Magyar Nemzet, 1949. szeptember (5. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-17 / 216. szám
st A nyugati hatalmak, a Vatikán és Ilávidszenty szerepe . Itt kell megjegyeznem azt, hogy Rankovics aláhúzta: Titónak leghatározottabb álláspontja, hogy a Tájékoztatási Iroda határozata után többé már nem lehet szó a hatalom sima után, békés úton való átvételéről, a politikai főerők megnyerése útján, hanem erőszakosan, fegyveres állampucccsal kell a népi demokratikus kormányzati rendszert megdönteni. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta ki, hogy fordítsak figyelmet arra a tevékenységre, amelyet ennek az eseménynek előkészítésére a nyugati nagyhatalmak is megtesznek. Akkor még nem volt napirenden a népi demokráciák ellen alkalmazott árulista, amely a népi demokráciáknak a Marshallterv alapján, bizonyos döntő fontosságú nyersanyagok vagy félkész áruk, vagy készáruk szállítását, megtiltja, de Rankovics üzenete alapján már ennek a bekövetkezésére is felhívja afigyelmet, mivel a cél ezekben az országokban nagy gazdasági nehézségeket és ezzel elégedetlenséget kelteni. Döntően aláhúzta Rankovics azt, hogy figyeljek fel arra, hogy már abban az időben, tehát 1948 októberében, amikor én vele beszélgetek, Mindszenty minden eddiginél sokkal élesebb, leplezetlenebb politikai támadást vezet a kormány ellen. Rankovics megmondotta, hogy ez nem Mindszentynek a saját feje és meggyőződése alapján történik A népi demokratikus országokban a további demokratikus szocialista fejlődés megakadályozására a Vatikán minden erejét is harcba kell vinni. Azt is mondotta Rankovics, hogy az iskolák államosítása körül Mindszenty ki tudott váltani Pócspetrin egy kis parasztzendülést a kormány intézkedésével szemben. Mindszenty most különböző nagyhatalmi körök sugallatára, a Vatikán sugallatára olyan mindenre elszánt politikát fog folytatni, hogy január végére, februárra, 1949- ben odáig érjenek az események, hogy ne egy Pócspetri legyen, hanem minden vármegyében, városban, járásban, a falvakban hasonló zendülések robbanjanak ki a demokratikus központi kormányzattal szemben. Rankovics azért hívta fel erre a figyelmet, mert mindezek az események nagyon alkalmasak lesznek arra, hogy megfelelő előkészülettel ezeket az erőket összegyűjtve további harcba lehessen bevetni egészen a központi kormányhatalom megbuktatásáig. A vísas terv Mragyarország réregrohanására és a kormány tagjainak integeetésére Rajk. Erre mondotta Rankovics azt, hogy Titónak tehát a végcél elérés érdekében nemcsak egy zseniális politikája van, hanem Tito, az Egyesült Államok, Anglia, általában a nyugati nagyhatalmak és a Valikán között megvan az összehangolt politika is a népi demokratikus országok demokratikus kormányzati hatalmának a megdöntésére. E mellett — mondotta Rankovics — minden, e etre Tito üzenete alapján aláhúzza, hogy a kormányhatalom megdöntésénél a legdöntőbb a fegyveres erő. És itt én ne csak a magyar fegyveres erővel számoljak, ami adva van Magyarországon, számoljak mindenekelőtt azzal, hogy eltérőleg a kelebiai tervtől. Tito kész arra, hogy számottevő jugoszláv egységet bocsásson a rendelkezésemre már azonnal az indulásnál a kormányhatalom megdöntésére. Ezzel kapcsolatban Rankovics Tito nevében a következőket közölte: ki fognak válogatni mgfelelő embereket , és különböző egységeket fognak alakítani, amely egységeket a magyar-jugoszláv határon fognak elhelyezni. Hogy ezeknek a felhasználása Magyarországon ne legyen feltűnő, igyekeznek jugoszláviai magyarokból megalakítani ezeket az egységeket és magyar honvédségi egyenruhában fogják majd a határon általtenni. Megmondotta azt, Tito feltétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy a puccs idejében, a puccsal egyidőben őrizetbe kell venni a magyar kormányt és annak három tagját. Rákosit, Gerőt, Farkast fizikailag mindjárt az első akciónál meg is kell semmisíteni, magyarul szólva, le kell gyilkolni őket. Tito tehát a leghatározottabban közölte Rankovics belügyminiszteren keresztül, hogy a fegyveres erők szempontjából éi számítsak a jugoszláv segítségre. Azt is megüzente Tito, hogy a feltűnés elkerülése végett ők fel fogják támasztani mesterségesen a revizionizmus vádját. Rajjk beismeri, hogy femse vérengzésre készültek Elnök: Valamit kihagyott, kérem. Más fegyveres segítséget n sem ajánlott? Rajk: Erre ki akartam térni. E mellett a fegyveres erő mellett más fegyveres erőt is számítóbba vett Tito miniszterelnök, éspedig Nyugaton, angolamerikai zónában tartózkodó volt horthysta, Szálasi katonái, rendőrségi, csendőrségi fasiszta egységeket. Ezzel kapcsolatban azt mondotta nekem: amikor ő velem beszélt, már korábban az ő részükről, azaz Tito miniszterelnök és Rankovics belügyminiszter részéről megtörténtek az intézkedések, hogy ezeknek az egységeknek a parancsnokaival az érintkezést felvegyék. Mivel Magyarországot ezektől a zónáktól az osztrák határ mellett egy szovjet zóna-határelyterület választja el, ezek az egységek Ausztriából Magyarországra Jugoszlávián keresztül fognak visszajönni és mindenesetre arra az időpontra, amikorra a puccsot végre kell hajtani, ezek az erők is rendelkezésre fognak állani. Na most, hogy ezeknek az erőknek az összevonása a magyar határ mentén, hogy bármikor átdobhatók legyenek, ne legyen feltűnő, megmondta Rankovics belügyminiszter, hogy Tito miniszterelnök erre vonatkozólag külön tervet dolgozott ki, amit Gyilasz és Kardej miniszterek is helybenhagytak és hozzá azt, hogy Magyarország ellen fel fogják támasztani a revizosiizmus vádját. Elnök: Mit gondol, kérem, ha magyar területre kerültek volna ezek a fasiszta és jugoszláv egységek, akkor ezek itt mit csináltak volna? Gondoltak akkor erre? Rajk: Mindenesetre a legmesszebbmenő kegyetlenség, mészárlás azokkal a demokratikus erőkkel szemben, amelyek őket az országból kiszorították, a kapitalizmust fokozatosan likvidálták, a földeket felosztották, az üzemeket, bankokat államosították és így tovább. Erre nyilvánvalóan gondoltam, hiszen politikus ember vagyok, az ABC-jét ismerem a politikának. . Elnök: Menjünk tovább. Titóék magyarelenes provokációi és brutaitásai Rajk: Hogy ezek az erők bármikor átdobhatók legyenek, Tito terve az volt, hogy Magyarország ellen azt a vádat terjeszti el a jugoszláv néptömegek között, hogy Magyarország támadó szándékkal lép fel Jugoszlávia ellen, a lobbi népi demokratikus országok, sőt a Szovjetúniónak is hallgatólagos támogatásával, hogy Jugoszláviától a magyarlakta területet viszszahódítsa. Tehát röviden: a revizionizmus vádjával akartak Magyarország ellen manövzírozni, továbbá a revizionizmus vádjából kiindulva és ezzel indokolva tervbe vették a határincidensek tömegének a kiprovokálását Magyarország és Jugoszlávia között. Ezzel a tervvel volt összefüggésben az is, hogy jugoszláv területen előállított magyar és Magyarországon lakó délszlávok részére szláv nyelvű röpiratokat készítettek, amelyek éles támadásokat tartalmaztak a magyar kormány ellen, szovjetellenes rágalmakat, nem egy ízben nagyon lojális és baráti hangot ütve meg az Egyesült Államok felé és ezeknek egy részét határmenti ügynökeiken keresztül az ő fedő szerveikhez, a Jugoszláv- Magyar Társaság, vagy délszláv egyesületek szerveihez juttatták át terjesztésre. Arai azonban ennél sokkal súlyosabb, igen nagy mennyiségben diplomáciai postával hozták át a jugoszláv követségre és a követség diplomáciai testülete foglalkozott ennek a szétasztásával és terjesztésével. Madar Nemzet Magyarország Jugoszlávia hűbérese lett volna Elnök: Az előbb valamit mondott a Rankovccsal való megbeszélése anyagáról. Milyen követeléseiket támasztott Rankovics Jugoszlávia részéről Magyarországgal szemben? Rajk: Először a fegyveres erők felett akartak teljes rendelkezési jogot biztosítani maguknak, tehát a honvédség és a rendőrség felett. Hogy ez megvalósuljon, Tito miniszterelnök közölte velem, leghatározottabb kívánsága, hogy Pálffy legyen a honvédelmi miniszter, mint az ő megbízható embere, valamint Rot Antal, jugoszláv ügynök a belügyminiszter. Tito, miniszterelnök természetesen a végcélt szem előtt tartva, azaz egy államblokk létrehozását, olyan külpolitikát követelt Magyarország részéről és erre garanciát, amely mindenkor összhangban áll Jugoszlávia külpolitikájával, azaz külpolitikailag is alárendelt viszonyt a jugoszláv kormányhoz. (Moraj:" Végül, mivel Jugoszlávia iparilag fejletlenebb ország, követelte, hogy akár a magyar érdekek háttérbe szorításával is, a teljes magyar ipart elsősorban a jugoszláv ötéves terv és gazdasági politika megvalósításának kell alárendelni. Elnök: A belügyi és katonai vonal közösségéről nem beszélt? Rajk: De igen, mondottam, hogy teljes alárendelést követelt, belügyi és katonai, külpolitikai vonalon. Ennek biztosítékát ... Elnök (közbevág): És ipari kiszolgálást és. Rajk: Igen, ipari kiszolgálást is. Ennek biztosítékát személyemben látta, akit miniszterelnöknek akart, valamint azt is üzente Rankovicson keresztül, hogy semmi kifogása sincs az ellen, ha ebben a kormányban helyet kapnak a nyugatra menekült Nagy Ferenc hívei és a nyugatra menekült szociáldemokraták közül is néhányan. Tehát lényegében egy jobboldali koalíciós kormány elképzelése volt Tito kormányalakítási terve. Rak beismeri a politikai gyilkosságok tervét Elnök (Több fényképfelvételt mutat fel): Nézze meg ezeket a fényképeket. Felismeri ezekben a paksi találkozó színhelyét? Rajk: (Odalép az elnökhöz, hosszasan nézegeti a fényképfelvételeket) : Igen, felismerem az útvonalat, a környéket és a csőszházat is. Elnök (az egyik felvételre mutatva): Ügyr-e ez a csőszkunyhóhoz vezető út? Rajk: Igen, ez a csőszkunyhóhoz vezető út. Ez maga a csőzkunyhó. Ez pedig a 116-os kilométerkő Elnök. Ez az autóbuszmegálló, úgy-e? Rajk: Igen. Elnök: Ez pedig itt egész közelről a 116-os kilométerkő? Rajk: Igen. Elnök: Ki volt jelen ezen a találkozón? Rajk: Ezen a találkozón a lovaskocsin ülő Klein Antal és Tarisznyás Györgyi volt jelen. Elnök: Ön azt mondotta az előbb a paksi találkozóval kapcsolatosan, hogy akkor mondotta Rankovics először, hogy a Kominform Jugoszlávia vezetőinek politikáját megbélyegző határozata folytán előállott helyzetben céljaikat most már csak fegyveres úton válthatják valóra. Elhangzott ez a beszélgetés során ? Rajk: Igen. Elnök: Így van ez? Előzőleg nem volt szó fegyveres, erőszakos útról? Rajk: 1947-ben a kelebiai találkozón volt erről szó ... Elnök: Elég, csak ezt akarlám. Nem Pakson merült fel először, hanem már korábban. Rajk: Van egy kis különbség, amit szeretnék aláhúzni. A túlságos tömörség miatt látszik fennforogni az ellentmondás. A kelebiai találkozónál ez, mint egy eshetőség volt, hogy adott esetben fegyveres erővel ... Most pedig a Tito-terv kimondottan hangsúlyozta, hogy ezek fegyveres úton ... Elnök: Szóval csak mint egyedül szóbajöhető eszköz. Rajk: Csak mint egyedül szóbajöhető eszköz és méghozzá jugoszláv erők támogatásával. Tanácskozás Pálffyval a fegyveres puccsról Elnök: És a paksi találkozó után mi történt? Vázolja. Mit tett ön a megbeszélések érdekében? Rajk: Beszéltem Pálffyval, megmondtam neki, hogy mik a tennivalók, utána Szőnyivel is beszéltem, beavattam őt a Rankoviccsal való tárgyalásba. Elnök: Pálffynak mit mondott? Rajk: Azt mondtam, hogy a hadseregben, levő összes erőket számba kell venni és olyan egységeket létrehozni, amelyek alkalmasak egy ilyen fegyveres állampuccs végrehajtására, figyelembe véve, hogy kiegészülnek a Rankovics Tito által bevetett jugoszláv és átdobott nyugatos egységekkel. Elnök: Nem hozott Rankovicstól valami utasítást Pálffynak? Rajk: Rankovics velem azl közölte, hogy az egész katonai vonalon a felelős Pálffy, aki közvetlenül is hozzájuk kapcsolódik, mert ők a katonai akciókat saját kezükben akarják tartani. Elnök: Nem mondotta Pálffy-nak, hogy Rankovics utasította, hogy készítsen tervet? Rajk: Nem mondottam, tekintettel arra, hogy Pálffy ezt, mielőtt még vele beszéltem, saját vonalán a jugoszlávoktól már megkapta, ő nekem már a tervéről kezdett beszélni és ő a tervének vázlatait be is akarta nekem mutatni. Én ezt nem vettem át, de élő szóval beszámolt különböző egységek létrehozásáról, intézmények, telefonközpontok, minisztériumok stb. megszállására ... A népi demokrácia pörölycsapásai Tito erőösszpontosításaira . Azonban azok az intézkedéések, amiket én megtettem, a végrehajtásnál már olyan nehézségekbe ütköztek, hogy nem sok jött ki belőlük. Először is azt, akire Tito legjobban számított, Mindszentyt a magyar kormány intézkedésére őrizetbe vették és ezzel az egész katolikus reakcióraépített reakciós erők mozgósítása csődöt mondott. Megkezdődött továbbá a központi kormányhatalom erős megszilárdulása a Népfrontnak a létrehozásával és ezzel kapcsolatban a hadseregnek és az államálét különböző területének megtisztítása, úgyhogy a Titoféle erőösszpontosításra az egyik csapás a másik után következett be, azaz más szemszögből nézve a dolgot, éppen 1948. végétől kezdve a magyar központi kormányhatalom, a népi demokrácia óriási, gyors tempóban megerősödött. Ennek volt a következménye az, hogy Tito miniszterelnök és Rankovics belügyminiszter részéről rendkívüli idegesség mutatkozott Magyaro I ország irányában. Október végén, tehát a találkozásunk után alig három héttel Brankov Rankovics utasítására felkeresett engem. — Rankovics utasítására közölte velem Gyilasszal együtt, hogy nincsenek megelégedve a fejlődéssel Magyarországon. Rá két hétre Mrazovics kerett fel ugyancsak Rankovics utasítására, hogy szemrehányást tegyen nekem, hogy a jobboldali reakciós erők tömörítésében nem haladunk kellően előre, holott Jugoszlávia a maga részéről már meglehetősen előrehaladott állapotban van a határ mentén a csapatok összevonásával. Titóék a népi demokráciák ellen A Tito intervenciós támogatásával kapcsolatban meg kell még jegyeznem azt, amit Brankov és Mrazovics is közölt velem Rankovics utasítására, Tito üzeneteképpen, éspedig azt, hogy ők nemcsak Magyarország intervenciós, fegyverestámogatására?, gondolnak, hanem igyekeznek ugyanakkor a Magyarországot körülvevő szomszédos népi demokráciák részéről is megfelelő kedvező körülményeket teremteni egy ilyen akció végrehajtására Magyarországon. Ebbe a poltikába tartozott bele az, aminek a megkezdéséről ugyancsak hírt adtak nekem és amiről egyébként, mint külföldi lapokat olvasó ember ténybelileg is meggyőződhettem, hogy azokban az országokban, ahol a katolikus egyháznak nagyobb befolyása volt, tehát döntően Lengyelországban és Csehszlovákiában, a Mindszenty által kezdeményezett akcióhoz, politikai agitációhoz hasonló nagyméretű mozgolódás kezdődött el az illető országok kormányai ellen. — Tito üzente — vallotta Rajk —, hogy Bulgária felé, amellyel szemben nemzetiségi sérelmeket lehet mesterségesen felhozni, a nemzetiségi kérdésen keresztül fogják ezt a reakciós kikristályosító politikát elmozdítani, komoly nemzetiségi incidensek felidézésével. Az egész blokk-politikára már Pakson megjegyezte nekem Rankovics, hogy olyan kis országgal, mint Albánia, ők egykettőre el fognak bánni, nemcsak gyarmatosítani fogják, hanem mint önálló országot megszüntetik és bekebelezik Jugoszláviába. Igen döntő Titónak Görögországgal kapcsolatos segélynyújtási terve. Amikor én Pakson beszéltem Rankoviccsal, akkor ő már hangsúlyozta, hogy Görögország felé már nincs értelme takargatni az ő politikájukat, érdekük, hogy ott az Egyesült Államok velük, tehát Titóékkal való egyetértésben minél hamarább megszilárdítsa a maga bázisát. Mint ahogy ő mondotta, amellett, hogy egy puccs idejére az Egyesült Államok fognak a Szovjetunió ellen valamit tempírozni, hogy lekössék a Szovjetúnió kezét, ők maguk is gondoskodni fognak az egyes népi demokratikus országokban is különböző apróbb-nagyobb zavargásokról, hogy teljes legyen a kavarodás. Persze a végcél ezekben a népi demokratikus országokban is a hatalom megdöntése és a kapitalizmus restaurálása volt. Szombat, 1949 szeptember 17 Brankov „átállása“ Elnök: Brankov színleges átállásáról ön értesült? Rajk: Értesültem, mindjárt átállása után. Elnök: Ezt mindjárt elmondja ön, majd tisztázzuk. Amikor ön már tudatában volt, hogy Brankov átállása színleges, mi következett? Az önnel folytatott beszélgetésben egy alkalommal Brankov önt valami speciális feladatra kérte, hogy igyekezzék vele szemben a bizalmatlanságot eloszlatni, mert bizonyos jelentős tényezők részéről bizalmatlanságot érez! Erről beszéljen röviden. Rajk: Két speciális feladatra kért. Az egyik az volt, hogy ő úgy érezte, hogy Rákosi, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára, Farkas főtitkárhelyettes és Péter Gábor, az ÁVH vezetője részéről nem teljes a bizalom vele szemben. Ezt ő arra alapozta, hogy valami tervet dolgozott ki és úgy vette észre, hogy csak látszólag tették magukévá, de bizalmatlanul viselkednek vele szemben és kérte, hogy én, mint a Magyar Dolgozók Pártja titkárságának tagja, hassak oda, hogy a bizalom vele szemben megszilárduljon, illetve teljes legyen. Elnök: A másik speciális feladat? Rajk: A másik speciális feladat az volt, hogy 1949. februárjában vágy e körül , kért engem arra, mint külügyminisztert, hogy külügyi futárpostát és diplomáciai autót időnként bocsássák az ő rendelkezésére, hogy veszély nélkül tarthassa a kapcsolatot Rankoviccsal. Elnök: Teljesítette ezt ön? Rajk: Én az előbbi meggondolások miatt nem teljesítettem. Rajk igazi neve... Elnök: Egy utolsó kérdésem van még önhöz. Az apját, hogy hívják? Rajk: Néhai József. Elnök: A vezetékneve micsoda? Rajk: Rajk József. Elnök: Tehát Rajk József. Azt mondja ön. Nagyapját, hogy hívták? Rajt (ingerülten): Nagyapám, mint szász származású, még Reichnak írta a nevét. Elnök: Azt mondja, hogy az ön nagyapja Reich volt. Hogy lett ebből Rajk? Törvényes úton? Rajk: Törvényes úton. Elnök: Hogyan? Rajk: Én nem tudnám az időpontot megjelölni, hogy mikor lett törvényes úton. A keresztlevélben még á-val van írva, tehát Reichből Rajk, de mindenesetre már az egyetemi okmányaim is így vannak kiállítva. Elnök: Egyszerűen „a“ betűt vett az ékezet elhagyásával. Szóval ezt ön törvényesnek tartja? Rajk: (hallgat): Elnök: Szóval önnek tudomása van arról, hogy Rejchből lett Rajk? Rajk: Ezzel kapcsolatban meg kívánom jegyezni, hogy jóllehet árja származású vagyok, méghozzá valódi, mert szász az egyik ágon. A magyar árjatörvény... Elnök: Arról egyáltalában nincs szó, hogy árja vagy szász származású-e. Ha nem nézze meg, ez az ön születésére vonatkozó anyakönyvi kivonat (a vádlottnak mutatja), született 1909-ben, március 8-án, az ön apja Rajk József, a fia László, tehát ön, ha nincs belügyminiszteri jóváhagyás, törvényellenesen használta ezt a nevet. Rajk (felmegy az emelvényre, megtekinteni az iratot, visszaadja az elnlöknek, majd ismét visszamegy a mikrofon elé). Elnök: Befejeztem. Holnap reggel 9 órakor folytatjuk a tárgyalást. (A tárgyalás első napja 3 óra 40 perckor ért véget) ★ A Rajk-ügyet tárgyaló népbírósági különtanács elnöke: dr. Jankó Péter, a budapesti népbíróság elnöke. A vádat dr. Alapi Gyula, a budapesti államügyészség elnöke képviseli. A népbírósági különtanács tagjai: Simon Lajos bőripari munkás, v. alpolgármester, Konta Gyuláné gyári munkás, Barcs Sándor hírlapíró, országgyűlési képviselő és Czéh József földműves, országgyűlési képviselő. _ Avádlottakat a következő szabadon választott ügyvédeit védik: Rajk Lászlót dr. Kaszó Elek, Pálffy Györgyöt dr. Kovács István, az Ügyvédi Kamara alelnöke, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára, Brankov Lázárt dr. Névai László, a Magyar Jogász Szövetség elnökségének tagja, Szőnyi Tibort dr. Csanádi György jogtanácsos és Szalai Andrást dr. Somfai László jogtanáccsős. Korondy Béla vádlott dr. Aides Ferencet, aBudapesti Ügyvédi Kamara fegyelmi tanácsának tagját, Ognyenovics Milán vádlott dr. Zarubay Emilt, a Nemzeti Parasztpárt ügyészét és végül Justus Pál vádlott dr. Nehéz- Bosony Józsefet, a Független Kisgazda Párt V. kerületi szervezetének elnökét, tb. vármegyei főügyészt választotta védőjéül. ■k A pénteki tárgyalás során mellettem ült egy rokonszenves megjelenésű, kedélyes, derűs tekintetű orosz kolléga. Később megtudtam, hogy Borisz Polevoj, «Az igaz ember» című megrendítő, tiszta emberi szépségű könyv és film szerzője, önkénytelenül is az «igaz ember», Mereszlav és Rajk közötti összehasonlítás kívánkozik ki az emberből. — Ez bizony nem «igaz ember» — mutatok Rajkra, Polevoj derűs arca elkomorul és összeszorított fogakkal mondja: — Ez egy teanaPl*. •k Rajk egész vallomása olyan száraz, rideg, de logikus hangnemben folyt, ahogy azelőtt is beszélni hallottuk a parlamentben vagy gyűléseken. Nincs benne semmi emberi érzés, megbánás vagy ellágyulás. Kegyetlenül hideg, amilyeit egész áruló egyénisége. A legförtelmesebb politikai alvilágnak minden emberi fantáziát megszégyenítő titkai, legaljasabb módszerei, legocsmányabb bűnei derültek ki a tárgyalás első napján. Ennek az alvilágnak volt egyik ördögi alakja Rajk László. Igazi portréját nem is a vádirat, nem is elárult elvtársai, hanem önmaga rajzolta meg saját beismerő vallomásával.