Magyar Nemzet, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)
1951-09-01 / 203. szám
z amerikai katonai repülőgépek újra és újra törvénytelenül behatoltak Keszon fölé. Iseszon lakossága ismét megismerte a lőpor kesernyés szagát. A város lakóink elő cselekedete az volt, hogy ismét elsötétíti Keszont Az augusztus 22-i bombázást megelőző éjszakákon Keszon — mint semleges övezet a fegyverszüneti tárgyalások alatt — ki volt világítva. 23-a óta azonban légoltalmi elsötétítés van a városban. Keszon lakossága a fegyverszüneti tárgyalások ideje alatt több mint felével gyarapodott. Azok, akik visszatértek a városba, lázas szorgalommal javították lakásaikat a romok közül összeszedett deszkákkal, vasgerendákkal és szegekkel. Ezek most abbahagyták a munkát és ismét távoztak a városból. Az élettől nyüzsgő piactér kihalt. A koszoniak gyors ütemben javítják a légoltalmi óvóhelyeket, a város kiürítéséhez szükséges berendezéseket és készülnek az ellenség támadásaira. Délkoreai csapatok betörtek a keszoni semleges övezetbe Alan Winnington, a londoni Daily Worker tudósítója jelenti Keszonból: Harcok törtek ki a semleges övezetben. A harcok még most is folynak. Ridgway délkoreai csapatai — kihangsúlyozva az amerikaiaknak azt az elhatározását, hogy a san franciscoi konferencia előtt felszámolják a tárgyalásokat — a semlegességi egyezmény nyílt megsértésével, géppuskákkal felfegyverkezve, mintegy három mérföldre megközelítenék Keszont. A támadó délkoreaiakat a katonai rendőrség megállította. Már eddig ismeretes, hogy a koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek katonai rendőrsége részéről két halálos áldozata van a provokációnak. További részletek még nem állnak rendelkezésre. A szüntelen amerikai provokációk és Nuckols tábornok (az ENSZ-parancsnokság tájékoztató tisztje) San Franciscóba utazása arra mutat, hogy az amerikaiak felszámolják a fegyverszüneti tárgyalásokat és igyekeznek arra kényszeríteni a koreaiakat és kínaiakat, hogy vállalják a felelősséget a tárgyalások megszakításáért. Az amerikaiaknak ez a terve azonban nem fog sikerülni. Willfred Burchett, a párizsi De Soir tudósítója is jelenti, hogy délkoreai csapatok törtek be a semleges övezetbe és három mérföldre megközelítették Keszont. Az amerikaiak által átvett náci totális hadviselést — írja Burchett -, amely minden férfi, asszony, gyermek és állat megölését követeli Észak- S Koreában, most a szembenálló fél meggyilkolását követelő „totális diplomácia" követi nyomon. Az amerikaiak egyik kezükkel jegyzékeket adnak át, a másikkal pedig igyekeznek agyonlőni azt akinek ezeket a jegyzékeket átadják. Álam ír tábornok erélyes tiltakozása a keszoni semleges övezet ellen, augusztus 30-án végrehajtott újabb gyilkos provokáció miatt Az Új Kína jelent:: Nam ír tábornok, a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek küldöttsége vezetője Joy altengernagyhoz intézett tiltakozásának teljes szövege a következő: „Joy altengernagynak, az ENSZ fegyveres erői küldöttsége vezetőjének. Augusztus 30-án 6.00 órakor katonai járőrünknek a keszoni scfijeges övezeten belül fekvő Tamtongrinál pihenő három tagját — Csen Csiun-Nant, Jan Sien-Tet és Csan Jan-Fent az Önök több mint tíz egyenruhás délkoreai katonája támadta meg és erőszakkal magával hurcolta az Önök állásainak irányában. Amikor a Keszon és Munszan közötti vasútvonal közelében egy dombon áthaladtak, azÖnök délkoreai katonái rájuk lőttek és meggyilkolták Jan Sien-Tet és Csan Jen-Fent. Csen Csun-Nan sebesülten elmenekült. Amikor katonai járőrünk nyomon követte az Önök délkoreai katonáit, akkor az Önök felfegy- Verzett embereinek egy másik csoportja — amely behatolt a keszoni semleges övezetbe — géppuskákkal fedezte a vasútvonal mentén délkeleti irányban visszavonuló délkoreai katonákat. Az önök felfegyverzett emberei csupán 14.30 órakor vonultak vissza a semleges Retten az ötezerből Írta: Hunyady József Már kora reggel hajtotta az asszonyt — Siess azzal a kávéval... Tudod, hogy ma nagyon fontos a dolgom. Nem szeretnék elkésni róla! Julis néni csak mosolygott magában az embere kapkodásán. Egyszer látta eddig ilyennek egész életében amikor az esküvőjükre készültek. Hogy megjön-e a bor Olasz Liszkáról. No, az semmiség volt a mai viselkedéséhez képest. Fogta szokott lassú mozdulatával a bádog ételesdobozt, aztán , pakkolta bele a nagy szelet szalonnát, három zöldpaprikát, nagy karéj kenyeret. — Még soha az életben nem voltál ilyen lassú. Mi van veled?!— Te kapkodsz, Krivanek — emeli az öregjére a mosolygós szemét az asszonyság. — Azt szeretném csak tudni, minek? Hiszen úgyis csak a féllites busszal jönnek azok a gyerekek! Kíséri a küszöb felé, harminc éve megvan ez a szép szokásuk Addig ő viszi az embere lámpáját, meg az ételesdobozát csak ott adja át neki. Aztán megcsókolja. Míg fiatalok voltak a száját, néhány éve meg csak úgy öregesen. A homlokát tartja oda. Jó most már az is. — Aztán... meg ne etesd megint Ferikével az ebédet. Ferikének hívják a bányában azt az öreg, kezes patkányt, aki minden délben megjelenik a légnyiláza torkában, aztán leül, mint egy öreg házőrző kutya a farkára és várja, mikor vesik már oda neki a szalonnahajat, meg a kenyérhéjját. Meghálálja. Nem volt még olyan tűzeset, amit meg ne jósolt volna. Le föl rohangált a lábuk között, ha baj volt, cintogott, vinnyogott, de akkor hár pislogtak a bányalámpák, félt úgy, hogy kivitték magukkal a derék jószágot. Hát ennek a híres Ferikének szokta odaadni a legjava falatjait Krivanek Vili bácsi, a legöregebb vájár. — Mindig ilyen bolondságon jár az eszed, te asszony! — kapkodta gyorsabban a vén vitéz a lábát. Első volt a felolvasóban. Ott is csak a toborzott fiatalokról folyt a beszéd. Hogy milyenek lesznek. Majd bevannak-e, ahogy kellenének? Vájjon honnan jönnek? Gyárból, tsz-ből-e? Vagy irodaféléből? — Csak olyan tintakukac ne kerüljék a kezem alá,— morogja Bodza Jani bácsinak az akna felé ballagtakban. — Kár az olyan ember a bányába. Csak lerontja a renomét... — Örülsz te, amilyet kapsz, öreg harcos! Még tán azért se haragudnál, ha leány körülközne. Legföljebb a Julis komámasszony! — Csippent Jani bácsi a gaccsos balszemével kedves komájára. Hát ezen nevetni kell. Vili bácsi most odadől a kas oldalának, pedig tudja jól, hogy nem szabad, de azt is tudja, hogy csak az oktalan embernek esik baja, aki kapkod, nyuladoz, hogy megfogja a saját árnyékát az akna falán. Még a szénáit is lehányja, engedi peregni szemhéján hosszú, munkás életét. Közbe-közbe azon morfondírozik, hogy majd mikép is fogadja a fiatalokat. Mert őt csúnyán fogadták. A vén Ruszwurm báró smucig volt, spórolt a bányafával, nem adótt, inkább vérit engedte venni. Úgy kellett a javát összelopkodni az elhagyott fejesekből. Hát amikor ő szállt le, a kas lábánál három szerencsétlen, összelapított ember feküdt a bányahordágyon. Jól kezdődik! — moroga magában. Kicsit félt a mélyben, de aztán megszokta. Az ember azért ember, hogy ura legyen a rebbegő szívének. Baj mindenhol bújkál az ember után, a bányában is. Tény az, hogy az akna nem cukrászda. De ha az ember egyszer beleszeret a szénbe, amikor már művészi módon tudja forgatni a csákányt, hogy a keze fejét sem veri már le réseléskor, akkor már minden rendben van. "Kint, a napfényes mezőn nem érzi olyan jól magát, mint odalenn. Megtanulja, pontosan hány lépés hosszú egy-egy akna. Hogy hányadik lámpa mellé kell visszahúzódni, ha nem akarja, hogy a lövés huzala levágya a fejből az ócska sapkát. Amikor megtanulja, hogyan fekszik a szén, hogyan adja magát a legjobban: merre van a szája, merre a visszája. Hogy miképpen kell kikerülni vagy kivadászni belőle a palát. Hogy hogyan „jelezi” a bányafa, amikor nyomja nagyon a hegy, megismeri a kő roppanását, hogy no, most szaladni kell, de még a csákány is ottmarad. Olyankor már nem érzi az ember, hogy robot lenne a munka. Inkább öröm. Mert tudja, hogy odafenn se vonat nem menne, se gyár nem dolgozna, csak hideg lenne még sülét. Olykor Vili bácsi már úgy érzi, hogy ő a Fény meg a Meleg Apja. Alig veszi észre a kas talpának rugózását. Amikor földet ér Megy a lába már magától is Egy féléve, hogy nem kell cipelni válláskor a csákányt, a lapátot; éppen egy féléve, hogy száműzték a vágatból a csillét. Nagy, meleg, barna szeme szeretettel simogatja meg a pirosas gumifutószalagot. — Ez hordja a hátán a kenyerünket. Olyan ez a rajta széles palákban futó szénnel, mint az ülőerünk ... Észre sem veszi, mikor kiméri neki Malcsik bácsi a vén revir-aknász a négy métert a szénfalban. Könnyű nagyon a teste, mintha a fürdőből jött volna, mert a szíve könnyű hihetetlenül. Menyhért Gáspár, a kombájn gépész lement félórával előbb, az már csak ilyen. Akkor kezd munkába, ha töviről hegyére átmutatta a csodálatos masinát, ami a vasfogával eszi a szenet, aztán azzal az okos vaskezeivel föl is kotorja a futószalagra a szenet. Féléve, hogy Menyhért Gáspárral együtt azzal adja ki a szenet, de még most is minden reggel arra gondol: — Ha nem látnám, azt hinném, hogy álmodom... Hanem máma baj van. Gáspár koma vakarja a bőrsisak alatt a fejebúbját — No, a porlasztónkat megette a fene. A Kis Pista nem jól pucorálta ki éjjeli Legalább négy óra, amíg rendbe hozom! — Még az a szerencse, hogy a gyerekeink csak a féllizes busszal jönnek, hallod? Micsoda szégyenben maradnánk előttük! Hanem: nem jól tudta! Mert Farkas Márton, a vállalatvezető beküldte eléjük a hajnali vonathoz a buszokat, amik a két váltással fordultak a falvak között. Éppen hogy csak ledobhatta sz les válláról a kabátot, aztán nekifohászkodhatott a valahonnan nagyhirtelenében elővarázsolt csákánnyal a szénnek, hát érzi ám, a háta közepén érzi, hogy nézik Hogy előbb valami topogás volt, ami megszűnt, aztán most ég az ing a hátán. Félszemmel hátrasandít: — Azok! Az egyik amolyan tejfelesszájúnak látszik, a haja is tejfehér, a másik az sudár, szikár legény. Jókora tenyere van, hát abban jól megfér majd a csalány vagy a kombájn kormánykereke. Dósa Pál, a titkár mutogat Vili bácsira, meg a munkáját magyarázza, Vili bácsinak meg tüzel a füle hegye. — Hogy ezeknek is a legrosszabbkor kellett betoppanni! Ez már mgnt ennek a vén Marcinak a kotnyeleskedése! Úgy pendül a szén a csákány alatt, mintha harangozna Vili búcsú Jó kilós széndarabok ugranak ki egy-egy csapás után a csákány édes foga alól. Vili bácsi nagyszerűen éri a dorcát Látszik raj'n, hogy szere'!, amit csinál. Min'ha esz'ergá',ná a két méter magas szénfalat. Félig készen is van, amikor szelíden a vállára teszi a kezét a párttitkár. — Ne haragudj. Vili bácsi. Kicsit meg'réfáunk. Tudod, semmi baja nincsen ennek a kombájnnak. Csak éppen megkérem Gazsit, hogy mondja azt, hogy baj van. Szerettem volna, ha látják a gyerekeink, milyen volt a bányász élete a múltan. Amikor még a rabozóga-társadalom korabeli eszközökkel bányászta a szenet. Szóval. ... megértenél, ugye, nem haragszol, öreg harcos érte?! Vili bácsiból már úgy van, hogy kiszikrázik egy cifra körmondat, ami itl talán még a lámpájuk is kialudna, aztán elkanyarodik széles nevelésre a szája. Eszibe ötlik, hogy ilyen ügyesen még ő se fundálta volna ki ezt a dolgot. — Krivanek Vilmos vagyok, gyerekeim. A Vili bácsis Isten hozott benneteket. Én már öreg csatár vagyok. . . szabadkozik zavartan. Még el is pirul belé. Kicsit félve fordul a két csöndes, csillogó szemű legény felé. Nézi, majd felfalja a szemével őket. Mindegyiken vadonatúj overall, gumicsizma fejükön bőrsisak. De helyre legények. Nicsaki Milyen fess gyerekek a mi újoncaink! Eszébe jut az ő toprongyos ruhája, amikor ő munkába állt... Eh! Megkérdi hiába van itt a titkár, nyugodtabb lesz, ha tudja a választ. — Aztán szívesen jöttetek-e. . Vagy úgy küldött valaki?! —• Maguk, hívlak Vili bácsi Ötezer új bányászt kértek. Itt vagyunk, — mondta a magasabb, aztán mindhárman Dósa Pali felé fordították a fejüket, aki Menyhért Gazsi mellett ült már a kombájnon, és szerető gondoskodással a szénfal felé fordította az Ajtay—Szilárdféle szénkombájn acélököl-orrát. Zizegő motorral kúszott odébb a szürke gépmonstrum és aztán harsogva harapott a ragyogó, vízerecskékkel csillogó falba. A gumiszalagon fekete patakként ömleni kezdett a szén. Krivanek Vili bácsi apás mozdulattal ölelte magához egyszerre mind a két fiatalt. /Magyar Nemzet övezetből az Önök állásaiba. Az augusztus 19-i súlyos incidens után — amikor az Önök felfegyverzett emberei járőrünknek egy tagját meggyilkolták — Önök elferdítették a tényeket és meghamisították az összekötő tisztek által lefolytatott vizsgálatok eredményeit, megkísérelve, hogy az egyenruhát viselő délkoreai katonákat irreguláris csapatoknak tüntessék fel, amelyek nem állnak kapcsolatban önökkel. Ilyen módon akarnak kibújni az önökre háruló elkerülhetetlen és súlyos felelősség alól. Ugyanakkor az önök felfegyverzett emberei folytatják lelkiismeretlen provokációikat és nap nap után nagyobb számban fordul elő, hogy az Önök a felfegyverzett emberei behatolnak és belőnek a semleges övezetbe. Augusztus 30 án CI0 órakor az Önök felfegyverzett emberei Panment ennél belőttek a semleges övezetbe és utvanezen a napon újabb gyilkosságot követtek el, megölve katonai járőrünk két tagját. Ezek a véget nem érő és tűrhetetlen provokációk ismét a mellett a tény mellett tanúskodnak, hogy önök el vannak szánva az egyezmény semmissé tételére és továbbra is incidenseket idéznek elő. Ezennel a legerélyesebben tiltakozom Önnél az ellen a súlos provokáció ellen, amelynek során az Önök felfegyverzett emberei augusztus 30-án törvénytelenül behatoltak a semleges övezetbe és meggyilkolták katonai járőrünk tagjait: Jan Sienet és Csan Jen- Fent, továbbá megsebesítették Csen Csun-ant. Tiltakozom továbbá azok ellen a provokációk ellen, amelyeknek során az önök felfegyverzett emberei állandóan belőnek a semleges övezetbe. Határozottan követelem, hogy szigorúan büntessék meg a gyilkosokat és teljes biztosítékot követelek az egyezménynek az önök részéről történő minden további megsértésével szemben. Nam ír tábornok, a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek küldöttségének vezetője. 1951. augusztus 30.’’ A Szovjet Békevédelmi Bizottság határozatának lelkes visszhangja Valamennyi szovjet lap hoszszú tudósításokban számol be arról, hogy milyen lelkesedéssel fogadták a szovjet emberek a Szovjet Békevédelmi Bizottság határozatát. A hatalmas Szovjetúniónak nincs olyan része, ahol az emberek ne tartanának gyűléseket, röpgyűléseket, megbeszéléseket és ne jelentenék ki egyöntetűen, hogy készet felsorakozni a béke nagy ügyének védelmére. Jakub Kolasz, Bjelo Tasszia népi költője a Pravdában rámutat arra, hogy az egész haladó emberiségnek, korunk minden becsületes emberének, élén a nagy szovjet néppel, közre kell működnie a legtevékenyebben a harcban, amely a békéért és az összes népek testvéri együttműködéséért folyik. Ki kell ütni a fegyvert az új háború gyújtogatóinak bűnös kezéből. Mirza Turszun-Zade szovjet író a Szvesztijában azt fejtegeti, hogy a Wall Street urainak nem tetszik a hatalmas, legyőzhetetlen béketábor. De a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni. Kína és Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia, Románia, Bulgária és Albánia népei sohasem fogják a Wall Street urait szolgálni. A béketábor, a nagy Szovjetúnió vezetésével, diadalra viszi a béke ügyét. Hatalmas békegyűlés Chicagóban A Daily Worker jelentése szerint Chicagóban a volt frontharcosok békefelvonulást, majd utána békegyűlést rendeztek. A tüntetés és a gyűlés a Haldéktalanul szüntessék meg a koreai háborút!11 jelszóval folyt le. A tüntető menetet sokezer chicagói nézte végig. A tüntető felvonulás során a békeharc fokozását hirdető röpcédulákat osztogattak a lakosság körében. Ezenkívül Trumanhoz címzett, békét követelő postai levelezőlapokat terjesztettek. A felvonulás után a Washington-parkban gyűlést tartottak, amelyen Sidney Ordauer, a Munkásegységért Harcoló Chicagói Bizottság titkára k jelentette, hogy az amerikai nép, a volt frontharcosok és akik nem voltak harctéren, a négerek és a fehérek, a különböző vallásfelekezetű és politikai meggyőződésű emberek békét akarnak. Szombat, 1951. szeptember 2 Az atomfegyverek kérdése az UVSZ 12-es bizottsága előtt augusztus 29-én New Yorkban rendes ülést tartott az ENSZ 12-es bizottsága. Az ülésen megvitatták a szovjet módosításokat ahhoz az amerikai határozattervezethez, amely egységes bizottság létesítését írja elő a jelenleg létező atomenergia-ellenőrző bizottság és a hagyományos fegyverbizottság helyett. A szovjet módosítások célja rámutatni, hig' az új bizottságnál: terveket kell kidolgozni a fegyverzet és a fegyveres erők általános csökkentésére, az atom- és más tömegpusztító fegyverek betiltására, valamint tervezetek teljesítésénél, ellenőrzésére. A szovjet küldöttség azt is javasolta, hogy töröljék az amerikai határozattervezetből a 4. bekezdést, amely az új bizottságot eredménytelenségre kárhoztatja. Ez a bekezdés a bizottság munkájának alpjává az úgynevezett Bgruch—Lilienthal—Acheson tervet teszi, amelyet a Szovjetúnió már régen visszautasított, mint meg nem felelőt. A szovjet módosítások vitájában felszólaló brazíliai, angol és USA-képviselő ragaszkodott az amerikai határozattervezet elfogadásához. Ezután Carapkin szovjet küldött szólalt fel. A szovjet küldött kijelentette, hogy az amerikai határozattervezet jelenlegi formájában nem kielégítő és elfogadhatatlan, mert arra irányul, hogy megakadályozza az előrehaladást az atomenergia-ellenőrzés, a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentése fölötti ellenőrzés problémájának megoldásában. Az amerikai határozattervezet — mondotta a továbbiakban a szovjet küldött — az USA fegyverkezési versenyének és háborús készülődéseinek gyümölcse. Carapkin kijelentette, hogy a szovjet módosítások elfogadása mindenkinek érdeke, aki komolyan törekszik az atomfegyver kérdésének, valamint a fegyverzet és fegyveres erők csökkentése problémájának megoldására. A szovjet küldött felszólalása után a bizottság áttéri a szavazásra a szovjet módosítások fölött. A szavazás eredményeképpen az amerikai angol többség 9 szavazattal elvetette a szovjet módosításokat és 11 szavazattal egy ellen (Szovjetúnió) elfogadta az amerikai határozattervezetet. A Koreai Néphadsereg hadijelentése Phenjan, aug. 31. (TASZSZ) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága augusztus 31-én közülte, hogy a néphadsereg egységei, szoros együttműködésben a kínai népi önkéntesek egységeivel, visszaverték az ellenség fegyveres erőnek az arcvonal különböző szakaszain indított támadásait. (MTI) A koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek ellentámadásai súlyos veszteségeket okoznak az ellenségnek pítást nyert, hogy hét ellenséges hadosztály egységeit vezették a keleti arcvonalra. Az ellenség két zászlóaljtól két ezredig terjedő erővel intézte támadásait. Súlyos veszteségeket szenvedett azonban és alig tudott előrenyomulni. A hszinmanista 8. hadosztály egy fogságba esett tisztje elmondotta, hogy hadosztálya egy hét alatt több mint 1400 embert veszített, a «Capitol»-hadosztály pedig több mint ezret. A koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek egységei ellentámadásokat indítottak és visszaszerezték az elveszített állásokat. Augusztus 24 én az ellenség a keleti tengerparton súlyos emberáldozatok árán elfoglalt egy hegycsúcsot és elfoglalta a 345.4-es magassági pontot. Másnap azonban a koreaiak és kínaiak ellentámadással kiverték őket a hegycsúcsról és a magassági pontról. Augusztus 25-én a Janggutól északkeletre lévő állásokat védelmező koreaiak és kínaiak több mint 300 főnyi veszteséget okoztak az ellenségnek és visszafoglalták a 983.- es magassági pontot Egy másik, ellentámadást intéző kínai és koreai egység Kincsétől északra több mint 3000 főnyi veszteséget okozott az ellenségnek. A népi fegyveres erők, miután megállították az amerikai és tisza umanista csapatok támadásait, augusztus 26 án a keleti arcvonal több pontján ellentámadásba mentek át. Ellentámadásuk során nagy esők közepette, sűrű erdőségeken és magas hegyvonulatokon keresztül nyomultak előre. Az előnyomuló koreaiak és kínaiak szakaszról szakaszra és századról századra semmisítették meg az állásaikban védekező amerikaiakat. Visszafoglalták a Janggutól északra és északkeletre húzódó magaslatokat. Egy előnyomuló népi egység két amerikai századot semmisített meg s visszafoglalt két fontos állást és négy hegycsúcsot. Ugyanez az egység később felmorzsolt még egy amerikai alakulatot Kopangszanitól keletre, csaknem 300 főnyi veszteséget okozva az amerikaiaknak. Janggutól északkeletre egy másik népi egység ellentámadásával augusztus 26-án és 27-én több hegycsúcsot foglalt viszsza. A harcok során 400 főnyi veszteséget okozott e hszinmaniszi csapatoknak. A középső arcvonalszakaszon, Kumhvától és Csorvontól északra a népi fegyveres erők kisebb ellenséges támadásokat vertek vissza. A koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek alakulatainak katonái és tisztjei, az amerikaiak keszoni provokációin felháborodva, megfogadták, hogy szétzúzzák az ellenség minden támadását. (MTI) Koreai arcvonal, aug. 31. (Új Kína) Az ellenségnek a keleti arcvonalon folyó támadásait a koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek erőteljes védelemmel és ellentámadásokkal megállították. Az augusztus 25-ével véget ért öt nap alatt az ellenség ezen a szakaszon több mint 7700 embert vesztett. Ebből több mint 7300 alsztumanista és több mint 700 az amerikai. Ez alatt az öt nap alatt a koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek lelőttek, illetve megrongáltak 41 ellenséges repülőgépet. Az ellenség a keleti arcvonalszakaszon augusztus 8-a óta nagy erőket vetett be ismételt támadásaiba. Megálla