Magyar Nemzet, 1947. december (3. évfolyam, 274-297. szám)

1947-12-25 / 294. szám

jtiiwwsuaxiw i­­• ) / jm mf p EJT A r:„ wlfFJIH­­“•=■ *• 1T EUgT J Ifi i i\7Umi\7 1­ TM '• ***• Béke és Jóság írta: Parragi György Ha valamely csodás beavat­kozással meg lehetne szavaz­gatni az emberiséget, mondja el vagy írja meg, mit szeretne legforróbban karácsonyi aján­dékul 1947 karácsonyára, bizo­nyára ez a két szó alkotná a túlnyomó többség válaszát: igazi békességet. Békét a nem­zetek, békét a társadalmi osz­tályok, békét a politikai pártok is békét minden ember között. Az igazi békére úgy emlékszünk vissza, mint gyermekkorunk el­süllyedt, boldog szigetére,­­ az elrepült kék madárra, amelyet hiába várunk vissza. Pedig a külső jelek tolakodó módon akarnak meggyőzni bennünket arról, hogy itt a béke, nincs semmi okunk fáj­dalmas nosztalgiára, szívünk nyugtalanságára, lelkünk há­borgására. A körutak fényrek­lámjai káprázatosabbak, m­it valaha, a kirakatok roskadásig tele vannak hazai és tengeren­túli árukkal. Narancs, kaviár, csokoládé hirdeti, hogy már nincsenek áthatolhatatlan kínai falak, legfeljebb vámfalak, amelyek azonban nem lehetnek olyan magasak, hogy az új­gazdagok meg ne fizethessék a luxuscikkek behozatalát. A fő­város és a vidéki városok leg­többje ragyogó kivilágítással hivalkodhatnak. Nincs elsötétí­tés, nem hangzik fel többé a szirénák vijjogása. Több és fé­nyesebb autó szalad az utcá­kon, mint a háború előtt. Béke van tehát, mindez legalább is ezt bizonyítja. És mégis a szívünk nyugta­lanságát, a lelkünknek áhítozá­­s­át nem tudja eloszlatni e sok külső látszat. Az eszünk el­hiszi, hogy a nemzetközi jog papírszabályai szerint béke van, de a szívünkben még sincs béke. A levegőből eltűntek a bomlgvető rajok és újra át-*­engedték a téli atmoszférát a vadludaknak, de mégis úgy érezzük, hogy a légkör még nem tisztult meg teljesen a háború miazmáitól. A fényreklámok színes fény­­áradatban fürdetik a budapesti estnket, de a szeretet és a béke mécsesei csak­­sápadtan imbo­­lyogna­k, fénykévéjük csak kis foltokat világít meg. A háború alatt kifosztot­ák a kantár-­,­ aranyló mézét és viaszát. A sze­retet virága*f @lleg. asi.o­­ u a gyűlölködés zúzmarája és ne­hezen nyílnak az új virágok. Honnan gyűjtsék hát egybe az új mézet, az új viaszt, amely szükséges a szeretet mécsesei­nek táplálására. Az új élet, a fizikai újjáépí­tés diadalmas himnuszát zengik az autókürtök, a száguldó villa­mosok csilingelése, a gyári szi­rénák, azonban ritkán jut el az emberi szívekhez a békét és meggbékélést, szeretetet hirdető csicsi harangszó. Pedig sem­­i után sem vágyó­dik annyira a meggyötört em­beri lélek, a megtört,a vérző em­beri szív, mint az igazi békére. Ezt sóvárogja a nemzetközi Politikéban, ezt szeretné a ha­zai politikában és ezt a békét ál­ozza a maga külön belső világában is. Ez a vágy különösen kará­csony táján tör fel az emberi­ség leültéből él önállhatatlan ős­­erővel. Ez a vágy ilyenkor úrrá lesz azokon is, akiknek szívét a közömbösség hideg páncélja burkolja, azokon is, akik már elvesztették hitüket, akik a lehetetlen kétségbeesés áldoza­tául estek, akik reménytelenül vagy lehegő, gonosz bosszú­vággyal vannak már csak tekin­teni a hó­nap elé. A karácsony nagy csodája abban van, hogy a felnőttet, a kiábrándult, csalódott, kite­­v­esz­tett, cinizmusában megrög­zött felnőttet is vissza tudja, varázsolni gyermekké, hivő, csodákban hivő, csodákra váró re­timis­­ gyermekké, aki úgy érzi, hogy az élet még tartogat tárnára ajándékokat, igazi bé­kességet, belső megtisztulást és t­szta örömöket. A karácsony­nak ez a varázsa, belső fénye a betlehemi éjszakából szárma­­zik. Földöntúli fény ez, amely nem múlik el soha. Lekísért bennünket az óvóhelyek mély­­ségébe, a börtönök celláiba, a koncentrációs táborokba és a mai nehéz életünkben is újra felragyog. Az isteninek és az emberinek misztikus­ ölelkezését jelentette az a csodálatos éjszaka. An­gyalok és pásztorok áldoztak a megtestesült igének. Pusztai pásztortüzek és mennyei fényes­ség találkoztak. Az ég és a föld nagy összeborulása a kará­csony. Mait a fenyőfából az illatos gyanta, úgy gyöngyözik ki az emberi lélekből a jóság és a békesség a karácsonyi hangulat varázsa alatt. A go­noszság démonai visszavonul­nak és elhallgatnak, amikor felzendül a karácsonyi glória. A szemeidben felcsillannak a régi, tiszta könnyek. Az arco­kon a régi gyermekkori izga­lom rózsái virágoznak ki és a szív kitárja magát szeretetre, megbocsátásra és megbékélésre. Milyen kár, hogy a kará­csonyi csoda oly rövid ideig tart, hogy a karácsonyi béke és hangulat­­ oly gyorsan elillan, hogy az embertestvériesség ér­zése az ünnep emultával ismét elfakul. A karácsony szent bé­kéjét csakhamar felváltja a mindennapi kenyérért való élet­halálharc, a cselszövőkkel, a gyűlölködőkkel, a démonokkal való­­szünetlen küzdelem. Pedig nem i­s volna olyan lehetetlen a karácsonyi Treuga Deinek, Isten békéjének prolon­gálása. Csak , el kellene a világ­nak határoznia magát arra, hogy nem hallgat többé a köz­tünk kísértő Gonosznak béke­­bontó, gyűlölködést szító, irigy­séget elhintő jelszavaira és in­­cselkedéseire.' ’ Nem szabad el­­hinnünk, hogy az emberiségnek nincs más választása, mint az atombomba vagy az örökös bi­zonytalanság, nyomorúság, testi és lelki szolgaság. A béke meg­teremtése éppúgy az emberek akaratától függ, mint a háború rémségeinek f­elszabadítása. Ahogy a háború nem kozmikus kata­sztrófa, mint egy vulkán ki­törése vagy valamely föld­rengés, hanem az emberi ön­zés, nagyravágyás, gőg, kapzsi­ság eredménye, éppúgy a béke helyreállítását sem a felsőbb hatalmaktól kell ölhetett kezek­kel várnunk, hanem magunknak kell kiharcolnunk, hacsak eszte­lenül bele nem akarunk ro­hanni Hiroshima sorsába. Békét azonban nem lehet gyűlölettel teremteni, sem pedig a rossznak, a nyomorúságnak, az elnyomásnak állandósításá­val, sem pedig a hatalmi esz­közök fitogtatásával és mérték­telen módon való fejlesztésével. Az, aki 1947 évvel ezelőtt , a betlehemi istállóban megszüle­tett, két nagy ajándékot hozott az emberiségnek: a békét és a jóságot. Földi életének drámá­ját mennyei dallam kíséri végig: „Békesség a földön a jóakaratú embereknek! — Békesség nek­tek ... Szeresd felebarátodat.. Ez a nagy krisztusi program, amelynek megvalósításában m­in­­denknek közre kell működnie, hogy a földre visszatérhessen a jóság és béke. Ehhez neki kel­lenek hadseregek, atombombák, rakétalövegek, nem kellenek emberáldozatok, nagy szavak. Übermenschek, heroikus gesz­tusok. A Betlehemben született Esz­mének legbelsőségesebb meg­értője, hirdetője és követője, Assisi Szent, Ferenc élete pél­dájával bizonyította, hogy a béke megteremtéséhez nem volt szüksége zsoldosokra, körmön­font diplomatákra, csak tiszti és alázatos emberi szívre, jó­­ságos szavakra és példamutató szeretetre. Egy a m­unkhez Ha­sonló nyugtalan, bizonytalan, háborús és polgárháborús ve­szedelmekkel teli kornak volt a gyermeke, amelyben minden vitát fegyveres­­erővel, polgár­­háborúval, vérpaddal intézten el. Még az egyházon belül is véres harcok dúltak, nemcsak a világi hatalmasságok között. Ebben a féktelenül gyűlöl­(F­oly­tatása a 2. oldalon) Vatikánvárosból jelentik. A vatikáni rádió szerdán dé­előtt 11 órakor közvetítette XII. Pilis pápának a világ né­peihez intézett karácsonyi üze­netét. A Szentatya beszédének be­vezetőjében hangoztat­ó, hogy a karácsony hagyományos szent ünnepén sem akarja szem elől téveszteni az európai helyzet sár­osságát. Emlékeztetett mult­­évi karácsonyi szózatára és hangoztatta, hogy az akkori ag­godalmai ma már kétségte­ln és letagadhatatlan valósággá váltak. Ennek következősé­­yei binthatatlanok és kiszámítha­­tat ar.pl­. A háború illáus éhekben nél­külözések, nyomor, megalázta­tások, üldöztetések zúdultak nemcsak Európára, hanem az egész világra. Itt a pápa meg­említette a megkínzott Kína szörnyű helyzetét is. Az emberi­ség tehát igen messze van az igazi békétől, a harmónia, az egyensúly és az igazság új rendjétől. Az egyenetlenség, a viszályok szülei már-már örven­deznek annak a gondolatnak, hogy közeledik az ő órájuk. Óriási szakadék tátong Betle­hem erkölcsi gazdagsága és a Krisztustól eltávolodott emberi­ség testi-lelki nyomorúsága közt. A keresztények egy része fel­ismerte a krisztusi eszme fé­nyét és ezek képesek is ezért az eszméért felemelkedni a fiyőzelmes heroizmusig — má­sok viszont a középszerűségbe, a kislelkűségbe süllyedve óva­tosak és habérók lettek. Már­pedig most Utáni harcra van szükség a gyűlölet és a romlás angyala ellen, a széthúzás szel­leme ellen, amely elválasztja az embert az embertől. Mindazo­kat, akit hajlandók erre a hősi ellenállásra, a jóakaratú embe­reket hatalmas testvéri szövet­ségbe kell tömöríteni, amelynek megalakítására már a betlehemi üzenet hívta fel az emberiséget A pápa abban látja a mai idők legnagyobb baját, betegsé­gét, hogy hiányzik az emberek­ből az őszinteség és egyesek a hazugság, az árulás, a fenyege­tés klasszikus fegyvereivel of­­fenzívába kezdtek és a modern technika minden vívmányát er­kölcsi gátlás nélkül­ felhasz­nálva igyekeznek átalakítani a közvéleményt, hogy politikájuk engedelmes eszközévé tegyék az embereket. Mindenáron győzni akarnak és ezért a köz­életből kiküszöbö­lék az őszin­teséget, a transzcendens Isten­hitet. A pápa rámutatott, hogy a kétezeréves kereszténység meg­adja a lelki élet lényegét és reá­lis alapjait. A betlehemi kisded üzenetének álarca alatt a világ Megváltójának modern utánzói mindent elkövetnek, hogy elrejt­sék valódi céljaikat, hogy min­denáron megszerezzék az ural­mat és lépésről-lépésre elnyom­ják az emberi méltóságot és sza­badságot és megszüntessék a val­lási életet. A pápa felvetette a kérdést, hogyan lehetne létrehozni egy új rendet, amely méltó erre a névre? Hogyan lehetne az igen és a nem, az ellenség és barát, hit és hitelenség közt eltüntet­ni a szakadékot? Az Egyház mindenkor a jóság álláspontját képviselte, a tévelygőkkel szem­ben is, de isteni Alapi­ójához híven hangoztatja, hogy aki n­ncs velem, az ellenem van. Ezért le kel­l leplezni a bárány­­bőrbe bújt farkasokat. Pius pápa ezután rátért arra, hogy a világ ma két szemben­álló tábora oszlott. Az egyház nem ismer különbséget fajták, népek és nemzetek­ közt, felette áll­­ a nemzeti tömböknek és bármilyen időleges t­ö­tézet­nek. Az egyház számán­ egy kérdés van: Krisztussal vagy Krisztus ellen. A pápa azután megemlékezett arról a tragikus paradoxonról amely az emberiség kettészaka­dásában rejlik és ezt korunk legnagyobb átkának nevezte. Hangoztatta, hogy gigantikus fal emelkedik az igazi béke út­jába. Megemlékezett arról, hogy a nagyhatalmak londoni értekez­lete szétoszlott, anélkül,­ hogy a béke fe­l vezető úton akár­csak az alapvető­ kérdésekben is meg tudott volna egyezni. A zsákutcából kivezető egyetlen út: vissza kell térnünk az igaz­ság ká­tuszához és az őszinte­ség gyakorlásához! El kell hagyni a hazugság és a fenye­­getődzés stratégiáját. Meggyőződése szerint senki, bármilyen párthoz vagy társa­dalmi réteghez taroznék is, nem akarhatja, hogy a jelen és a jövő a hazugság, a fenyegetés, az emberi szabadságjogok el­­tiprása és az erőszak politiká­ján épüljön fel. Holnap ünnepeljük annak szü­­letését, aki az igazság és a sza­badság fényét hozta a világnak és erre soha nem volt nagyobb szükség, mint éppen ma. A pápa imával fordult a Megváltóhoz. Aki azért jött a földre, hogy út, igazság és é­sz legyen, világosítsa meg az igazság fényével a népek vezetőinek lelkét, hogy­ megtalál­juk az úta­t a betlehemi békéhez. Emlékeztetett a Szentatya ar­ra, hogy azok, akik a háborút meg akarták nyerni, minden áldozatra készek voltak, m­ég a­ demagógia áldozatára is. Most azoknak, akik meg akarják nyerni a lelk­t, készen kell lenniök nem csekélyebb áldo­zatokra. A második világháború ször­nyű pusztításait jogos felhábo­rodással fogadta az emberiség, de ugyani­gen felháborodással kell visszautasítani a háború utáni megtorlások és bosszú­állások erkö­lsi n­hilizmirjét. Az erkölcsi nihilizmus politiká­jának szerzői és végrehajtói elsősorban felelősek a világ mai nyomorúságáért. Ezek megsértik a legalap­vetőbb emberi jogokat, amikor a megtorlást ártatlanokkal szemben is alkalmazzák. Ki csodálkozhatnék azon, ha mél­tatlanságot kelt az embertelen­ségnek a­­ másik részről történő alkalmazása. A világ sorsát csakis egy bölcsebb és széle­­sebb látókörű politika javít­hatná meg. Az új világháború­­ réméről megemékezve, a pápa hangoz­tatta, hogy az ő imái a békéén szállanak Isten felé, mert az Egyház csakis békés eszközök­kel harcol céljaiért. Az embe­riség csak úgy lábozhat ki ebből a mostani válságból, ha a széthúzás erőt a testvériség szelleme várja fel. A pápa éppen ezért a kará­csonyi ünnep alkalmából fő hí­vást intéz az egész emberiséghez, hogy fogjon össze a testvéri megértés szellemében, nehogy az önző szenvedélyek orrá váljanak a józan ész felett, az erőszak a megértés felett és az egyéni ér­ték­ek a közjó felett. Az Egyház anyai szeretettel k­eb­ére ölel minden népet a nemzeti és nem­zetközi viszályok közepette is. A nemzeteknek le kell küzde­niük a beteges túlérzékenységet és nem szabad eltúlozniok va­lóságosnak képzelt jogaikat és igényeiket, mert ha ez be nem­ következik, akkor megkezdőnk mindenek harca mindenki ellen. A Szentföld, a kereszténység bölcsője, amelyhez annyi ke­gyeletes érzés fűződik, most kettészakítva, véres viszály színterévé vált . Az új háború sebei még be sem hegedtek és máris új ba­jok sötét felhői jelentek meg az emberiség egén. Csak az em­beri testvériség győzelme fordít­hatja meg a vilá­got és hozhatja meg a megbékélést. A közvéle­­métív adja bizonyítékát való­ban emberies gondolkozásának a poltika terén is. A pápa újból megbélyegezte a hazugság módszereivel dolgo­zókat, az egyéni és vallásos élet szabadságának módszeres elnyomását. A Szentatya azután u­alt arra, hogy Rómában, Szent Péter székhelyén sohasem­ dúltak o van heves v­szályok és nem volt soha olyan erős a hitetlenség táz­adása, mint ma. Eljött az ideje annak, hogy megvédjük az Urbs-ot, amely az antiknál méltóbb új kultúrát adott az emberiségnek és hogy ebben a városban méltóan ün­nepelhessük meg a közelgő Szentévet. Mind e bajok ellenére, a pápa reményt és bizalmat kö­vetel híveitől. Újból sürgette a jóakaratú emberek összefogá­sát, hangoztatta, hogy elérke­zett az ő órájuk. Emlékeztetett arra, hogy 300 évvel ezelőtt, 1648-ban a har­mincéves háború után végül győ­zedelmeskedett a béke üzenete. Annak a reményének adott kife­jezést, hogy 19-ig is gyógyulást hoz a súlyosan sebesült Európa és a világ számára. Tildy Zoltán köztársasági el­nök fogadta a Magyar Távirati Iroda munkatársát és a kará­csonyi ünnepek alkalmából hosszabb nyilatkozatot tett. Az elnök a többi között ezeket mondotta: A vallásról — Jól tudom, hogy vannak, akik csak azért helyezkednek szembe az idő diktálta hala­dással vagy azért húzódnak félre, mert valami olyan érté­ket féltenek a megszületőben lévő új világtól, amelyről le­mondani számukra az élet ér­telméről való lemondást je­lenti. Talán a legnagyobb réteg val­ásos hitét s a hit szabad gyakorlását félti egy haladot­tabb gazdasági, társadalmi és politikai rendtől. Pedig annak az új rendnek, amit fel aka­runk építeni, belső tartalma igazi és mély humanizmus, amely a szolgaságból, megalá­­zottságból és nyomorúságból ki akarja emelni az embert s ez a humanizmus tiszteletben tartja mindenkinek a belső vi­lágát, nem akarja boldogta­lanná tenni az embert azáltal, hogy m­ég több jogot, biztosabb kenyeret ad az egyik kezével, elvegyen valamit, ami széles ré­tegek számára, azok őszinte meggyőződése szerint, az élet egyik legdrágább javát jelenti. A magyar demokrácia például te­dig számtalan gyakorlati bizonyítékát adta annak, hogy nem kívánja érinteni senki valásos meggyőződését s nem­hogy akadályozza, de segíti az egyházaknak a hitélet terüle­tén végzett munkáját. — Természetesen nem néz­heti, nem fogja elnézni szó nélkül azt, ha egyházak és egy­házi funkcionáriusok a vallási hátasokkal mozgatható erőket a hitélet területéről át akarják vinni akadályozó tényezőként gazdasági és politikai területre. Az egyházak vallásos meggyő­ződésű, hívő emberek példát­­adó, kötelességteljesítő, önzet­len élzetén keresztül komoly ha­tással lehetnek demokráciánk szellemének fejlődésére, de ne jelentkezzenek hatalmi szerve­zetként egy letűnt világ vissza­kozásának szándékával. Az iga­zi hivatásuknak élő egyházak s a demokrácia között lehetséges és kívánatos is az igazi béke és gyümölcsöző együttműködés A vallásos, hívő ember pedig nyugodt lehet: az a világ, amely felé törekszünk, nem tesz ellen­tétben az ő hitbeli meggyőző­ Végül apostoli áldását adta elsősorban a betegeknek, a bá­nattól és a komortól sújtottak­nak, a szegényeknek, a munka­nélkülieknek, a hajléktalanok­nak, az éhségtől és hidegtől szenvedőknek, azoknak, akik saját vagy mások hibájából el­veszítették szabadságukat, csa­ládjukat és hazájukat, a hadi­foglyoknak, a menekülteknek, a hontalanoknak, valamint a vallásukhoz való hűségükért börtönnel, kínzással és halállal fenyegetetteknek, főképpen az ilyen papoknak. Huszonhárom spanyol érdekében közbelépett a pápa Vulkánvárosból jelenti a Reuter Iroda. Mint a római rádió jelenti, XII. Pius pápa a spanyol kor­mánynál közbelépett a spanyol földalatti mozgalom 23 halálra­ítélt tagjának megmentésére. A­­­alálraítéltek között 7 nő is van. (MTI) élésével. A Forradalmi átalakulások idején az persze természetes, hogy egyesek egyéni érdekei sérelmet szenvednek. A földre­form például csak úgy vollt keresztülvihető, hogy egyszeri­ radikális intézkedéssel meg­szüntettük a nagybirtokot. Ez az intézkedés különösen az 1076 ezer holdon felüli nagy­birtokos egyéni érdekét sér­tette; egy olyan rétegét, amely még a legutóbbi időkig is szemben állott minden fejlődés­sel és megakadályozta az égető, magyar földkérdés evolúciós megoldását De azokhoz, akik­hez eljut ennek a számban ki­csiny rétegnek méltatlanko­­tlása és panasza, el kell jut­tatni­ annak a 650 000, eddig szinte minden életlehet­őségt­ől megfosztott parasztcsaládnak örömujjongását, amely s amelynek ősei századokon ke­resztül kitaszított szolgákként állottak, föld után sóvárogva, a gőgös úri kastélyok kapui előtt. Ha a nemzet, a haza, a nép sorsát mérlegelve ítéljük meg ezt a problémát, egy pil­lanatig nem lehet vitatkozni afölött, hogy melyik helyzet az igazabb, az erkölcsösebb, a régi-e, vagy az, amit a magyar demokrácia teremtett. Ugyanígy áll ez a kérdés a monopoltőke bástyái s az ipari munkásság között is. Mérlegre — Demokráciánk a magát hallatlan erőfeszítései közepette, amikor fizikai és szellemi dol­gozói példa nélkül álló önmeg­tagadással és hősiességgel vég­zik az országépítés munkáját, joggal elvárhatja a becsületes tárgyilagosságot s azt is, hogy a részletek bírálgatása mellett, vagy ehelyett, nézze meg min­denki és tegye mérlegre ennek a munkának az egészét. Aki ezt maga szi, annak látni­­ kell, hogy e demokrácia, a szabad­ság inspiráló hatása alatt a ma­gyar nép dolgozó rétegei ,‘zinlo c.«j.'l'ikat műveltek. N*«u k -á­■ i. többet a hitetlenektől s.ta kétségeskedökről, csak hasonlít­sák össze, hogy honnan jöttünk s ma hol tartunk. Ez az egyesek­ által még mindig kürti­­ztatott vagy meg nem értett új magyar világ épített, alkotott, sebeket­ gyógyított s minden erejét lábá­ba vetve, küzd embermilliók jobb sorsáért. S közben — mint ezen a karácsonyon is — szere­tettel nyújtja kezét az elesellek &**■- - ■ a . .....1 A spfspíi megrázó karácsonyi üzemet© a világhoz A köztársasági elnök nyilatkozata 4 . Megalakult a görög ellenkorm­ány Athénből jelenti a Reuter. Görög kormánykörök jelen­te­ték, hogy Marcos tábornok szabadharcos főhadiszállásának rádiójelentése szerint, megala­kult a görög ellenkormány. A kormány feje Marcos tábornok, tagjai is volt ellenállási vezetők, valamint a görög kommunista párt vezetői. (MTI)

Next