Magyar Nemzet, 1944. március (7. évfolyam, 49-66. szám)

1944-03-11 / 58. szám

Hivatalos román rendelet a kiürítésekről Bukarestből jelenti a TP. A rom­án belügyminisztérium rész­letesen meghatározta a kiürítési és elhelyezési rendszabályokat. A rende­let szerint írásbeli kiürítési és elhelye­­zési rendelet nélkül senkit sem­ szabad lakóhelyéről eltávolítani. A rendőrható­ságok a kiürítéshez való hozzájárulást csupán az elhelyezési lehetőségek ará­­nyában adják meg. Három török képviselő immunitásét fel­függesztett­ék Is­tanbulból jelenti az NST. A török nagy nemzetgyűlés legutóbbi ülésén három képviselő mentelmi jogá­nak felfüggesztését javasolták. Mint a Jent Sabah jelenti, a három képviselő között van Julcsin ismert újságíró­­képviselő­js, aki ellen több pert indí­tottak, Tónin című lapjában közölt cikkei miatt A Wilhelmstrasse Stettinius­­átázásáról Berlinből jelenti a TP. Stettinius amerikai külügyi állam­titkár londoni utazásával kapcsolat­ban a Wilhelm Strassen kijelentették, hogy a küszöbön álló londoni tár­gyalások témáiról idáig megjelent an­gol és amerikai közlemények nem té­veszthetnek meg arra a tényre vo­natkozólag, hogy Stettinius egész sor olyan amerikai kívánságot h­oz ma­gával tarsolyában, amelyek némelyike igen kemény diót jelent Edennek. Úgy a szovjetuniónak hadianyaggal való további támogatásának kérdésé­ben, mint az olajzsákmány felosztá­sában és az afrikai viszonyok jövő­beli kialakulásának kérdésében, kü­lönösképpen azonban azon nagyvona­lúság miatt, amellyel Roosevelt a szovjetunió földközitengeri törekvé­sei irányában viseltetik, olyan prob­lémák rejlenek, amelyek rendkívüli nehézségeket tartalmaznak. Ha meg­gondoljuk, hogy Roosevelt külpoliti­kája erősen a küszöbön álló válasz­tások hatása alatt áll és ez okból bizonyos engesztelhetetlenségnek kell jelentkeznie, fel­ tudjuk mérni azokat a gondokat, amelyeket Edennek ezek a problémák szereznek, hogy ne is beszéljünk azokról a kérdésekről, amelyek elé a távolkeleti hadszíntér állítja az angol és amerikai szövetsé­geseket. Cseng Kun-Sek kívánságai kö­rül­ aggasztó csend nyilvánul meg. A csendesóceáni háború intenzívebbé tétele „az eredményes invázió után“, amint azt Rooseveltnek az amerikai közhangulatra való tekintettel köve­telnie kell, mindinkább a távoli jö­­vőbe szorul. Ezért ma már mond­hatjuk — fejezte be nyilatkozatát Ribbentrop szóvivője —, hogy Lon­donban a viszonyok a politikai mér­legen inkább a tartozik, mint a kö­vetes oldalon válnak érezékelőkké. John Amery Anglia jövőjéről Párizsból jelenti az NST. Amery angol gyarmatügyi minisz­ter fia, John Amery, aki szélsőjobb­­oldali érzelmei miatt elhagyta Angliát és jelenleg Franciaországban tartóz­kodik, csütörtökön előadást tartott a párizsi Európa Klubban Anglia jövő­jéről. Minden józanul gondolkodó ember meg van győződve arról — mondotta —, hogy az Európa elözön­­lésére irányuló angolszász kísérlet hatalmas kudarccal fog végződni. Ez a kudarc még nagyobb lesz, mint volt annak idején Gallipoli. Európa érdekében tehát csak türelmetlenül lehet várni az elözönlést. Egy dolog bizontyos: a háború után Anglia vagy nemzeti és szociális alapokra helyez­kedik vagy bolsevista lesz. Chur­chillék semmiesetre sem marad­hat­nak uralmon. Ha Churchill megnyeri a háborút, akkor Angliában először Kerenszkij-féle szocialista kormányzat veszi át a­­hatalmat, ennek a kor­mány­nak azonban nem lesz ereje és képessége a szociális igazságtalan­ságok kiküszöböléséhez, úgyhogy bi­zonyos idő múlva megérik a talaj a kom­munista-bolsevista kormányzat részére. Amikor az angol uralkodó­­osztály törté­ ben, Franciaország leve­rése után visszautasította Hitler Adolf békeaj­ántalát, olyan útra tért, amely zsákutaiba visz. Churchill esetleges phyrrhusi győzelme egyértelmű lenne azzal, hogy Anglia elveszti világ­birodalmát. Csak az angol nacionalis­ták tudnák megóvni Nagy-Britanniát ettől a sorstól. Sajnos, ezeknek a köröknek nincs vezérük, de hogy miven erősek, az megállapítható abból is, hogy Angliában ezidőszerint nem kevesebb, mint 250,674 politi­­kai Internált van. A bolsevizmustól való menekülést és az európai civi­lizáció fenntartását — fejezte be előadását John Amery —, csak a keleti hadszíntéren harcoló német hadsereg és szövetségesei biztosít­hatják. A déloroszországi pá­ral­ánul ha­talmas méretű küzdelem mindkét félre a legnagyobb nehézségek köze­pette tovább folyik. A szovjet hadi­tervében, az események útáa ítélve, változás nem állott be. A legnagyobb nyomás továbbra is a nyugati szár­nyon Tarnopol-T-Proskurov—Vinnica vonalára nehezedik. Az oroszok itt mindenáron a lemberg—odesszai vasútvonal északi szakaszát igyekez­nek hatalmukba vonni, a németek azonban igen szívósan védekeznek. Az ellentétes szárnyon, tehát Krivoj Ragtól délnyugatra Manitolszki szovjet tábornok négynapos csatá­ban tört előre Novi-Bugig. Az itteni harcokról a berlini Interinf. a következőket írja: „Különösen élénk harcok Tolult szerdán Krivoj Rogtól d­élnyugatró­. A bolsevisták az előző nagyobb betö­rési térben erős gépesített lövész­­kötelékeket és néhány páncélos egységet vontak össze. A betörési tér nyugati reteszét hosszas küzde­lem után csekély szélességgel sike­rült áttörniük és gépesített alakula­taikkal Novi-Bugig előnyom­ulnik... Krivoj Rog térségén német páncélos gránátosok legalább ötszörös túlerő­vel szemben még a német vonalak előtt szétverték a bolsevisták több támadását. Este rövidebb vonalra helyezték vissza a német állásokat.“ •­­ A keleti arcvonal többi részén a harcok bármily hevesek is helyen­ként, csupán lekötő jellegűek, a szov­jet fő hadműveleti célja pedig az egész déli arcvonalrész bekerítése, vagy legalább is vissza­szor­ítása a két szélső szárnyon kifejtett nagy nyomás útján, Berlinben ezeket a harcokat hivatalos német körök döntő fontosságúaknak mondják. Rámutatnak a nyomban megindított német ellenintézkedésekre, hozzá­fűzve, hogy két-három napnál előbb itt sem várható a német fellépés lát­ható eredménye. E fontos hadműveleteknél a né­met ellenintézkedéseknek különös jelentőséget kell tulajdonítanunk, mert ezeken fordul meg Zsukov nagy támadásának további sorsa. A helyzet megértése érdekében ismét utalnunk kell a tartalékok fontos szerepére. A parancsnok tudvalevőleg főképpen tartalékaival tud a hadműveletekre befolyást gyakorolni. Az a vezető, aki min­den csapatát már eleve az első vo­nalba dobja, a támadásban és a védelemben egyaránt már csak tét­len nézője az eseményeknek és leg­feljebb személyes példaadásával len­díthet valamit a helyzeten. Ezért minden, már kisebb egységnek is, úgy mint a századnak, zászlóalj link, ezrednek és hadosztálynak meg úgy a maga tartaléka. Minél nagyobb fog­annál több ütőkártya margin­g parancsnok közébert. Alsóbb pa­rancsnokokban különösért a véde­lemnél, gyakran elég van az a haj­lam, hogy még az ellenséges táma­dás megindítása előtt, majd annak folyamán a kezdő állapotban is erő­sebben tartsa az első vonalakat. A felsőbb parancsnoknak azonban ellen kell állnia ilyenféle kísértés­nek és tartalékát csak a döntő pilla­ A­háború napokban, különösen ellentámadások céljára szabad harcba vetnie. A jól megtervezett nagyszabású támadás kezdetben az első vonalakat, külö­nösen most, a páncélosok korszaká­ban aránylag könnyen lerohanhatja. A jól kiképzett és lélekjelenlétét megőrző gyalogság azonban akkor is megtartja hadállásait, ha a tá­madó páncélosai esetleg azokon túl­haladtak és különböző gyorstüzelő és nehéz fegyvereivel is megakadá­lyozza a támadó gyalogság után­­nyomulását. A felsőbb parancsnok ilyenkor tüzérségét, páncéloselhárító egységeit és tartalékai egy részét a páncélosok leküzdésére használja fel és a helyzetadta Riódon intézi ellentámadásait. Mindezek azonban csak részletharcok, amelyik a had­­osztályok, vagy akár a legkö­lebb nagyobb hadműveleti egységek, a hadtestek körzetében játszódnak le és ezeket „harcászati“ műveleteknek szokták mondani. Már a hadseregek nagyobb tar­talékaik, gyakran több gyalogos és páncélos hadosztály harcbaveté­­sével hadászati eredményt is vív­hatnak ki. Hosszabb ideig tartó csatában azonban az egyes hadse­regek tartalékai is felhasználód­nak és ekkor jut fontos szerephez a még felsőbb parancsnokság igaz­i hadászati elgondolásával és eszkö­zeivel. Ennek tartalékai még ha ugyanazon a hadiszíntéren vannak is, csak több nap után éreztethetik hatásukat. Megtörténhetik azokban, hogy a legfelsőbb hadvezetőség más hadiszínhelyről is von el erő­ket valamely különösen veszélyes­nek látszó és nagyszabású támadás végleges elhárítására. A legfelsőbb parancsnokra nagy­jában kétféle feladat hárul. Először is rendszerint az arcvonalban har­coló csapatokat támasztja meg azért, hogy az ellenséges támadás­nak határt szabjon. Másodsorban kiszemeli azt a területet, ahonnan igazi nagy hadászati ellentámadá­­sát megindíthatja. E terület kivá­lasztásánál fontos hogy közel le­gyen a tartalékok felvonulásának vasúti végpontjaihoz, a támadó le­h­etőleg ne zavarhassa meg a felvo­nulást és végül, hogy az ellentáma­dás a támadó ellenfélnek lehetőleg oldalába vagy hátába irányuljon. Ez utóbbi két szempont gyakran összhangban van egymással, mert ha az ellentámadás szemben találja a támadót, akkor nehéz a felvonu­lás területének zavartalanságát biz­tosítani. Az alatt a hosszú idő alatt ugyanis, amíg az ellentámadó had­­osztályok felvonulhatnak, a leg­főbb parancsnok nem tudhatja tudhatja előre, hogy melyik vonal­ban sikerül majd a támadót fel­tartóztatni. Ezeket az általános elméleti fej­tegetőket a mostani délorosz­országi hadihelyzetre is igen ta­nulságosan alkalmazhatnék, erre azonban itt nem térünk ki. Csu­pán annyit jegyzünk meg, hogy A nagy déloroszországi csata most még csak a védő ellenintézkedéseinek első szakaszában van, az elmarad­hatatlan nagy ellentámadás pedig még szükségszerűen több napot vesz igénybe. Korábban már idéz­tük berlini hivatalos köröknek azt a nézetét, hogy „két-h­árom napnál előbb itt sem várható a német fel­lépés látható eredménye“. Ebből a megjegyzésből azonban még szám tudhatjuk, hogy ezek a hivatalos körök a hadászati ellenintézkedé­seknek melyik szakaszára gondol­tak. Tombor Jenő Az Awadtamersfad­ugr 9-én a déli órákban újabb táros­támadást intézett a birodalmi fővár©* ellen. Az erős elhárító tűz szétszórta a hí­radó kötelékeket és megakadá­lyozta az összpontosított támadást, az ellenséges gépek a zárt füst- és felhő­­részeg védelmében robbanó- és gyújtó­­bombákat dobtak különböző lakó­negyedekre és a város szélére. A bombák károkat okoztak és a lakos­ságnak veszteségei voltak. Az ellenség ezenkívül célsás íté­lő­ robbanó- és gyújtóbombákat dobott több nyugat- és észak­ném­etországi helységre is. Minthogy a körülmények­­ az elhárítás szempontjából különösen kedvezőtlenek voltak, a légvédelem csupán kilenc ellenséges repülőgépet lőtt­ le. A szombatra virradó éjszaka brit zavaró repülőgépek bombákat dobtak nyugatnnémetországi helységekre. Március 1-ától 10-éig tengerész** erők, kereskedelm­i hajók légelhárító lovagai, és a tengerész- 2,5 ellenséges repü­lőgépet sem­misítet­­tek meg. (Mfl.) Ramirez lemondott Lisszabonból jelentik. Mint a brit hírszolgálat Buenos Airesből keltezett különjelentésben közli, Ramirez argentin államelnök benyújtotta lemondását (MTI.) Hannovert is bombázták az amerikaiak Berlinből jelentik. Azok az északamerikai bombázó kötelékek, amelyek a Berlin elleni támadásban részt vettek, na egyv­lp­­számú rombolóbombát dobtak Hannover lakónegyedeire is. A kitűnő légoltalmi intézkedéseknek köszönhető, hogy a károk m­int­­a v crt­ri Távirati­­­rtxhi­bál közük — aránylag csekélyek vol­tak. (MTI.) A csütörtöki berlini légi támadás rombolásai Berlinből jelenti az EST. Illetékes német helyen „kifejezett terrortámadásnak“ minősítik a német főváros ellen intézett csütörtöki ameri­kai légi támadást. Súlyosan megrongál­ták az amerikai bombák többek között a Rittberg kórházat. A Habe­­ins kór­házat és a Hindenburg kórházat, vala­mit a Vöröskereszt egyik barakk­kórházát. A bombázott kórházakban természetesen igen nagy volt az áldoza­tok száma. Általában véve a legtöbb amerikai bomba lakóházakra esett. Német hadijelentés így tengeralattjáró-vadász a Fekete­­tengeren megsemmisített egy szovjet tengeralattjárót. Krivoj Rogtól délnyugatra tovább tartott az erős ellenséges nyomás. Len­dületes ellentámadások során több helyen visszavetettük a bolsevistákat és erősebb szovjet harccsoportokat megsemmisítettünk vagy szétvertünk. Kirovográdtól nyugatra, Vreni­­borodkától délnyugatra, Sepetovkától délre, valamint­­Tampoltól délnyu­gatra fokozódott az elhárító csata he­vessége. A fölényben levő­ erőkkel in­dított ellenséges támadások sok he­lyen meghiúsultak, a bolsevistáknak csak egyes szakaszokon sikerült tért nyerniük. Nehéz harcokban föladtuk Imán városit. Ezekben a térségekben esni irtó kin 92 e­llenséges páncélost semmisítet­tünk meg. Az arcvonal középső szakaszán csu­pán helyi jelentőségű harci cselekmé­nyekre került sor. A novoszokolniki és a pszkovi tó közötti arcvonalon heves harcokban meghiúsultak az ellenség páncélosok­kal és csalit repülőkkel támogatott erő­sebb támadásai. Ezekben a harcok­banl 29 ellenséges páncélost lőttünk ki. Helyi betöréseket azonnali ellentáma­­dásokkal felszámoltunk, vagy falrdte­­szelü­­nk. _ A haditengerészet űrhajói a norvál öböl fölött, öt német vadász és lég­­elhárító lövegek Tallin ellen intézett ellenséges éjszakai légi tatimdás során összesen 21 szovjet bombázót lőttek le. Az olaszországi arcvonalakon élénk hírei tevékenység során visszavertük az ellenség helyi előretöréseit és ered­ményes saját­­ rohamcsapatvállalkozá­­sokat hajtottunk végre. Messzel­ortjó tüzérségünk tű­z alatt tartótig az ellen­séges kirakodási helyeiket Anzio és Nattuno térségében és találatokat ért el lőszer- és üzemanyag-raktárakban. Erős robbanások keletkeztek. JSAGyCERESKEDEl­Mt VAi r.AL.AT keresztény főnök helyettes Irodavezetőjé­ t mérlegkészítő könyvelő, önévig­­ német leve­lező, a Hí­ni és francia nyelvismerettel állását változtatná. Megkeresést „Vezető $11A$“ jel­igére Bloduien­ko, Vilmos császár-íj 13. SZOMBAT, 1944. MÁRCIUS 11­­ mm­­. A németek nem hitték el az oslói némzeti képtár képeit Oslóból jelenti a Német táun­­díj Iroda. Soeren Onsager tanár, az oslói nemzeti képtár igazgatója az Aften­­poslen című lapban közölt cikkben száll szembe bizonyos hírekkel, ame­lyek szerint a németek a norvég nemzeti képtár műkincseit Német­­országba szállították volna. A cikk megállapítja, hogy minden alapot nél­külöznek azok a hírek is, amelyek szerint Terboven­­ birodalmi biztos és Duisling miniszterelnök magánlaká­sába vitték volna a nemzeti képtár képeit. Csupán az oslói birodalmi V-Za­losi hivatal, valamint a norvég kul­­uszminisztérium hivatali helyiségei­nek díszítésére kölcsönöztek ki elődje szolgálati ideje alatt néhány képet, de közben ezeket is visszaadták a­ képtárnak. Soeren Onsager Jahar ez­­zal kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a képtár már a múltban is kölcsön­­zöti ki képeiket állami hivataloknak. (MTI.) Benes a novjet háború utáni céljairól Stockholmból jelenti a TP. Mint az Exchange Londonból je­­lenti, dr. Benes nyilatkozatot adott a Body Express diplomáciai munkatár­sának, amikor is, mint a szovjet háború utáni középeurópai terveinek az értelmezője és közvetítője lépett fel. Benes nyilatkozatából kivehető, hogy a szovjet önhatalmúlag, illetve hatalmi szóval akarja rendezni a dél­keleteurópai államok viszonyát Ter­mészetesen e­kben az­ országokban a mostani fasiszta érzelmű­­ kormányok­nak el kell tűnniök. Oroszország tekintetbe fogja venni a teh­eráni érte­kezlet határozmányait. Zürichi tudósí­tónk telefonj­elentése Zürich, március 10. (A „Magyar Nemzet“ zürichi tu­dósítójának telefonjelentése.) A New York Herald Tribune je­lentése szerint az amerikai—spanyol tárgyalások közel állnak a befeje­zéshez. Az amerikai kormány haj­landó a Spanyolországba irányuló olajszállításuk tilalmát visszavonni, a spanyol kikötőkben lévő hét olasz hadihajó ügyének elbírálását semle­ges döntőbíróság elé bocsátani. A spanyol kikötőkben lévő olasz keres­kedelmi hajókat kiengedik a kikö­tőkből, a Un'esy fronton lévő spanyol önkénteseket pedig visszarendelik. A brit kormány állítólag teljes mér­tékben hozzájárult a megállapodás­hoz. Washingtonból jelentik­: 4® Egyesült Államokban működő cio­nista segélybizottság két vezetője hosszabb kihallgatáson volt Roose­velt elnöknél. A kihallgatás után közölték, hogy az elnök felhatal­mazta ő őket annak kijelentésére: az amerikai kormány sohasem helye­selte, hogy az angol kormány 1933-ban beszüntette a tömeges zsidó bevándorlást Palesztinába. Roosevelt kijelentette, hogy a há­ború után igazságot fognak szol­gáltatni azoknak, akik a Palesz­tinát zsidó nemzeti otthonért har­coltak s az amerikai kormány és az amerikai nép teljes mértékben­ rokonszenvezik ezzel a mozgalom** raal. h

Next