Magyar Nemzet, 1939. április (2. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-01 / 75. szám

SZOMBAT, 193? ÁPRILIS 1. Magyar Nemzet A felsőházi bizottság általános­ságban elfogadta a zsidójavaslatot Serédi hercegprímás a javaslatról • Wekerle indítványára 46 szóval 24 ellenében módosító albizottságot küldtek ki Teleki miniszterelnök feltűnő záróbeszéde A felsőház egyesített bizottságai pénteken délelőtt megkezdték a zsidójavaslat általános vitáját. Vi­téz Görgey László előadó ismer­tette a törvényjavaslatot. Az általános vita első szónoka Serédi Jusztinián hercegprímás volt. A hercegprímás megismételte azt a kérését, hogy amikor a kormány igen súlyos vagy az egyházakat érintő kérdésekről kíván törvény­­javaslatokat készíteni, azoknak gondolatait, elveit idejekorán kö­zölje az egyházak képviselőivel, még mielőtt a tervbe vett törvény­­javaslatnak bármilyen publicitása lenne. Egészen általánosságban kí­ván a javaslathoz szólni. Ha a ja­vaslat a magyarországi zsidók visz­­szaszorítását állampolgárságuk tar­tamának és egyéni életüknek figye­lembevételével tervezte volna, ak­kor csak mint joggal foglalkozó ember és felsőházi tag szólt volna hozzá. De mert a javaslat minden fázi­sába belevonja a kereszténységet is, mint egyháza képviselője szól a javaslathoz, mert hiszen nem­csak magyar állampolgárokról, ha­nem híveiről, keresztény testvérei­ről is szó van. Ha keresztény Ma­gyarországról beszélünk és orszá­gunkat kereszténynek valljuk, mint ahogyan valljuk is, mert az termé­szetes, törvényhozásunkban a ke­resztény elveknek érvényesülniök kell. Éppen ezért nem helyesli, hogy a javaslat különbséget tesz keresz­tény és keresztény magyar állam­polgárok között. Helyesebb eljárás lett volna, ha a javaslat egészen más alapokon épül fel. Különbsé­get tenne azok között a zsidók kö­zött, akik a törvény hatálybalépé­sekor m­ár magyar állampolgárok és azok között, akik esetleg csak ezután lesznek magyar állampol­gárok. Azok közül a zsidók közül, akik a törvény hatálybalépésekor már magyar állampolgárok és az ő ivadékaik közül nem tartaná ki­­terjesztendőnek­ a javaslatot azokra, akik már keresztények lettek. Nem kellene kiterjeszteni azokra az izraelita vallásúakra sem, akik büntetlen előéletűek, a magyarság­hoz asszimilálódni akarnak és ezt a szándékukat cselekedeteikkel már bebizonyították vagy ez a szándé­kuk a törvény megállapítása szerint vélelmezhető. Minthogy az egész javaslatot represszáltónak tartja, bizonyos körülmények között ki­­terjesztendőnek vélné azokra a zsi­dókra, akik izraeliták maradtak, de büntetett előéletűek, a magyar­sághoz asszimilálódni nem akar­nak, mert indokolatlanul volnának részesei olyan közösség jogainak, amelybe nem akarnak tartozni. Ize. A visszazsidósítás szakítás a kétezeréves keresztény és az ezer­éves magyar keresztény hagyomá­nyokkal. Ez idegen, a mi elgondolásunkat megérteni nem tudó mentalitásnak befészkelődése a mi jogalkotá­sunkba. Olyan mentalitás jelent­kezése, amely a vér és hús miszté­riuma alapján gondolja az emberi­ség sorsát intézketni és vérmesék­kel ámítja a kiskorúakat, amely vérmeséken a komoly tudomány mosolyog. Senki sem vonja két­ségbe a vér és a faj döntő szerepét egy nép életében, de a lelket elsőbb­ség illeti meg és a szellemi hatások a népkaraktert inkább diszponálják, irányítják és módosítják. Nem járulhat hozzá ahhoz, hogy a már évszázadok óta ittlakó és teljesen asszimilált családokból származó megkeresztelkedett zsidók sokkal súlyosabb helyzetbe kerül­jenek, mint a beszivárgott galíciaiak, mert az utóbbiak bárhova mehet­nek és bárhol menedéket keres­hetnek, de a megkeresztelkedette­­ket nem fogadják be sehol. Az ember azt várná, hogy lesz valami a javaslatban a zsidó szel­lem ellen és a keresztény szellem mellett, de bármilyen figyelemmel olvasta is a javaslatot, ilyen intéz­kedést nem talált. A javaslatot, amely a keresztény társadalomnak tűrhetőbb exiszten­­ciát kíván biztosítani, elfogadja, mert a szükség törvényt bont. A javaslat első szakaszát azon­ban, amely megtagadása a keresz­tény és az ezeréves magyar ke­resztény mentalitásnak, mai fogal­mazásában a miniszterelnök iránt érzett bizalma ellenére sem fogad­hatja el. A püspöki kar az igazságosság és a szeretet alapjára helyezkedik a zsidókérdésben Ki kellene terjeszteni azokra is­­akik izraeliták vagy megkeresztel­­kedtek, de felekezetnélkülivé lettek, mert aki minden vallást megtagad, nem érdemli meg, hogy az állam olyan bizalommal legyen iránta, mint a vallásos állampolgár iránt. Ki kellene terjeszteni azokra a zsidókra, akik akár izraeliták ma­radtak, akár keresztények lettek, de kimutathatóan részük volt azok­ban a túlkapásokban és deliktu­­mokban, amelyeknek visszaszorí­tása végett a javaslat megalkotása szükségesnek mutatkozott. A törvény azokra, akik hatályba­lépéséig nem magyar állampolgá­rok, kiterjeszthető, mert hiszen azoknál nem következik be sem­miféle jogsérelem, hiszen őket nem illették meg a magyar állam­polgárok jogai. A beözönlés ellen nem e javaslattal kell védekezni, hanem úgy, hogy minden állandó letelepedési engedélyt megtagadunk. De nem elég törvénnyel vissza­szorítani azokat a zsidókat, akik megérdemlik, szükséges volna meg­szüntetni azokat a jelenségeket is, amelyeket a gazdasági, társadalmi és közéletünkbe éppen a zsidó szellem, vitt be, amely miatt most ezt a javaslatot a kormány szük­ségesnek tartja. Hangsúlyozta ezután, hogy észre­vételeit a püspöki kar képviseleté­ben is tette és hogy a püspöki kar az elvi kijelentéssel nem kíván a kormánynak, még kevésbbé a nem­zetnek nehézséget okozni. A jelen és a jövő számára azonban köte­lességének tartotta elvi kijelenté­seit megtenni, hogy azok, akik akár ma, akár később e javaslatot bírál­ják, olvashassák, a püspöki kar ebben a kérdésben is, mint minden kérdésben, az igazságosság és a szeretet alapjára kíván helyezkedni. Glattfelder Gyula: A komoly tudomány mosolyog a vérmeseken Glattfelder Gyula püspök szerint, ha egy pillantást vetünk közéle­tünkre, lehetetlenség tagadni, hogy van zsidókérdés és ez nálunk tra­­gikusabb formában áll fenn, mint másutt. A magyarországi zsidóság szerencsétlen társadalmi és gazda­sági rétegeződése sokkal súlyosabb helyzetet teremtett itt, mint akár Lengyelországban, ahol arányszá­muk még kedvezőtlenebb. Amit pedig zsidó szellemnek ne­vezünk és ami nemcsak a túlzott kritikai él, hanem az a mentalitás, amely mindent kereskedelmi cik­ként kezel és ezzel a lelki beállí­tottsággal destruál olyan dolgokat is, amelyet a hazafiúi vagy vallásos kegyelet a forgalomból kivettnek kíván tekinteni, már régen kivívta maga ellen a nemzeti közvéleményt, különösen akkor, amikor egy pél­dátlan katasztrófa is tetemre szólí­totta. A zsidóságnak ezt már rég észre kellett volna vennie. Ne ütközze­nek meg az évszázadok óta velünk itt együttélő zsidók, akik velünk lélekben egészen összeolvadtak ezen a megállapításon, hanem állapít­sák meg felelősséggel, hogy bő­rükbe nem férő fiaiknak szertelen radikalizmusát idáig le nem szerel­ték.. Ebből a radikalizmusból előállt egy olyan helyzet, amely aztán a társadalmi és gazdasági rend össze­omlását vonta maga után. Ezen már nem lehetett segíteni, de ugyanekkor az elégtétel igénye is viharosan jelentkezett. Amikor elismeri, hogy komoly és gyógyítást jelentő intézkedéseket kell tenni, hangsúlyozza, hogy vi­gyázni kell arra, nehogy a kivéte­les rendszabályokat akár a szenve­dély, akár az igazságtalanság ki­sajátítsa. Nem tud hozzájárulni ahhoz, hogy szükség és ítélőfórum nélkül állásából kitegyen valakit, aki ehhez jogot szerzett. Nem tudja megérteni, hogy a tűzharcosoktól megtagadják a men­tesítést, nem helyesli, hogy ha ki­vételeket állapítanak meg a testi ügyesség bajnokaira, a szellemi és lelki kiválóságokra az ilyen kivéte­leket mégsem alkalmazzák. Semmi­képpen sem lehet elfogadni a ja­vaslatnak azt a szándékát, hogy zsidóknak kíván visszaminősíteni olyanokat, akik a zsidóságot nem ismerték és szívvel-lélekkel keresz­tények. Olyan törvényes rendelkezés, mely a keresztség joghatályát megtagadja, a keresztény magyar lelkűlét meg­győződésével nem egyeztethető tsz- Ravasz László országos bizottságot javasol az asszimiláció ellen­őrzésére Ravasz László egyetért abban, hogy a javaslat különös politikai fontosságú, mert mérhetetlen sok érzelmi erő van felhalmozva benne. Lehetetlen nyugodtan tárgyalni ezt a kérdést, olyan erőteljes ezen a téren a szélsőségek harca. Zsidókérdés van és ezt meg kell oldani, mégpedig a keresztyén ma­gyarságnak minél kisebb sérelme nélkül, minél nagyobb javának biz­tosítására. Az ilyen kérdésekben abszolút mértékeket nem lehet felállítani, mindig csak relatív mértékben le­het mérni. Ha ez így van, akkor azt kell megkeresni, hogy milyen feltételek mellett a legigazságosabb és egyszersmind a leghatályosabb is ez a relatíve alkalmazott mérték. A javaslat első paragrafusa látszó­lag a tiszta faji elméleten, a leszár­mazáson alapszik. A kivételek statuálásával azonban bizonyos pontokon áttöri és ha csak egyet­lenegy ponton töri át, akkor meg­döntötte abszolút érvényét. A javaslat arra az egyetlen el­fogadható igazságos álláspontra he­lyezkedett, hogy a szellemiség ellen való küzdelemről van szó, amely az asszimilációnak nevezett lassú és bonyolult folyamat alatt meg­szűnik, nem gépiesen és nem mate­matikai pontossággal, némelykor hamarabb, némelykor később; né­hány olyan törvényt kell alkotni, amely az asszimilációt teljessé teszi és megakadályozza a zsidók­nak jelentkezését, amely az asszi­milációt hiúvá és lehetetlenné tenné.­­ Ha van asszimiláció egy eset­ben, akkor lehetséges az asszimiláció a többiekben is. A relativitás állás­pontján vagyunk és ennek a felté­teleit és érvényesítését meg kell keresni. Ebből az következik, hogy a javaslatot általánosságban el kell fogadnunk, mert el nem fogadásá­val a nemzetre, a zsidókra, a kor­mányzatra a mainál rosszabb hely­zetet teremtünk . Küszöböljük ki a javaslatnak azt az eredendő fogyatkozását, hogy sokkal kevésbbé szabadít meg a kártékony tömény zsidóságtól, mint amennyire bántja és az asszi­miláció útján visszalöki azt a zsidó­ságot, amely lélekben és magyar­ságában már hozzánk hasonult. — Ha van asszimiláció és az lelki áthasonulás, úgy legyen lelki asszimiláció, ne csak a negyedik nemzedékről az elsőre, hanem le­gyen meg már az első generációnál is, ha valaki már az első generá­cióban el tudta érni az ered­ményt. Ezeket a kérdéseket azon­ban sohasem lesz lehetséges a tör­vényhozás által felhozott kivételes intézkedésekkel rendezni. Szakadat­lanul kísérteni fog még ez a kér­dés. FOWLER WRIGHT: PRÁGA NINCS TÖBBÉ Egy modern próféta hang­ján jeleníti meg az író nap­jaink rettentő vízióját: a Háborút, a Tüzet, a Gázt, a Halált, amely milliókat kaszabol le és országokat tipor szét. A rendkívül izgalmas könyv ára 3.60­0. (Vidékre 20 fillér porta.) Szállítja a Magyar Nemzet könyvosztálya Budapest, VI., Vilmos császár­ út 63. 4 Raffay Sándor: A javaslat épp az asszimiláltakat zárja ki Raffay Sándor a javaslatot álta­lánosságban elfogadja, mert meg­győződése szerint el nem fogadása nemzeti szempontból rendkívül nagy kellemetlenségek elé állíthatna ben­nünket, de a javaslat néhány pontja komoly aggodalmakkal tölti el. Nem helyesli az olyan törvény­­alkotást, amely kipróbált, történel­mileg is igazolt jogokat bármilyen tekintetben érint, ha csak a nemzet köznyugalma vagy fennállásának érdeke, vagy olyan történelmi ér­dek nem forog kockán, amelyet még törvényes jogok megfosztásá­val is védelmezni kell. Megadott állampolgárságot sze­rinte csak hazaárulás esetében sza­bad valakitől megvonni. Az 1867. évi XVII. tc-kel teljes polgárjogot nyert zsidó családok leszármazóit nem tudja jó lélekkel megfosztani eddig élvezett és legtöbbje által megszolgált állampolgári jogaiktól. Ha vannak, akik nem érde­mesek ezekre a jogokra, azokat tör­vényszerű elbírálás alapján meg le­het ezektől a jogoktól fosztani, de egészében véve nem tudja a zsidó­ságot ezzel sújtani. Aggodalmat okoz az is, hogy a javaslat egyenjogúságot korlátoz és nyugtalanság tölti el amiatt, hogy jóllehet a keresztény magyarság ér­dekében akarna intézkedni, mégis főképpen a kereszténységnek árt. A keresztény egyházak mun­kája illuzórikussá válik, mert hiszen a javaslat azokat, akiket megkeresz­telnek, kizárja a kereszténységből és azt mondja, hogy továbbra is zsidók maradnak, sőt nemcsak ők, hanem utódaik is. Furcsa az is, hogy a javaslat asszimilációt akar és épp az asszi­miláltakat zárja ki. Visszásnak tet­szik az is, hogy az állampolgárság tengelyévé a javaslat nem a nem­­zetnek tett szolgálatot és a nemzeti értéket, hanem a kikeresztelkedés bizonyos időpontját teszi, amit szintén nem tud logikusnak elfo­gadni. Aki meg van keresztelve, az keresztény ember. A visszazsidósítást teljes egé­szében ki kellene zárni a javaslat­ból. El tudná fogadni azt, ha a ja­vaslat kimondaná, hogy a zsidó ne tudjon állampolgárságot kapni, meg tudná érteni, ha a keresztyén és zsidó vegyesházasságot eltilta­nák. Annak kimondását is megér­tené, hogy a zsidók gazdasági és közéleti téren országos számará­nyukkal nagyobb arányban semmi­féle módon ne vegyenek részt. A kivételek sorozatában vannak olyan hiányok, amelyek nyugtalanítják. Tud zsidó frontharcosokról, akik minden tekintetben érdemesek arra, hogy őket, mert a nemzetnek tettek szolgálatokat, mindenestől ki­vegyék a törvény hatálya alól. Azo­kat is kivenne, akik nem mint olim­piai bajnokok, hanem a szellemi élet terén jelentenek értéket. A ja­vaslatot általánosságban elfogadja, abban a reményben, hogy a kor­mány a józan és meggondolásra ér­demes módosításokat honorálja. „Legalább a végre­hajtásnál legyünk óvatosak" Szü­llő Géza veszedelmesnek tart a magyar faj szempontjából olyan kirekesztő politikát, amely értéke­ket akar kizárni. Szent István orszá­gának az asszimiláció volt az erő­forrása és veszedelmesnek tartja, ha fajelméletre helyezkedik. — Nem az asszimilációt, hanem a disszimilációt kell megakadályozni s nem szabad kizárni a magyar köz­életből olyan elemeket, akik magya­rokká lettek s akikből nagy erkölcsi hasznunk volt. — Egy kis nemzetnek a jog az egyetlen bázisa. Ne lépjünk tehát le a jog területéről. Abban a pillanat­ban, ha mi a jogot, mint hatalmat, nem vesszük számba és a közjogot, mint alapot, kilökjük magunk alól, ha a jogot az erőtől és a nagyság­tól tesszük függővé, instituáljuk az erőszak jogát, amit pedig nem sza­bad megtennünk. Őseink nyomában kell haladnunk, akiknek nem volt másuk, csak kardjuk és igazságuk.­­ Gondoskodni kell arról, hogy a törvény végrehajtása úgy történjék, hogy ne kárt okozzon és szenvedést, hanem méltányos és keresztény rész­véttől áthatott legyen. Ha kiűznénk az értékes zsidókat, ez nem hasz­nálna nekünk.­­ Ha elháríthatatlan érdek, hogy a javaslatból törvény legyen, leg­alább a végrehajtásnál legyünk óva­tosak. Végül a következő indítványt kér- 5 MEZŐGAZDASÁGI, KIÁLLÍTÁSON/'M — Sohasem lehet úgy megoldani, hogy az emberek legalább is rela­tíve nyugalomhoz jussanak. Ezért nagyon helyes volna, ha olyan állandó országos bizottságot létesí­tenénk, amely minden egyes eset­ben egyszerű többséggel titkos sza­vazás mellett döntene a felvetett kérdésben, határozatát közzét­en­­nék a hivatalos lapban és ezzel mintegy élő jogszolgáltató szervvel az élet szükségleteihez mérten ol­dódhatnának meg ezek a kérdések és a legritkább esetek nyugtalansá­got ébresztő mérgét a társadalmi életből ki lehetne küszöbölni. Erdélybe utazó úr kerestetik családi megbízatás céljából. Értesítést a kiadóba: „Erdélyi" jeligére.

Next