Magyar Nemzet, 1961. július (17. évfolyam, 154-179. szám)

1961-07-15 / 166. szám

2 Hogyan szítják az Egyesült Államokban a háborús hisztériát? New Yorkból jelenti a TASZSZ. A New York Jour­nal American című lap mi­napi számában fényképet kö­zölt: egy már nem egészen fiatal, katonasapkás férfi át­ölel egy síró lányt és meg­csókolja. A kép aláírása sze­rint "Arthur Bates szakasz­vezető, a második világhábo­rú katonája, a tartalékos ki­képzésről visszatérve nem tudja, kicsomagolja-e bőrönd­jét, vagy sem. A nemzeti gár­­da sok ezer más tagjához ha­sonlóan ő is nyugtalansággal figyeli az újságokat, a rádiót, a televíziót... Ha kiadják a mozgósítási parancsot, Bates az elsők között lesz, aki meg­tudja." Az amerikai lapban megje­lent fénykép és aláírása fo­galmat ad arról, milyen há­borús légkör alakult ki az Egyesült Államokban és ho­gyan szítják a pszichózist napjainkban. Nem nehéz megérteni Arthur Bates és sok más tájékozatlan ameri­kai nyugtalanságát, hiszen a világpolitikai helyzetről alko­tott ítéletük a helyi lapok közleményein alapszik. Már­pedig az amerikai lapok ha­sábjai ezekben a napokban ilyen címektől tarkodnak: »A nemzeti gárda tényleges és tartalékos katonai akcióra ké­szen", “A Pentagon sürgősen megvizsgálja a mozgósítási terveket«. A burzsoá propa­ganda durván kiforgatja a német békeszerződés megkö­tésére vonatkozó szovjet ja­vaslatok értelmét, a végsőkig feszíti az emberek idegeit és továbbra is azt harsonázza, hogy »a nyugati világot ve­szély fenyegeti­". Ebbe a kampányba bekap­csolódtak a hidegháború leg­­harciasabb lovagjai is: tábor­nokok, kongresszusi képvise­lők, újságírók és vallási ige­­hirdetők. Eisenhower volt köztársasági elnök felhívást adott ki, hogy "tartsák szára­zon a puskaport" és egy lé­pést se engedjenek a nyugat­berlini kérdésben. Hicken­­looper köztársaságpárti sze­­kátor, a kongresszus atomerő bizottságának tagja követel­te, hogy az Egyesült Államok haladéktalanul indítsa meg újra a nukleáris fegyverkísér­leteket. Billy Graham ismert evangélikus lelkész sürgette, hogy "ébresszék az ameri­kaiakat annak a szörnyű le­hetőségnek a tudatára, hogy háború törhet ki Berlin miatt­". A katonai monopóliumok és a katonai klikk szószólói, az­zal, hogy még jobban kiélezik a nemzetközi helyzetet és fel­bolygatják az amerikaiak ke­délyét, határozott célt követ­nek. A Wall Street Journal szer­kesztőségi cikkében elárulja, hogy azért teremtenek mes­terségesen válsághangulatot, mert így akarják elfogadtatni a washingtoni kormánynak a fegyveres erők és a katonai kiadások növelésére irányuló politikáját. Ez a lap és más lapok is rámutatnak arra, hogy a kormány az idén már harmadízben készül a kato­nai költségvetés lényeges fel­emelésére. Londonban a Times wash­ingtoni tudósításában rámutat arra, hogy az Egyesült Álla­mok bizonyos körei szánt­­szándékkal háborús hisztériát keltenek Nyugat-Berlin kér­dése körül. Az a céljuk, hogy megnehezítsék a tárgyaláso­kat a Szovjetunióval. A Ti­mes washingtoni tudósítója szerint e körökhöz tartoznak a militaristák és egyes olyan Joseph Alsop-féle újságíróit, akik ferde megvilágításba he­lyezik a Szovjetunió politiká­ját. Mint a tudósító hangsú­lyozza, e körök annyira "sa­rokba akarják szorítani Ken­nedy elnököt, hogy nehezen kezdhessen tárgyalásokat a Szovjetunióval, hacsak nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy behódol a szovjet kö­vetelések előtt­". A tudósító így folytatja: "Itt úgy vélekednek, hogy az elnöknek nem annyira be­szédekkel kell erősítenie ve­zető szerepét — hiszen e be­szédek hatása korlátozott —, mint inkább azzal, hogy diplomáciai síkon tesz kez­deményező lépéseket. Számos gondolatot vetnek fel, köztük azt, hogy Kennedy elnöknek valamilyen új szerződést kel­lene kötnie Berlin szabadsá­gának biztosítására és újabb kísérleteket kellene tennie a leszerelési tárgyalások meg­indítására, az eddiginél maga­sabb szinten. Ugyanakkor feltétlenül szükségesnek tart­ják, hogy Thompson nagykö­vet folytassa puhatolózásait Moszkvában, de természetesen nem az itteni hajthatatlan­sági megnyilatkozások, ha­nem az ésszerű diplomácia alapján. A bécsi találkozó megteremtette a kapcsolatot a két állam vezetői között és egészségesnek látszik, az a gondolat, hogy e kapcsolato­kat fel kell használni. A legújabb Gallup közvéleménykutatás eredménye Londonból jelenti az MTI. Az Egyesült Államokban tar­tott Gallup-rendszerű köz­véleménykutató szavazás so­rán azt kérdezték, "mennyire aggasztja önt a világháború kitörésének esélye, amelyben atom- és hidrogénbombákat használhatnának? Válaszok: Nagyon súlyosan aggódik 22 százalék, elég komolyan ag­gódik 37 százalék, nem ag­gódik 38 százalék és nincs véleménye 3 százaléknak. Az iraki forradalom harmadik évfordulója Bagdadból jelenti az MTI. Irakban pénteken megkezdő­dött az az egy hétig tartó ünnepség-sorozat, amellyel az iraki nép az 1958-as forrada­lom eseményeiről emlékezik meg. Nyugati hírügynökségek jelentik, hogy pénteken reg­gel két és félórás katonai díszszemle volt Bagdadban, amelyen Kasszem miniszter­­elnök is megjelent. Az év­forduló előestéjén politikai foglyokat engedtek szabadon, közöttük négy volt miniszter­­elnököt. Az Izvesztyija a törökországi és görögországi szovjetellenes kampányról Alekszejev az Izvesztyijá­ban cikket írt a törökorszá­gi és görögországi szovjetel­lenes kampányról. Törökor­szág politikája az utóbbi idő­ben — hangoztatja a szerző — egyre jobban emlékeztet a mendereszi időkre. A sajtóban indított kommunistaellenes hadjárat a valóságban a Szovjetunió ellen irányul. A kampányt a rádió és a la­pok kezdték meg, de most már bekapcsolódott néhány politikai személyiség, köztük hivatalos személyek is. A szovjet közvélemény — írja a szerző — tökéletesen tisztában van ennek a szov­jetellenes hadjáratnak valódi céljaival. A hadjárat rendel­tetése: igazolni bizonyos tö­rök politikai körök eltávolo­dását Atatürk elveinek meg­ígért betartásától. Ezek az elvek — mint ismeretes — jó­szomszédi kapcsolatokat írtak elő Törökország északi szom­szédjával, a Szovjetunióval. A szerző rámutat, hogy újabban a kommunistaellenes propagandahadjárat hullámai Görögországban is eljutottak. A szovjet közvélemény nem kételkedik abban — hangoz­tatja a cikk —, hogy a török­­országi és görögországi kom­munistaellenes és Szovjet­unió-ellenes hadjáratot előre kitervelték és meghatározott erők ösztönzik. Vasutassztrájk Olaszországban Rómából jelenti az MTI. Mint a Reuter és a DPA köz­li, pénteken éjfélkor egész Olaszországban megkezdődött az állami vasutak dolgozóinak huszonnégyórás bérsztrájkja. A sztrájk tartama alatt a kormány 24 "szükségvonatot" járat, a vonatokat magasabb beosztású vasúti tisztviselők vezetik. Wagy Nemzet Nagyszabású népi megmozdulások Párizs­­vörös övezetében*4 Az MTI párizsi tudósítója jelenti: Július 14-re virradó éjszaka a maguk módján "ünnepeltek" a plasztikbom­­bás merénylők. A nemzeti ünnep előestéjén öt degaulle­­ista nemzetgyűlési képviselő lakása előtt robbantottak plasztikbombákat. A robba­nások csupán anyagi károkat okoztak. Algériában már sebesülé­sekkel, sőt öt halálesettel járt a "Plastiqueur"-ök garáz­dálkodása. Algéria városaiban összesen 30 bombamerénylet történt az elmúlt 24 órában, Algírban magában 19 helyen robbantottak plasztikbombá­kat. A CAS emberei főleg muzulmán kereskedők üzlet­­helyiségei ellen támadtak bombáikkal. A fasiszták garázdálkodása még jobban aláhúzza a francia munkásosztály július 14-i jelszavainak igazát. Az antifasiszta bizottságok által megrendezett nagygyűléseken, felvonulásokon, de még a népünnepélyeken is kifejezés­re jutnak ezek a követelések: mielőbbi békét Algériában a francia—algériai tárgyalá­sok sikere révén; az algériai nép önrendelkezési jogának őszinte alkalmazása alapján; vessenek véget Franciaország­ban az alkotmány hírhedt diktatúrát teremtő 16. sza­kasza alkalmazásának; sújtsa­nak le a pártütőkre, a fasisz­tákra; a szabadságjogok meg­védésével állítsák helyre az igazi köztársaságot! Már a nemzeti ünnep előestéjén nagyszabású népi megmozdu­lások voltak Párizs híres "vörös övezetében­, a mun­káslakta elővárosokban — St. Denis-ben, St. Ouen-ban, Ivry-ben stb. A hivatalos Franciaország katonai parádéval ünnepelt. De Gaulle tábornok jelenlé­tében rendezték meg pénte­ken délelőtt a Champs Elysées-n a hagyományos dísz­szemlét 11 000 főnyi katona­ság felvonulásával. Az idő­járás nem kedvezett az ün­nepnek, hűvös, szeles, esőre hajló időben zajlottak le az ünnepségek. Burgiba üzenete de Gaulle-hoz Tuniszból jelenti az AP. Tuniszban pénteken tömeggyű­lést tartottak és ezen felszó­lalt Habib Burgiba tunéziai el­nök is. Burgiba bejelentette, hogy az országban harcot indítottak a bizertyi támaszpont kiüríté­séért. A küzdelem mindaddig folyik, amíg az utolsó francia katona el nem hagyja az or­szág területét — hangsúlyozta az elnök. Burgiba, közölte, üzenetet küldött de Gaulle elnöknek és ebben felkérte őt, adja át a bizertai támaszpontot Tunéziá­nak. Felszólalások a laoszi értekezleten A Laoszról tárgyaló genfi értekezlet pénteki ülésén Pus­kin, a szovjet küldöttség ve­zetője elnökölt. Az ülésen elsőnek Barring­­ton, Burma küldötte szólalt fel. Állást foglalt amellett, hogy az értekezlet részvevői kezdjék meg a laoszi kérdés megoldásával kapcsolatos ja­vaslatok érdemi vizsgálatát. Ezután Krisna Menen, az indiai küldöttség vezetője szó­lalt fel. A laoszi semlegesség­gel kapcsolatos, csütörtökön benyújtott nyilatkozatterve­zethez kiegészítésképpen jegy­zőkönyv-tervezetet terjesztett elő. Ebben a nemzetközi felügyelő és ellenőrző bi­zottság jogairól és felada­tairól van szó, figyelembe vé­ve az 1954-es genfi egyezmé­nyek aláírása óta végbement változásokat Csang Han-fu, a népi Kína küldöttségének vezetője fel­hívta az amerikai diplomatá­kat, vizsgálják felül állás­pontjukat és járuljanak hoz­zá, hogy először a be nem­­avatkozással kapcsolatos kö­telezettségekről tárgyaljanak és csak azután az ellenőrzés­ről. Az amerikai küldött — mondotta — látszólag nem tiltakozik az ellen, hogy ér­tekezletünk megkezdje az ok­mányok érdemi vizsgálatát, ugyanakkor azonban ragasz­kodik ahhoz, hogy először a nemzetközi bizottság hatáskö­rének kérdéseit tárgyaljuk meg. Van, aki attól fél — foly­tatta a kínai küldött — hogy, úgymond, ha a laoszi semle­gesség kérdésével foglalko­zunk, később nem tudjuk megoldani az ellenőrzés p­rob­­lémáját. Az ilyen aggodal­mak feleslegesek, a semleges­ség és az ellenőrzés kérdése két különböző fontosságú do­log, ugyanakkor azonban köl­csönösen összefüggnek egy­mással. Az amerikai küldött — mondotta befejezésül Csang Han-fu — ismételten hangoz­tatja törekvését a laoszi kér­dés békés rendezésére. Ken­nedy elnöktől kezdve Hum­­­phrey szenátorig mind azt állítják, hogy az Egyesült Államok független és semle­ges országnak óhajtja látni Laoszt. A nyilatkozatok azon­ban nem elégségesek. Konkrét tetteket várunk. Gagarin az angol királynőnél Londonból jelenti az MTI. Mint hírügynökségek jelentik, Jurij Gagarint, az első űrha­jóst pénteken a Buckingham­­palotában ebéden látta ven­dégül II. Erzsébet angol ki­rálynő. Gagarin, akit érkezésekor mintegy hétezer londoni lel­kes üdvrivalgással fogadott, magyar idő szerint 12.50 óra­kor lépett be a palota ka­puján. Miután elhaladt a tisztelgő díszőrség előtt, a ra­gyogó márványtermen keresz­tül a fehér- és aranyszínűre festett ebédlőbe vezették, ahol fejedelmi pompával megterí­tett asztal várta. Gagarin a királynő jobbján foglalt helyet, vele szemben pedig Fülöp edinburghi her­ceg, a királynő férje ült. A meghívottak között jelen volt Szoldatov londoni szovjet nagykövet és Lord Louis Mountbatten admirális is. Gagarin pénteken, a késő délutáni órákban vörös ró­zsákból és fehér székfűből ké­szített koszorút helyezett el Marx Károlyna­k a londoni Highgate-temetőben levő sír­ján. A koszorúra fűzött kis lapon e szavak olvashatók orosz nyelven: »Jurij Gagarin őrnagytól.« A Szovjetunió hőse egyper­ces tisztelgéssel adózott a tu­dományos szocializmus meg­alapítója emlékének. * Az angol sajtó a legna­gyobb elismerés hangján ír Gagarin megnyerő modoráról és rokonszenves külsejéről. Mint a lapok írják, a 27 éves, pirospozsgás arcú, kék szemű, mindig mosolygós űrhajósnak különösen a gyengébb nem körében van óriási sikere. A londoni szovjet nagykövetsé­get szinte elárasztják a Gaga­rin fényképét kérő leányleve­lek. Sőt, mi több, annak elle­nére, hogy közismert Gagarin házasember volta, házassági ajánlatokkal is traktálják. Az angol sajtó hírt ad róla, hogy csütörtökön este a szov­jet nagykövetség előtt egy ír fogászati asszisztensnő az űr­hajós nyakába borult, meg­csókolta, majd a helyszínen szorgoskodó riportereknek ki­jelentette: "Ő a világminden­ség legcsókolni valóbb férfia! Egészen oda vagyok érte. Cso­dálom nagyszerű tettéért, tar­tózkodó modoráért és kedves­ségéért." A figyelmes londoniak a nagy ünneplés közepette nem feledkeztek meg Gagarin fe­leségéről sem. H. W. Barratt, az angol női kalaposok di­vatintézetének elnöke szakma­beli társai nevében Gagarin feleségének egy legújabb di­­vatú kalapot küldött a szov­jet nagykövetségre. A kísérő­levél hangsúlyozza: "A szak­mánkban dolgozó asszonyok az ön feleségének e szerény ajándékkal kedveskednek cso­dálatuk jeléül, amiért olyan bátran megállta helyét férje űrrepülése alatt.« Mr. Barratt kijelentette, hogy ezt a kalaptípust Gaga­­rinnéről "Valentinának" fog­­ják nevezni. Stondal) 19­. JÚius 15. Ha Bonn stockholmi nagykövete, egykor Eichmann budapesti cinkosa Az MTI berlini tudósítója írja: A Magyar Népköztársa­ság berlini nagykövetsége még az Eichmann-per tárgya­lása előtt, április 27-én nem­zetközi sajtóértekezletet ren­dezett az Újságíróklubban, ahol Lévai Jenő, a neves pub­licista ismertette "a halál bü­rokratájának" magyarországi tevékenységét. Lévai többek között meg­említette dr. Karl Werkmei­­ster nevét is, aki ez idő sze­rint a Német Szövetségi Köz­társaság svédországi nagykö­vete. "Kutatásaim alapján beszámolhatok arról is, hogy Werkmeister, mint náci diplo­mata Magyarországon is tevé­kenykedett és alaposan kivet­te részét az Eichmann-féle deportálás diplomáciai előké­szítéséből-­­ mondotta Lévai. Állításait igazolják azok a dokumentumok is, amelyeket a Német Demokratikus Köz­társaság minisztertanácsa mel­lett működő Német Egység Bizottsága Rostockban a "Ke­leti-tenger hete" alkalmából most hozott nyilvánosságra. , Dr. Kari Werkmeister bűnlajstroma A Német Egység Bizottsága jelentésében rámutat: "Június végén vált ismeretessé, hogy a svédországi zsidó hitközség vezetősége követelte: indítsa­nak eljárást és azonnal vált­sák le posztjáról dr. Karl Werkmeistert, a bonni állam stockholmi nagykövetét. Werkmeister ugyanis — hang­zik a jelentés — mint náci diplomata Magyarországon igen jelentős szerepet játszott az úgynevezett "zsidótlanítási akció" diplomáciai előkészíté­sében. Dr. Edmund Veesen­­mayer SS-tábornok, a náci Németország budapesti nagy­követe helyettesének számí­tott, s így ő is bűnrészes 600 000 magyarországi zsidó és antifasiszta ellenálló töme­ges meggyilkolásáért. Ki mer­ték nevezni dr. Werkmeistert svédországi nagykövetnek, holott köztudomású, hogy mint náci követségi tanácsos éppen ő igyekezett félreve­zető módon "megnyugtatni" a magyarországi zsidóság megsemmisítése ellen tiltako­zó svéd diplomatákat. Werk­meistert azóta Svédországban mint a fasiszta Németország tömeggyilkosainak cinkosát ismerik." Az újvidéki hóhérok megszöktetője A Német Egység Bizottsága dokumentumaiból kitűnik, hogy Werkmeister már 1941- ben diplomáciai szolgálatot teljesített Budapesten. "1942 januárjában — olvasható a jelentésben a fasiszta magyar tisztek a kormány tudta és jóváhagyása nélkül Újvidéken 3755 zsidó és szerb férfit, nőt és gyermeket végeztek ki. Az újvidéki vérengzés szervezőit a budapesti náci nagykövet­ség és a német titkosszolgálat szöktette ki Németországba, hogy kivonják őket a magyar igazságszolgáltatás alól. Werk­meister, mint diplomata meg­kísérelte, hogy kétszínűségé­vel kimagyarázkodjék a ma­gyar kormánynál és bebizo­nyítsa: teljesen alaptalan az a gyanú, mintha német fasisz­ták működtek volna közre a szöktetésben." A dokumentumok szerint Werkmeiszternek jelentős sze­repe volt abban, hogy külföld­re szö­ktessé­k, majd a náci megszállás után visszahozas­sák Magyarországb­a Fekete­­halmy-C­zeydner altáborna­gyot, Grassy vezérőrnagyot, Deák csendőrezredest és dr. Zöldi Márton csendőrszáza­dost. Hogy dr. Wernpneister készítette elő a szöktetést, az kitűnik az általa 1944. január 16-án küldött, 98-as iktatószá­mot viselő titkos jelentésből, amelyben jelezte Hitlernek: ha nem szöktették volna az új­vidéki mészárlás rendezőit a birodalom területére, úgy a magyar bíróságnak szigorú büntetéssel kellett volna súj­tania őket. Werkmeister maga gondoskodott róla, hogy a né­met gépkocsikon vigyék át a határon a csoport tagjait. Egy 1944. január 19-i kel­tezésű "feljegyzésiben ez ol­vasható: "Werkmeister követ­­ségi tanácsos jelentésére Hitler azt mondta: Amennyiben a magyarok a beszélgetések al­kalmával szóba hozzák a ma­gyar tisztek szökését, akkor valami ilyesfélét kell nekik mondani: Európában minden­kinek tudomásul kell vennie, hogy Németország menedékjo­got biztosít minden olyan sze­mélynek, akit zsidóüldözéssel vádolnak és a birodalomban keres menedéket, mert az ilyen személyek a mi oldalun­kon állnak.. .« Eichmann tevékenységének diplomáciai előkészítője Magyarország náci megszál­lása idején Werkmeister is Budapesten tartózkodott, s az okmányok szerint ő készítette elő diplomáciáikig Eichmann tevékenységét, majd gondos­kodott róla, hogy az SS-egyen­­ruhában mint SS-tiszt vissza­térő dr. Zöldi Márton a Feren­­czi által vezetett csendőrkülö­­nítménnyel Munkácson folytat­hassa a vérengzéseket. Fekete­­halmy-Czeydnert kineveztette kassai parancsnoknak, de nem feledkezett meg többi véden­céről sem. Első megbeszélé­sét 1944. április 24-én tartotta Eichmannal "a magyarországi zsidókérdés megol­dásá"-ról. Werkmeister ténykedését még az akkori németbarát magyar kormány is "túl agresszív-­nek" találta és lépéseket tett levál­tására. 1944. június 24-én visz­­sza is hívták Berlinbe és kine­vezték a Külügyminisztérium politikai csoportjának főelő­adójává. Ő referált a szlová­kiai, a magyarországi, romá­niai, görögországi, bulgáriai, albániai, montenegrói, horvát­országi és szerbiai ügyekről a külügyminiszternek. "Dr. Werkmeister is a béke­­bontóik közé tartozik, akik is­mét a fasiszta hódítók politi­kájának szolgálatába szegőd­tek , akik ma ellenzik a né­met békeszerződés megkötését és az európai helyzet enyhülé­sét. Kezéhez éppen úgy vér tapadt, mint Eichmann és Globke kezéhez. A bizonyíté­kok Werkmeister ellen szól­nak, megérdemelt büntetését nem kerülheti el" — hangzik a Német Egység Bizottságának jelentése. így élnek az elítélt algériai lázadók a „börtönben”... Párizsból jelenti a TASZSZ. A ragyogó júliusi nap átha­tol a fák lombjain és azúros fénnyel sugározza be a virá­goskertet és a homokkal gon­dosan behintett utakat. Ózondús friss levegő, csend mindenütt. Csak­ a kert mélyén néhány tagbaszakadt, rövidnadrágos férfiú teszi elevenné a tájat. Gyermekek módjára futbal­loznak, örömteli kiáltásokkal kísérik a labda útját. Fényle­nek a napbarnított, bronz­színű testek. Mi ez? Szanatórium fogyó­kúrások számára? Nyugdíjas sportolók üdülője? Sem az egyik, sem a másik. Börtön ez, igen, börtön, ahol a katonai bíróság ítéleté­nek megfelelően büntetésüket töltik volt tábornokok és ez­redesek, a nemrégiben lezaj­lott algériai fasiszta katonai­­ puccs vezetői. A lázadók számára, akik ez év áprilisában a Francia Köztársaság létét fenyegették, fogságuk idejére olyan viszo­nyokat teremtettek, amelyek a szanatóriumi élethez hason­líthatók. Egy hajdani apátsá­got rendeztek be számukra, rádió és televízió, újságok és folyóiratok állnak rendelkezé­sükre. A szakács kívánságuk­nak megfelelően készíti el az ebédet. Bármikor sétálhatnak a kertben, sportolhatnak. Zeller és Challe egykori tá­bornokok, a puccs fővezérei pedig megindító érdeklődést mutatnak a virágkertészet iránt... Mindez rendben is volna, ha a hatóságoknak e gondos figyelme nem keltene jogos felháborodást a köztársaság igazi híveiben.

Next