Magyar Nemzet, 1949. szeptember (5. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-23 / 220. szám
Gazdasági földrengés a nyugati féltekén (S. E.) Ma már nem csupán a kapitalista országok valutáinak sorozatos leértékeléséről szóló híradások és nemcsak a pillanatnyi helyzetet visszatükröző táviratok állanak rendelkezésünkre, hanem végigolvashatjuk a külföldi lapok kommentárjait is. Ha végigtekintünk ezeken a külföldi lapokon, teljes képet kaphatunk mindarról, ami az utolsó napokban a kapitalista gazdasági rend területein történt és megállapíthatjuk, hogy cseppet sem túloznak azok a sajtókommentárok, amelyek szerint — a valutáikat leértékelő országokban nem egyszerű pénzértékelőkként él, hanem szinte példátlan arányú gazdasági földrengés történt. Ez a gazdasági földrengés lényegesen megváltoztatja a pitalista országok egymás közötti viszonyát és az eddignél is jobban kiélezi a kapitalista országok gazdasági ellentéteit. A® Egyesült Államok és Anglia érdekei a jövőben még ellentétesebbek lesznek, de könnyen meglehet, hogy a nagyhatalmi jellegét egyre csökkentebben megtartó Angliának állandóan kevesebb és kevesebb lehetősége lesz saját szempontjainak figyelembevételére és saját érdekeinek képviseletére. * Egy pillanatig sem vitás * józan szemlélő elölt, hogy ami Angliában — és Anglia után franciaországban, valamint a különböző országok hosszú sorában — történt, nem annak az Angliának és nem azoknak az országoknak a/, érdekében /ajtótt le, amelyeket állítólag ez alkalommal is gazdasági «segítségben» akartak részesíteni. Az angliai és egyéb inevalvációk kizárólag az Egyesült Államoknak, vagy még pontosabban: a Wall street urainak kívánságaitjuttatták diadalra. Talán enyhe a «kívánság» szó használata is és akkor járunk teljesen közel az igazsághoz, ha a Wall Street parancsairól beszélünk. Az a gazdasági földrengés, amely Londonban kezdődött, de azután érintette Párizst, Hágát, Koppenhágát, Kairót, Melbournet és Tel-Avivot is, egyesegyedül az Egyesült Államok bankárainak és nagyiparosainak juttat újabb hasznot. Az azután más lapra tartozik, hogy az Egyesült Államok pénzügyi diktátorai a washingtoni értekezlet határozatában gondoskodtak a brutális gazdasági utasításoknak szépen kicirkalmazott és megtévesztően hangzó megfogalmazásáról. A washingtoni pénzügyi megbeszélések zárókontraüünkéjében azt olvasatjuk, hogy: «A szabályosan irányított magán- és állami tőkebefektetési hullám, amely a dollár-területről a sterlingblokk országai felé irányult egyik legalkalmasabb eszköz a sterling- és dollár-terület közötti egyensúly megzavarásának kiküszöbölésére.» Ha a washingtoni kommünikének ehhez a megállapításához hozzáfűzzük a fontnak és az egyéb valuták hosszú sorának leértékelését, akkor tisztán láthatjuk: a különböző valuták devalvációjára felén azért volt szükség, hogy a dollár könnyebben hatolhasson be a font eddigi övezetébe. A Journal of Commerce leszögezi, hogy az angliai és egyéb devalvációk lényegesen növelhetik az amerikai magáncégeknek Angliába és a fontövezet más országaiba irányuló jövedelmező tőkebefektetéseit. Ez a sajtóorgánum a továbbiakban bevallja: "A bankárok abban reménykednek, hogy a devalváció nemzetközi jellege és a nemzetközi alap részéről történő határozott támogatása külföldi tőkebefektetésekre buzdítja majd az amerikaiakat. Az amerikai üzletemberek eddig azért terjeszkedtek lassabban a külföldön iparvállalataikkal, mert attól tartottak, hogy dollárjaikért, amelyeket külföldre küldenek, nem kapnak megfelelő cU^g^t « iljgj£ országok valutáiban.» A párisi Combat, amely pedig nyíltan jobboldali nézeteket vall, sem juthatott a nyugati félteke gazdasági földrengése után más megállapításra, mint arra, hogyNagy-Britannia teljesen elvesztette pénzügyi függetlenségét és ugyanez vonatkozik Franciaországra is, amely csupán egyszerű sakkfigura lett a Wallstreet urainak sakktábláján.» Minden jel arra mutat, hogy az Egyesült Államok nagytőkései által kikényszerített devalváció-sorozat újabb fázisát jelenti a nyugati félteke különböző országaivl kapcsolatos gyarmatosítási terveknek. Az előbb már említett Journal of Commerce szó szerint a következőket írja: «A fontsterling leértékelése komoly lépés arra, hogy megvalósuljon Hoffman elgondolása, a nyugateurópai országoknak egységes marshallizált piaccá változtatása.» Ez a rendszerint jól informált közgazdasági lap tehát a devalvációkat a Marshall-terv újabb lépésének tekinti. Az Egyesült Államok nagytőkései újból ráerőszakolták akaratukat a nyugati félteke kapitalista országainak túlnyomó részére, nem törődve azzal, hogy az elrendelt pénzügyi intézkedések és az ezek nyomában keletkezett gazdasági földrengés után fokozódik majd mindenütt az életszínvonal csökkenése, a munkanélküliség, a szociális szolgáltatások leszálítása, a nt/tumor. Az amerikai nagytőkések egyelőre elégedetten dörzsölgetik kezüket és azt mondják: «Sikerült az Egyesült Államok gazdasági válságának újabb alkatelemeit exportálnunk és ezzel saját országunk gazdasági krízisét egy időre máshová eltolnunk.» Ezek a nagytőkések persze csakhamar érezhetik majd, hogy semmiféle gazdasági válságot nem lehet ígért módon megoldani. A mostani «győzelmük» hátterében is megmutatkoznak az Egyesült Államok nagy gazdasági feszültségei, hiszen — hogy most másról ne beszéljünk — milliókat megmozgató sztrájkmozgalom robbant ki a dollárimperializmmus országában. Valószínű, hogy Amerika legújabb pénzügyi diktátuma — bár Attlee, Bevin és Cripps kormánya híven kiszolgálta az amerikai nagytőkések érdekeit és megvédte az államosításokkal kapcsolatosan az angol nagytőkések szempontjait —■ némileg az úgynevezett «munkáspárti» kormány ellen is irányul, hiszen Truman és Acheson legszívesebben újból Churchill segítené hatalomra. Churchill Európa-tervei ugyanis százszázalékosan megegyeznek az amerikai imperialistáknak Európa gyarmatosítására vonatkozó elgondolásaival. Az Attlee— Kevin—Cripps-együttes most azt az utasítást kapta az Egyesült Államok vezetőitől hogy a font értékének csökkentése után se járuljon hozzá a bérek emeléséhez, hanem hárítsa át a font érékcsökkenésének minden következményét a szegény kisemberekre, a dogozókra. Ez a parancs egyfelől közvetlenül az amerikai tőkebehatolási érdekeket szolgálja, másfelől pedig alkalmas arra, hogy megtépázza az amúgyis lejárt jobboldali szociáldemokrata kormány «tekintélyének» utolsó maradványait is. Az Egyesült Államok pénzügyi körei — a jelenlegi kormány nehézségeinek fokozásával — Churchill választási esélyeit kívánják megjavítani. A helyzet teljes képéhez tartozik még, hogy Angliában egyre többen veszik észre egy olyan válság körvonalait, amely még súlyosabb lesz, mint az 1911. évi volt. A józan gazdasági körök ebből a fenyegető válságból egyetlen kivezető utat látnak: a kereskedelem nagyfokú megélénkítését a Szovjetunióval és a Ma: Keresztrejtvény A legsúlyosabb büntetést kérte valamennyi vádlottra a népügyész Elhangzottak a védőbeszédek is a Rakoperben Ötödik napja tart a nagy büpper tárgyalása. A Vasasszékház nagytermének külső képe nem változott. Ugyanúgy helyezkednek el a bírák, a vádlók, a vádlottak, a védők, a külföldi és hazai sajtó munkatársai, a dolgozók képviselő. Látszólag minden olyan, mint eddig, de a szereplők, a krónikások és a hallgatóság egyaránt érzi, hogy a népbírósági tárgyalás új fejezetéhez érkezett el.Négy napon keresztül a vádlottak és a tanúk vallottak, tárták fel a bacpert és annak részleteit. Négy napon keresztül nyolc fővádlott és tizenkilenc tanú világította meg különböző oldalról, egymástól függetlenül a Rajk-banda összeesküvését. Szerdán a népügyész vádbeszédére került sor. Mindaz a szenny, hitványság, aljas elvetemültség, ami eddig részletekben és a vallomástevők különböző szemszöge szerint lepleződött le, most egységes egészként, valamennyi hazai és külföldi kapcsolatainak ismeretében, a népügyész bűnügyi és politikai kiértékelése nyomán a maga teljes megdöbbentő és felháborító valóságában áll az ország előtt. ★ A hazaárulók mindig a bűnözők legelvetemültebb csoportjához tartoztak. A hazaárulás fogalma mindig a legsúlyosabb megbélyegzést jelentette. Aki áruba bocsátotta népét, hazáját, mindig méltán érdemelte ki az egész ország megvetését. Ma azonban ma idén eddiginél fokozottabb mértékben áll mindez. Miért? Azért, mert eddig a magyar történelem folyamán a hazaérniük egy eljövendő jobb rendszer kialakulását igyekeztek megakadályozni és tudták megakadályozni. A néptömegek szinte csak odáig jutottak el, hogy megsejtették a szabadság, a függetlenség ízét. A szabadsággal és függetlenséggel járó gazdasági felemelkedésnek már csak a képét rajzolhatták meg képzeletükben. Ma gyökeresen más a helyzet. A szovjet hadsereg diadalai nyomán ötödik esztendeje élünk szabadságban,, és függetlenségben, tervgazdálkodásunk alapjait lerakjuk a hároméves újjáépítő tervünkkel, amelynek utolsó hónapjait most valósítjuk meg. Dolgozó népünk él mindazokkal, a jogokkal, amelyeket alkotmányunk biztosít számára és élvezi mindazokat az eredményeket, amelyeket gazdasági téren elértünk. A dolgozók életszínvonala túlszárnyalta már a háború előttit és mindez még csak a kezdő. A kémbanda tervének sikere ezt az emelkedő jólétet törte volna derékba. Csoda-e, ha a dolgozók a Rajk-banda merényletében saját maguk ellen irányított orgyilkos tőrt látnak? Csoda-e, ha féltik mindazt, amit eddig elértek és el akarják, sőt el is fogják hárítani a további fejlődés elől is az akadályokat. A Rajk összeesküvése ilyen akadály volt. A hazaárulás módszereit eddig alig ismerte n épükk, hiszen a hazaárulók népes tábora a politikai, gazdasági és társadalmi élet úri parazitáiból toborzódott. Az úri Magyarországi természetesen nem leplezte le ezeket. Nagyon jól tudjuk, hogy kik árulták el a 48-as szabadságharcot, kik hozták be a dicsőséges 19-es forradalom leverésére az idegen hatalmak katonai erőit, de alig az árulásoknak részleteiről, módjáról, politikai és erkölcsi fertőjéről. A Rajk-ügyben mindez nyilvánosságra került. És még egyebek is. Az, hogy a besúga, spicliskedés, provokáció, denunciálás, emberrablás, zsarolás, orgyilkosság nemcsak a Rajkbanda fegyvertárát képezi, hanem az egész nemzetközi kétes szervezetét is, amelyet Washingtonból irányítanak és amelynek Allan Dulles és Noel Field az európai helytartói, a Tito-klikk pedig balkáni és délkeleteurópai kirendeltsége. A népügyész szavai nyomán világosan rajzolódott ki az egész bűnügy politikai háttere, semmi kétséget nem hagyva a felől, hogy a kapitalizmus visszaállításával a fasizmus restaurálása volt a cél, amit természetesen csak fasiszta eszközökkel lehetett volna végrehajtani. A nagy per nyomán az árulás minden módszere és eszköze lelepleződött dolgozó népünk előtt, amely irtózik ezektől a módszereiktől és ismeretükben minden eddiginél fokozottabb mértékben ítéli el a hazaárulást. * A tárgyalás során nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak a Rak-bandának, hanem a Titoklikknek és amerikai gazdáiknak is a vádlottak padján volna a helye. Oda is fognak kerülni. Nem a Vasas Székház tárgyalótermének padjára, hanem a világ dolgozóinak ítélőtszéke elé. A rothadó, halódó kapitalizmus kétségbeesett vergődése felszínre dobja mindazt a szennyet, amelyet kitermelt és mindazokat a szemeteket, akiket elnyomó céljai érdekében zsoldjába állított. Trockij iskoláján nevelkedett, elvtelen, kétszínű, álnok, semilyen eszköztől vissza nem riadó hitvány kreatúrák furakodtak be a Magyar Dolgozók Pártjának soraiba is, hogy a magyar munkásosztály egységét megbontva, legjobb vezetőit legyilkolva, döntsék ki népi demokráciánk legerősebb pillérét. Tervük nem sikerült, de nem is sikerülhetett. Hiába szervezték meg összeesküvésüket minden részletre kiterjedő, körmönfont gondossággal, tömegekre nem tudtak szert tenni, mert a tömegek nem a kapitalizmus visszaállítását, hanem a szocializmus építését akarják. A népügyész érvei pörölycsapásként zuhognak a termiben. Túlhallatszanak a Vasas- Székház falain és eljutnak mindenhová, ahová a bűnper hullámai elértek. Szavaiban a magyar nép vádol és a népbíróság a magyar nép nevében fog ítélni. Népünk büszke arra, hogy ez az ítélet is a béke frontján való derekas helytállásának egyik bizonyítéka. ■k Alapi Gyula népügyész vádbeszéde A népbíróság különtanácsa Jankó Péter elnöklésével szerdán folytatta Rajk László és társai bűnügyének tárgyalását. A tárgyalást , negyed 10 óra után néhány perccel nyitotta meg dr. Jankó tanácselnök, aki feltette a kérdést: a bizonyítás kiegészítése irányában van-e indítvány . Sem a népügyésznek, sem a vádlottak védőinek nincs indítványa a bizonyítás kiegészítésére. Elnök: Ennek következtében a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítom. Felkérem népügyész urat vádbeszédének megtartására. (Feszült izgalom fut végig a hallgatóság sorain.) Dr. Alapi Gyula népügyész: A tárgyalás, amely közel egy hét óta folyik itten Rajk László és összeesküvő társai bűnügyében, joggal keltett hatalmas visszhangot dolgozó népünkben, külföldi barátainkban és külföldi ellenségeink közöt egyaránt. — Ennek a pernek rendkívüli fontossága van. Túlzás nélkül állíttatom: ennek a pernek a jelentősége nemzetközi. Hiszen nemcsak olyan vádlottak felett kell ítélkezni, akik kezet emeltek Népköztársaságunk államrendjére, demokráciánk nagy vívmányaira hanem egyben olyanok felek is, akik összeesküvő tevékenységükben, a szocializmust épitő magyar dolgozó nép külföldi imperialista ellenségeinek voltak az eszközzei, dróton rángatott bábui. A vádlottak padján itt nemcsak Rajk és társai ülnek, hanem külföldi gazdáik imperialista felbujtóik is, Belgrádban és Washingtonban. — Mi a jellegzetessége ennek a pernek? Nem elsősorban az, tisztelt Népbíróság, hogy a vádlottak padján a magyar népi demokrácia esküdt ellenségei ülnek. Hiszen esküdt ellensége volt már a magyar népi demokráciának Nagy Ferenc és összeesküvő társasága is, amely felett annak idején a magyar népbíróság ítélkezett. Esküdt ellensége volt a magyar népi demokráciának Mindszenty József is, aki szintén elvette megérdemelt büntetését. Rajk László és cinkostársai többek között abban különböznek a Népköztársaságnak ama ellenségeitől, akikre az elmúlt esztendőkben sújtott le a demokratikus igazságszolgáltatás büntető keze, hogy ezek rendszerré emelték az álnokságot és az álcázást, vádlottak és tanuk különböző oldalait, más-más részleteit egymástól függetlenül világították meg , hogy a bíróság által megejtett szembesítések tisztázták azokat az árnyalatbéli eltéréseket is, amelyek egyes részletkérdésekben a vádlottak vallomásaiban itt-ott előfordultak. Szétágazó összeesküvésről volt szó . Hadd hívjam fel a népbíróság figyelmét arra, hogy például Rankovics és Rajk hírhedt paksi találkozójáról 1948. októberében öten is vallanak, így dr. Klein Antalon, dr. Tarisznyás Györgyin, Rajkón kívül Pálffy és Brankov is, de különböző részleteket világítanak meg, olyanokat, amelyekről, csak egyikük tudhatott és meg kell állapítani, hogy még sincs semmi ellentmondás közöttük sem időben, sem fényben és éppen ezek a különböző oldalról megvilágított részletet és egyezésük bizonyítja azl, hogy a színtiszta igazságról van szó. — Hadd hívjam fel a figyelmet ezzel kapcsolatban arra is, hogy Rajk és Rankovics titkos tárgyalásának Kelebián 1947. decemberében lényegében ugyanaz volt a tartalma, mint Pálffy tárgyalásainak Nedelkovicses,is a római partizánkongresszuson. Ez az egyezés azt bizonyítja, hogy egy szétágazó összeesküvésről volt szó, egy olyan galád tervről, amelynek megvalósításához több oldalról fogtak hozzá, olyan tervről, amelyért a vádlottak külföldi megbízóik utasításai szerint éveken át, cselekvéseiket összeegyeztetve, dolgoztak. „A vádirat valamennyi állítása bizonyítva van“ — Csúszó-mászó, alattomos kígyókkal állunk szemben, veszedelmesebb és gyűlöletreméltóbb ellenséggel, mint eddig bármikor. Népi demokráciánk eddig leleplezett és ártalmatlanná tett ellenségei is összejátszottak a külföldi imperialistákkal és állami rendünk megbuktatására törtek. Rajk László és bűntársai szintén a külföldi imperialisták cselédjei és szolgái voltak, de specialitásuk, ennek a hanpernek a sajátossága abban áll, hogy a külföldi imperialisták parancsainak közvetítőiként, főügynökeiként, az imperializmus rohamcsapataként az a jugoszláv vezető klikk lép fel — Tito és bandája —, amely ma leigázza Jugoszlávia hősi népeit és bitorolja a hatalmat Jugoszláviában. — Tisztelt Népbíróság! A tárgyalás adatai alapján megállapíthatjuk, hogy a vádirat valamennyi állítása, a nyomozás valamennyi adata teljes bizonyítást nyert. A vádlottak és a tanúk vallomásai, a szembeditések lii.ed^UIJCi uwcaUi.» jelesül beigazolták a vádat, megerősítették a vádiratot. — Ebben az összefüggésben nemcsak azt kell kiemelnem, hogy a vádlottak teljesen szabadon védekezhettek és védekeztek, hanem azt is, hogy ugyanannak az eseménynek, az egyes Új adatok Titóék terveiről — A tárgyaláson, tisztelt népbíróság, nemcsak a vádiratban foglalt vádak igazolódtak be teljes mértékben, hanem új, fontos tények is napvilágra kerültek, amelyek sem a vádiratban sem pedig a nyomozás során nem merültek fel, így például új volt Brankov vallomásában, hogy Titóék bomlasztó munkájukat az , imperialista kém szerveitekkel karöltve nemcsak valamennyi népi demokratikus országban folytatják, hanem olyan kapitalista országokban is, amelyekben erős munkásmozgalom van, széles tömegbefolyással rendelkező kommunista pártok vannak. Új volt ban az a leleplezés is, hogy a fegyveres puccs megvalósítása, a magyar demokrácia vezető álamférfiainak meggyilkolása után alakítandó új kormányban Titóék Bán álitalnak is szerepet szántak. Ezt eddig nem tudtuk, csak a tárgyaláson vallotta b.* Brankov, aki egyben leleplezi" Bán Antalnak és az amerikai jugoszláv uralkodó köröknek igazi kapcsolatait. Kiderült, hogy Bán Antalt is azért akarták Titóék bevenni az új magyar kormányba, mert régi jugoszláv rendőrkém volt, akit ilyen módon ugyanúgy, mint a többieket, Rajkot, Rob Antont, kézben tertettük.