Magyar Nemzet, 1949. augusztus (5. évfolyam, 177-201. szám)
1949-08-02 / 177. szám
2 lőfi-ünnepséget rendezett, amelyen sok magyarbarát francia is megjelent. A szófiai rádió jelenti, hogy Szófiában nagyszabású Petőfiünnepet tartottak, amelyen Safrariko Emanuel szófiai magyar követ vezetésével a magyar követség tagjai is résztvettek. A tiranai rádió jelenti, hogy a tiranai Petőfi-ünnepségen az Albán Munkapárt vezetői, az albán kormány tagjai, a hadsereg képviselői, továbbá az albán politikai, kulturális, művészeti és tudományos élet kiemelkedő személyiségei is megjelentek. Kárpát-Ukrajna lakossága — mint az MTI jelenti — mindenfelé ünnepségeket rendezett Petőfi halálának 100. évfordulója alkalmából. A Csehszlovák Írószövetség szlovák tagozata Pozsonyban, vasárnap ünnepséget rendezett Petőfi Sándor halálának századik évfordulója alkalmából. A gyűlésen megjelentek Ondrej Pavlik, tájékoztatásügyi megbízott, a Pozsonyban működő konzuli testület tagjai T. L. Teplov szovjet főkonzul vezetésével, valamint Illés Béla is. Andics Erzsébet beszéde a segesvári Petőfi-ünnepen Bukarestből jelenti az MTI. Segesvárt és a mellette lévő Fehéregyházát vasárnap Románia legtávolabbi sarkából is munkások, dolgozó parasztok és haladó értelmiségiek népes küldöttségei keresték fel, hogy hódoljanak Petőfinek, a világszabadság nagy költőjének emléke előtt. Segesvár utcáit feldíszítették, egyetlen kirakat sem volt a városéban, amelyben ne lett volna Petőfi arcképe és valamelyik verskötete. A szombat esti Petőfi-ünnepségen a Román Népi Köztársaság Írószövetsége képviseletében Ciceroni Theodorescu román és Paál Árpád magyar nyelven mondott beszédet. Vasárnap már a kora reggeli túrákban többezer főnyi tömeg gyülekezett a segesvári Szakszervezeti Székház előtt, ahonnan 8 órakor elindult a zarándoklat a fehéregyházi sírkerthez. A Román Munkáspárt és a kormány képviseletében megjelent Miron Constantinescu, a Párt Központi Vezetősége Politikai Irodájának tagja, az Állami Tervbizottság elnöke, továbbá Bánnfai Lászó, a Nagy Nemzetgyűlés elnöki tanácsának tagja, Kacsóh Sándor, a Magyar Népi Szövetség országos enöke, Hodos Nicolaie, a miniszterelnökség államtitkára és több vezető személyiség. A Magyar Köztársaság küldöttségét Andics Erzsébet, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságának tagja, Zelk Zoltán és Kuczka Péter költők képviselték. A Román Népi Köztársaság írószövetsége nevében Zaharia Stancu szólalt fel. A magyar küldöttség nevében Andics Erzsébet tartott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a magyar nép, a magyar kommunisták Petőfi szellemének továbbfejlesztőiként építik új hazájukat. Petőfi szelleme vezette a magyar népet a belső bitangokkal való leszámolásában is. Ezután a romániai magyar dolgozókhoz szólott Andics Erzsébet. — Sorakozzatok fel a Román Munkáspárt mellett —mondotta—, amely a nemzeti egyenjogúság következetes harcosa. Miron Constantinescu a Román Munkáspárt Központi Vezetősége és a kormány nevében emelkedett szólásra. Azt fejtegette, hogy a békeszerető népeknek a háborúra uszító imperialisták ellen vívott harcukban komoly segítséget nyújt Petőfi költői hagyatéka. A tévedhetetlenek Egy közlekedési baleset ügyében kellett tanúskodnom a minap. Pár hónappal ezelőtt történt, hogy a körút legforgalmasabb pontján szerencsétlen elhatározással a járdaszigetről avillamossínek közé lépett, avagy ahogyan annak idején a rendőri riportok közölték, a „robogó villamos elé vetette magát" valaki. Az a valaki 40 és 50 év közötti nő volt, a hervadók apró, szinte észrevehetetlen jegyeivel. Emlékszem, rendkívül gondosan fésült frizurája volt, feltűnően jól szabott ruhája és művészien felrakott sminkje. Semmi szabadosság nem volt rajta, semmi rikító és semmi inkorrekt. Fegyelmezett, harmonikus jelenség volt — ebből állapítottam meg az életkorát. Előttem állt mintegy három méternyire. Várta a villamost. Közben a fellegeket nézte, amelyek miatt frissen mosott habfehér ruhák egy végtelen kötélen, lihegtek a fejünk felett. Azt is láttam, hogy mosolyog. A következő pillanatban történt, hogy miközben a Nemzeti felől csörömpölve és „robogva“ felénk közeledett, amire vártunk, a hatos, a nő fellegbe néző arccal, mosolyogva belépett a sínek közé. Mire úrrá lettem a rémületemen, a balvégzetű nő már egy kapualjban feküdt - közölte mintegy kétszáz ember ordított szolgálatkészen rendőr, orvos és mentőkocsi után. Valaki azt állította, hogy a szerencsétlen nő mindkét lábát lemetszették a kerekek, ezt állította és magából kikelve szidta a füttyös kalauzt, egészen igazságtalanul, tekintettel arra, hogy a füttyösnek e szerencsétlen esetnél semminő szerepe nem volt. Később azt is megtudtam, hogy az utolsó évtized, legszerencsésebb kimenetelű villamosgázolása játszódott le a szemeim előtt: a barnaruhás nő negyedóra után a baleset színhelyéről saját két nyáron harisnyás lábán távozott. Egyszóval: ebben az ügyben tanúskodtam én, mert egy precíz kalauz tanúként bejelentette az én nevemet is annak idején. Rajtam kívül e sajnálatos incidensben még egy szemtanú szerepel. Egy roppant határozott magatartásé, középkorú aszszony. Ezzel az asszonyyal ültem ott a minap a tanúkihallgatást folytató rendőrtiszt élőt. Először nekem kellett elmondanom a balesettel kapcsolatos tapasztalataimat. Röviden végeztem, annál is inkább, mert néhány kérdésre — úgy éreztem — nem tudnék lelkiismeretem szerinti pontos felvilágosítást adni. Mert — teszem fel — honnan tudnám én holtbizonyosossággal megmondani, hogy a hervadás diszharmóniáját oly okosan ellensúlyozó barnaruhás nő szándékosan-e, avagy a tudatnak egy pillanatnyi szerencsétlen kihagyása folytán lépett-e be a sínek közé? S várjon, hogyan merném azt is megállapítani, hogy a megengedett sebességgel közeledett-e, vagy nem, az inkriminált sárga villamoskocsi? Rövid volánt tehát és éreztem, hogy a vallomásom nem kielégítő, ezért kissé lestellem is magam. A kényelmetlen kis érzés meg éppen áradni kezdett bennem, amikor tanutársam a vallomásába fogott. Már a hangjának színe, rezonanciája is más volt, mint az enyém. Emelten, tagoltan, részletesen beszélt, kissé úgy, mintha nagyot hallókhoz szóllna s mintha minden egy szótagjával, amit kiejt, egy emberi sorsot döntene el. A harmadik mondata után világossá vált előttem hogy ezt is teszi: valóban egzisztenciákat, ha talán nem sorsokat dönt el minden szava. Ezt mondta: •— Igen, én láttam az egész esetet. Körülbelül hat méternyire álltam a baleset színhelyétől, bent a gyalogjárón. Felfigyeltem a barnaruhás nőre, mert észrevettem, hogy rendkívül izgatottan viselkedik. Éreztem, hogy ez a nő valami „bolondságon“ töri a fejét Mikor meglátta, hogy közeledik a villamos, megrázkódott s eltorzult arccal egyenesen a sínek közé vetette magát. Továbbá azt is láttam, hogy a villamos a megengedett sebességnél gyorsabban közeledett... Azt is határozottan állítom, hogy a vezető nem elég erélyesen adta le a figyelmeztető csöngetést... Hogy ki volt a hibás végül is? Először is a nő, mert öngyilkos akart lenni, másodszor a villamosvezető, mert a gyors hajtással erre a nőnek alkalmat adott... A rendőrtiszt figyelmesen jegyezte a vallomást, bár észrevettem arcán némi bosszankodó kis kétkedést. Magam sem állhattam meg, hogy elmenőben, már kint az utcán, oda ne forduljak túlságosan is precíz tanútársamhoz: — Mondja, hogyan állíthatta azt az öngyilkossági szándékotolyan, biztosan? S a villamos sebességét honnan állapította meg oly pontosan? Végeredményből két ember sorsáról van szó. Azt a szerencsétlen villamosvezető esetleg állás nélkül marad az ön vallomása alapján. A másik pedig: az az Y-né pedig ki tudja, hogy az Ön által neki tulajdonított „öngyilkosság" címén milyen kellemetlen helyzetbe keveredhetik? — Kicsoda? Y-né? Hát így hívják? Nem is tudtam a nevét. Ebből is láthatja, hogy pártatlan vagyok — vág ő vissza és rendreutasítóan hozzáteszi: — Jegyezze meg, kérem, hogy az igazság feltárásában engem nem vezetnek érzelmi szempontok. Csak azt mondom, amit látok, hallok, tapasztalok. S az igazság feltárásában tévedhetetlen vagyok! Elválok tőle, mert nincs mit vitatkoznom vele. Mert a hazuggal a gonosszal, az ostobával, sőt még az őrülttel is lehet vitába szállani. Egyetlen emberfajtával, a „tévedhetetlennel" azonban nem tehet. Azzal, akit ,,az igazság feltárásában nem vezetnek érzelmi szempontok, aki csak azt mondja, ahogyan ő lát, ahogyan ő hall és ahogyan ő tapasztal." Vitába, perbe szállani ezekkel épúgy nem lehet, mint az elemek csapásával. Csak lúdbőrös lélekkel kérni lehet az Eget, hogy — Mentsd meg a világot, Uram, mentsd meg a ...tévedhetetlenektől... P. J. _ Marrarteer . óriásfürtök termelésével kísérleteznek a Szőlő- és Borgazdasági Intézetben lészeti ismereteket, megejtik a talaj- és műtrágyavizsgálatokat és általában minden a szőlővel és a borokkal kapcsolatos kérdésben felvilágosítást, szakszerű tanácsot adnak. Ezek itt amerikai, ezek meg ázsiai szőlőfajták — magyarázza vezetőm, Pettenkoffer Béla szőlész, aki a kísérleti telepre kalauzol. — Honnan tudja megállapítani, melyik milyen fajta? — Egyiknek matt a levele, a másiké fényes. Ezé itt összeálló, azé már szétválik. — Lehajol, tenyerébe vesz egy-egy levelet. Minden mozdulata, szava elárulja, mennyire szereti szakmáját, milyen odaadással ápolja szőlőtöveit és magoncait, ahogy a magvetéssel életrehivott apró növényeket nevezi. — Ezeket oltom majd a tövekbe — mutat nagy faládákban, az üvegház tiszta levegőjében nevelkedett magoncokra. Felettünk vastag szőlőte kígyózik, levelei odasimulnak az üvegház tetejéhez, csakúgy roskadozik a hatalmas fürtök alatt. Erzsébet királynőnek hívják. A tenyészidő megrövidítésével kísérleteznek rajta. Amikor odakünn még csak zöldül a szőlő, ez már virágzik, amikor odakinnn virágzik, idebenn már gyümölcsöt hoz. Most éppen sárgulnak rajta az óriási szőlőszemek. — Egy kilónál nagyobb fürtöket is hoz. Tavaly ki kellett ritkítani a szemeket, hogy elbírja a szára. — Jó lenne, ha minden szőlősövön ekkora fürtök lennének! — Igen, ha mindegyiket üvegházban lehetne nevelni, ahol nincsen kitéve a fertőzés veszélyének. Az út mentén cserépsorokban szőlőtövek állnak. — Kínozom őket — mondja vezetőm —, hogy megszokják a rosszat. Nem árt nekik, hadd edződjenek, legalább ha jobb körülmények közé kerülnek, jobban nőnek, ha mostoha körülmények közé kerülnek, nem pusztulnak majd el. — Mi pusztítja a szőlőt? ■— Elsősorban a rovarkártevők és a gombák — Minden a vidéken edó— A vidéken adódó problémák többségét a vidéki állomásainkon oldják meg Munkatársaink nagy része most is kinn dolgozik, Magyarország szőlőhelyzetképét veszik fel. Mintegy 500 000 kát. hold szőlő van az országban. — És persze a magyar szőlőnek nincsen párja — A magyar szőlő különösen jóízű és minőségű — csillan meg a szeme. — Ebben az ország változatos éghajlatának is nagy a szerepe. — Idén, úgy hallom, jó szüret lesz, ha a vénasszonyok nyara is úgy akarja. 1—i —n Az Országos Szőlő- és Borgazdasági Kísérleti Intézet a Herman Ottó úton találtam meg. Éppen most építik újjá. Az ostrom alatt kemény harcok folytak itt, az épület erősen megrongálódott, de a munka nem állt meg, a teljesen feldúlt kísérleti telepen már újra állnak a szőlőlövek, újra kikerülnek a táblák és teljes apparátussal folyik a munka, amelyben az intézet európai viszonylatban is első helyen álló remek felszerelése elősegíti a kutatómunkát. Mert sokoldalú ez a munka. Innen indul ki a magyar szőlőtermesztés szakirányítása. Tudományos kísérletek és vizsgálatok útján megállapítják a védekező anyagokat, fejlesztik a sző A vasúti forgalom 25—30 százalékos emeléséről beszélt Bebrits Lajos közlekedési miniszter Bebrits Lajos közlekedésügyi miniszter hétfőn avatta fel Dombóvárott a MÁV fűtőházi fürdőt, mosdót és étkezdét. Lázár Elemér műszaki tanácsos megnyíló beszéde után Bebrits Lajos miniszter beszélt. A mozdonyvezetőkre és fűtőkre ugyancsak avagy feladat elárul az őszi és téli szállításoknál. Vegyenek példát a Szovjetunió mozdonyvezetőitől, akik sokszor hetven-nyolcvan százalékkal több terhet visznek vonalukon, mint amennyi a terhelési kimutatásban szerepel. Jutalmat kell adni azoknak, akik elöljáróak a feladatok sikeres megoldásában. Bevezetjük a termelési jutalékot, azonkívül alapot létesítünk azok számára, akik új módszerek alkalmazásával hozzájárulnak, hogy az őszi forgalom fokozása, illetve a megnövekedett áru elszállítása lehetővé váljék. Ezért olyan berendezéseket adunk a személyzet kezébe, hogy közvetlenül belenyúlhasson a forgalom irányításába. Bevezetjük a menetirányító rendszert, ami által a forgalmat 25 30 százalékkal emeljük. Jzerelmeslevek Egy kedves írótársam mondotta el ma, így: — ötvenéves elmúltam s most egy szép napon felkeresett ifjúkori szerelmem. Harmincharmincöt éve nem láttam. Akkoriban jóformán esek versben érintkeztünk s pirulva kerültük a köznapi dolgokat. Biztosak voltunk benne, hogy a szerelem kiváltságos állapot, amelyben előttünk lehetett része néhány leánynak és ifjúnak — így Romeo és Julia, Heloise és Abelard, Hero és Leander stb. ,— s mi ezeknek a pároknak egyenes érzelmi leszármazottjai vagyunk. Nem illik tehát azt mondanunk, hogy jónapot, hogy van, pohár víz stb. Eljött, kissé fakón csicsergett s céltudatos szemérmeskedéssel selypített is egyet-kettőt. Emlékeinknek szólt e hajdan kedves pöszítés, mely most kissé bosszantott. Egyébként valami csekélyrendű szívességet kért, körülbelül olyasmit, hogy intézzem el például egy apróhirdetésnek háromszor egymásután kedvezményes áron való megjelentetését. — Pirult, szemét lesütötte és retiküljéből elővett egy csomó levelet. Melyeket részben ő írt nekem — s egyik nagyjelenetes szakításkor kerültek vissza hozzá — másrészt én írtam neki s íme, ő «megőrizte». Ez meghat. Csakugyan. Elém teszi s olvasom a leveleket. A helyzethez illő rezignált meghatottsággal. Íme, itt él előttem a nő, aki miatt minden páros osztályban megbuktam németből és számtanból. Akinek a rémes verseket írtam, melyekben oly gyakran fordult elő, hogy világ-virág, halál-halál, szerelemszeretem. Olvasom a leveleket s látom, a nagy érzések szókincse milyen szegényes. Húszharminc szó ismétlődik, «örökké», «szeretlek», «meghalok érted», «te», «én», tíz-tizenkét ige s végül olyan, mint a címszó alatt testrészek kissé túlzott leírása. Közben restellem, hogy így olvasom— de így olvasom. Milyen szegényes... persze bájban ezek lángoltak, a kimondás melódiája, a hívés forrósága adta tartalmukat... s egyszerre csak látom, hogy ceruzámmal odanyúlok s kijavítok egy helyesírási hibát. Azt írta: úlan, na nézd csak. S mert ez már szokásom és erre kényes vagyok, hát mormogva végigfutom a leveleket... és sorra felrakom a hanyag ékezeteket, kihúzom a fölös elteket, berakom a hiányzó léket... dolgozatot javítok, így ni, kész is van, tessék. Táskájába zárta a leveleket... s öregem, elment a nő, aki miatt meghaltam volna harmincharmincöt évvel ezelőtt. Török Sándor y ° * 1949 augusztus 2 Aratnak, csépelnek egyszerre a Szovjetúnió modern traktorai Nagy Dániel és Fülöp Péter, a Szovjetúnióban járt parasztküldöttség tagjai Göncön beszámoltak a Szovjetúnióban tapasztaltakról. Nagy Dániel, a hatalmas mezőgazdasági gépekről beszélt, amelyek a Szovjetúnióban felszabadítják az embereket a nehéz munka elvégzésétől, továbbá a 60—80 lóerős hernyótalpas traktorokról, amelyek aratnak és menetközben csépelnek, de még a szalmát, pelyvát is külön rakják le. Fülöp Péter a közös gazdálkodásról és a szövetkezeti kérdésekről nyújtott felvilágosítást. Hajdúhadháza főterén H. Nagy Gábor balmazújvárosi kisparaszt ismertette a Szovjetunió új típusú emberét és azokat a hasznos tapasztalatokat, amelyeket itthon kamatoztatni kell. Nagy érdeklődés kísérte a kolhozok és szovhozok életéről szóló beszámolóját, amelyben megállapította, hogy a szovjet kolhozok terménybeszolgáltatásrendszeréből is sokat tanulhat a magyar parasztság. Magyar gyerekek utaztak a Tátrába, csehszlovák és osztrák gyerekek érkeztek Budapestre Hétfőn reggel a vasutas zenekar indulójának hangjai mellett búcsúztatták a prágai gyorssal Csehszlovákiába, a Tátrába induló gyermekcsoportot. Bebrits Lajosné útravalóul figyelmeztette a gyermekeket, hogy úttörőkhöz méltóan viselkedjenek és a demokratikus Csehszlovákiában szerzett tapasztalatokkal gazdagodva térjenek haza. Ugyancsak hétfőn a kora reggeli órákban megérkeztek a magyarországi üdültetésre a csehszlovák és osztrák dolgozók gyermekei, akik négy hétig maradnak úttörőink vendégei. Az osztrák gyerekeket a népjóléti minisztérium nevében Kun Miklós, a gyermekvédelmi osztály vezetője üdvözölte, a csehszlovákokat pedig a Vörös Kereszt nevében Bereg Árpádné, a szociális ügyek vezetője fogadta. Sztálin, Gottwald és Rákosi nevétől visszhangzott a Keletipályaudvar, zúgó éljenzéssel. A Vörös Keresztes autóbuszok, rövid ismerkedés után, a Szabadsághegyi Üdülőbe szállították a kis vendégeket, ahol demokráciánk minden jóval ellátja őket. Hűen utánozható az emberi hang Kempelen Farkas tökéletesített beszélőgépével A hazai és külföldi szaklapok különösen az utóbbi időben sokat foglalkoznak az elektroakusztika kérdéseivel. Ennek kapcsán elismeréssel emlékeznek meg arról a munkásságról, amelyet egyik kiváló fiatal tudósunk, Dr. Tarnóczy Tamás ezen a téren végez. Egyik legutóbbi rendkívül érdekes tanulmányában magyar találmánnyal foglalkozik Tarnóczy. Ez a találmány igen figyelemre érdemes éppen ma, amikor a hangelemzés már elektroakusztikus eszközökkel oldható meg. Kempelen Farkas beszélőgépéről van szó, amely hosszú időn át az első komoly lépés volt a beszéd mechanizmusának megismerésében. Felkerestük Tarnóczy Tamás dr.-t, aki Kempelen Farkas beszélőgépének tudományos értékét a következőkben vázolta: A ZSENIÁLIS TALÁLMÁNY — A beszéd mechanizmusának megfejtése és utánzása — mondotta Tarnóczy — az emberiség technikai vágyálma volt. De minden erre vonatkozó kísértet csak kezdetleges tapogatódzás maradt mindaddig, amíg Kempelen Farkas figyelme nem fordult a beszédhangok képzésének mechanizmusa felé. — Mi irányította érdeklődését éppen erre? — A süketnémák oktatását szerette volna megkönnyíteni. Persze mások is foglalkoztak ezzel a kérdéssel, de megállapításaikat nem tudták kísérletekkel alátámasztani. Kempelen minden állítását kísérlettel bizonyította és a kísérletek eredményét könyvében össze is foglalta. (Az emberi nyelv mechanizmusa.) Megállapításai nagyobbrészt ma is helytállóak, megfigyelései pedig tökéleteseknek nevezhetők — Utal könyvében a hangkeltő modellekre? — Nemcsak utal, hanem pontosan leírja a beszéd mechanizmusát utánzó modelljét. Pontos megfigyelései lehetővé tették a természet leutánzását. Ismerte a hangzókeletkezés folyamatait. Beszélőgépén az hangszalagokat gumimembránnal, a tüdőt futtatóval helyettesítette, a felső üregeket fadobozból készítette, a nyelvet csapóajtóval pótolta. — Élethűek voltak az így nyert beszédhangok? — Talán nem voltak egészen természethűek, de a gép mégis bámulatba ejtette az embereket. — Mennyiben hozta előtérbe az elektroakusztika a beszédhangok mesterséges utánzásának kérdését? AZ EMBERI HANG ILLÚZIÓJA — 158 évnek kellett eltelnie, hogy a modern beszélőgépet megalkossák, amely lényegében Kempelen Farkas beszélőgépének tökéletesített mása az elektroakusztikai vívmányok felhasználásával. , —_ Tökéletes illúzióját kelti, írógépszerűen megszerkesztett billentyűzete van, amelyen értelmi szövegeket lehet lejátszani. A beszélőgép bemutatójára külön gépírói tékét tanítottak be. — A gramofon, a rádió megjelenése, lefokozza-e a hangzók mesterséges utánzásának gyakorlati jelentőségét? — Csak látszólag. Tudományos szempontból ma is nagy jelentőségű. És éppen ezért időszerű Kempelen Farkas beszélőgépéről ma megemlékezni, amikor az elektroakusztika segítségével lehetővé vált a beszédhangok szintetikus előállítása. Gy. I. Mit látott Thurneysen és Lüthi Magyarországon ? A Tribune de Génévé egyik legutóbbi száma írja: Eduard Thurneysen egyetemi tanár és Walter Lüthi lelkipásztor meglátogatták a magyar protestáns egyházakat. Tizenöt napot töltöttek ott, számos egyházközséget látogattak meg, voltak a teológiai főiskolákon s igen nagy hatást tett rájuk az a szellemi megújulás, amely különösen a református egyházakban végbemegy A templomok zsúfolva vannak hívőkkel. «Ami a politikai helyzetet és a társadalmi forradalom következményeit illeti írja végül a svájci lap — a magyar református egyház vezetősége egyedül az igére hallgatva járja azt az utat, amelyen az egyháznak a politikai és társadalmi átalakulás közepett« haladniakell.»