Magyar Nemzet, 1958. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-14 / 62. szám

2 Hammarskjöld elhalasztotta moszkvai útját Ively Yorkból jelenti az MTI. Március 12-én este bejelentet­ték, hogy Dag Hammarskjöld ENSZ főtitkár egy héttel, már­cius 23-ra halasztotta el moszkvai útját, tekintettel azokra a problémákra, ame­­­lyek szükségessé teszik az ENSZ főhadiszálláson való tar­tózkodását. A bejelentés közli, "tekintet­tel a megváltozott programra, a főtitkár Moszkvából közvet­lenül Londonba megy hivata­los látogatásra, amelyet már­cius 31-re vettek tervbe". Hammarskjöld Moszkvában a szovjet vezetőkkel megbeszé­lést folytat minden közös ér­dekű jelenlegi kérdésről, a le­szerelésről és a csúcsértekez­let kilátásairól. Köztudomású, hogy Hammarskjöld támogat­ja egy esetleges csúcsértekez­let megtartását az ENSZ fő­hadiszálláson. Tájékozott források szerdán este közölték, hogy a főtitkár moszkvai útját a még min­dig megoldatlan francia—tu­niszi kérdés miatt halasztotta el, valamint ama kívánsága miatt, hogy elsimítsa a Jor­dánia és Izrael között felme­rült nézeteltéréseket. Nasszer elnök három rendelete Damaszkuszból jelenti az­­ AFP. Nasszer elnök szerda este három rendeletet írt alá: az első megszabja az Egyesült­­ Arab Köztársaság elnökének­­jogkörét; a második kihirdeti az általános amnesztiát a Szí­riai tartományban; a harmadik valamennyi szíriai párt és po­litikai szervezet feloszlatására vonatkozik. Az elnök jogkörét megszabó rendelet kimondja, hogy az el­nök gyakorolja mindazt a ha­talmat, amely Egyiptomban és Szíriában a köztársasági el­nök, a kormány és a minisz­terelnök hatáskörébe tartozott. A rendelet hozzáfűzi, hogy az Egyesült Arab Köztársaság el­nöke jogkörének egy részét át­ruházhatja a köztársasági al­­elnökre, vagy a miniszterekre. A második rendelet kihirdeti az általános amnesztiát a szí­riai tartomány egész területén az 1958. március 10-ig elköve­tett minden bűncselekmények­re és vétségekre. A rendelet megszabja a feltételeket, ame­lyek mellett az elítéltek külön­böző kategóriái az amnesztiá­ban részesülhetnek. Kimondja a többi között a teljes amnesz­tiát, a gyógyíthatatlan beteg­ségben szenvedő elítéltek, a 70 éves korukat betöltött szemé­lyek esetében és az életfogy­tiglani börtönbüntetések átvál­toztatását időhöz kötött bör­tönbüntetésre. Felsorolja mindazokat az eseteket, ame­lyeknél az amnesztia­rendelet alkalmazható és azokat, ame­lyeknél nem, így például nem alkalmazhatják az amnesztia­­rendeletet a katonai büntető­törvénykönyv alapján elítélt személyeknél. Nasszer elnök Bizri táborno­kot, a szíriai haderők volt ve­zérkari főnökét nevezte ki az Egyesült Arab Köztársaság 1. hadseregének parancsnokává. El Badr jemeni trónörökös, aki Szíria fővárosában hos­­ ozabb megbeszélést folytatott Nasszer elnökkel az új állam­­szövetség problémáiról, szer­dán Damaszkuszból Kairóba utazott. Az egyiptomi főváros­ba érkezve a jemeni herceg derűlátással kijelentette, hogy­­a föderációhoz hamarosan több más ország is csatlako­zik majd.* A Szovjetunió hatalmas gazdasági sikereiről beszélt választói előtt Kiricsenko és Kozlov Moszkvából jelenti a TASZSZ. Alekszej Kiricsenko, az SZKP Központi Bizottsága el­nökségének tagja, a Központi Bizottság titkára, Kijev Lenin választókerületében mondott beszédet, ahol őt jelölték kül­döttnek a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsába. Kiricsenko beszédében rávi­lágított az idei választási had­járat jellegzetességeire, majd összefoglalta Ukrajnának a legutóbbi választások óta el­ért gazdasági sikereit. A Központi Bizottság titká­ra választói előtt hangsúlyoz­ta, hogy a szovjet állam a nemzetiségi kérdés mintaszerű megoldását biztosította. Kiri­csenko leleplezte az ukrán burzsoá­ nacionalistákat, akik imperialista kenyéradóik ösz­tönzésére az orosz és ukrán nép sok évszázados barátsága ellen áskálódnak. A gazdasági feladatokról szólva Kiricsenko emlékezte­tett Leninnek arra a megjegy­zésére, hogy a Szovjetunió mindenekelőtt gazdasági sike­reivel gyakorol hatást a világ­­események menetére. Ezért olyan fontos — mondotta —, hogy az elkövetkező másfél évtizedben két-háromszorosára emeljük a termelést a leg­főbb iparágakban. Kiricsenko beszéde befejező részében át­tekintést adott a nemzetközi helyzetről. Frod Kozlov, az SZKP Köz­ponti Bizottsága elnökségének tagja Leningrádban, a Szmol­­nij választókerület dolgozói előtt beszélt. Kozlov, aki egyébként az OSZSZSZK m­i­­nisztertanácsának elnöke, fog­lalkozott az iparigazgatás új formáinak jelentőségével és eredményességével. Megemlí­tette, hogy az OSZSZSZK ad­ja ma a Szovjetunió ipari ter­melésének kétharmadát. Kozlov hangsúlyozta: a szov­jet gazdasági élet fejlesztésé­ben elért sikerek az utóbbi évek folyamán több olyan in­tézkedést tettek lehetővé, ame­lyek a népjólét fokozását szol­gálják. A gazdasági fejlettség­nek olyan színvonalára értünk — mondotta —, hogy a leg­közelebbi öt-hét év alatt biz­tosíthatjuk a lakosság bőséges ellátását mindenféle közszük­ségleti cikkel Kozlov közölte, hogy hatal­mas beruházásokat eszközölnek a Kurszk térségében, az Ural­ban, Szibériában és Távol-Kele­ten, s ezek a területek a szovjet kohóipar gócai lesznek. A leg­közelebbi két-három évben a Volga mellékén, Szibériában, az Uralban és Távol-Keleten hozzávetőleg 12—15 millió hek­tár eddig használatlan földet vesznek művelés alá. A szovjet ipar jartuár-f februári eredményes Moszkvából jelenti a TASZSZ. Mint a Szovjetunió miniszter­­tanácsa mellett működő Köz­ponti Statisztikai Hivatal kö­zölte, a szovjet ipar a februári állami tervét 104 százalékra, az első két hónap tervét 103,5 százalékra teljesítette. Az ipa­ri termelés ez év első két hó­napjában 11 százalékkal volt magasabb, mint a múlt év megfelelő időszakában. A terv­teljesítés nemcsak egészben véve a Szovjetunióra, hanem külön-külön mindegyik szövet­ségi köztársaságra is vonatko­zik. A szovjet ipar január-­feb­ruárban 6 200 000 tonna nyers­vasat, 8 700 000 tonna acélt, 79 200 000 tonna szenet, 17 200 000 tonna kőolajat, 33 milliárd kilowattóra villamos­energiát termelt. A közszük­ségleti cikkek vonalán az első két hónap néhány eredménye: 935 millió méter pamutszövet, 48 700 000 méter gyapjúszövet, 139 millió méter selyem, 1 100 000 tonna cukor, 211 000 tonna hús. A munkatermelékenység emelésének tervét 1958 ja­nuár—februárjában 101 száza­lékra teljesítették. A múlt év megfelelő időszakához képest a munkatermelékenység emel­kedése az iparban 7,5 százalék. Megkegyelmeztek Dzsamila Buhirednek Párizsból jelenti az AFP. A legfelsőbb igazságügyi tanács szerdai ülésén, amelyet az Elysée-palotában Coty köztár­sasági elnök elnökletével tar­tottak, megkegyelmezett az al­gériai katonai bíróság által ha­lálra ítélt Dzsamila Buhired­nek, Dzsamila Bouazzának és Jaqueline Netternek, férjezett Cuerroudi-nak. _________MagyarNonizis__________ Rendkívüli értekezlet, Washingtonban az Egyesült Államok gazdasági hanyatlásáról Washingtonból jelenti a TASZSZ. Az amerikai főváros­ban március 11-én háromna­pos értekezlet nyílt meg az AFL-CIO szakszervezeti szö­vetség rendezésében. Az érte­kezleten a szakszervezeti szö­vetség, a munkaügyi és a ke­reskedelmi minisztérium és más szervezetek körülbelül ezer képviselője az Egyesült Államok gazdasági helyzetét vitatja meg. Az értekezlet összehívása arra mutat, hogy a szakszer­vezetek tagsága körében mély nyugtalanság tapasztalható az Egyesült Államok gazdasági helyzetének rosszabbodása és a munkanélküliség gyors növe­kedése miatt. Az értekezleten beszédet mondott Meany, az AFL-CIO szakszervezeti szövetség el­nöke. "Országunk — mondotta — súlyos gazdasági bajban van«. A növekvő munkanélkü­liség Meany szavai szerint nem "csupán elszigetelt jelen­ség". "Most olyan helyzetben vagyunk — mondotta —, hogy maga a munkanélküliség szüli a további munkanélküliséget.* "Elérkezett az idő, hogy vala­mit tegyünk a munkanéküliség növekedésének megállítására és megjavítsuk a gazdasági helyzetet.* Meany kijelentette, hogy ért­esülései szerint az Egyesült Államokban a teljes munka­­nélküliek száma körülbelül 5 250 000. Ez azt jelenti, hogy a teljes munkanélküliek száma egy hónap alatt 750 000-rel nőtt. Meany a továbbiakban rá­mutatott arra, hogzy az Egye­­sült Államok iparában a ter­melő kapacitás több mint 25 százalékát nem használják ki. Egyes iparágakban, például az acéliparban a termelő kapaci­tásnak csupán 50 százalékát használják fel. A vasúti teher­szállítás a múlt évihez viszo­nyítva 25 százalékkal csök­kent. A kivitel 1957 márciusa óta szintén 25 százalékkal lett alacsonyabb. Meany azt is megállapította, hogy egyedül februárban több mint 170 000 munkás jutott túl azon a határidőn, amelytől kezdve nem kap munkanél­küli segélyt. Meany a kormányt és a kongresszust tétlenséggel vá­dolta, és kijelentette, hogy az utóbbi időkben a kongresz­­szusban előterjesztett gazda­sági javaslatok nem kielégítők a helyzet megjavítására. A két várt politikai játékot űz a gazdasági hanyatlás kérdése körül. Mitchell amerikai munkaügyi miniszter felszólalásában b­i­je­lentette, hogy a munkaügyi minisztérium és a kereske­delmi minisztérium hivatalos adatai szerint 1958. február közepén a teljes munkanélkü­liek száma 5 200 000 volt. 1958 januárjához viszonyítva a munkanélküliek száma hét­százezerrel nőtt. A munka­­nélküliség elsősorban amiatt növekszik az Egyesült Ál­lamokban — mondotta Mit­chell —, mert munkásokat bo­csátanak­ el a tartós használati cikkeket előállító iparágakból. A helyzet megjavítását célzó tervekről szólva Mitchell kije­lentette, hogy az amerikai kor­mány az üzleti aktivitás meg­élénkülését reméli, elsősorban a katonai kiadások gyors nö­velése útján. „A legrosszabb várakozást is felülmúlja” "Semmi izgalom! Nem meg­mondtam, hogy nem lesz vál­ság ...« Ezeket a szavakat ad­ja Eisenhower szájába Vicky a Daily Mirror karikaturistá­ja, aki az amerikai elnököt ap­ró emberkének rajzolja ha­talmas falravetülő árnyékkal. Az árnyék pedig nem más, mint az öt és negyed millió munkanélkülit ábrázoló mun­kásfigura. Az Eisenhower felelősségét számonkérő cikkek újabban rendkívüli mértékben elszapo­rodtak nemcsak az amerikai, de az angol sajtóban is. A Manchester Guardian egyik legutóbbi száma részletesen foglalkozik az amerikai gazda­sági helyzettel és nem találja kielégítőnek azokat a lépése­ket, amelyeket az amerikai elnök javasolt a válság to­vábbi kibontakozásának meg­akadályozására. Fél­intézkedé­sekkel nem lehet a kérdést megoldani, állapítja meg a lap vezércikke, mely kétsé­gét fejezi ki a javasolt mód­szerek hatékonyságát illetően. A Manchester Guardian egyébként felhívja a figyel­met arra a tényre, hogy az 5 173 000 munkanélküli hely­zete súlyosabb, mint amilyen­nek az eddigi közlések feltün­tettél?­. Február végéig ugyan­is 3 268 000 munkanélküli me­rítette ki a részére járó se­gélyt. Mint ismeretes, az Egye­sült Államokban 67 millió dol­gozóból mindössze 43 millió vesz részt a munkanélküli biz­tosításban és így­­csal­ az ezek­ közül kikerülők kapnak se­gélyt. Ugyanakkor azonban a segély folyósításának időtar­tama ■‘■22—26 hétig terjed a különböző államokban. Csak két olyan állam van, ahol 8 hónapig folyósítják a segélyt. A munkanélküliség növekedé­sével egyidejűleg tehát azok­nak a száma is megnövekszik, akik már nem kapnak semmi­lyen juttatást és így a válság szükségszerűen kiterjed a leg­elemibb fogyasztási cikkeket előállító iparágak területére is. Eddig ugyanis az volt a­ helyzet, hogy miközben több fontos iparcikk eladása jelen­tősen visszaesett (autó, hűtő­­szekrény, televízió, háztartási felszerelés stb.), az élelmiszer­eladás változatlanul tartotta a korábbi szintet. És ez érthe­tő is, hiszen a részletre már vásárolni nem merő munkás élelmiszerfogyasztásra még vi­szonylag többet is szánhatott, mint korábban, amikor a vá­sárolt iparcikkek részleteit kellett fizetnie. A munkanél­küliség növekedése és a mun­kanélküli segély fokozatos ki­merítése olyan helyzetet te­remt azonban, amikor nem­csak a munkanélküliek kény­telenek csökkenteni élelmi­szervásárlásaikat, hanem a még munkában levő dolgozó is, számolva a munkanélküli­ség lehetőségével. Ezek után nem csoda, hogy az angol lap megállapítja: a helyzet az amerikai kormány legrosszabb várakozását is fe­lülmúlja. Vicky karrik­atúrája a Daily Mirror-ban Pénteki 1958. március 14. Amióta hi­tgk mögött van EGY AUTÓVERSENYZŐ ELRABLÁSA A fél világ legjobb autó­­versenyzői, olasz, nyugat­német, francia, amerikai "­nagyágyúk" gyűltek össze február utolsó napjaiban Ha­­vanában az évad egyik legna­gyobb eseményére, a Gran Premio de Cuba-ra. Az ötszáz­­kilométeres verseny biztos esé­lyesének Juan Mamiel Fan­­gio-t, az argentin származású, ötszörös sebességi világrekor­dért tartották. A verseny előtti estén Fangio barátaival beszél­getett a Lincoln Szálló halljá­ban. Egyszerre csak egy férfi lépett hozzájuk: jön Fangio? Mindig csodáltam. Engedje meg, hogy megszorítsam a ke­sét. De tényleg ön Fangio?« A lelkendezőt biztosították, hogy valóban a nagy férfiú kezelt vele. Megnyugodva eltávozott, de még ki sem ért a haliból, mikor társa, egy fiatal fiú, aki eddig a háttérben tartózkodott, Fangio mellé lépett, revolvert szegezett rá és felszólította a versenyzőt, hogy kövesse. Az argentin autóversenyző csak huszonkilenc óra múltán ke­rült elő, épen, sértetlenül, jó­kedvűen. »Felkelők rabol­tál el. Jól bántak velem — mesélte —, csaknem barátsá­gosan. Igyekeztek megmagya­rázni, hogy miért tartották szükségesnek elrablásomat. Nevetségessé akarták tenni Batista elnököt és megmutat­ni, hogy nem ura a helyzet­nek Az autóversenyt Fangio nél­kül is elkezdték, de a hatodik kör után­ félbeszakadt, mert az egyik versenyző kocsija a né­zők közé vágódott, nyolc em­bert megölt, harminckettőt megsebesített. A Gran Premio de Cuba valósággal jelképévé vált Batista uralmának. Nyolc évi megszakításssal, az 1933-as "őrmesterek lázadása" óta kormányozza Fulgencio Batista y Zaldival az Antillák gyöngyét. Maga is őrmester, rádiótávirász volt, amíg az ál­lamcsíny után tábornokká, egyenruha hóbortban szenvedő Göring-karikatúrává nem avanzsált. 1940-ben formálisan is elnökké választották, má­sodszor azonban a kubai alkot­mány értelmében nem jelöl­tette magát, ezért 1944-ben az állampénztárból szerzett tekin­télyes magánvagyonával Mia­­miba vonult vissza. 1952-ben katonai államcsínnyel elűzte Carlos Pino Socorras elnököt, majd megduplázta a hadsereg zsoldját. 1954-ben ismét köz­­társasági elnökké választották. Más jelölt nem volt, mert elő­zőleg felfüggesztette az alkot­mánynak a politikai és szemé­lyi jogokat biztosító cikkelyeit, s azt a jelszót adta a hadsereg­nek: törvény mi vagyunk«. Batista visszatérése óta Ku­ba az állandó nyugtalanság légkörében él. 1953-ban rob­bant ki ellene az első felkelés, ebben főleg egyetemi hallga­tók vettek részt. A felkelést vérbefojtották, vezetőit, köztük egy Fidel Castro nevű joghall­gatót súlyos börtönbüntetésre ítélték. Ek­kor hallotta először a világ ennek a fiatalember­nek a nevét, aki ma, harminc­hat éves korában, a kubai fel­kelők olyan veszélyes, népsze­rű vezére, hogy fejére százezer dollár vérdíjat tűzött ki a dik­tátor. Castro egy évvel bebör­­­tönzése után közkegyelem ré­vén kiszabadult, s elhagyta az országot. Mexikóban telepedett le, onnan tért vissza 1956 vé­gén nyolcvanegy társával, mo­torcsónakon a hazájába, hogy csatlakozzék az 1953 óta a Sierra Maestra hegység vad sziklái között tanyázó fegyve­res felkelőkhöz. Batista kato­náival vívott tűzharcokban vágta át magát a felkelőkhöz. Harminc társa közben elesett. Ezzel kezdődött a több, mint egy éve tartó fegyveres pol­gárháború Kubában. A felke­lők jelenleg ellenőrzésük alatt tartják a gazdag Oriente tar­tományt, rajtaütnek helyőrsé­geken, katonai raktárakon, (innen szerzik fegyvereiket), sztrájkokat szerveznek, betör­nek városokba, szabotázsak­ciókat követnek el s még az egyéni terrort is alkalmazzák. Nemrég lelőtték Batista egyik kedvencét, Fermin Cowley ezredest. A kormány repülő­­bombázásaikkal, féktelen véres tenorral, gyilkosságokkal, az elfogott felkelők középkori megkínzásával igyekszik el­fojtani a polgárháborút, de a felkelők mégis egyre inkább tért hódítanak, maga Castro pedig komoly politikai ténye­zővé vált Kubában. Képvisel­teti magát a Miamiban szé­kelő »kubai felszabadítási ta­nácsban«, amely az összefogó és vezető szerve a különböző Ba­lista-ellenes csoportoknak. Ezek között Castro a legbalol­­dalibb s bár távol áll a kom­munista párttól, a külföldi koncessziók fokozott ellenőr­zése, a kormányzati földek fel­osztása szerepel gazdasági prog­ramjában, politikai célja pedig a közélet demokratizálása. A "felszabadítási tanács­­ban"z egyesült többi csoport jóval mérsékeltebb Castronál, fő törekvésük: Batista elűzése és az alkotmányos rend hely­reállítása. Az utóbbi időben ellentétek merültek fel a ta­nácsban képviselt csoportok között, mert egy részük kato­nai juntával szeretné felcse­rélni Batistát, a kubaiak több­sége azonban irtózik a latin­­amerikai országok történeté­ben oly kétes szerepet játszó hadfiaktól. Batista diktatórikus, terro­rista, korrupt kormányzása az egész lakosságot kihívta maga ellen. Jellemző, hogy legutóbb közös kiáltványban tiltakozott a terror ellen a jogászok, a mér­nökök, a tanítók, az újságírók szövetsége, a protestáns egy­házak szervezete, egy kato­likus ifjúsági csoport, a leg­számottevőbb nőszervezet és a baloldali Nuestro Tiempo kul­turális társaság. A diktátor a ránehezedő nyomás alatt ja­nuár végén kénytelen volt visz­­szaállítani egyes alkotmányos jogokat és megígérni június 1-re a választásokat. Elnök­jelöltje, leghűségesebb embere, Rivero. Vele szemben az ellenzék az orthodox párt hetvenöt éves elnökét, Ramon Grau San Martint és a néppárti Marquez Sterlinget állította, jeléül an­nak, hogy az ellenzék egy ré­szében még mindig vannak illúziók Batista módszereiről. Fidel Castro, valamint más te­kintélyes személyiségek, így Miro Cardona, a legnevesebb latin-amerikai jogász azonban azon a nézeten vannak, s ez felel meg a reális helyzetnél, hogy Kubában mindaddig nem lehet választásokat tartani, míg Batistát el nem űzték. Batista az általános elége­detlenséggel szemben a terror­ra, néhány korrupt szakszer­vezeti vezetőre, legfőképpem pedig az Egyesült Államokra támaszkodik. »Az amerikai külügymi­nisztérium politikája tette le­hetővé, Batistának, Kuba diktá­torának, hogy uralmon marad­jon« — írta cinikusan a New York Post. Fidel Castro a New York Times-nek adott nyilat­kozatában megvádolta az ame­rikai kormányt, hogy titkos egyezményt kötött Batistával a felkelés elfojtására. A Look-nak adott nyilatko­zatában Castro még élesebben kikelt az Egyesült Államok ellen.­­Az Egyesült Államok — mondotta —, háborút visel a kubai nép ellen, amikor fegyvereket szállít Batistának. Az olyan zsarnokoknak adott amerikai fegyverek, mint a ku­bai Batista, a venezuelai Pe­rez Jimenez, vagy a dominicai Trujillo megölik Latin-Ameri­­kában a demokratikus szelle­met.« A demokratikus szellemet valóban megölik ezek a fegy­verek, de jól védelmezik a 750 millió dolláros amerikai tőke­­befektetést Kubában, s az eb­ből eredő profitot. A New York Times kubai tudósítója idéz egy Havanában élő ame­rikai üzletembert: »Minden­­nap imádkozunk azért, hogy Batistának baja ne essék.* A legutóbbi napokban Ba­tista a katolikus egyház veze­tőinek tanácsára formális kor­mányátalakítással próbálja né­mileg növelni hitelét. Ez azonban csak szentelt­víz, a diktátor helyzete mégis igen ingatag. Jól jelle­mezte a kubai viszonyokat Marquez Sterling, a néppár elnökjelöltje: »Batista dilem­mája az, hogy vagy becsületes választásokat tart, s akkor kénytelen lesz behódolni az el­lenzék előtt, vagy pedig csa­lárdok lesznek a választások és akkor a felkelők előtt kell be­hódolnia.« R­évész József

Next