Magyar Nemzet, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-10 / 136. szám

Csütörtök, 1954. június 10. AZ „ANYEGIN SZEGEDEN Szeged városa a felszabadu­lás utáni években joggal büsz­kélkedett virágzó operakultú­­­­rájával. Mostanában ismét elé­gedetten emlegethetik a sze­gediek operaszínházukat, mely Csajkovszkij »Anyegin,«-jét vitte színpadra. Versényi Ida rendezte az előadást: ez volt a »diploma­­munkája". Elmélyült és tehet­séges művész keze nyoma lát­szik ezen a munkán. A költői és zenei anyag lényeges jel­legzetességeiből indul ki a rendezés; érezni, hogy gondo­san keresi a hű színpadi meg­valósítás »intonációs« kulcsát. Sikerült is megteremtenie a színpadon azt a légkört, amely­nek hőfokát, sűrűségét, telí­tettségét a szöveg és a mu­zsika voltaképen megszabja — mégis, mértékegység híján, oly nehéz eltalálni... Az »Anyégin« muzsikájára a bensőséges hang, a zománc­­szerű építkezés jellemző. E lírai ívekből épülő muzsikát követte a rendező, amikor megrajzolta, pontosabban: megrajzoltatta a szereplőkkel a hősök lelki fejlődésének megfelelő íveit. Hiszen éppen a lélektani realizmus, az em­ber belső élete törvényeinek oly költői és annyira reális megragadása teszi mind Pus­kin költeményének, mind Csajkovszkij zenéjének igazi nagyságát. Csajliovszkij nem egyszerűen megzenésítette az »Anyégin« költői tartalmát, hanem adekvát módon meg­fogalmazta a zene nyelvén. Csajkovszkij »Anyégin«-je pszichológiai dráma, — írja Aszafjev, a híres szovjet zene­tudós. S a szegedi színpadon az »Anyégin«-nak — melyet szerzője a »lírai képek" mű­faji megjelöléssel bocsátott út­jára —, drámaisága éppen abban áll, hogy a lelkek össze-, csapását láthatja. Éppen a nagy érzelmi viha­rokat megjelenítő részletek sikerültek a legplasztikusab­ban. Már az első felvonásnak abban a jelenetében, amikor a Larin-kúria idillikus , biz­tonságos hangulatába szinte belerobban Anyegin és Len­­szkij érkezésének váratlan izgalma, érezni a közelgő nagy dráma előszelét. A má­sodik felvonás első jeleneté­ben is eléri a rendezés, hogy Tatjána levélírása a levél­áriáinak a dalműben elfoglalt kimagasló jelentőségéhez mért drámai csomóponttá váljék. A levél­ária több, hatalmas ér­zelmi hullámból épül fel: az utolsó, legerősebb hullám után Tatjána levelét útjára bocsát­ja s ezzel sorsának futását új útra tereli. A rendezés he­lyesen járt el, amikor az ária színészi kidolgozását engedte leegyszerűsödni, hiszen a hős­nő itt a szívével beszél, belső hangjaira figyel, nem pedig monológot szaval. A harmadik felvonás két képe — Larinék bálja és a párbaj-jelenet —,­­ a szegedi »Anyegin«­ két legsikerültebb, legbeszédesebb, legművészibb részlete. A bál kavargásában is harmonikus hangulatát hi­telesen váltja fel a két barát szenvedélyes összecsapásakor a váratlan, rossz­ sejtelmű ese­mény döbbenete. Ebben a je­lenetben a legtermészeteseb­bek a kórus mozgásai. A párbaj-jelenet megoldása kifejezésre juttatja a két volt barát belső küzdelmét, mely vissza-visszaidézi értelmetle­nül széttépett szövetségük me­legét, mialatt a háttérben a segédek — reális jelképeiként a könyörtelen társadalmi szo­kásnak — már a pisztolyokat méregetik. A negyedik felvonást — különösen az előbbiekhez ké­pest — kissé elnagyoltnak érzi a néző: Grémin báljában merevek a csoportok, kezdet­leges Grémin figurájának be­állítása is; nem elég nagyúri, nem elég rangos a házigazda és a vendégsereg .— nincs meg a Larinék meghitt kö­rétől elütő arisztokrata­ hangu­lat. A zárókép levegője sem elég meggyőző; néhány szín­padi logikátlanság is csorbítja ezt a képet. Magát a Tatjána hercegnői fogadószobáját kiet­lenné teszi, hogy csak kar­székek teszik a bútorzatát. Anyégin, illetve Tatjána be­lépése és távozása a színpad­kép architektúrája által meg­kívánt oldallal ellentétes ol­dalon történik stb. A címszerepet Horváth Jó­zsef énekli. Anyégin-f ia zenei­leg kulturált, komoly mű­gonddal kidolgozott, hiteles alakítás. Az első két felvonás­ban, különösen Tatjánával szemben lehetne kicsit ke­­vésbbé hideg és merev, ami ugyanis idegen a világfi mód­ján udvarias Anyegin jelle­métől. Lenszkij Megyesi Pál alakí­tásában kel életre. Forró át­éléssel adta elő az első felvo­nás áriáját, s élményszerűen, igaz művészettel zendítette meg a harmadik felvonásban az élettől és szerelemtől bú­csúzó költő gyönyörű hattyú­dalát, a zeneirodalom egyik legszebb lírai költeményét. Papp Júlia Tatjánája (levél­ária !) országos viszonylatban is értékes énekművész­­­ett. Larina áriája Tarján Vilma előadásában jelentette az elő­adás egyik szép zenei rész­letét. A színház fiatal művé­sze, Sinkó György derekasan megállta a helyét Grémin herceg szerepében. Gaál Jó­zsef (Monsieur Triquet) túl­zásoktól mentes, szellemes alakítást nyújt. Novák Mária (Olga) nehezen birkózott meg szerepével. A kórus — kü­lönösen az első felvonás női kara — tisztán, egészséges hangzással énekel. A tánckar — Kálmán Etelka betanítá­sában —, kicsiny létszámához képest illúziót keltő módon és stílusosan működik közre. Az »Anyégin” szegedi elő­adását Paulusz Elemér és Si­mon Albert vezényli felváltva, összefoglaló helyett pedig hadd álljon itt csak annyi, hogy az előadás igénye, szán­­■déka és eredménye is méltó az örökértékű alkotás nagy szerzőihez: Puskinhoz és Csajkovszkijhoz, Csobádi Péter SZOMBATON június 12-én nyílik meg a VÁROSLIGETBEN a BUDAPESTI HELYIIPARI VÁSÁR Nyitva naponta 10—21 óráig A tanácsi vállalatok, kisipari szövetkezetek és a kisipar eladással, rendelés­felvétellel egybekötött árubemutatója KÖZHASZNÁI­I CIKKEK, ÚJ HfflJTIX DIVATBEMUTATÓK naponta hat előadásban Közvetlen útvonal a vásútterü­lethez: 1 autóbusz, 70 és 71 trolibusz, 25-ös villamos, földalatti vasút Belépődíj 3 forint, elővételben közönségszervezők útján 2 forint _ Magyar Nemzet _ Levél egy francia rendőrhöz André W­urmser írása Magyarországról André Wurmser, ismert francia író könyvet írt ma­gyarországi utazásai során szerzett tapasztalatairól. Az egész mű és a »Levél egy francia rendőrhöz“ című fe­jezet a francia helyzetet ál­lítja párhuzamba a magyar­­országi állapotokkal. A­ll’Humanité Dimanche« részleteket közöl a levélből. A neves író, egy francia rendőrhöz intézve a többi között ezeket írja: ».. . Egyébként tudja-e ö­n,­hány munkás foglalt helyet a (magyar) kormányban­ 1938- ban? Egy sem, mondja ön is! — Azt mondhatná ön, hogy a háború előtti magyar rend­szer még annál is rosszabb volt, mint amilyennek én fes­tem le, mivel tisztesség ne essék szólván, fasiszta rend­szer volt, hiszen ezer buda­pesti lakosból csupán 276-nak volt szavazati joga, a demo­kratikus szabadságjogokból csúfot űztek, a munkások sza­badságjoga pedig hiú remény volt. Kétségkívül, de ha tud­juk azt, hogy jelenleg száz magyar képviselőből 45 mun­kás, 24 paraszt, 21 értelmi­ségi, akkor önre bízom annak eldöntését, várjon a Horthy­­rendszerre, vagy a népi de­mokráciára hasonlít inkább a­mi még egy kissé liberális, de azért teljességgel kapitalista IV. köztársaságunk. Lássuk csak. Ha hinni lehet az »Etudes et conjonctures« című folyóiratnak, amelyet ön is nagyon jól ismer, hogy csak a gazdaságügyi minisz­ter szerinti "keresőképes” la­kosságról beszéljünk, száz franciából 53 bérmunkás, 29 földművelő és 4 munkáltató, ipari vagy banktársaság ve­zetője, egyszóval: kapitalista (a fennmaradó 14 kisiparos, kiskereskedő, vagy szabadfog­lalkozású). Nos, száz francia nemzetgyűlési képviselőből, ha őszintén hihetünk a hiva­talos évkönyvnek, 15 a dol­gozó, ebből 9 munkás, közü­lük 8 kommunista és 6 az al­kalmazott, közülük 2 vagy 3 kommunista. 12 földműves (nevetni fog, biztos úr, bízva az évkönyvben, a 12 »földmű­­ves« között olyanokat talál­tam, mint Montjou gróf, Dal­­matie herceg, Baudry d’Asson márki, Hettier de Boislambert, Lesmaisons márki), 18 pénz­ember, ezek bankárok, rész­vénytársaságok igazgatói, is­mert gyárosok, ehhez még hozzá kellene tennem három tábornokot... Tehát 53 dolgozót 15 dol­gozó képvisel, 29 parasztot pedig 12 földműves, akik kö­zött jónéhány arisztokrata található. A négy munkáltatót 18­0­ népképviselő­ képviseli. Ilyenformán tehát azt lehet mondani, hogy három vagy négy dolgozónak joga van egy képviselőre, két vagy három parasztnak szintén joga van egy képviselőre, míg viszont minden egyes kapitalistának négy vagy öt parlamenti kép­viselőre van joga saját klikk­jéből, a közös érdekek védel­­mezésére. Nem is beszélünk az ügyvédekről, a pénzügyi ellenőrökről, a mérgezett tollú hírlapírókról, a miniszteri, vagy miniszteriális tisztvise­lőkről és a »strohmannokról­. A történelem arra tanít, hogy soha munkás nem vett részt a francia minisztertanácsokon, amióta a munkásosztály párt­ját kiűzték a kormányból. A statisztikák­­azt b­izo­nyítják, hogy a nemzet vezetői nem azokból a rétegekből kerülnek ki, amelyek lakosságunk 82 százalékát alkotják, nem a vá­rosok és a falvak dolgozóiból. Laniel üzletember, elődje Mayer szintén az volt, Pinay is, s ha nem csalódom Pleven is. Vagyis a kormánykereket mindig a négy munkáltatónak egyike tartotta kezében, aki­ket száz francia közül tart számon a statisztika . . Nos, ismeri ön a Magyar Népköztársaság vezetőinek tár­sadalmi eredetét? Az, akit mi köztársasági elnöknek hívnánk, Dobi István földművelő és a külügyminiszter is az; a nép­művelési miniszter író, ez lo­gikus; a közoktatásügyi mi­niszter professzor, ez bölcsnek tűnik; a nehézipari miniszter vasmunkás ... Nos, mit szól mindehhez, biztos úr? ! Azokat a munkásokat és pa­rasztokat, akik jelenleg Ma­gyarországon vállalatvezetők, képviselők, tszcs-elnökök, vagy miniszterek, váljon va­rázsütésre a népi demokrácia tette alkalmassá azokra a funkciókra, amelyeket azelőtt nem vállalhattak? Nem azt kellene mondani inkább, hogy elérhetetlenek volta­k számuk­ra ezek a magas tisztségek, éppen azért, mivel munkások és parasztok voltak? Így van ez biztos úr, a népi demokráciának az a küldetése, hogy az életben valósítsa meg azokat a csodálatos szavaikat, amelyek a paloták homlokza­tán honolnak. A franciák egy­ségére, a franciák boldogsá­gára gondolok. Miután már sokat beszéltem, emelem po­haram biztos úr, az emberek győzelmére, a képtelenség, az igazságtalanság feletti dia­dalra.* — A vasas együttesek zenei fesztiváljának szimfonikus ze­nekari estjén a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár zene­kara Erkel Hunyadi László­­nyitányát, az Egyesült Izzó szimfonikus zenekara Liszt Esz-dúr zongoraversenyét adta elő Varsányi László közremű­ködésével. Hacsaturján hege­dűversenyét Vermes Mária tol­mácsolta, majd a Vasas Szak­­szervezet központi szimfonikus zenekara Antonin Dvorzsak V. (Új világ) szimfóniáját szó­laltatta meg. _ NAPLÓ |­ows Varsóban június 6-án meg­kezdődött a lengyel írók VI. kongresszusa. A megnyílón megjelentek a Lengyel Egye­sült Munkáspárt központi bi­zottsága politikai bizott­ságának tagjai és a kor­mány tagjai. A vendégek kö­zött vannak a magyar írók küldöttei is. I. Kupeczky János festőmű­vész, a XVIII. század kima­gasló portréfestője és kortár­sainak alkotásaiból rendez ki­állítást a Szépművészeti Mú­zeum a nyár folyamán. ..? A nagysikerű herendi por­celán-kiállítással kapcsolatban június 13-án, vasárnap 11 óra­kor ankétot rendeznek az Iparművészeti Múzeumban. Vitavezető: Mihalik Sándor dr. Barabás Tibor Kossuth-dí­­jas író, nemzeti drámán dol­gozik, mely a felvilágosodás korában játszódik. Hőse a mártírhalált halt magyar for­radalmár, Martinovics harcos­társa: Hajnóczy József.­­ A Zeneakadémia útjára ké­szül bocsátani a jövő zenemű­vészeit. Előbb azonban nyilvá­nos hangversenyen kell szá­mot adniok művészi tudásuk­ról. Ma Rácz Aladár cimba­lomművész tanítványai szere­pelnek, pénteken, 11-én Viniz­­lay Mihály (gordonka) Szterszky Adrienné (ének) és Kertész Lajos (zongora) zene­kari kíséretes hangversenye lesz az Állami Hangverseny­­zenekarral, Vaszy Viktor ve­zényletével. Hétfőn délután fél 6-kor­­ tartják Vásárhelyi Zol­tán karvezető növendékei dip­lomahangversenyüket, este pe­dig a Rádió Szimfonikus Zene­karával, Melles Károly főis­kolai tanár vezényletével Ha­lász Ferenc és Fodor Katalin, valamint Bánky József he­gedű- illetve zongoraművész­jelöltek szerepelnek.­­ A »Magyar dráma ünnepi hetei alkalmából a fővárosba érkező vidéki­ színtársulatok közül a kecskeméti Katona József Színház — a fesztivál előadásai után — budapesti vendégjátékot tart. Július 1—11. között a Madách Szín­házban játssza esti 8 órai kez­dettel Jacobi­n Leányvásár­­ című operettjét.­­ Tristan és Zsoldát adja elő ma, csütörtökön este 6 órakor a Kodály Zoltán Kultúrotthon mikrohanglemezről. Az elő­adást Furtwängler vezényli. Vasárnap három mikroelőadás lesz: délelőtt Beethoven IX. Szimfóniáját játsszák Toscani­ni vezényletével, majd a He­gedűversenyt Francescatti elő­adásában. Délután az Álarcos­bál következik Giglivel, vasár­nap este fél 8-kor Bach: H- moll miséjét adják elő. Az új felvételt Karaján vezényli. ________­0 FILMHÍRADÓ bírálat 23. sz. filmhíradó A szám anyaga részben kapcsolódik a pártkongresz­­szushoz: színes képeket ka­punk a szovjet küldöttség el­utazásáról. Az ügyesen össze­állított képsor túlment a szok­ványos beszámolókon: a gyor­san pergő, jól összeállított ri­port őszinte­­érzéseket tolmá­csolt, a két nép barátságát fejezte ki. A többi riport kö­zül kiemelkedik a csehszlo­vákiai, Komáromban tartott Jókai-ünnepségekről szóló rész: bepillantást ad Cseh­szlovákia kulturális életébe, abba, hogyan becsülik meg közös kultúrkincseinket. Örül­tünk volna, ha a filmhíradó riporterei Komárom életéről is többet adtak volna. A heti filmhíradó újítása, hogy a hírrovatot »Csak röviden!” cím alatt adja, nem közöl az egyes hírek előtt feliratot, csupán szövegben tájékoztat a látottakról. Szerintünk jobb volt a régi forma. Ezen a héten mutatták be a 2-es számú Világhíradót. Rendkívül érdekesen, ügye­sen összeállított képanyagot közöl a külföld életéről: poli­tikát és sportot, tájképeiket és kulturális anyagot egyaránt. Kívánatos lenne, hogy a Vi­lághíradó ugyanannyi példány­ban készüljön, mint a magyar híradó s így az érdekes, kül­földet ismertető anyag olvas­­son m*”vá. (I.) Június 14-én kezdődik A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 1954. ÉVI NAGYGYŰLÉSE A Magyar Tudományos Akadémia június 14—20-a között tartja 1954. évi nagy­gyűlését. Ez alkalommal a tu­dományos osztályok beszámol­nak az 1953/54. évben végzett munkájukról, tudásaink is­mertetik elért tudományos eredményeiket és megvitatják az elkövetkező feladatokat. A múlt évi párt- és kor­mányhatározatok és az MDP III. kongresszusa új felada­tokkal bízták meg tudósain­kat. A nagygyűlés, amely egész tudományos életünk se­regszemléje, e feladatok elvi és gyakorlati jelentőségével foglalkozik. A Magyar Tudományos Akadémia a nagygyűlés pro­­grammjának homlokterébe a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos tudományos fel­adatok megvitatását állítja. A mezőgazdaság fejlesztésé­nek döntő kérdései a nagy­gyűlés tartama alatt az Aka­démia osztályainak együttes ülésein kerülnek megvitatás­ra. Az ülések programmja: június 14-én, hétfőn délelőtt 10 órakor Nagy Imre akadé­mikus, a minisztertanács el­nöke tart bevezető előadást. Sedlmayr Kurt Kossuth-díjas akadémikus ezután elhangzó előadásának címe: »A nagy termések elérésének tudomá­nyos alapjai.« Hétfőn délután Donhoffer Szilárd, az orvos­­tudományok doktora »Az em­beri táplálkozás néhány el­méleti és gyakorlati kérdések címmel tart előadást, majd sor kerül az elhangzott elő­adások vitájára. A június 15-i, keddi együt­tes ülésen délelőtt Rázsó Imre levelező tag »A mező­gazdasági gépesítés időszerű kérdései" címmel, délután pe­dig Fogarasi Béla Kossuth­­díjas akadémikus »A tudomá­nyok osztályozásának elméleti és gyakorlati kérdései" cím­mel tart előadást. A június 19-én, szombaton délelőtt ren­dezendő együttes ülésen Osz­­trovszki György levelező tag, a Tudományos Akadémia fő­titkára tart beszámolót a Ma­gyar Tudományos Akadémia munkáiról és feladatairól. Az együttes ülések nyilvánosak, helyük a Magyar Tudományos Akadémia díszterme (V., Aka­­démia­ u. 2). A szakosztályi üléseken el­hangzó többi előadás részben a szocializmus építésének egy­­egy fontos kérdésével foglal­kozik, részben egy-egy kor­szak feldolgozásának új tör­téneti, filozófiai, néprajzi eredményeiről számol be, ille­tőleg a régi kutatások kritiká­ját adja. 5 A Német Demokratikus Köztársaság üdvözölte Thomas Mannt, a béke és a humanizmus védelmezőjét Thomas Mann, a világhírű német író most ünnepelte meg 79. születésnapját. A Német Demokratikus Köztársaság lapjai ezzel kapcsolatosan rá­mutattak arra, hogy Thomas Mann művei rendkívüli mes­teri erővel tárták fel egy fél­évszázad alakulásának ellent­mondásait. »Thomas Mann bátran és az igazsághoz hűen mutatta meg az imperialista világ haldoklásának folyama­tát és ugyanakkor védelmezte azokat az értékeiket, amelyeket az emberiség történelme fo­lyamán alkotott,­­védelmezte­ a­­humanizmus és a béke összes hadállását* — írta Thomas Mannról a Tagliche Rund­schau. Johannes R. Becher, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság kulturális ügyeinek mi­nisztere, táviratban köszön­tötte Thomas Mannt. A táv­irat rámutat arra, hogy a né­metek napjaink legnagyobb német költőjét tisztelik Tho­mas Mannban, a nép egyik legnagyobb epikusát, aki mint humanista harcos is tekintélyt és becsületet szerzett Német­ország nevének. Thomas Mann ugyanazokért a célokért küzd, mint a német nép: Németor­szág újraegyesítéséért békében és szabadságban. A távirat annak a reménységnek ad ki­fejezést, hogy a német nép belátható időn belül állan­ I­dnan német hazájában - szinheti majd Thomas Mannt. A táviratnak ez a mondata arra céloz, hogy Thomas Mann régebben kijelentette, amennyiben az egységes Né­metország létrejön, nyomban visszatér külföldről hazájába. A Rákosi Mátyás középiskolai tanulmányi verseny döntőjének eredménye Tudományos társaságok kép­viselőiből és az oktatásügyi minisztérium szakelőadóiból alakított országos bizottságok elbírálták a Rákosi Mátyás középiskolai tanulmányi ver­seny döntőjébe került dolgo­zatokat. Az első díjon kívül a legtöbb versenynél két második díjat is kiadtak, számos dicséretet és könyvjutalmat is nyertek el a versenyzők. A magyar irodalom I. versenycso­­portjában (általános gimnáziumok és tanítóképzők) az I. díjat Kibdebó Lóránt, a miskolci Földes Fer­enc gimnázium IV. osztályos tanulója nyerte. A bizottság külön dicséret­ben három, könyvjutalomban pedig 65 tanulót részesített. A magyar irodalom II. verseny­­csoport­jában (szakközépiskolák) az I. díjat Széles Klára, a paksi köz­­gazdasági technikum IV. osztályos tanulója nyerte. Könyvjutalomban 41 tanuló részesült. A matematikai versenyben az I. díjat Vigassy József, a budapesti Petőfi Sándor gimnázium IV. osz­tályos tanulója kapta. Könyvjutal­mat 68 tanuló kapott. A történelmi versenyben az I. dí­jat Untár Béla, a szarvasi g­mná­­zium III. osztályos tanulója nyerte el. Dicséretet két, könyvjutalmat 53 tanuló kapott. A földrajzi versenyben az I. dí­jat Mertz László, a budapesti Fáy András gimnázium IV. o. tanulója kapta. A bizottság 17 tanulót része­sített könyvjutalomban. Az orosz nyelvi verseny I. ver­­senycsoportjában (orosz tagozatú I gimnáziumok Matazim Gorkij és f Oleg Kosevoj iskolák) az I. díjat Előd Nóra nyerte. Az orosz nyelvi verseny II. ver­senycsoportjában (nem orosz tago­zatú gimnáziumok) az I. díjat Uray Éva, a debreceni Kossuth gimná­zium III. osztályos tanulója nyerte. A döntőbe jutottak közül 85 tanuló kapott könyvjutalmat. Az első ízben megrendezett fizikai versenyen az I. díjat a matemat­kai verseny I. helyezettje, Vigassy József, a budapesti Petőfi Sándor gimnázium IV. osztályos tanulója nyerte. A bizottság 23 tanulót ré­szesített könyvjutalomban A pedagógiai versenyben az I. dí­jat Gáspár László, a budapesti Kiss János altábornagy utcai tanítóképző III. osztályos tanulója kapta. 35 ta­nuló részesült könyvjutalomban. A gazdasági számtani verseny I. díjának nyertese Lampl Tamás, a budapesti Bethlen-téri közgazdasági technikum tanulója. Könyvjutalom­ban 42 tanuló részesült. A könyvviteli verseny I. díjának nyertese Haypál Ildikó, a miskolci közgazdasági technikum­­ipari tago­zati tanulója. Könyvj­utalomban ré­szesült 23 tanuló. A statisztikai verseny I. díját Bo­kányi István, a pápai közgazdasági technikum­­ tanulója kapta. Könyv­­jutalomban 17 tanuló részesült. A díjakat és könyvjutalmakat az iskolák igazgatói az évzáró ünnep­ségen osztják ki a nyerteseknek. Férfi segédmunkást kony­hára, kocsikísérőt, takarító­nőt, mosogatónőt, női se­gédmunkásokat, vendég­látóiparban jártas felíró­nőt felvesz BÉKE SZÁLLÓ munkaerőgazdálkodás Jelentkezés naponta 9— 12-ig, d. u. 2—4-ig. Buda­pest, VII., Lenin-körút 49, III. em. 303. Jean­-Paul Sartre a Szovjetunióban Moszkva, június 9. (TASZSZ) A Szovjet Írók Szövetségé­nek meghívására a Szovjet­unióban tartózkodik Jean-Paul Sartre, az ismert francia író. Sartre megismerkedett Moszk­va nevezetességeivel, kulturá­lis és történelmi műemlékei­vel. Az író járt többek között a Kremlben, Moszkva törté­nelmi és városépítési múzeu­mában, a Tretyakov-képtár­­ban, megtekintette a moszk­vai egyetem új épületét a Le­­nin-hegyen. Sartre néhány napot töltött Leningrádban. A leningrádi írók Klubjában találkozott a város irodalmi életének kép­viselőivel. Június 8-án a francia író Taskentbe, Üzbekisztán fővá­rosába érkezett. A repülőté­ren Üzbekisztán íróinak kül­döttsége fogadta.

Next