Magyar Nemzet, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-12 / 240. szám

% lálhatjuk majd az értekezlet tanácsait.* Stassen f­ijelentette, hogy e "két genfi értekezlet közötti időszakban albizottságunk munkája a genfi szellem egyik legelső és igen fontos próbája volt", majd részlete­sen elemezte Eisenhower el­nök július 21-i javaslatait, amelyeket "­történelmi jelen­­tőségűeknek" nevezett. "­Ez a javaslat azt indítványozta, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió cserélje ki egy­mással a fegyveres erőkről szóló adatokat, amelyeket köl­csönös légi felderítés útján kell ellenőrizni.* Stassen megjegyezte, hogy a Szovjetuniónak és az Egye­sült Államoknak az Eisen­hower-javaslat haladéktalan életbeléptetéséről szóló meg­egyezése "szintén előirányoz­hatná — mint ebben már meg­állapodtak — bizonyos orszá­goknak igazságos alapon tör­ténő csatlakozását és rész­vételét, amint a terv végre­hajtását megkezdik*. Stassen kijelentette, hogy az Egyesült Államok véleménye szerint­­­a felügyelet a fegy­verzet csökkentésének kul­csa*, majd rámutatott, hogy­­*az elnök javaslata kivezetné a felügyelet elgondolását a kátyúból*. Stassen ezután a május 10-i szovjet javaslatok azon részé­re tért ki, amely a fegyverzet csökkentése és az atomfegy­ver eltiltása feletti ellenőrzést érintette. Stassen azt állította, hogy a szovjet javaslatok nem biztosítanának "­megfelelő biztonságot a váratlan táma­dás ellen". Stassen ezután kijelentette: Eisenhower elnök azt az uta­sítást adta, hogy a legilleté­kesebb amerikai személyisé­gek újra, alapvető módon széleskörűen és hozzáértően tanulmányozzák a nemzetközi felügyelet és ellenőrzés mód­szereit. Ennek megfelelően neves embereket választottak ki abból a célból, hogy a meg­felelő tanulmányozási terüle­teken a különleges csoportok vezetői legyenek. Stassen nyíltan értésre ad­ta, hogy e csoportok feladata az Egyesült Államoknak a le­szerelés tekintetében követett "­alapvető politikájának felül­vizsgálása". Stassen ezzel kap­csolatban kijelentette: "Ter­mészetesen nem vetjük el sa­ját korábbi javaslatainkat és nem mondunk le ezekről, és nem gondoljuk azt sem, hogy reális és logikus lenne e ja­vaslatokat általános formában megerősíteni, amikor újabb nehézségek támadtak előttünk a felügyelet területén, amikor új javaslatok kerültek a sző­nyegre, amelyeket Genfben tűztek ki, és amikor új fejlő­dés tapasztalható a politikai helyzetben.* Stassen nyilatkozatának kö­vetkező része, amely »Az elnök terve és a fegyverzet csökken­tése* címet viseli, azt bizonyít­ja, hogy az Egyesült Államok képviselője megtagadja a lesze­relés kérdésében teendő már összeegyeztetett intézkedéseket, nevezetesen elveti a fegyverzet bármiféle csökkentését, amíg el nem fogadják Eisenhower felügyeleti javaslatát. Stassen kijelentette: az Egyesült Államoknak az az ál­láspontja, hogy az általános le­szerelésre vonatkozó megegye­zés "a fegyverzet széleskörű elemeit, köztük a katonai tá­maszpontokat is" érintse. Ez­zel egyidejűleg az Egyesült Ál­lamok határain kívül levő amerikai támaszpontok fenn­tartását azzal igyekezett iga­zolni, az Egyesült Államok ar­ra törekszik, hogy "megvédje magát és biztosítsa a béke ügyét". Stassen a Szovjetunió­nak a Porkkala-Udd-i és Port Arthur-i katonai támaszpon­tok felszámolásáról szóló dön­tését érintve, kétségbe igyeke­zett vonni e lépés jelentőségét. A továbbiakban az albizott­ság munkájában tapasztalható "egyes biztató jeleket" sorolta fel, azonban nem tett említést azokról a rendszabályokról, amelyekben az albizottság va­lamennyi tagja közt megegye­zés jött létre. Csupán arra mu­tatott rá, hogy "végeredmény­ben meg kell egyezni vala­mennyi fegyverzet és fegyve­res erő korlátozásában, vagy csökkentésében*. Stassen befejezésül kijelen­tette: az albizottság munkája "további sikereinek" az a fel­tétele, hogy a Szovjetunió beleegyezzék az amerikai fel­ügyeleti tervekbe. A.­­utkiail nyilatkozata Anglia képviselője elisme­réssel nyilatkozott arról a lég­körről, amelyben az albizott­ság végezte munkáját. A május 10-i szovjet javas­latokat elemezve, Nutting el­ismerte, a szovjet kormány­­egyetért azzal a nyugati né­zettel, hogy a leszerelésre vo­natkozó bármilyen megegye­zés alapvető előfeltételének az országok közötti megértés és bizalom növekedésének kell lennie«. Nutting elismerte, hogy »a szovjet kormány több olyan javaslatot elfogadott, amelyeket egyes esetekben mind a négy nyugati hatalom, más esetekben pedig Anglia és Franciaország terjesztett elő, azonban azt állította, hogy a szovjet kormány még mindig nem jutott előre olyan dön­tő kérdésben, mint amilyen a le­szerelést ellenőrző nemzetközi szerv hatáskörének, jogainak és feladatainak kérdése­. En­nek ellenére hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány má­jus 10-i javaslataiban reálisan nyúlt a problémákhoz. Jules Moch Jules Moch, Franciaország képviselője felszólalásának elején megállapította, hogy az albizottság munkájának ered­ményei­­nem igazolják azokat a reményeket, amelyeket a tavasszal Londonban tartott ülésszakunk keltett. Még ke­vésbé igazolják azokat a re­ményeket, amelyeket a négy nagy genfi tárgyalásai ébresz­tettek­. Moch elemezte az albizott­ság elé terjesztett különféle javaslatokat, majd áttért azok­ra az okokra, amelyek véle­ménye szerint az albizottság munkájának »viszonylagos pangását” előidézték. »Noha az, amit elértünk, nem igazolja reményeinket — mondotta ezután Moch —, eb­ből a megjegyzésből nem kö­vetkeztethetem azt, hogy a munka haszontalan volt, vagy hogy pesszimistáknak kell lennünk.« Moch ezután kijelentette, hogy a jelenlegi pillanat »még nem kedvező« a leszerelésről szóló kompromisszumos doku­mentum megvitatására "úgy hogy ésszerű esélye is legyen minden fél általi elfogadására", majd kifejtett néhány elvet, amelynek, véleménye szerint Az angol képviselő feltette a kérdést: »Mikor szüntetjük be végre a vitát és mikor si­kerül megegyezésre jut­nunk arra vonatkozólag, hogy meg­kezdhessünk bizonyos közös akciókat.« Természetesen ilyenfajta »közös akció­ lenne a meg­egyezés rögzítése azokban a kérdésekben, amelyekben az albizottság tagjainak állás­pontjai — mint maga Nutting is elismeri — közelebb jutot­tak egymáshoz. A továbbiak­ban azonban Nutting nem ezekről a lényegében közös ne­vezőre hozott kérdésekről, ha­nem Eden angol külügymi­niszternek az európai­­fegy­veres erők felügyeletének kí­sérleti tervére«­ vonatkozó ja­vaslatáról beszélt. Nutting befejezésül kijelen­tette: mindaddig, amíg az el­lenőrzés kérdése megoldatlan marad, s túlzás lenne azt állí­tani, hogy kilátásunk van a megegyezésre a leszerelés kérdésében­, nyilatkozata ennek az okmánynak a kidol­gozásában fő szerepet kell be­töltenie. Moch "az általános tervek* kategóriájába sorolta a fran­cia—angol javaslatokat és a május 10-i szovjet javaslatot, a "részlegesek* kategóriájába Faure javaslatát "a költségve­tések pénzügyi ellenőrzéséről* (»az általános probléma meg­oldása részleges eszközökkel* — mondotta Moch), Eden ter­vét a felügyelet kikísérletezé­sét szolgáló "kísérleti övezet* megteremtéséről és Eisen­hower tervét, amely "csak az ellenőrzést tartja szem előtt, amiben a nemzetközi bizalom helyreállításának eszközét lát­ja*. Moch ezután az általa he­lyesnek tartott tételeket a kö­vetkezőképpen fogalmazta meg: 1. Egyidejűleg kidolgozott és aláírt leszerelési terv nélkül egyetlen ellenőrzési tervnek sincs esélye arra, hogy jelenleg az itt képviselt öt kormány el­fogadja. 2. Másrészt az atomfegyver ellenőrzésének műszaki lehe­tetlensége miatt nem fognak elfogadni egyhangúlag egyetlen általános tervet sem, amely __flas­jarNemzet _ előírja a kezdettől fogva szük­séges összes műveleteket és megállapítja ezek szilárd idő­rendjét. 3. Szükséges azonban, hogy egyhangú megegyezésre jus­sunk, mert a legnagyobb ve­szély volna elhalasztani a dön­tést és lehetővé tenni az atom­fegyverkészletek felhalmozá­sát P. Martin nyilatkozata Martin kanadai küldött rö­viden áttekintette az albizott­ság idei munkáját és az egyes országok javaslataival foglal­kozott. A május 10-i szovjet javaslatokról megállapította, hogy "a Szovjetunió fontos lé­pést tett, nagyszabású tervet javasol, és több nyugati ja­vaslatot elfogad. Martin támo­gatta Eisenhower és Eden felügyeleti javaslatát és azt állította, "úgy tűnik, a Nyugat vezetőit az a törekvés fűti, hogy elébemenjenek a szovjet szempontoknak". A kanadai küldött "a lesze­relési problémák lényegéről* szólva rámutatott, hogy­­az érdekelt felek álláspontja kö­zötti különbség csökkent, de jelentős maradt". " Ami a tömegpusztító fegy­verek kérdését illeti, Martin szerint egyes körülmények "kétségessé teszik, hogy jelen­leg meg lehet-e valósítani az atomfegyver teljes eltiltásá­nak és megsemmisítésének garanciáit*. Martin kijelentette, hogy az albizottság ülései *►hasznosak voltak« és hogy még Genf után is történt bizonyos ha­ladás, de hangsúlyozta, hogy »a dolgok természeténél fogva a haladás nem lehet lenyűgö­ző*. Követelte, hogy a Szov­jetunió egyoldalú engedmé­nyeket tegyen. Martin befejezésül általános formában beszélt arról, hogy feltétlen­ül meg kell egyezni. Anglia álláspontját ismertették az atomkérdésben az ENSZ politikai bizottsága előtt New Yorkból jelenti a TASZSZ. Október 10-én az ENSZ-közgyűlés politikai bi­zottsága tovább tárgyalta az atomerő békés felhasználásá­nak kérdését. Az ülésen felszólaló Nutting, Anglia képviselője ismertette Anglia eredményeit és terveit az atomerő békés felhasználá­sa terén. Hangoztatta, hogy a második világháború befeje­zése óta Anglia erőforrásainak tekintélyes részét fordítja az atomerő békés felhasználásá­val kapcsolatos munkálatokra és ez idő szerint Anglia a ra­dioaktív izotópok legnagyobb exportőre. Amint Nutting rá­mutatott, Anglia nagyszabású atomvillanytelepépítkezést ter­vez és 1975-re el akarja érni, hogy az ország egész villamos­­energia-termelésének 40 szá­zalékát ezek az áramfejlesztő telepek adják. Az angol képviselő állást foglalt az atomerő békés fel­­használása terén megvalósuló nemzetközi együttműködés ki­­szélesítése mellett és támo­gatta azt a javaslatot, hogy az ENSZ égisze alatt időszakon­ként hívjanak össze az atom­erő békés alkalmazásával fog­lalkozó nemzetközi értekezle­teket. Anglia — mondotta — "üdvözli azokat a baráti kap­csolatokat, amelyek Genfben, a nemzetközi atomerő értekez­leten Kelet és Nyugat tudósai között oly hamar létrejöttek. Reméljük, hogy ezek a kap­csolatok még átfogóbban fog­nak fejlődni". Nutting kijelentette: az an­gol kormány véleménye sze­rint az atomerő békés felhasz­nálásával foglalkozó nemzet­közi ügynökséget az ENSZ szak­osított szerveinek mintájá­ra kellene létrehozni. Molotov beszélgetése Pearsonnal Moszkvából jelenti a TASZSZ. V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere október 10-én másodszor beszélgetett L. B. Pearson kanadai külügymi­niszterrel. A két külügymi­niszter folytatta a szovjet— kanadai kapcsolatok kérdésé­nek és a két felet érdeklő nemzetközi kérdéseknek meg­tárgyalását. Ugyancsak október 10-én V. M. Molotov fogadást adott L. B. Pearson tiszteletére. A fo­gadáson részt vett­ Pearson és kísérete, míg szovjet részről a fogadáson megjelent L. M. Katjanovics, G. M. Malenkov, M. G. Pervuhin, M. Z. Szabu­­rov, D. T. Sepilov, V. A. Pu­­zanov, N. M. Pegov és még sokan mások. A bonni kormányt váratlanul rendkívüli minisztertanácsra hívták össze Berlinből jelenti az MTI. A bonni kormányt kedd estére meglepetésszerűen rendkívüli minisztertanácsra hívták ösz­­sze. A kormány ülésén részt vesz Brentano külügyminisz­ter, aki csak kedden délben érkezett vissza amerikai tár­gyalásairól, valamint Blank hadügyminiszter, akit e célból visszarendeltek a NATO-hoz tartozó államok hadügyminisz­tereinek Párizsban folyó ér­tekezletéről. A rendkívüli mi­nisztertanács napirendjén sze­replő kérdésekről a kora esti órákig nem adtak ki közlést. Adenauer nyugatnémet kancellárnak tüdőgyulladása van Bonnból jelenti az MTI. Hírügynökségi és rádió­jelenté­sek szerint hivatalos közle­ményt adtak ki Adenauer nyugatnémet kancellár meg­betegedéséről. Ez az első or­vosi jelentés közli, hogy a kancellár lázas légcsőhurutja enyhe lefolyású tüdőgyulla­dássá alakult át. A DPA jelentése szerint Bonnban Adenauer kancellár hosszabb betegszabadságával számolnak, aminek következ­tében egy ideig távolmarad a kormányügyek intézésétől. Mint illetékes kormánykörök­ben kedden kijelentették, ilyenformán Franz Blücher alkancellár veszi át a kancel­lári teendők ellátását. Okuljanak a múltból! mondotta az NDK belügyminisztériumának szóvivője a Szovjetunióban kegyelemben részesült volt német hadifoglyoknak Berlinből jelenti az MTI. Néhány napja egymás után érkeznek meg a Német De­mokratikus Köztársaságba és Nyugat-Németországba a Szov­jetunióban háborús bűncselek­mények miatt elítélt és most kegyelemben részesített volt német hadifoglyok csoportjai. A Német Demokratikus Köz­társaság belügyminisztériumá­nak képviselője meglátogatta a határállomásra érkezett volt hadifoglyokat és hangsúlyozta előttük, hogy idő előtti szaba­­donbocsátásukat Wilhelm Pieck köztársasági elnök köz­benjárásának és a szovjet nép nagylelkűségének köszönhe­tik.~ Okuljanak a múltból és szenteljék­­erejüket a békés, demokratikus Németország felépítésének, hogy boldog jö­vőt biztosítsanak önmaguk és gyermekeik számára — mon­dotta a belügyminisztérium szóvivője. Nyugat-Németországban — lapjelentések szerint — a ke­gyelemben részesült háborús bűnösöket a határon zeneszó­val és soviniszta jelszavak hangoztatásával fogadták. Blü­cher alkancellár hétfőn Aden­auer nevében üdvözölte a ke­gyelemben részesült háborús elítélteket A laoszi tűzszünet kérdésében elvi megegyezés jött létre Az MTI jelenti, hogy Ran­­gunban a laoszi és patet-laói kormány tárgyalásain elvi megegyezés jött létre a laoszi tűzszünet kérdésében. A brazíliai elnökválasztás legújabb eredményei A Reuter közli, hogy a bra­zíliai elnökválasztási harcban továbbra is J. Kubitschek áll az élen, az alelnöki tisztségre jelöltek közül pedig Joao Gou­­lart vezet Az eddig megszámlált sza­­ vazatok alapján a következő kép alakult ki: szavazat J. Kubitschek 2 520 241 Juarez Tavora 2 249 243 Adhemar de Barros 2 067 976 Plinio Salgario 647 297 .Szerdai 1955. okt­óber 12. Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter üdvözlő távirata a lengyel néphadsereg napja alkalmából KONSTANTY ROKOSLOWSKI marsall elvtársnak, a Lengyel Népköztársaság nemzetvédelmi miniszterének, Varsó A testvéri lengyel néphadsereg napja alkalmából a ma­gam és a magyar néphadsereg valamennyi harcosa, tisztje és tábornoka nevében őszinte jókívánságaimat küldöm a lengyel néphadsereg személyi állományának és személy szerint Önnek, marsall elvtárs. A lengyel és a magyar néphadsereget megbonthatatlan fegyverbarátság fűzi egymáshoz. A testvéri lengyel néphadse­reg kiváló eredményei hozzájárulnak a népek békéjének, biztonságának fenntartásához. A magyar néphadsereg személyi állománya nevében további sikereket kívánok a harci és politikai kiképzés ered­ményes végrehajtásához. Budapest, 1955. október 11-én. BATA ISTVÁN vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere , Duclos felszólalása a francia nemzetgyűlés algériai vitájában Párizsból jelenti az MTI. A francia nemzetgyűlés algériai vitájában Jacques Duclos nagy beszédben bírálta az úgyneve­zett integrációs politikát. A kommunista párt szónokának beszédét többször félbeszakí­totta Bourges-Maunoury bel­ügyminiszter, valamint né­hány szélsőjobboldali képvi­selő. Duclos élesen megbélyegez­te a francia kormány Algériá­ban alkalmazott megtorló módszereit, majd rámutatott arra, hogy a gaulleista párt egyes tagjai katonai diktatú­ráról álmodoznak úgynevezett "közjólét"­kormány cégére alatt. Koenig tábornoknak azonban semmi köze sincs Saint-Just-hoz, Palewski ko­rántsem emlékeztet Robes­­pierre-re és Juin marsall olyan katona, akit a francia forradalom konventje félre­állított volna. Duclos tiltakozott az Algé­riai Kommunista Párt felosz­latása ellen. Támadta az úgy­nevezett reformtervet. Han­goztatta, hogy csakis a tárgya­lások politikája felel meg a francia nép igazi érdekeinek. Emlékeztetett a francia al­kotmányra, amely leszögezi, hogy "Franciaország a tenge­rentúli népekkel uniót alkot, amely a jogok és kötelességek egyenlőségén épül fel, faji és vallási megkülönböztetésre való tekintet nélkül­. Ha Fran­ciaország elismeri az algériai nemzeti követeléseket, Algéria népe Franciaország barátjává válik. Amikor Jacques Duclos rá­mutatott Soustelle főkormány­zó felelősségére, Bourges-Mau­noury belügyminiszter félbe­szakította s hangsúlyozta: "Fe­lelősséget vállalok Soustelle cselekedeteiért. Senki sem hi­szi, hogy felelős lenne azokért a borzalmakért, amelyeket ön tulajdonít neki." Duclos visszavágott: "Ezek­re számos olyan lap tesz cél­zást, amelyeket nem lehet kommunistasággal gyanúsí­tani.* Attlee beszéde a Munkáspárt 54. évi konferenciájának keddi ülésén Londonból jelenti az MTI. Az angol Munkáspárt évi konferenciájának keddi ülé­sén Clement Attlee, a párt ve­zetője vitaindító beszédet mondott a hidrogénbombáról, az atomhadviselésről, a le­szerelésről, a kötelező kato­nai szolgálatról, valamint a polgári légoltalommal össze­függő kérdésekről. Attlee kijelentette, hogy­­ma nagyobb a remény, mint valaha, hogy sikerül meg­egyezésre jutni a leszerelés kérdésében. A megegyezés a leszerelés kérdésében nem ér­hető el azonban széles ala­pokra fektetett politikai meg­egyezés nélkül. A Munkáspárt éppen ezért a jövőben is sür­getni fogja a magas szinten tartandó nemzetközi meg­beszéléseket­. Attlee hangoztatta, hogy megegyezésre kell jutni min­den fegyverfajta eltiltása és a katonai létszám csökkentése kérdésében is. Rámutatott arra, hogy a jelenlegi katonai szolgálati idő árt Anglia gaz­daságának. A Munkáspárt konferenciá­jának délelőtti ülésén a pénz­tárosi tisztségre 5 475 000 sza­vazattal ismét Gaitskellt, a párt jobbszárnyának vezetőjét választották meg Bevonnal szemben, aki 1 225 000 szava­zatot kapott. Dulles beszéde az Amerikai Légió kongresszusán Washingtonból jelenti a TASZSZ. Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere ok­tóber 10-én Miamiban (Flori­da) külpolitikai beszédet mon­dott az Amerikai Légió nevű szervezet kongresszusán. Mint a New York Times írja, ez a beszéd tartalmazza az Egyesült Államok programját a külügyminiszterek közelgő genfi értekezletére. Mint Dulles beszédéből ki­tűnik, ez a program ellentétes a Genf szellemével, azaz az országok közti bizalomnak és együttműködésnek a négy ha­talom kormányfői értekezletén megnyilvánult szellemével. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztere megpróbálta a Szovjetuniónak a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló politikáját úgy feltüntetni, hogy az a nyugati hatalmak »erőpolitikájának« eredménye. Dulles igyekezett bizalmatlan­ságot kelteni a Szovjetunió békepolitikája iránt. Kijelen­tette, hogy ez a politika eset­leg csak »egyszerű cselfogás«. Tüstént beismerte azonban, hogy az Egyesült Államoknak a Szovjetunió külpolitikai lé­pései következtében igen ne­héz folytatnia politikáját. »Valószínű — jelentette ki —, hogy országunk politikájában még sohasem ütközött ilyen nehéz és kényes feladatba.« Dulles a »nemzetközi együttmeműködés« szükségessé­gét emlegette, valójában azon­ban csak amerikai vezetés alatt álló katonai tömbök és idegen területeken fekvő ame­rikai katonai támaszpontok lé­tesítésére gondolt. »Az Egyesült Államok nem hisz a semlegesség lehetőségé­­ben«, jelentette ki a továbbiak­ban Dulles és azt állította, hogy a semlegességi politika "elavult koncepció". Mint Dulles beszé­déből kitűnik, továbbra is ab­ban látja az Egyesült Államok politikájának célját, hogy meg­szüntesse a Német Demokra­tikus Köztársaság dolgozói és a kelet-európai népek választot­ta népi demokratikus rendszer vívmányait. Az Egyesült Államok külügy­minisztere utalt arra, hogy a genfi négyhatalmi kormányfői értekezletnek nem kell az Egyesült Államok külpolitikai irányvonala megváltozására vezetnie. Egy másik helyen Dulles azért említette a genfi kor­mányfői értekezletet, hogy ki­jelentse, az Egyesült Államok mindaddig nem megy bele a fegyverzet csökkentésébe és az atomfegyver eltiltásába, amíg nem fogadják el Eisenhower elnöknek a légi fényképezésről és a katonai értesülések cseré­jéről szóló javaslatát. Dulles nem tett említést a leszerelésre vonatkozó más javaslatokról, azokról sem, amelyekkel az Egyesült Államok korábban egyetértett. Újabb árzuhanás volt kedden a New York-i tőzsdén A Reuter beszámol arról, hogy a New York-i tőzsdén kedden Eisenhower betegsége óta immár harmadízben tör­tént árzuhanás. A részvények árfolyamai általában 116 dol­lárral estek, míg a vezető ér­tékpapírok árfolyama mintegy tíz dollárral zuhant. A jegy­zett részvények összes árfo­lyam-vesztesége ez alkalommal a becslések szerint mintegy 5 milliárd dollárt tesz ki.

Next