Magyar Nemzet, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-12 / 240. szám

I Kisdobsza példája (P. Gy.) Október 10-én je­lent meg a sajtóban ez a pár soros hír: »A Baranya megyei Kisdobsza községben­. — ahol valamennyi család jegyzett békekölcsönt — már mindenki befizette a jegyzett összeget." Nagyon sokat mond ez a hír a Hatodik Békekölcsön jegy­zésének eredményéről. Nem­csak egy Baranya megyei falu lakosságának hangulatát, ha­zaszeretetét, a pártba és a kor­mányba vetett bizalmát sugá­rozza szét, hanem általában a magyar falvak hangulatát, a falusi értelmiség magatartását éppúgy, mint a termelőszövet­kezetekbe tömörült parasztok­nak és az egyénien gazdálkodó parasztoknak felfogását, poli­tikai fejlődését, tisztánlátá­sát. Éppen ezért érdemes és szükséges a kisdobszai köl­csön­jegyzéssel részletesebben foglalkozni, mert ebből tanul­ságos és érdekes következteté­seket vonhatunk le. Kisdobsza a szigetvári já­ráshoz tartozik. Éppen a köl­­csönjegyzés napjaiban jártam a járás székhelyén, Szigetvá­­rott és a járás néhány közsé­gében. Október 2-án volt, az első októberi vasárnapon. Ek­kor már minden hazaszerető ember lejegyezte a békeköl­csönt, amelyet kormányunk szeptember 27-én bocsátott ki. Elmondották, hogy magában Szigetváron háromszor annyi egyéni paraszt és kisiparos jegyzett kölcsönt többszörös pénzértékben, mint legutóbb. Azóta ezeket az adatokat meg­erősítette a hivatalosan meg­állapított eredmény, amely szerint a járási jegyzések kö­zött az egész országban a­ szi­getvári járás eredménye a leg­jobb. Nézzük az élenjáró példát, Kisdobsza esetét. A szeptem­ber 27-én kibocsátott békeköl­csönt a falu dolgozó paraszt­családjai kivétel nélkül leje­gyezték. De még ennél is töb­bet jelent az, hogy a dolgozó parasztok október 6-ra már be is fizették készpénzjegyzésük teljes összegét. Fekecs Vendel dolgozó paraszt például nem­csak lejegyezte 1600 forintos békekölcsönét, de be is fizette. Ez a község az első az ország­ban, ahol nemcsak jegyzett minden család, de elsőnek le is fizette a jegyzését. Ismer­vén Kisdobszát, elmondhatom, hogy nem egy úgynevezett gazdag községről, különleges termékenységű határral ren­delkező községről van szó. De az emberek becsületesek, sze­retik falujukat, határukat, ha­zájukat. Mi lelkesítette különlegesen a mostani békekölcsön jegy­zésnél a kisdobszai paraszto­kat? A béke szeretete mellett elsősorban az a kormányintéz­kedés, hogy az állam a kész­pénzben jegyzett összegek fe­lét abban a községben hagyja, ahol azt befizették. A levitéz­­lett régi rendszerben az elter­peszkedő nagybirtokok által fojtogatott községben nem volt kultúrház. Most azért serény­kedtek a jegyzéssel és a befi­zetéssel a kisdobszaiak, mert új kultúrházat akarnak épí­teni, a művelődés kincseit akarják a maguk és gyerme­keik számára megszerezni. No, meg arról is beszéltek, hogy 1500 méteren járdát épí­tenek, hogy Kisdobsza község ne restelkedjék sáros utcái miatt a szomszédos nagyobb községek előtt. A kisdobszai Fekecs Vende­lek, a szigetvári dolgozó pa­rasztok és kisiparosok példája azonban nem egyedül álló je­lenség volt a Hatodik Béke­kölcsön jegyzése idején. Jó néhány község van szerte a hazában, ahol ugyancsak min­den paraszti család békeköl­csönt jegyzett. A sok közül azért emelünk ki­ csak néhányat, hogy bebizo­nyítsuk, mennyire nem csupán Baranya megyében, a sziget­vári járásban kerekedett fe­lül a békekölcsön jegyzésének szívessége, meggyőző, igaz el­határozása. A Somogy megyei Tótújfaluban éppúgy, mint a Borsod megyei Edelényben, a Győr-Sopron megyei Győrla­­damérban, Fertőbozon, Ma­­gyarkimlén minden család jegyzett kölcsönt és nemcsak jegyzett, hanem be is fizeti a jegyzett kölcsönöket. A Hatodik Békekölcsön első jegyzési napján az egész or­szágban nagyobb összeget je­gyeztek, mint azelőtt tíz nap alatt. Ezúttal falusi vonatkozásban foglalkozunk a Hatodik Béke­kölcsön jegyzésének kiemelke­dő eredményével és ezért kü­lönösen kihangsúlyozzuk, hogy nemcsak a szigetvári járásban, de országszerte a dolgozó pa­rasztok lényegesen nagyobb számban vettek részt a köl­­csönjegyzésben, mint bármikor. A kölcsönjegyző dolgozó pa­rasztok száma a múlt jegyzés óta több mint 150 ezerrel emel­kedett. Ennek a számnak a jelentőségét akkor becsülhet­jük fel igazán, ha a vidéki vi­szonyokat ismerve hozzátesz­­szük, hogy, amíg a múlt évi jegyzés tíz napig tartott, az ideinek időtartama ennek fele volt és vasárnap, illetve mun­kaszüneti nap nem volt közte, ami különösen azfalu jegyzésé­nél számba veendő körülmény. A dolgozó parasztság jegyzé­se a párt és a kormány­prog­ram­jába­ vetett bizalomnak, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló kormányprogramba, a szociális haladásba vetett biza­lomnak minden szónál többet kifejező megnyilatkozása. Mert miért jegyzett például Szaty­­mazon Maróti Antal hétgyer­mekes dolgozó paraszt, akinek egy hold szőleje és két­ hold szántója van. 2000 forintot? A választ ő maga adta meg 2000 forintos jegyzésével. És miben áll ez a válasz? Abban, hogy szereti gyermekeit, szereti ha­záját és bizton bízik abban, hogy a nép állama a gyerme­kei javára, az ő boldogulásuk­ra fordítja majd az általa jegy­zett 2000 forintot. És így fűzhetnénk tovább is számokkal, egyéni esetekkel a hazaszeretetnek azt a gyöngy­sorát, amely felcsillogott nem­csak a szigetvári járásban, de az egész országban a Hatodik Békekölcsön jegyzése során. Vidéki jelenségekről írván, nem mulaszthatjuk el, hogy az egyik legemberibb, legmegha­­tóbb esetet ne említsük meg. A nagymágocsi egykori grófi kastélyban a magyar nép álla­ma 93 idős járadékosnak nyu­godt öregségéről gondoskodik. A 93 járadékos közül, amikor tudomást szereztek a békeköl­csön kibocsátásáról, 87 azonnal j­elentkezett kölcsön j­egyzésre és közülük 15-en több mint 100 forintot jegyeztek. Íme a magyar falvak, a ma­gyar vidék egyszerű, dolgos életének tükrében így fest a békét, a hazát szerető egysze­rű emberek összefogása, a ma­gyar haza iránti szeretete, a bizalom, amely mindig erő­sebbre fonódó szálakkal fűzi a vidék népét a párthoz, kor­mányhoz. A számok nem szólamok, ha­nem bizonyító, letagadhatatlan érvek. A szigetvári járás és eb­ben Kisdobsza község megmu­tatja, hogy a falvak dolgozó parasztsága nem szólamokkal, hanem tettekkel fejezi ki haza­szeretetét, békeszeretetét és — ami ezzel egyet jelent — csa­ládja iránti forró érzését. Nyilatkozatok a leszerelés kérdéséről Szoboljev szovjet megbízott: Megvan a lehetőség bizonyos megállapodás lerögzítésére és megegyezésen alapuló határozat hozatalára A külpolitikai helyzet­ ­ AZ ALGÉRIAI VITA A FRANCIA NEMZETGYŰLÉSBEN.­­*­• A francia nemzetgyűlés kedd délután megkezdte az algériai kérdés tárgyalását. Tizenhat interpellációt jegyeztek be, köztük a kommunista párt részéről Jacques Duclos felszó­lalását. A kérdés megvitatásának középpontjában az úgyneve­zett integrációs terv áll. Ezt Faure miniszterelnök és Soustelle algériai főkormányzó javasolja a kérdés megoldására. A parla­ment pártjai közül a kommunisták elvetik az integráció poli­tikáját, mert ez nem elégíti ki az algériai nép követeléseit. A szocialisták nagy része szintén az integráció ellen foglal állást, jelentős csoportja pedig túlhaladottnak minősíti ezt a formulát s helyette a társulás politikáját ajánlja. Az úgynevezett mérsé­keltek megoszlanak ebben a kérdésben. Jobbszárnyuk, amely vereséget szenvedett a marokkói vitában, most szeretné a kor­mányt megbuktatni. A gaulleisták elvben helyeslik az integrá­ciós politikát, amelynek kidolgozásában részt vett a gaulleista Soustelle, a gyakorlatban viszont ellenfelei a kormány politi­kájának, az MRP és a radikálisok az integrációs politika mel­lett foglalnak állást. A Libération kommentárjában kiemeli, hogy az integráció azért megvalósíthatatlan, mert a muzulmán lakosság elveti, s maguk az európaiak sem kérnek belőle, mivel az politikai, szo­ciális és gazdasági egyenlőséget feltételezne. Az integráció téte­lével szembeállítják Franciaország és Algéria föderációjának tételét, ami Algériának bizonyos nemzeti szuverenitást jelentene. Az angol sajtó megelégedéssel fogadta a francia nemzet­­gyűlés szavazásának eredményét a marokkói kérdésben, ugyan­akkor valamennyi lap utal arra, hogy ezzel az észak-afrikai kérdést még korántsem oldották meg. A News Chronicle a kö­vetkezőket írja: "Lehetetlen túlbecsülni annak a súlyos vere­ségnek a jelentőségét, amelyet a marokkói szavazás számszerű eredménye mért a francia nemzetgyűlés jobboldalára.** A Glasgow Herald azonban arra figyelmeztet, hogy a "Francia Jelenlét" szervezete ügyet sem vet majd Faure miniszterelnök politikájára.­­ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÜLPOLITIK­AI NEHÉZSÉGEI. Az amerikai lapok szemleírói az utóbbi időben egyre többet foglalkoznak azokkal­­a problémákkal, amelyeket meg kellene oldania az Egyesült Államok külpolitikai vezetésének. James Reston, a New York Times washingtoni tudósítója azt írja, hogy az Egyesült Államok kormányát "nyugtalanítja a nemzetközi ü­gyek jelenlegi irányzata". Reston úgy véli, hogy az Egyesült Államok felül akarja vizsgálni az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezletével, a négy kormányfő genfi­ értekezletével és a belgrádi szovjet-jugoszláv tárgyalásokkal szemben elfog­lalt álláspontját. Szerinte jelenleg "sokkal pesszimistább mó­don értékelik a bandungi, a genfi és a belgrádi értekezletet, mint ahogy azt Washingtonban korábban e három fontos diplo­máciai találkozó idején tették". Schmidt, a New York Times washingtoni tudósítója jelenti, hogy a nemzetbiztonsági tanács jövő heti ülésén "megvitatja azt a kérdést, mit lehet tenni, hogy leküzdjék a jelenlegi semleges irányzatokat, valamint ez egész Közép-Keleten tapasztalható nyugatellenes, de főképp amerikaellenes hangulatot". Ezek az irányzatok — mutat rá Schmidt —­ meggyengítették a NATO déli szárnyát és akadá­lyozzák Irak, Törökország, Pakisztán és Anglia katonai szövet­ségének kiterjesztését. Az FASZ leszerelési albizottságának ülése New Yorkból jelenti a TASZSZ. Mint már közöltük, az ENSZ leszerelési albizottsá­ga október 7-én megszakította munkáját. Az október 7-i ülésen az al­bizottság tagjai — a Szovjet­unió, az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaor­szág és Kanada képviselője — nyilatkozatot tettek és nyilat­kozataik szövegét eljuttatták a sajtó képviselőihez. A. A. Szoboljev nyilatkozata A. A. Szoboljev szovjet meg­bízott azzal kezdte nyilatkoza­tát,­­hogy a leszerelés kérdésé­nek megoldása igen nagymér­tékben elősegítené az egyete­mes béke és a nemzetközi biz­tonság fenntartását és megszi­lárdítását. Az albizottság munkájának új­raf­elvételét megelőző időszak alatt olyan események játszódtak le, ame­lyek elősegítették a nemzet­közi feszültség enyhülését. A kedvezőbb légkör megterem­tésében fontos szerepet ját­szottak a szovjet kormány má­jus 10-i és július 21-i javasla­tai, amelyek figyelembe vet­ték az Egyesült Államok, Ang­lia és Franciaország összes fő­­kívánságait. A szovjet kor­mány annak érdekében, hogy általános megegyezés jöjjön létre a nagyhatalmak fegyve­res erői színvonalának megál­­lapítása kérdésében, elhatá­rozta, hogy a megvitatás alap­jául azt az együttes javaslatot teszi, amelyet az Egyesült Ál­lamok tett. A szovjet kormány az atomfegyver eltiltásának hatálybalépését illetően hozzá­járult azokhoz a határidőkhöz is, amelyeket Anglia és Fran­ciaország képviselője javasolt az albizottságban ez év ápri­lisában, Londonban. Ilyenfor­mán ebben a fontos kérdés­ben is közelebb kerültek egy­máshoz az álláspontok. A nemzetközi ellenőrzés kérdé­sében is bizonyos közeledés történt az álláspontokban. Ilyen körülmények között ész­szerű és logikus lett volna, hogy a leszerelés kérdésének legfontosabb részleteire vonat­kozólag kezdjék meg a meg­egyezés létrehozását. A kér­dés egész sor lényeges oldalát tekintve, megvolt a lehetőség bizonyos megállapodás lerög­zítésére. A szovjet kormánynak mély meggyőződése, hogy a leszere­lés hatékony ellenőrzése le­hetséges. Ilyen ellenőrzést csak annak alapján lehet létre­hozni, ha józanul számításba vesszük a jelenlegi nemzet­közi helyzetet és azokat az intézkedéseket, amelyeket egy nemzetközi egyezmény alap­ján végre kell hajtani. Ebből kiindulva a Szovjetunió össze- szapcsolja a nemzetközi ellen­őrzési rendszer megteremtését egész sor olyan intézkedés végrehajtásával, amelyeknek célja a nemzetközi feszültség enyhítése. A szovjet kormány azt ja­vasolta, hogy mindenekelőtt létesítsenek olyan ellenőrzést, amely idejében leleplezhetné és megakadályozhatná bár­mely állam agresszív szándé­ kait. Ezzel kapcsolatban dön­tő jelentőséggel bírnak bizo­nyos pontok, ahol olyan nagy katonai egységeket lehet ösz­­szevonni, amelyeknek fegy­verzetében mindennemű hadi­­technika megtalálható. A. A. Szoboljev azután ar­ról beszélt, hogy világosan áll az albizottság előtt Anglia, Franciaország és Kanada fel­fogása a fegyverzet csökken­tését és az atomfegyver eltil­tását célzó programra vonat­kozóan. Továbbra sem világos egy küldöttségnek, az Egyesült Államok küldöttségének állás­pontja. A szovjet küldöttség konst­ruktív módon viszonyul az al­bizottság más tagjai által elő­terjesztett javaslatokhoz, így­­ Faure francia miniszterelnök­nek és Eden angol miniszter­elnöknek javaslataihoz is. A Szovjetunió fontosnak ismeri el Eisenhower elnöknek a ka­tonai információ kicserélésére és a légifényképezésre vonat­kozó javaslatait. A szovjet küldöttség bizo­nyos kérdésekkel fordult az Egyesült Államok képviselői­hez Eisenhower elnök javas­latára vonatkozólag. Az ame­rikai küldöttség válasza nem adott módot arra, hogy vilá­gos képet alkossunk magunk­nak, milyen álláspontra he­lyezkedik a hagyományos és az atomfegyverekre vonatkozó értesülések kicserélésének kérdésében. A szovjet küldöttségnek a katonai értesülések kicserélé­sére vonatkozó álláspontja ab­ban áll, hogy a leszerelési program bizonyos szakaszán szükséges, hogy az államok ki­cseréljék egymás közt a fegy­veres erőkre és a fegyverzetre vonatkozó értesüléseket. Mint már rámutattunk, a május 10-i szovjet javaslatok megfelelő rendelkezést tartalmaznak er­re vonatkozólag. A Szovjet­uniónak szintén az a vélemé­nye, hogy a fegyverzetre vo­natkozó tájékoztatást minden állam legyen köteles a nem­zetközi ellenőrző szerv s nem csupán az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió ren­delkezésére bocsátani. Ennek a nemzetközi ellenőrző szerv­nek a megteremtésében még meg kell egyezni. Emellett a rendelkezésre bocsátott tájé­koztatásnak véleményünk sze­rint minden fegyverfajtára vo­natkoznia kell, a hagyomá­nyos és az atomfegyverekre egyaránt. "Ha ezek az elkép­zelések helyesek — olvashat­juk abban a levélben, amelyet N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió minisztertanácsának el­nöke intézett Eisenhower el­nökhöz —, akkor figyelmesen meg kell vitatni, mikor kell beterjeszteni az államok fegy­verzetére, mindenekelőtt a nagy államok összes fegyver­zetére vonatkozó teljes jelen­téseket." Eisenhower elnöknek a légi fényképezésre vonatkozó ja­vaslatát illetően, a szovjet küldöttség magyarázatért for­dult az Egyesült Államok küldöttségéhez, vajon arra gondolnak-e, hogy a légi fényképezést csupán az Egye­sült Államok és a Szovjetunió területére vonatkozólag végez­zék, vagy az ellenőrzésnek ez a formája kiterjed a leszere­lési egyezményben részt vevő többi államra is. Ha jól ér­tettük az amerikai küldöttség­­ válaszát, a légi fényképezést Eisenhower elnök javaslata értelmében csupán a Szovjet­unió és az Egyesült Államok területére nézve irányozzák elő és figyelmen kívül hagy­­ják a két országnak saját te­rületén kívül levő fegyveres erőit és fegyverzetét. A szovjet küldöttség felhív­ta a figyelmet arra, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok nem egyedül játszik szerepet a mai nemzetközi helyzetben. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok nyugati és keleti katonai csoportok élén áll, amellett az Egyesült Álla­mok fegyveres erői sok más európai, ázsiai és afrikai or­szág területén is állomásoz­nak. Ezt figyelembe véve, a Szovjetunió a maga részéről katonai vonatkozásban szintén összefogott egész sor szövet­séges állammal. Ennek világá­nál tökéletesen nyilvánvaló, hogy a légi fényképezést ki kell terjeszteni minden fegy­veres erőre és hadfelszerelés­re, amely ezeknek az államok­nak területén van. Ez azon­ban — mint Bulganyinnak, a szovjet kormány vezetőjének Eisenhower elnökhöz intézett levele is rámutat — egy telje­sen új kérdést vet fel: vajon megengedik-e ezeknek az ál­lamoknak a kormányai, hogy külföldi repülőgépek légi fényképezést végezzenek az ő szuverén területük felett? Annak ellenére, hogy a köz­gyűlés 1954. november 4-én olyan határozatot hozott, amely azt javasolta, dolgozzák ki a fegyveres erők és a fegy­verzet csökkentésére, az atom­fegyver eltiltására és egy ha­tékony nemzetközi ellenőrzés megteremtésére vonatkozó alapvető intézkedéseket, az albizottságban javaslat hang­zott el, hogy az egész figyel­met az ellenőrzés, a felügyelet és a felderítés kérdésére kell összpontosítani. Nem foroghat fenn semminemű kétség afe­lől, hogy egyedül az ellenőr­zésre és feltárásra vonatkozó intézkedések, anélkül, hogy megegyezés jönne létre a fegy­verzet csökkentéséről és az atomfegyver eltiltásáról, nem mozdítják elő a fegyverkezési verseny beszüntetését és nem küszöbölik ki új háború veszé­lyét. A szovjet küldöttség véle­ménye szerint a leszerelés kérdésének fontos vonatkozá­sait illetően megvan a lehető­ség a megegyezésre. E kérdés leglényegesebb ol­dalai tekintetében az albi­zottság tagjainak álláspontja annyira közeledett egymáshoz, hogy megvan a lehetőség bi­zonyos megállapodás lerögzí­tésére és megegyezésen ala­puló határozat meghozatalára* Ha az albizottság együttesen olyan határozatot hozna, amely lerögzíti az általános egyetértést néhány fontos kér­désben, ez óriási jelentőséggel bírna, mert az embermilliók szívébe azt a meggyőződést csepegtetné, hogy a leszerelés teljesen megvalósítható és az albizottságban képviselt hatal­mak reális lépéseket tesznek ebben az irányban. Ezen kívül ha megegyezés jönne létre ezekben a kérdésekben, ez megnyitná az utat a leszere­lés kérdésével összefüggő egyéb kérdések rendezéséhez is és ily módon kedvező felté­teleket teremtene egy széle­sebb leszerelési és leszerelést ellenőrző program megvalósí­tásához. Slanen nyilatkoznta Stassen, az Egyesült Álla­mok képviselője, az ülés el­nöke bejelentette, hogy : »az ENSZ leszerelési albizottsága kisebb szünetet kíván tartani munkájában, amíg a közelgő genfi külügyminiszteri érte­kezlet véget nem ér­. »Az Egyesült Államok úgy véli, hogy ismét találkoznunk kell a Genf után adandó első alkalommal, amikor felhasz- ^7* * T lf A Z A F I A S NÉPFRONT LAPJA_____________________ — ■ ■mhhhhhbmmiimii i iiiiii i iwmmmbbmmmbmmibmmbmmiiIMibmmmmbmembmbm

Next