Magyar Nemzet, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-02 / 154. szám

4 Híren kumnli nai Szép szárnyas ajtó Mesterházi Lajos elbeszélései oo Szép szárnyas ajtó — mi jobb, kitárni, vagy befalazni? Mi rejtőzhet mögötte, szépség, szerelem, boldogság, amit megálmodunk, amiben hiszünk, hinni akarunk, akkor is, ha a valóság elszórt jelei halkan figyelmeztetnek a nagyra növelt illúziók csalfaságára — vagy kiábrándulás, nagyon meztelen és nagyon kiábrándító szellemi, erkölcsi sivatag? Be lehet falazni, de — így kiáltja a címadó novella egyik szereplője — "Mit segít azon, ami van?". Nem, ki kell nyitni, szélesre kell tárni, hogy széthasadjanak az illúziók, hogy a lisztes polgári álarc mögött látni lehessen a kitartót és a kitartottat, akik kicsiben és nagyban egyformák, akár egy nőről és egylovagiról van szó, akár a különbségekre és erőszakra épített társadalomról. Mindegyik a teljes harmónia görcsös látszatát igyekszik fenntartani és megrendül, vagy össze is omlik, ha rányitják a szép szárnyas ajtót, amely az ábrándokból a valóságba vesét A többitől elválasztva és kiemelve, első helyen szerepel a »Szép szárnyas ajtó“. Címadó és programadó a kötethez. Alatta is van »Ars poetica«. Az író kinyitja az ajtót, szélesre tárja, hogy a következőkben bepillanthassunk rajta, felfoghassuk, megérthessük, amit eltakart előttünk. A következőkben csak arról fog beszélni. Húsz esztendő írói terméséből válogatta össze Mesterházi Lajos e kötet novelláit. Az ilyen nagy időt átfogó gyűjtemények mindig megkívánják a kronológiai rendezést, hogy az írói fejlődés, érés ive követhető legyen. Így van ez ebben az elbeszélés kötetben is, de nemcsak egyszerűen így, a keletkezés sorrendjébe rakottan. Mesterházi két csoportra bontja válogatott novelláit és csak e csoportokon belül éri meg az időbeli sorrendet. Az elbeszélések egy részét “Budapesti novellák-1' gyűjtőcímmel foglalja egybe, kiemelve és elválasztva az "Egyéb történetekétől. Az elválasztás és a fölé adott gyűjtőcím többet jelent, mint puszta helyrajzi megjelölést. Ezek a novellák mind Budapesten játszódnak, még a látszólag vidéki milliőbe foglalt "•Szeptemberi ízek" is. A nagyvárosi környezet azonban nagyvárosi társadalmat is jelent, mégpedig ezúttal fővárosit. Itt nyilvánulnak meg legerősebben és az ország, a nép sorsára legkihatóbban a társadalom egymásnak feszülő erői, akkor is, amikor még a hatalom a "felsőbb osztályok" kezében van, s akkor is, amikor már csak az elvesztett hadállások visszakaparintásáért küzdenek. A szó köznapi értelmében munkásokról szóló novella nincs is közöttük, mégis valamennyi a munkásosztály világnézetét, társadalmi harcát fejezi ki közvetve, vagy közvetlenül, de mindvégig következetesen. S hogy ezt a harcot Budapesten és Budapestről írja és szemléli, az együttesen világnézeti és irodalmi állásfoglalás is. Benne van az író osztályharcos állásfoglalása általában és a magyar irodalom különböző törekvéseinek vetületében is. A kötet novelláinak tematikája és műfaja igen változatos. Találunk közöttük lélektanianalitikus írásokat, derűs gyermektörténetet, fantasztikumba hajló szatírát és keretes történelmi oknyomozást, amelyeknek mégis van egy közös alapjuk: a kommunista író társadalomszemlélete. Ebből táplálkozik mindegyik elbeszélés, bármennyire is lélektani vagy történelmi stb. jelenséget, alakot, eseményt rajzol is meg. A húsz esztendő írói munkásságának mégis legjellemzőbb vonása a kor követése, viharainak, változásainak irodalmi követése. Az »Ezerkilencszázharmincnyolc* éppúgy, mint a "Budai cukrászda* (1948), azIgazak* (1954), a "Másnap" (1957),A Fertőn* (1947) pregnánsan az adott évek jelenében játszódik, az akkori legizgatóbb és ma visszatekintve is legemlékezetesebbnek, mert legfontosabbnak bizonyult eseményeket, vagy azok hatásait tükrözi. A kommunista író őrködő lelkiismeretére szép példa az * Igazak*, amely a vétkező és ártó egyes embert leválasztja a munkásmozgalomról, a pártról, szembeszegül az általánosítás hazug és romboló kísérleteivel. Ugyanilyen példa más oldalról "Az a gyilkos nap" is, amely Sallai és Fürst helytállásáról emlékezik és emlékeztet rá. Ez a novella általában nem kívánna évszámot, de azzal, hogy megírásának dátuma 1955, egyszerre megnő a súlya a kommunista író témaválasztásának mérlegén. Látszatra feleslegesnek tűnik már hivatkozni arra, hogy a legtisztultabb világszemlélet sem pótolhatja önmagában az írói kvalitást, mint ahogyan szükségtelennek tűnhet annak hangsúlyozása is, hogy Mesterházi Lajosnál a kettő egybeolvadva, egyaránt megvan. Az esztétikai normákra manapság oly kényes némelyek kedvéért azonban szükséges ezt is hangsúlyozni. A "Szép szárnyas ajtó"-t olyan író tárja fel, aki forradalmi mondanivalóját a művészi ábrázolás biztonságával veti papírra. Természetesen, húsz esztendő hosszú időtáv, a kifejezés különböző szintjeit kell, hogy magába foglalja, így azután a korábbi novellák (elsősorban a harmincas években írottak) még a formakeresésről, a hangvétel kipróbálásáról, a saját stílusért folytatott belső küzdelemről is tanúskodnak. A szerkesztés szaggatottsága, a dialogizálás elvontsága, némi keresettség mutatkozik bennük. Később az író rálel a nyelvi egyszerűség és ezzel együtt a természetesség nyitjára, alakA tehetséges írónő, Szabó Magda egy jól sikerült regénye, a Freskó közönségsikere után most a gyermekek örülhetnek verses meséjének, de bizonnyal a felnőttek is kedvvel olvassák Bárány Boldizsár aranyos és sok tanulsággal szolgáló történetét. A verses állatmeséknek hatalmas irodalma van, Aesopustól és Phaedrustól La Fontaine-ig s a mi Heltai Gáspárunkig, és rajtuk túl mai szerzőinknél is népszerű ez a műfaj. Szabó Magda merít e klasszikus hagyományokból, de ő nem rövid csattanóval és néhány soros tanulsággal végződő kis meséket, apró epizódokat választ ki; az ő meseállatai nemcsak emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, beszélnek és gondolkodnak, de dolgoznak és hasznos munkát is végeznek. Van, aki fodrász, mint Bárány Borbála, ki pék, mint Cica Kornél, Nyúl Mihály tanító, Bárány Bertalan, hősünknek, Boldizsárnak atyja kovács, Mókus Dániel pedig orvoslással keresi kenyerét. A bűbájos mesében Bárány Boldizsár, a haszontalan lurkó iskola helyett csatangol, rengeteg galibát csinál, követ dob Lúd Lőrincék tavon ringó ebédjére, ellopja Ponty Piroska hozományát, a víziládát száz buborékkal, elcseni Mókus Dánielnek a napon szárítkozó szép bundáját. Aztán Méhisce elől — méz torkosság közben — elmenekül, a vidáman rollerező Sün Juditnak fut és beveri orrocskáját. A nadrágszíjjal és haraggal várakozó atya sérült orrú csemetéjét látván, megenyhül, a szíj a nadrágra, Boldizsár pedig betegen az ágyba kerül. És ekkor jön az okosan kigondolt, kedvesen megírt tanulság: a meglopott, rászedett, szomorúságban hagyott állatok az imposztor Boldizsárnak szíves ajándékokat hoznak és ő bűntudattól marcangolva éjszaka felkel ágyából, mindent helyreigazít és reggel elindul az iskolába, Nyúl Mihály tanítóbácsi rezidenciájába. Ez a megjavulás oly hiteles, hogy a gyermekek nem érzik erőltetettnek, rájuk erőszakoltnak. Amit a klasszikus állatmesék végén két-három sorban tanulságként olvashatunk, azt Szabó Magda cselekményben mondja el. A tarka szálakból szőtt mesét, Bárány Boldizsár megjavulásának történetét Szabó Magda verselése, sorainak virtuóz játékossága teszi értékessé. Verses gyermekmeséinkben néha előfordul még a díjai már két lábbal állnak a földön. Nem más ez, mint az ábrázolás realizmusának egyfajta felfedezése és alkalmazása. Minden témáját az ember felől közelíti meg. Nem az események stiláris illusztrációit, hanem a szereplők agyában, lelkében kiváltott hatását és annak reakcióit ábrázolja. A »Másnap“ ellenforradalomban megrokkant hőse például egy szilveszteri mulatság dance macabre hangulatából, néhány szófoszlányból ébred rá hősiességének értelmetlenségbe fulladó tragédiájára. Jellemző a novellák fűtött drámaisága, mintegy idézve a kor nagy öszszecsapásainak drámaiságát .A Fertőn* és a rövidebb elbeszéléseknek a klasszikus novella-hagyományokat követő poentírozott lezárása. Sokan azt hiszik, hogy a novella csupán rövidebb terjedelmével különbözik az egyéb prózai műfajoktól. Pedig a novellának szigorúan megszabott szerkesztési, kompozíciós törvényei vannak és mint műfajnak, egyúttal nagy hagyományai is a magyar irodalomban. Mesterházi Lajos valóban ismeri és "érzi" e törvényeket és kiváló folytatója a magyar novellairodalom legjobb hagyományainak a kor szintjén. Nem csekélység ez akkor, amikor sokan a "nagy irodalmat" csak trilógiától felfelé számítják. Mesterházi Lajos elbeszéléseinek nemcsak egy műfaj, hanem az egész magyar élő irodalom legjobb alkotásai között a helyük. Bogáti Péter rettantizmus, a verssorok együgyűsége, a rímek botorsága. Szabó Magdánál nyoma sincs a gyermekek lefitymölásának, ízes verselése, a sorok pergő ritmusa a gyermekek esztétikai érzésének, ízlésének fejlesztéséhez is hozzájárul. Öröm olvasni és felolvasni ezt a kedves könyvet, amelynek az az egyetlen hátránya, hogy cselekménye egyvégtében, megszakítás nélkül hömpölyög. Fejezetekre tagolva jobban lehetne élvezni ezt a majd két és fél ezer — kicsit talán sokra sikerült — verssort. Szabó Magda Bárány Boldizsárját Würtz Ádám bájos állatfigurái illusztrálják és teszik a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában szép olvasmánnyá. Gábor István Szabó Manda: BÁRÁNY BOLDIZSÁR Magyr Nemzet Rádiókrónika HiüPuiniiumiMiimnnirnniuraimnTttn A "SZABADSÁG, SZERELEM" egykor a rádió legfontosabb irodalmi fóruma volt a kortárs literatúra szolgálatában. Sokoldalú, színes és színvonalas műsor, bekukkantott az írók alkotóműhelyébe, hírt adott készülő művekről, bemutatta a legújabb alkotásokat és kommentálta a friss irodalmi eseményeket. Vonzerejét legfőképpen szellemes szerkesztőségi cikkeinek és a személyesen megszólaló írók polémiáinak köszönhette. E rádiófolyóirat múlt héten elhangzott száma alig emlékeztetett a műsor egykori színvonalára. Tiszteletre méltó literátoroknak adott helyet, mégis Berkesi András érdekes regényrészletén kívül (nagyon sok múlott ebben Ladányi Ferenc szuggesztív előadásán) legfeljebb a Kassák-versek szomorkás-ködös hangulatfoszlányai maradtak meg a hallgatóban emlékként. Mindössze ezt mondhatta a mai magyar irodalom rádiófolyóirata egy irodalmi eseményekben gazdag hónapban? Őszülne talán ez a műsor? A sikeres rádióműsorok "érelmeszesedését" úgyszólván mindig a szerkesztői leleményesség időleges kifáradása okozza, nem pedig a "formai keretek megszokása", amivel vigasztalni szoktuk magunkat. A rádió nem engedheti meg, hogy most, amikor a hallgatók még több, színvonalas prózai műsort kívánnak, a "SZABADSÁG, SZERELEM" kidőljön a sorból. Mi tette, és mi tehetné ismét rádiószerű folyóirattá ezt a műsorkeretet? Az nem elég, ha pusztán folyóiratszerű a "tördelés": versre próza, arra ismét vers, majd riport és hírek következnek. Az "élő szó" — költők, írók, kritikusok, könyvkiadók, olvasók, és nem utolsó sorban szerkesztők élő szavára, személyes megjelenésére, beszélgetésére és polémiáira — ezekre lenne szükség. Miért nincs a műsornak állandó, nagy tekintélyű szemleírója, akinek hangját és gondolatait örömmel várhatnók hónapról hónapra, hogy véleményt mondjon (a rádió véleményét!) irodalmi, művészeti eseményekről? Miért nem a rádiónak jut eszébe például a politikai vagy művészeti kiválóságok megszólaltatása az ünnepi könyvhét alkalmából, jóllehet a rádiónál nincs nagyobb példányszámban megjelenő "folyóirat"? Mozgékonyabbá, frissebbé kellene tenni e műsort. Újszerű, ötletes volt az a "Szellők szárnyán" című műsor, amely — Fellegi István színvonalas kalauzolásával és kedves zeneszámokkal fűszerezve — megismertette a hallgatókat a magyar légirepülés eredményeivel és problémáival. Jó példa volt arra, hogy technikai és termelési kérdéseket is lehet könnyedén, színesen, rádiószerűen feldolgozni. 8*. Színházi gazdasági konferencia Színházgazdasági konferenciát rendezett kedden a Művelődésügyi Minisztérium Színházi Osztálya és a Színházgazdasági Tanács. Dr. Kovács Kálmán, a Színházi Osztály vezetője a konferencia megnyitásakor hangsúlyozta: célul kitűzve a színházak gazdasági stabilizációját, az irányító munkának el kell jutnia oda, hogy színházaink a szocialista dráma otthonai legyenek. A beszámolót dr. Nyáry László, a Színházi Osztály helyettes vezetője tartotta, a közeli napokban befejeződő színházi idény tapasztalatai alapján. A gazdasági konferencia azzal az elhatározással zárult, hogy változatlanul döntő feladat valamennyi állami színházunk megerősítése gazdasági téren is. Meg kell szüntetni a jól dolgozó Faluszínház és a vidéki színházak tájolási programjának szervezési egyenetlenségeit. Fokozottabban kell küzdeni a "maszekbrigádok" működése ellen. Több ifjúsági előadást kell tartani. De a SZOT kulturális osztályával egyetértésben, meg kell szüntetni az öntevékeny színjátszócsoportok üzleti jellegű tevékenységét, s a vidéki művelődési otthonok munkáját is jobban kell ellenőrizni. A közönségszervezés megjavítását szolgálja a SZOT vállalása: a következő idényben 500 teltházas szervezést biztosítanak színházainknak. Növelni kell a színházakon belül a takarékossági mozgalmat, meg kell javítani a színházak propagandáját, sorát kell ejteni annak, hogy a színházak műszaki és technikai apparátusa is tovább fejlődjék, szakmailag és a berendezések felújításában. Az Állami Hangversenyzenekar és a Budapesti Kórus Károlyi kerti hangversenyén ismét nagy siker kísérte HoneggerJohanna a máglyán* c. oratóriumának előadását. Lukács Margittal az élén, a bemutató kiváló énekes és prózai együttese működött közre Forrai Miklós vezénylete alatt. Az oratórium előtt Bartókkórusokat hallottunk az Állami Férfikar előadásában. A Szept. 3-tól 6-ig nagyszabású jubileumi ünnepségeket rendeznek a soproni Erdőmérnöki Főiskolán abból az alkalomból, hogy 200 éves az erdészeti felsőoktatás és 150 éve alakult meg az önálló Erdészeti Tanintézet, a mai Erdészeti Főiskola őse. ■Szerda. 1958. július ) Edvi Illés Aladár halála Kedden hajnalban nyolcvannyolc éves korában meghalt Edvi Illés Aladár festőművész, érdemes művész. Vele olyan mester távozott az élők sorából, aki kevés híján hét évtizede érzékeny és finom szemével a haza és a hazai táj mély szeretetével, őszinte áhítatával sok embert toborzott nemcsak saját művészetének, hanem általában a művészet zászlaja alá. Kora ifjúságától kezdve éltető eleme volt az alkotás, széles műveltsége, nyelvtudása, a zeneművészetben való jártassága, a költészet iránti vonzalma, mint állandóan ihlető erő volt jelen alkotásaiban. A hétköznapok csendes költészete vonzotta, ebben találta meg mindazt, ami finom lelkialkatának megfelelt és ebben a témakörben fejlesztette ki mindenki számára érthető, magas színvonalú, de-írűs szemléletű alkotómódszerét. Abban volt nagy, hogy a legigénytelenebb témához is a művesség legmagasabb igényével nyúlt, s reális látását harmonikusan egyeztette öszsze a poézis bensőségével. Legnagyobb erénye, az akvarellel való tökéletes bánnitudás világviszonylatban is becsültté tette művészetét. Egy kivételesen szép, harmonikus, kiegyensúlyozott életre tett most pontot a halál. A művészetek minden barátja őszinte szívvel áll annak a szeretetre méltó mesternek ravatala mellett, aki értékes életművében gazdag örökséget hagyott ránk. A Képzőművészeti Alap munkája egy érdekes kiállítás tükrében A kiállításrendezés magasiskoláját produkálta az a rendezőgárda, amely Domanovszky György irányításával a Szovjetunió és a népi demokráciák képzőművészeti alapjainak négynapos kongresszusa alkalmából dokumentumok, szellemes, jól szerkesztett grafikonok, festmények, plasztikai alkotások, iparművészeti tárgyak jól válogatott együtteséből a Magyar Képzőművészeti Alap szervezetét, tevékenységét, életét, mint szerves, eleven valóságot tárja elénk. Büszkék lehetünk erre a kiállításra, mert az esztétikai élvezeten túl, amit az egyes műtárgyak nyújtanak, betekintést nyerünk a nagyszerűen működő, szerteágazó műhelyeket, intézményeket összetartó Képzőművészeti Alap saját területén úttörő, példásan szervezett munkájába, amelynek képzőművészeink annyit köszönhetnek. De legalább annyi köszönnivalója van a közönségnek is, mert a kongresszus külföldi vendégeinek felszólalásaiból kiderült, hogy más országokban távolról sincs ennyire megszervezve és megalapozva a műkereskedelem, mint nálunk, ahol az otthon barátságossá tételére ennyiféle színvonalas műtárgy, iparművészeti alkotás áll a közönség rendelkezésére. Átgondoltan, biztos ízléssel, kellemes installációkkal (a többi között két interieurrel) hozza közel ez a kiállítás az Alapot a közönséghez. Medgyessy Ferenc és más kiváló szobrászaink műveitől kezdve a festményeken, szőnyegeken, kerámián, ékszeren stb. át Szabó Panni takaros kártyadobozáig minden tárgy művészi igényt, pallérozott ízlést tükröz. A tárlókban az Alap könyvkiadásának szép és egyre haladottabb munkáját látjuk, betekintést nyerünk fényképeken és mintadarabokon a »név« télen mesterek", a bronzöntők, kőfaragók, gobelinszövők műhelyébe, szintén fényképeken látjuk, hogyan folyik az élet, a munka az alkotóházakban, a műtermekben, s örömmel olvassuk a statisztikát az évről évre növekvő magánvásárlásokról. A kulturális érdek úgy kívánja, hogy a Műcsarnok jobboldali termeiben rendezett, a lényeget hangsúlyozó, harmonikus, modern szellemű kiállítást minél többen lássák. Ezért a Műcsarnok a kiállítást — az eredeti tervtől eltérően — július 15-ig tartja nyitva. d. m. SZÁMADÁS A TALENTUMRÓL Záróvizsga a Színművészeti Főiskolán A Színművészeti Főiskola Ódry Árpád kamaratermében a végzős évfolyam hallgatóit búcsúztatták. A diplomalevelek kiosztásának hivatalos ünnepsége előtt a Főiskola hallgatói — záróvizsga keretében — számot adtak felkészültségükről, fejlődésükről. A záróvizsga színes, változatos műsora, igen örvendetesen, arról a sokoldalú művészképzésről adott —, ha nem is hiánytalan! — képet, amely a Főiskola falai között folyik. A záróvizsgán nyoma sem volt annak a külső és belső lámpaláznak, fojtott izgalomnak, amely pedig a Főiskola eddigi nyilvános előadásait oly jellegzetessé tette. Pedig a tét ezúttal sem volt kisebb. A végzős negyedévesek például először léptek a nyilvánosság elé maszk, jelmez nélkül, először szólottak hozzánk, kilépve a drámák és szerepek sok külső illúzióval is hitelt teremthető légköréből. S éppen most, ezúttal derült ki, hogy a Főiskola az utóbbi hónapokban elért igen komoly és becsülésre méltó eredményei mellett (Bródy Sándor méltatlanul elfelejtett színművének, a "Dadá"-nak újrafelfedezésére és Bertolt Brecht "Koldusoperájáénak világos, magasfokú művészettel megjelenített előadására gondolunk!), hibát vétett, amikor vizsgaelőadásai közül egyik sem volt mai témájú, napjaink összetett, bonyolult harcát felidéző dráma! Mind több szó esik végre arról, hogy színházainknak napjaink valóságét ábrázoló drámákat kell játszaniuk, mert a közönség igénye ezt követeli. Természetesnek találnánk tehát, hogy a Főiskola is a jelen felé forduljon, s elsősorban új magyar drámákon nevelje az ifjú művésznemzedéket. A lehetőségek annál inkább is biztosítottnak látszanak, hiszen a Főiskolán esztendők óta dramaturgképzés folyik. De vajon milyen eredményei vannak ennek a munkának? Segített-e a Főiskola dramaturgtanszaka, hogy fiatal drámaíróink közelebb kerüljenek a színpadhoz, foglalkoztak-e konkréten akár csak egyetlen új magyar darabbal, amely — kísérletképpen — egy főiskolai vizsgaelőadás alapját képezhetné?! Ezt a hiányosságot a Színművészeti Főiskola a jövő esztendőben úgy tudja pótolni, ha jobban a jelen felé fordítja fiatal művészjelöltjeinek figyelmét. A tehetséges végzős hallgatóktól pedig azt reméljük, hogy az elkövetkező években a vidéki színházak kollektívájába illeszkedve, egészségesen tovább fejlődnek, s a vidéki, majd fővárosi színpadokon felmutatják majd — Shakespeare szavaival »a század testének alakját és lenyomatát"! B. T. A Mozgóképforgalmazási Vállalat júliusban és augusztusban hat Balaton környéki üdülőhelyen bemutatót rendez az őszi évad filmújdonságaiból. A műsorra tűzött újdonságok: A ház a sziklák alatt című magyar filmalkotás, a brüsszeli filmfesztivál két díjnyertes szovjet filmje, a Múló évek — eredeti címe: Ház, amelyben lakom — és a Csendes Don trilógia első része. Bemutatják még Az országúton című olasz, az Ott a végállomásnál című csehszlovák, a Feleségem a sztár című DEFA, és az Asch őrvezető kalandos lázadása című nyugatnémet filmalko tást.A Szombathelyen korszerűsítik a Sabaria-mozit, az átalakítás után a mozi szélesvásznú filmek vetítésére is alkalmas lesz.