Magyar Nemzet, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-15 / 39. szám

Szerda, 1961. február 15.. Magyar Nemzet Néhány napon belül megtudjuk, mennyire közelíti meg a szovjet űrrakéta a Menüst — Szenzáció, igazi szenzá­ció. A világűrkutatás eddigi legnagyobb eseménye ... Ezek a leggyakrabban el­hangzó mondatok ma a világ­sajtó hasábjain. A Venus felé száguldó szovjet űrrakéta mél­tán szerezte meg a szakembe­rek, a rakétatechnika, a csil­lagászat, a matematika, a hír­adástechnika neves tudósai­nak elismerését Keleten és Nyugaton egyaránt. A Venus-rakéta csupa meg­lepetés. Melyek ezek a meg­lepetések, mit várhatunk az űrrakétától, erre adtak felele­tet az űrkutatás magyar szak­emberei — Marx György Kos­­suth-díjas, a fizikai tudomá­nyok doktora, Sinka József, a MTESZ központi asztronauti­kai szakosztályának titkára, Nagy Ernő és Nagy István György, a szakosztály vezető­ségének tagjai — kedden a Technika Házában. Hogyan nevezzük ? Az új szovjet űrrakétát né­hány óra alatt igen sok névre »­keresztelték« el. Az esetleges félreértések elkerülése végett szükséges a helyes elnevezé­sek megállapítása. Mestersé­ges holdak a Föld körül ke­ringő mesterséges égitestek. Automatikus bolygóközi ál­lomás — ahogyan sokan a Venus-rakétát is nevezik — tulajdonképpen a nyol­cadik szputnyik lehetne, amelyről — mintegy második kiindulási pontról — útnak in­dult a világűrbe a Venus­­rakéta. A mesterséges bolygók a naprendszerben a Nap körül keringő mesterséges égitestek. A Venus felé száguldó mester­séges égitest elnevezése tehát mesterséges bolygó, Venus­s rakéta, legegyszerűbben pedig űrrakéta lehet. A száz nap A Föld Naphoz viszonyított sebessége 29,8 kilométer má­sodpercenként. Ha a naprend­szernek a Földön kívül eső bolygójához, például a Mars felé küldenénk űrrakétát, a rakéta Naphoz viszonyított se­bességének nagyobbnak kel­lene lennie a Föld sebességé­nél. A Venus felé haladó ra­kétát tehát lényegében a Föld sebességéhez képest lassítani kellett, mivel a Venus köze­lebb esik a Naphoz a Földnél. Az űrrakéta útnak indítása­kor a nyolcadik szputnyikról, a rakétára ható erőnek a Föld keringési irányával el­lenkezően kellett hatnia, fé­keznie kellett a rakétát. Ha csa­k a szabadesés törvé­nye érvényesülne, az űrrakéta 42 nap alatt érné el a Venust. A gravitáció összes adatait határértékekben számításba véve, a leghosszabb pályán 146 nap alatt juthatna el maxi­mális idő alatt a Venusra a rakéta. Erre az eredményre jutottak a közelmúltban az amerikai tudósok. A valóság a két szám között van, s így jut a szovjet űrrakéta május második felében, 92—108 nap ala­tt a Venus közelébe. — Bizonyos tekintetben a Venus-rakétát egy ötfokozatú rakétához is hasonlíthatnánk — mondotta Nagy Ernő. — Ha a rak­éta minden lépcsője egy­más után távozna el, nem volna lehetőség az indításkor keletkezett kisebb irányítási hibák kijavítására. Azzal, hogy az űrrakéta a Föld körül ke­ringő szpu­tnyikról startolt — egy lélegzetvételnyi szünettel — korrigálhatták az eltérése­ket, s így juthatott az eredeti­leg megszabott pályára a Ve­­nus-rakéta. Visszatérés a Földre A kísérlet egyik legnagyobb eredménye, hogy a nyolcadik szputnyikról egy másik irányú, bonyolult pályára sikerült el­indítani a Venus-rakétát — ez Marx György véleménye. — Mivel ez sikerült, más kísérle­tek alkalmával az eddigi el­képzeléseknél k­önnyebben tud­nak majd a szovjet tudósok a Földre visszatéríteni mester­séges holdat. Minden valószínűség szerint, a Venus-rakéta pályájának megismerésével néhány napon belül azt is megtudjuk, mennyire közelíti meg a szov­jet űrrakéta a Venus 600 000 kilométeres vonzási körét. A TASZSZ jelentése szerint az űrrakétával ötnaponként egyszer létesítenek kapcsola­tot. A rakéta repülése alatt napenergia hatására működő telepek gondoskodnak az ener­giautánpótlásról, így a híradás­technikai eszközök áramszük­ségletéről is. Nagy István György szerint a szovjet tudósok azért vá­lasztották a 922,8 megaherz frekvenciát a rádióadásokra, mivel a tapasztalatok szerint így a legkisebb a galaktikus zörej, vagyis ily módon zavar­ja a legkisebb zaj a vételeket. A napfénytelepek öt nap alatt töltődnek fel, ekkor a Földről kapott parancsra rö­vid idő alatt küldik el magne­tofonra felvett jelentésüket a kozmikus sugárzásról, a mág­neses mezőkről, a bolygóközi anyagokról, az apró meteorok­kal való összeütközésekről. — Ez azt mutatja — mondta Nagy Ernő —, hogy a radar­technika egy sor vívmányát ma már a rádiótechnikára is alkalmazni lehet. Mit vár a csillagász ? Először azt, amit nem vár — kezdte Marx György. — Nem várunk fényképet a Venusról. Minden valószínű­ség szerint egy ilyen, kép ugyanolyan fehér ködött mu­tatna, mint azok a felvételek, amelyeket igen erős távcsövek segítségével a Földről készít­hetnénk.­­ Amit viszont valóban vá­runk, az sokkal több. Az egész naprendszerben aligha talál­nánk érdekesebb égitestet a Venusnál. A Hold természeti viszonyairól sokat megtudha­tunk lunyikokikal, de nagy szenzációkra nem bukkan­nánk. A Venus a Marssal együtt sokban hasonlít a Föld­re. A Marsot viszonylag elég­­,de ismerjük, a Venusról vi­szont igen keveset tudunk. Csak elképzeléseink vannak arról, milyen a légköre, ta­laja, van-e ott időjárás. Ha a Venuson olyan viszonyokat ta­lálnánk, amelyek legalább részben hasonlatosak a Földé­hez, azt bizonyítaná, hogy ha­sonló körülmények között min­denkor hasonló életfeltételek alakulnak ki. Elképzeléseink szerint azonban a Venuson más életfeltételek uralkod­nak, mint a Földön. Sok új adatot kaphatunk ennek bizo­nyítására a Venus-rakétából, nénk a Napnak a Földtől mért távolságát is. Mindezek rend­kívül fontosak a csillagászat számára. Még egy érdekes lehető­ségre hívta fel a figyelmet Sinka József. Elképzelhető, hogy az új szovjet kísérlet nemcsak a Venus-kutatás szempontjából érdekes, ha­nem hozzájárul a szerdai nap­­fogyatkozás adatainak vizsgá­latához is. Ennél többet pedig ma aligha tehetnének az érde­kes jelenség kutatása érdeké­ben. Kocsis Tamás Vizsgálja a napfogyatkozást? Sinka József szerint, ha a rakéta híradástechnikai be­rendezései a Venus közelében kifogástalanul működnek, vá­laszt kaphatunk arra, mekko­ra a Venus mágnesessége, ki­alakult-e valamilyen sugárzá­si öv a Venus körül, pontos adatokat szerezhetnénk a bolygó tömegéről, a rakéta útja során bővebben megis­merhetnénk a világűrben mozgó részecskék sűrűségét és­­pontosabban megismerhet­ .. - ■ - ’• —— '' ’ ~-.y~ SÍT­ÁS £ — — — .. .— — - " - ‹«»■ „Csak a Szovjetunió képes ma ilyen teljesítményre" Az űrrakéta a világlapok első oldalán A szovjet tudomány, az egész Szovjetunió világraszóló diadalával továbbra is ve­zető helyes címoldalon fog­lalkozik a világsajtó. Párizsban a Figaro tudomá­nyos munkatársa kiemeli a szovjet tudósok vállalkozásá­nak rendkívüli technikai lele­ményességét. Az új módszerre, amely a rakétának egy Föld körül keringő műbolygóról történő kilövésében áll, Nyu­gaton sehol sem gondoltak. A szélsőjobboldali Parisien Li­beré megállapítja, hogy az űr­hajózás történetének új feje­zete kezdődött. A Paris Jour hangsúlyozza: csak a Szovjet­unió képes ma ilyen teljesít­mény elérésére. Az űr e távoli részein mindenképpen a szov­jet zászló jelenik meg első­ként. A Venus-rakéta a szocializmus győzelme Az Humanité hasábjain Pierre Courtade moszkvai kommentárjában aláhúzza: nemcsak a szovjet tudomány, de a szocalizmus győzelméről van szó. Az egész szovjet nép diadala ez. Courtade hangoz­tatja, hogy a siker politikai jelentősége nem kisebb tudo­mányos fontosságánál. Az Egyesült Államokkal folyó bé­­­kés versenyben a Szovjetunió olyan előnyt mutat, amely döntőnek ígérkezik. A nyu­gati hírmagyarázók megpró­bálják úgy tálalni a Szovjet­unió sikereit, mint fenyege­tést, amelyre "a szabad világ­nak" a katonai potenciál nör­velésével kell válaszolnia. A Szovjetunióban éppen ellen­kezőleg, az űr meghódításá­nak békés jellegét hangoztat­ják. Az elmélet, amely szerint a Szovjetunió arra használná fel fölényét, hogy egyszer s mindenkorra leszámoljon a kapitalista világgal, a szovjet emberektől teljesen idegen — írja Courtade. Tanácskoznak az amerikai űrszakértők Az AP amerikai hírügynök­ség közlése szerint kedden ta­nácskozásra hívták össze az Az egész szovjet közvéle­mény nagy érdeklődéssel vár­ja az újonnan fellőtt Venus­­rakétáról elhangzott tudomá­nyos kommentárokat, közle­ményeket — jelenti az MTI moszkvai tudósítója. A sajtó hasábjain, a rádióban ismert szovjet csillagászok állapítot­ták meg: az űrrakéta fellövése közelebb hozza a tudományt a Venus "­rejtélyeinek" megoldá­sához. A tudósok azonban tü­relemre intik a közvéleményt, hangsúlyozzák, hogy egyetlen kísérlettől magától értetődően nem lehet valamennyi fontos amerikai űrszakértőket. A kongresszus tagjai előtt be kell számolniuk arról, mit tud az Egyesült Államok a Szov­jetunió Venus rakétájáról és mit tesznek a lemaradás be­hozására. Overton Brooks, a kongresszus tudományos és űrhajózási bizottságának elnö­ke közölte, hogy az amerikai űrhajózási hivatal és a had­ügyminisztérium szakértői zárt ülésen tanácskoznak. Megbízatást kaptak arra, hogy előkészítsék a Venus-ra­kéta »teljes megvitatását« és válaszoljanak arra a kérdésre, mikor fogja az Egyesült Álla­mok utolérni vagy túlszárnyal­ni a Szovjetuniót az űrhajó­zásban. A Washington Post vezér­cikkben foglalkozik a szovjet rakéta útjával és megállapít­ja: ez a kísérlet "rendkívül nagy benyomást keltő tudomá­nyos eredmény, amely messze felülmúlja a jelenlegi ameri­kai űrtechnika lehetőségeit.« Mint az UPI jelenti, 1962 vé­ge lesz a legközelebbi alkal­mas időpont Venus-rakéta fel­bocsátására. »Az Egyesült Ál­lamok azonban valószínűleg erre az időre nem rendelkezik olyan rakétákkal, amelyekkel hasonló kísérletet lehetne vég­rehajtani.« Kuo Mo-zso távirata A Kínai Népközrtársaság központi lapjai első oldalon közölték a TASZSZ jelentését a szovjet tudomány újabb si­keréről. Kuo Mo-zso, a Kínai Tudo­mányos Akadémia elnöke táviratot küldött Neszmeja­­novnak, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia elnökének, amelyben forrón üdvözli a Venus-rakéta sikeres felbocsá­tását. »Miközben ünnepélyesen megemlékezünk a szovjet— kínai barátsági szerződés 11. évfordulójáról — mondja a távirat —, örömmel értesülünk arról, hogy február 12-én a Szovjetunióban sikeresen fel­­bocsátottak egy nehézsúlyú kérdésre választ kapni. Még a merész elgondolásairól híres Sklovszkij professzor is így ír az Izvesztyijában: "Legyünk türelmesek, vár­juk meg azt a rendkívüli értékű tudományos infor­mációt, amely májusban érkezik szomszédunktól. És emlékeztetni kell arra is, hogy egyetlen kísérlet nem oldhat meg valamennyi fel­adatot. Az első ilyen kísérlet után a kipróbált úton elindul majd a többi űrrakéta is, ame­lyek tudományos felszerelését szputnyikot, amelyről űrrakéta indult a Venus irányába. A szovjet emberek nagyszerű eredményei hatással vannak a világ tudományának és tech­nikájának fejlődésére, vala­mint arra, hogy az emberiség a béke és a haladás útján jár­jon«. Mesébe illő eredmény — A szovjet űrrakéta útja a Vennis felé mesébe illő ered­mény — jelentette ki Martin professzor, aki a magaslégköri kutatásokat irányítja Ausztrá­liában. David Carro, a melbournei egyetem fizikusa szerint a Szovjetunió megtette a legna­gyobb lépést a rakétatechnika tökéletesítése útján és minden szükséges eszközzel rendelke­zik ahhoz, hogy embert küld­­hessen a világűrbe. Guillermo Haro, a mexikói egyetem csil­lagvizsgáló intézetének igaz­gatója kijelentette: " Őszinte érdeklődéssel fo­gadtuk a fontos esemény hírét. A kozmikus rakéta felbocsá­tása a Venus felé páratlan tu­dományos jelentőségű. Tanú­sága szerint a Szovjetunió mind a számításokban, mind az ellenőrzésben kitűnő pon­tosságot ért el. Csodálat és megdöbbenés Bonnban A szovjet Venus-rakéta fel­lövésével foglalkozó nyugat­német sajtókommen­tárokban a csodálkozás és az aggódó meg­döbbenés hangja keveredik. A hírmagyarázók nem fukarkod­nak ugyan az olyan jelzőkkel, mint »csodálatos«, »lélekzet­­elállító", »bámulatraméltó« stb. és a Neue Rhein Zeitung címében­­„a technika csodájá­­nak« nevezi a Venus-rakétát, ugyanakkor a kommentárok leplezetlenül kifejezésre jut­tatták a bonni vezető körök aggodalmát a világűrkutatás­ban elért újabb szovjet siker miatt. Egyes hidegháborús gondolkodáshoz szokott kom­mentárok ezúttal is elsősorban katonapolitikai szempontból vizsgálják a szovjet tudomány csodálatos teljesí­tményét. Az egyik ilyen hírmagyarázó a Westfälische Rundschauban például ezeket írja: "Nem le­het figyelmen kívül hagyni, hogy ennek az újabb szovjet sikernek igen nagy stratégiai jelentősége van. Aki képes ar­ra, hogy egy 30 000 kilométer sebességgel száguldó űrállo­másról rakétát küldjön a Ve­nusra, az olyan technikával rendelkezik, hogy nukleáris töltetű rakétát irányíthat nem­csak New Yorkra, hanem akár New York 26. utcájában a 74. számú házra." A Rheinische Post ugyan­csak siránkozva állapítja meg: »E kísérlet után aligha lehet letagadni azt a sokat emlege­tett hézagot, amely az ameri­kai és a szovjet rakétatechni­ka között fennáll. A Neue Rhein Zeitung hangsúlyozza: "Bármennyire is nyomasztó, de tény az, hogy a szovjet vi­lágűrkutatás előnye az ame­rikaival szemben az első szputnyiknak 1957. október 4-én történt felbocsátása óta nem kisebbedett, hanem még nagyobbá vált,­ mindinkább tökéletesítik. Nincs messze az az idő, amikor a Venus egyáltalán nem jelent már titkot az emberiség szá­mára." • Ari Steinfeld neves szov­jet űrhajózási szakember a TASZSZ tudósítójának nyilat­kozott a kozmikus rakétáról. A megfigyelések Földre való továbbításának leg­kedvezőbb időpontja az az idő, amikor a bolygóközi állomás a legközelebb jut a Venushoz — mondotta. — Ez öt—két héttel az alsó együttállás után következik be. (Alsó együtt­állásnak nevezzük azt, ami­kor a Venus és a Föld távol­sága a legkisebb, kb. 40 mil­lió kilométer.) Ez idő alatt a bolygóközi állomás még nem távolodhat el túlságosan a Földtől, a Földtől számított távolsága kevesebb, mint 80 millió kilométer lesz. Az űrrakétában levő rádió­­műszerekről szólva Sternfeld kijelentette: a gyakorlat fogja megmutatni, hogy a rádiómű­szerek képesek lesznek-e tíz­millió kilométerekre jeleket sugározni. Reményt keltő az a tény, hogy igen nagy az űrra­kéta súlya. A Venus-rakéta súlya 78 százalékkal haladja meg az első mesterséges boly­gó súlyát és több mint tizen­háromszor nehezebb mindkét amerikai mesterséges bolygó­nál. Sternfeld számításai szerint az automatikus űrállomás a Vénusszal történő találkozás után tovább kering majd a világűrben és fokozatosan el­távolodik mind a Földtől, mind a Venustól. Pályája nyújtott ellipszis alakú lesz. Jevgenyij Krinov, a Nemzet­közi Meteorit-bizottság elnöke rámutat: az űrrakétának nagy szerepe van abban is, hogy további adatokat szolgál­tasson a világűrben jelent­kező meteorit veszélyről. Az eddigi mesterséges égi­testek felbocsátása azt bi­zonyítja, hogy a meteo­rit veszély — legalábbis a Föld közelében — jelenték­telen. A Venus felé haladó űr­hajó most választ ad azokra a kérdésekre is, milyen reális veszélyt jelentenek a gramm­nál is kisebb súlyú részecskék­ből álló meteorit­felhők. Iván Artyemov, a TASZSZ szemleírója válaszol arra a kérdésre, miért éppen a Szov­jetunió érte el ezt az újabb sikert is. A nyugati megfigye­lők azt állítják , példa erre Donnaly angol képviselő fel­szólalása a parlamentben és Jules Moch írása a Monde ha­sábjain —, a Szovjetunió el­sőbbségét a tudomány és a technika több fontos ágában az magyarázza, hogy igen sok szakembert nevelnek az or­szágban. A TASZSZ szemle­­írója rámutat, valóban igaz, hogy a Szovjetunióban sokkal több mérnök végez, mint bár­mely nyugati államban. Ezt a tényt azonban nem lehet egymagában vizsgálni, mint­hogy ez maga is a szocialista rendszer vívmánya. A Pravda keddi vezércikke megállapítja, hogy a szovjet szocialista rend­szer félreveti a múlt bék­lyóit, amelyek akadályoz­zák a haladást, s forradal­masítja a tudomány fejlő­dését is. Itt ugyancsak szembetűnő a szocialista rendszer fölénye a kapitalista rendszerrel szem­ben. Ezekben a napokban — mutat rá a lap — a világ fő­városai feszült figyelemmel hallgatják Moszkva nyugodt, magabiztos hangját. A szovjet rádió bemondói nem atom­fegyverek rombolóerején­ek növekedéséről, nem tengeren­túli támaszpontok létesítésé­ről beszélnek, hanem a békét és a haladást szolgáló szovjet tudomány újabb sikeréről. A szovjet nép hétmérföldes lép­tekkel halad a bolygók közti tér tudományos meghódításá­nak útján. A Pravda vezércikke: A világ fővárosai feszült figyelemmel hallgatják Moszkva nyugodt, magabiztos hangját %

Next