Magyar Nemzet, 1957. december (13. évfolyam, 73-96. szám)

1957-12-31 / 96. szám

Kedd, 1997. december 31., Ne alkudjunk mi sem, mint ahogy Petőfi sem alkudott Emlékünnepség Kiskőrösön a költő születésének évfordulóján Kiskőrös népe ünnepi héten emlékezik meg a község szülöttének, Petőfi Sándornak születése 135. évfordulójáról. Az ünnepi hét legjelentősebb eseményei vasárnap zajlottak le. Délelőtt koszorúzási ünnepség volt. A kiskőrösi dolgozókon kívül ott voltak a környék lakosságának képviselői, eljöttek Dunavecse, Fülöpszállás, Kiskunfélegyháza és sok más kiskunsági község dolgozói. Az Este a kiskőrösi művelődési ház előadótermében irodalmi emlékestet rendeztek, ahol Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront főtitkára, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora mondott ünnepi emlékbeszédet. — Éppen tíz esztendeje lesz annak — kezdte beszédét —, hogy itt Kiskőrösön megkezdtük 1848 százéves fordulójának ünnepségeit. Petőfi Sándor szülőházához zarándokolt az ország népe s nem, véletlen, hanem a jelkép tudatos megválasztása volt, hogy a felszabadult magyar nép Petőfi eszméihez fordult. 1956 októberében vérbe, gyalázatba akarták fojtani felszabadulásunk minden eredményét, csakhogy elragadják a néptől a hatalmat, akár egy harmadik világháború árán is. Hogy ez megtörténhetett, hogy Petőfi nevére, 1848 eszméjéire való hivatkozással akarta visszaállítani elnyomó uralmát a régi rend, emlékezetes kell hogy maradjon számunkra. Emlékezetes azért is, mert a mi hibáink is benne voltak abban, hogy a belső reakció — ha csak néhány napra is— megbonhatta sorainkat. — Mindez meghatározza mai ünnepünk mondanivalóját — folytatta ezután. — Történeti visszapillantás vagy esztétikai elemzés helyett születésének 135. évfordulóján arra hívom fel a figyelmet, amire ma tanít Petőfi Sándor. Petőfi politikus volt, költészetében, egész magatartásában politikusnak tudta magát. — ,Szolgaságunk idegében minden ember csak beszélt. Mi valánk a legelsők, kik tenni mertünk a honért’ — írja Márciusi ifjak című versében. Mi se alkudjunk, ha a nép szabadságáról esik szó . Kezdettől fogva a szabadságharc és a forradalom egységét látja és a Márciusi Ifjak, a Fiatal Magyarország és az Egyenlőségi Társulat balszárnyán következetesen harcol a népszabadság és a társadalmi forradalom plebejus eszméiért. Egész életét ez ünnepségen részt vettek a Művelődési Minisztérium, a Hazafias Népfront, az Irodalmi Tanács, a KISZ, a Petőfi Irodalmi Múzeum, az Országos Béketanács, a Magyar, Nők Országos Tanácsa képviselői, valamint számos magyar és külföldi újságíró. A koszorúzási ünnepségen Király Ist ,ván, a Hazafias Népfront kis- körösi járási bizottságának el-■ nöke emlékezett a költőről. ’ a következetes politikai állás, foglalás és a tiszta belső logika jellemzi. Ez adja meg hazaszeretetének értelmét is. I — Elveiért megharcolt mindenkivel. Elveiért az egész | nemzet színe előtt is vállalja | a népszerűtlen feladatot, a keserű szókimondást. S hány ’ versében ostorozza imádott nemzetének hibáit! — Petőfinek ez a kérlelhetetlen, a jó politikai elveihez életen és halálon keresztül, a népszerűtlenséggel mit sem törődő ragaszkodása is példa- kép legyen ma Tanuljunk állhatatosságot, elvhű szilárd-; Ságot tőle. Ha a nép szabadsá- jgáról — ami egy a dolgozó név hatalmával — esik szó, ne alkudjunk mi sem, mint ahogyan Petőfi sem alkudott. Együtt a két zászló — Azt se feledjük, hogy Petőfi a magyar nép szabadságharcának legtragikusabb pillanatában sem adta fel a reményt. Hadd idézzük, hogyan rögzíti Pest tragikus kiürítése, a debreceni napok idején a szabadságharc feladatát éppen az árulók, a belső ellenség elleni küzdelemre. ..Megrázott bennünket, az ellenség megrostált. A szen s mét és konkoly kihull, a java , meg bennmarad. Most minden félbarátunk és titkos ellenségünk átmegy a győzedelmesek-hez, s hogy eddig is mi nem vagyunk a győzők, onnan van, mert ezek közöttünk voltak. Míg azt nem tudjuk, ki minden ellenségünk, hogyan diadalmaskodhatnánk? — Mennyi aktuális, s menynyi nekünk szóló kemény figyelmeztetés van Petőfi szavaiban! A nemzet véres áldozata, a mártírok sora figyelmeztet, hogy különböztessük meg a barátot az árulótól, a hűséget a félbarátok megalkuvásától. — Jellemének ezekkel a vonásaival, politikai tisztánlátásával függ össze, hogy személyes sérelmeinek, politikai megaláztatásának legnehezebb pillanataiban sem fordul népével szembe. Szenvedélyesen szerette a magyar népet. Ez a fiatal költő kora magyarjai között egyike volt a a legműveltebbeknek. Tájékozott volt az európai irodalom nagy alkotásai között és a kor leghaladóbb eszméiben is. Ady jogosan mutat rá híres Petőfitanulmányában, hogy forradalmisága mennyire összefügg internacionalizmusával. A magyar nemzeti színű zászló mellett elveiben is, költészetében is mindig ott látta lobogni a világszabadság vörös zászlaját. Elég vétke Petőfikultuszunknak, hogy ezt a tanítását nem értette meg teljesen a maga mélységében. Itt az idő, hogy megértessük: a mi nemzeti színű zászlónk is akkor loboghat fennen, szabadon, ha mellette van a világszabadság, a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaja. Ezt a zászlót a népünket, népünk hatalmát kétszer is megmentő Szovjetunió tartja magasan. Értse meg nemzetünk, hogy a magyar nép valóságos nemzeti célja tehát a valóságos hazaszeretet, a nemzetköziségnek ettől az értelmétől elválaszthatatlan. A nagyszámú hallgatóság élénk tetszéssel fogadta Ortutay Gyula ünnepi beszédét. Az emlékest második részében Bitskey Tibor, a Néphadsereg Színházának tagja, Palotai Erzsi előadóművésznő és Fogarassy Mária, a kecskeméti Katona József Színház művésze Petőfi-verseket adott elő, Török Erzsi Kossuth-díjas nedig Fg'esfi',r—Petőfi-'So’fokat, valamint alföldi népballadákat Ōno-Vojt András Péla zongoraművész kíséretével. Juhász Pál, a sápsi'-arnéti Katona József Színház művésze János vitéz-részleteket és Petőfi-dalokat énekelt Kerny Kálmán karnagy zongorakíséretével. Nagy sikerrel szerepelt még a műsorban a kiskőrösi Petőfi általános iskola énekkara Vékony Antal, valamint a helyőrségi tiszti klub zenekara Kiss Sándor vezényletével. A felszabadult magyar nép Petőfi eszméihez fordult A költő szobránál ünnepelt vasárnap délelőtt Kiskörös. Pipázó öregek, nagykendős aszszonyok jöttek el, akik nagyapáiktól még sokat hallhattak a kocsmáros fiáról. De ott voltak az iskolások ezrei is, a legpöttömebb általános iskolástól a gimnazistáig. A behavazott utcán emberek ezrei álltak. Nem hiszem, hogy volna ember Kiskőrösön, aki ne ismerné Petőfit, ne tudná, mikor született. Igaz, mindennap ott mennek el a ház előtt, amelyen emléktábla hirdeti: »Itt született Petőfi Sándor 1822 Szilveszterén.* A költő büszkeségük és szeretettük részese lett, s a gyerek már a szülőtől örökli ezt a szeretetet és büszkeséget. Most elhozták ide szeretetüket az emlékünnepélyre, és megfigyeltem: jó érzéssel nézték az újságírók és fotóriporterek sürgő sokaságát. Pedig ők már nem nagyon tudnak hozzáadni a költő dicsőségéhez, legfeljebb csak azt tudják már elmondani: Kiskőrösön nagyon-nagyon szereti a nép ezt a vékony, lobogóhajú és lobogószavú költőt. Amikor az emlékbeszéd és koszorúzás után elindultak megenni a vasárnapi ebédet, egy kicsi öregasszony azt mondta az urának: — Ennyi koszorút még sohasem kapott... Egy kurta mondatban benne volt, hogy ez a költő az övék, s ők már olyanféle mércével mérik a világot, hogy mennyire becsüli meg a világ az ő költőjüket. A szobor körül kis iskolások álltak. A tanító intésére énekelni kezdték az egyik megzenésített Petőfii-verset. »Oh, ha tudná, mily nyomorban élek..." — szállt a hangok kristályos folyama a tér felett. Néztem ezeket a gyerekeket. A lábukon fényes új cipő. Mindegyiken szép, meleg kabát. Az apjuk talán még kondás volt gyerekkorában, iskolaéves malacok mellett teltek el, télen pedig csak másnaponként mehetett iskolába, mert két gyereknek volt egy pár cipője. A megváltozott életű nép házain és viseletén kívül minden átformálódott. A népviselet ezen a vidéken a legélőbb az országban. Csengődi Marika tizenhét éves. Egyelőre még többet törődik a harangként ringó rózsás, bő szoknyákkal, a hímzett, csipkés-szalagos blúzokkal, mint a legényekkel, ő és barátnői hűségesen őrzik és gyűjtik a szép, kiskőrösi ruhákat. A főbb szín ezekben a fehér, s ahogy telnek a nő évei, úgy váltanak sötétebbre a színek, fogynak a ruhákról a fodrok és a csipkék. A község lányai jelenleg két csoportra oszlanak, egyik a bőszoknyásoké, akik még őrzik a múltat viseletükben, a másik az »iparos-ruhásak« csoportja, akik a csipkés, négyöt alsószoknyát, a virágkehely pompázatú szoknyákat városias öltözékre cserélték. Már az utóbbiak vannak többségben. De a bőszoknyások lábán is nylon harisnya feszül. Egyszer talán ők is átváltoznak egészen. A csipkés, bőaljú blúzok és a harangvirágszoknyák bekerülnek a ládák mélyébe, ott élik majd az elfelejtett holmik szomorú életét, mint az az ország sok vidékén, Matyóföldön és másfelé is történt. Kár értük ... Pedig lassanként minden átalakul itt is, a célszerűség törvényei szerint. Jáljabka Pálék háza felé megyünk. Szemben velem egy bőszoknyás asszony jön és modern, drága gyerekkocsit tol maga előtt. A kísérőim arról beszélnek, hogy bölcsőt lassanként csak a helytörténeti múzeumban lehet már látni, a házakban gyerekkocsi és rácsos kiságy van. Jaljabkáék háza egyik legrégibb ház a községben. Az idő tájt épült amikor Petőfi született. Falai tapasztással készültek és ásóval nyesegettél simára. A konyha falát, amelyben valamikor nyitott kémény volt, most is tányérok sokasága díszíti, az elsüllyedt idők hagyományai szerint. Némeelyik tányér még vendégül láthatta Petőfit is. De a konyha öreg bútorai között már ott áll a modern, áramvonalas konyhaszekrény. A szoba még teljes egészében őrzi a múltat. Jallabkáék házánál már csak Petőfi szülőháza öregebb. Konyhájában még szabad kémény van, a kéményben annak s a tűznek a korma, amelyet Petőfi édesanyja gyújtott, hogy Petrovics István uramnak jól ebédet készítsen. Ott van a házban a jó öreg tajtékpipa is, amelyből ebéd után Petőfi apja eregette a füstöt. A sarokban ott áll az ágy, amelyben Petőfi született s a belső szobában ott az az öreg láda is, amelyen az »Anyám tyúkja" kotkodácsolt. Áll a ház és őrzi az időt. Ablak szemeivel nézi a megváltozott életű községet. Nézi a bőszoknyás lányokat és a gyerekkocsit, a múlt és a jövő összetorlódását Kiskőrösön. Ladányi Mihály Kiskőrösi jegyzetek Magyar Nemzet Véget ért a Szovjetunió Képzőművészeti Akadémiájának jubileumi ülésszaka Vasárnap véget ért a Szovjetunió Képzőművészeti Akadémiájának háromnapos jubileumi ülésszaka, amelyet az akadémia fennállásának 200. évfordulója alkalmából hívtak össze. A Szovjetunió Képzőművészeti Akadémiájának elnöksége vasárnap este jubileumi fogadást adott A fogadáson megjelentek a szovjet főváros művészeti és tudományos életének vezető személyiségei, Moszkva és Leningrád párt- és tömegszervezeteinek képviselői. 2* Az emberiség békéjét őrizni és védeni az egyház embereinek is elsőrendű hivatása Egyházi személyeket tüntetett ki az Elnöki Tanács Egyházi személyeket tüntet tett ki hétfőn délelőtt a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A kitüntetéseket, amelyeket az ellenforradalom alatt a népi hatalom mellett tanúsított bátor helytállásért és az azóta eltelt egy év alatt szocializmust építő hazánk és népünk érdekében a békemozgalom területén, valamint az állam és egyház jó viszonyának érdekében kifejtett áldozatos munkásságért adományozott az Elnöki Tanács, az országgyűlés Munkácsy-termében Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. Az ünnepségen jelen voltak: Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Péter János, az Elnöki Tanács tagja, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, Mihályfi Ernő, az Elnöki Tanács tagja, művelődésügyi miniszterhelyettes, az Evangélikus Egyház felügyelője, Horváth János, a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatalának elnöke, Hantos János és Herling Jakab, az Országos Béketanács titkárai, valamint az egyázi élet több vezető személyisége. Jelen volt a kitüntetések átadásánál Kvan Hsun-ting püspök vezetésével a kínai protestáns egyházak hazánkban tartózkodó küldöttsége is. A Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozatát Bereczky Albert református püspöknek, dr. Vető Lajos evangélikus püspöknek, országgyűlési képviselőnek, a Magyar Népköztársaság Zászlórendje III. fokozatát dr. Horváth Richárdnak, abpesti róm. kat. belvárosi alkantarai lelkészség igazgatójának, országgyűlési képviselőnek, dr. Beresztóczy Miklós címzetes prépostnak, a budai római katolikus Erzsébet-templom igazgatójának, országgyűlési képviselőnek, Mag Béla címzetes apátnak, az Opus Pacis ügyvezető igazgatójának, dr. Bartha Tibor református teológiai tanárnak, debreceni parochusnak, Sós Endrének, a Magyar Izraeliták Országos Irodája elnökének, Berki Feriz görögkeleti esperesnek, Szabó Lászlónak, a baptista egyház elnökének és dr. Pákozdy László Márton református teológiai professzornak; a Magyar Népköztársaság Zászlórendje IV. fokozatát dr. Potyondi Imre nagyprépostnak, a bpesti Római Katolikus Központi Szeminárium rektorának, Miháczy József címzetes apátnak, budapesti római katolikus plébánosnak, Regős Gyula címzetes kanonoknak, debreceni római katolikus plébánosnak, Vattamány Imre hajdúdorogi római katolikus templomigazgatónak, Hajdú Péter református esperesnek, budapesti parochusnak, Mekis Ádám evangélikus esperesnek, békéscsabai parochusnak, Szamosközy István esperesnek, budapesti parochusnak, Nyáry Pál református püspökhelyettes, kaposvári parochusnak. A Magyar Népköztársaság Zászlórendje V. fokozatát Rozsák Menyhért római katolikus esperesnek, verpeléti plébánosnak, dr. Halász György címzetes apátnak, a Budapest belvárosi Szent Mihály-templom igazgatójának, dr. Varga Sándor érseki tanácsosnak, gyöngyösi római katolikus plébánosnak, Langmár Lipót címzetes apátnak, siófoki rom. kat. plébánosnak és Huszti Kálmánnak, a Református Konvent csoportvezetőjének, a Református Békebizottság titkárának. Dobi István a kitüntetések elnyújtásakor hangsúlyozta: — Püspök urak, kedves vendégeink! A Népköztársaság elnöki Tanácsa nevében szeretettel és barátsággal köszöntöm önöket abból az alkalomból, hogy a békemozgalom területének kiszélesítése érdekében végzett munkájukért, valamint az ellenforradalom, majd a konszolidáció idején tanúsított magatartásuk, munkájuk elismeréseként kormánykitüntetésben részesülnek. — Érdemes és igen nagy emberi cselekedet a béke biztosítása érdekében munkálkodni, fáradhatatlannak lenni, dolgozni, világnézetre, foglalkozásra, nemzetiségre való tekintet nélkül az egész világon — folytatta. — Az Elnöki Tanács nevében megköszönöm önöknek az ellenforradalom idején tanúsított magatartásukat, amivel a rendet, a nyugalmat törekedtek szolgálni és megköszönöm azt a munkát, amit a konszolidáció, a béke érdekében az ellenforradalom leverése után végeztek. Amikor a kitüntetéseket átadom, az Elnöki Tanács és a magam nevében is kívánom, hogy viseljék azt hosszú ideig jó erőben, egészségben. Továbbra is sok sikert kívánok munkájukhoz és békességes, boldog újesztendőt — fejezte be szavait Dobi István. Dobi István szavaira dr. Bereczky Albert református püspök válaszolt. Kijelentette: — Hálás köszönetet mondok azért a megtisztelő kitüntetésért, amelyben bennünket, mint az egyház szolgáit Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa részesített. Köszönetmondásunk lényegesen több, mintha csupán személyünket érte volna kitüntetés. Teljesen tisztában vagyunk vele, hogy ez alkalommal nem a magunk személyét, hanem egyházainkat és egyházaink szolgálatait érte és éri a kitüntetés. — Különösen három téren láttunk és látunk magunk előtt egyházi szolgálatot is az új magyar életforma kialakításában — hangoztatta. — Az egyik: a közösségi lelkűlét ébresztése és ápolása. A másik terület a munkaerkölcs ápolása. A munka most nemcsak a dolgozó ember életfenntartását biztosítja, hanem általa a közösség, a nemzet épül s a jövendő alapjai rakódnak le. Többszörösen fontos tehát a munka értékének és becsületének elismertetése a közgondolkozásban. A harmadik terület a legszélesebb és legmélyebb, de ugyanakkor lehatol a családi és egyéni élet gyökeréig, a békességszerzés szolgálata. Rámutatott ezután: ahhoz, hogy hazánk felépíthesse a munkán alapuló jobb és igazságosabb társadalmi rendet, mindenekfelett külső és belső békére van szükség. Minden jót akaró embernek legfőbb feladata, hogy segítse a háború fenyegető rémét legyőzni és a béke erőit diadalmaskodni. Az emberiség békéjét őrizni és védeni, az egyház embereinek is elsőrendű hivatása. — Engedje meg Elnök Úr és az igen tisztelt Elnöki Tanács, hogy a magunk szerény szolgálatait hazánk, szocializmust építő népünk és a békességet sóvárgó emberiség javára tisztelettel felajánlhassuk. * A kitüntetéseik átadása után a Magyar Nemzet munkatársának nyilatkozott DR. BERECZKY ALBERT református püspök: Püspök úr beszédében kifejtette azt a hármas feladatot, amelynek megoldásában a református egyház részt kíván venni. Hogyan, milyen módon óhajtja az egyház ezt a munkásságát a népfront keretén belül megvalósítani? — Az egyház a békét hirdeti, ez első feladata és ezt a munkáját sohasem végezheti el elkülönülve a többi emberektől — mondotta Bereczky Albert. — Szoros kapcsolatban kell állnunk azokkal, akiknek ugyanazok a célkitűzések fekszenek a szívükön, elsősorban a szocializmus, a munkaerkölcs, különösen pedig az egész emberiséget érintő béke kérdésében. Az egyház segítőtárs. Szolgálni kívánja a hazát és az ország polgárait. Ezért biztatja arra lelkipásztorait és a hívőket is, hogy a közösségért dolgozzanak, tevékenykedjenek mindenütt, ahol lehetséges. Véleményem szerint erre a legalkalmasabb terület a tisztességes, jószándékú emberek összefogó szerve, a Hazafias Népfront. A református egyház ennek keretében — úgy látja — hasznos tevékenységet képes kifejteni. Milyenek a református egyház és az állam kapcsolatai? Röviddel ezelőtt Grósz József érsek, a katolikus püspöki kar elnöke is kifejtette álláspontját egyháza részéről. — Egyházunk és az állam viszonya egészen jó. Hivalkodás nélkül mondhatjuk, hogy mi voltunk az elsők, akik az állammal egyezményt kötöttünk, s már sokszor elmondtuk, hogy ez az egyezmény bevált. Látjuk, hogy milyen nagy támogatást ad az állam az egyháznak, s ez nagy hálára és kötelezettségeink fokozottabb végrehajtására kötelez bennünket. VETŐ LAJOS evangélikus püspök kijelentette: — Ami az egyház és az állam kapcsolatát illeti, arra törekszünk, hogy az népköztársaságunk alkotmányának és a megegyezésnek szellemében alakuljon. Az ellenforradalom bizonyos nehézségeket támasztott ezen a területen is, de ma már ismét a helyes irányban haladunk. Ezt, mint lelkész, s mint állampolgár is igen fontos dolognak tekintem. Jó reménységgel nézünk előre. — A Hazafias Népfront a nép szolgálatát tűzte maga elé s a pártonkívülieket vonta be a haza szolgálatába és a politikába. Én, személy szerint is, egyetértek célkitűzéseivel, de érzem és tudom, hogy népünk és lelkészeink józan többségükben ugyancsak támogatják azt. Az új esztendőben tovább kívánjuk fejleszteni e népfronttal máris meglevő kapcsolatainkat, örömmel látjuk, hogy a Hazafias Népfront az ellenforradalom leverése óta gyümölcsözőbb munkát végez, mint korábban, s már ez ideig is hasznos eredményeket ért el SÓS ENDRE, a Magyar Izraeliták Országos Irodájának elnöke a következőket mondotta: — Az a kitüntetés, amelyben részesültem, az én személyemen át mindazokat a zsidó vallású magyarokat is érte, akik hazafias áldozatkészséggel és lelkesedéssel vesznek részt a szocializmus építésében, tevékenyen közreműködnek a Hazafias Népfrontban és minden erejükkel támogatják a békemozgalmat. Az úgynevezett ■ maradék-zsidóság", amely túlélte a fasizmus borzalmait és amelynek minden tagja "kétlábú csodának" tekinthető, tudatában van annak, hogy a háború, a fasizmus és az antiszemitizmus minden tekintetben összetartozó hármasikrek. Mind a három ellen teljes erővel küzdenünk kell. A zsidó vallású magyarok, akik a haza egyenjogú fiai, ott lesznek mindig ebben a küzdelemben, ezzel is meghálálva azt a vallásszabadságot és az ország más lakosaival egyenlő életlehetőséget, amelyet a nép államának köszönhetnek. Vallásszabadságunkat semmi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy a világ nagy zsidó szervezeteivel is szabadon tarthatunk fenn vallási és vallás-kulturális kapcsolatokkat.