Magyar Nemzet, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-01 / 75. szám
SZOMBAT, 193? ÁPRILIS 1. Magyar Nemzet A felsőházi bizottság általánosságban elfogadta a zsidójavaslatot Serédi hercegprímás a javaslatról • Wekerle indítványára 46 szóval 24 ellenében módosító albizottságot küldtek ki Teleki miniszterelnök feltűnő záróbeszéde A felsőház egyesített bizottságai pénteken délelőtt megkezdték a zsidójavaslat általános vitáját. Vitéz Görgey László előadó ismertette a törvényjavaslatot. Az általános vita első szónoka Serédi Jusztinián hercegprímás volt. A hercegprímás megismételte azt a kérését, hogy amikor a kormány igen súlyos vagy az egyházakat érintő kérdésekről kíván törvényjavaslatokat készíteni, azoknak gondolatait, elveit idejekorán közölje az egyházak képviselőivel, még mielőtt a tervbe vett törvényjavaslatnak bármilyen publicitása lenne. Egészen általánosságban kíván a javaslathoz szólni. Ha a javaslat a magyarországi zsidók viszszaszorítását állampolgárságuk tartamának és egyéni életüknek figyelembevételével tervezte volna, akkor csak mint joggal foglalkozó ember és felsőházi tag szólt volna hozzá. De mert a javaslat minden fázisába belevonja a kereszténységet is, mint egyháza képviselője szól a javaslathoz, mert hiszen nemcsak magyar állampolgárokról, hanem híveiről, keresztény testvéreiről is szó van. Ha keresztény Magyarországról beszélünk és országunkat kereszténynek valljuk, mint ahogyan valljuk is, mert az természetes, törvényhozásunkban a keresztény elveknek érvényesülniök kell. Éppen ezért nem helyesli, hogy a javaslat különbséget tesz keresztény és keresztény magyar állampolgárok között. Helyesebb eljárás lett volna, ha a javaslat egészen más alapokon épül fel. Különbséget tenne azok között a zsidók között, akik a törvény hatálybalépésekor már magyar állampolgárok és azok között, akik esetleg csak ezután lesznek magyar állampolgárok. Azok közül a zsidók közül, akik a törvény hatálybalépésekor már magyar állampolgárok és az ő ivadékaik közül nem tartaná kiterjesztendőnek a javaslatot azokra, akik már keresztények lettek. Nem kellene kiterjeszteni azokra az izraelita vallásúakra sem, akik büntetlen előéletűek, a magyarsághoz asszimilálódni akarnak és ezt a szándékukat cselekedeteikkel már bebizonyították vagy ez a szándékuk a törvény megállapítása szerint vélelmezhető. Minthogy az egész javaslatot represszáltónak tartja, bizonyos körülmények között kiterjesztendőnek vélné azokra a zsidókra, akik izraeliták maradtak, de büntetett előéletűek, a magyarsághoz asszimilálódni nem akarnak, mert indokolatlanul volnának részesei olyan közösség jogainak, amelybe nem akarnak tartozni. Ize. A visszazsidósítás szakítás a kétezeréves keresztény és az ezeréves magyar keresztény hagyományokkal. Ez idegen, a mi elgondolásunkat megérteni nem tudó mentalitásnak befészkelődése a mi jogalkotásunkba. Olyan mentalitás jelentkezése, amely a vér és hús misztériuma alapján gondolja az emberiség sorsát intézketni és vérmesékkel ámítja a kiskorúakat, amely vérmeséken a komoly tudomány mosolyog. Senki sem vonja kétségbe a vér és a faj döntő szerepét egy nép életében, de a lelket elsőbbség illeti meg és a szellemi hatások a népkaraktert inkább diszponálják, irányítják és módosítják. Nem járulhat hozzá ahhoz, hogy a már évszázadok óta ittlakó és teljesen asszimilált családokból származó megkeresztelkedett zsidók sokkal súlyosabb helyzetbe kerüljenek, mint a beszivárgott galíciaiak, mert az utóbbiak bárhova mehetnek és bárhol menedéket kereshetnek, de a megkeresztelkedetteket nem fogadják be sehol. Az ember azt várná, hogy lesz valami a javaslatban a zsidó szellem ellen és a keresztény szellem mellett, de bármilyen figyelemmel olvasta is a javaslatot, ilyen intézkedést nem talált. A javaslatot, amely a keresztény társadalomnak tűrhetőbb exisztenciát kíván biztosítani, elfogadja, mert a szükség törvényt bont. A javaslat első szakaszát azonban, amely megtagadása a keresztény és az ezeréves magyar keresztény mentalitásnak, mai fogalmazásában a miniszterelnök iránt érzett bizalma ellenére sem fogadhatja el. A püspöki kar az igazságosság és a szeretet alapjára helyezkedik a zsidókérdésben Ki kellene terjeszteni azokra isakik izraeliták vagy megkeresztelkedtek, de felekezetnélkülivé lettek, mert aki minden vallást megtagad, nem érdemli meg, hogy az állam olyan bizalommal legyen iránta, mint a vallásos állampolgár iránt. Ki kellene terjeszteni azokra a zsidókra, akik akár izraeliták maradtak, akár keresztények lettek, de kimutathatóan részük volt azokban a túlkapásokban és deliktumokban, amelyeknek visszaszorítása végett a javaslat megalkotása szükségesnek mutatkozott. A törvény azokra, akik hatálybalépéséig nem magyar állampolgárok, kiterjeszthető, mert hiszen azoknál nem következik be semmiféle jogsérelem, hiszen őket nem illették meg a magyar állampolgárok jogai. A beözönlés ellen nem e javaslattal kell védekezni, hanem úgy, hogy minden állandó letelepedési engedélyt megtagadunk. De nem elég törvénnyel visszaszorítani azokat a zsidókat, akik megérdemlik, szükséges volna megszüntetni azokat a jelenségeket is, amelyeket a gazdasági, társadalmi és közéletünkbe éppen a zsidó szellem, vitt be, amely miatt most ezt a javaslatot a kormány szükségesnek tartja. Hangsúlyozta ezután, hogy észrevételeit a püspöki kar képviseletében is tette és hogy a püspöki kar az elvi kijelentéssel nem kíván a kormánynak, még kevésbbé a nemzetnek nehézséget okozni. A jelen és a jövő számára azonban kötelességének tartotta elvi kijelentéseit megtenni, hogy azok, akik akár ma, akár később e javaslatot bírálják, olvashassák, a püspöki kar ebben a kérdésben is, mint minden kérdésben, az igazságosság és a szeretet alapjára kíván helyezkedni. Glattfelder Gyula: A komoly tudomány mosolyog a vérmeseken Glattfelder Gyula püspök szerint, ha egy pillantást vetünk közéletünkre, lehetetlenség tagadni, hogy van zsidókérdés és ez nálunk tragikusabb formában áll fenn, mint másutt. A magyarországi zsidóság szerencsétlen társadalmi és gazdasági rétegeződése sokkal súlyosabb helyzetet teremtett itt, mint akár Lengyelországban, ahol arányszámuk még kedvezőtlenebb. Amit pedig zsidó szellemnek nevezünk és ami nemcsak a túlzott kritikai él, hanem az a mentalitás, amely mindent kereskedelmi cikként kezel és ezzel a lelki beállítottsággal destruál olyan dolgokat is, amelyet a hazafiúi vagy vallásos kegyelet a forgalomból kivettnek kíván tekinteni, már régen kivívta maga ellen a nemzeti közvéleményt, különösen akkor, amikor egy példátlan katasztrófa is tetemre szólította. A zsidóságnak ezt már rég észre kellett volna vennie. Ne ütközzenek meg az évszázadok óta velünk itt együttélő zsidók, akik velünk lélekben egészen összeolvadtak ezen a megállapításon, hanem állapítsák meg felelősséggel, hogy bőrükbe nem férő fiaiknak szertelen radikalizmusát idáig le nem szerelték.. Ebből a radikalizmusból előállt egy olyan helyzet, amely aztán a társadalmi és gazdasági rend összeomlását vonta maga után. Ezen már nem lehetett segíteni, de ugyanekkor az elégtétel igénye is viharosan jelentkezett. Amikor elismeri, hogy komoly és gyógyítást jelentő intézkedéseket kell tenni, hangsúlyozza, hogy vigyázni kell arra, nehogy a kivételes rendszabályokat akár a szenvedély, akár az igazságtalanság kisajátítsa. Nem tud hozzájárulni ahhoz, hogy szükség és ítélőfórum nélkül állásából kitegyen valakit, aki ehhez jogot szerzett. Nem tudja megérteni, hogy a tűzharcosoktól megtagadják a mentesítést, nem helyesli, hogy ha kivételeket állapítanak meg a testi ügyesség bajnokaira, a szellemi és lelki kiválóságokra az ilyen kivételeket mégsem alkalmazzák. Semmiképpen sem lehet elfogadni a javaslatnak azt a szándékát, hogy zsidóknak kíván visszaminősíteni olyanokat, akik a zsidóságot nem ismerték és szívvel-lélekkel keresztények. Olyan törvényes rendelkezés, mely a keresztség joghatályát megtagadja, a keresztény magyar lelkűlét meggyőződésével nem egyeztethető tsz- Ravasz László országos bizottságot javasol az asszimiláció ellenőrzésére Ravasz László egyetért abban, hogy a javaslat különös politikai fontosságú, mert mérhetetlen sok érzelmi erő van felhalmozva benne. Lehetetlen nyugodtan tárgyalni ezt a kérdést, olyan erőteljes ezen a téren a szélsőségek harca. Zsidókérdés van és ezt meg kell oldani, mégpedig a keresztyén magyarságnak minél kisebb sérelme nélkül, minél nagyobb javának biztosítására. Az ilyen kérdésekben abszolút mértékeket nem lehet felállítani, mindig csak relatív mértékben lehet mérni. Ha ez így van, akkor azt kell megkeresni, hogy milyen feltételek mellett a legigazságosabb és egyszersmind a leghatályosabb is ez a relatíve alkalmazott mérték. A javaslat első paragrafusa látszólag a tiszta faji elméleten, a leszármazáson alapszik. A kivételek statuálásával azonban bizonyos pontokon áttöri és ha csak egyetlenegy ponton töri át, akkor megdöntötte abszolút érvényét. A javaslat arra az egyetlen elfogadható igazságos álláspontra helyezkedett, hogy a szellemiség ellen való küzdelemről van szó, amely az asszimilációnak nevezett lassú és bonyolult folyamat alatt megszűnik, nem gépiesen és nem matematikai pontossággal, némelykor hamarabb, némelykor később; néhány olyan törvényt kell alkotni, amely az asszimilációt teljessé teszi és megakadályozza a zsidóknak jelentkezését, amely az asszimilációt hiúvá és lehetetlenné tenné. Ha van asszimiláció egy esetben, akkor lehetséges az asszimiláció a többiekben is. A relativitás álláspontján vagyunk és ennek a feltételeit és érvényesítését meg kell keresni. Ebből az következik, hogy a javaslatot általánosságban el kell fogadnunk, mert el nem fogadásával a nemzetre, a zsidókra, a kormányzatra a mainál rosszabb helyzetet teremtünk . Küszöböljük ki a javaslatnak azt az eredendő fogyatkozását, hogy sokkal kevésbbé szabadít meg a kártékony tömény zsidóságtól, mint amennyire bántja és az asszimiláció útján visszalöki azt a zsidóságot, amely lélekben és magyarságában már hozzánk hasonult. — Ha van asszimiláció és az lelki áthasonulás, úgy legyen lelki asszimiláció, ne csak a negyedik nemzedékről az elsőre, hanem legyen meg már az első generációnál is, ha valaki már az első generációban el tudta érni az eredményt. Ezeket a kérdéseket azonban sohasem lesz lehetséges a törvényhozás által felhozott kivételes intézkedésekkel rendezni. Szakadatlanul kísérteni fog még ez a kérdés. FOWLER WRIGHT: PRÁGA NINCS TÖBBÉ Egy modern próféta hangján jeleníti meg az író napjaink rettentő vízióját: a Háborút, a Tüzet, a Gázt, a Halált, amely milliókat kaszabol le és országokat tipor szét. A rendkívül izgalmas könyv ára 3.600. (Vidékre 20 fillér porta.) Szállítja a Magyar Nemzet könyvosztálya Budapest, VI., Vilmos császár út 63. 4 Raffay Sándor: A javaslat épp az asszimiláltakat zárja ki Raffay Sándor a javaslatot általánosságban elfogadja, mert meggyőződése szerint el nem fogadása nemzeti szempontból rendkívül nagy kellemetlenségek elé állíthatna bennünket, de a javaslat néhány pontja komoly aggodalmakkal tölti el. Nem helyesli az olyan törvényalkotást, amely kipróbált, történelmileg is igazolt jogokat bármilyen tekintetben érint, ha csak a nemzet köznyugalma vagy fennállásának érdeke, vagy olyan történelmi érdek nem forog kockán, amelyet még törvényes jogok megfosztásával is védelmezni kell. Megadott állampolgárságot szerinte csak hazaárulás esetében szabad valakitől megvonni. Az 1867. évi XVII. tc-kel teljes polgárjogot nyert zsidó családok leszármazóit nem tudja jó lélekkel megfosztani eddig élvezett és legtöbbje által megszolgált állampolgári jogaiktól. Ha vannak, akik nem érdemesek ezekre a jogokra, azokat törvényszerű elbírálás alapján meg lehet ezektől a jogoktól fosztani, de egészében véve nem tudja a zsidóságot ezzel sújtani. Aggodalmat okoz az is, hogy a javaslat egyenjogúságot korlátoz és nyugtalanság tölti el amiatt, hogy jóllehet a keresztény magyarság érdekében akarna intézkedni, mégis főképpen a kereszténységnek árt. A keresztény egyházak munkája illuzórikussá válik, mert hiszen a javaslat azokat, akiket megkeresztelnek, kizárja a kereszténységből és azt mondja, hogy továbbra is zsidók maradnak, sőt nemcsak ők, hanem utódaik is. Furcsa az is, hogy a javaslat asszimilációt akar és épp az asszimiláltakat zárja ki. Visszásnak tetszik az is, hogy az állampolgárság tengelyévé a javaslat nem a nemzetnek tett szolgálatot és a nemzeti értéket, hanem a kikeresztelkedés bizonyos időpontját teszi, amit szintén nem tud logikusnak elfogadni. Aki meg van keresztelve, az keresztény ember. A visszazsidósítást teljes egészében ki kellene zárni a javaslatból. El tudná fogadni azt, ha a javaslat kimondaná, hogy a zsidó ne tudjon állampolgárságot kapni, meg tudná érteni, ha a keresztyén és zsidó vegyesházasságot eltiltanák. Annak kimondását is megértené, hogy a zsidók gazdasági és közéleti téren országos számarányukkal nagyobb arányban semmiféle módon ne vegyenek részt. A kivételek sorozatában vannak olyan hiányok, amelyek nyugtalanítják. Tud zsidó frontharcosokról, akik minden tekintetben érdemesek arra, hogy őket, mert a nemzetnek tettek szolgálatokat, mindenestől kivegyék a törvény hatálya alól. Azokat is kivenne, akik nem mint olimpiai bajnokok, hanem a szellemi élet terén jelentenek értéket. A javaslatot általánosságban elfogadja, abban a reményben, hogy a kormány a józan és meggondolásra érdemes módosításokat honorálja. „Legalább a végrehajtásnál legyünk óvatosak" Szüllő Géza veszedelmesnek tart a magyar faj szempontjából olyan kirekesztő politikát, amely értékeket akar kizárni. Szent István országának az asszimiláció volt az erőforrása és veszedelmesnek tartja, ha fajelméletre helyezkedik. — Nem az asszimilációt, hanem a disszimilációt kell megakadályozni s nem szabad kizárni a magyar közéletből olyan elemeket, akik magyarokká lettek s akikből nagy erkölcsi hasznunk volt. — Egy kis nemzetnek a jog az egyetlen bázisa. Ne lépjünk tehát le a jog területéről. Abban a pillanatban, ha mi a jogot, mint hatalmat, nem vesszük számba és a közjogot, mint alapot, kilökjük magunk alól, ha a jogot az erőtől és a nagyságtól tesszük függővé, instituáljuk az erőszak jogát, amit pedig nem szabad megtennünk. Őseink nyomában kell haladnunk, akiknek nem volt másuk, csak kardjuk és igazságuk. Gondoskodni kell arról, hogy a törvény végrehajtása úgy történjék, hogy ne kárt okozzon és szenvedést, hanem méltányos és keresztény részvéttől áthatott legyen. Ha kiűznénk az értékes zsidókat, ez nem használna nekünk. Ha elháríthatatlan érdek, hogy a javaslatból törvény legyen, legalább a végrehajtásnál legyünk óvatosak. Végül a következő indítványt kér- 5 MEZŐGAZDASÁGI, KIÁLLÍTÁSON/'M — Sohasem lehet úgy megoldani, hogy az emberek legalább is relatíve nyugalomhoz jussanak. Ezért nagyon helyes volna, ha olyan állandó országos bizottságot létesítenénk, amely minden egyes esetben egyszerű többséggel titkos szavazás mellett döntene a felvetett kérdésben, határozatát közzétennék a hivatalos lapban és ezzel mintegy élő jogszolgáltató szervvel az élet szükségleteihez mérten oldódhatnának meg ezek a kérdések és a legritkább esetek nyugtalanságot ébresztő mérgét a társadalmi életből ki lehetne küszöbölni. Erdélybe utazó úr kerestetik családi megbízatás céljából. Értesítést a kiadóba: „Erdélyi" jeligére.