Magyar Nemzet, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-14 / 62. szám
2 Hammarskjöld elhalasztotta moszkvai útját Ively Yorkból jelenti az MTI. Március 12-én este bejelentették, hogy Dag Hammarskjöld ENSZ főtitkár egy héttel, március 23-ra halasztotta el moszkvai útját, tekintettel azokra a problémákra, amelyek szükségessé teszik az ENSZ főhadiszálláson való tartózkodását. A bejelentés közli, "tekintettel a megváltozott programra, a főtitkár Moszkvából közvetlenül Londonba megy hivatalos látogatásra, amelyet március 31-re vettek tervbe". Hammarskjöld Moszkvában a szovjet vezetőkkel megbeszélést folytat minden közös érdekű jelenlegi kérdésről, a leszerelésről és a csúcsértekezlet kilátásairól. Köztudomású, hogy Hammarskjöld támogatja egy esetleges csúcsértekezlet megtartását az ENSZ főhadiszálláson. Tájékozott források szerdán este közölték, hogy a főtitkár moszkvai útját a még mindig megoldatlan francia—tuniszi kérdés miatt halasztotta el, valamint ama kívánsága miatt, hogy elsimítsa a Jordánia és Izrael között felmerült nézeteltéréseket. Nasszer elnök három rendelete Damaszkuszból jelenti az AFP. Nasszer elnök szerda este három rendeletet írt alá: az első megszabja az Egyesült Arab Köztársaság elnökénekjogkörét; a második kihirdeti az általános amnesztiát a Szíriai tartományban; a harmadik valamennyi szíriai párt és politikai szervezet feloszlatására vonatkozik. Az elnök jogkörét megszabó rendelet kimondja, hogy az elnök gyakorolja mindazt a hatalmat, amely Egyiptomban és Szíriában a köztársasági elnök, a kormány és a miniszterelnök hatáskörébe tartozott. A rendelet hozzáfűzi, hogy az Egyesült Arab Köztársaság elnöke jogkörének egy részét átruházhatja a köztársasági alelnökre, vagy a miniszterekre. A második rendelet kihirdeti az általános amnesztiát a szíriai tartomány egész területén az 1958. március 10-ig elkövetett minden bűncselekményekre és vétségekre. A rendelet megszabja a feltételeket, amelyek mellett az elítéltek különböző kategóriái az amnesztiában részesülhetnek. Kimondja a többi között a teljes amnesztiát, a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő elítéltek, a 70 éves korukat betöltött személyek esetében és az életfogytiglani börtönbüntetések átváltoztatását időhöz kötött börtönbüntetésre. Felsorolja mindazokat az eseteket, amelyeknél az amnesztiarendelet alkalmazható és azokat, amelyeknél nem, így például nem alkalmazhatják az amnesztiarendeletet a katonai büntetőtörvénykönyv alapján elítélt személyeknél. Nasszer elnök Bizri tábornokot, a szíriai haderők volt vezérkari főnökét nevezte ki az Egyesült Arab Köztársaság 1. hadseregének parancsnokává. El Badr jemeni trónörökös, aki Szíria fővárosában hos ozabb megbeszélést folytatott Nasszer elnökkel az új államszövetség problémáiról, szerdán Damaszkuszból Kairóba utazott. Az egyiptomi fővárosba érkezve a jemeni herceg derűlátással kijelentette, hogya föderációhoz hamarosan több más ország is csatlakozik majd.* A Szovjetunió hatalmas gazdasági sikereiről beszélt választói előtt Kiricsenko és Kozlov Moszkvából jelenti a TASZSZ. Alekszej Kiricsenko, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára, Kijev Lenin választókerületében mondott beszédet, ahol őt jelölték küldöttnek a Szovjetunió Legfelső Tanácsába. Kiricsenko beszédében rávilágított az idei választási hadjárat jellegzetességeire, majd összefoglalta Ukrajnának a legutóbbi választások óta elért gazdasági sikereit. A Központi Bizottság titkára választói előtt hangsúlyozta, hogy a szovjet állam a nemzetiségi kérdés mintaszerű megoldását biztosította. Kiricsenko leleplezte az ukrán burzsoá nacionalistákat, akik imperialista kenyéradóik ösztönzésére az orosz és ukrán nép sok évszázados barátsága ellen áskálódnak. A gazdasági feladatokról szólva Kiricsenko emlékeztetett Leninnek arra a megjegyzésére, hogy a Szovjetunió mindenekelőtt gazdasági sikereivel gyakorol hatást a világesemények menetére. Ezért olyan fontos — mondotta —, hogy az elkövetkező másfél évtizedben két-háromszorosára emeljük a termelést a legfőbb iparágakban. Kiricsenko beszéde befejező részében áttekintést adott a nemzetközi helyzetről. Frod Kozlov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja Leningrádban, a Szmolnij választókerület dolgozói előtt beszélt. Kozlov, aki egyébként az OSZSZSZK minisztertanácsának elnöke, foglalkozott az iparigazgatás új formáinak jelentőségével és eredményességével. Megemlítette, hogy az OSZSZSZK adja ma a Szovjetunió ipari termelésének kétharmadát. Kozlov hangsúlyozta: a szovjet gazdasági élet fejlesztésében elért sikerek az utóbbi évek folyamán több olyan intézkedést tettek lehetővé, amelyek a népjólét fokozását szolgálják. A gazdasági fejlettségnek olyan színvonalára értünk — mondotta —, hogy a legközelebbi öt-hét év alatt biztosíthatjuk a lakosság bőséges ellátását mindenféle közszükségleti cikkel Kozlov közölte, hogy hatalmas beruházásokat eszközölnek a Kurszk térségében, az Uralban, Szibériában és Távol-Keleten, s ezek a területek a szovjet kohóipar gócai lesznek. A legközelebbi két-három évben a Volga mellékén, Szibériában, az Uralban és Távol-Keleten hozzávetőleg 12—15 millió hektár eddig használatlan földet vesznek művelés alá. A szovjet ipar jartuár-f februári eredményes Moszkvából jelenti a TASZSZ. Mint a Szovjetunió minisztertanácsa mellett működő Központi Statisztikai Hivatal közölte, a szovjet ipar a februári állami tervét 104 százalékra, az első két hónap tervét 103,5 százalékra teljesítette. Az ipari termelés ez év első két hónapjában 11 százalékkal volt magasabb, mint a múlt év megfelelő időszakában. A tervteljesítés nemcsak egészben véve a Szovjetunióra, hanem külön-külön mindegyik szövetségi köztársaságra is vonatkozik. A szovjet ipar január-februárban 6 200 000 tonna nyersvasat, 8 700 000 tonna acélt, 79 200 000 tonna szenet, 17 200 000 tonna kőolajat, 33 milliárd kilowattóra villamosenergiát termelt. A közszükségleti cikkek vonalán az első két hónap néhány eredménye: 935 millió méter pamutszövet, 48 700 000 méter gyapjúszövet, 139 millió méter selyem, 1 100 000 tonna cukor, 211 000 tonna hús. A munkatermelékenység emelésének tervét 1958 január—februárjában 101 százalékra teljesítették. A múlt év megfelelő időszakához képest a munkatermelékenység emelkedése az iparban 7,5 százalék. Megkegyelmeztek Dzsamila Buhirednek Párizsból jelenti az AFP. A legfelsőbb igazságügyi tanács szerdai ülésén, amelyet az Elysée-palotában Coty köztársasági elnök elnökletével tartottak, megkegyelmezett az algériai katonai bíróság által halálra ítélt Dzsamila Buhirednek, Dzsamila Bouazzának és Jaqueline Netternek, férjezett Cuerroudi-nak. _________MagyarNonizis__________ Rendkívüli értekezlet, Washingtonban az Egyesült Államok gazdasági hanyatlásáról Washingtonból jelenti a TASZSZ. Az amerikai fővárosban március 11-én háromnapos értekezlet nyílt meg az AFL-CIO szakszervezeti szövetség rendezésében. Az értekezleten a szakszervezeti szövetség, a munkaügyi és a kereskedelmi minisztérium és más szervezetek körülbelül ezer képviselője az Egyesült Államok gazdasági helyzetét vitatja meg. Az értekezlet összehívása arra mutat, hogy a szakszervezetek tagsága körében mély nyugtalanság tapasztalható az Egyesült Államok gazdasági helyzetének rosszabbodása és a munkanélküliség gyors növekedése miatt. Az értekezleten beszédet mondott Meany, az AFL-CIO szakszervezeti szövetség elnöke. "Országunk — mondotta — súlyos gazdasági bajban van«. A növekvő munkanélküliség Meany szavai szerint nem "csupán elszigetelt jelenség". "Most olyan helyzetben vagyunk — mondotta —, hogy maga a munkanélküliség szüli a további munkanélküliséget.* "Elérkezett az idő, hogy valamit tegyünk a munkanéküliség növekedésének megállítására és megjavítsuk a gazdasági helyzetet.* Meany kijelentette, hogy értesülései szerint az Egyesült Államokban a teljes munkanélküliek száma körülbelül 5 250 000. Ez azt jelenti, hogy a teljes munkanélküliek száma egy hónap alatt 750 000-rel nőtt. Meany a továbbiakban rámutatott arra, hogzy az Egyesült Államok iparában a termelő kapacitás több mint 25 százalékát nem használják ki. Egyes iparágakban, például az acéliparban a termelő kapacitásnak csupán 50 százalékát használják fel. A vasúti teherszállítás a múlt évihez viszonyítva 25 százalékkal csökkent. A kivitel 1957 márciusa óta szintén 25 százalékkal lett alacsonyabb. Meany azt is megállapította, hogy egyedül februárban több mint 170 000 munkás jutott túl azon a határidőn, amelytől kezdve nem kap munkanélküli segélyt. Meany a kormányt és a kongresszust tétlenséggel vádolta, és kijelentette, hogy az utóbbi időkben a kongreszszusban előterjesztett gazdasági javaslatok nem kielégítők a helyzet megjavítására. A két várt politikai játékot űz a gazdasági hanyatlás kérdése körül. Mitchell amerikai munkaügyi miniszter felszólalásában bijelentette, hogy a munkaügyi minisztérium és a kereskedelmi minisztérium hivatalos adatai szerint 1958. február közepén a teljes munkanélküliek száma 5 200 000 volt. 1958 januárjához viszonyítva a munkanélküliek száma hétszázezerrel nőtt. A munkanélküliség elsősorban amiatt növekszik az Egyesült Államokban — mondotta Mitchell —, mert munkásokat bocsátanak el a tartós használati cikkeket előállító iparágakból. A helyzet megjavítását célzó tervekről szólva Mitchell kijelentette, hogy az amerikai kormány az üzleti aktivitás megélénkülését reméli, elsősorban a katonai kiadások gyors növelése útján. „A legrosszabb várakozást is felülmúlja” "Semmi izgalom! Nem megmondtam, hogy nem lesz válság ...« Ezeket a szavakat adja Eisenhower szájába Vicky a Daily Mirror karikaturistája, aki az amerikai elnököt apró emberkének rajzolja hatalmas falravetülő árnyékkal. Az árnyék pedig nem más, mint az öt és negyed millió munkanélkülit ábrázoló munkásfigura. Az Eisenhower felelősségét számonkérő cikkek újabban rendkívüli mértékben elszaporodtak nemcsak az amerikai, de az angol sajtóban is. A Manchester Guardian egyik legutóbbi száma részletesen foglalkozik az amerikai gazdasági helyzettel és nem találja kielégítőnek azokat a lépéseket, amelyeket az amerikai elnök javasolt a válság további kibontakozásának megakadályozására. Félintézkedésekkel nem lehet a kérdést megoldani, állapítja meg a lap vezércikke, mely kétségét fejezi ki a javasolt módszerek hatékonyságát illetően. A Manchester Guardian egyébként felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy az 5 173 000 munkanélküli helyzete súlyosabb, mint amilyennek az eddigi közlések feltüntettél?. Február végéig ugyanis 3 268 000 munkanélküli merítette ki a részére járó segélyt. Mint ismeretes, az Egyesült Államokban 67 millió dolgozóból mindössze 43 millió vesz részt a munkanélküli biztosításban és ígycsal az ezek közül kikerülők kapnak segélyt. Ugyanakkor azonban a segély folyósításának időtartama ■‘■22—26 hétig terjed a különböző államokban. Csak két olyan állam van, ahol 8 hónapig folyósítják a segélyt. A munkanélküliség növekedésével egyidejűleg tehát azoknak a száma is megnövekszik, akik már nem kapnak semmilyen juttatást és így a válság szükségszerűen kiterjed a legelemibb fogyasztási cikkeket előállító iparágak területére is. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy miközben több fontos iparcikk eladása jelentősen visszaesett (autó, hűtőszekrény, televízió, háztartási felszerelés stb.), az élelmiszereladás változatlanul tartotta a korábbi szintet. És ez érthető is, hiszen a részletre már vásárolni nem merő munkás élelmiszerfogyasztásra még viszonylag többet is szánhatott, mint korábban, amikor a vásárolt iparcikkek részleteit kellett fizetnie. A munkanélküliség növekedése és a munkanélküli segély fokozatos kimerítése olyan helyzetet teremt azonban, amikor nemcsak a munkanélküliek kénytelenek csökkenteni élelmiszervásárlásaikat, hanem a még munkában levő dolgozó is, számolva a munkanélküliség lehetőségével. Ezek után nem csoda, hogy az angol lap megállapítja: a helyzet az amerikai kormány legrosszabb várakozását is felülmúlja. Vicky karrikatúrája a Daily Mirror-ban Pénteki 1958. március 14. Amióta hitgk mögött van EGY AUTÓVERSENYZŐ ELRABLÁSA A fél világ legjobb autóversenyzői, olasz, nyugatnémet, francia, amerikai "nagyágyúk" gyűltek össze február utolsó napjaiban Havanában az évad egyik legnagyobb eseményére, a Gran Premio de Cuba-ra. Az ötszázkilométeres verseny biztos esélyesének Juan Mamiel Fangio-t, az argentin származású, ötszörös sebességi világrekordért tartották. A verseny előtti estén Fangio barátaival beszélgetett a Lincoln Szálló halljában. Egyszerre csak egy férfi lépett hozzájuk: jön Fangio? Mindig csodáltam. Engedje meg, hogy megszorítsam a kesét. De tényleg ön Fangio?« A lelkendezőt biztosították, hogy valóban a nagy férfiú kezelt vele. Megnyugodva eltávozott, de még ki sem ért a haliból, mikor társa, egy fiatal fiú, aki eddig a háttérben tartózkodott, Fangio mellé lépett, revolvert szegezett rá és felszólította a versenyzőt, hogy kövesse. Az argentin autóversenyző csak huszonkilenc óra múltán került elő, épen, sértetlenül, jókedvűen. »Felkelők raboltál el. Jól bántak velem — mesélte —, csaknem barátságosan. Igyekeztek megmagyarázni, hogy miért tartották szükségesnek elrablásomat. Nevetségessé akarták tenni Batista elnököt és megmutatni, hogy nem ura a helyzetnek Az autóversenyt Fangio nélkül is elkezdték, de a hatodik kör után félbeszakadt, mert az egyik versenyző kocsija a nézők közé vágódott, nyolc embert megölt, harminckettőt megsebesített. A Gran Premio de Cuba valósággal jelképévé vált Batista uralmának. Nyolc évi megszakításssal, az 1933-as "őrmesterek lázadása" óta kormányozza Fulgencio Batista y Zaldival az Antillák gyöngyét. Maga is őrmester, rádiótávirász volt, amíg az államcsíny után tábornokká, egyenruha hóbortban szenvedő Göring-karikatúrává nem avanzsált. 1940-ben formálisan is elnökké választották, másodszor azonban a kubai alkotmány értelmében nem jelöltette magát, ezért 1944-ben az állampénztárból szerzett tekintélyes magánvagyonával Miamiba vonult vissza. 1952-ben katonai államcsínnyel elűzte Carlos Pino Socorras elnököt, majd megduplázta a hadsereg zsoldját. 1954-ben ismét köztársasági elnökké választották. Más jelölt nem volt, mert előzőleg felfüggesztette az alkotmánynak a politikai és személyi jogokat biztosító cikkelyeit, s azt a jelszót adta a hadseregnek: törvény mi vagyunk«. Batista visszatérése óta Kuba az állandó nyugtalanság légkörében él. 1953-ban robbant ki ellene az első felkelés, ebben főleg egyetemi hallgatók vettek részt. A felkelést vérbefojtották, vezetőit, köztük egy Fidel Castro nevű joghallgatót súlyos börtönbüntetésre ítélték. Ekkor hallotta először a világ ennek a fiatalembernek a nevét, aki ma, harminchat éves korában, a kubai felkelők olyan veszélyes, népszerű vezére, hogy fejére százezer dollár vérdíjat tűzött ki a diktátor. Castro egy évvel bebörtönzése után közkegyelem révén kiszabadult, s elhagyta az országot. Mexikóban telepedett le, onnan tért vissza 1956 végén nyolcvanegy társával, motorcsónakon a hazájába, hogy csatlakozzék az 1953 óta a Sierra Maestra hegység vad sziklái között tanyázó fegyveres felkelőkhöz. Batista katonáival vívott tűzharcokban vágta át magát a felkelőkhöz. Harminc társa közben elesett. Ezzel kezdődött a több, mint egy éve tartó fegyveres polgárháború Kubában. A felkelők jelenleg ellenőrzésük alatt tartják a gazdag Oriente tartományt, rajtaütnek helyőrségeken, katonai raktárakon, (innen szerzik fegyvereiket), sztrájkokat szerveznek, betörnek városokba, szabotázsakciókat követnek el s még az egyéni terrort is alkalmazzák. Nemrég lelőtték Batista egyik kedvencét, Fermin Cowley ezredest. A kormány repülőbombázásaikkal, féktelen véres tenorral, gyilkosságokkal, az elfogott felkelők középkori megkínzásával igyekszik elfojtani a polgárháborút, de a felkelők mégis egyre inkább tért hódítanak, maga Castro pedig komoly politikai tényezővé vált Kubában. Képviselteti magát a Miamiban székelő »kubai felszabadítási tanácsban«, amely az összefogó és vezető szerve a különböző Balista-ellenes csoportoknak. Ezek között Castro a legbaloldalibb s bár távol áll a kommunista párttól, a külföldi koncessziók fokozott ellenőrzése, a kormányzati földek felosztása szerepel gazdasági programjában, politikai célja pedig a közélet demokratizálása. A "felszabadítási tanácsban"z egyesült többi csoport jóval mérsékeltebb Castronál, fő törekvésük: Batista elűzése és az alkotmányos rend helyreállítása. Az utóbbi időben ellentétek merültek fel a tanácsban képviselt csoportok között, mert egy részük katonai juntával szeretné felcserélni Batistát, a kubaiak többsége azonban irtózik a latinamerikai országok történetében oly kétes szerepet játszó hadfiaktól. Batista diktatórikus, terrorista, korrupt kormányzása az egész lakosságot kihívta maga ellen. Jellemző, hogy legutóbb közös kiáltványban tiltakozott a terror ellen a jogászok, a mérnökök, a tanítók, az újságírók szövetsége, a protestáns egyházak szervezete, egy katolikus ifjúsági csoport, a legszámottevőbb nőszervezet és a baloldali Nuestro Tiempo kulturális társaság. A diktátor a ránehezedő nyomás alatt január végén kénytelen volt viszszaállítani egyes alkotmányos jogokat és megígérni június 1-re a választásokat. Elnökjelöltje, leghűségesebb embere, Rivero. Vele szemben az ellenzék az orthodox párt hetvenöt éves elnökét, Ramon Grau San Martint és a néppárti Marquez Sterlinget állította, jeléül annak, hogy az ellenzék egy részében még mindig vannak illúziók Batista módszereiről. Fidel Castro, valamint más tekintélyes személyiségek, így Miro Cardona, a legnevesebb latin-amerikai jogász azonban azon a nézeten vannak, s ez felel meg a reális helyzetnél, hogy Kubában mindaddig nem lehet választásokat tartani, míg Batistát el nem űzték. Batista az általános elégedetlenséggel szemben a terrorra, néhány korrupt szakszervezeti vezetőre, legfőképpem pedig az Egyesült Államokra támaszkodik. »Az amerikai külügyminisztérium politikája tette lehetővé, Batistának, Kuba diktátorának, hogy uralmon maradjon« — írta cinikusan a New York Post. Fidel Castro a New York Times-nek adott nyilatkozatában megvádolta az amerikai kormányt, hogy titkos egyezményt kötött Batistával a felkelés elfojtására. A Look-nak adott nyilatkozatában Castro még élesebben kikelt az Egyesült Államok ellen.Az Egyesült Államok — mondotta —, háborút visel a kubai nép ellen, amikor fegyvereket szállít Batistának. Az olyan zsarnokoknak adott amerikai fegyverek, mint a kubai Batista, a venezuelai Perez Jimenez, vagy a dominicai Trujillo megölik Latin-Amerikában a demokratikus szellemet.« A demokratikus szellemet valóban megölik ezek a fegyverek, de jól védelmezik a 750 millió dolláros amerikai tőkebefektetést Kubában, s az ebből eredő profitot. A New York Times kubai tudósítója idéz egy Havanában élő amerikai üzletembert: »Mindennap imádkozunk azért, hogy Batistának baja ne essék.* A legutóbbi napokban Batista a katolikus egyház vezetőinek tanácsára formális kormányátalakítással próbálja némileg növelni hitelét. Ez azonban csak szenteltvíz, a diktátor helyzete mégis igen ingatag. Jól jellemezte a kubai viszonyokat Marquez Sterling, a néppár elnökjelöltje: »Batista dilemmája az, hogy vagy becsületes választásokat tart, s akkor kénytelen lesz behódolni az ellenzék előtt, vagy pedig csalárdok lesznek a választások és akkor a felkelők előtt kell behódolnia.« Révész József