Magyar Nemzet, 1949. július (5. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-14 / 161. szám

1949 július 14. Kép egy kisipari szövetkezetről A Kahnán-utcai Papíráru Ké­szítő Kisiparosok Termelő Szö­vetkezetének helyiségeiben ép­pen most fejezik be a munkát. A gépek zaja elhal, a munkások az öltözőbe sietnek. De ma dél­után a munka végeztével nem hagyják el az üzemet, hanem összegyűlnek — mint minden héten —, hogy részt vegyenek a szövetkezeti taggyűlésen. En­nek a taggyűlésnek, amelyen munkavállaló és kisiparos egy­aránt felszólal és megvitatja a szövetkezet ügyeit, különös je­lentősége van, mert ezen a gyű­lésen számolnak be a szövetke­zet féléves eredményeiről. Fél évvel ezelőtt kilenc kisipa­ros és hét volt munkavállaló állt össze, miután tudatára éb­redt annak, hogy a termelést racionálisabbá tudják tenni, ha szövetkezetbe tömörülnek. Be­látták a szövetkezés előnyeit, hogy közösen sokkal többet, jobbat és olcsóbban tudnak ter­melni, mint kü­lön-külön. Taggyűlés­es üzemben — A nagyvállalatok a kisipa­ros bőrét lenyúzták — mondja az egyik szövetkezeti tag —, a kisiparos ki volt szolgáltatva a kapitalisták kényének-kedvének. Ma standardírozott minőséget készítünk és a kormányzat min­den segítséget megad nekünk. Csak a fele hasznot vesszük ki a szövetkezetből, a haszon má­sik fele tartalékban marad. A kisiparosságnak pedig mindig az volt a baja, hogy nem volt tartaléktőkéje. Amíg a taggyűlés megkezdő­dik, érdekes újításokról számol­nak be a szövetkezeti tagok. Dudás Sándor ügyvezető az ele­mi iskolai füzetek gyártásánál újfajta eljárást dolgozott ki, amely szerint ugyanannyi pa­pírból 16 füzet helyett 18 füze­tet állítanak elő. Solti János az úgynevezett levélrendező előál­lításánál 75 százalékos időmeg­takarítást ért el. De még szá­mos más újításon dolgoznak, amelyek hatalmas idő- és pénz­megtakarítást jelentenek. Az üzem hátsó részében gyűl­nek össze a szövetkezeti tagok, kisiparosok és munkavállalók, hogy közösen beszéljék meg a Szövetkezet problémáit. Érdek­lődve ülik körül a hosszú asz­talokat, látszik rajtuk, hogy ami most következik, az mindnyá­juknak szívügye. Mindegyikük saját tulajdonának érzi a szö­vetkezetet, amely munkát, meg­élhetést nyújt. A taggyűlésen beszámolnak arról, hogy félmil­lió forintos termelési szerződést kötöttek az IBEL-lel, amelynek következtében a szövetkezetet hosszú ideig ellátják mun­kával. Aztán arról beszélnek, hogy megkezdték az irkák gyár­tását, ami lehetővé teszi, hogy ebben az iskolai évben a tanu­lók idejekorán füzethez jussa­nak. Az eredmények Solti János tart kis előadást ezután a szövetkezeti politikáról s ebben kifejti, hogy a felszaba­dulásig a szövetkezete­k­nett csak a neve volt szövetkezet, de lé­nyegében a szövetkezeti gondolat legminimálisabb tényezőit is nél­külözték. A tagoknak neo­ volt beleszólásuk az ügyvitelbe, míg most minden egyes tag — kis­iparos és munkavállaló egyaránt — teljes betekintést nyerhet a szövetkezet ügyeibe. A munka­teljesítmény dominál és nem az üzletrész. Lentről felfelé indul ki a kezdeményezés, a vezetés és az ellenőrzés. Azután az eredményekről be­szél, többek közt arról, hogy a többtermeléssel sikerült elérni, hogy például a levélrendező árát 3 forinttal tudták csökkenteni. De beszél Solti János arról is, hogy egyes szövetkezetekbe ipari felforgatók furakodtak be, velük szemben ébereknek kell lenni, ezeket az öncélú elemeket, akik­nek kapitalista elveik varnnak, el kell távolítani a termelőszö­vetkezet­ekből. Dudás ügyvezető a félévi ered­ményeket ismerteti, amelyeknek felsorolása meghaladná egy ri­port kereteit, de beszámolójából, mint az OKISZ ottévő szerve­zője is megállapította, az újság­író azt a következtetést vonja le, hogy a szövetkezet jól dolgozott. Többet és olcsóbbat nyújtani, ez csendült ki az ügyvezető beszá­molójából és ezt a jelenlevők valamennyien magukénak vall­ják és átérzik. A gyengeelméjű gyermekekből dolgozó embereket nevelnek a Gyógypedagógiai Intézetben Mi, budai lakosok, akik itt élünk az Alkotás­ utcai Vörös­kereszt-kórház környékén, na­ponta elhaladunk két iskola­­szerű épület mellett. Vidámnak látszó gyermekcsoportok ját­szadoznak, kergelődznek a kert­ben. Mintha a saját családi körünkhöz tartoznának. Pedig aki közelebbről veszi őket szemügyre, hamarosan elszomo­rodik: csupa gyengeelméjű, furcsa nézésű, mozgású gyermek népesíti be ezt a szomorú inté­zetet Jelenleg számuk csekély, mert nyári vakációzás van itt is, de téren a rendes tanítás idején nagyszámú beteg és részben csenevész gyermek­­palánta lakik itt, akiket meg­ható emberbaráti,pedagógiai munkával ment meg a demo­krácia a társadalom számára. Megtudjuk, hogy ép mostaná­ban ünnepli az intézet fennállá­sának félévszázados évfordulóját. Egy Frimm Jakab nevő tanító alapította. Az ostrom alatt az intézet majdnem romba dőlt, a Demokrácia itt is teljesítette hi­vatását és az ország vagy 3—4000 gyengeelméjű, nagyrészt szegény­sorsú gyermeke számára, ú­jra fel­építette a Gyengeelméjűek Inté­zetét. Évenként csaknem 400.000 forintot áldoznak erre a célra. MIT MOND AT. IGAZGATÓI Az intézetben 20 tagú ápoló és oktatókar végez meghatóan nemes emberbarát munkát. Bárczi igazgató így vázolja a nevelés módszerét: 7—12 éves korban neveljük a gyengeelmé­jű gyermekeket. Olyanokat, akik környezetük és az iskola szá­mára elvise­letetlenek, nem szobatiszták, nem beszélnek, süketnéanak. Szellemi hiányos­ságuk oka: vagy öröklés, agy­betegségek, járványos betegsé­gek utóhatásai st­b. A gyenge­elméjű gyermek egyáltalán nincs tisztában a legelemibb fo­galmakkal, még testrészeit sem ismeri, nincs tudatában azok rendeltetésével, rombol, tör és zúz mindent, ami kezébe kerül, rendszerint azonban bambán bámulva maga elé ül naphos­szat tétlenül vagy tépeget-szakít­­gat füvet papírt, azt megeszi. Gyakran öntudatlanul megtá­madja a környezetét és azt ve­szélyezteti. — Amikor idekerül a beteg gyermek hosszas egyéni vizsgá­lattal állapítjuk meg fogyatéko­zásait és ezek okait. A legtöbb idekerülő gyermek még járni sem tud rendesen, erre és a lépcső­­járásra kell mindenekelőtt kiok­tatni. Hosszú és körülményes nevelési folyamat következik. Az első fok: Tud-e a gyermek utá­nozni? Utánzás alapján begya­koroljuk vele a konvencionális mozdulatokat, pld. ülj le, állj fel, megtanítjuk a testrészek al­kalmazására. További nevelési lépések: az értelemfejlesztés, a társítás. Az előbbinek a tükör­­próba a lényege. Ha a gyermek a tükörbe néz, felismeri-e magát izet recept és számos háztaddsi tanácsadó a könyvben, melyet a MAGYAR NEMZET-tel és a SZABAD SZÁJ- jal együtt megkap mindenki negyed évre, ha előfizet havi 24 forintot. A második hónap előfizetésének beküldése után meg­kapja a páratlan sikerű szakácskönyvet. Magyar &Szel avagy bamba marad-e? A tár­sítás pedig abban áll, hogy meg­tanítjuk egyszerű tárgyak, karika, szeg, kavics, golyó, kukorica­szem­ünk. felismerését és meg­különböztetését. Ennek legfelsőbb határa, ha a gyermek már kép­ről is felismeri a tárgyakat. A NEVELÉS MÓDJA — Újabb fokozatok: a jobb és bal fogalmak megismerése. Las­sanként (sokszor 3—4 év múlva) kialakul az első nagy eredmény: a gyermek tud maga enni-inni, sőt később megkezdődhet az is­koláztatás is, megtanítjuk írni­­olvasni, kézügyességekre, ját­szani, sőt sportolni. Természe­tesen ez csak a legelemibb is­meretekre korlátozódik. A neve­lés-oktatás huszas csoportok­ban, családokban történik. A beszédhibákat is gyógyítjuk. Megtekintjük az intézet kert­jét, saját gazdaságát, játszó­terét. Szemügyre vesszük a gyermeksereget. Bizony elszomo­rító látvány. Maj­d minden gyer­mek arcán hordja a fogyaté­kossága, betegsége kifejezését. Egyik-másik, újonnan érkezett még félrehúzódva, szótlanul, mogorván bambán bámul az előtte ismeretlen világba. Egy szelídarcú, fiatal nevelő-tanítónő tart minden gyermeket vigyá­­zó-őrző szemmel. Szomorúan mondja: — Megteszünk mindent értük, persze nem könnyű a hivatá­sunk. Bárczi igazgató még azt mondja:­­ •— Sok év­ pedagógiai mun­ka után egyszerű munkásokat nevelünk, akik felelős vezetők alatt tudnak hasznos munkát végezni, kenyerüket megkeres­hetik. Pl. a kertész vezetése mellett tudnak dolgozni, a szö­­vőmester keze alatt egyszerűbb munkálatokat végezni stb. Egész ember persze, alig tesz belőlük. Nem is ellenállóképe­sek és rendszerint már korán befejezik életüket, mely szá­mukra nehéz, de ezt enyhíteni az intézet és a demokrácia magasztos feladata...» F. I». Magyar-szovjet baráts­ági nap Miskolcon Július 17-én, vasárnap ma­gyar-szovjet barátsági napot rendeznek Miskolcon. A borsodi bánya- és iparvidék dolgozóinak ezrei is részt vesznek ezen a megmozduláson. A Magyar­­­s Szovjet Társaság kezdeményezé­sére az összes tömegszervezetek bekapcsolódnak a miskolci ma­gyar-szovjet barátsági nap ren­dezésébe, amely egyben harcos tüntetés tesz a tartós béke mel­lett is. Nagyvilág. A szovjet kutatók különböző növényi eredetű baktériumölő anyagok vizsgálata közben megállapították, hogy bizonyos növények, elsősorban a fok­hagyma, vöröshagyma és a fenyő tűleveleinek nedvében olyan vegyi anyagok vannak, melyeknek erős baktériumölő íratásuk van. Sassz szovjet ku­­tató kísérletei szerint a száj baktériumflórájában alig , egy percnyi rágás közben előálló vöröshagymanedv hatására a diftéria, vérhasbacillusok, a gennykeltő bacillusok, sőt a tbc kórokozók is elpusztulnak. A Picture Post című londoni lap hosszú tudósítást ír az Ang­liában élő «színesek» helyzeté­ről. Igaz ugyan, hogy hivatalo­san Angliában nem tesznek kü­lönbséget fehér és színes állam­polgárok között, a színesek helyzete mégis nagyon nehéz Angliában — írja a lap —. A gyarmatok fiatalsága illúziókkal telve jött Angliába, hogy itt munkát találjon. A háború alatt beléptek az angol hadseregbe. Az illúziók azonban hamaro­san szertefoszlottak. A színesek nem tudnak munkát kapni. A lakásviszonyok következtében zsúfolt lakásokban élnek, a bé­rek is nagyon alacsonyak. • A svájci szövetségtanács fog­lalkozik egy új nagy alagút megépítésével. Felvetődött az a kérdés, hogy vagy a Mohi Lislán­­con keresztül, vagy a Nagy- Szentbernát-hágón keresztül ve­zetnek egy országutat. • A USA-ban a gazdasági válság már régebben megindult. Holly­woodban már a múlt ősszel je­lentkezett. 1948. végén az ameri­kai filmszínházak forgalma 30 százalékkal csökkent. Hollywood bevétele a felére esett, több film­­vábalzt bezárta­k. A termelőszövetkezetek értekezlete A termelőszövetkezetek kikül­döttei országos értekezletükön a jövedelem-elosztás és tartalé­kolás kérdését tárgyalták. Az értekezletet Keresztes Mihály ál­lamtitkár nyitotta meg, aki han­goztatta, hogy a termelőszövet­kezetek kezdeti nehézségeit le kell győzni, mert az eredmé­nyek, amelyeket eddig is el­értek, bizonyítják, hogy úttörő munkát végeznek. Példát kell mutatniok, hogy a dolgozó pa­rasztok a termelőszö­vetkezeti gondolattal megbarátkozzanak. Berend József főosztályvezető a mennyiség és minőség fokozá­sáról beszélt és hangsúlyozta, hogy a munkaegységekkel való számolás biztosítéka annak, hogy mindenki munkája sze­rint részesülhet a termés ered­ményeiből. Ezután a kiküldöttek a műn­­erőhiány kérdéséről beszéltek és hangoztatták, hogy belterjes gazdálkod­ásnál több munkaerő­­re van szükség. Nagy­­Józsefné a nők­­ mun­kájáról beszélt. A sima­sági csoport 18 mázsás búza és rozs átlagtermésről számolt be. Gyöngyös—Encepusztán a rozs próbacséplése 17 mázsát jelzett. Az értekezleten határozatot fogadtak el, mely szerint a szövetkezeti nagyüzemek már most félreteszik a jövő gazda­sági év termelésének biztosítá­sához szükséges terményeket és a költség fedezésére szolgáló összegeket. A jövedelmet a munkateljesítmények szerint igazságosan osztják szét éspedig úgy, hogy aki többet, vagy jobban dolgozott, az többet kapjon. Magyar írók a Milyen utat tettek meg a magyar írók a Szovjetunió szel­lemi életében? Ezzel a témával foglalkozik Radó György érde­kes munkája, az Adyékok a magyar irodalom orosz biblio­gráfiájához. Bocsássuk előre minden kése­delem nélkül: úttörő munkáról van szó! S így kétszeres érde­me a szerzőnek, hogy az út­törő munka jól sikerült. A szerény című tanulmány, amely rendkívül fontos szerepet kap a magyar-szovjet kulturális kapcsolatok elmélyítése terén és lényeges adatokkal gyarapítja a magyar irodalomtörténetnek az emigráns írókkal fogl­alkozó részét, három főcsoportra osztja anyagát. Az első főcsoport Pe­tőfi műveinek orosznyelvű for­dításait tárja elénk. A második főcsoport a magyar emigráns írók szovjetúm­óbeti működésé­ről tájékoztat bennünket. A har­madik főcsoport a magyar írók egész sorának orosz fordításait foglalja össze. Petőfi költeményeinek orosz­­nyelvű átültetései arról tanús­kodnak, hogy a cári uralom idején csak a szerelmi lírikust, a magyar táj és a magyar ala­kok festőjét ismerhette meg az orosz nép. De nem tudhatott arról, hogy Petőfi a szabadság, a köztársaság és a világforrada­­lom költője volt. Csak a Szov­jetunió műfordítói mutathatták meg az orosz népnek Petőfi igazi arcát és jelentőségét. Attól kezdve pedig­­— írja Radó György —, hogy Hitler Magyar­­országot szovjetellenes háború­ba sodorta, a szovjet műfordí­tók Petőfivel bizonyították be olvasóiknak, hogy az igazi ma­gyar nép nem azonos a táma­dókkal, hanem becsületes, ha­ladó és szabadságszerető. A Szovjetunióban A kutyák dal és A farkasok dala című Petőfi-verspárt és az Akasszá­tok fel a kirágokat! című nagy politikai verset fordították leg­többször oroszra. Radó György orosz Petőfi-bibliográ­fiája egyéb­ként 239 különböző vers és 8 prózai mű 389 kiadását tünteti fel. Petőfi költészetének tehát erős visszhangja volt és van a Szovjetunióban! Az oroszra fordított magyar irodalmi alkotások sorában kü­lön fejezet illeti meg azoknak az íróknak alkotásait, akik Szovjetúnióban 1919-től 1945-ig­, a fasizmus ül­dözései elől abban a Szovjet­­únióban találtak baráti mene­dékhelyet, ahol a szocialista ál­lam alkotmánya külön szakasz­ban biztosítja a baloldali politi­kai üldözöttek befogadását. A magyar szerzők szovjet­­úni­óbeli bibliográfiájában első helyen Hidas Antal szerepel 96 művel, utána Zalka Máté követ­kezik 77 és Madarász Emil 58 alkotással. Megtaláljuk a továb­biakban Illés Béla, Balázs Béla, Gábor Andor, Görgey Sándor, Háy Gyula, Kassai Géza és Lá­nyi Sarolta orosz nyelven meg­jelent műveinek jegyzékét is. Az Egyéb magyar szerzők orosz fordításai című részben Abe­ János, Ábrányi Emil, Ady Endre, Arany János, Babits Mi­hály, Berzsenyi Dániel, Csoko­nai Vitéz Mihály, Eötvös Jó­zsef, Gyulai Pál, Hans Habe (Békessy János), Herczeg Fe­renc, Jókai Mór, Kaffka Margit, Kassák Lajos, Keleti Artúr, Kisfaludy Károly, Kisfaludy Sándor, Kiss József, Lengyel Menyh­ért, Madách Imre, Mik­száth Kálmán, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Nagy Endre, Porzó (Ágai Adolf), Rákosi Viktor, Reviczky Gyula, Szabó Endre, Szabolcsk­a Mihály, Tom­pa Mihály, Tóth Kálmán, Vár­nai Zseni és Vörösmarty Mihály verseivel, prózai írásaival talál­kozunk. Érdekes kultúrtörténeti meg­állapítások vonhatók le a meg­jelent művek évszám szerint történő csoportosításánál. Ady Endre versei, például, csak a szovjet forradalom után juthat­tak el az orosz néphez. A cári Oroszországban Lengyel Meny­hért volt a magyar színműírói és Herczeg Ferenc a magyar novellaírói «favorit]. Radó György tanulmánya vé­gén megtalálhatjuk az orosz ne­vek és szavak helyes magyar átírásának, valamint a magyar nevek a szavak megfelelő orosz átírásának táblázatait. Ez igen lényeges, hiszen az orosz nevek és szavak magyar átírása körül egyelőre meglehetős összevissza­ság uralkodik! Teljesen egyetértünk egyéb­ként az Adalékok a magyar iro­da­lm orosz bibliográfiájához szerzőjével: «Mennyi élet, meny­nyi emberi elem van a száraz bibliográfiai adatok mögött!» A szocialista munkaversenyek nagyszerű eredményeit lárja elsüli a VÁROS és FALU TALÁLKOZÓJA a wapesli Renizelközi Őszi Vásár 1949 SZEPTEMBER 16 - OKTÓBER 2 Részletes felvilágosítást ad az Árumintavásári és Kiállítási Rt. Budapest, VI. Szegfű­­ u. 6. sz. alatti irodája és a városligeti _________ staft BWE i­nfiahunyadvár)............ ­A Petőfi-ünnepségekre készül az ország. A főváros, a vidéki városok, a falvak és a ta­nyák népe emlékezik meg a kö­zeli hetekben, hősi halálának századik évfordulóján, arról a Petőfiről, akinek a nevét sokszor ejtették ki parádés összejövetele­ken a múltban is­, de akinek igazi jelentőségét csak ma lehet megünnepelnünk. A múltban olyan korszakok­ban zajlottak le a Petőfi-ünnep­­ségek, amelyek enyhébb vagy durvább formában megtagadták és elvetették mindazt, amiről Petőfi álmodott, vagy amiért Petőfi harcolt. A magyar népi demokrácia azonban a Petőfi-eszmék, Petőfi­­gondolatok gyakorlati megvaló­sítójának vallja magát és így el­mondhatja, hogy­­ 1949-ben Petőfi Magyarországa emlékezik meg Petőfiről, a magyar szabad­ság és a vlágszabadság, a ma­gyar nép és minden szabadság­­szerető nép költőjéről. A magyar népi demokrácia nem egy magános költőt ünne­pel, hanem a nép költője előtt hajtja meg a szabadság lobogó­ját. A magyar népi demokrácia nem a díszkitesű, de félretett, közhasználatból kivont és alapo­san megcenzúrázott Petőfi-köte­­tekből idéz az ünnepi gyüleke­zetek sokaságában, hanem az élő és közkinccsé tett költő köré so­rakoztatja fel Petőfi népét. Ma eljutottunk oda, hogy nem kell többé különválasztanunk Petőfi költészetét és Petőfi poli­tikáját, mint a múltban történt, amikor a hatalom reakciós urai lehetőleg száműzték Petőfi poli­tikai költeményeit. A magyar népi demokrácia ma nemcsak Petőfi verseit te­kinti tulajdonának, hanem Petőfi politikáját is. Petőfi útján já­runk. Petőfi hazaszeretete hatja át a magyar népi demokrácia dol­gozóit, akik csak most tudják, hogy mit jelent a haza, amikor meglelték végre honukat saját hazájukban. Petőfi egészséges, tiszta inter­nacionalizmusa fűti a magyar népi demokrácia millióit, akik — elítélve a kozmopolitizmust —■ úgy szeretik a világ összes sza­­badságravágyó és szabadságért küzdő népeit, ahogy Petőfi Sán­dor szerette őket. Petőfi m­egmutatta az igazi hazafiság, az igazi internaciona­lizmus és az igazi népi felemel­kedés irányát. Azt hirdette, hogy a nép csak akkor lehet a hata­lom biztos birtokosa, ha leszá­mol a nép ellenségeivel. Mennyi szerencsétlenséget okozott az 1848/49-es esztendőkben a ma­gyar népnek, hogy a megalkuvó kormánykörök nem bántak el úgy a régi rendszer lovagjaival, a bűnös múlt visszakövetelőivel, ahogy kellett volna! Petőfi taní­tásai arra intik a magyar népi demokrácia vezetőit és tömegeit, hogy ne engedjék megismétlődni az akkori hibákat és tévedéseket. Petőfi arra tanította­k életé­vel é­s költészetével —a politiku­sokat és írókat, hogy álljanak egyértelműen a nép ügye mellét S. E. Négyszáz könyvet ad ki 1950-ben a szovjet szép­­irodalmi könyvkiadó Moszkvából jelentik. Az Ál­lami Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztőbizottsága megbeszélte 1950. évi munkatervét. A jövő évben összesen négyszáz szép­­irodalmi könyvet adnak ki 37.100.000 példányszámban Har­mincöt kötetben kiadják Gor­­kij összes műveit, ebből már az 1949. év folyamán megjele­nik négy kötet. Szovjet írók művei 71 könyvvel, 8.330.000 példányszámmal szerepelnek a jövő évi munkatervben. Így megjelennek Alexej Tolsztoj művei 15 kötetben és Novikov művei négy kötetben. A szövet­séges szovjet köztársaságok és a népi demokratikus országok irodalmi műveiből is sok kerül kiadásra. Ezenkívül tíz kötet­bsen kiadják Theodor Dreiser tizenkét kötetben Ba­zac és hat kötetben Romain Rolland mű­veit. Két világ összecsapása egy család életén belül Főszereplők: ZSAKOV és SZMIRNOVA ROYAL APOLLO - LLOYD SEJBALOVA, PETROVICKA és BORAC Uránia - Décsi - Átrium - Atya - Adria - Táncsics - Kispest - P.-erzsébet - Újpest Elfordul szerelmesétől, mikor felismeri, hogy zsarnokot szeret Krisztina kém ADY - CAPITOL - PALACE HB*--------------------­

Next