Magyar Nemzet, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-21 / 68. szám
á A Tanácsköztársaság veteránjainak kitüntetése az Országházban Az Országház kupolacsarnokában tüntették ki pénteken délelőtt az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság mintegy 150 magyar, szovjet, lengyel, csehszlovák, román, bolgár és német veterán harcosát, katonáját és vezetőjét. A kitüntetések átadásánál jelen voltak Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke, Kiss Károly és Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács tagjai, a Tanácsköztársaság évfordulójának ünnepségére hazánkba érkezett veteránküldöttségek tagjai. Dobi István a kitüntetések átadása előtt elmondott beszédében hangsúlyozta: " A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása szerves folytatása és betetőzése volt a magyar nép évszázados szabadságharcainak, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért folytatott küzdelmeinek. Magában hordta nemcsak a feudalizmus kínzó maradványai megsemmisítésének, hanem a kapitalizmus megdöntésének, a szocialista Magyarország megteremtésének közvetlen lehetőségét is. A Magyar Tanácsköztársaság programja a nemzeti függetlenség, a nemzeti felszabadulás és felemelkedés, az ország felvirágzásának, a szocializmus építésének programja volt, amelynek megvalósulása történelmi fordulatot jelentett volna a nemzet életében. A harc, az áldozat azonban nem volt hiábavaló, — folytatta Dobi István. — Ma népünk szabad hazában él, építi szebb, emberibb holnapját és eltökélt szándéka, hogy a szocializmust építő baráti népek nagy családjának tagjaként, velük szoros szövetségben küzd a társadalmi haladás, a béke és a szocializmus végső győzelméért. Az Elnöki Tanács elnöke ezután átnyújtotta a kitüntetéseket. Az Elnöki Tanács határozata A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából, a néphatalom megteremtéséért folytatott forradalmi harcban és a Tanácsköztársaság fennállása során munkásságukkal szerzett érdemeik elismeréséül a taná és köztársasági emlékérem kitüntetést adományozta a következőknek: " A SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁGOK SZÖVETSÉGE RÉSZÉRŐL: Biró Mária, Cspp István, Dervarics Anton, Déri Imre, Fábián Zoltán, Hajdú Benedek, Kovács János, Krammer Szófia, Lévi Gyula, Marsak Ábrám, Norber Oszkár, Obernyik István, Papp József, Potacsek László, Schwartyin Mihail, Szarkanyics Mihail, Székely Géza, Kriszov Vladimír, Vogel Pável. A LENGYEL NÉPKÖZTARSASÁG RÉSZÉRŐL: Brodowicz Stefan, Doskocz Andrej, Krajzer Cecylia, Krajzer Szmul, Lapinszki Josef, Sémit Edmond. A CSEHSZLOVÁK NEPKÖZTARSASÁG RÉSZÉRŐL: Dr. Adam Jirt, Déry Arnost, Geeej Ondrej, Janouskova Maric, Krajnák Michal, Paola Frantisek, Perenyi Vojtech, Pór Alexander, Poor Frantisek, Stric William, Tóth Jan. A ROMÁN NEPKÖZTARSASÁG RÉSZÉRŐL: Aleca Ioan, Bánévi Anton, Burgitta Josif, D. Costin Richard, Jecin Petru, Iosie Teodor, Juhász István, Hagymás György, Kudor Ferenc, Ruszko Josef, Timofi György, Tintiu Mihai, Vargancsik Gusztáv. A BOLGÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG RÉSZÉRŐL: Alexander Ioszifov, Gusztáv, Kovács. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG RÉSZÉRŐL: Rust Alfréd, dr. Basil Spiru, Dietrich Jákob, Effenberger Ferdinand, Friedel Rudolf, Jász Dezső, Keller Stefan, Krauss Georg, Sandner Franz, Schkopik Franz, Zárt Jean. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG RÉSZÉRŐL: Abelovszky József, dr. Agárdi Ferenc, Bajárd Ferencné, Bauer István, Bárd András, Bárd István dr. Benedikt Ottó, özv. Botlon Jánosné, özv. Bolyai Ernőné, Both Béla, Chlepkó Edéné, Cservenka Teréz, Cséby Lajos, Derkovits Jenő, Deszankó György, Dénes Leó, dr. Domokos József, Fekete Béla, Fogarasi Béla, ld. Frank Ferenc, Gazda Pál, Gál János, Gárdos Mária, dr. Gyetvai János, Hajdú János, Hamburger Jenőné, Háhner József, dr. Haász Árpád, dr. Hevesi Gyula, Hikádé Aladár, Hunya István, Jacsferth Ferenc, Jakab Rudolf, Jancsik Ferencné, Kelen Józsefné, Kolonits Ferenc, Kenesek Ferenc, Kummer Ferenc, Kun Béláné, Laki István, dr. László Jenőné, Lehel Artúr, Lehota István, Lengyel Gyuláné, Lengyel József, Lóránd Ferencné, Lőwinger Andorné, Madarász Emil, Madarász Emilné, Mózes Viktor, dr. Münnich Ferenc, Nádass Lajos, Nógrádi Sándor, Novoszád János, Paksi József, Palkovits János, Péter József, Poczany József, Pogány Józsefné, Polák Károly, Rabinovits Józsefné, Radó Sándor, Ragó Antal, dr. Rákos Ferenc, Révai József, Révész Géza, Rónai Sándor, özv. Rudas Lászlóné, Spiesz József, özv. Stromfeld Aurélné, Szabó Sándor, Szakasits Árpád, Szatmári Sándor, Szaton Rezsőné, Szamuely Tiborné, dr. Szántó Rezső, Szeri Lénárd, Székely Béláné, Szíjártó Lajos, Szilágyi Dezső, Tóth László, Uitz Béla, Varga Jenő, Vántus Károlyné, Vértes György, Zádor Pál, Zámpori István. Az ünnepség végén Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnökhelyettese Dobi Istvánnak nyújtotta át a Tanácsköztársasági Emlékérem kitüntetését. — Engedd meg — mondotta —, hogy szeretettel és mély tisztelettel átnyújtsam neked, mint 1919-es vörös katonának, a kitüntetést. Az Elnöki Tanács és a forradalmi munkás-paraszt kormány az Országház Vadásztermében fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. A tudományos ülésszak ötödik napja A Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszak ötödik napján, péntekést az első előadást Paulette Charbonnel egyetemi tanár, a Francia Kommunista Párt történeti bizottságának küldötte tartotta A francia munkásosztály és az 1919-es magyarországi forradalom címmel. Todorov Niko Nikov, a Bolgár Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa volt a következő előadó, aki" A Magyarországon élő bolgárok viszonya a Magyar Tanácsköztársasághoz címmel tartott előadást. ,Siklós András egyetemi adjunktus előadása Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság hisztográfiájához címmel hangzott el. A pénteki ülés befejezéseként Siegfried Höppner, a berlini Társadalomtudományi Akadémia docense tartott előadást. Előadásában — amelyet Walger Klaus olvasott fel — a Németországi Független Szociáldemokrata Párt forradalmi munkástagjainak a Magyar Tanácsköztársaság melletti állásfoglalásával foglalkozott. A Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából a Budapesti Orvostudományi Egyetem pénteken rendkívüli nyilvános ünnepi tanácsülést rendezett a Szentkirályi utcai Semmelweis-teremben. Dr. Gegesi Kiss Pál rektor megnyitó szavai után dr. Sándor Pál egyetemi tanár nagy érdeklődéssel kísért előadása hangzott el. Az előadás után dr. Somogyi Endre, a Budapesti Orvostudományi Egyetem pártbizottságának titkára átnyújtotta dr. Sándor Pál professzornak a Tanácsköztársasági Emlékérem kitüntetést. Péntek délben a Budapesti Orvostudományi Egyetemen ünnepélyesen megnyitották a Tanácsköztársaság 40. évfordulója tiszteletére rendezett kiállítást, amely a többi között bemutatja a Tanácsköztársaság egészségügyi programját. Délután a Semroehreis-teremben rendezték a Budapesti Orvostudományi Egyetem ünnepi tudományos ülését, amelyen kiváló orvostudósok előadásai hangzottak el Magyar Nemzet Dobi István fogadta az albán, a mongol, a vietnami párt- és kormányküldöttségeket Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken délelőtt az Országházban fogadta az Albán Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, valamint a Vietnami Demokratikus Köztársaság hazánkban tartózkodó párt- és kormányküldöttségeit. A fogadásokon jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának több tagja és dr. Sik Endre külügyminiszter. Párt- és kormányküldöttségek megkoszorúzták a Köztársaság téri pártház hős védőinek emléktábláját A hazánkban tartózkodó szovjet, kínai, bolgár, csehszlovák, koreai, lengyel, német, román párt- és kormányküldöttségek A. B. Arisztov, Csu Te marsall, Iván Mihajlov, Václav Kopeczky, Pak Kim Csur, Jan Szydorczyk, Heinrich Rau és Emil Bodnaras vezetésével pénteken felkeresték a Köztársaság téri pártházat, és koszorút helyeztek el az ellenforradalmárok által meggyilkolt hős védők emléktábláján. A koszorúzásnál jelen volt Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Marosán György államminiszter, Biszku Béla belügyminiszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, Aczél György, Szurdi István és Úszta Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai, Pesta László, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. A párt- és kormányküldöttségek pénteken megtekintették a magyar fővárost. A Gellért- hegyről és a Halászbástyáról gyönyörködtek Budapest szépségeiben, majd megtekintették a magyar munkásmozgalom hőseinek mauzóleumát, az Üllői úti, Nagy Lajos király úti és Fiastyúk utcai építkezéseket, a Milleniumi emlékművet, a Népstadiont és a város több más nevezetességét. A termelőszövetkezetek megszilárdításáról tanácskoztak a megyei tsz-osztályvezetők Pénteken a Földművelésügyi Minisztériumban a megyei tanácsok termelőszövetkezeti osztályvezetői az újonnan alakult termelőszövetkezetek gazdasági és szervezeti megszilárdításáról tanácskoztak. Márczis Antal, a minisztérium szövetkezetpolitikai főosztályvezető helyettese elmondta, hogy az új termelőszövetkezetekben legfontosabb tennivaló a brigádok, a munkacsapatok kialakítása, de nagyon fontos a vezetés megszilárdítása is. Felhívta a figyelmet arra, hogy a tanácsiszervek fokozott mértékben ügyeljenek a belépett kisiparosok megbecsülésére. Sehol sem szabad megengedni, hogy a kisiparosokat, szakmunkásokat egyéb feladatokkal bízzák meg. Gondoskodni kell azokról is, akik az érvényben levő rendeletek értelmében nyugdíjellátásban nem részesülhetnek. Meg kell adni részükre a háztáji földet. Az ilyen idős tagoknak a lehető legmagasabb földjáradékot szavazzák meg. S ha még ez sem biztosítaná ellátásukat, a szociális alap terhére elégítsék ki igényüket. Márczis Antal előadása után a megyei vezetők beszámoltak tapasztalataikról. Egy budapesti iskola nemes kezdeményezése A Hazafias Népfront budapesti békebizottsága tavaly októberben tanácskozásra hívta össze a magyar városok békeharcosainak küldötteit. A tanácskozás felhívással fordult Európa nagyvárosaihoz, amelyben a többi közt azt javasolta, hogy teremtsék meg az európai városok barátságának mozgalmát, rendezzenek kiállításokat, amelyek bemutatják egy-egy európai város életét, gazdag hagyományait, a békés alkotó munkát. E kiállítások járják be egész Európát, mutassák meg, hogy közös erőfeszítéssel mit kell megvédeni a háborútól. Lelkes visszhangra talált ez a felhívás a Madách Imre Gimnáziumban, ahol dr. Varga Béla pedagógus megbeszélte tanítványaival, hogy belekapcsolódnak a mozgalomba. Kerékpárra ültek és bejárták Budapest nevezetességeit, festői részeit, hogy fényképeket készítsenek róluk. Gyakran órákig üldögéltek, és lesték, mikor süt ki a nap, és sikerült is néhány tucat szép felvételt készíteniük. Megörökítették a Parlamentet, az Operát, a Tudományos Akadémiát, Vajdahunyad várát és a magyar fővárosnak még sok más büszkeségét. A képeket elküldték tíz vidéki város középiskolájába azzal a kéréssel, hogy ők is készítsenek hasonló felvételeket városukról és küldjék meg a Madách-gimnáziumnak. Mikor a csereanyag megérkezett, kiállítást rendeztek belőle az iskolában. Most kiszélesítik mozgalmukat, levelet írnak külföldi iskolákba és megindítják a fényképek cseréjét azokkal is. Sz. M. MÓRA FERENC ismeretlen forradalmi verse Csillagokig érő proletár... Tüskebokor szült, barna ég nevelt, Bölcsőd felett síró szél énekelt, Az élet koldusrongyba járatott, Vadrózsát árokszélbe’ hálatott, Anyád könnyűre sózta kenyered, Csavargón bánt a jegyző veled... Miénk voltál Te életedbe már, Te csillagokig érő proletár! Miénk volt szíved arany pohara, Amit az isten ötvözött maga. S az álmok lángkorával itatott — Ágról szakadót, szenvedőt, rabot, Miénk szerelmed, e rózsás vihar, Csalogánytorkú lágy trilláival, Gyerek-jókedved, fátylas mélabúd, Nevetve hordott tövis koszorúi. Miénk volt szilaj haragod, amely Szikráit az egekre hányta fel S a gúny, amely pokolra szállatott Nemes Pató Pált és kövér papot. Komor dacod, a zsarnokgyűlölő, Miénk villámod, a királyölő, S hagyatékodul miénk a dal, Amely világszabadságról rí vall! És a halálod...Ó, miénk az is, Minékünk az jut sorsunkul ma is: Zsoldos pribékek karddöfésivel Az országút porába hullni el, S meszes gödörbe dobva névtelen, Úgy válni porrá, sárrá, jeltelen, Hogy meg ne lelje hozzánk az utat, Ha lenne is tán, aki megsirat... S bárhogy kapkod feléd az úri cenk: Te a mienk vagy, egyedül mienk! Mienk, kik Dózsa népei vagyunk: Pecsét a szánkra, láncban a karunk, Trónunk izzó parázsba ültetik, Húsunk hóhérlegények csípdesik, A homlokunkon tüzes korona — De azért rabok nem leszünk soha! A "Csillagokig érő proletár" című versét Móra Ferenc a szegedi munkásság felkérésére írta 1919. július 29-én. Ez a vers is, mint Móra minden más írói megnyilvánulása, azt igazolja, hogy legtisztább és legigazibb emberi szándékával állt a forradalom mellé. Már 1919. október 30-án a főispánhoz benyújtott memorandumában követeli Szeged törvényhatóságának állásfoglalását, az általános választójog, Magyarország teljes függetlensége, a sajtószabadság ügyében. Követeli, hogy »a korrupt parlament, amelynek bűne az ország végromlásba vitele, azonnal eltávolíttassák.. »nagyszabású birtok- és szociálpolitikai reformok végrehajtását, mely a népet a földhöz juttatja s a háborúból hazatérők tömegének életét emberibbé teszi*, és nem utolsósorban — de azonnal — «a felhalmozott tőke igénybevételét az általános nyomor enyhítése végett*. Követeli a demokratikus magyar népállam létrehozását, a »hitbizományok eltörlését, az egyházi javak szekularizálását, az ország természeti erőforrásainak állami tulajdonbavételét*. . „ . A polgári demokrácia akkori kormányát úgy tekinti, mint amely »egyelőre csak a nép lírai vágyait, de nem valamely tudatos akaratát fejezi ki. »A köztársaság semmiképpen nem öncél, csak eszköz és szimbólum, és nem végezte be, csak megkezdte a forradalmat.* A Tanácsköztársaság bukása után, a megszálló csapatodra támaszkodó reakció megerősödésekor Mórából üldözött író lett. Rövidesen meg kellett válnia a Szegedi Naplótól, amelynek 1902 óta munkatársa és 1913 óta főszerkesztője volt. Életének legnehezebb és legkeservesebb napjai következtek el, de a munkásosztály és a szocializmus győzelmébe vetett hitét nem veszítette el. Ez a verse mindmáig kéziratban volt. Dr. Madácsy László, a Szegedi Tudományegyetem tanára Gazdag dokumenturagyűjtemény, Kis Béla cikkei ismertetik meg a Magyar Tanácsköztársasággal a szovjet embereket ► 1919 Magyarországon* címmel a moszkvai politikai könyvkiadó 270 oldalas könyvet jelentetett meg a Magyar Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulójára. A piros borítású kötet nem csupán a kor legjelentősebb politikai dokumentumainak válogatását adja, hanem a korabeli bel- és külföldi sajtóvisszhangokat is áttekinthetően és gonddal csoportosítja. A szerkesztők körültekintő gondosságát dicséri, hogy a kötet hat fejezetének sorrendje is a könnyű áttekinthetőséget, a kor legjellemzőbb társadalmi és gazdasági vonásainak megismerését segíti elő. Nem ragaszkodtak ugyanis a kronológiai rendezés nehézkes és a mai olvasó számára kevesebbet tükröző módszeréhez. Az első fejezet a mai magyar politikai élet vezetőinek értékelését adja a Tanácsköztársaság történelmi jelentőségéről, részleteket közöl Kádár Jánosnak, a KMP megalakulásának negyvenedik évfordulóján tartott ünnepi beszédéből, ezt követi Münnich Ferenc nyilatkozata, az MSZMP tézisei a párt negyvenedik évfordulójára, majd Nemes Dezsőnek a *Kommuniszt*-ban megjelent jubileumi cikke. A második fejezet "Lenin és a Magyar Tanácsköztársaság* rímet viseli, s Leninnek Kun Bélához intézett táviratait, üzeneteit, a magyar munkásokhoz küldött üdvözletét tartalmazza. Kiegészíti ezt a fejezetet Rudas Lászlónak "Találkozás Leninnel" című írása. A forradalmi korszak legfontosabb dokumentumainak közlését teszik teljessé Kun Béla, Szamuely Tibor, Landler Jenő, Korvin Ottó, Hamburger Jenő, Szántó Béla, Bokányi Dezső írásai, illetve beszédei. A magyar proletárdiktatúra külföldi visszhangját ismertető részben olyan érdekes dokumentumokkal találkozunk, mint Gorkij üdvözlete és Egon Erwin Kisch nyilatkozata. A forradalom vezetőiről és egyszerű katonáiról szóló visszaemlékezések szerzői között Illés Béla, Kelen Jolán, Hegedűs Géza, Madarász Emil, Ék Sándor nevét olvashatjuk. A kötet befejező része pedig az irodalom olyan mestereinek korabeli írásait tartalmazza, mint Zalka Máté, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula,Bródy Sándor, Nagy Lajos, Juhász Gyula. A kötet szerkesztői szemmel láthatóan gondot fordítottak arra, hogy érzékeltes-sék a Tanácsköztársaságnak a kulturális életre és a művészekre gyakorolt hatását is: nem választják külön a hivatalos dekrétumokat és leveleket a kor olyan politikai dokumentumaitól, mint például Várnai Zseninek és Komját Aladárnak a forradalom ihlette versei. Ezen a köteten kívül bizonyára nagy érdeklődéssel fogadják azt a hatvanoldalas kiadványt is, amely Kun Béla öt cikkét tartalmazza, és sokoldalúan elemzi a Magyar Tanácsköztársaság nemzetköz jelentőségét, eredményeit, hibáit és bukásának okait. Három tanulmány ezek közül a Tanácsköztársaság ötödik, tizedik, illetve tizenötödik évfordulójára íródott E két könyv mellett a szovjet kiadók még több, a 19-es magyar forradalommal foglalkozó művet jelentettek meg. Így M. Lebov monográfiáját, amely forrásmunkákra és gazdag levéltári anyagra támaszkodva mutatja be a forradalmi mozgalom fejlődését Magyarországon, ismerteti a magyar munkáskormány szociális és gazdasági intézkedéseit. Ugyancsak megjelent Moszkvában a "Magyar internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban* című könyv, és egy tanulmány a kommunista ifjúsági mozgalom születéséről és fejlődéséről hazánkban. Teljessé teszi a sort Ogyincevnek *A mai Magyarország* című kötete, amely a felszabadulástól napjainkig ad áttekintést az ország életéről, valamint Karikás Frigyes elbeszélésied*zete. ?.. . ..&) •Szombat, 1939. márcus 1I.•úti