Magyar Nemzet, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

á A Tanácsköztársaság veteránjainak kitüntetése az Országházban Az Országház kupolacsar­nokában tüntették ki pénte­ken délelőtt az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság mintegy 150 magyar, szovjet, lengyel, csehszlovák, román, bolgár és német veterán harcosát, kato­náját és vezetőjét. A kitünte­tések átadásánál jelen voltak Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács el­nöke, Kiss Károly és Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, az El­nöki Tanács és a Miniszter­­tanács tagjai, a Tanácsköz­társaság évfordulójának ün­nepségére hazánkba érkezett veteránküldöttségek tagjai. Dobi István a kitüntetések átadása előtt elmondott be­szédében hangsúlyozta: "­ A Magyar Tanácsköztár­saság kikiáltása szerves foly­tatása és betetőzése volt a magyar nép évszázados sza­badságharcainak, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért folytatott küzdel­meinek. Magában hordta nem­csak a feudalizmus kínzó ma­radványai megsemmisítésének, hanem a kapitalizmus meg­döntésének, a szocialista Ma­gyarország megteremtésének közvetlen lehetőségét is. A Magyar Tanácsköztársaság programja a nemzeti függet­lenség, a nemzeti felszabadu­lás és felemelkedés, az or­szág felvirágzásának, a szo­cializmus építésének program­ja volt, amelynek megvaló­sulása történelmi fordulatot jelentett volna a nemzet életé­ben. A harc, az áldozat azonban nem volt hiábavaló, — foly­­tatta Dobi István. — Ma né­pünk szabad hazában él, építi szebb, emberibb holnapját és eltökélt szándéka, hogy a szo­cializmust építő baráti népek nagy családjának tagjaként, velük szoros szövetségben küzd a társadalmi haladás, a béke és a szocializmus végső győ­zelméért. Az Elnöki Tanács elnöke ezután átnyújtotta a kitünte­téseket. Az Elnöki Tanács határozata A Népköztársaság Elnöki Taná­csa az 1919-es Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltásának 40. évfor­dulója­ alkalmából, a néphatalom megteremtéséért folytatott forra­dalmi harcban és a Tanácsköztár­saság fennállása során munkássá­gukkal szerzett érdemeik elisme­réséül a t­an­á és k­ö­zt­árs­as­ági emlékérem kitüntetést adományozta a követ­kezőknek: " A SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁGOK SZÖVETSÉGE RÉSZÉRŐL: Biró Mária, Cspp István, Derva­­rics Anton, Déri Imre, Fábián Zol­tán, Hajdú Benedek, Kovács Já­nos, Krammer Szófia, Lévi Gyula, Marsak Ábrám, Norber Oszkár, Obernyik István, Papp József, Po­­tacsek László, Schwartyin Mihail, Szarkanyics Mihail, Székely Géza, K­riszov Vladimír, Vogel Pável. A LENGYEL NÉPKÖZTARSASÁG RÉSZÉRŐL: Brodowicz Stefan, Doskocz And­­rej, Krajzer Cecylia, Krajzer Szmul, Lapinszki Josef, Sémit Ed­­m­ond. A CSEHSZLOVÁK NEPKÖZTARSASÁG RÉSZÉRŐL: Dr. Adam Jirt, Déry Arnost, Ge­­eej Ondrej, Janouskova Maric, Krajnák Michal, Paola Frantisek, Perenyi Vojtech, Pór Alexander, Poor Frantisek, Stric William, Tóth Jan. A ROMÁN NEPKÖZTARSASÁG RÉSZÉRŐL: Aleca Ioan, Bánévi Anton, Bur­gitta Josif, D. Costin Richard, Jecin Petru, Iosie Teodor, Juhász István, Hagymás György, Kudor Ferenc, Ruszko Josef, Timofi György, Tintiu Mihai, Vargancsik Gusztáv. A BOLGÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG RÉSZÉRŐL: Alexander Ioszifov, Gusztáv, Ko­vács. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG RÉSZÉRŐL: Rust Alfréd, dr. Basil Spiru, Dietrich Jákob, Effenberger Fer­­dinand, Friedel Rudolf, Jász De­zső, Keller Stefan, Krauss Georg, Sandner Franz, Schkopik Franz, Zárt Jean. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG RÉSZÉRŐL: Abelovszky József, dr. Agárdi Ferenc, Bajárd Ferencné, Bauer István, Bárd András, Bárd István dr. Benedikt Ottó, özv. Botlon Já­­nosné, özv. Bolyai Ernőné, Both Béla, Chlepkó Edéné, Cservenka Teréz, Cséby Lajos, Derkovits Je­nő, Deszankó György, Dénes Leó, dr. Domokos József, Fekete Béla, Fogarasi Béla, ld. Frank Ferenc, Gazda Pál, Gál János, Gárdos Má­ria, dr. Gyetvai János, Hajdú Já­nos, Hamburger Jenőné, Háhner József, dr. Haász Árpád, dr. He­vesi Gyula, Hikádé Aladár, Hunya István, Jacsferth Ferenc, Jakab Rudolf, Jancsik Ferencné, Kelen Józsefné, Kolonits Ferenc, Ken­esek Ferenc, Kummer Ferenc, Kun Béláné, Laki István, dr. László Jenőné, Lehel Artúr, Lehota Ist­ván, Lengyel Gyuláné, Lengyel Jó­zsef, Lóránd Ferencné, Lőwinger Andorné, Madarász Emil, Mada­rász Emilné, Mózes Viktor, dr. Münnich Ferenc, Nádass Lajos, Nógrádi Sándor, Novoszád János, Paksi József, Palkovits János, Pé­ter József, Poczany József, Po­gány Józsefné, Po­lák Károly, Rabinovits Józsefné, Radó Sándor, Ragó Antal, dr. Rákos Ferenc, Ré­vai József, Révész Géza, Rónai Sándor, özv. Rudas Lászlóné, Spiesz József, özv. Stromfeld Aurélné, Szabó Sándor, Szakasits Árpád, Szatmári Sándor, Szaton Rezsőné, Szamuely Tiborné, dr. Szántó Rezső, Szeri Lénárd, Szé­kely Béláné, Szíjártó Lajos, Szilá­gyi Dezső, Tóth László, Uitz Béla, Varga Jenő, Vántus Károlyné, Vér­tes György, Zádor Pál, Zámpori István. Az ünnepség végén Kiss Ká­roly, az Elnöki Tanács elnök­­helyettese Dobi Istvánnak nyújtotta át a Tanácsköztársa­sági Emlékérem kitüntetését. — Engedd meg — mondotta —, hogy szeretettel és mély tisztelettel átnyújtsam neked, mint 1919-es vörös katonának, a kitüntetést. Az Elnöki Tanács és a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány az Országház Vadász­­termében fogadást adott a ki­tüntetettek tiszteletére. A tudományos ülésszak ötödik napja A Magyar Tanácsköztársa­ság 40. évfordulója alkalmá­ból rendezett tudományos ülésszak ötödik napján, pén­tekést az első előadást Paulette Charb­onnel egyetemi tanár, a Francia Kommunista Párt történeti bizottságának kül­dötte tartotta A francia mun­kásosztály és az 1919-es ma­gyarországi forradalom cím­mel. Todorov Niko Nikov, a Bolgár Tudományos Akadé­mia Történettudományi Inté­zetének tudományos munka­társa volt a következő előadó, aki" A Magyarországon élő bolgárok viszonya a Magyar Tanácsköztársasághoz címmel tartott előadást. ,Siklós András egyetemi ad­junktus előadása Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság hisztográfiájához címmel hangzott el. A pénteki ülés befejezéseként Siegfried Höpp­­ner, a berlini Társadalomtu­dományi Akadémia docense tartott előadást. Előadásában — amelyet Walger Klaus olva­sott fel — a Németországi Független Szociáldemokrata Párt forradalmi munkástag­­jainak a Magyar Tanácsköz­társaság melletti állásfoglalá­sával foglalkozott. A Tanácsköztársaság kikiál­tásának 40. évfordulója alkal­mából a Budapesti Orvostudo­mányi Egyetem pénteken rendkívüli nyilvános ünnepi tanácsülést rendezett a Szent­­királyi utcai Semmelweis-te­­remben. Dr. Gegesi Kiss Pál rektor megnyitó szavai után dr. Sán­dor Pál egyetemi tanár nagy érdeklődéssel kísért előadása hangzott el. Az előadás után dr. Somogyi Endre, a Budapesti Orvostu­dományi Egyetem pártbizott­ságának titkára átnyújtotta dr. Sándor Pál professzornak a Tanácsköztársasági Emlék­érem kitüntetést. Péntek délben a Budapesti Orvostudományi Egyetemen ünnepélyesen megnyitották a Tanácsköztársaság 40. évfor­dulója tiszteletére rendezett kiállítást, amely a többi között bemutatja a Tanácsköztársa­ság egészségügyi programját. Délután a Semroehreis-terem­­ben rendezték a Budapesti Or­vostudományi Egyetem ünne­pi tudományos ülését, ame­lyen kiváló orvostudósok elő­adásai hangzottak el Magyar Nemzet Dobi István fogadta az albán, a mongol, a vietnami párt- és kormányküldöttségeket Dobi István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke pénteken délelőtt az Országházban fogadta az Al­bán Népköztársaság, a Mon­gol Népköztársaság, valamint a Vietnami Demokratikus Köztársaság hazánkban tar­tózkodó párt- és kormány­küldöttségeit. A fogadásokon jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, dr. Mün­nich Ferenc, a Miniszterta­nács elnöke, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának több tagja és dr. Sik Endre külügymi­niszter. Párt- és kormányküldöttségek megkoszorúzták a Köztársaság téri pártház hős védőinek emléktábláját A hazánkban tartózkodó szovjet, kínai, bolgár, cseh­szlovák, koreai, lengyel, né­met, román párt- és kormány­­küldöttségek A. B. Arisztov, Csu Te marsall, Iván Mihaj­­lov, Václav Kopeczky, Pak Kim Csur, Jan Szydorczyk, Heinrich Rau és Emil Bodna­­ras vezetésével pénteken fel­keresték a Köztársaság téri pártházat, és koszorút helyez­tek el az ellenforradalmárok által meggyilkolt hős védők emléktábláján. A koszorúzás­nál jelen volt Apró Antal, a Minisztertanács első elnök­­helyettese, Marosán György államminiszter, Biszku Béla belügyminiszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának póttag­ja, Aczél György, Szurdi Ist­ván és Úszta Gyula, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagjai, Pesta László, a fő­városi tanács végrehajtó bi­zottságának elnökhelyettese. A párt- és kormányküldött­ségek pénteken megtekintették a magyar fővárost. A Gellért-­ hegyről és a Halászbástyáról gyönyörködtek Budapest szép­ségeiben, majd megtekintették a magyar munkásmozgalom hőseinek mauzóleumát, az Üllői úti, Nagy Lajos király úti és Fiastyúk utcai építke­zéseket, a Milleniumi emlék­művet, a Népstadiont és a vá­ros több más nevezetességét. A termelőszövetkezetek megszilárdításáról tanácskoztak a megyei tsz-osztályvezetők Pénteken a Földművelés­­ügyi Minisztériumban a me­gyei tanácsok termelőszövet­kezeti osztályvezetői az újon­nan alakult termelőszövetke­zetek gazdasági és szervezeti megszilárdításáról tanácskoz­tak. Márczis Antal, a minisz­térium szövetkezetpolitikai főosztályvezető helyettese el­mondta, hogy az új termelő­­szövetkezetekben legfontosabb tennivaló a brigádok, a mun­kacsapatok kialakítása, de na­gyon fontos a vezetés megszi­lárdítása is. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a tanácsi­­szervek fokozott mértékben ügyeljenek a belépett kisipa­rosok megbecsülésére. Sehol sem szabad megengedni, hogy a kisiparosokat, szakmunkáso­kat egyéb feladatokkal bízzák meg. Gondoskodni kell azok­ról is, akik az érvényben levő rendeletek értelmében nyug­díjellátásban nem részesül­hetnek. Meg kell adni részük­re a háztáji földet. Az ilyen idős tagoknak a lehető leg­magasabb földjáradékot sza­vazzák meg. S ha még ez sem biztosítaná ellátásukat, a szo­ciális alap terhére elégítsék ki igényüket. Márczis Antal elő­adása után a megyei vezetők beszámoltak tapasztalataik­ról. Egy budapesti iskola nemes kezdeményezése A Hazafias Népfront buda­pesti békebizottsága tavaly ok­tóberben tanácskozásra hívta össze a magyar városok béke­harcosainak küldötteit. A ta­nácskozás felhívással fordult Európa nagyvárosaihoz, amely­ben a többi közt azt javasolta, hogy teremtsék meg az euró­pai városok barátságának mozgalmát, rendezzenek kiál­lításokat, amelyek bemutatják egy-egy európai város életét, gazdag hagyományait, a békés alkotó munkát. E kiállítások járják be egész Európát, mu­tassák meg, hogy közös erőfe­szítéssel mit kell megvédeni a háborútól. Lelkes visszhangra talált ez a felhívás a Madách Imre Gimnáziumban, ahol dr. Varga Béla pedagógus megbeszélte tanítványaival, hogy belekap­csolódnak a mozgalomba. Kerékpárra ültek és bejár­ták Budapest nevezetességeit, festői­ részeit, hogy fényképe­ket készítsenek róluk. Gyakran órákig üldögéltek, és lesték, mikor süt ki a nap, és sike­rült is néhány tucat szép fel­vételt készíteniük. Megörökí­tették a Parlamentet, az Ope­rát, a Tudományos Akadé­miát, Vajdahunyad várát és a magyar fővárosnak még sok más büszkeségét. A képeket elküldték tíz vi­déki város középiskolájába az­zal a kéréssel, hogy ők is ké­szítsenek hasonló felvételeket városukról és küldjék meg a Madách-gimnáziumnak. Mi­kor a csereanyag megérkezett, kiállítást rendeztek belőle az iskolában. Most kiszélesítik mozgalmu­kat, levelet írnak külföldi is­kolákba és megindítják a fény­képek cseréjét azokkal is. Sz. M. MÓRA FERENC ismeretlen forradalmi verse Csillagokig érő proletár... Tüskebokor szült, barna ég nevelt, Bölcsőd felett síró szél énekelt, Az élet koldusrongyba járatott, Vadrózsát árokszélbe’ hálatott, Anyád könnyűre sózta kenyered, Csavargón bánt a jegyző veled... Miénk voltál Te életedbe már, Te csillagokig érő proletár! Miénk volt szíved arany pohara, Amit az isten ötvözött maga. S az álmok lángkorával itatott — Ágról szakadót, szenvedőt, rabot, Miénk szerelmed, e rózsás vihar, Csalogánytorkú lágy trilláival, Gyerek-jókedved, fátylas mélabúd, Nevetve hordott tövis koszorúi. Miénk volt szilaj haragod, amely Szikráit az egekre hányta fel S a gúny, amely pokolra szállatott Nemes Pató Pált és kövér papot. Komor dacod, a zsarnokgyűlölő, Miénk villámod, a királyölő, S hagyatékodul miénk a dal, Amely világszabadságról rí vall! És a halálod...Ó, miénk az is, Minékünk az jut sorsunkul ma is: Zsoldos pribékek karddöfésivel Az országút porába hullni el, S meszes gödörbe dobva névtelen, Úgy válni porrá, sárrá, jeltelen, Hogy meg ne lelje hozzánk az utat, Ha lenne is tán, aki megsirat... S bárhogy kapkod feléd az úri cenk: Te a mienk vagy, egyedül mienk! Mienk, kik Dózsa népei vagyunk: Pecsét a szánkra, láncban a karunk, Trónunk izzó parázsba ültetik, Húsunk hóhérlegények csípdesik, A homlokunkon tüzes korona — De azért rabok nem leszünk soha! A "Csillagokig érő proletár" című versét Móra Ferenc a szegedi munkásság felkérésére írta 1919. július 29-én. Ez a vers is, mint Móra min­den más írói megnyilvánulá­sa, azt igazolja, hogy legtisz­tább és legigazibb emberi szándékával állt a forradalom mellé. Már 1919. október 30-án a főispánhoz benyújtott memo­randumában követeli Szeged törvényhatóságának állásfogla­lását, az általános választójog, Magyarország teljes független­sége, a sajtószabadság ügyé­ben. Követeli, hogy »a korrupt parlament, amelynek bűne az ország végromlásba vitele, azonnal eltávolíttassák.. »nagyszabású birtok- és szo­ciálpolitikai reformok végre­hajtását, mely a népet a föld­höz juttatja s a háborúból ha­zatérők tömegének életét em­beribbé teszi*, és nem utolsó­sorban — de azonnal — «a fel­halmozott tőke igénybevételét az általános nyomor enyhítése végett*. Követeli a demokratikus magyar népállam létrehozását, a »hitbizományok eltörlését, az egyházi javak szekularizálását, az ország természeti erőforrá­sainak állami tulajdonbavéte­lét*. . „ . A polgári demokrácia akko­ri kormányát úgy tekinti, mint amely »egyelőre csak a nép lí­rai vágyait, de nem valamely tudatos akaratát fejezi ki­. »A köztársaság semmiképpen nem öncél, csak eszköz és szimbó­lum, és nem végezte be, csak megkezdte a forradalmat.­* A Tanácsköztársaság buká­sa után, a megszálló csapatod­ra támaszkodó reakció meg­erősödésekor Mórából üldö­zött író lett. Rövidesen meg kellett válnia a Szegedi Nap­lótól, amelynek 1902 óta mun­katársa és 1913 óta főszerkesz­tője volt. Életének legnehe­zebb és legkeservesebb nap­jai következtek el, de a mun­kásosztály és a szocializmus győzelmébe vetett hitét nem veszítette el. Ez a verse mindmáig kéz­iratban volt. Dr. Madácsy László,­­ a Szegedi Tudományegye­tem tanára Gazdag dokum­enturagyűjtemény, Kis Béla cikkei ismertetik meg a Magyar Tanácsköztársasággal a szovjet embereket ►­ 1919 Magyarországon* cím­mel a moszkvai politikai könyvkiadó 270 oldalas köny­vet jelentetett meg a Magyar Tanácsköztársaság negyvene­dik évfordulójára. A piros bo­rítású kötet nem csupán a kor legjelentősebb politikai doku­mentumainak válogatását ad­ja, hanem a korabeli bel- és külföldi sajtóvisszhangokat is áttekinthetően és gonddal csoportosítja. A szerkesztők körültekintő gondosságát dicséri, hogy a kötet hat fejezetének sor­rendje is a könnyű áttekint­hetőséget, a kor legjellemzőbb társadalmi és gazdasági voná­sainak megismerését segíti elő. Nem ragaszkodtak ugyan­is a kronológiai rendezés ne­hézkes és a mai olvasó számá­ra kevesebbet tükröző mód­szeréhez. Az első fejezet a mai magyar politikai élet ve­zetőinek értékelését adja a Tanácsköztársaság történelmi jelentőségéről, részleteket kö­zöl Kádár Jánosnak, a KMP megalakulásának negyvene­dik évfordulóján tartott ün­nepi beszédéből, ezt követi Münnich Ferenc nyilatkozata, az MSZMP tézisei a párt negy­venedik évfordulójára, majd Nemes Dezsőnek a *Kommu­­niszt*-ban megjelent jubi­leumi cikke. A második fejezet "Lenin és a Magyar Tanácsköztársa­ság* rímet viseli, s Leninnek Kun Bélához intézett távira­tait, üzeneteit, a magyar mun­kásokhoz küldött üdvözletét tartalmazza. Kiegészíti ezt a fejezetet Rudas Lászlónak "Találkozás Leninnel" című írása. A forradalmi korszak leg­fontosabb dokumentumainak közlését teszik teljessé Kun Béla, Szamuely Tibor, Land­ler Jenő, Korvin Ottó, Ham­burger Jenő, Szántó Béla, Bo­kányi Dezső írásai, illetve be­szédei. A magyar proletárdiktatúra külföldi visszhangját ismer­tető részben olyan érdekes do­kumentumokkal találkozunk, mint Gorkij üdvözlete és Egon Erwin Kisch nyilatkozata. A forradalom vezetőiről és egy­szerű katonáiról szóló vissza­emlékezések szerzői között Il­lés Béla, Kelen Jolán, Hege­dűs Géza, Madarász Emil, Ék Sándor nevét olvashatjuk. A kötet befejező része pedig az irodalom olyan mestereinek korabeli írásait tartalmazza, mint Zalka Máté, Móricz Zsig­­mond, Krúdy Gyula,­­Bródy Sándor, Nagy Lajos, Juhász Gyula. A kötet szerkesztői szemmel láthatóan gondot for­dítottak arra, hogy érzékeltes-­­­sék a Tanácsköztársaságnak a kulturális életre és a művé­szekre gyakorolt hatását is: nem választják külön a hiva­talos dekrétumokat és levele­ket a kor olyan politikai do­kumentumaitól, mint például Várnai Zseninek és Komját Aladárnak a forradalom ih­lette versei. Ezen a köteten kívül bizo­nyára nagy érdeklődéssel fo­gadják azt a hatvanoldalas kiadványt is, amely Kun Béla öt cikkét tartalmazza, és sok­oldalúan elemzi a Magyar Ta­nácsköztársaság nemzetköz jelentőségét, eredményeit, hi­báit és bukásának okait. Há­rom tanulmány ezek közül a Tanácsköztársaság ötödik, ti­zedik, illetve tizenötödik év­fordulójára íródott E két könyv mellett a szov­jet kiadók még több, a 19-es magyar forradalommal foglal­kozó művet jelentettek meg. Így M. Lebov monográfiáját, amely forrásmunkákra és gazdag levéltári anyagra tá­maszkodva mutatja be a for­radalmi mozgalom fejlődését Magyarországon, ismerteti a magyar munkáskormány szo­ciális és gazdasági intézkedé­seit. Ugyancsak megjelent Moszkvában a "Magyar inter­nacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban* cí­mű könyv, és egy tanulmány a kommunista ifjúsági mozga­lom születéséről és fejlő­déséről hazánkban. Teljessé teszi a sort Ogyincevnek *A mai Magyarország* című kötete, amely a felszabadulás­tól napjainkig ad áttekintést az ország életéről, valamint Karikás Frigyes elbeszélésied*­zete. ?.. .­­ ..&­) •Szombat, 1939. márc­­us 1I.•úti

Next