Magyar Nemzet, 1960. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-01 / 51. szám
»4 Magyar Nemzet A Várban helyezik el M& I!Nemzeti Környvbárrst A MŰVELŐDÉSÜGYI MINISZTÉRIUM SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA »hegyen a Vár a kultúra vára« — írta a Magyar Nemzet 1957. november 27-én. A továbbiakban kifejtettük, melyek azok az intézmények, amelyeknek várbeli elhelyezése a legsürgetőbb szükség megoldását jelentené.Legelsősorban a Széchényi Könyvtár, a magyar nemzeti könyvtár. Jelenlegi helyzetét egyetlen szóval lehet csak jellemezni: katasztrofális. A Nemzeti Múzeum Múzeum körúti épületén kívül tizenkét épületben van elhelyezve a város különböző pontjain, nemzeti kincset jelentő gyűjteményeinek egy része ömlesztett állapotban pincékben pusztul. Évek óta keresnek az illetékesek megfelelő új helyet, de nincs Budapesten erre alkalmas épület. Szakértők szerint a Várpalota krisztinai, délnyugati szárnya, amelynek újjáépítése a legelőrehaladottabb állapotban van, alkalmas lenne a nemzeti könyvtár elhelyezésére. A javaslatot lapunk hasábjain heteken át termékeny vita követte. A problémát a párt és a kormány határozata oldotta meg, amelynek alapján máris megkezdődtek a Vár újjáépítése tízéves programjának tervező munkái, oly módon, hogy a Várpalota a hozzá tartozó építményekkel együtt számos kulturális intézménynek, közöttük a nemzeti könyvtárnak otthont ad majd. Tanulmányút külföldön Hétfő délelőtt a Művelődésügyi Minisztérium könyvtári osztálya tájékoztatta a sajtót a nemzeti könyvtár építésével kapcsolatban külföldi tanulmányúton járt könyvtári szakemberek és építészek tapasztalatairól. Szekeres Pál, a minisztérium könyvtári osztályának vezetője, bevezetőben ismertette a könyvtár elhelyezésének jelenlegi helyzetét és azokat ahátrányokat, amelyek ebből az olvasóközönség kiszolgálására származnak. Elmondotta, hogy a lassú, nehézkes könyvtári munka ma már az olvasóközönség, az írók és újságírók, valamint a tudományos kutatók munkájának nem segítője, hanem sokszor akadályozója. Az a határozat, amely a nemzeti könyvtár méltó helyét a Várpalotában jelölte ki, nemcsak a könyvtár megfelelő elhelyezését biztosítja, hanem azt is, hogy ez a hatalmas épület végre valóban a magyar népet szolgáló intézmény hajléka lesz. A külföldön járt küldöttség tagjai: Hámori Béla, a Széchényi Könyvtár főosztályvezetője, és helyettese, dr. Pajkossy György, valamint Hidasi Lajos, a Vár főépítésze és Havassy Pál, a Vár tervező részlegének műteremvezetője. A delegáció a közelmúltban hosszabb tanulmányutat tett külföldön, hogy megismerje a korszerű könyvtárak építésének és berendezésének legújabb eredményeit. Felkeresték Moszkva, Varsó, Krakkó, Zürich, Bern, Lausanne, Genf, München és Bécs összesen huszonnégy könyvtárát, hogy tapasztalataikat az itthoni együttes tervező munkában érvényesíthessék. A küldöttség tagjai beszámoltak arról, hogy a baráti országokban rendkívül szívélyes fogadtatásban részesültek és meszszemenő segítséget kaptak. Moszkvában szerződést kötöttek, mely szerint Pascsenko főmérnök, a Szovjetunió legfőbb könyvtártervező szakembere segítségére lesz magyar kollégáinak és a Szovjetunió rendelkezésünkre bocsátja ezzel kapcsolatos dokumentációs anyagát. Hogyan működik a korszerű könyvtár A külföldön járt szakembereknek számos fontos kérdésre kellett megoldást találniuk, ugyanis hazánkban évtizedek óta nem volt önálló könyvtárépítkezés és így a korszerű könyvtárépítés és telepítés minden eredményével meg kellett ismerkedniük. Mindenekelőtt arra a kérdésre kerestek feleletet, hogyan oldják meg a meglevő épület megfelelő átalakítását és berendezését, ennek során milyen műanyagokat lehet felhasználni és hogyan kell korszerűen megoldani az olvasószolgálat elhelyezését. A Szovjetunióban és nyugaton is a korábbi 200— 400 személyes olvasótermeket a kisebb, negyven-ötven, legfeljebb száz személyes olvasótermek váltották fel, a könyvek elhelyezését pedig részben szabadpolc rendszerrel, részben pedig tömör raktározással korszerűsítik. A moszkvai Lenin-könyvtárban, amely napi 6—7000-es olvasóforgalmat bonyolít le, lenyűgöző gyorsasággal és pontossággal, többszázezer kötetes szabad polc van, melyről az olvasó maga választhatja és veheti ki a neki szükséges könyvet. A könyvtár húszmillió kötetes állománya nagyobbrészt tömör raktározással van elhelyezve,azaz oly módon, hogy a polcok sűrűn egymás mellett állanak, tizenkint egy-egy utca szakítja meg sorukat és ötletes technikai apparátus segítségével könnyen mozgathatók, hogy a keresett könyv kiemelhető legyen. Ilyen módszerrel készül a Szovjetunióban a novoszibirszki akadémiai könyvtár, amelynél korszerűbb Európában jelenleg nincs. Közép-Európa legnagyobb könyvtárépítkezése A szakemberek tanulmányozták a könyvtári technológia gépesítését és azt a benyomást szerezték, hogy a túlzott gépesítés a jó munka gátlójává lesz. Tanulmányozták a könyvanyag vízszintes és függőleges szállításának, valamint a könyvtár különféle részeit összekötő kapcsolat módszereit. Külön foglalkoztak azzal a kérdéssel, miképpen biztosítják a külföldi könyvtárak a helyiségek teljes csendjét, csendpadlóval, az ajtók kiküszöbölésével, a falak és a mennyezet hangtompító műanyag-borításával és a kis, egy-két személyes olvasópultokkal. A magyar szakemberek külföldi kollégáikkal megvitatták a könyvtárak és a raktárak fűtésének és kondicionálásának problémáit, arra a következtetésre jutva, hogy általában 16—18 fokos hőmérséklet és 45—79 százalék relatív nedvesség-tartalom konzerválja leginkább a hatalmas könyvanyagot. Meglepetéssel tapasztalták, hogy külföldön az olvasótermek és olvasóasztalok megvilágítási erőssége a nálunk megszokottnak mintegy háromszorosa. A külföldi szakemberek őszinte elismeréssel hallották, hogy államunk milyen nagy áldozatkészséggel foglalkozik a nemzeti könyvtár elhelyezésével. Nyugaton különösen az okozott meglepetést, hogy a száz-kétszáz millió forintnyi beruházást államunk a Vár épületkomplexumának az egymilliárdot meghaladó költségvetésében vállalta magára. A delegáció tapasztalatai szerint a Nemzeti Könyvtár építkezése Közép-Európa legnagyobb könyvtárépítő munkája lesz. A Nemzeti Könyvtár a Magyar Nemzet vitaindító javaslatának megfelelően a Várpalota Krisztina körúti, úgynevezett F-szárnyában lesz, amely mintegy 190 000 légköbméter terjedelmű épület. A tervezés már ez évben megkezdődik, az építkezés azonban előreláthatólag 1963-ban indul meg, mert beilleszkedik az egész terület tízéves építési tervébe, amelynek során a Királyi Vár, a Sándor-palota, a Várszínház, a Honvédelmi Minisztérium, a Karmatica-kolostor és a József főherceg palota volt épületeit is helyreállítják és néhány új épülettel kiegészítve, Budapest építészetileg legszebb tömbjévé képezik ki. A tervek biztosítják a komplexum megfelelő közlekedését. A könyvtári szárnyat nemcsak az oroszlános Dísz térről, hanem a Palota tér felől is meg lehet majd közelíteni, s ez utóbbi érdekében egy tizenhét méteres szintkülönbséget áthidaló Hitrendszert fognak építeni a Palota tér felőli oldalon. A könyvtár belső kiképzése olyan lesz, hogy előreláthatólag ötvenesztendős fejlődést biztosít, vagyis a Széchényi Könyvtár jelenlegi másfélmilliós könyvállományát ötmillió kötetig lehet majd fejleszteni. A raktárak ezenfelül biztosítják majd az ez idő alatt várható kézirat- és egyéb dokumentum-mennyiség korszerű elhelyezését is. A külföldön járt szakemberek tapasztalataik felhasználásával a legrövidebb idő alatt elkészítik a hatalmas építkezés terveit, amelyek jóváhagyásuk után lehetővé teszik, hogy valóra váljon az első lépés azon az úton, amelyen a Vár valóban a kultúra vára lesz. Zay László ÜT0180 ASSZONYA Japán filmdráma Csak 18 éven felülieknek Bemutató Budapesten, március 3 12 könyvespolc Trencsényi-Waldapfel Imre: Vallástörténeti tanulmányok Főleg korábbi, mintegy harmincéves vallástörténeti kutató munkájának leglényegesebb mozzanatait összegező tanulmányokat gyűjtött össze e kötetében Trencsényi-Waldapfel Imre professzor. A tanulmányok tekintélyes része különböző tudományos folyóiratokban jelent meg — egy részük most került kiadásra magyar nyelven először —, publikálásuk tehát mindenképpen fontos és időszerű volt. Az írások elsősorban a görög és római társadalomban nagy szerepet játszó mítoszokkal, vallásokkal, vallási intézményekkel és a vallásnak az antik filozófiában korán fellépő kritikájával foglalkoznak. A kötet néhány olyan — a görög és a római mitológia keleti elemeire és az ószövetségi mitológia marxista értelmezésére vonatkozó — tudományos dolgozatot is tartalmaz, amelyek a haladó tudósok körében nemzetközi érdeklődést keltettek. A szovjet vallástörténészek több terjedelmes publikációt szenteltek Trencsényi- Waldapfel professzor munkássága ismertetésének. A vallástörténeti tanulmányoknak ezt a fontos gyűjteményét az érdeklődő olvasókon kívül az egyetemeken mostanában megkezdődött vallástörténeti kollégiumok előadói, előkészítői forgathatják nagy haszonnal. (Akadémiai Kiadó.) Győre Imre: Korba esős ének A kötet címadó versében olvassuk ezeket a sorokat: »Korbácsot adott kezembe az idő — hogy a langyosakat, s önmagamat ostorozzam...« Három verseskönyve jelent meg rövid pár esztendő alatt Győre Imrének. A mostani, a Korbácsos ének mintegy összefoglalja fiatal kora ellenére már mennyiségileg sem jelentéktelen életművét. A közvélemény mint a fiatal költőnemzedék egyik kiemelkedően tehetséges tagját tartja őt számon, s joggal, verseiből egy szüntelenül lángoló, a szocializmus eszmeiségétől áthatott, egyre biztosabb mesterségbeli tudású lírikus markáns arcéle bontakozik ki. A jelzők sorrendje ezúttal nem véletlen: Győré költészetének egyik legfőbb jellegzetessége — most is, de indulásakor különösen feltűnő módon — a lángoló szenvedély, az izzásig hevült nemes pátosz,a langyosaknak s önmagának szinte aszketikus ostorozása. Fiatal költőink között azon kevesek közé tartozik, akik későbbi fejlődésének iránya korántsem “sejtelem”, mint valaki az ifjú lírikusok egy részéről szólva találóan megjegyezte. Nála tökéletesen biztos, végleges elhatározássá, akarattá, tetté keményedett érzésekről van szó, melyek egyre szélesebb skálán szólalnak meg. Korábbi köteteinek olvasásakor a nyelv árnyaltabb, finomabb, hajlékonyabb, s könnyedebb kezelését, gazdagabb hangzását kértük tőle számon. A Korbácsos ének most meggyőz arról, hogy Győre Imre eszme- és képzeletvilágának fejlődését, gondolati gazdagodását anyagának, a nyelv titkainak tökéletesebb elsajátítása is követi. A kötet néhány terjedelmesebb ciklusa — különösen a Mese a vándorlegényről című — elárulja, hogy népköltészetünk tiszta forrásaiból is merít. Megragadóan szép az eddigi költői pályáját összegező Beszéd című ciklus. »A gond vizéből ittam — s így szóltam: emberek — nézzétek, hangjaimban — a hangotok remeg.* Másokért élni, mások boldogságáért harcolni — korábbi verseinek is egyik domináló mondanivalója volt; e kötetből ez a magasrendű közösségi magatartás árad és győz meg a társadalom és a kor mély öszszefüggéseit értő, a haladás irányát ismerő költő igazáról. (Magvető.) (t. i.) Mihai Beniuc : Villámok és csillagok Költő, akinek soraiban egyszerre ismerünk rá a magyar irodalom és a román versművészet ízeire: ez Mihai Beniuc vonzásának titka számunkra. Eminescu sorai itt Petőfi zengzetével teljesebbek; a román dallam Ady és József Attila versmondataitól gazdagodik férfias erővel. Beniuc fiatalon ismerte meg a magyar költészetet ,s már ifjúkorában elutasított minden sovinizmust. Költői fiatalságában is európai áramlatok sűrűjében kereste a maga egyéni útját: a tettvágy és nihilizmus szélsőségei között hányódva szélsőséges formakultúrákkal is próbálkozott: népdaltól a szabadversig számos eszközt próbált, hogy haragját, megvetését az elnyomók ellen kifejezhesse. A dolgozó nép szeretete és a művészalázat akkorra érlelte meg tehetségét, mikor minden képessége szabadon fejlődhetett ki — a szocializmusban. Régi történelmi témái is — az új történelmi fordulóban érnek be: a “Vörössüveges” című hosszabb versében, ahogy Horia és Closca lázadását idézi, már egy lírai realizmus körvonalai sejlenek fel. Az életöröm hangja zeng fel új ars poeticájában , s ha olykor úgy érezzük, hogy ennek a költői hitvallásnak megvalósítása közben időnként egyhangúbb lesz a verse, e rövid s átmeneti szakasz után új költeményeiben már gazdag, az élet teljességét tükrözi. Műfordítóink szeretettel, műgonddal ültették át Mihai Beniuc verseit magyarra. Jékely Zoltán, Szabó Magda, Lator László fordításai mellett örömmel láttuk kiváló romániai magyar műfordítók közreműködését: emeljük ki Franyó Zoltán és Székely János munkáit. (Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó.) (u. t.) Földes Péter : Mennyei páncélvonat A tizennégy éven felüli ifjúságnak szól, de a felnőttek már-már homályba vesző emlékeit is életrekelti Földes Péter könyve a proletárdiktatúra heroikus harcairól és hősies elbukásáról. Régi hiányt pótol ez az adataiban hiteles regény, mert hiszen mivel kelthetnénk fel jobban a fiatalság lelkesedését, a nagy elődök iránti tiszteletét, mintha Kun Béla, Szamuely Tibor, Korvin Ottó, Landler Jenő, Stromfeld Aurél és számtalan névtelen harcostársuk eszményi alakját állítjuk elébük? Az ifjúsági regény, némileg leegyszerűsített formában, tükrözi a 133 nap alatt felszínre jutott és egymással összeütközésbe került társadalmi erők mozgását. Szépen mutatja az élet-halálharcát vívó Szovjetunió és a fiatal magyar proletárdiktatúra kapcsolatát, Lenin szerepét és útmutatásainak óriási jelentőségét. Az egyetlen, amit hibájául róhatnánk fel, hogy túlságosan is nagy részletességgel foglalkozik a hadműveletekkel (bár kétségtelen, hogy ez a fiúolvasók képzeletét nagymértékben megragadja). Talán helyesebb lett volna, ha az egyébként kitűnő regény több helyet és időt szentel a nagy ellentétes osztályok — munkásság, szegényparasztság egyrészről és a tőkés, feudális úri osztály másrészről — bemutatása mellett a speciális magyar viszonyok között nem jelentéktelen kispolgári befolyás ábrázolásának. (1. r.) Rádió Televízió Különös műfaj a Szabó-család. Hasonló sorozatok azelőtt is léteztek és mindig nagy érdeklődés kísérte a szereplők sorsát, a bonyodalmakat. A siker valószínűleg két forrásból táplálkozik: a nagyszámú hallgatótábor egyrészt a legmaibb máról hallhat, a néhány napos friss eseményeket a rádióbeli “fiktív« család tagjai már megtárgyalják, s miután mindez rádiójátékszerűen zajlik, nagyobb útmutató-pedagógiai ereje van bármilyen kommentárnál. (A legszélesebb értelemben vett közönség mai témára szomjazó érdeklődésének szinte végleges bizonyítéka ez.) A siker másik forrása: a hallgatók szinte saját szavukat hallják, nem a művészi tömörítő erő, hanem a naturális közelség és hasonlóság vonz. A Szabó-család tükör, melyben a hallgatók önmagukkal ismerkednek. Bizonyíték arra, mennyire önmagukat akarják hallani, az a sok levél is, mely a szerkesztőkhöz kerül, s melyben a hallgatók pontosan előírják, milyen fordulatokat akarnak a Szabó-család élete folyásában. Mindezekből következik, hogy a műfaj rangjáról vitatkozni fölösleges, a hatása pedig óriási. A legfontosabb tehát, hogy a Szabó-család írói, szerkesztői ezt a helyzeti előnyt kihasználják, s anélkül, hogy a sorozat népszerűségét kockáztatnák, még igényesebb emberformáló szándékkal folytassák e hétköznapi krónikát. Lehetőleg el kell kerülni a “bestselleres”, olcsó fordulatokat, és óvakodni attól, hogy az állandó szereplők emberilélektani sémákká merevedjenek. A múlt heti adásnál sokkal jobb Szabó-család részleteket hallottunk már. Új agitprop-műsorral jelentkezett szombat délután a rádió. A külpolitikai kaleidoszkóp sokrétű, változatos sorozatnak ígérkezik, a bemutatkozás mindenesetre biztató volt. Friss külpolitikai események ismertetése, nem híradás, de riportszerűen, szemtanúk, tudósítók beszámolóival, környezetrajzzal, interjúval, helyszíni közvetítésekkel. Eleven, valóban rádiószerű vállalkozás, kíváncsian várjuk a folytatást És még egy újdonság: szinte a Külpolitikai kaleidoszkóp testvérműsoraként megindult A világtörténelem legfrissebb kiadása című sorozat. Történelmi napilap, rádió hírszolgálat és riport formájában évezredek és évszázadok előtti eseményekről “tudósít” a kor riportere és szpíkere. Elsőnek a bronzkor vége és a vaskor kezdete közötti nagy eseményekről számoltak be a hallgatóknak. A sorozat kitűnőnek ígérkezik, népszerű formájában színvonalas, szórakoztatva művei, ironizáló napilap stílusában is tömör. A szolidan alkalmazott hangkulisszák jól sikerültek. Nem nehéz megjósolni, hogy a sorozatnak nagy sikere lesz. Az ötletért és a kivitelezésért dicséret illeti a rádiót. A televízió szombaton Latabár-estet sugárzott. A keret nagyobb igényű, “televíziós monográfiával* biztatott. Latabár Kálmán nagy komikus, bár a latabáriádák is csak természetes, eredeti környezetükben élnek és hatnak, kiragadott jelenetek, operett- és filmrészletek halmazából csupán egy ismert figurát láttunk, de nem rajzolódhatott ki egy művész határozott profilja, sajátos karaktere — holott éppen ez lett volna a műsor érdekes feladata. A humornak akusztika kell s ez az akusztika hiányzott a szombati adásból. Erről nemcsak Latabár Kálmán, hanem elsősorban az est szerkesztője és rendezője tehet — koncepciótlan és igénytelen összeállításukban a semmitmondás zavarát igyekeztek leplezni csupán. .Kedd, 1960. március 1. Bozsó János, festőművész kiállítása Sajnálatos, hogy a Fényes Adolf-terem csupán tíz napig tartotta nyitva Bozsó János kecskeméti festőművész bemutatkozó kiállítását. Pedig egy olyan művész számolt be itt tízévi munkásságáról, aki figyelemre méltó tehetség, s amellett, hogy az alföldi festészet nagy hagyományai éltetik és ihletik festészetét, témáit, mondanivalóját egyéni hangon szólaltatja meg. Bozsó János az ismeretlenségből bukkant fel. S mint a katalógus előszavából értesülünk, kecskeméti szegény parasztasszony fia, kit sorsa irányt vetett, a háború után gépkocsivezető volt, festeni, rajzolni sohasem tanult. Ha az őstehetség fogalmához nem tapadna annyi rossz mellékíz, Bozsóról valóban elmondhatnánk, hogy ő az. Motívumait festői látással, biztos szemmel és érzékkel válogatja ki. A napfényben felizzó fehérfalú falusi házak, a lilás alkonyok, a tavaszi olvadások szürkeségében vibráló színesség, a Tisza-partok karcsú füzei és nyárfái fellobbantják festői képzeletét. Festményei a valóságban áhítattal elmélyülő, de egyszersmind képszerűen gondolkodó festő vallomásai az annyira szeretett alföldi tájról, melynek ismeri minden színét és minden formáját. Az utóbbi években készült képein már tudatosabban komponál, kevésbé részletez, a látványt sommázza és színfoltjai erőteljesebben harsannak föl, ízesebbek, tartalmasabbak, mint kezdeti próbálkozásain. Az Alföld kimeríthetetlen téma és kimeríthetetlen látvány egy festő számára. Bozsó János piktúrájában az alföldi táj újabb — mondhatnék izgalmasabb és sűrítettebb jellemét mutatja meg. Koszta és Tornyai látásmódjához Bozsó hozzáadja a saját érzésvilágát, s festői temperamentumának, alakító erejének eredetiségét. Hogy milyen született és biztos érzéke van a táj jellemének megjelenítésére, arra kitűnő példák a Szovjetunióban készült akvarelljei, melyek kis méretük ellenére is bravúrosan érzékeltetik a szovjet utcák és terek impozáns voltát, a téli Néva-part hangulatát. d. m