Magyar Nemzet, 1945. május (1. évfolyam, 1-24. szám)

1945-05-06 / 5. szám

Képek a buchenwaldi haláltáborból, a „nácikultúra” legsajátosabb alkotásáról Watzere-Mischan Rudolf, a triói tábla volt alelnöke az osztrák demokráciának egyik közismert előharáosa volt aháborúelőtti időkben. A német csapatoknak Ausztriába való bevonulása után már az első órákban letartóztatták és harmincegy hónapon át különböző internálótáborokban tartották fogva. 1942-ben a német buchenwaldi haláltáborból szabadult ki és Budapestre került, ahol jelenleg a Szabad Ausztria Bizottság egyik elnöke. Most, hogy az angolszász csapatok immár Buchenwaldot is felszabadították, a Magyar Nemzet munkatársa előtt a következőképpen emlékezik a táborban átélt eseményekről: — 1939 szeptemberében, a lengyel háború befejezése után München mellett a dachaui internálótáborban voltam. A nácik ekkor többezer „védőőrizetet“ más tábor-kba szállítottak. Egy ilyen, körülbelül kétezres létszámú csoporttal kerültem Buchenwaldba a „Vernichhtungslager” hírnévnek örvendő hírhedt táborba. — Esős őszi reggelen, erős fedezet alatt érkeztünk meg Buchenwaldba. Éppen jókor érkeztünk, mindjárt tanúi lehettünk a foglyok mindennapos, rendszeres megkorbácsolásának, öszszeborzadtunk, amikor a táborhoz közeledve, fülünkbe hasított a megkorbácsoltak fájdalomkiáltása. 60—80 ember pusztult el, hidegtől, éhségtől és az SS-legények golyóitól. A kőbányában például naponta meggyilkoltál néhány foglyot, a hivatalos közléss szerint „szökés közben agyonlőtték őket“. Akit rendes munkahelyéről hirtelen a kőbányába vezényeltek, rögtön tudta, hogy a halálba megy. A szerencsétlen emberekkel olyan terheket cipeltettek, amelyeket el nem bírhattak, ha pedig összerogytak, a felügyelők korbáccsal, bottal ütötték őket- A kínzás addig tartott, míg a szerencsétlen önszántából bevánszorgott az úgynevezett ,,őrszem Jánc“-ba, aki pedig ide belépett, azt azonnal agyonlőtték, szökési kísérlet címén. Négy napnál tovább senki sem bírta ki a kőbányában, így érte el a halál 1910 februárjában dr. Winterstein volt osztrák igazságügyminisztert és dr. Trummer bécsi kormánytanácsost. — Hány fogoly tűnt el közülünk hirtelen, anélkül, hogy tudtuk volna miért! A fogdába vitték őket és másnap már törölték nevüket a foglyok listájáról. Mi történt velük, hogyan pusztultak el, sohasem tudtuk meg. — 1939 novemberi állítólagos merénylet híre természetesen a táborba is megérkezett. A zsidókat ekkor barakkjaikba zárták és négy napig semmiféle élelmet nem adtak nekik. Egy barakkban száznál többen szorongtunk, legtöbben ájultan hevertek a földön, a barakkok ajtóit és ablakait mégis szorosan lezárták. A negyedik napon egy SS-csoportvezető egyik barakkhoz ment és huszonöt önkéntes jelentkezőt követelt a zsidók közül. Azt hitték, hogy valamilyen nehéz munkáról van szó, jelentkeztek is az „önkéntesek”. Erős fegyveres kísérettel a közeli erdőbe vitték őket és nemsokára puskaropogást hallottunk, huszonöt fiatal élet véget ért. — Sok mindent lehetne még erről az internálótáborról elmondani, ez a rövid beszámoló talán elég ahhoz, hogy képet adjon a buchenwaldi „Vernichtungslager“-ról, a nácikultúra egyedülálló alkotásáról. Csak egy tábor volt ez a sok közül és mindenikbe olyan emberek kerültek, akiknek bűneiről sohasem hallottunk. ■ A legtöbbnek bűne az volt, hogy zsidónak, lengyelnek vagy orosznak született, a többinek az, hogy _szerette a szabadságot és hazáját... A kőbránya és a büntetőszázad — A tábor akkoriban még nem volt teljesen kiépítve. Az „Appellplatz” és a barokkok közötti utakat esős időben mély sár borította. A kikövezésekhez szükséges kőanyagot a közeli bányában fejtették és onnan foglyok szállították a táborba. A súlyosan megrakott kocsikat zsidók húzták, akik a táborban rendszerint az igavonó állatok szerepét töltöttél be, de megfigyeltünk olyan szállítmányt is, amelyet lengyelek húztak . Ezek a szerencsétlen lengyelek — cipőjüktől eltekintve — anyaszült meztelenek voltak. SS-erberek bika csőkkel és szíjostorral hajszolták őket, a testüle véres csíkokkal volt tele. Szögesdrótokkal elkerített térségen egy óriási sátorban néhány száz lengyelt őriztek. Olyan vidékről valók voltak, ahol partizánok állítólag német katonákra lőttek. Ezek a szerencsétlenek alig kaptak enni és egyáltalán nem volt a hálókérgük. Néha láttunk valóságos torzképeket, amint az éhségtől félholtan, a hidegtől megdermedve előmásztak a sátorlapok alól. Egyetlen egy sem került ki élve ebből a pokolból. Az intrinások pusztulása — A tábornak különösen fon,tos intézménye volt az úgynevezett büntetőszázad, ide kerültek azok a foglyok, akik bármilyen csekély tábori vétséget elkövettek, de előbb a legkegyetlenebbül megkínozták őket. Mások, akik „politikailag súlyosan terheltek” voltak, táborbaszállításuk után rögtön ide kerültek. A büntetőszázad tagjai vasárnap egyáltalán nem kaptak enni, ehelyett déltől estig mozdulatlanul kellett állniuk az „Appellplatz“-on. — A foglyok rakásra haltak a táborban. — 1929/40 telén átlagban tízezren voltunk és naponta LÚDTALPBETÉT Eorvkötő, gumiharisnya, nagyothalló készülék. + KELETI I. + IV., Petőfi Sándor utca 17 Briliánst, ékszert, aranyat napi áron vásárol Schser György félemelet 1. Ufis ilyen és egyéb fonalakat veszek mám. BHDRáSSTÚT 18 Éli fás, szerBntiessk készítés a nagyban és kicsinyben #MATADOR, Erzsébet körút 50. Gergely Sándor beszél rokonaink életéről a Szovjet Únióban Gergely Sándor, a kitűnő író sok év után most tért haza Moszkvából. Kopogtatás nélkül jutni hozzá, úgy fogad, mint régi ismerőst, pedig csak olvasója voltam. Furcsa érzés szembeülni valakivel, aki elhozta számunkra egy távoli vili" üzenetét, akinek könyveit csalódogva olvashattuk a reakció hosszú, sötét korszaka alatt. A roppant távolságok összetörpülnek. Széles perspektívákat nyit egy-egy pillanat. A gyászos elesettségünkben is vigaszt nyújt az a korlátlan lehetőség, ami a beszélgetésben elénk tárul. — Arra a kérdésre — kezdte nyilatkozatát —, milyen az érdeklődés a Szovjet Unióban a magyarok iránt, azt válaszolhatom, igen élénk. Különösen az utóbbi időben az. Feltétlenül meg akarják ismerni azt a népet, amely legutolsó percig Hitler csatlósa volt. Nem él bennük irántunk harag, az okokat szeretnék tudni, a miértet. A szabadság népe hogyan jutott ide. — Aztán tudják, hogy közöttük megbecsült rokonaink élnek. Osztyákok, vogulok, komik (zűrjének), marik (cseremiszek), csuvasok. Mennyiben hasonlítunk hozzájuk? 95-98 százalék írástudó . Leningrádban működik az Északi Népek Társasága, mely magában foglalja az előbbiek mellett a kareloxinnt, észtét, a mordvát is. Ez a társaság az említett népek földrajzi, nyelvi és kulturális kérdéseivel foglalkozik. Az összes rokonnépek képviselve vannak ott, csupán a magyarok hiányoznak. _ — Csodálatos a nemzetiségi élet a Szovjet Unióban! Ezek a kis népek a cárizmus alatt kihalásra voltak ítélve. Szellemi életük nem volt. ABC-jük? hiányzott, az analfabétizmus 95—98 százalékot mutatott. (A kevés írástudó is oroszul írt.) A szovjet állam betűt, nyelvtant adott nekik és 15 év alatt a helyzet gyökeresen megváltozott, ma már 95—95 százalék az írástudó. Saját népükből kinőtt pedagógiai és kulturális vezetők tanítják őket. A csuvasoknak, komiknak, maziknak fejlett színházai, állandó és vándormozijai működnek. Napilapjaik, folyóirataik jelennek meg és sajátnyelvű könyvkiadásuk van. A kötelező hétosztályos iskolák tanító ellátására külön tanítóképzőjük, technikumaik és zenedéik, múzeumuk és hatalmas könyvtáraik vannak. Száz százalékig megvalósul itt a Szovjet Unió kulturális és művészeti jelszava: A nemzetiségek művészete legyen formájában nemzeti és tartalmában szocialista. — Annak, aki nem élt hosszú ideig a Szovjet Unióban, elképzelhetetlen a belső gazdagságnak, frisseségnek az a hihetetlen szellemi áradata, amit a sok évszázadokon keresztül elnyomott kis népek művészete felszínre hozott. Természetesen ahhoz, hogy ez a belső , nagy gazdagodás, elmélyülés létrejöhessen, óriási erkölcsi és anyagi segítségre volt szükség. És ezt meg is kapták. Moszkvában külön intézeteit állítottak fel kis népek íróinak, művészeinek, tudósainak szellemi továbbképzésére, ahol megismertetik őket nemcsal a Szovjet Unió, de az egész világ kulturális művészeti és tudományos életével is. Ma például Csebokszáriban, a csuvas autonóm köztársaság fővárosában, vagy Sziktikvárban, a komi autonóm köztársaság fővárosában a modern kor nyugateurópai irodalmának, képzőművészetének fejlődéséről csuvas és komi nyelven tartanak előadásokat. Megsokasodnak a „kihalt” fajok . A magyar nyelv és faj másik rokoncsoportja, az ősatyák és a vogul az Észak-Ural keleti lejtőjén lakik, akiket a szovjet állam megalakulása előtt kihalt fajnak könyvelt el a statisztika. Kettőjük lélekszáma nem ecete el a 15 ezret. Ma virágzó és növekvő gazdasági és társadalmi életet élnek, lélekszámuk meghaladja a 100 ezret. Ezek az opsztyákok és vogulok a Szovjet Unió legkiválóbb állattenyésztő-, halász- és prémvadász - kolhozait teremtették meg. _ Mivel vasúti arrafelé nem jár, állandó repülőgépjárat viszi hozzájuk a szovjet kultúra legfrissebb eredményeit. Teherautóra, rénszarvas-szánokra szerelt vándormozik és színházak járják az év tíz hónapján át hóval és jéggel körülvett telepeiket. Hétosztályos iskolák működnek, bölcsődék, szülőotthonok és 40— 50 fekvőhelyes klinikák dolgoznak ott. — Sok osztrák, végül tanító, orvos pilóta került ki újjászületett rokonaink sorából. Sok tiszt és törzstiszt szolgál közülük a Vörös Hadseregben. — Jellemző különben a Szovjet Unióban élő rokon népek Magyarország iránti érdeklődésére, hogy amikor „Vitézek és hősök” című darabom, melyet 800 színházban játszottak, hozzájuk jutott, a komik, marik, csuvasok színházi rendezői levelek garmadáját zúdították rám részletes felvilágosításokat kérve a darab szereplői jelleméről és a magyar népviselet formáiról. Amennyire lehetett, eleget tettem kérésüknek. Utána csodálkozó válaszokat küldtek, hogy felvilágosításom szinte az ő népük belső rajzát és népviseletük formáját tartalmazta. A szinte egy lélekzetvételre elmondottaknak vége- Ott állunk az ablaknál, ragyogó napsütésben játszanak kint a falevelek. Nemes könyvtárosok munkája Az így összeszedett anyagot egy budai villában, helyezték el, amelyet ugyancsak a zsidó vagyonok kormánybiztossága bocsátott az akció rendelkezésére. 1944 nyarán Trócsányi Zoltánt, a Nemzeti Múzeum nagytudományú igazgatóját bízták meg az anyag kezelésével. Amikor Trócsányi első ízben kereste fel a példátlan könyvgyűjteményt, az összeharácsolt ritkaságok és régiségek közül már semmit sem talált ott Az ősnyomtatványokat és egyéb értékeket a német könyvtárosok időközben hazaküldték, a budai villában csak a kevésbé értékes modern anyag, a „zsidó könyvek” óriási halma hevert Trócsányié az érdem, hogy megakadályozta a további rendszeres könyvpusztítást és több százezer könyvet megmentett. A „kiárusítások” kora Amit sikerült megkímélni a Sztójay-rendszerben, azt tovább pusztították Szálasi nyilasai. A múlt év decemberében valóságos divat lett a lezárt zsidó könyvüzletek „kiárusítása”. A szakmához nem értő párttagok felhúzták az idegen redőnyöket és a legkecsegtetőbb üzleti vállalkozásba fogtak. Kiárusítottak egy idegen boltot, minden kockázat nélkül bezsebelték a bevételt, s amikor a polcok kiürültek, oly gyorsan hagyták el a helyiséget, hogy akárhányszor még bezárásáról is elfeledkeztek. A Váciutca egyik híres francia könyvkereskedése például egy franciául nem értő fiatalember kezére került, aki Gide, Valéry és a többi nagyság könyveit tenyerén lemérte és súly szerint becsülte meg árukat. Aztán elkövetkezett Pest ostroma. A Múzeum-körutat és környékét, a magyar könyvkereskedelem szívét, valósággal megszállták a nyilas légiók és pártosztagok. Hideg volt, tehát könyvekkel fűtöttek. Végül a pusztulás munkáját teljessé tette a csőcselék napokig tartó fosztogatása. Szakértői becslés szerint Budapesten mintegy 10 millió kötet könyv ment tönkre, veszett el, vagy kerüli avatatlanok igeik békebeli minőségben f&éÜMS®* kályha- és tűzhelygyár, VII., Kazinczy utca 14. az úttesten vörös transzparenseket lóbál a szél, jelezve, hogy az idén szabadon ünnepelte a nép a május elsejét, s szinte magunk előtt látjuk népünk eddig elnyomott millióit, akik meztelen széles talpukkal, kérges tenyerükkel, nyílt tekintetükkel elindulnak az előlük oly sokáig elzárt kultúra, tudás, művészet felé. Az élet soha nem látott virágzásának reményét hozza ez a tavasz. Ca ..... ily..- ci V..eL-LiilltLiflJBi élő rokonnépek szabad gejzírként feltörő gazdag és színes életformáival megismerkedni a magyarságnak elsőrendű feladata. A szovjet-magyar kultúrkapcsolat mielőbbi kialakulása és működése termékeny kölcsönhatást teremt a két nép között és benső felszabadulásunkat hathatósan elősegíti. Hegedűs Eite Dániel Tízmillió könyvet raboltak el Budapesten a nyilasok A náci Németország megszokott módszerével gondoskodott a könyvhiány kielégítéséről, rabláshoz folyamodott. A megszállt országokban elég alkalom nyílt erre és a gazdag francia vagy holland kiadókat egymásután fosztották ki. A híres francia kiadóházak vidéken eldugott raktárait is felkutatták és anyagukat Németországba szállították. Utóbb a közkönyvtárakat és a magánosok birtokát sem kímélték, így pl. az O310i egyetem gazdag gyűjteményét is „saját kezelésbe” vették és a Pireneusoktól egészen Varsóig, fél Európában folyt a rendszeres könyvrablás. Amikor tavaly márciusban Magyarországot megszállták, minket is bekapcsoltak a „könyvakcióba”. A megszálló SS-csapatok soraiban szakképzett könyvtárosok és könyvkereskedők érkeztek és nyomban munkához láttak. Segítségükre sietett Kolossváry-Borcsa Mihály kormánybiztossága, valamint a hírhedt zsidó vagyonok kormánybiztossága, amely a zsidó kézben lévő könyvkereskedések és híres magánkönyvtárak anyaga fölött rendelkezett. Kolossváry-Borcsa rendeletére az egyes könyvtárak beszolgáltatták anyagukat (szerencsére legnagyobb és legfontosabb közkönyvtárainkat sikerült megmenteni). Ugyanakkor a zsidó vagyonok kormánybiztossága kifosztott néhány könyvkereskedést, köztük a híres Stemmerféle antikváriumot, amelynek anyaga felbecsülhetetlen értékű nemzetközi ritkaságokból állt, inkunbulumokból, régi holland kiadásokból, metszetes angol ritkaságokból, magyar vonatkozású régiségekből, kezére a legutolsó év folyamán. Ma már, a vész elültével, már érdeklődés indult a könyvek iránt. Az embereknek van ideje olvasni, szívesen olvasnak, keresik a könyveket, de a kereskedők nem tudják kielégíteni igényeiket. Könyvhiány van minálunk is, az olvasó nem kapja meg azt, amit keres. Különösen nagy a hiány a szép magyar regényekben, Gárdonyit vagy Móricz Zsigmondot nem kapni. Rosszul állunk a tudományos irodalom dolgában és az, újabb kiadású orvosi művekről nem frázis azt mondani, hogy aranyat érnek: ez ostromot követő hetekben valóban aranyért és élelemért keltek el. Azonfelül, természetesen, élénk a kereslet, az angol és az orosz irodalom alkotásai iránt, amiket a most letűnt rendszer céltudatosan, rendszeresen távolított el a magyar olvasóközönség elől. Még májusban megindul a földalatti A földalatti villamos útvona. Ián folyik a helyreállítás munkája. A Beszkárt emberei az alagutat teljesen megtisztították a romoktól, a kocsikat renbehozták és ha az áramszolgáltatás megengedi, még május hónap,bán megindul a földalatti járat is. Csornoky Viktor előadása a demokráciáról A Budapesti Népművelődés Bizottság megkezdte előadássorozatát, amelyen elsőnek a nagyszámú közönség előtt Csornoky Viktor beszélt a demokráciáról. *— Ezekből a romokból — mondta többek között — ahova a fasizmus és a nyilas hazaárulás juttatott bennünket nem csak gazdasági, társadalmi, de lelki és világnézeti újjáépítésen keresztül juthatunk ki. Meg kell akadályozni, hogy a jelszó politika mégegyszer érvényesüljön. Reális politikai látásra kell népünket ránevelni. Magyarországon nem volt demokrácia, nincsenek demokratikus hagyományaink. Népüiket úgyszólván meg kell, tanítani, rá kell nevelni a demokrácia jogainak gyakorlására. Meg kell tanítani, hogy a jogok gyakorlása egyben kötelessége is. Ezért szükséges elsősorban demokratikus közvélemény kialakulása, amely a realitások iránt lesz fogékony és soha többé látszatigazságok félre nem vezetik. A honvédelmi miniszter igazoló bizottsága e hó 10-én és 11-én a tisztelt tisztviselők, polgári alkalmazottak igazolása ügyében tárgyalást tart. Az igazolási eljárás alá kerülők névsora V., Markó utca 12. és V.. Alkotmány utca 5—7. számú épületek kapualjában megtekinthető. A bizottság elnöke felkéri mindazokat, akik az igazolás alá vont személyek olyan magatartásáról vagy cselekedetéről tudnak, amely a magyar nép érdekeit sértette vagy sérti, hogy ezt és az erre vonatkozó bizonyítékokat vele szóban vagy írásban V., Markó utca 12. közöljék. A bejelentés csak akkor vehető figyelembe, ha a bejelentő nevét és lakcímét is feltünteti. Kitelepítő vonat Kaposvárra és Pécsre. Kitelepítő vonatot indít a Közellátási Kormánybiztosság 9-én, szerdán Kiskunhalas, Bácsalmás és Baján keresztül Kaposvárra és Pécsre. Gyülekezés reggel 7 órakor a Keleti pályaudvar érkezési oldalánál. Csak azokkal az engedélyekkel lehet utazni, amelyeket a Kitelepítés! főosztály (VI., Paula® Ede-utca 521 hétfőn és kedden érvényesít. Az érvényesítés alkalmával az étkezési jegyet be kell szolgáltatni, illetve igazolni, hogy az érdekelt étkezési jeggyel, nincs ellátva.