Magyar Nemzet, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-12 / 240. szám
I Kisdobsza példája (P. Gy.) Október 10-én jelent meg a sajtóban ez a pár soros hír: »A Baranya megyei Kisdobsza községben. — ahol valamennyi család jegyzett békekölcsönt — már mindenki befizette a jegyzett összeget." Nagyon sokat mond ez a hír a Hatodik Békekölcsön jegyzésének eredményéről. Nemcsak egy Baranya megyei falu lakosságának hangulatát, hazaszeretetét, a pártba és a kormányba vetett bizalmát sugározza szét, hanem általában a magyar falvak hangulatát, a falusi értelmiség magatartását éppúgy, mint a termelőszövetkezetekbe tömörült parasztoknak és az egyénien gazdálkodó parasztoknak felfogását, politikai fejlődését, tisztánlátását. Éppen ezért érdemes és szükséges a kisdobszai kölcsönjegyzéssel részletesebben foglalkozni, mert ebből tanulságos és érdekes következtetéseket vonhatunk le. Kisdobsza a szigetvári járáshoz tartozik. Éppen a kölcsönjegyzés napjaiban jártam a járás székhelyén, Szigetvárott és a járás néhány községében. Október 2-án volt, az első októberi vasárnapon. Ekkor már minden hazaszerető ember lejegyezte a békekölcsönt, amelyet kormányunk szeptember 27-én bocsátott ki. Elmondották, hogy magában Szigetváron háromszor annyi egyéni paraszt és kisiparos jegyzett kölcsönt többszörös pénzértékben, mint legutóbb. Azóta ezeket az adatokat megerősítette a hivatalosan megállapított eredmény, amely szerint a járási jegyzések között az egész országban a szigetvári járás eredménye a legjobb. Nézzük az élenjáró példát, Kisdobsza esetét. A szeptember 27-én kibocsátott békekölcsönt a falu dolgozó parasztcsaládjai kivétel nélkül lejegyezték. De még ennél is többet jelent az, hogy a dolgozó parasztok október 6-ra már be is fizették készpénzjegyzésük teljes összegét. Fekecs Vendel dolgozó paraszt például nemcsak lejegyezte 1600 forintos békekölcsönét, de be is fizette. Ez a község az első az országban, ahol nemcsak jegyzett minden család, de elsőnek le is fizette a jegyzését. Ismervén Kisdobszát, elmondhatom, hogy nem egy úgynevezett gazdag községről, különleges termékenységű határral rendelkező községről van szó. De az emberek becsületesek, szeretik falujukat, határukat, hazájukat. Mi lelkesítette különlegesen a mostani békekölcsön jegyzésnél a kisdobszai parasztokat? A béke szeretete mellett elsősorban az a kormányintézkedés, hogy az állam a készpénzben jegyzett összegek felét abban a községben hagyja, ahol azt befizették. A levitézlett régi rendszerben az elterpeszkedő nagybirtokok által fojtogatott községben nem volt kultúrház. Most azért serénykedtek a jegyzéssel és a befizetéssel a kisdobszaiak, mert új kultúrházat akarnak építeni, a művelődés kincseit akarják a maguk és gyermekeik számára megszerezni. No, meg arról is beszéltek, hogy 1500 méteren járdát építenek, hogy Kisdobsza község ne restelkedjék sáros utcái miatt a szomszédos nagyobb községek előtt. A kisdobszai Fekecs Vendelek, a szigetvári dolgozó parasztok és kisiparosok példája azonban nem egyedül álló jelenség volt a Hatodik Békekölcsön jegyzése idején. Jó néhány község van szerte a hazában, ahol ugyancsak minden paraszti család békekölcsönt jegyzett. A sok közül azért emelünk ki csak néhányat, hogy bebizonyítsuk, mennyire nem csupán Baranya megyében, a szigetvári járásban kerekedett felül a békekölcsön jegyzésének szívessége, meggyőző, igaz elhatározása. A Somogy megyei Tótújfaluban éppúgy, mint a Borsod megyei Edelényben, a Győr-Sopron megyei Győrladamérban, Fertőbozon, Magyarkimlén minden család jegyzett kölcsönt és nemcsak jegyzett, hanem be is fizeti a jegyzett kölcsönöket. A Hatodik Békekölcsön első jegyzési napján az egész országban nagyobb összeget jegyeztek, mint azelőtt tíz nap alatt. Ezúttal falusi vonatkozásban foglalkozunk a Hatodik Békekölcsön jegyzésének kiemelkedő eredményével és ezért különösen kihangsúlyozzuk, hogy nemcsak a szigetvári járásban, de országszerte a dolgozó parasztok lényegesen nagyobb számban vettek részt a kölcsönjegyzésben, mint bármikor. A kölcsönjegyző dolgozó parasztok száma a múlt jegyzés óta több mint 150 ezerrel emelkedett. Ennek a számnak a jelentőségét akkor becsülhetjük fel igazán, ha a vidéki viszonyokat ismerve hozzáteszszük, hogy, amíg a múlt évi jegyzés tíz napig tartott, az ideinek időtartama ennek fele volt és vasárnap, illetve munkaszüneti nap nem volt közte, ami különösen azfalu jegyzésénél számba veendő körülmény. A dolgozó parasztság jegyzése a párt és a kormányprogramjába vetett bizalomnak, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló kormányprogramba, a szociális haladásba vetett bizalomnak minden szónál többet kifejező megnyilatkozása. Mert miért jegyzett például Szatymazon Maróti Antal hétgyermekes dolgozó paraszt, akinek egy hold szőleje és két hold szántója van. 2000 forintot? A választ ő maga adta meg 2000 forintos jegyzésével. És miben áll ez a válasz? Abban, hogy szereti gyermekeit, szereti hazáját és bizton bízik abban, hogy a nép állama a gyermekei javára, az ő boldogulásukra fordítja majd az általa jegyzett 2000 forintot. És így fűzhetnénk tovább is számokkal, egyéni esetekkel a hazaszeretetnek azt a gyöngysorát, amely felcsillogott nemcsak a szigetvári járásban, de az egész országban a Hatodik Békekölcsön jegyzése során. Vidéki jelenségekről írván, nem mulaszthatjuk el, hogy az egyik legemberibb, legmeghatóbb esetet ne említsük meg. A nagymágocsi egykori grófi kastélyban a magyar nép állama 93 idős járadékosnak nyugodt öregségéről gondoskodik. A 93 járadékos közül, amikor tudomást szereztek a békekölcsön kibocsátásáról, 87 azonnal jelentkezett kölcsön jegyzésre és közülük 15-en több mint 100 forintot jegyeztek. Íme a magyar falvak, a magyar vidék egyszerű, dolgos életének tükrében így fest a békét, a hazát szerető egyszerű emberek összefogása, a magyar haza iránti szeretete, a bizalom, amely mindig erősebbre fonódó szálakkal fűzi a vidék népét a párthoz, kormányhoz. A számok nem szólamok, hanem bizonyító, letagadhatatlan érvek. A szigetvári járás és ebben Kisdobsza község megmutatja, hogy a falvak dolgozó parasztsága nem szólamokkal, hanem tettekkel fejezi ki hazaszeretetét, békeszeretetét és — ami ezzel egyet jelent — családja iránti forró érzését. Nyilatkozatok a leszerelés kérdéséről Szoboljev szovjet megbízott: Megvan a lehetőség bizonyos megállapodás lerögzítésére és megegyezésen alapuló határozat hozatalára A külpolitikai helyzet AZ ALGÉRIAI VITA A FRANCIA NEMZETGYŰLÉSBEN.*• A francia nemzetgyűlés kedd délután megkezdte az algériai kérdés tárgyalását. Tizenhat interpellációt jegyeztek be, köztük a kommunista párt részéről Jacques Duclos felszólalását. A kérdés megvitatásának középpontjában az úgynevezett integrációs terv áll. Ezt Faure miniszterelnök és Soustelle algériai főkormányzó javasolja a kérdés megoldására. A parlament pártjai közül a kommunisták elvetik az integráció politikáját, mert ez nem elégíti ki az algériai nép követeléseit. A szocialisták nagy része szintén az integráció ellen foglal állást, jelentős csoportja pedig túlhaladottnak minősíti ezt a formulát s helyette a társulás politikáját ajánlja. Az úgynevezett mérsékeltek megoszlanak ebben a kérdésben. Jobbszárnyuk, amely vereséget szenvedett a marokkói vitában, most szeretné a kormányt megbuktatni. A gaulleisták elvben helyeslik az integrációs politikát, amelynek kidolgozásában részt vett a gaulleista Soustelle, a gyakorlatban viszont ellenfelei a kormány politikájának, az MRP és a radikálisok az integrációs politika mellett foglalnak állást. A Libération kommentárjában kiemeli, hogy az integráció azért megvalósíthatatlan, mert a muzulmán lakosság elveti, s maguk az európaiak sem kérnek belőle, mivel az politikai, szociális és gazdasági egyenlőséget feltételezne. Az integráció tételével szembeállítják Franciaország és Algéria föderációjának tételét, ami Algériának bizonyos nemzeti szuverenitást jelentene. Az angol sajtó megelégedéssel fogadta a francia nemzetgyűlés szavazásának eredményét a marokkói kérdésben, ugyanakkor valamennyi lap utal arra, hogy ezzel az észak-afrikai kérdést még korántsem oldották meg. A News Chronicle a következőket írja: "Lehetetlen túlbecsülni annak a súlyos vereségnek a jelentőségét, amelyet a marokkói szavazás számszerű eredménye mért a francia nemzetgyűlés jobboldalára.** A Glasgow Herald azonban arra figyelmeztet, hogy a "Francia Jelenlét" szervezete ügyet sem vet majd Faure miniszterelnök politikájára. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÜLPOLITIKAI NEHÉZSÉGEI. Az amerikai lapok szemleírói az utóbbi időben egyre többet foglalkoznak azokkala problémákkal, amelyeket meg kellene oldania az Egyesült Államok külpolitikai vezetésének. James Reston, a New York Times washingtoni tudósítója azt írja, hogy az Egyesült Államok kormányát "nyugtalanítja a nemzetközi ügyek jelenlegi irányzata". Reston úgy véli, hogy az Egyesült Államok felül akarja vizsgálni az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezletével, a négy kormányfő genfi értekezletével és a belgrádi szovjet-jugoszláv tárgyalásokkal szemben elfoglalt álláspontját. Szerinte jelenleg "sokkal pesszimistább módon értékelik a bandungi, a genfi és a belgrádi értekezletet, mint ahogy azt Washingtonban korábban e három fontos diplomáciai találkozó idején tették". Schmidt, a New York Times washingtoni tudósítója jelenti, hogy a nemzetbiztonsági tanács jövő heti ülésén "megvitatja azt a kérdést, mit lehet tenni, hogy leküzdjék a jelenlegi semleges irányzatokat, valamint ez egész Közép-Keleten tapasztalható nyugatellenes, de főképp amerikaellenes hangulatot". Ezek az irányzatok — mutat rá Schmidt — meggyengítették a NATO déli szárnyát és akadályozzák Irak, Törökország, Pakisztán és Anglia katonai szövetségének kiterjesztését. Az FASZ leszerelési albizottságának ülése New Yorkból jelenti a TASZSZ. Mint már közöltük, az ENSZ leszerelési albizottsága október 7-én megszakította munkáját. Az október 7-i ülésen az albizottság tagjai — a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kanada képviselője — nyilatkozatot tettek és nyilatkozataik szövegét eljuttatták a sajtó képviselőihez. A. A. Szoboljev nyilatkozata A. A. Szoboljev szovjet megbízott azzal kezdte nyilatkozatát,hogy a leszerelés kérdésének megoldása igen nagymértékben elősegítené az egyetemes béke és a nemzetközi biztonság fenntartását és megszilárdítását. Az albizottság munkájának újrafelvételét megelőző időszak alatt olyan események játszódtak le, amelyek elősegítették a nemzetközi feszültség enyhülését. A kedvezőbb légkör megteremtésében fontos szerepet játszottak a szovjet kormány május 10-i és július 21-i javaslatai, amelyek figyelembe vették az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország összes főkívánságait. A szovjet kormány annak érdekében, hogy általános megegyezés jöjjön létre a nagyhatalmak fegyveres erői színvonalának megállapítása kérdésében, elhatározta, hogy a megvitatás alapjául azt az együttes javaslatot teszi, amelyet az Egyesült Államok tett. A szovjet kormány az atomfegyver eltiltásának hatálybalépését illetően hozzájárult azokhoz a határidőkhöz is, amelyeket Anglia és Franciaország képviselője javasolt az albizottságban ez év áprilisában, Londonban. Ilyenformán ebben a fontos kérdésben is közelebb kerültek egymáshoz az álláspontok. A nemzetközi ellenőrzés kérdésében is bizonyos közeledés történt az álláspontokban. Ilyen körülmények között észszerű és logikus lett volna, hogy a leszerelés kérdésének legfontosabb részleteire vonatkozólag kezdjék meg a megegyezés létrehozását. A kérdés egész sor lényeges oldalát tekintve, megvolt a lehetőség bizonyos megállapodás lerögzítésére. A szovjet kormánynak mély meggyőződése, hogy a leszerelés hatékony ellenőrzése lehetséges. Ilyen ellenőrzést csak annak alapján lehet létrehozni, ha józanul számításba vesszük a jelenlegi nemzetközi helyzetet és azokat az intézkedéseket, amelyeket egy nemzetközi egyezmény alapján végre kell hajtani. Ebből kiindulva a Szovjetunió össze- szapcsolja a nemzetközi ellenőrzési rendszer megteremtését egész sor olyan intézkedés végrehajtásával, amelyeknek célja a nemzetközi feszültség enyhítése. A szovjet kormány azt javasolta, hogy mindenekelőtt létesítsenek olyan ellenőrzést, amely idejében leleplezhetné és megakadályozhatná bármely állam agresszív szándé kait. Ezzel kapcsolatban döntő jelentőséggel bírnak bizonyos pontok, ahol olyan nagy katonai egységeket lehet öszszevonni, amelyeknek fegyverzetében mindennemű haditechnika megtalálható. A. A. Szoboljev azután arról beszélt, hogy világosan áll az albizottság előtt Anglia, Franciaország és Kanada felfogása a fegyverzet csökkentését és az atomfegyver eltiltását célzó programra vonatkozóan. Továbbra sem világos egy küldöttségnek, az Egyesült Államok küldöttségének álláspontja. A szovjet küldöttség konstruktív módon viszonyul az albizottság más tagjai által előterjesztett javaslatokhoz, így Faure francia miniszterelnöknek és Eden angol miniszterelnöknek javaslataihoz is. A Szovjetunió fontosnak ismeri el Eisenhower elnöknek a katonai információ kicserélésére és a légifényképezésre vonatkozó javaslatait. A szovjet küldöttség bizonyos kérdésekkel fordult az Egyesült Államok képviselőihez Eisenhower elnök javaslatára vonatkozólag. Az amerikai küldöttség válasza nem adott módot arra, hogy világos képet alkossunk magunknak, milyen álláspontra helyezkedik a hagyományos és az atomfegyverekre vonatkozó értesülések kicserélésének kérdésében. A szovjet küldöttségnek a katonai értesülések kicserélésére vonatkozó álláspontja abban áll, hogy a leszerelési program bizonyos szakaszán szükséges, hogy az államok kicseréljék egymás közt a fegyveres erőkre és a fegyverzetre vonatkozó értesüléseket. Mint már rámutattunk, a május 10-i szovjet javaslatok megfelelő rendelkezést tartalmaznak erre vonatkozólag. A Szovjetuniónak szintén az a véleménye, hogy a fegyverzetre vonatkozó tájékoztatást minden állam legyen köteles a nemzetközi ellenőrző szerv s nem csupán az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió rendelkezésére bocsátani. Ennek a nemzetközi ellenőrző szervnek a megteremtésében még meg kell egyezni. Emellett a rendelkezésre bocsátott tájékoztatásnak véleményünk szerint minden fegyverfajtára vonatkoznia kell, a hagyományos és az atomfegyverekre egyaránt. "Ha ezek az elképzelések helyesek — olvashatjuk abban a levélben, amelyet N. A. Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke intézett Eisenhower elnökhöz —, akkor figyelmesen meg kell vitatni, mikor kell beterjeszteni az államok fegyverzetére, mindenekelőtt a nagy államok összes fegyverzetére vonatkozó teljes jelentéseket." Eisenhower elnöknek a légi fényképezésre vonatkozó javaslatát illetően, a szovjet küldöttség magyarázatért fordult az Egyesült Államok küldöttségéhez, vajon arra gondolnak-e, hogy a légi fényképezést csupán az Egyesült Államok és a Szovjetunió területére vonatkozólag végezzék, vagy az ellenőrzésnek ez a formája kiterjed a leszerelési egyezményben részt vevő többi államra is. Ha jól értettük az amerikai küldöttség válaszát, a légi fényképezést Eisenhower elnök javaslata értelmében csupán a Szovjetunió és az Egyesült Államok területére nézve irányozzák elő és figyelmen kívül hagyják a két országnak saját területén kívül levő fegyveres erőit és fegyverzetét. A szovjet küldöttség felhívta a figyelmet arra, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok nem egyedül játszik szerepet a mai nemzetközi helyzetben. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok nyugati és keleti katonai csoportok élén áll, amellett az Egyesült Államok fegyveres erői sok más európai, ázsiai és afrikai ország területén is állomásoznak. Ezt figyelembe véve, a Szovjetunió a maga részéről katonai vonatkozásban szintén összefogott egész sor szövetséges állammal. Ennek világánál tökéletesen nyilvánvaló, hogy a légi fényképezést ki kell terjeszteni minden fegyveres erőre és hadfelszerelésre, amely ezeknek az államoknak területén van. Ez azonban — mint Bulganyinnak, a szovjet kormány vezetőjének Eisenhower elnökhöz intézett levele is rámutat — egy teljesen új kérdést vet fel: vajon megengedik-e ezeknek az államoknak a kormányai, hogy külföldi repülőgépek légi fényképezést végezzenek az ő szuverén területük felett? Annak ellenére, hogy a közgyűlés 1954. november 4-én olyan határozatot hozott, amely azt javasolta, dolgozzák ki a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésére, az atomfegyver eltiltására és egy hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtésére vonatkozó alapvető intézkedéseket, az albizottságban javaslat hangzott el, hogy az egész figyelmet az ellenőrzés, a felügyelet és a felderítés kérdésére kell összpontosítani. Nem foroghat fenn semminemű kétség afelől, hogy egyedül az ellenőrzésre és feltárásra vonatkozó intézkedések, anélkül, hogy megegyezés jönne létre a fegyverzet csökkentéséről és az atomfegyver eltiltásáról, nem mozdítják elő a fegyverkezési verseny beszüntetését és nem küszöbölik ki új háború veszélyét. A szovjet küldöttség véleménye szerint a leszerelés kérdésének fontos vonatkozásait illetően megvan a lehetőség a megegyezésre. E kérdés leglényegesebb oldalai tekintetében az albizottság tagjainak álláspontja annyira közeledett egymáshoz, hogy megvan a lehetőség bizonyos megállapodás lerögzítésére és megegyezésen alapuló határozat meghozatalára* Ha az albizottság együttesen olyan határozatot hozna, amely lerögzíti az általános egyetértést néhány fontos kérdésben, ez óriási jelentőséggel bírna, mert az embermilliók szívébe azt a meggyőződést csepegtetné, hogy a leszerelés teljesen megvalósítható és az albizottságban képviselt hatalmak reális lépéseket tesznek ebben az irányban. Ezen kívül ha megegyezés jönne létre ezekben a kérdésekben, ez megnyitná az utat a leszerelés kérdésével összefüggő egyéb kérdések rendezéséhez is és ily módon kedvező feltételeket teremtene egy szélesebb leszerelési és leszerelést ellenőrző program megvalósításához. Slanen nyilatkoznta Stassen, az Egyesült Államok képviselője, az ülés elnöke bejelentette, hogy : »az ENSZ leszerelési albizottsága kisebb szünetet kíván tartani munkájában, amíg a közelgő genfi külügyminiszteri értekezlet véget nem ér. »Az Egyesült Államok úgy véli, hogy ismét találkoznunk kell a Genf után adandó első alkalommal, amikor felhasz- ^7* * T lf A Z A F I A S NÉPFRONT LAPJA_____________________ — ■ ■mhhhhhbmmiimii i iiiiii i iwmmmbbmmmbmmibmmbmmiiIMibmmmmbmembmbm