Magyar Nemzet, 1939. december (2. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-01 / 273. szám

;• -* » cr 0 ^* v w ^ II. évf. 2 7 3. su: Péntek ELŐFIZETÉSI ARA 1 ÉVRE 36 P, FÉLÉVRE 18 P, NEGYEDÉVRE 9 P, 1 HÓNAPRA 8 P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 10 FILL, VASÁRNAP 20 FILL. F6 szerkeszti PÉT HŐ SÁNDOR 1 9 3 9 december 1 SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI., ARADI-U. lft. TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VL, VILMOS CSASZAR-ÜT 66. TELEFON: 126-726* A szovjet csapatai csütörtökön reggel háborút kezdtek Finnország ellen Délben az Egyesült Államok liözretílő ajánlkozását a szovjetkormány visszautasította — Koppenhágai meg nem erősített hír szerint Szovjet*Oroszország három északi norvég kikötőre is igényt tart — Berlinben megértik, Párizsban és Londonban elítélik a szovjet lépését — Az olaszok a finnekkel rokonszenveznek Daladier: Tiszteletben óhajtjuk tartani Olaszország érdekeit és méltóságát A nyugati háború árnyéká­ban, amelyet sikerült lokali­zálni, egy másik, kisebbméretü háború is megkezdődött s egye­lőre a kilátások inkább amel­lett szólnak, hogy ez az északi küzdelem is elszigetelt marad. Miután ugyanis a finnek már hajlandók voltak teljesíteni azt az orosz kívánságot, hogy a ha­tárőrségeken kívül csapataikat a Moszkvától kívánt távolságra visszavonják, a szovjetkormány csütörtökön reggel hét órakor megindította csapatait Finn­ország ellen, északon a Jeges­tenger közelében is és délen Leningrád felől is, ugyanakkor a vizen is megkezdte hadműve­leteit, mindezt pedig az orosz légi haderő támogatta. A nagyhatalmak, Németor­szágtól eltekintve, valamennyien a finneknek fogják a pártját, segítségükre azonban semmi­képpen sem tudnak menni, mert a Jeges-tenger felől a finn vize­ket az oroszok aknákkal elzár­ták, délen pedig a Keleti-tenge­ren a német tengeri és légi flotta áll őrt, úgyhogy azon keresz­tül a legnagyobb angol hajóhad is csak a legnagyobb nehézsé­gek közepette tudna aránylag csekély segítséget vinni a finn partokig. Annál kevésbbé volna ez lehetséges, minthogy az észt­országi és lettországi tengeri és légi szovjetorosz támaszpontok­ról a szovjet is könnyebben tudna szembeszállni a Keleti­­tengerre nagynehezen talán be­hatolni tudó nyugati tengeri erőkkel. Elméletileg ugyan fenn­áll még az a harmadik lehető­ség is, hogy Norvégián keresz­tül küldjenek támogatást Finn­országba, stockholmi tudósítónk értesülése szerint azonban a szárazföldi orosz hadseregnek Észak-Finnországba való be­nyomulása a finn—svéd—nor­vég vasúti összeköttetést is fe­nyegeti. Ilyen körülmények között a három és félmilliós finn nép egészen magára van hagyatva a százhetven milliós szovjet­unióval szemben. S ha a múlt­ban az északi kis népek az európai egyensúlvra támaszkod­tak vs biztonságukat arra alapi tották, hogy a német és az orosz hatalom féltékenyen őrkö­dik egymás lépései felett, most, hogy ez a német—orosz versen­gés megszűnt, nemcsak a balti államok, hanem Finnország és talán egész Skandinávia kény­telen tudomásul venni, hogy őt Moszkva a maga életterének te­kinti. Mindezzel szemben az Észak- Európával nem határos nagy­hatalmak csak annyit tehetnek, hogy rokonérzésükről biztosít­ják a finneket, aminek egyelőre természetesen nincs sok gyakor­lati értéke. Az Egyesült Álla­mok, ahol a közvélemény fel­indulása a legnagyobbnak lát­szik, megkísérelték a közbe­lépést csütörtök délben, amikor kevéssel egy óra előtt a moszkvai amerikai ügyvivő meglátogatta Potemkin helyet­tes külügyi népbiztost, hogy felajánlja a washingtoni kor­mány közvetítését. Ugyanakkor a moszkvai amerikai nagykö­vet, aki szerdán Helsinkibe re­pült, a finn kormánynál járt el. A finnek elfogadták az ameri­kai közvetítést abban a remény­ben, hogy a reggel óta előnyo­muló orosz csapatokat legalább finn területen meg lehet állí­tani. A szovjetkormány válasza azonban elulasitó volt, washing­toni MTI—Havas-jelentés sze­rint Potemkin azt felelte az amerikai ügyvivőnek, nincs semmi értelme, hogy a szovjet­­kormány igénybe vegye az Egyesült Államok közvetítéséi. Mindenesetre érdekes, hogy a csütörtök estig befutott jelenté­sek szerint a szovjetúnióban sem a lapok, sem pedig a rádió nem közölte az orosz csapatok megindulásának hírét, még az Egyesült Államok közvetítő lé­péséről sem adtak jelentést. Helsinkiben úgy látják, hogy az oroszok szovjetizálni akar­ják Finnországot, így értelme­zik Molotovnak azt a kijelenté­sét, hogy hajlandók újra föl­venni Finnországgal a baráti kapcsolatot, de nem a jelenlegi finn kormány útján. A Német Távirati Iroda moszkvai jelen­tésének tartalma is megerősíti ezt a felfogást. Eszerint moszkvai politikai körök úgy tudják, hogy Molotov rádió­beszédében a finn kormány figyelmen kívül hagyásával a finn néphez szólt. Ami a Finnország elleni orosz hadjárat későbbi hatását illeti, párizsi tudósítónk telefon­jelentésében rámutat, hogy a franciák azt hiszik, a szovjet­unió egész Skandinávia iránt érdeklődik. Ezzel párhuzamos i az a koppenhágai, eddig meg | nem erősített hír is, amely sze­rint Szovjet-Oroszország Eszak- Norvégiától három kikötőt kért. Svédországban, a stockholmi lapok szerint, yalószínüleg újabb csapatokat fognak be­hívni, általános mozgósítást azonban még nem terveznek. Helsinki diplomáciai körökben nem számítanak Svédország fegyveres beavatkozására, mert az Exchange Telegraph hel­sinki tudósítója szerint azt hi­szik, hogy ha Svédország fel­adná semlegességét, akkor a vele szemközt elterülő Német­ország is talán kénytelen volna revideálni magatartását. Egyébként többfelől is arról a föltevésről számolnak be a hírek, hogy az északi s talán az egész skandináv kérdés szovjetorosz értelemben való rendezése után Moszkva ér­deklődése fokozódnék a Fe­kete-tenger irányában. Az NST helsinki híre szerint Lenin­­grádból azt jelentik, hogy Mo­lotov a múlt hét végén Sztálin és Vorosilov jelenlétében kije­lentette, hogy egész Európá­ban, de főleg a Balkánon nagy­fontosságú események állnak küszöbön. Molotov hozzátette: A szovjet főfontosságü érdekei, amelyeket elsősorban kell meg­védelmeznie, a Fekete-tenger mentén vannak, éppen azért fontos, hogy Északon sürgősen rendezzék a viszonyokat. * Az egyes hatalmak állásfog­lalásáról a következőkben lehet összefoglalni a jelentések leg­fontosabb vonásait: Berlinben — az MTI szerint — megértést mutatnak a szovjet­orosz szükséglet iránt. Azonban nemcsak német részről nyilvá­nul meg lojalitás Moszkva iránt, hanem a szovjetkormány is szí­vélyes Berlinnel szemben. Alább közöljük az MTI idézésében Sztálin németbarát nyilatkoza­tát. Az erről szóló táviratot azért is érdemes gondosan el­olvasni, mert nemcsak Kelet- Lengyelországról s a balti álla­mokról, hanem Besszarábiáról is szó van benne s ez a kérdés éppen az előbb említetteknél fogva nem egészen időszerűtlen. Olaszországban rokonszenv­­vel kísérik a finnek küzdelmét és mint egyéb helyen megírjuk, Rómában nagy figyelmet szen­telnek a szovjetellenes nyugati hangoknak. Az Osservatore Ro­­mano — az MTI szerint — eré­lyesen síkra száll Finnország függetlensége mellett, szerinte az orosz katonai fenyegetés nemcsak ennek a kis államnak függetlenségét veszélyezteti, ha­nem a kommunista veszély ter­jedését jelenti egész Európában. Egész Észak-Eúrópa sorsa Finn­országtól függ. Amerikában a közvélemény hangulatára olyan nagy mér­tékben hatott az orosz—finn háború kitörése, hogy az az intcrvencionista áramlatot is megerősítette. Az Egyesült Ál­lamok kormánya, moszkvai ér­tesülés szerint, közölte a szov­jetkormánnyal, hogy támadó­nak tekinti azt a felet, amely az amerikai közvetítési ajánla­tot elutasítja. Stockholmi tudó­sítónk szerint híre jár, hogy az Egyesült Államok megsza­kítani akarná a Szovjet-Orosz­­országgal való diplomáciai összeköttetést. Párizsi MTI— Havas- jelentés szerint pedig a franciák azért tulajdonítanak nagy jelentőséget az orosz— finn viszályban tett amerikai közvetítési ajánlatnak, mert most történt meg elsőízben, hogy az Egyesült Államok egy európai viszályban felajánlot­ták jószolgálataikat. Az eddigi európai válságok idején ugyan­is Roosevelt csupán a békés megoldás lehetőségére hívta fel a figyelmet. Franciaországból is szenve­délyesen hangoztatják a világ túlnyomó részének rokonszen­­vét a finnek iránt. Azt hiszik, hogy esetleg London félbe­szakítja a folyamatban lévő angol—szovjet gazdasági tár­gyalást. ■ Angliában — mint egy MTI —Havas-távirat mondja — az orosz támadás híre szintén mélységes felháborodást kel­teit. Egyelőre — úgymond — tartózkodnak minden meg* jegyzéstől, de megállapítják, hogy az angol kormánynak fontolóra kell vennie további magatartását. A Times határozottan cáfolja azt a hírt, mintha az angol kor­mány szabad kezet engedett volna az oroszoknak a finnek-, kel szemben, ellenkezőleg, Hali­fax a szovjetnagykövettel kö­zölte, hogy London békés meg­oldást kíván. A Times vezér­cikke szerint cinizmus azt állí­tani, hogy Finnország fenyegette Oroszországot. Chamberlain az alsóházban kijelentette, hogy az angol kormány nem kapott ma­gyarázatot a szovjettől erre a támadásra. Az angol miniszter­­elnök az alsóház zajos éljenzése közepette rámutatott, hogy a finn kormány magatartása nem volt kihívó és hogy az angol kormány sajnálja, hogy egy kis független ország ellen támadást intéztek. A Balkánon — mint belgrádi tudósítónk jelenti — nem fo­gadták nyugodtan az északi hírt, főleg nem Romániában. Az NST szerint pedig Bulgáriában meg­engedték a szovjetlapok terjesz-. tését. * Egyébként a legkiemelke­dőbb külpolitikai hírek arról szólnak, hogy egy jelentékeny angol parlamenti csoport orgá* numa figyelemreméltóan meg* értő módon foglalkozik Ma­gyarország helyzetével és hogy Daladier megint rendkívül el­ismerően nyilatkozott Olaszor­szágról. Táviratainkat e két eseményről épúgy érdemes el* olvasni, mint belgrádi tudósí­tónk telefon jelentését arról, ho­gyan akarják kímélni a nyu­gati nagyhatalmak a balkáni kisállamok érdekeit. Fontos még a francia tengerészeti mi­niszter nyilatkozata a tenger­alattjárókkal folytatott harcok értékéről, végül pedig megem­lítjük a United Press-nek azt a londoni hírét, amely szerint Skótország északi partján négy német földerítő repülőgép je­lent meg, erre angol vadász­gépek szálltak fel és harcra ke­rült a sor, Más partvidékekről is német gépek megjelenését jelentették. íf.) Ara 10 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék