Magyar Nemzet, 1947. október (3. évfolyam, 222-248. szám)
1947-10-12 / 232. szám
jp hírnap, 1947 október 12. __Bajot tenne!. H Herczeg Ferenc 'j L____________—tegnap és tegnapelőtt . A magyar irodalom great old man-je, Herczeg Ferenc, nyolcvanötödik évébe lépett. Nem jubilál, aminthogy évek hoszszú sora óta egyébként is visszavonult minden nyilvános szerepléstől. Amikor a világesemények sodrában Magyarország véglegesen rossz irányba tévedt, a hintapolitika reménytelenné válásának és a háború kikerülhetetlenségének idején Herczeg bezárkózott hűvösvölgyi villájába. Azóta alig ad életjelt magáról. Most, a nem mindennapi születésnap alkalmából sem törte meg hallgatását. Sokan keresték fel szerencsekívánataikkal a magyar írók «korelnökét, interjúkat kértek tőle, ő azonban elzárkózott minden nyilatkozattétel elől. Magánügy az egész — mondotta —, a közönségnek ezer egyéb dolga van manapság. Talán fel sem tűnt volna a dátum, ha egyik lapunk szerkesztője meg nem emlékezik róla és vezércikket nem kanyarít köréje. Az ünnepi alkalmat használta fel arra, hogy megrója a 85 éves Herczeg Ferencet ,demokráciaellenes magatartással vádolva őt. Elforgott, régi újságok fekszenek előttünk. Lapozzunk bennük, érdemes. —"A sajtószabadság korlátozása — anakronizmusa 1907 március 18-án jelenti az Esti Újság, hogy a Budapesti Újságíró Egyesület megtartotta évi közgyűlését. Az ezt követő lakomán Herczeg Ferenc mondott köszöntőt: — Ahol oly óriási erők működnek szédítő sebességgel, mint a sajtóban, ott időközönként kikerülhetetlenek a katasztrófák, katasztrófák, amelyek áldozatokat követelnek. Többnyire a saját köreiben, a sajtó munkásainak köreiben követelik az áldozatokat. De megesik, hogy külső emberek között is követelik. Ez inkább a sajtónak tragikuma, mint bűne. És a tragikum fölött nem vigasztalhat meg minket az a tudat, hogy az emberi szellem modern technikai vívmányai mind nagy számmal követelik meg áldozataikat. Ha a vasút kárt tesz emberben vagy vagyonbíró, akkor vizsgálatot indítanak s megbüntetik azt a vonatvezetőt, akinek hanyagságából vagy tudatlanságából következett be a kár. De senki sem fog gondolni arra, hogy korlátozni kell a vasúti forgalmat. Most, tisztelt uraim, ha a sajtó gázol el egzisztenciákat és anyagi és erkölcsi javakat, mint megteszi néha, akkor is meg kell büntetni azt, akinek a hanyagságából vagy tudatlanságából történt ez, de a sajtószabadság korlátozásáról beszélni nem logikus és anakronizmus. Akik nem ünnepeltek Nagyot ugrunk az időben. 1933-at írunk, Herczeg Ferenc hetvenedik születésnapját ünnepli. Akkor is megszólal egy, a maihoz hasonló skorholó * hang. Féja Gézáé, a Korunk Szava október 15-i számában. c Tolnai Lajossal és Justh Zsigmonddal szemben Ön, Kegyelmes úr, tetszetős meséket mondott az* uralkodó rétegeknek s a zagyva, óriási belső megtisztításra és neveésre szoruló középosztálynak akkor, mikor a belső férgek már a torkunk felé rágcsáltak, Önnek a rettentő magyar megrekedtség, az abnormis magyar szociális helyzet, szellemi életünk kegyetlen kontraszelekciója volt öntudatlan mentora. Ha ön Tanai Lajos-alkatú egyéniség lett volna, nem kerülte volna el Tolnai Lajos sorsát. Ha a 67-es korszak szörnyű szellemét nem sikerült volna óriási erőpazarlás és valóságos magyar öngyilkosság útján mindmáig kiterjeszteni, akkor ön sohasem emeledett volna hivatalosan ekkora magasságba. Ezért nem tudunk mi ünnepelni az Ön ünnepén.* "Nincsjózan ember, aki háborút akarna* 1335-ben az Aradi Közöny hasábjain szólaltatják meg Herczeg Ferencet. Megkérdezik tőle: véleménye szerint mi a legégetőbb szociális, tudományos és kulturális probléma. Így válaszol: — Nézetem szerint az, hogy a népek emancipálják magukat a nemzeközi diplomácia elképesztő tudatanyaga és képmutatása aól. A mai diplomácia módszereit semmi sem jellemzi annyira, mint az a körülmény, hogy nincs Európában józaneszű ember, aki a háborút akarná, az összes nemzetközi tanácskozások és akciók pedig abból a feltevésből indulnak ki, hogy a népek veszedelmes fenevadak, melyeket csak erőszakkal és furfanggal lehet visszatartani attól, hogy egymás vérében ne fürödjenek. Minden európai államban a polgárok óriási többsége szerény kisember, aki súlyos munkával keresi meg a kenyerét és roskadozik a közterhek alatt; ezeket a becsületes, szegény embereket a nemzetközi fórumokon olyan férfiak képviselik, akik a pöffeszkedő kevélység, a beteges érzékenység és a felületesség iskolájában nevelkedtek. Meggyőződésem , hogy egy jobb forgalmú szatócsüzlet vezetéséhez több előrelátás és lekiismeretesség szükséges, mint amennyivel ma a legtöbb európai nemzet sorsát intézik. A pártönzés kikapcsolása De talán a legérdekesebb az az egészoldalas intervjú, amely 1042 november 15-én jelent meg a Magyar Nemzetben. A kényesnél kényesebb kérdések egész sorára ad itt Herczeg Ferenc őszinte, egyenes választ. Tele volt akkoriban a magyar világ a "nemzeti egység" követelő jelszavával. Ez alatt persze azt értették, hogy az ellenzék rakjon magára szájkosarat, a kormány pedig tehesse, amit akar. Herczegnek más a véleménye.Véleményem szerint az egységes nemzeti frontot csak a pártpolitika és pártönzés kikapcsolásával lehet megteremteni. Nincs még egy nép Európában, amely a múltban olyan keservesen megfizetett volna azért a tragikus oktalanságáért, hogy a külső veszedelmeket többnyire nem egységes, hanem megbontott sereggel fogadta és hogy a házi perpatvarait olyankor kívánta kiharcolni, amikor a végzet ércpatákon tiport végig az országon.* A háború áldozatai A.jarlamentei állandóin. ff* siszta ízű törvénytervezetekké foglalkoztatták. A végzet a kapunkon dörömbölt és a képviselőház tisztelt tagjait csak az érdekelte: hol, milyen irányban lehet újabb jogfosztó intézkedést megszavazni. Ha azt kérdi tőlem, van-e kérdés, amellyel az országgyűlésnek foglalkoznia, kellene, akkor azt mondom, becsületes és okos kárpótlási rendszert kell kiddolgozni a háború áldozatai és kárvallottai számára. Ez nemcsak emberbaráti, hanem politikai okokból is szükséges. A diktatúráról A szélsőjobboldal már megkezdte harcát a diktatúráért. A MÉP nagy része nyíltan vagy titokban helyeselt. Herczeg erről így nyilatkozott: — A diktatúra csak ott logikus, ahol az egy lángész megnyilatkozásának kerete. Kérem, mutassák meg a honi diktátorjelöltek közül azt, aki Isten és az emberek előtt zseninek meri magát mondani és én vállalkozom annak bizonyítására, hogy az illető téved. Az pedig mégis csak abszurdum volna, hogy az ezeréves alkotmányos fejlődést, amelyben Szent Istvántól Deák Ferencig része volt minden magyar zseninek, megszakítsuk és eltöröljük, csak azért, hogy holmi közepes intellektus lépjen a helyébe. Olyan cikzott, aki rászórul arra, hogy kegyelemből elégedjék neki az államférfiúi tehetséget, nem vádolunk. Zsidókérdés Egymásután kerültek tető alá a zsidótörvények. Herczeg erről is beszélt: — Mindez nem oldja meg a problémát. A probléma megoldása nem a keresztény közé juttatott, busás jövedelem, hanem egy munkaszerető és élelmes keresztény réteg megteremtése. Úgy gondolom, ezt legalulról kell kezdeni. Hinni fogom, hogy felébred a keresztény kereskedelmi szellem, ha látok egy keresztény magyart, aki a nyúlbőrön kezdte és eljutat a mitóig. Amíg azonban a nyíilbőr ilyen vonatkozásban lealázó fogalom lez, mindaddig meszsze vagjunk a céltól. Korszellem És végül felvetődött akorszellem* kérdése. Az amelyre hivatkozva a legnagyobb gazságokat követték el országszerte. — A korszellemmel nincs semmi baj, akármilyen hiper/modernül viselkedik is. A baj akkor kezdődik, amikor annak, amikor szellemnek nevezi magát, nincs már köze sem a korhoz, sem a szellemhez, hanem tudatlanságból, cinikus önzésből, nagyzolásból akar rendszert, elzméletet és divatot csinálni. A szélsőjobboldal valóságos dühkitöréssel fogadta az értelmes — de akkortájt szokattam — szavakat. Az Egyedül Va- gitunk december 4-i száma két cikkben is foglalkozik az in- ' tervjúval. Herczeg Ferenc, vagy a nyúlbőr apoheózisa — ez az egyiknek a címe. Inkább nem, idézünk belőle. Az "ifjúsága tiltakozik Ellenben ideiktatunk egy másik idézetet, befejezésül. Az összetartás 1943 december 12-i számában olvassuk, hogy a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetségébe tömörült ifjúság a napokban felterjesztést intézett Szinyei- Merse Jenő közoktatásügyi miniszterhez, amelyben tiltakozott Herczeg Ferenc legújabb darabjának: «A fecske és denevér bemutatása miatt A hírhedt MEFHOSZ azt mondotta, hogy «a mai ifjúság a harctéren teljesíti kötelességét, munkahelyein megfeszített erővel építi az ország létét és fennmaradását jelentő magyar jövendőt. Ezt az imzságot tehát nem lehet a puritánság köpenyében elkendőzött bárgyú, tétova és ingadozó, férfiatlan és eváva alakban a színpadra rángatni. De nem lehet a leányifjúságunkat sem úgy megbélyegezni, amint Herczeg Ferenc, őnagyméltósága teszi.* Követeli* tehát Herczeg Ferenc "ifjúságot gyalázó* darabjának azonnali betiltását. ♦ Tovább nem M V-nk. Azt his*rük, ez akár ki-e'-" ’ott emlék a legfélébb vonás a 85 éves író emberi portréjához.' _ ... _ új, I. VERES PÉTERA HONVÉDSÉG KÉRDÉSEIRŐL A nyílt és kategorikus beszéd, amellyel Verets Péter, az ország új honvédelmi minisztere elfoglalta hivatalát, úgy tetszik, hogy két hét múltán se vesztett abból a frappírozó hatásából, amelyet véderő szervezetünk minden egyes tagjára gyakorolt. Az új miniszter beszédjében ugyanis és úgyis, mint végső következtetést és úgyis, mint miheztartást és feltétlenül követendő magatartást leszögezte, hogy: — A honvédség az egész nemzeté. Nem az egyik, vagy a másik politikai párté, mégcsak nem is a koalícióé. A honvédség az egyetemes magyar nemzeté. Ez a magyarán szólt, egyértelmű direktíva, amelyet az új miniszter egy olyan testület számára adott, amelynek végeredményben mindenkoron alaptörvénye és alapfeltétele a napi pártpolitika fölé való emelkedés, — ez a miniszteri direktíva különösen feltűnő és frappírozó hatású ma, amikor a világszemléletében heterogénné lett nemzeten belül nem kis harc folyik egy-egy kulcspozíciót jelentő testület párt-érdekkörbe vonásáért. fájjon, milyen szempontok és mérlegelések vezették eme első honvédminiszteri megnyilatkozására Veres Pétert, a koalíciós kormány tagját, a koalíciós kormányzásban résztvevő parasztpárt vezérét? PÁRTPOLITIKA ÉS NEMZETI POLITIKA A mód, ahogy az újságíró kérdéseire Veres Péter válaszol, határozott és gyorsiramú. A beszélgetés — kérdés és válasz — szinte lélegzetvételnyi szünet, nélkül valahogy így zajlik le: — Miniszter úr személyében itt, a honvédelmi minisztérium élén nemcsak a minisztert, hanem a politikai élet egyik irányítóját, a pártvezért is látja a közvélemény s ebben a minőségben az új magyar honvédségnek mindenesetre Ön az első minisztere. Mi az Ön felfogása és kormányzati irányelve: politizáljon-e egyáltalán a honvédség? — Ha a honvédséget úgy tekintjük — hangzik a válasz —, hogy az nemcsak egy gépezet, hanem egy történelmileg is élő szervezet, amely a nemzet mindenkori létérdekeit védelmezi, akkor természetes, hogy a honvédségnek politikai lelkiismerete és politikai hivatása is lez, hogy legyen. Lehetetlen, hogy a véderőszervezetnek ne legyen köze ahhoz, hogy a nemzet milyen politikai, társadalmi, gazdasági rendben él. Lehetetlen, hogy mint valami idegen zsoldos hadsereg éljen a nemzeten kívül, — amelynek mindegy, hogy a nemzet él-e, hal-e, — csak a zsoldját kapja meg. Otthagyja az íróasztalát, mérsékelt hangja is lendülettel emelkedik. — A honvédség a nemzet alkotó része — mondja — s nem tehet közömbös számára a nemzet élete, sem külpolitikai, sem belpolitikai téren, amelyek — kül- és belpolitika — egyébként is végzetesen összefüggenek . A honvédségnek tehát politikai öntudatra, politikai ismeretekre van szüksége és politikai lelkiismeretének is kell lennie. Vagyis: a honvédség politikája nem napi pártpolitika, hanem a szó legnemesebb énelmében vett nemzetpolitika kell legyen. — Föltehető — tesszük a második kérdést —, hogy amikor közéletünk tele van politikai és világnézeti vitákkal, a hol vériség tagjainak "— tisztnek és legénységbelieknek egyaránt — gondolkodásában és érzéseiben is megtalálható a differenciálódás. Föltehető, hogy a honvédség tagjai között is csoportképződéseket idézhet elő egy ,,politikai-bajtársiasság" eszme- és érzés-azonossága. Mi a miniszter úr felfogása: ez a „politikai-bajtársiasság“ nem esik-e a belső fegyelem, a honvédelemre szánt katonai bajtársiasság rovására? — E kérdés körül sok baj van — válaszol a miniszter szenvedély nélkül. — Sok baj van és lehet mindaddig, amíg Magyarország notitikai rerdszere és külső elhelyeződése véglegesen ki nem formálódik. Azonban utalok az előbbi kérdésben adott válaszomra: .a. 1 honvédség politikája csak a jó értelemben vett nemzetpolitika, vagyis az egyetemes nemzetnek végzett szolgálat lehet és ez a szolgálat az én értelmezésemben egyúttal a magyar demokrácia, a dolgozó magyar nép országának szolgálata. Vagyis: az igazi nemzeti politika egyszersmind a demokratikus népi politika is... Hadsereget csak ilyen egyetemes elvekre lehet építeni. A napi pártpolitika a honvédség lényegével és hivatásával nem fér össze. Pártpolitikai meggyőződése és véleménye minden katonának lehet — legyen is! de ez a pártpolitika nem mehet az előbb ismertetett nemzeti politika rovására. Mert előbbrevaló a magyar nemzet és a magyar demokrácia érdeke, bármelyik párt részérdekénél! A FEGYELEM Honvédségünk fegyelmezési kérdései, hír szerint, s a közeljövőben bizonyos átalakuláson mennek át- Várjon, miben látja a honvédelmi miniszter az új demokratikus hadsereg fegyelmezésének és fegyelmének lényegét, módját és célját? Imo a válasz: — Minden hadsereg, bármely politikai eszme, vagy bármely világnézet kormányozza is az egyes nemzeteket szükségszerűen bizonyos meghatározott fegyelmi rendbe, hierarchiába kell, hogy illeszkedjen. Ez az örök katonai forma, amely alól kivétel még a szokásos értelmében vett szabály erősítő kivételképpen sem lehet Egy hadsereg addig hadsereg, amíg „disciplinája“ és „hierarchiája“ van. Ez épp úgy érvényes a liberális vezetés alatt álló nyugati országokra, mint a szocialista vezetés alatt álló Szovjetúnióra. De éppúgy érvényes volt annak idején a keresztesháborúkat viselő keresztény államokra is... Az igazi jó hadsereg azonban az, amelyiknek nemcsak a puszta formai disciplinája és hierarchiája, hanem lelkületű, meggyőződése, ,,eszméje" is van. Ahol a fegyelem nemcsak a forma kényszere, hanem úgyszólván lelki szükség is... A magyar hadsereg — folytatja lankadó hangsúllyal — idegen hatalom és idegen dinasztia szolgálatában álltán, sajnos, sohasem volt ilyen, legfeljebb csak az ősidőkben és a szabadságharcok idején. Nagyon kívánnám, hogy most újra ilyen legyen a KATONA-NEMZET? A következő mondatokban arról beszélgetünk, hogy a magyar nemzetnek nem lévén imperialista céljai és vágyai, haderejének rendeltetése tehát * szó szerint vett külső és belső honvédelem. Váljon, mai szervezetében, helyzetében és erejében felkészültnek látja-e erre Veres Péter a magyar honvédséget? Vannak-e e tekintetben elgondolásai és tervei? — A békeszerződés — Veres Péter most fontolgatóbban szól — engedélyez egy hetvenezer főből álló létszámot. Szegénységünk miatt azonban mi ezt a keretet se tudjuk betölteni— Mindenesetre akkor, amikor a világ minden nemzete nemcsak arra törekszik, hogy fenntartsa, de arra is, hogy állandóan fejlessze, korszerűsítse a hadseregét, mi is felelősek vagyunk azért, hogy a magyar nemzet ne maradjon teljesen védtelenül a történelem változásai közben. Miniszter úr, mi a tapasztalata: az új magyar hadsereg tagjai között elég erős-e, elég őszinte-e az a bajtársi kapcsolat, mely minden hadsereg legfőbb összetartó ereje? Megkésve válaszol: — Ezen a téren még nem beszélhetünk kialakult helyzetről. Az őszinte bajtársi viszonyt mindenki akarja, de eddig még nem egészen sikerült. Természetesen arra kell törekednünk, hogy a honvédség valójában életre halálra elszánt férfiak bajtársi közössége legyen. Nem gondolja-e, miniszter úr, hogy a katonai szolgálat idejét a szorosan vett katonai kiképzésen kívü egyúttal a katonasorban élő ifjak gazdasági és kulturális továbbképzésének iskolájává is lehetne és kellene tenni? Nemcsak a jövő magyar generáció értelmi és erkölcsi színvonalának emelése érdekében, hanem a m mezőgazdasági és ipari minőségi termelés fokozása érdekében is? A válasz ismét csak elgondolkozó: Erre vonatkozólag a honvédelmi minisztériumnak megvannak a szép tervei és elgondolásai. Azonban kislétszámú honvédségünknek olyan sok szolgálata van — a határokon folyó csempészés megakadályozása, a még ma sem kielégítő közbiztonság miatt a nagyértékű katonai objektumok őrzése, aknaszedés, hídépítés, stb. —, hogy ezekből a szép elgondolásokból jelenleg igen keveset lehet megvalósítani. Kevés katonánk szünet nélkül őrségben áll, vagy járőrszolgálatot teljesít, esetleg állandó életveszélyben aknákat szed, vagy hidakat és utakat épít. Ha tehát ezekből a tervekből — amelyek a honvédség történelmében új korszakot nyitnak meg — valamit is meg tudunk valósítani, az csak lassan és fokozatosan történhet. Egy utolsó kérdést őrizgetünk meg: — A küzdelmes magyar ezer esztendő tette-e a magyar nép neve mellé — alappal vagy alap nélkül — ezt a meghatározást: a magyar katonanemzet. Mi a véleménye erről, önnek, miniszter úr? Erre az utolsó kérdésre Veres Péter, két világháború veteránja csöndes szóval így válaszol: — Minden nemzet katonanemzet. Vagy az volt, vagy az lesz. A magyar nemzet történelméből eredően tényleg katonanemzet volt— A jövőben azt szeretnénk, hogy munkás — ideértem a szellemi munkásokat is — és paraszt-nemzet legyen. És katona-nemzet annyira, amennyire ezt a munkás, és paraszt-nemzet létérdekes fennmaradása megkövetel?... igyekeztünk híven visszaadni ezt a beszélgetést, amely — úgy érezzük — nemcsak az ország új honvédelmi miniszterének, hanem egy nehéz időkben roppant felelősségű posztra állított magyar veteránnak megnyilatkozása is volt. Péter József A Peyer-csoport röpirata a Radikális Párttal kötött megállapodásról Peyer Károly országgyűlési képviselőhöz tartozó politikai csoport röpiratot adott ki a Radikális Párttal kötött választási megegyezésről. A röpirat közli a megállapodás teljes szövegét. Eszerint a választások lezajlása után mindkét fél viszszanyeri teljes akciószabadságát. Megállapodtak abban, hogy minden kerületben, ahol Peyer kívánja, ő lesz a listavezető. A 2—5. helyre a Radikális Párt jelöl. Kivétel a baranya-tolnai, csongrád-csanádi és hajdú-bihari kerület, ahol Peyerék állítanak jelöltet az első és második helyre. Az egyezség szerint, ahol Károlyi Mihály jelöltséget vállal, ott az első helyet illeti. A megállapodás szerint a mandátumok elosztása akként történik, hogy végeredményben egyenlő számú mandátum jusson a Radikális Pártnak és a Peyer-csoport jelöltjeinek. Felvették még a megállapodásba, hogy Károlyi Mihály — ha több ,helyen jönne be —, szabad választás szerint mond le az egy mandátumot meghaladó többletről. A Peyer-csoport részletesen fejtegeti röpiratában, hogyan kell értelmezni a Zsolt Béláékkal létrejött megállapodást. A szociáldemokrata pártból kilépett csoport tagjai már akkor hangsúlyozták, hogy továbbra is szociáldemokraták maradnak és sem anyagi, sem erkölcsi ígérgetések, sem fenyegetések nem fogják őket az általuk követett iránytól eltéríteni. Peyerék ezután röpirataiban azt mondják, hogy a választási agitáció ideje alatt csak az ő csoportjuk dolgozott, a Radikális Párt vezetői, egy kivételével, ki sem mozdultak a fővárosból. Egyetlen szerepük volt a Zeneakadémián tartott gyűlés, amelyet már az első jelentkező zaj után be akartak zárni, amitől nehezen tehetett őket visszatartani. A gyávaságnak ezt e fokát láttuk— mondják Peyerék — végig az egész választáson A radkémisok nem voltak hajlandók a tömeg elé menni. Nem ezért, mintha népszerűségüket féltették volna, ami nincs, hanem féltenék testi épségüket. Peyerék ezután azt mondák, nem vitás, ha a Radikális Párt egyedül megy a választásokba, akkor egri mandátumot sem kap, minthogy a múltban sem tudott mandátumot szerezni. Nekik annyi előnyük volt, hogy a Radikális Pártnak, mivel az előző választáson már résztvett, nem kellett ajánlásokat beadni. Már a jelöléseknél kellemetlen meglepetés érte a csoportot: a Radikális Párt által beígért Károlyi Mihály jelölése elmaradt. Kitűnt, hogy az egyezségben az erre vonatkozólag felvetettekről Károlyi Mihálynak valószínűleg nem is volt tudomása. A Radikális Pártra adott szavazatok legnagyobb részben a Peyercsoportnak szóltak. Legjobb bizonyíték erre, mondja a ropirat, a zalai kerület, ahol egyetlen gyűlés sem volt, mégis több mint nyolcezer szavazatot kapott a párt listája, illetve Peyer Károly. Most aztán a Radikális Párt határozata szerint a Peyer-csoport egy mandátumot kapna, a radikálisok pedig a (semmittevésért és szószegésért) öt mandátumhoz jutnának. Ennél hitványabb politikai árulásra és szószegésre még nem volt példa,* — mondja tovább a röpirat. A röpirat elmondja, hogy Peyer mint ellenzéki képviselő felkérte az ellenzéki pártok képviselőit, hogy azok megbízottai döntsék el történt-e szószegés, igen vagy nem. Ennek a kérdésnek sem a jobboldalisághoz, sem a baloldalisághoz köze nincs; politikai működésünket nem vagyunk hajlandók semmiféle politikai hisztériák kedvéért megváltoztatni, — fejezi be a röpirat. Az országgyűlés tagjaihoz A Magyar Országgyűlési Almanach szerkesztősége (szerkeszti: dr Vidor Gyula) ezen az úton is felkéri az országgyűlési képviselőket, hogy — ha eddig még nem tették — küldjék meg életrajzuk, közéleti pályájuk adatait és fényképüket a Magyar Országgyűlési Almanach ezer!.: V., Bajcsy Zsilinszky E.- i út. 5-i címre. . ... ... "