Magyar Nemzet, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-30 / 100. szám
a Befejeződött a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület ülésszaka Pekingből jelenti az Új Kína. Szerdán közölték, hogy a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület országos bizottságának elnökévé kedden Csou En-lajt választották meg. Ugyancsak megválasztották az országos bizottság tizennégy alelnökét. A Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület országos bizottsága politikai határozatot fogadott el. A határozat hangoztatja, hogy a »tibeti kérdés Kína belügye — nem szabad tűrni a külföldi beavatkozást«. A határozat elítéli a volt tibeti helyi kormány és a tibeti reakciós klikk árulását és fegyveres lázadását. A határozat felszólítja az egész népet, a demokratikus osztályokat, a politikai pártokat, a népi szervezeteket és minden hazafit, hogy a Kínai Kommunista Párt és Mao Cetung elnök köré tömörülve valósítsák meg az országos népi gyűlés döntéseit, teljesítsék túl az 1959. évi népgazdasági tervet és teremtsék meg Kínában a virágzó szocialista társadalmat. A határozat elfogadása után Csou Eti la, a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület elnöke elismeréssel nyilatkozott az ülésszak munkájáról. Csou En-laj Zárószavai után befejeződött a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület ülésszaka. A tibeti lázadók titkos üzeneteit találták meg a kungtehlini kolostorban Utászából jelenti az Új Kína: Tibetben a kungtehlini kolostorban a lázadók két titkos üzenetének eredeti fogalmazványát találták meg. Az üzeneteket a tibeti reakciósok Sagoba Ba-nak, a lázadók irányítójának küldték Kalimpongba. Hruscsov fogadta Montgomeryt Moszkvából jelenti a TASZSZ Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szerda reggel a Kremlben fogadta Montgomery tábornagyot. Montgomery élesen bírálta az amerikai vezetőket New Yorkból jelenti a Reuter. Montgomery tábornagy a Columbia Broadcasting Systemnek adott televíziós interjújában kérdésekre válaszolva élesen bírálta az amerikai vezetőket. Montgomery hangoztatta, hogy az Egyesült Államok vezetőinem túlságosan egészséges emberek. Ezzel kapcsolatban Eisenhower elnököt — aki alatt egykor mint katona szolgált —, valamint Dulles volt külügyminisztert és annak utódját, Hertert nevezte meg.A második világháború után — mondotta a tábornagy — a vezetés természetszerűleg az Egyesült Államok kezébe ment át. Véleményem szerint a történelem feljegyzi majd, hogy az Egyesült Államok vezetése nagyonváltakozó lüktetésűvolt, s nem olyan jó, mint lehetett volna. A csúcsértekezletről az angol tábornagy kijelentette, nem ért egyet Eisenhower elnöknek azzal a szándékával, hogy csak akkor vesz részt a kormányfői találkozón, ha bizonyos eredmény biztosítottnak látszik. Terror Argentínában Betiltották az Argentin Kommunista Párt tevékenységét Buenos Airesből jelenti a TASZSZ. Az argentin kormány hétfőn Frendizí köztársasági elnök aláírásával rendeletet adott ki, amely "betiltja a kommunista tevékenységed a köztársaság területét"". A rendelet szerint Argentína területén tilos a kommunista pártnak, valamint minden olyan csoportnak, szervezetnek és egyesületnek a tevékenysége, amely közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban áll, vagy együttműködik a kommunista párttal. Monnerville lett a francia felsőház elnöke Párizsból jelenti az MTI. A francia szenátus keddi alakuló ülésén immár tizenhetedszer Monnerville radikális szenátort választották meg a francia parlament új felsőházának elnökévé. Az új alkotmány szerint Monnerville a francia állam második személyisége. Ő helyettesíti a köztársaság elnökét és elvben átmenetileg reá száll a köztársasági elnöki hatalom, ha a köztársasági elnöki szék megürül. A szenátus kommunista tagjai a kommunista szenátorcsoport elnökévé Jacques Duclos-t, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának titkárát választották meg. Választási harc Ausztriában (Bécsi levél) Az Ausztriában folyó választási harc zavaros színjáték látszatát kelti a felületes szemlélőben: ígéretek és vádak röpködnek, trükkök, manőverek és színleges harcok folynak, propaganda-anyagok áradata özönlik. Politikusok, akik évek hosszú során át együtt dolgoztak, befeketítik egymást, és mégis, már megérhettük, hogy ilyen támadások után újra barátságban összeülnek. Helyesen tájékozódni nem könnyű a felületes szemlélőnek, de még a választónak sem. A két kormánypárt azzal vádolja egymást, hogy mindig a másik törekszik egyeduralomra. "Védekezz a vörös diktatúra ellen**, ez az Osztrák Néppárt fő jelszava az Osztrák Szocialista Párt ellen. Az Osztrák Szocialista Párt viszont könyörög a választóknak, hogy több szavazatot adjanak le rá, nehogy az Osztrák Néppárt kiszorítsa a koalícióból. Egyébként mindkét fél többször nyilatkozott arról, hogy a koalíciót tovább folytatják. Az Osztrák Néppárt értésre adta, hogy emellett ••nagyobb játékteret** óhajt, ami azt jelenti, hogy nagyobb befolyást követel, és célzott arra a lehetőségre is, hogy a magát szemérmetlenül Szabadság Pártnak nevező neonáci pártot is bevonják a kormányba. •Hogy mit hoz a koalíció folytatása Ausztriának, azt mindkét kormánypárt óvakodik a választási harcban kimondani. A Kommunista Párt egyik nyilatkozata erről a következőket állapítja meg:*A nép súlyos megterhelését, áremeléseket, a bérlemények díjának emelését, tömeges elbocsátásokat, a szociális juttatások korlátozását vették tervbe. A kőolaj legnagyobb részben a külföldi tőke kezébe megy át. A kormánypártok nem merik mindezt a választások előtt keresztülvinni. A választási harc során — amelyben egyik párt a másikat vádolja — meg akarják téveszteni a népet közös bűneikkel és közös terveikkel kapcsolatban. Az Osztrák Néppárt és az Osztrák Szocialista Párt vitáiban nincsen erről szó. Sem azokról a beismerésekről, amelyeket az Osztrák Néppárt politikusai hónapokkal a választások előtt a demokrácia sírásóira, Leipelre és Dollfussra, valamint Habsburg Ottó viszszatérésére vonatkozólag tettek. Most a Választási programokban lakásügyi és bérleményi díj problémák, a valuta és az életszínvonal nehézségei kerülnek szóba, olyan kérdések, amelyek állandóan napirenden voltak, de a koalíció nem oldotta meg őket. Mivel ezek a hiányosságok, s az egész gazdasági és politikai helyzet az osztrák nép elkedvetlenedéséhez vezetett a két kormánypárt, mint "ellenzék** lép fel a választási harcban. A Szabadság Párt pedig, amelynek a kormányzatban való részvétele legalábbis az Osztrák Néppárt mérlegelésétől függ, megkísérli "rendet teremtő" erőként fellépni (kit nem emlékeztet ez Hitlernek a harmincas években elhangzott jelszavaira?). Említésre méltó emellett, hogy a Szabadság Párt, amely a parlamentben is gyakran közvetlenül síkra szállt a nyugatnémet konszernek érdekében, a választási harcban eltitkolja a bonni revansistákkal való kapcsolatát. Az Osztrák Kommunista Párt, amely a baloldali szocialistákkal közös listán indul, választási felhívásában a dolgozó nép érdekeit képviseli. Követelései élén ez áll: A munkaalkalom biztosítása olyan gazdaságpolitikával, amely a nép szükségleteiből, nem pedig a milliomosok profitéhségéből indul ki; az árakat, díjszabásokat és a bérlemények díját ne emeljék; a kőolaj és a volt német javak biztosítása Ausztria részére; a nyugdíjkorhatár leszállítása férfiaknál 60, nőknél 55 évre. Hogy mennyire egyeznek ezek a követelések a dolgozók kívánságaival, azt mutatja például a kőolajmunkások tüntetése a tömeges elbocsátások és a kőolajforrásoknak az USA monopóliumok részére történő kiszolgáltatása ellen, valamint a szakszervezeti egység egyes jelentős eredményei az üzemi bizottságok megválasztásánál. A választási harcban való tájékozódás lehetőségeihez tartozik természetesen a választási propagandaanyag nagytömegű terjesztése. Itt hatalmas pénzösszegek állnak szemben a munkások áldozatkészségével. Szemben áll itt a kormánypártok részére az állami rádióban biztosított sokórás adásidő a kommunistáknak engedélyezett ötször öt perccel. És itt lép a küzdőtérre az úgynevezett ••független sajtó**, amely a legrosszabb indulatú uszítástól sem riad vissza. Így például hogy hűhóval tálalták egy állítólagos olasz kapitány ••leleplezéseit** a csehszlovák "Schweigelager**-ről. Néhány nappal később hivatalosan megállapították, hogy egy büntetett előéletű, notórius, nemzetközi szélhámos tolvajról van szó, aki mindezt kiagyalta. Ezt a leleplezést természetesen nem hozták a ••független** újságok az első oldalon. Egyes kommentátorok arról elmélkednek, hogy a szocialista munkások közül sokan, jóllehet elégedetlenek a párt vezetőségének irányvonalával és félnek a reakció előrenyomulásától, a Végletekig hajtó propaganda hatása alatt mégis az Osztrák Szocialista Párt jelöltjeire szavaznak, ahelyett, hogy a munkásmozgalom baloldalához csatlakoznának. A klérus is beavatkozott a választási küzdelembe. Nemrégiben közzétették a ••pápai tilalmat**, amely szerint a kommunisták által támogatott jelöltekre szavazni nem szabad. Mindez persze megnehezíti, hogy összhangba hozzák Ausztriában a Valódi hangulatot, az osztrák nép kívánságait és érdekeit a lehetséges választási eredményekkel. Mint mondták, nem könnyű a választási harcban helyesen tájékozódni, sem a felületes szemlélőnek, sem a választóknak. A koalíciós pártoknak egyébként ez is a céljuk. Ottó M. Horn Magyar Nemzet Kézfildítő munkatárnak jelenti : A lengyel sajtó a varsói értekezlet eredményeiről Valamennyi szerdai lengyel lap első oldalon közli a varsói tagállamok és a Kínai Népköztársaság külügyminisztereinek értekezletéről kiadott közös közleményt és a fogadáson elhangzott pohárköszöntőket. A Zolniez Wolnosci már magát a közleményt is kommentálja és a többi között így öszszegezi a közleményből levonható fontos következtetéseket:Először: a varsói szerződés tagállamai és a Kínai Népköztársaság a genfi tanácskozás küszöbén egységes álláspontot foglalnak el atekintetben, hogy milyen kérdések szerepeljenek Genf napirendjén és a várható csúcstalálkozón. Egységes az álláspontjuk valamennyi probléma megítélésében is. Másodszor: a varsói értekezlet eredményeként a Szovjetunió a genfi tanácskozáson a szocialista országok — beleértve a Kínai Népköztársaságot is — közös álláspontját képviseli. Harmadszor: a szocialista államok úgy vélik, hogy a genfi tanácskozás és a csúcstalálkozó témája nem lehet más, mint a Németországgal kötendő békeszerződés és a berlini kérdés. A szovjet kormány ismeretes javaslatai alapján lehetséges ezeknek a problémáknak a megoldása. Olyan kérdések megtárgyalása viszont, mint Németország egyesítése — amelyet különben kizárólag a németek oldhatnak meg, külső beavatkozás nélkül —, továbbá az európai biztonság bonyolult problémája, csak akadályoznák a megegyezés lehetőségét.* Lengyel újságírókörökben emellett felhívják a figyelmet az értekezlet határozott álláspontjára, Lengyelország és Csehszlovákia részvételét illetően a genfi tanácskozáson. A közlemény erre vonatkozó megállapításai — hangoztatják — különös nagy helyesléssel találkoznak a lengyel közvélemény részéről és a nyugati hatalmaknak nehéz dolguk lesz, ha ezt nem akarják figyelembe venni. Rámutatnak arra is, hogy a varsói értekezlet konstruktív és határozott álláspontja erősíti azoknak a nyugati köröknek a pozícióit, amelyek tényleg a hidegháború és az erőpolitika felszámolására törekszenek s megtisztítja a nemzetközi kapcsolatok légkörét egy olyan fontos kelet— nyugati tanácskozás előestéjén, amelyhez nagy reményeket fűznek az emberek az egész világon. Érdemes még megemlíteni a Zycie Warszawy cikkét a négy nyugati külügyminiszter párizsi megbeszéléséről.Herternek sikerül-e összetákolnia?** — ezt a címet viseli a kommentárt, amely többek között megállapítja, hogy Adenauer és Brentano nem vették figyelembe Macmillan rugalmasságra hajló koncepcióját, Bonnt támogatja Párizs és mindez nemhogy csökkentette, hanem ellenkezőleg, fokozta a meglevő nézeteltéréseket az atlanti szövetségesek között.Ebben a helyzetben — írja a lap — a nyugati sajtó azt reméli, hogy Herter új amerikai külügyminiszter Dulles tradícióját folytatja és el tudja majd simítani a nézeteltéréseket. Kiderül majd, hogy sikerült-e ...« Ami Varsó diplomáciai életét illeti, az a külügyminiszterek hazautazása után is rendkívül élénk. Szerda délután megérkezett a lengyel fővárosba Sutaitno indonéz elnök. A varsói lapok az érkezés napján nagy teret szenteltek az államfő személyének és a lengyel—indonéz kapcsolatok alakulásának. Kiemelik, hogy az indonéz kormány az elsők között támogatta a Szovjetuniónak az atom- és hidrogénfegyverek betiltására tett javaslatát. Somogyi Nóra Hruscsov köszönete a születésnapi jókívánságokért Moszkvából jelenti a TASZSZ. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a Pravdában közzétett levelében a legmelegebben megköszöni minden szervezetnek és magánszemélynek a 65. születésnapja alkalmából hozzá intézett üdvözleteket. Egész lelkemből köszönöm a szovjet elvtársaknak és külföldi barátainknak — írja Hruscsov —, hogy kifejezték: helyeslik a párt Központi Bizottsága és a szovjet kormány tevékenységét, amely a kommunizmusnak országunkban való mielőbbi felépítésére, a béke és a nemzetközi biztonság megerősítésére irányul, köszönöm a személyemhez intézett jókívánságokat. Kedves Elvtársak, meg lehetnek győződve arról — írja levelében befejezésül Hruscsov — hogy erőmet nem kímélem szeretett kommunista pártunk, a szovjet nép, a világbéke megerősítése szolgálatában. .Csütörtök, 1950. tenter. Antik a hite mögött van CUKOR ÉS SZABADSÁG A kubai forradalom győzelme, mint azt az azóta eltelt időben a kubai nép barátai és ellenségei egyaránt leszögezték, teljesen új helyzetet teremtett nem csupán az Egyesült Államok és Kuba viszonyában, hanem hatással volt egész Latin-Amerikára. A korábbi katonai puccsok nyomán történő hatalomátvételtől eltérően ugyanis Kubában valóságos népmozgalom alapján jött létre a fegyveres felkelés, mely elsöpörte az amerikai imperialistákat kiszolgáló Batista-féle diktatúrát. Ebben a harcban részt vettek a parasztok és a cukornád-ültetvények idénymunkásai csakúgy, mint a városi szervezett munkásság. Következésképpen a forradalom népi és demokratikus jellege szükségszerűen megmutatkozott egyrészt a reakciós diktatúra maradványai elleni harcban, másrészt pedig az ország belső problémáinak olyan jellegű megoldására való törekvésben, mely nagy vonásokban megfelel a kubai nép érdekeinek. Bias Roca, a Kubai Népi Szocialista Párt főtitkára nemrégiben rámutatott a Kubában bekövetkezett változások lényegére. A kubai forradalom, népi forradalom — mondotta Roca —, amely a nagybirtok ellen irányul és célja, hogy a parasztoknak juttassa a földet. A kubai forradalom a gazdasági függetlenség és az iparosítás forradalma, minthogy e két tényező biztosítja és megerősíti az ország függetlenségét és szuverenitását. Fidel Castro, Kuba miniszterelnöke az elmúlt héten nem hivatalos vendégként az Egyesült Államokba utazott. Utazása újból felvetette az Egyesült Államok és Kuba gazdasági és politikai viszonyának számos problémáját. Az amerikai lapszerkesztők társaságának gyűlésén Castro elmondotta, hogy ez a viszony a legutóbbi időkig csáf az Egyesült Államok érdekeit szolgálta. Az USÁ-val folytatott kereskedelem a kubai népnek tíz év alatt másfélmilliárd dollár veszteséget okozott. A két ország politikai kapcsolatát illetően a kubai miniszterelnök arra is rámutatott, hogy az amerikai kongresszus hogyan módosította a Kuba "szuverenitását és függetlenségét** meghirdető "egyesített határozatot**. Ez a módosítás feljogosította az Egyesült Államok kormányát, hogy a Kubában élő amerikai állampolgárok és az "amerikai tulajdon** biztosításának ürügyével nyíltan beavatkozzék Kuba belügyeibe. Amerikai tartózkodása alatt Fidel Castro találkozott az ország vezetőivel, szenátorokkal és képviselőkkel. A velük folytatott beszélgetések során hangsúlyozta, hogy Kuba jó viszonyt akar fenntartani az Egyesült Államokkal, de ehhez az szükséges, hogy az USA módosítsa kereskedelempolitikáját azzal az országgal szemben, amelynek "létkérdés a termelt cukor értékesítése**. Az Egyesült Államok részéről a kubai cukor felvásárlása körüli huzavona természetesen nem gazdasági, hanem politikai akció. Az Egyesült Államok kubai gazdasági érdekeltsége még egy Kuba számára méltányosabb kereskedelmi politika mellett is kölcsönösen előnyös kapcsolatokat biztosíthatna. (Kubában az Egyesült Államok mintegy egymilliárd dollárt fektetett be különböző vállalatokba.) Az Egyesült Államok monopolista körei azonban gazdasági és politikai monopolhelyzetet szeretnének fenntartani Kubában. Az a tény, hogy a baloldali erők a forradalomban való részvételük alapján ma fontos szerepet játszanak Kuba életében, aggodalommal tölti el a washingtoni uralkodó köröket. A Wall Street Journal rámutat arra, hogy **a kubai gazdasági átalakulások jobban megrémítették az amerikai üzletembereket, mint az államférfiak politikai kijelentései**. Különösen áll ez a földreformmal kapcsolatos intézkedésekre. Amikor Fidel Castrót megkérdezték Washingtonban, hogy mi lesz a sorsa az amerikai tulajdonban levő cukornád ültetvényeknek, s hogy a kubai kormánynak valóban szándékában van-e elkobozni ezeket, a miniszterelnök kijelentette, hogy Kuba "nem elkobozza, hanem törvényesen kisajátítja** a szóbanforgó ültetvényeket. Tudni kell ugyanis, a kubai földek mintegy 45 százaléka külföldi monopóliumok tulajdonában van. A kisajátított földeket 25—65 hektáros parcellákra tagolják és így osztják szét a parasztok között. A földreform lényegében a 650 hektárnál nagyobb kiterjedésű birtokokra vonatkozik, ezek a földek kerülnek aztán kiosztásra a parasztok között. A földreform megvalósítását, sőt további kiszélesítését sürgeti ma Kuba közvéleménye. A kubai parasztok égető szükségleteinek kielégítésére ez lenne a legfontosabb lépés. A földreform terve azonban rendkívüli mértékben izgalomba hozta az amerikai tőkés sajtót. "Kommunista behatolásról** cikkezik a US News & World Report és igyekszik félrevenni a harangot a régi mesével, a "moszkvai ügynökökről**. Szinte nincs olyan kubai vezető, beleértve Fidel Castro öccsét, Raul Castrót, a hadsereg jelenlegi parancsnokát, akit ne nyilvánítanának kommunistának — Fidel Castrót pedig a kommunisták "útitársá"-nak. Ezzel azonban csak nevetségessé teszik a kubaiak előtt az egész amerikai propagandát. Való igaz, hogy a kommunisták a Kubai Népi Szocialista Párt tagjai, derekasan kivették részüket a harcokból és részt vesznek az ország politikai életében, hosszú idő óta először van lehetőségük legálisan harcolni a párt célkitűzéseiért. A hatalom azonban a Fidel Castro vezette "Július 26-a mozgalom** irányítása alatt áll. A kormányban képviselete van a kis- és középpolgárságnak, valamint a latifundiumokkal nem rendelkező földbirtokosságnak. Ezek a társadalmierők az imperializmussal szemben ellenállást fejtenek ki, védelmezve saját érdekeiket, az ország nemzeti függetlenségét. Ingadoznak azonban azoknak a társadalmi-gazdasági átalakulásnak végrehajtásában, amelyek biztosítanák a társadalmi haladást. A kommunisták támogatják az új hatalmat és védik a külső és belső reakció támadásaival szemben. Ugyanakkor azt követelik, hogy a kormány széles népi koalíción alapuljon és a hatalomban necsak a burzsoázia és a kispolgárság, hanem a parasztok és a munkások is képviselve legyenek. Az Egyesült Államok mostani politikájának legfőbb célkitűzése a kubai forradalomban kialakult egység és szövetség megbontása. Washingtonban nagyon jól tudják, hogy Kuba mai vezetői nem kommunisták, de az is világos számukra, hogy ha sikerülne elszigetelni a kommunistákat, könnyebb lenne megingatni a Castro kormány helyzetét és visszaállítani azt az állapotot, amikor az Egyesült Állantoktól mindössze 90 mérföldnyire levő Kuba szilárd amerikai támaszpont volt. A nyílt fenyegetések, a zsarolás politikája mellett ma az USA olyan irányban is puhatolózik, hogy a jelenlegi vezetők közül vajon kit lehetne megvesztegetéssel új Batistává nevelni, vagy esetleg a régit visszavinni. F. M.