Magyar Nemzet, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-07 / 32. szám

Szo­m­b­a­t, 1959. február 7.) Dr. Münnich Ferenc látogatásé a Duclos Bányagépgyárban Dr. Münnich Ferenc, a ma­gyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke pén­teken ellátogatott a Duclos Bányagépgyárba. Az üzem megtekintése után hosszan el­beszélgetett a gyár vezetőivel és dolgozóival. A kormányel­nököt a látogatásra elkísérte Nagy Mária, az MSZMP IV. kerületi pártbizottság titkára, és Andrássy Gyula, a IV. ke­rületi tanács végrehajtó bi­zo­ttságának elnöke. Dr. Nezvál Ferenc kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Nezvál Ferenc igazságügyminiszternek ered­ményes munkája elismeréséül, 50. születésnapja alkalmából, a Munka Vörös Zászló Érdem­rendje kitüntetést adományoz­ta. A kitüntetést péntek dél­után Dobi István, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke nyújtotta át. Különös ismertetőjele: MOSOLYOG .1­ orazágútra tárul a ta­­nácsháza ablaka, az országúton túl jegenyék sorjáznak, mögöt­tük látni a messzi határt. Vo­nat igyekszik valahová, fehér, bodor füstje sokáig úszik a sí­nek fölött.­­ Az előszállási tanácselnök­nek sok a dolga, tízen is vár­nak­ rá a folyosón, csoszognak, krákognak, s minduntalan be­kopognak, az újabb jövevé­nyek. Mondom neki: elmegyek és körüljárom a falut, s majd később visszajövök. Szeretnék egy tapasztalt régi gazdával beszélgetni. Aki ismeri a falut, itt élte le az életét s itt szaba­dult fel. Már mondja is a ne­vét: Szerencse István, aki a Petőfi Sándor utca 68. szám alatt lakik. Nem nehéz megtalálni az ut­cát. Ketten is mutatják, merre van. A régi faluban. Mert van már Előszálláson új falu is, négyszáz ház épült a felsza­badulás óta, mind a négyszázat újonnan földhözjuttatottak épí­tették. Tulajdonképpen az egész falu földhözjuttatott, ju­tott mindenkinek a zirci apát­ság 42 ezer holdjából. Mert az apátságé volt itt minden, ameddig a szem ellát, még azon túl is. Zörgök a kapun, ugat a ku­tya. Idős asszony jön elő, azt mondja, hogy nincs itthon az öreg Szerencse. Éppen most ment el, alig egy félórája. De megtalálom biztosan a boltban, gyufáért ballagott. De miről ismerem meg? — Hát azt könnyű megis­merni — mondja az asszony —, mindig jókedvű. Mosolyog. Különös neve van ennek az előszállási embernek. Szeren­csének hívják, s különös az ismertetőjele is. Mosolyog. Ke­restem már bicegő embert, ba­juszost, magasat, alacsonyat, őszhajút és kopaszt, de mo­solygósat még nem. Kíváncsi vagyok rá, sietek a bolt felé — útközben mindenkit megné­zek. Könnyen ráleltem, állt a bolt előtt, cserép­pipáját töm­­ködte. Sütött a nap, jó meleg volt a fal mellett. Megfigyel­tem, nem is az arca, hanem a szeme sugároz derűt s való­ban, mintha mosolyogna az egész ember. Hatvanhét éves, de ötvennek látszik, szép baju­sza még csak szürkül. Azzal kezdi, hogy nem lehet manapság cserép­pipát kapni a boltban. Cigarettáznak az em­berek. »-De mi, öregek kitar­tunk már a pipa mellett.- Mosolyog. Mutatja a régi pi­páját. Csempe már. S ahogy lépkedünk, néha maga elé en­ged, hogy kikerüljem a pocso­lyát. Közben beszél, előbb a bolt­ról, hogy az milyen kicsi már, ha áru jön, neon tudnak be­nyitni a vevők, olyan zsúfolt­ság van. De épít a falu egy korszerű üzletházat, a maga erejéből, csak nem tudja hová: az újtelepre, avagy a régi fa­luba építse-e? De egy másik mozi is kellene. Régi uradalmi épületben van most a mozi, rosszak voltak az ablakai, hogy ne kelljen megcsináltatná, befa­­laztatta a MOKÉP. Megemeli a süvegét. Kucs­­más férfi lépked sietve a túlsó oldalon, annak köszönt. — Babarics Pista. A termelő­­szövetkezet új elnöke. Most lépett be — mondja. S aztán hallgat hosszú ideig. Otthon folytatja csak, amikor leülünk a kis szobában és felesége bort tesz az asztalra. Sok mondani­­valója van, de lassan beszél, hosszú szünetekkel. — Belépett és rögtön elnök­nek választották — veszi ki szájából a pipát. — Jóravaló ember. Talán most lesz majd valami a termelőszövetkezet­ből ... — Azt mondták, legyen Sza­badság a neve, amikor megala­kult. Mert hogy nincs már Hagyó Kovács, a jószágkor­mányzó. Szabad lett az egész határ. Van azoknak öt hold szőlőjük is, olasz rizling, csuda híres a bora. Van jó földjük, kertészetnek alkalmas. Felépí­tették a tyúkházakat, hogy majd baromfit nevelnek. De üresen álltak a ketrecek éve­kig. Kérdik tőlem: no, Szeren­cse, jössz-e közénk? Negyven évig voltál cseléd... Én csak hallgattam. Figyeltem őket Kortyolgatjuk a bort. Az­tán: — Negyven évig voltam más cselédje. Hogy mit kaptam? Tizennyolc mázsa eleség volt az évi bérem, ebből hat volt a búza, nyolc a rozs, négy az ár­pa. Volt aztán két hold kuko­rica földem, tehén tartásom, disznótartásom. A márciusi vá­sárra mindig nyolc-tíz süldőt hajtottam Dunaföldvárra. Min­dig nyomomban járt az ispán, nem volt szusszanásom, nyu­godt álmom negyven esztende­ig. De azért összekuporgattam négy hold földet, fölneveltem két gyereket, ezt a házat is a magam erejéből építettem. A két kezemmel e­z­mutatja. — Mint cselédember. S most azt kérdezi ugye, hogyan tudtam ezt megcsinálni? Anna, gyere csak, lelkem! — kiált s már csoszog is be Simonyi Anna, a felesége. Kék elem­e van, csendes tavak vize ilyen alkonyatkor. Hatvanhárom esztendős és fe­kete kendő övezi a fejéit — A társam volt jóban és rosszban — mondja, mire az asszony szeme feléje rebben. Ugyan mit akar már megint az öreg? — Ketten voltunk. — folytatja mosolyogva, s most hiába kutatom, nem látszik ar­cán a negyven évig tartó szol­gasors. — Ketten voltunk s igy sikerült a házépítés, a föld ösz­­szekuporgatása. Ő nevelte a baromfit, gondozta a jószágot, én meg a határt jártam. Em­lékszel, Anna? Hajnalban kel­tünk, még nem is virradt. Nézünk rá, mit akar monda­ni? A mosolya is más, frissebb most, fiatalos a mosolya. — Ketten összefogtunk. Mert csak így lehet boldogulni. Én a Simonyi Annával... De ha öt­venöten összefognak? Ha szá­zan? Akk­or?. .. Értem. Azt is, hogy most mi­ért fényesebb a mosoly az ar­cán. — Csak mégegyszer har­mincöt éves lennék, megmutat­nám! De már nem vagyok kö­zéjük való. Öreg vagyok. Ha­mar elfáradok... Majd a Ra­­barics István és a többiek, akik most beléptek. A fiatalab­bak ... Muzsikál az óra. Egy régi óraszerkezet a falon. Vagy a szívem? Illés Sándor Jól sikerültek a Tudományegyetemen a félévi vizsgák Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem oktatóinak egy­öntetű véleménye, hogy egé­szében jól sikerültek a félévi vizsgák. Tovább javult a hall­gatók munkája, növekedett a tanulmányi szorgalom, amelyet tükröznek a tavalyinál jobb eredmények. A­ történészek rámutattak arra, hogy a diákok nemcsak az előadások anyagából, a jegyzetekből készültek fól a vizsgákra, hanem mind többet olvasnak, igyekeznek elmé­lyedni az anyagban. Bár a vizsgák — az oktatók szavai­val —­­meglepően­­ nagy fej­lődésről számoltak be, a kép nem egyenletes, és nem telje­sen kielégítő. Jobban ismer­ték a kötelező irodalmat, mint a múlt évben, mégis egyes vizsgákon kitűnt, hogy a hallgatóknak hiányos az olva­sottsága, a történeti anyag vi­lágnézeti megalapozottsága. A felvilágosodás koráról beszá­moló hallgatók nem olvasták Diderot »Apácá«-ját, nem is­merték Holbachot, nem tud­ták megmondani, hogy Vol­taire milyen művei jelentek meg magyar nyelven az utób­bi években. Csakúgy meg­állapították, hogy sok hallga­tónak nem megfelelő a ki­egészítő ismerete (a középis­kolából hozott természettudo­mányi, földrajzi tudása), és keveset olvasnak — újságot. Érdekes tapasztalatokról ad­tak tájékoztatást a filozófiai tanszék előadói. Mindhárom karon — a jogi, a természet­­tudományi és a bölcsészkaron — nőtt a hallgatók érdeklődé­se a filozófia iránt, emelkedett a vizsgák színvonala. Az új tanterv szerint a diákok egy évig filozófiatörténetet, és egy évig a dialektikus és törté­nelmi materializmus előadásait hallgatják. Most vizsgáztak először dialektikus materializ­musból, akik már tanultak fi­lozófiatörténetet, és az ered­mények megmutatták:­ az új tanterv elsősegíti, hogy a diá­kok alaposabban megismerjék a munkásosztály világnézetét. Már az évközi nyílt, őszinte szemináriumi viták is jelezték, hogy milyen nagy a hallgatók körében az érdeklődés a világ­nézeti kérdések iránt. Nem­csak­­ az egyetemre érkező fia­talok "táskájában­" vannak tudománytalan nézetek. Az egyetemen is érik idealista ha­tások a diákokat. A természet­­tudományi kar hallgatóihoz is eljutnak tanulmányaik so­rán a "­korszerű­" idealista né­zetek. Ezért szükségesnek látszik, hogy nemcsak a filo­zófiai oktatás keretében, ha­nem azon kívül is az újra és újra felbukkanó idealista né­zeteket megvitassák és lelep­lezzék. Fogadás az osztrák követségen Dr. Walther Peinsipp, az Osztrák Köztársaság budapesti követe fogadást adott a Buda­pesten tartózkodó osztrák ke­reskedelmi delegáció tisztele­tére. Megjelentek: Incze Jenő külkereskedelmi miniszter, Karács Gyula, a külkereske­delmi miniszter első helyettese, Baczoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, s a Külke­reskedelmi Minisztérium ve­zető munkatársai. A fogadáson alkalom nyílt hasznos, barát­ságos eszmecserére.­­ Harminc kisteljesítményű malom berendezését rendelte meg a Szovjetunió -a KOMP-­­­LEX Kereskedelmi Vállalattól. '^■raa.——­ JOBB MINT OTTHON KITŰNŐ EBÉDEK, VACSORÁK HÁZIAS ÉTELEK, OLCSÓ ÁRAK EZERJÚ tauno XIV., Állatkerti u. 3. SÁRAI ELEMÉR és népi zenekara, énekel Galgóczy Sándor MAKRAPIPA Utca* XIV., Bosnyák u. 3. BIRDÁCS LÁSZLÓ népi zenekara ZUGLÓI Étterem XIv., Erzsébet kir.-né útja 111. KERTÉSZ BÉLA dzsessz-zenekara, énekel Pattassy Lenke VADÁSZKERT Étterem XIV., Erzsébet kir.-né útja S. Hangulatos zene ARANYKECSE Étterem XIV., Köre vezér tér 2. Tánczepe SZÓFIA Strecem. XIV., Thököly út 80. ALIPIEV bolgár szalon- és tánczenekara, émekel Kennedy Marianne Bolgár étel- és ital­különlegességek ARANYHAL KISVENDÉGLŐ XIV., Thököly út 121. Kitűnő halételek, flekkem H­OLLÓ KISVENDÉGLŐ XIV., Erzsébet kir.­né útja 31. Választékos ételek, frissen sültek Mapi Nemzet A mezőgazdaság szocialista átszervezésének feladatairól tanácskozik a népfront megyei vezetőinek budapesti értekezlete A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának székházában pénteken kétnapos tanácsko­zás kezdődött a megyék és a megyei jogú városok népfront­elnökeinek, titkárainak rész­vételével. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront főtitkárá­nak megnyitó szavai után Szatmári Nagy Imre, az Or­szágos Tanács titkára ismer­tette a népfront február 4-i, elnökségi ülésén hozott hatá­rozatát, a népfrontmozgalom jövőbeni tennivalóit a mező­­gazdaság szocialista átszerve­zése érdekében. Az értekez­leten részt vett Zdenek Be­­litzky, a Csehszlovák Nemzeti Front központi iskolájának vezetője is. A tanácskozás délután vitá­val folytatódott. Az­ első fel­szólaló Csató István, a nép­front Szolnok megyei elnöke volt. Hangsúlyozta: a jelen­legi viszonyok között az egy helyben topogás — visszalé­pést jelentene az országépí­­tésben. A megyében idén már 2000 család lépett a közös gazdálkodás útjára, s a jelek szerint év végére már a fej­lődés problémái okoznak ne­hézségeket. Szolnok megyében a kollektív gazdálkodás ter­jedésével addigra 80 000 szarvasmarhának kell például istállót biztosítani, ami közel másfélmilliárdos költséget jelent. Befejezésül a szövetke­zeti városokban dolgozó or­vosok helyzetéről beszélt, akiknek életszínvonala, kere­seti lehetősége semmivel sem rosszabb a többi vidéki orvo­sénál. Dr. Zsigmond László Vas megyei népfront-elnök, a me­zőgazdasági fejlesztési bizott­ságok és a népfront együttmű­ködésének szükségességéről szólt. Elmondotta, hogy Vas megyében sok szövetkezet ösz­­szehasonlíthatatlanul jobb eredményeket ér el, mint bár­melyik uradalom a felszabadu­lás előtt, s felhívta a figyel­met arra, hogy ezeket a tsz-eket országszerte mintegy bázisként lehet felhasználni a fejlesztés során. Hajós Vilmos Győr megyei bizottsági titkár­­a megye kiváló eredményeit ismertette. Ma 40 tsz-község működik itt, nem egy közülük nagy hírre tett szert. A beledi szövetkezetben például 58 fo­rintot fizettek ki egy munka­egységre. Nem egy szövetkezet búzából 1,5, zabból 2 mázsá­val többet produkált a legjobb egyéni parasztok termésered­ményeinél. Jó hatással volt az egyéni gazdákra, hogy a megye két rosszul működő szövetke­zetét feloszlatták. Arra a ha­mis érvre, hogy a jobb módú középparasztok nem szívesen lépnek a közös gazdálkodás út­jára, a rábaközi gazdák pél­dáját említette meg cáfolatul. Elmondta, hogy a népfront­bizottság kérésére a Győri Va­­gongyár több könyvelő és szak­ember kiküldésére tett ígére­tet a tsz-ek gazdasági meg­erősítésére. Matuz László XVIII. kerü­leti népfront-titkár után Hu­nyadi Károly Tolna megyei titkár szólalt fel. Hangsú­lyozta, hogy a dolgozó parasz­tokkal meg kell ismertetni a városi nagyüzemi termelést, vegyenek tudomást arról, ho­gyan építik a szocializmust a városban és milyen visszahúzó erő a régi formákhoz való gör­csös ragaszkodás. Igen hasz­nosnak bizonyult e téren pél­dául a paksi parasztok láto­gatása a Bonyhádi Cipőgyár­ban. Rátkai Pál Békés megyei titkár a tsz-elnökök szakmai és politikai fejlettségének szükségességéről beszélt, mi­után a szövetkezetbe készülők éberen figyelik, kinek a veze­tésével fognak dolgozni. Kis­­péter István Fejér megyei nép­front-elnök a nők, asszonyok megnyerésének fontosságát hangsúlyozta a falusi felvilá­gosító munka során. Javasolta, hogy minél sűrűbben tartsa­nak a megyei népfrontbizott­ságok tapasztalatcserét a fej­lesztési időszakban. A megyé­ben egyébként ezer belépő volt január folyamán. Katona Sándor országgyű­lési képviselő, a Csongrád me­gyei népfront-titkár kifejtette, hogy segítőkezet kell nyújtani azoknak is, akik 5—6 évi tag­ság után — politikai és gazda­sági okok nélkül — az ellen­forradalom idején kisodrótak a szövetkezetekből. Rchátz Imre Baranya megyei bizott­sági elnök a falusi pedagógia sok jelentős szerepéről szó­lott a mezőgazdaság szocialista átszervezése idején. Földes Istvánné, a budapesti pártbi­zottság munkatársa, felhívta a figyelmet arra, hogy a mun­kás-paraszt találkozókat a jö­vőben hasznos lenne sűrűbben létrehozni. A tanácskozást ma folytat­ják. _____ F. G. A Hazafias Népfront budapesti elnöksége elfogadta az 1959-es munkatervet A Hazafias Népfront buda­pesti bizottságának elnöksége pénteken délután tartotta idei első ülését. A tanácskozáson Harrer Ferenc, a budapesti népfrontbizottság elnökének előterjesztése alapján megvi­tatták a népfrontmozgalom idei munkaprogramját. A bu­dapesti elnökség a következő hónapok legfontosabb felada­tának tartja, hogy újabb réte­geket kapcsoljon be a nép­front munkájába, elsősorban a szövetkezeti és kereskedel­mi dolgozók közül. A bizott­ság nagy gondot fordít a nép­front és a tanács együttműkö­désének további javítására, a tömegszervezetekkel való együttműködés erősítésére. Az elnökség jóváhagyta a műve­lődéspolitikai, a várospoliti­kai bizottság és a Budapesti Békebizottság akcióprogramját is. A továbbiakban az elnökség elfogadta a február 18-án meg­nyíló magyar—szovjet barát­sági hónap programját. Esze­rint február 18 és 22 között kerületenként ünnepélyes meg­nyitókat rendeznek, a mező­gazdasági napok keretében 27-én és 28-án szovjet szak­emberek részvételével konfe­renciákat tartanak. A szovjet film ünnepe mellett előkészí­tik a szovjet könyv ünnepét, és a legjobb szovjet fotómű­vészek fényképkiállítását is. Az ülés befejezéseként Gálla Ernő, a budapesti képviselő­­csoport titkára számolt be a főváros képviselőinek munká­járól. Tudósítónk jelenti az Országházból: Az országgyűlés szakbizottságai befejezték az idei költségvetés vitáját A kulturális és az építésügyi bizottság is jóváhagyta a költségvetést Az országgyűlés szakbizott­ságai pénteken is folytatták az idei költségvetési törvényter­vezet megvitatását. A kulturá­lis bizottság ülésén Ilky Pál művelődésügyi miniszterhe­lyettes ismertette a művelődési tárca költségvetési terveit. Hangsúlyozta, hogy az idei előirányzatokat az MSZMP művelődéspolitikai irányelvei­nek szellemében állították ösz­­sze s a költségvetés a tavalyi­nál lényegesen, kedvezőbbb le­hetőségeket ad az igények ki­elégítésére. Hatalmas összege­ket fordítanak iskolai tanter­meik építésére, az óvodák há­lózatának bővítésére és a nap­köziotthonok férőhelyének nö­velésére. A felsőoktatási intéz­mények fejlesztésére 13 millió forinttal több jut az idén. Az ország 13 helyén kezdik meg például működésüket új típusú főiskola jellegű tanító- és óvó­nőképző intézetek szeptember­ben. A kulturális előirányza­tokról szólva a miniszterhe­lyettes rámutatott, hogy a mű­velődési otthonok és könyv­tárak támogatására 20 száza­lékkal nagyobb összeget fordí­tanak 1959-ben a tavalyinál. A pedagógusok fizetésrendezése havonta 18 millió forint több­letkiadást jelent az államnak. A bérrendezést társadalmunk minden rétege örömmel és he­lyesléssel fogadta — mondotta, — és helyesléssel fogadták azt az intézkedést is, amely ren­dezi a bérkülönbségeket a ta­nácsi apparátusban tevékeny­kedő oktatási dolgozó és a gya­korló pedagógusok között. A vita után a kulturális bizott­ság a Művelődési Minisztérium 1959-es költségvetését elfo­gadta. Az országgyűlés építésügyi bizottságának ülésén Brutyó János elnökölt s részt vett azon Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke is. Kilián József, az épí­tésügyi miniszter első helyet­tese bevezetőjében megállapí­totta, hogy az építésügyi mi­nisztérium költségvetése híven tükrözi azt a gazdaságpoliti­kai vonalat, amely egész nép­gazdaságunkat jellemzi. Az idei feladatok között kiemel­kedő helyet foglal el az új la­kások és tantermek építése. Mindkét vonalon jelentős az előrehaladás az előző évekkel szemben. A vitában Rónai Sándor fel­hívta az Építésügyi Miniszté­rium és az Országos Tervhiva­tal figyelmét: biztosítsanak idejekorán kellő mennyiségű építőanyagot a nagyüzemi gaz­dálkodáshoz szükséges épüle­tek céljaira, hogy a dolgozó pa­rasztok termelőszövetkezetek­be tömörülését ne akadályozza a szükséges anyagi eszközök hiánya. A bizottság végül a költségvetés tervezetét jóvá­hagyta, és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlja. A parlament szakbizottságai ezzel befejezték a költségvetési vitát. A közeljövőben a terv- és költségvetési bizottság elé kerülnek a költségvetés irány­elvei s a szakbizottságok által beterjesztett módosító indít­ványok! Még mindig keresik a Hedtoft utasait A Hedtoft nevű elsüllyedt dán hajó kutatásában részt­­ vevő hajók és repülőgépek pénteken Grönland déli part­jainál olajnyomokat észleltek a víz felszínén. Valószínűnek tartják, hogy az olaj a dán hajóról származik. Hansen dán miniszterelnök bejelen­tette, hogy a kutatást folytat­ják, míg a legcsekélyebb re­mény van az életben mara­dottak megmentésére.

Next