Magyar Nemzet, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-14 / 62. szám
Péntek, 1958 március 14.. A távlati lakásfejlesztő tervről tárgyalt az Építésügyi Minisztérium kollégiuma Az Építésügyi Minisztérium kollégiuma legutóbbi ülésén tárgyalta az építőipar hároméves tervidőszakának 1958— 1959. évi kutatáskísérletiprogramját. E program alapján a tervidőszak utolsó évében, tehát 1969-ban, megkezdik azoknak az építőanyagoknak és korszerű építésmódoknak a bevezetését, amelyeket a második ötéves terv nagyarányú lakásépítéseinél alkalmaznak. A kollégium határozata értelmében a kétéves kísérleti időszakban megoldják egyebek között a kohósalak felhasználását beton-adalékanyagként, kidolgozzák a könnyűbetonelemgyártás technológiáját és megalapozzák előállítását. Felkészülnek a könnyűbeton gyártásra a tufatörrmelékből, kazánsalakból, kohósalakból, keremzitből, porszénhamuból. Hozzáfognak a hab- és gázszilikátok, a pernyebeton blokkszerű és paneles feldolgozásához. Ez év derekán megkezdik a természetes tufa kitermelését fűrészeléssel és 1959 első negyedében két bányában már kilenc gépegység termel fűrészelt tufablokkot falazás céljára. vasokból milyen összegeket lehet felhasználni lakásépítésre. Ugyanakkor nagy figyelmet fordítanak a magánerőből történő lakásépítés fokozott segítésére. Az állami erőből épülő új lakásoknál, csakúgy, mint a magánerőből készülőknél nagy körültekintéssel akarják kijelölni azokat a települési helyeket, ahol az új lakásait, lakótelepek épülnek. Az Építésügyi Minisztérium a kollégium határozata alapján még ebben az évben megkezdi a lakás és az egyéb kommunális építkezések országos távlati tervének előkészítését. Beépített bútorzatú, gépesített lakástípusok Nagy súlyt helyez a terv a helyi építőanyagok feltérképezésére, a kitermelés és a felhasználás megszervezésére. Hő- és hangszigetelő anyagokat hazai perlitből, bazaltgyapotból és papíriszapból gyártanak. A faanyagtakarékosság előmozdítására berendezkednek mozaikparketta, az ehhez szükséges ragasztóanyag, továbbá hézagmentes öntöttpadló gyártására és bevezetik a kizárólag hazai anyagból gyártott olcsó csempét is. A vasbeton technológiában a leggazdaságosabb nagyszilárdságú betonacélokat alkalmazzák. A nyílászáró szerkezetek fatakarékos megoldásában, is jelentős előrehaladást kell tenni — mondotta ki a kollégium. A faanyagokat lehetőleg műanyagokkal és alumíniummal kell helyettesíteni. Tovább kell fejleszteni az épületgépészeti munkák kivitelezésének technológiáját. A Kölcsönös Gazdasági Segítés Tanácsának határozata értelmében kialakítják a 20 tonna méreten aluli öszszeszerelő toronydaruk hazai típusait. A kisebb alapterületű lakások korszerű bebútorozásának biztosításával továbbfejlesztik a lakáskultúrát. Az új, korszerű építőanyagok felhasználásával alakítják ki a mintaépületete terveit. A világszerte fejlődő lakáskultúra tapasztalatai alapján meghatározzák a lakások reális alapterületét és kialakítják a nagy lakóértékű, beépített bútorzatú gépezett lakástípusokat. A társ- és albérleti helyzet enyhítése, a szükséglakások felszámolása A kollégium ezután az ország távlati lakásfejlesztési tervének elkészítésére vonatkozó alapelveket és munkaprogramot tárgyalta meg. Az Építésügyi Minisztérium tudományos rendszerrel tárja fel, évekre előre kidolgozva, egészen 1975-ig a várható lakásszükségletet lakásfajtanként és tervidőszakonként, figyelembe véve a lakosság várható szaporulatát, az épülő és megszűnő lakások mennyiségét. A lakáshiány fokozatos megszüntetése érdekében az Építésügyi Minisztérium az érdekelt minisztériumokkal együttműködve intézkedik. Az intézkedések célja a városi lakások jelenlegi túlzsúfoltságának csökkentése, a fennálló társ- és albérleti helyzet enyhítése, a szükséglakások fokozatos felszámolása. A kollégium szükségesnek tartja a bérbeadó és a bérlő jogainak, kötelességeinek, a karbantartási és felújítási kötelmeknek a szabályozását. Ki kell dolgozni milyen telepítéspolitikai és közlekedési fejlesztési intézkedések szükségesek Budapest túlzsúfoltságának magakadályozására és a főváros távlati tehermentesítésére. A kollégium szükségesnek tartja annak megvizsgálását, hogy a nemzeti jövedelemből a lakásépítésre fordítható öszszegen felül milyen egyéb forrásokból lehet növelni az állami erőből épülő lakások számát, továbbá, hogy az állami beruházásokból és egyéb fór A 13. HÓNAP A MINŐSÉGI CIPŐGYÁRBAN A Minőségi Cipőgyár egyike volt a legelső üzemelőnek, ahol a pénzügyminiszteri jóváhagyás után kifizették a dolgozók jó munkáját bizonyító nyereségrészesedést. Nézzük csak meg, kinél, mi lesz belőle? Török Imre sarkaló kereken 2200 forintot vitt haza, vagyis tizenharmadik hónapi fizetést. De nem késett és nem is hiányzott egyszer sem. Tavaszi ruházkodásra szánta: magának, gyereknek, asszonynak. Csurilla Pál feleségével együtt dolgozik az üzemben. Kettein 3000 forintot kaptak, ami azon nyomban a bankba vándorolt. Hozzátették a többihez, hogy összegyűljön a lakásra való. Bölcsig Erzsébet, a könyvelés csoportvezetője, ugyancsak 2200 forinton felüli nyereségvisszatérítést kapott. Kiegészítette 3000-re és még a kiosztás napján takarék könyvet váltott. Aki körülnéz a Pest belterületén működő fiatal gyárban, meglepetve látja, hogy a műhelyek egy-egy óriási cipészműhelyhez hasonlítanak. Buji Péter műszaki vezető megmagyarázza, hogy az üzem kézműipari jellegű cipői félmechanikával készülnek. A kényesebb munkafolyamatokat kitűnő szakemberek kézimunkával végzik. A cipő befejezését gépekre bízzák. 30 különböző modellt gyártanak ebben az évben, a belföldi piacra 100 000 pár körül jut belőle, de egyre növekszik gyártmányaik iránt az exportigény is. A Minőségi Cipőgyár készítményeit keresik. Hogy miért, arról könnyen meggyőződhet az üzemlátogató. Mert a gyár vezetői figyelembe veszik a vásárlók igényeit, igyekeznek lépést tartani a divattól, nem helyezkednek arra az eléggé el nem ítélhető álláspontra, hogy “eszi, nem eszi, nem kap mást". Az anynyibra keresett törpe tűsarkú, nyújtott formájú pumps cipők szürke, drapp, csau, bordó, barna, fekete, piros színben készülnek, igen csinos pehelykönnyű krómtalpú, kérges szandálokat gyártanak. De nem feledkeznek meg a férfiakról sem, részükre különböző fazonú fekete és barna, rámán varrott cipőket és világos nyári szandálokat készítenek. Sajnos, valamennyiből keveset, a kereskedelem él, a vásárlóik sokkal többet megvennének. — Terjeszkedni szeretnénk, de ez itt nem lehetséges — mondja a műszaki vezető. — Felettes szervünk, a Könnyűipari Minisztérium is szükségesnek tartja üzemünk nagyobbítását, ígéretet kaptunk, hogy hosszúlejáratú hitel igénybevételével rövidesen megvalósíthatjuk tervünket. A számításokkal már elkészültünk: háromszoros létszámmal négyszeres termelést tudunk és akarunk a létesülendő nagyobb gyárban elérni . .. A nagyobb üzemért dolgozik a gyár minden embere. Különböző “bizonyítékok" vannak emellett: egyik, például, hogy az önköltségcsökkentésben elért eredményével a Minőségi Cipőgyár vezet a könnyűiparban. 1956. első negyedében 95,4 volt az önköltségcsökkentés mérve; 1957 első negyedéről sikerült 81,4 százalékra leszorítani. 3 200 000 forintot tett ki a gyár háztartásában az ily módon megtakarított összeg, ami nemcsak jelentősem megnövelte a nyereségvisszatérítést, hanem a népgazdaságot is gazdagította. .. ) Magyar Nemze Lengyel hajók az óceánokon Beszélgetés a Gdanski hajógyár igazgatójával Báthorynak hívják a legnagyobb lengyel személyszállító hajót; húsz évvel ezelőtt építették Olaszországban, tavaly korszerűsítették Hamburgban, rendes útvonala: Gdansk — Koppenhága — Southampton — New York — Canada; jelenleg a Hawaiszigeteken és Szumátrában jár. 800 személy a befogadóképessége, rendkívül gyorsjáratú, könnyedén táncol a legvadabb óceáni hullámok hátán — 1956-ban Lengyelországban a “Báthory” fedélzetén fogadták a magyar hajóipari szakemberek küldöttségét. Mindezt Wladislaw Milewsky professzor mondja, a gdanski hajógyár igazgatója, hogy — az ő szavaival — “történelmi közösségünk” hangsúlyozásával kezdje interjúnkat. A SIMP-nek (a lengyel gépipari tudományos egyesület) a magyar gépipari hét megnyitására érkezett küldöttsége néhány napja tartózkodik Magyarországon. Meglátogatták a Del- és a Gorte-hajógyárat, jártak Óbudán. Tapasztalatokról még korai lenne faggatni őket a mérnökember fő élménye különben is az új műszaki adatok, ezek pedig a táska mélyén pihennek egyelőre. Fordítunk hát a kérdések menetrendjén és megkérjük, hogy beszéljen Gdanskról, a félelmetes emlékű »Danzig-ról, amely ma a békés lengyel ipar és kereskedelem egyik büszkesége. — A város, mint tudják, 1945-ben csaknem teljesen elpusztult. Tönkrement a kikötő, a hajógyár — a felszabadulás után mindent elölről kellett kezdeni. Ha a 45 utáni évek lázas újjáépítésére gondolunk, szeretettel emlékezünk Magyarországra: korszerű futó- és kirakodódarukat, hídszerkezeteket szállított nekünk már akkor a magyar ipar. Ennek is köszönhető, hogy a “hármasváros” ”, az egybeépült Gdansk, Gdynia és Sopot — kikötője ma Lengyelország óceáni forgalmának egyharmadát képes lebonyolítani. — Milyen hajókat építenek a gdanski hajógyárban? — Sokfajtát. Személy- és teherhajókat, nagy teljesítményű óceánjárókat. Ez azonban ne tévessze meg: hajóiparunk nagyon fiatal. Azt, hogy ma már itt tartunk, a Szovjetunió 1945 utáni folyamatos megrendeléseinek köszönhetjük, állandó munkával látták el a lengyel hajógyártást. Az elmúlt esztendőben épített legnagyobb hajónk 10 000 tonnás. Nálunk 30 darabból áll egy széria — legutóbbi típusunk nyolcadik hajóját készítettük el a közelmúltban. Gordana Nocon főmérnök, a küldöttség egyik tagja kapcsolódik beszélgetésünkbe: — Az első újítás, amit bevezettünk az, hogy maximális kényelmet biztosítsunk a hajók személyzetének, hogy ellássuk őket a hosszú tengeri utakhoz szükséges egészségügyi és szociális felszerelésekkel, ellentétben a régi kapitalista hajógyártás embertelen tér- és anyagtakarékosságával. A belföldi szükségleten felül jelenleg egyiptomi és brazíliai megrendeléseken dolgozunk. Prospektusból egy atommeghajtású hajó modelljének fényképét nézegetjük. — Építenek ilyet? — A távolabbi jövő természetesen ezeké a hajótípusoké. Szó van arról, hogy tárgyalásokat kezdenek nálunk is atommeghajtású hajók tervezéséről, elhatározás azonban még nem született. Nocon főmérnök a gdanski hajótechnikai intézet kísérleti medencéjéről beszél; kevés ilyen működik Európában. Hatalmas, áttetsző falú medencében, mintegy 20 méter hoszszúságban, 3—4 méter mélységben tengervíz van. Az épülő hajó modelljét ezekben próbálják ki. A modell tökéletes mása a készülő hajónak, statikai, gépészeti tulajdonságai tökéletesen megegyeznek vele, a tenger ugyancsak hűséges cseppje az igazinak: tarajos, hullámos, mélyvizű. A modell “főpróbáján, az óceánon elképzelhető minden veszélyes helyzetet mesterségesen felidéznek, s csak ha baj nélkül kiállta a hajó, akkor bocsátják vízre. Szívesebb, kellemesebb vendégeink ritkán akadnak, mint a lengyel mérnökök. Meginvitálnak szállodájukba, útközben Budapestet dicsérik, fényképekkel halmoznak el, lekésik következő programjukat e hosszúra nyúlt beszélgetés miatt. — Igen sok szervezési és műszaki fejlesztési feladatot beszélünk meg a magyar kollégákkal —, mondja befejezésül Milewsky professzor —, mindkettőnk hasznára és kereskedelmünk előnyére. A Lengyelországban májusban megrendezendő hajóépítő konferenciára már most meghívtuk a magyar szakembereket. (tamás) — A kiskunhalasi napokat ismét megrendezik. Az ünnepségek rendezésében részt vesznek a város kulturális intézményei, ipari üzemei, a környék közös és egyéni gazdaságai. Műselyemiparunk behozza elmaradását KÖZTUDOMÁSÚ, hogy a magyar selyemipar világszerte ismert ízléses, színpompás termékeiről. Mégis az utóbbi években ez az export szempontjából is különlegesen fontos iparágunk visszaesett. Ennek oka a kikészítési iparág lemaradásában van. Ez mindinkább az exportban vált érezhetővé a műszálaik feltűnése óta. Selyemkikészítő iparunk a második világháború után a mindinkább előtérbe került szintetikus szálak (nylon, perion) műselyemmé való feldolgozásában nagyon lemaradt a külföldi versenyben. Ez természetesen minőségi eséssel is járt, ami selyemiparunk exportjában meg is mutatkozik. A nemzetközi piacon is tekintélyt szerzett magyar selyemipar problémájának megoldása sürgős. Ennek első feltétele a kikészítés minőségi megjavítása. Már 1950-ben elhatározták, hogy központi selyemkikészítőt létesítenek az óbudai Fehérítő-, Festő- és Kikészítő Gyár telepén. Azóta működik is a Központi Selyemkikészítő a rendelkezésre bocsátott néhány alkalmatlan épületben. A korhadt, fafedélszékes, elavult épületek gátjaivá váltak a selyemkikészítő ipar fejlődésének. A telep műszaki feltételei nemcsak kedvezőtlenül befolyásolták az ipar fejlődését, de szakadatlan nehézségeket okoztak a belföldi igények kielégítésében és az exportban is. A SELYEMKIKÉSZÍTŐ- gyár fejlesztése elodázhatatlan feladattá vált, ezt a Könnyűipari Minisztérium is elismerte. Anyagi nehézségeken kívül sok tárgyi nehézsége is van annak, hogy a jelenlegi telepen oldják meg a problémákat, így a városrendezés több okból is nem nézi jó szemmel a telep fejlesztését. Az óbudai városrendezési tervek minden területi igényt viszszaszorítanak. További tárgyi nehézségek közé tartozik a vízhiány és a csatornázás problémája. Egyik tervet a másik után kellett elvetni. Közben a Könnyűipari Minisztérium állandóan napirenden tartotta a Központi Selyem kikészítő megfelelő elhelyezését, mert semmiképpen sem akarta megkockáztatni, hogy a műszálak felhasználásának újabb nemzetközi fellendülése idején megismétlődjék a lemaradás. Ennek köszönhető, hogy végre is megszületett a megoldás. Ez pótolja egy teljesen új, természetesen igen költséges és drága időt igénylő gyár felépítését és mégis lehetővé teszi a kikészítés megfelelő elhelyezését A MEGOLDÁS az, hogy a pamutkikészítést máshova helyezik és az így felszabadult műhelyekben a Központi Selyemkikészítő gépeit helyezik, el. A Könnyűipari Tervező Iroda már készíti is a terveket az elavult épületek átalakítására. A Könnyűipari Minisztériummal és a Selyemkikészítő Gyár vezetőségével egyetértésben alakulnak ki azok a megoldások, melyek a régi Óbudai Fehérítő háromemeletes épületének felújítása révén az egymásután következő folyamatokat ésszerűbbé teszik és a termelékenység növekedését elősegítik. Ügyelnek a további fejlesztés lehetőségeire is. A beruházás gazdaságosságát elősegítik egyes új, nagy termelékenységű gépek beállítása és a régi gépeknek az átrendezés során történő generál javítása. A népgazdaság érdeke megkívánta, hogy a magyar műselyemipar mielőbb elfoglalja méltó helyét a nemzetköz piacon. Gy. N. Március 15-én kezdődnek az új értékesítési szerződéskötések Sajtótájékoztató a felvásárlásról, a szerződéskötésről, a tavaszi vetőmag akcióról Az Élelmezési Minisztérium terményforgalmi és raktározási igazgatóságán csütörtökön Petőházi Sándor, az igazgatóság vezetője tájékoztatta a sajtó képviselőit. Elmondotta többek között, hogy a felvásárlás július 1-től december 31-ig tartó első félévében a fő terményeit felvásárlási előirányzatát 101,7 százalékra teljesítették.. A harmadik negyedévi terveket kenyérgabonából 97,9 százalékra, takarmánygabonából 102,5 százalékra, kukoricából pedig 97,9 százalékra teljesítették a felvásárló vállalatok. A piaci ■helyzet általában kielégítő, a jelek szerint a parasztságnak még számottevő terménykészletei várnak értékesítésre. Március 15-én indulnal meg országosan az új értékesítési szerződéskötések. Az idén a kenyérgabonán kívül már takarmánygabonafélésére, továbbá napraforgómagra és a sörárpára is köthetnek a termelők szerződést.. Az értékesítési szerződés hasznos a termelőknek, mert a csökkenő piaci árakkal szemben az állam tartja a szerződéses árakat, ezenkívül kamatmentes előlegeket is ad zöldhitel formájában. A zöldhitelen kívül a termelőszövetkezetek a nagyobb tételekben eladott terményeik után külön felárat is kapnak. A szerződéskötés alapján termelt kenyérgabona, takarmánygabona és sörárpa átadási határideje szeptember 30-án, a napraforgómagé pedig december 31-én jár le. Az év elején megindult tavaszi vetőmagakcióról szólva, Petőházi Sándor hangsúlyozta, hogy a termelőknek maguknak kell gondoskodniuk a szükséges vetőmagról. Ha azonban fennakadás mutatkozik a vetőmagellátásban, az állam most is készségesen ad kitűnő minőségű nemesített vetőmagvakat, megfelelő cseretermények ellenében. Most tavasszal például első ízben osztanak államilag ellenőrzött beltenyésztéses hibrid-kukorica vetőmagvat is. Aláírták az 1958. évre szóló magyar—nyugatnémet áruaereforgalmi megállapodást Csütörtökön Bonnban aláírták az 1958. évre szóló magyar—nyugatnémet árucsereforgalmi megállapodást. Magyarország vágómarhát, baromfit, tojást, bort, gyümölcsöt, izzólámpákat, gépeket, acélcsöveket szállít a Német Szövetségi Köztársaságnak, vegyianyagok, textilnyersanyagok, hengerelt áruk és gépek ellenében. A megállapodásról szóló jegyzőkönyvet magyar részről Nyerges János kereskedelmi főtanácsos, német részről dr. Walter Steidle miniszteri tanácsos írták alá. ) A Központi Statisztikai Hivatal csütörtökön kiadott jelentése szerint februárban számos fontos cikkből többet gyártott iparunk, mint az előző hónapban. Az ipar termelése 2 százalékkal volt magasabb a■ januárinál. Bányászaink naponta átlag 10 840 tonna szenet termeltek, ami 2 százalékkal több az előző havinál. Nyolcvanezer tonnán felüli napi átlagos termelés eddig csak egy alkalommal, 1956 márciusában fordult elő, akkor is vasárnapi túlmunkával. Sokkal több varrógép, ezen kívül több marógép, gőzmozdony, tehergépkocsi, csircsesztergapad, traktor, kerékpár és edényáru készült februárban egy-egy nap alatt, mint az előző hónapban. Emelkedett a vegyipar legfontosabb termékeinek napi átlagos termelése; több kénsavat, marónátront, benzint, műtrágyát, a gyógyszeripar több penicillint és szuperszeptilt készített. A könnyűiparban elsősorban selyemszövetből, férfiöltönyből, női kabátból, pamutszövetből, kötött áruból, férfi és női cipóból növekedett a termelés. Ugyanakkor azonban kevesebb gyapjúszövet, férfiing és munkaruha készült, mint januárban. Az élelmiszeripar a múlt év februárjához képest 21 százalékkal több húsipari terméket, 56 százalékkal több tej- és 28 százalékkal több édesipari terméket állított elő. Az élelmiszeripar egésze 12 százalékkal többet termelt, mint egy évvel ezelőtt. A jelentés megállapítja, hogy iparunk termelése az utóbbi hónapokban általában egyenletes volt, csaknem mindenütt megszűnt vagy erősen csökkent a hóvégi hajrá. A legfontosabb cikkekből a hónap első harmadában az egész havi tervnek 32—33 százalékát valósították meg. Az állami felvásárlás alakulásáról a statisztikai jelentés kimutatja, hogy gabonából elsősorban a természetben fizetett vámőrlési díjbevételek növelték a központi készleteket. Kukoricából 15 400 tonnát vásárolt az állam februárban, ami az idényhez képest jelentős erdmény. A vágóállat felvásárlás ez év januárjában és februárjában kevesebb volt, mint tavaly ilyenkor. A kiskereskedelem forgalma februárban is hasonló volt az előző havihoz, de 7 százalékkal meghaladta az egy évvel ezelőttit. A kereskedelem készletei februárban további ötszázmillió forint értékű áruval növekedtek, és így a készletek értéke elérte a 16,2 milliárd forintot. A budapesti piacokra burgonya kivételével valamennyi cikkből kevesebb árut hoztal fel a termelők, mint egy évvel ezelőtt, ennek ellenére a gyümölcs- és húsféléktől eltekintve a piaci árak körülbelül 9 százalékkal alacsonyabbak voltak. Külkereskedelmi forgalmunk nagyobb volt, mint 1956 azonos időszakában. Nagyobb mennyiségű motorkerékpárt, autóbuszt, tehergépkocsit, esztergagépet exportálunk és jelentős mennyiségű nyersolajat, szenet, fekete finomlemezt, nyersgumit, nyersgyapotot hoztunk be külföldről. Emelkedik iparunk termelése A februári napi átlagos széntermelés: 80840 tonna