Magyar Nemzet, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-22 / 299. szám

K­e­i­a, 1953. d­e­c­e­m­b­e­r 22. Gyermekkönyvek a karácsonyfa alatt X* Ifjúsági Könyvkiadó jól igyekezett felkészülni kará­csonyra. Sok könyvet adott ki és arra­ még fontosabb, sokkal magasabb péld­ánys­zámb­an, mint eddig. Ifjúsági és gyer­­mekkönyveinket eddig 5— 8000-es példányszámban nyo­maink — most viszont Illyés Gyula és Katona Imre népmese­­gyűjteményéből a második, 25000-es kiadás kerül piacra. Mihaltov népszerű képesköny­vét az öt kis cicáról 20.000 pél­dányban, Grimm mesélek má­sodik kiadását pedig 15.000 pél­dányban jelentették meg. A tegikeresetteb­b képeskönyvei!*., Móricz Zsigmond sch­i­ptcím­­jé­nek pedig már a harmadik ki­adása kerül­t karácsonyfa alá Ez valóban jelentős előrehala­dás, , de — természetesen — még ez is kevés. Egyes nép- szerű kiadványok, min­t például a Pál­ utcai fiúk egy nap alatt elfogytak, de ugyanez a helyzet a többi könyvvel is. Minden­esetre a karácsonyi gyerek­­l­önyvásság értékes tanulságo­kat jelent kiadóink számára. * "A karácsonyi gyerekkönyvek sorát kezdjük talán olyan könyvvel, amelynek nem tud­tunk tiszta szívből örülni: Grimm legszebb meséiről van szó. A Grimm-mesék nemcsak a német irodalomnak, hanem minden nép gyermekeinek kö­zös kincsévé váltak már. For­dítójuk, Kálnoky László, a leg­jobb fiatal műfordítóik közül való. A Grimm—Kálnoky-talál­­kozó mégsem sikerült. A for­dító nem találta meg a mesé­­lésnek azt a magyar hagyomá­nyokba belegyökerezett stílu­sát, amelyen a magyar kisfiúk és kislányok Csipkerózsika, Pi­roska és a farkas, Hófehérke történetét és a többi örökszép mesét szeretnék hal­lan­i. A királylány például így be­széli el sójának a békakirállyal való találkozását: »Oh, kedves apám, tegnap az erdei kútnál játszottam és az aranylabdám beleesett a vízbe. Nagyon sír­tam, mire ez a béka kihozta és mert minden áron azt kívánta, hogy a játszópajtásom lehes­sen, megígértem neki, de soha­sem gondoltam volna, hogy utánam jön a vízből.* Ha ez a fordítás, éppen, ezért nem jó. Németül mesél magyar szavakkal. Bonyolult, túlmagya­rázott, mesterkélt a magyar mesélés tempóiéhoz képest. * A mesék nyelvének kérdésé­ben könyörtelennek, szinte azt mondhatnám: bogarasnak kell lennünk. A gyerekeik könyv nél­kül megtanulják legkedvesebb meséiket, verseket. Ha édes­anyjuk egyetlen szót máskép­pen mond mesélés közben: ki­javítják. Amit ,a gyerek megjegyez, emlékezetébe vés, az a szó és szókincs lesz anyanyelvi­­ mű­veltségének alapja egész életé­ben. Móricz­­sci­i picik­e-jének mi­nden szava aranyat ér. Ha gyerekeimnek mondom —, vagy ők mesélik nekem — újra és újra gyönyörködöm a népi han­gulatú kis verses mese nyelvé­nek gazdagságában és tömör­ségében. Kaszáló, kószáló, te­kergő — sorra tanulják belőle fiaim az új szavakat. Lehet-e ezt takarékosabban, egyszerűb­ben elmondani: * Rátalál egy iciri piciri kis­­ökre Bánatában iciri picirit meglökte. Felfordult az iciri piciri tököcske Benne a két iciri piciri ■ ákröcske.­ A könyv iciri-piciri, színes, derűs rajzai jól illenek a re­mekművű kis meséhez. * Negyvenöt írónk egy-egy mű­vét gyűjtötte össze Kiárs László és Kolozsvári Grandpierre Emil a Mesék és történetek című kö­tetben. A könyv többet ad, mint amit szürke, semmitmondó címe ígér. Pár évvel ezelőtt még el­­­képzelheteten lett volna,­ hogy a magyar fiúknak ilyen derék csapata hajlandó nekiülni, hogy meséljen a gyerekeknek- És ma már nemcsak hajlandóik, ha­nem az is meglátszik írásaikon, hogy szívvel, szeretettel láttak hozzá. Tegyük azért hozzá, hogy eb­ben a szép írói felvonulásban nem mindenkinek­­jöt­t ki a lé­pése. A nép­meseti eldol­goz­ások még mindig szebbek, arányo­sabbak, mint más életünk tör­ténetei. Az sincs egésze­n rend­jén, bár érthető, hogy a gye­­rekirodalom specialistái nem állják a versenyt a f­elnőtt­ írókkal. Nem a kötetnek, hanem íróinknak a hibája, hogy még mindig sokan kimaradtak be­lőle. Miért nem írt Méray Tibor egy történetet koreai emlékei­, bal? Miért nem látjuk Karinthy Ferenc, Sarkadi Imre, Aczél Tamás, Déry Tibor meséjét? A Mesék és történetek leg­többje lelkesít, nevel, hazasze­retetre, emberségre buzdítja a gyerekeket. Múltúnk nagyjaira, mesebeli hősökre, helyüket meg­álló bátor gyerekekre , példa­képekre fordítja az ifjú olvasó tekintetét. De nem egy olyan történet akad még — köztük a szerkesztőé, Hárs Lászlóé —, amely olcsóbban akarja meg­szerezni a nevelés érdemét: prédikálja a morált, ahelyett, hogy ábrázolná­ Giyőrffy Anna színes raj­zai — a rossz nyomdai munka is oka lehet — nem sikerültek olyan jól, mint azok, amelyeket a Dalolj velünk című kis énekes­­könyvhöz készített. Kemények, merevvonalúak a rajzok. Cso­dálkozunk, hogyan sikerült több színnyomással ilyen egy­hangú képeket készíteni.­­ Keszthelyi Zoltán versesköny­­ve: » Város, falu, erdőn — azt példázza, hogy hosszú a költő útja, míg a gyermekek szívéig elér. Sokféleképpen próbálja a legjobb hangot megpendíteni: hol Petőfi versformáival, kísér­­letezik, hol a századeleji gyer­­mekköltészeti leegyszerűsített verselésével és a szovjet gyer­mekversek tematikája és hangu,­lala is nyomot hagyott versei­ben. De a tudatosan váltott és vár. Zárt egyszerűség mögül mind­­untalam kiütközik, hogy nem ez a­z ő igazi kifejezésmódja. A Kiskunságban eddig nem jár­tam sosem. Hol bőven ömlik búza, árpa­szem — De megláttam a púpos kazlakat A délibábban fürdő ég alatt* Ez bizony nem emlékeztet Petőfire, bármennyire közös is a témájuk. Egyszerű és mégis zavaros versszak, még nyelvi megfogalmazása (a de) is inga­tag. Arról ne is beszéljünk, hogy a spúpos* kazlakból már nem ömlik búzeszem, mert az csupa kicsépett szalma, rüttörőnyakkendőm. A te színed — élei. A földgo­gót körbejárnám. Ha elvesztenélek« — írja egy másik versében, út­törő szájába adva a szót. Hogy­hogy? Földkörüli utazás lenne a hanyag úttörő büntetése? Az egyszerűség csak igazsággal párosulva szép. A meg nem gondot képek hamar kiütik szarvukat — leghamarabb ép­pen a gyermekversből. * A Hetvenhét magyar népmese az év legkapósabb gyermek­könyve. Ha nem éhez tett© volna ki könyvkiadásunk a szülőket és gyermekeket az elmúlt évek­ben, akkor is éppen ilyen ke­lendő volna, mert mese, népmese minden gyermeknek, kicsinek, nagynak egyformán kell. Illyés Gyulának az volt a dolga, hogy megegyengesse, s ha kellett, egy kicsit újra­mesélje az új és régi, külön­bözőképpen lejegyzett meséket. Érdekes az ilyen szerkesztő munkája: akkor bátor, ha hozzá sem nyúl a ceruzához, meg meri őrizni a mese eredeti zamatét. »Hol van tiök, fiam? — kérdi a tökéletlen legényt az édes­anyja. — Odala, megkecskésedett, édes anyókám. — Hogy kecskéseden volna? —* Zsinórt kötöttem a lábá­ra s most húzom fel, de nem felel, csak mekeg.— Aki nem jó híve, ismerője a nép meséinek, az sokkal több belejavít­anivalót talált volna az ilyenfajta részekben, mint Illyés Gyula. Kigyomlálta volna a tájszavaikat, az élőbeszéd kedves egyenetlenségeit, a parasztmesélő feledé­kenységé­­nek apró-cseprő nyomait. A simára csiszolt mesék ta­lán tetszetősebbek lennének — a tudákos nagyok­nak. De a népmesék így "szépek, ahogy Illyés Gyula hagyta őket. . A gyerekek éppen nem bán­ják, ha a mesében is — akár­csak az életben — lépten-nyo­mon újdonságra, megkérdezni­­v­a­lóra akadnak. Mi az a göm­böc? Mi az a szelemen? — Csak olyan kérdések ezek, mint ha az utcán sétálva traktor tit­kairól faggatják apjukat. Egészséges gondolkodású gye­rekeiknek legtermészetesebb gesztusa, hogy szüleitől, taní­tójától mindent megkérdez, amit nem ért. A Hetvenhét népmese olvasói és hallgatói szép meséket kaptak, s remél­jük, hogy a nagyok segítségé­vel meg is értenek bennük min­den szót. Nem azt jelenti ez, hogy módon népmese tökéletes re­mekmű s vélek hozzányúlni. Okka!-móddal kell egy kis át­dolgozás és Illyés Gyulának éppen az a nagy érdeme, hogy eltalálta a helyes arányt. * Amit az új gyermekkönyvek­ről elmondottunk, nem végle­ges ítélet. A felsőbb kritikai fó­rum — a könyvet elolvasó gyermekek szava — karácsony után fog elhangzani. A kri­tikus, a könyvkiadó, a könyv­terjesztő hallgassa illő figye­lemmel ezt a bíráló szót is. J . Vargha Balázs NEMES LÁSZLÓ: TISZTA SZÍV ■— Regényrészlet (13) Egyébként is, azoknak az olasz cirokosai ezek, akik miatt hazátlanná kellett lennie. Hi­szen akkor megint Csontosnak van igaza, ezek ellen kellett volna őneki is harcolnia, ha még a Morini-műveknél lett volna? A harc gondolatára összerezzent. Itt is harcolnia kellene? Azért, mert magyar akar maradni? Mert szent előtte az apja és a nagyapja emléke? — Szervusz kománk csakhogy látlak! — hars­ant a fülébe Pá­ter Joachim öblös hangja és nagy, csontos kezével a vállára csapott. Egy magas, sovány, vörösesszőke hajú, vörös arcú ferencrendi szerzetes jött vele. — Páter Anselmus, amerikai testvérünk és barátunk — mu­tatta be a bozontos üstökű ma­gyar pap barna reverendás tár­sát. Majd tört angolsággal hoz­záfűzte: — Ezek pedig a barátaim: Csontos Kálmán főszerkesztő és Zalán Dénes főmérnök. Jó magyar hazafiak, igazi keresz­tény úriemberek. A vörösképű pap biccentett és magyarul mondta: — Dicsértessék. Csodálkozó arckifejezésük lát­tán Joachim atya hangosan ne­vetni kezdet­t: — Meglepődtetek, ugye, édes komáim. De csak ezt tudja ma­gyarul. És még egy-két szót. Annál jobban tud csehül. • Cseh­szlovák szakos volt. — Tanár? — kérdezte Zalán. — Nem egészen — mondta a lap. Bozontos szemö­tlöke alól so­kat jelentően hunyorított Cson­tos Kálmán felé. Egyébként 5 fő szokatlanul vidámak, jóked­­vünk­ játszott. A pincér ismerhette az egész társaságot, mert Csontos egy intésére szó nélkül hozta a vö­rösbort. — Kutya meleg van ebben az istenverte Rómaiban! — har­sogta és teletöltötte a maga és Páter Anselmus poharát. —­ Vége a misének? — kér­dezte Csontos. . — Ohm — morogta, el sem véve szájától a poharat. Egy hajtásra reitta a jó hideg bort. Az amerikai pap lassan szür­­csölte. — Azért jöttünk körben — mondta az amerikaira mutatva —, mert úgy gondoltuk, miután az amerikai kormány, nyíltan a mi ügyünk mellé, állt, helyes, ha mi is együtt beszéljük meg a dolgainkat. »Ez adja meg végre a vá­laszt az én kérdéseimre?* — gondolta Zalán nyugtalanul. Ha honfitársai közé került, ma­gyar szót hallott, vagy olva­sott, még vadabbul marcangol­ták mindig a kételyek. — Igyál­lomnám te is, nem akármilyen nap ez a mail — kiáltotta Joachim és Zalán elé tolta a boroskancsót. —•­ De nem ám — mondta Csontos és az asztalra vágta az aktatáskáját. Leveleket, új­ságokat rámolt ki belőle. Rit­kán jött izgalomba,­ de most alig várta, hogy megmutassa kincseit A szeme szokatlanul csillogott, mindig simára kefélt hajának néhány szála .­,szaba­dultan lógott a homlokába... — Ide süss! Most kaptuk eze­­ket Londonból és Münchenből! Látod, Dérteském, ez itt a szö­vetségesünknek, a Magyar Har­cosok Bajtársi Közösségének németországi la­pja, a Hadak Útján. — úgy megszorította­­ izgalmában a mérnök karját, hogy az felszisszent — Nézd meg, saját két szemeddel néz­zed, meg te is páterként; itt az idei 13. szám, a májusi kiadás. Azt mondja, szépen pontokba szedve, hogy először is tisztá­ban kell lennünk azzal, hogy a hontalan magyarság hazatéré­sének csakis fegyveres erőszak nyithat utat. Másodszor: Ehhez a magyarság önereje elég­telen és egyedül az Egyesült Államok fegyveres ereje jöhet számítás­ba." Harmadszor pedig, és jól figyeljetek, mert most jön a lé­nyeg, harmadszor. Jogosan re­mélhetjük, hogy a világesemé­nyek várható alakulásával az Egyesült­ Államok katonai ereje utat nyit hazatérésünkhöz. — Isten sem­ akarhat­ja más­ként — mondta Páter Joachim. — Ez pedig a legeslegújabb — kiáltotta Csontos. Időköz­ben egy fiatal pár telepedett az egyik sarokasztalhoz. Az éles hangra csodálkozva feé­­jük fordították fejüket Az új­ságíró egy pillanatra elhallg­a­­tott, azután ingerülten legyin­tett és táskájából egy másik új­ságot ráncigált elő. — Nézzé­tek, az Angliai új Magyarság egész friss, július 1-i száma. Maga Kisbarnalki Farkas Ferenc tábornak nyilatkozott a lap munkatársának és szavaiból vi­lágosan kiderül, hogy az Atlanti Szövetség keretén belül számí­tanak ránk, a mi Bajtársi Kö­zösségünkre! — Persze, hogy számítanak ránk! — dörmögte közbe a pap. Az újságíró bólintott. — Megmondta Zaskó András tábornok, amikor utoljára be­széltem vele, meglátod Kálmán, a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, a mi régi kopjás­­mozgalmunk utóda, diadalra vi­szi régi eszméinket. Csak kitar­tás, csak bízzunk amerikai­­ba­rátainkban és ne­ dőljünk be a demokratikus szavalatoknak. — Éljenek az amerikaiak! — kiáltotta Páter Joaohim ango­lul a mozdulatlanul ülő vörös pap felé és felemelte poharát. Zalán némán könyökölt az asztalra. Kisbarnaiki Farkas Ferenc, Zákó András — ezek­től várja­­ a sorsa megjavulá­­sát, magyarsága megmentését? Hiszen ,ezek ■ nyilas, banditák voltak! De hiszen Csontos Kál­mán is az volt. Tudta róla és mégis az ő segítségét kérte. Hiába, ő maga keveredett '' a korpa közé — Hogyan is mondta az a lap, a Hadak Útján? — kérdezte a pap, hatalmas kezével az újság után nyúlva. — A világ, események várható alakulása szerint? Pedig azt még május­ban írták! Azóta gyorsabban mozognak a dolgok. Végre meg­­kezdődött a cirkusz Koreában és én mondom nektek fiúk, nem azért, hogy ott meg is re­kedjen. A világesemények alaku­lása? Jól mton­dja ez az újság! Amióta Koreában fegyverrel harcolhatunk a mi keresztény világunkért, itt is lendületbe jöttek a dol­gok. Micsoda nyüzs­gés van itt nálunk Rómában, a mi pápai ko­légiumunkban, a Russicumban is! — Mi köze van ehhez a pá­pai kollégiumnak?­­— Ez volt a­z első kérdés, amit a dermed­­ten ülő Zalán Dénes közbe­vetett. — Mi köze? — Páter Joachim úgy nevetett, hogy a könnyei is kicsordultak és végigfolytak ki­vörösödött arcán — A mi szent kiképzésünk nemcsak oltár előtt térdeplő p­a­polcát akar nevelni belőlünk. Nevt a fiúk, nem ez a mi küldetésünk! Tudjuk, hogy nem babra megy a­­ játék! És nem azért jöttek át Ide a test­vére­nk nem — bökött az ame­rikai pap felé. (Folytatása következik) I Hagiariam M December 25-én mutatják be­­ a „Kiskrajcár,‘-t A »K­iskrajcár« című új, szí­nes magyar játékfilmet, amely Sztálinváros ifjúságának bol­dog, örömteli életéről, munká­járól, szerelméről szól, decem­ber 25-én­ mutatják be. Aláírták a magyar-bolgár kulturális egyezmény 1954. évi munkatervét December 15. és 21. között tanácskozott Budapesten a magyar-bolgár kulturális ve­­gyesbizottság. A baráti szellem­ben lefolyt tárgyalások eredmé­nyeképpen december 21-én aláír­ták a magyar-bolgár kulturális egyezmény 1954. évi munka­­tervét. A munkatervet magyar rész­ről Majlát Jolán, a Kultúrkap­­csolatok Intézetének főtitkára, bolgár részről Csudomir Vetrov, a bolgár Kultúrkapcsolatok In­tézetének titkára írta alá. Az aláírásnál jelen volt Non György népművelési miniszter­­helyettes, Jóboru Magda oktatás­ügyi miniszterhelyettes, Hajdú József rendkívüli követ és meg­hatalmazott miniszter, a Kül­ügyminisztérium­ I. sz. Politikai Főosztályának vezetője, Mark© Temnjalov rendkívüli követ és megha­talmazott miniszter, • a Bolgár Népköztársaság magyar­­országi követe, valamint a bol­gár követség tagjai. (MTI) Az „Ifjú Gárda” operaházi bemutatója Az Állami Operaház vasár­nap este ünnepi előadáson mu­tatta be J. Mejtusz ukrán zene­szerzőnek, A. Fagyejev regénye alapján, A. Malisko szöveg­könyvére írt *Ifjú Gárdáé című operáját. Az »Ifjú Gárda« az első szovjet opera, amelyet hazánkban bemutattak. A bemutatóelőadáson meg­jelent Dobi István, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gerő Ernő, a miniszter­­tanács első elnökhelyettese, Ács Lajos, Zsofinyecz Mihály, Földvári Rudolf, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának tagjai, Bata Ist­ván altábornagy honvédelmi miniszter, a Politikai Bizott­ság póttagja, Boldoczki János külügyminiszter, Darvas Jó­zsef népművelési miniszter, Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke, továbbá a politikai, gazdasági és kulturális élet sok más vezető személyisége. Jelen volt az előadáson J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete, Iluan Cen, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövete és a budapesti diplomáciai kép­viseletek számos vezetője és sok tagja. Az előadás közönsége nagy tetszéssel fogadta az operát, amelyet Nádasdy Kálmán Kos­­suth-díjas kiváló művész ren­dezésében, Koródy András ve­zényletével, Oláh Gusztáv Kos­suth-díjas kiváló művész ter­vezte díszletekke­ mutattak be. Hosszas tapssal jutalmazta a­­közönség az együttes szerep­lőinek, köztük Simándy József Kossuth-díjas, Fodor János Kossuth-díjas érdemes művész, Sándor Judit, Cserhát Zsuzsa, Budanovics Mária érdemes művész, Szilvássy Margit, Ilázy Erzsébet, Kövecses Béla, Pálfi Endre, Radnai György, Lo­­sonczy György, Faragó András operaénekesek teljesítményét. (MTI) Az Országos Képzőművészeti Hét eseményei A szovjet és a forradalom előtti orosz képzőművészet ere­deti alkotásaiból rendezett ki­állítás iránt igen nagy érdeklő­dés nyilvánul meg. Vasárnap délelőtt 1200-an tekintették meg a szovjet és az orosz művészet alkotásait. A kiállítással kapcso­latos filmvetítést vasárnap dél­­előtt 600-an nézték végig. Az Országos Képzőművészeti Hét egyik eseménye Rudnay Gyula Kossuth-díjas festőmű­vész gyűjteményes kiállítása a Szépművészeti Múzeumban. A kiállítás anyaiga öt terem­­­ben, 81 festményen keresztül szemlélteti Rudnay Gyula élet­művének­­ sokrétűségét, művészi fej­lődésének legjellegzetesebb korszakait, a nagybányai isko­lától az utóbbi években készült alkotásokig. A kiállítás anyagát hétfőn délben Bényi László művészettörténész ismertette a sajtó képviselői előtt. A kiállí­tás ünnepélyes megnyitása ma­, kedden délután 6 órakor lesz. Megnyitót mond Bencze László Kossuth-díjas, a Képzőművé­szet­i Főiskola tanára. A 19-én kezdődött Képzőmű­vészeti Hét gazdag események­ben. Vasárnap délelőtt a Ma­gyar Képzőművészek és Ipar­művészek­­ Szövetsége képző­­művészeti filmekből díszelő­adást rendezett a Vörös Csillag filmszínházban. Itt Pór Berta­lan Kossuth-díjas festőművész méltatta a Képzőművészeti Hét jelentőségét , rámutatott a képzőművészek és a dolgozó nép közötti kapcsolat elmélyíté­sének fontosságára. A díszelő­adáson bemutatták a Szovjet­unióban, a Német Demokratikus Köztársaságban és a hazánkban készült színes képzőművészeti filmeket. A dolgozók ezrei látogatták vasárnap a képzőművészeti ki­állításokat. A Képzőművész Körök Or­szágos Kiállítását, mely a terü­leti és üzemi képzőművész körök életét, munkásságát mutatja be, a kiállítás megnyitása óta csak­nem­­ 4000-en lá­toga­tt­á­k. Az Országos Képzőművészeti Hét keretében vasárnap nyílt meg Miskolcon a két francia reál­ist­a festőművész, Mireilie Mihai­he és Boris Taslitzky ki­állítása. A két neves francia festőművész kiállításának grafi­kai anyagát az Ózdon hétfőn nyírt kiállításon mutatják be. Pécsett az MSZT-székház nagy­termében a magyar képzőmű­vészet nagy­ja­ina­k kiváló alko­tásai mellett pécsi művészek festményei is szerepelnek. Va­sárnap este a pécsi képzőművé­szek, zeneművészek és színmű­vészek baráti összejövetelen vi­tatták meg a város művészeti életének problémáit. Kaposvá­rott Glatz Oszkár, Csók István, Rudnay Gyula műveiből és a somogyi képzőművészek alkotá­sából rendezett kiállítás nyílt meg vasárnap. Szekszárdon a Balogh Ádám-múzeumban élő képzőművészeink festményeiből és grafikáiból nyílt kiállítás. Tatán szombat este nyitották meg a gimnáziumban a Nagy János festőművész műveiből rendezett kiállítást. Szegeden megnyílt a „Kína, a béke országa” kiállítás . Vasárnap délelőtt az MSZT szegedi szervezetének székhá­zában nagyszámú közönség je­lenlétében m­egnyitották a „Kína, a béke országai kiállítást. A megnyitó ünnepség után rövid kultúrműsor keretében úttörő énekkar kínai és magyar népdalokat adott elő- A megjelentek nagy érdeklő­déssel tekintették meg a kínai nép rohamos gazdasági és kul­turált fejlődését bemutató kö­zel 100 tablót és festmény­­reprodukciót. Különösen nagy sikere volt a Huaj-folyó szabá­lyozásáról készült fényképfelvé­teleknek. Kodály Zoltánt ünnepelték a magyar zeneművészek Bensőséges keretek között ünnepelték a­ magyar zenemű­vészek Kodály Zoltánt 71. szü­letésnapján. Vasárnap délután a Művészeti Szövetségek Házá­ban ünnepséget rendeztek, ame­lyen a Magyar Zeneművészek Szövetsége neveiben Visky Já­nos zeneszerző, a szövetség békebizottságáiak titkára kö­szöntötte a nagy zeneköztöt és feleségét. Az ünnepség keretében __ Rös­­ler Endre érdemes művész. Béres Mária, Török Erzsi, Vá­sári Tamás és a magyar rádió Darázs­ Árpád vezényelte ének­kara nagysikerű műsort adott Kodály Zoltán műveiből. A repülőmodellezés tan­ítja, szórakoztatja gyermekét, fejleszti technikai készségét, mun­ka iánti szeretetét.A­JÁNDÉKOZZON repülőmodell építődobozokat, kész repülőjátékokat, lomb­­fűrész készleteket, és egyéb kéziszerszámokat, lombfűrész munkákhoz falemezeket, repülőtárgyú könyveket. MODELLEZŐ ANYAGBOLT Budapest, V., Engels-tér 14. sz. s

Next