kiss Lajos, II.­­ o. műszaki tiszt: Borai Árpád A polgármester irodavezetővé léptette elő Martinkó Jánost, Schweitzer Ká­rolyt és Fejér Józsefet, I. o. iroda­­főtisztek lettek: Deák György, László Józsefné, Fejér Józsefné, Kubinyi Lászlóné és Pálfi Rudolf, II. o. iroda­főtisztek: Lantos János, Répánszky János, Spáth Antal, Kasza István, Rehák Ferenc, Gajdacsik János, Papp József és Kalamenovics Aladár, I. o. irodatisztek lettek: Mészáros András és Molnár Ödön, II. o. irodatisztek: Ernel Jánosné, Sándor Ödön, Grabovszky Ernő, Orbán Béla, Joós István, Un­k­­mann Kálmán, Orsi Mihály, Gál István az A) fizetési csoport 3. fokozatába került. Irodai kezelő lett: Vaskovics József és Molenda Ede. A polgármester a Vízművek helyettes vezérigazgatójává nevezte ki Molnár Aladár aligazgatót, aligazgatóvá D'Ouvenou Roland műszaki főtanácsost és II. o. főtitkárrá dr. Szepeshelyi Istvánt. Kinevezések az Elektromos Műveknél A polgármester az Elektromos Mű­veknél tanácsossá nevezte ki dr. Tury Árpádot, dr. Misák Imrét és vitéz Nagy Istvánt, I. o. főtitkárrá dr. Brabecz Józsefet, dr. Török Károlyt, dr. Láng Antalt és Domonkos Istvánt, II. o. fő­titkárrá dr. Beney Endrét, dr. Kovács Dezsőt, dr. Szilvássy Gézát, Szentirmai Pétert, Tormay Tibort, dr. Bartos Fe­rencet és Szentmiklósi Györgyöt. I. e. titkár lett: dr. Gaál János, dr. Tasnády József, dr. Filó Gusztáv, dr. Wabrosch Károly, dr. Bán­aky Zoltán, dr. vitéz Karsa Tibor és dr. Horváth Béla, H. a titkár: dr. Wurmb Elemér, dr. Gyalogh Géza, dr. Halmay Zoltán, dr. Dózsa István, dr. Bátfai Péter, dr. Albrecht Kálmán és dr. Újhelyi Lajos, segéd­­titkár: dr. Tárai Ferenc, dr. Szabó Sándor, dr. Kovács Ákos és dr. Pozso­nyi Lajos. A polgármester az Elektromos Mű­veknél I. n. f. felügy­elővé nevezte ki: Karancsy Andort és Várszegi Sándort, II. oszt. főfelügyelővé: Hitzhaus Bélát, I. oszt. felügyelővé: Zellinger Lajost, Zsitvay Lászlót, Kaiser Alfrédet és vitéz Mezey Gyulát, II oszt. felügyelők lettek: Szilajka Árpád, Avar István, Bánsági Ferenc, Kelemen Béla, Vér­tesi Gábor, Hessky Pál, Pitzey Árpád, Bozzay László, Nádassy Vidtor, ifj Reitter Ferenc, Mács Dezső, Hellmann Dezső, Bajnogel István, vitéz Töl­­gyessy Sándor, Zana Pál, Kósa Imre és Remstock József, 1. oszt. főtiszt: Pósfai Miklós, Tusch András, Ritz­­hoffer Ferenc, Telegedy László, ifj. Mészáros József, Fráter György, As­­bóth Lóránt, Bányász László, Szent­irmai Boldizsár, Hélisz József, Pu­­chalszky Nándor, Schmitterer Elemér, Bakos Imre, Halász István, Zsdánszky László, Al­mássy András, Udvarhelyi Andor, Somogyi Lajos, Végváry Fe­renc, Dénes József, Bori Tivadar, Pichler Ede, Hanusz László, Bánkuti Szilárd, Suhatagi Dezső, vitéz Mártonfi Géza és Jehl Frigyes II. oszt. főtiszt: Bőd Elek, Páskándi János, Bánhidi Lajos, Jenei István, Gecsér Béla, Ferencz József, Frey Lajos, Usetty Ferenc, Herzberger László, Györbiró Sándor, Háczky Ferenc, Fehér Zoltán, Galkó József, Pfiszter Károly, László Károly, Regős Jenő, Prohászka La­os, Szűcs Imre, Szembrátovics Ervin, Pá­los György, Kasuba Pál, Köteles Ká­roly, Petőházi István, Borvendég La­­jos, Hansági István, Greguss Aladár, Patócs István, Kazal László, Remete György, Hruby Jenő, Ginther Jenő, Sperker Ferenc és Gabrovicz Emil. I. oszt. tiszt., Vasadi Hermann, Doetsch Lajos, Tárnoki Rezső, Szilágyi László, Lippai Károly, dr. Gámán Lóránd, Kertesi Károly, dr. Hamza Lajos, Dá­vid Lajos, Keresztély János, Radi­­meczky Béla, Tóth József, Arnold Gyula, Táborffy Dénes, Raticz Oszkár, Boros Lajos, Tost Béla és Baczó László, I­ oszt. tiszt: Laczkó Imre. Műszaki tanácsossá nevezte ki a pol­gármester: Biró Tibort, Nagy Antalt, Füszter Ferencet, Rozváczy Lászlót és Gerechky Gyulát I. oszt. főmérnökké: Varga Ferencet, Csató Antalt, vitéz Sipos Ferencet, Madag Gyulát, Kirch­­mayer Ákost, Borvendég Jánost, Per­­neczky Gézát, Wigan Lászlót, Rotter Jenőt és Hajdú Elemért, II. oszt. fő­mérnökké: G­al Zoltánt, Karlovitz Bé­lát, Ferenczi Nándort, Horváth Jánost Rácz Miklóst, Szark­a Józsefet, Bánki Dezsőt, dr. Koós Zoltánt, Fi­ér Bélát, Pataky Zoltánt, Lipcsei Mártont, Szendy Károlyt, Bornemisza Nándort, és Pöschl Vilmost. I. oszt. mérnöke: Bokor Vidort Taky Ferencet, Szaner Gusztávot,­­ifj. Harkányi Józsefet Hargitai Lászlót, Kauser Albertet, Né­meth Józsefet, Császik Istvánt és Krizs Ferencet, H. oszt. mérnökké: Reiner Józsefet, Na­ny Dezsőt, Dunay Andrást, Wágner Miklóst, Haás An­dort, Csordás Lászlót, Sipos Jo­sefet, vitéz Balogh Lajost, vitéz Kassai Gyu­lát, Schmidhoffer Istvánt, Pananek Ernőt, Pézel Miklóst, Tóth Endrét, Vécsey Tibort és Módra Józsefet. II. oszt. műszaki főfelügyelő lett: Galambos Ferenc, Salamon Béla és Frühling Károly. I. oszt. műszaki fel­ügyelő: Faragó Dénes. II. oszt. mű­szaki felügyelő: Nagy Imre, Tóth I András és Bocsy István I. oszt. mű­szaki főtiszt- Zsitvay Tibor, Nyá­rdy Imre, Kézdy-Kovács László, Sedlmayer József, Peroni Zoltán, vitéz Kőszeg Károly, Tuboly Levente, Berti Imre, Adócs Lajos, Magyar Elek és Lenhardt Vilmos II oszt műszaki főtiszt: Ste­­rzovitz László, Bogdán Gyula, Guz­­mics Ferenc, Erdökövy Gyula, Kaszap Sándor, Vámosi Antal, Cserfalvy Ala­jos, Radóczy Alajos, Wágner K. An­tal, Kovásznay János. n. Szabó Dezső és Paikert Walter, I. oszt. műszaki tiszt: Galdon L­ajos, Altorjai Ede, Szentistváni István, Török Ödön, Rab Béla, Hős András, Major Géza, S­a­­lontay József, Süveggyártó Jenő, Holl Ferenc, Péter Géza, Récsey Rezső Perlaky Antal és Keresztesi Árpád. II. oszt. műszaki tiszt: Szabó Fe­rnc, Kávazdy Andor, Szeleczky Illés, Tóth Lajos, Steingassner Sándor és Med­­vetzky Lajos. Ügy­ésszé nevezte ki a polgármester: dr. Kasza Dánielt, jogügyi titkárrá: dr. Jarábek Istvánt, f­odatsztté: dr. Bukta Józsefet és irodakezelővé: Schott Sán­­dornét, Veress Rozáliát és Kasparek Margitot. A Gázművek kinevezését Szendy Károly polgármester a Gáz­műveknél igazgatóvá nevezte ki: Szigeth Gábort és Kun Atillát, aligaz­gatóvá: dr. vitéz Kapuváry Kálmánt, segéd­titkárrá: Bánáthy Pétert, II a mérnökké: Makoldy Mihályt, II. o. tisztté: Édes Dezsőt, főtanácsossá: Tal­lér Istvánt, tanácsossá: Éder Ernőt, Jakab Lajost és dr. Szűcs Jenőt, I. o főtitkárrá: Pribék Mihályt, dr. Salló Antalt, dr. Radnár Sándort és dr Schréder Lászlót. II. o. főtitkár lett: dr. Bariba István, dr Doby Ivor, dr Pozsony István és Schmitt Géza. I. o. titkár: dr. Vigh Viktor, dr. Besse La­­jos, dr. Ungvári Géza, dr. Tassonyi Gyula, dr. Siegier Sándor, dr. Wagner Géza, Matolcsy Zoltán és Bonta Ist­ván II. o. titkár- dr. Virágh József, dr Vozáry Ödön, dr. Schuchter Pál, dr Görgey Zoltán és Szekeres II. Jó­zsef, segédtitkár: dr. Rohonyi Kál­mán, dr. Csiky Gábor, dr. Abd István, dr. Kézdy László, Nedeczky Jenő és dr. Legányi Ferenc. I. o. főfelügyelővé nevezte ki a pol­gármester Reiner Imrét és Sajóhelyi Rezsőt, II. o. főfelügyelővé: Borovits Gyulát, I. o. felügyelővé: Sugár Vil­most, II. o. felügyelővé: Janda Ró­bertet, Brunáry Györgyöt, Szőke Ár­pádot, László Gyhát, Heintzl Károlyt, Bánhidi Zoltánt, Somogyvári Rezsőt, Schm­itt Győzőt, Schack Ferencet, Sze­­mesán Lászlót, Bezdány Lajost, Lauri­­sin Miklósáét, ifj. Murányi Jánost, Bakonyi Jánost és Perger Ferencet. I. o. főtisztek lehteik: Kolozs István, Ladányi Gyula, Nahodil Leonlin, Ze­­lovich Gizella, Zala György, Ujváry J. András, Siménfalvy Gyula, Willner Tivadar, Matusz Márton, Topoisz Ká­roly, Futó László, Cserjesi Antal, Ké­­pessy Pál, Bernolák Gyula, Pauer Ottó, Borszéki Ernő és Marót Béla. II. o. főtiszt: Lengyel Ferenc, Szeder­kényi József, Schödl József, Irnay Olivér, Kiszely Dezső, Fojta Tibor, Markos Károly, Vincze László, Te­­mesváry Lajos, Tábori Endre, Szur­­dai Mihály, Vermes Zoltán, Antal Gyula, Kendeffy Károly, Jávory Jó­zsef, Foglyos Dezső, Palócz Miklós, Boér Gyula, Vitányi Lajos, Rehák Géza, Kósa Jenő, Török Árpád és Rozsnyai Dávid, II. o. főliszt: Geres Antal, Gazdi László, Somogyi Pál, Válfi Lajos, Szabó István, Matzkó Ká­roly, Toperczer Ernő, Székely Miklós, Némethy László, Csiszár Emil, Streit­­mann György, Vass József, Döme Jó­zsef, Bárdos Zoltán, Szebeny István, Kimer Viktor, Horváth Lajos, Ker­tész Kálmán, Betz Lajos, Pintér Jó­zsef, Alberovszky Ede és Németh II József, II. o. tiszt: Humayer Mihály.. Műszaki tanácsossá nevezte ki a polgármester: Sarudy Bélát és dr. Bordás Sándort, I. o. főmérnökök let­tek: Absolon Ferenc, Schill Ottmár, Szebeni József és Dobó László, II. o. főmérnök: Kauser Tibor, Schunck Rezső és Hrabé Gyula, I. o. mérnök: Stühm László, Szász Arisztid, Tóth István, Lencz Sándor, Borvendég Ist­ván és Liber Endre, II. o. mérnök: Józan Miklós, Varga Elemér, Butty­­kay Sándor, Knopf Árpád, Morelli László, Kisgyörgy Béla és Dobay Simen. segédmérnök: Bárdossy Dezső és Szilágyi László. I. o. műszaki főfelügyelő lett: Spalt Ottó, II. o. műszaki főfelügyelő: Fe­renczi Árpád, II. o műszaki felügyelő: Nagy Zoltán, Eszilényi Henrik, Frank Károly, Jánszay Tibor és Klamra László, I o. műszaki főtiszt: Marik István, Mach Frigyes, Schmidt Ká­roly, Rostás Ferenc és Kiss Ferenc. II. o. műszaki főtiszt: Szőcs Albert, Albekker Károly, Bartucz Károly és Szentirmai Miklós. I. o. műszaki tisz­tek lettek: Kovács Sándor, Magyar Sándor, Bőhm Péter, Mecseki Lajos, Kerényi József, Tury János, Kör­­mendy Dezső, Hámory Rudolf, Nagy Lajos, Szabó Gyula Ödön, Jónás II. Zoltán, Szalay Zoltán, Czinkócz­ky György, Szilas Jenő, Marosi József, Takács III. István, Bogátsi László, Heim Nándor és Ro­boz Károly. Irodavezetővé nevezte kii a polgár­mester: Balassovich Margitot, Hát­falvy Annát, Érben Vilmost, Rettig Ferencet, Arbauer Jenőt és Csiszár Lajost. II. o. irodafőtisztté: Heintzl Sarollát, dr. Salló Antalnét, Heltai Emmát, Biczó Lászlót, Karwinsz­ky Ottónét, Mező Bertalant, Vidosfalvy Lajost, Jel­en Lajost, Kutassi Istvánt és Skultéty Elvirát. I. osztályú irodatisztek tettek: Kii­­ványi Máriáné, Hoepfner Istvánná, dr. Bánhegyi Istvánná, Pogáts Fe­­rencné, Sztrelkó Mártonná, Dusek Jolán, Zsák Ottóné és Genszky Ist­vánná. II. osztályú irodatisztek: Tá­ray György, dr Barabás Istvánná, Patonay Mihályné, Füry Ida, Stéhly Margit, Páll Miklósné, Molnár Ferenc, Kiss Béla és Kiss József. Medve Pál­­nét, Feymann Istvánnét, Désfalvy Erzsébetet és Schiller Gézát az A. fizetési csoport 3. fokozatába léptette elő a polgármester, aki irodai keze­lővé nevezte ki Ferencz Győzőnét, Ormay Olivérnét, özv. Pesthy Jenő­­nét, Wachtek­ Margitot, Barta Miklós­­nét, Petry Máriát, Dvoracsek Máriát­, Pozsgai Józsefnét, Speier Jenőnét, Bárdossy Dezsőnét, Sárközy Ilonát, Németh II. Józsefnét és Kiss Erzsé­betet, Kurdy Sándornét, dr. Sándor­­nét, dr. Utry Sándornét és Siklósi Istvánnét a B. fizetési csoport 3. fo­kozatába. " ■ Repüléssel gyógyítják a szamárköhögést Berlin, december hó (A Magyar Nemzet tudósítójától.) A német orvostudomány legújabb meglepetése: repüléssel gyógyítják a szamárköhögést! Nagy fehér autóbuszon harminc beteg gyermek érkezik a tempelhofi repülőtérre. A birodalmi betegse­­gélyző — a német OTI — megálla­podást kötött a Lufthansával: a sza­márköhögésben megbetegedett gyer­mekeket a repülőgépek 1000 méter magasba viszik. Kerek száz percig tart a gyógyrepülés, amelynek ered­ménye a modern orvostudomány diadala. Stuttgartban folytak az első kí­sérletek: lehet-e magaslati repülés­sel a gyermekek kínzó és hosszadal­mas betegségét, a szamárköhögést gyógyítani? A kísérlet eredménye meglepő volt. Egy hét alatt — szó­val hét-nyolc százperces repüléssel — tökéletesen, úgyszólván százszá­zalékos biztossággal gyógyítható az a betegség, amely különben öt-hat hétig tartó gondos ápolást vesz igénybe. A szamárköhögés légi gyógyítása abból a gondolatból indult ki, hogy a betegség leghatásosabb ellenszere a magaslati levegő. Nincs az a ma­gaslati gyógyhely, amely a repülő­géppel fölvehetné a versenyt, mert a gép a legtisztább levegőrétegbe, négyezer méterre száll, s Németor­szág legmagasabb pontja — amely természetesen gyakorlatban gyógy­­célokra nem vehető igénybe —, a Grossglockner, „csak*’ 3902 méter magas. A gyógyrepülés megkezdése előtt a beteg gyermeket tüzetes orvosi vizsgálatnak vetik alá. Megvizsgál­ják a szívet, tüdőt, vérnyomást, gondosan figyelembe veszik a szer­vezetnek a repüléshez szükséges elő­feltételeit. Száz beteg gyermek kö­zül átlagban nyolcvanöt alkalmas a négyezerméteres repülésre. Elindul a Ju 52 A szamárköhögés (Tussis convul­­siva, Perlussis) egyike azoknak a betegségeknek, amellyel az orvos­­tudomány nehezen birkózott meg. A szamárköhögés különösen tavasz­­szal is ősszel lép föl, igen gyakran kanyaró- vagy sarlaci-megbetege­­dések után, amikor a kis szervezet ellenállóképessége legyengült. Ha­lálos áldozatainak számát sikerült a minimumra csökkenteni, de a beteg­ség a legújabb gyógyszerek igénybe­vételével is hetekig kínozta a gyer­meket. A fojtogató köhögési roha­mokat az orvos legfeljebb enyhí­teni tudta, megszüntetéséhez idő, türelmes ápolás kellett. Az egyik legelterjedtebb gyermek­­betegség lezajlásának hosszú idő­tartama különösen azért kellemet­len, mert a kór ragályos. Vigyázat­lanság esetén még a felnőtteket is megfertőzheti. A szegényebb néposz­tály nem tudja az óvatosság szabá­lyának megfelelően elkülöníteni test­vérkéitől, családjától a beteg gyer­meket, úgyhogy nem egyszer elő­fordul: valamennyi hozzátartozó megbetegszik szamárköhögésben. Itt, a tempelhofi repülőtéren is láthat­juk a tömeges fertőzés egyik példá­ját: egy neuköllni munkáscsalád öt gyermeke betegedett meg egymás­után szamárköhögésben. Az öt kis beteg közül az egyik kórházban fek­szik, állapota olyan súlyos, hogy csak talán néhány nap múlva ültet­hetik a gyógyrepülőgépre, a többi négy gyermek azonban itt van a harminc között, akik rövidesen meg­kezdik a legmaibb magaslati kúrát. Sok szülő is kijött a repülőtérre, hogy tanúja legyen az első berlini gyógyrepülésnek. Orvosok és ápoló­nők kíséretében szállnak be a Luft­hansa gépébe a kicsinyek. Egyéves­től tízévesig­­ valamennyi gyermek­évjáratot képviseli a kis csoport. A gyermekek általában jókedvűek, cseppet sem félnek a repüléstől, csak egy kétéves legényke bőg keserve­sen. A melegen felöltöztetett gyerme­keket külön kendőkbe csavarják, meleg sálat kötnek nyakuk köré, sapkájukat mélyen a fülükbe húz­zák. Mert négyezer méter magasban süt ugyan a nap, de átkozott hideg van. A hárommotoros Ju 52 zúgni kezd, mint valami hatalmas dongó, pár perc pokoli zaj, majd a gyógy­­repülőgép nekifut a mezőn s har­minc szamárköhögős utasával a ma­gasba emelkedik.

Next