Magyar Nemzet, 1961. július (17. évfolyam, 154-179. szám)

1961-07-15 / 166. szám

2 Hogyan szítják az Egyesült Államokban a háborús hisztériát? New Yorkból jelenti a TASZSZ. A New York Journal American című lap minapi számában fényképet közölt: egy már nem egészen fiatal, katonasapkás férfi átölel egy síró lányt és megcsókolja. A kép aláírása szerint "Arthur Bates szakaszvezető, a második világháború katonája, a tartalékos kiképzésről visszatérve nem tudja, kicsomagolja-e bőröndjét, vagy sem. A nemzeti gárda sok ezer más tagjához hasonlóan ő is nyugtalansággal figyeli az újságokat, a rádiót, a televíziót... Ha kiadják a mozgósítási parancsot, Bates az elsők között lesz, aki megtudja." Az amerikai lapban megjelent fénykép és aláírása fogalmat ad arról, milyen háborús légkör alakult ki az Egyesült Államokban és hogyan szítják a pszichózist napjainkban. Nem nehéz megérteni Arthur Bates és sok más tájékozatlan amerikai nyugtalanságát, hiszen a világpolitikai helyzetről alkotott ítéletük a helyi lapok közleményein alapszik. Márpedig az amerikai lapok hasábjai ezekben a napokban ilyen címektől tarkodnak: »A nemzeti gárda tényleges és tartalékos katonai akcióra készen", “A Pentagon sürgősen megvizsgálja a mozgósítási terveket«. A burzsoá propaganda durván kiforgatja a német békeszerződés megkötésére vonatkozó szovjet javaslatok értelmét, a végsőkig feszíti az emberek idegeit és továbbra is azt harsonázza, hogy »a nyugati világot veszély fenyegeti". Ebbe a kampányba bekapcsolódtak a hidegháború legharciasabb lovagjai is: tábornokok, kongresszusi képviselők, újságírók és vallási igehirdetők. Eisenhower volt köztársasági elnök felhívást adott ki, hogy "tartsák szárazon a puskaport" és egy lépést se engedjenek a nyugatberlini kérdésben. Hickenlooper köztársaságpárti szekátor, a kongresszus atomerő bizottságának tagja követelte, hogy az Egyesült Államok haladéktalanul indítsa meg újra a nukleáris fegyverkísérleteket. Billy Graham ismert evangélikus lelkész sürgette, hogy "ébresszék az amerikaiakat annak a szörnyű lehetőségnek a tudatára, hogy háború törhet ki Berlin miatt". A katonai monopóliumok és a katonai klikk szószólói, azzal, hogy még jobban kiélezik a nemzetközi helyzetet és felbolygatják az amerikaiak kedélyét, határozott célt követnek. A Wall Street Journal szerkesztőségi cikkében elárulja, hogy azért teremtenek mesterségesen válsághangulatot, mert így akarják elfogadtatni a washingtoni kormánynak a fegyveres erők és a katonai kiadások növelésére irányuló politikáját. Ez a lap és más lapok is rámutatnak arra, hogy a kormány az idén már harmadízben készül a katonai költségvetés lényeges felemelésére. Londonban a Times washingtoni tudósításában rámutat arra, hogy az Egyesült Államok bizonyos körei szántszándékkal háborús hisztériát keltenek Nyugat-Berlin kérdése körül. Az a céljuk, hogy megnehezítsék a tárgyalásokat a Szovjetunióval. A Times washingtoni tudósítója szerint e körökhöz tartoznak a militaristák és egyes olyan Joseph Alsop-féle újságíróit, akik ferde megvilágításba helyezik a Szovjetunió politikáját. Mint a tudósító hangsúlyozza, e körök annyira "sarokba akarják szorítani Kennedy elnököt, hogy nehezen kezdhessen tárgyalásokat a Szovjetunióval, hacsak nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy behódol a szovjet követelések előtt". A tudósító így folytatja: "Itt úgy vélekednek, hogy az elnöknek nem annyira beszédekkel kell erősítenie vezető szerepét — hiszen e beszédek hatása korlátozott —, mint inkább azzal, hogy diplomáciai síkon tesz kezdeményező lépéseket. Számos gondolatot vetnek fel, köztük azt, hogy Kennedy elnöknek valamilyen új szerződést kellene kötnie Berlin szabadságának biztosítására és újabb kísérleteket kellene tennie a leszerelési tárgyalások megindítására, az eddiginél magasabb szinten. Ugyanakkor feltétlenül szükségesnek tartják, hogy Thompson nagykövet folytassa puhatolózásait Moszkvában, de természetesen nem az itteni hajthatatlansági megnyilatkozások, hanem az ésszerű diplomácia alapján. A bécsi találkozó megteremtette a kapcsolatot a két állam vezetői között és egészségesnek látszik, az a gondolat, hogy e kapcsolatokat fel kell használni. A legújabb Gallup közvéleménykutatás eredménye Londonból jelenti az MTI. Az Egyesült Államokban tartott Gallup-rendszerű közvéleménykutató szavazás során azt kérdezték, "mennyire aggasztja önt a világháború kitörésének esélye, amelyben atom- és hidrogénbombákat használhatnának? Válaszok: Nagyon súlyosan aggódik 22 százalék, elég komolyan aggódik 37 százalék, nem aggódik 38 százalék és nincs véleménye 3 százaléknak. Az iraki forradalom harmadik évfordulója Bagdadból jelenti az MTI. Irakban pénteken megkezdődött az az egy hétig tartó ünnepség-sorozat, amellyel az iraki nép az 1958-as forradalom eseményeiről emlékezik meg. Nyugati hírügynökségek jelentik, hogy pénteken reggel két és félórás katonai díszszemle volt Bagdadban, amelyen Kasszem miniszterelnök is megjelent. Az évforduló előestéjén politikai foglyokat engedtek szabadon, közöttük négy volt miniszterelnököt. Az Izvesztyija a törökországi és görögországi szovjetellenes kampányról Alekszejev az Izvesztyijában cikket írt a törökországi és görögországi szovjetellenes kampányról. Törökország politikája az utóbbi időben — hangoztatja a szerző — egyre jobban emlékeztet a mendereszi időkre. A sajtóban indított kommunistaellenes hadjárat a valóságban a Szovjetunió ellen irányul. A kampányt a rádió és a lapok kezdték meg, de most már bekapcsolódott néhány politikai személyiség, köztük hivatalos személyek is. A szovjet közvélemény — írja a szerző — tökéletesen tisztában van ennek a szovjetellenes hadjáratnak valódi céljaival. A hadjárat rendeltetése: igazolni bizonyos török politikai körök eltávolodását Atatürk elveinek megígért betartásától. Ezek az elvek — mint ismeretes — jószomszédi kapcsolatokat írtak elő Törökország északi szomszédjával, a Szovjetunióval. A szerző rámutat, hogy újabban a kommunistaellenes propagandahadjárat hullámai Görögországban is eljutottak. A szovjet közvélemény nem kételkedik abban — hangoztatja a cikk —, hogy a törökországi és görögországi kommunistaellenes és Szovjetunió-ellenes hadjáratot előre kitervelték és meghatározott erők ösztönzik. Vasutassztrájk Olaszországban Rómából jelenti az MTI. Mint a Reuter és a DPA közli, pénteken éjfélkor egész Olaszországban megkezdődött az állami vasutak dolgozóinak huszonnégyórás bérsztrájkja. A sztrájk tartama alatt a kormány 24 "szükségvonatot" járat, a vonatokat magasabb beosztású vasúti tisztviselők vezetik. Wagy Nemzet Nagyszabású népi megmozdulások Párizsvörös övezetében*4 Az MTI párizsi tudósítója jelenti: Július 14-re virradó éjszaka a maguk módján "ünnepeltek" a plasztikbombás merénylők. A nemzeti ünnep előestéjén öt degaulleista nemzetgyűlési képviselő lakása előtt robbantottak plasztikbombákat. A robbanások csupán anyagi károkat okoztak. Algériában már sebesülésekkel, sőt öt halálesettel járt a "Plastiqueur"-ök garázdálkodása. Algéria városaiban összesen 30 bombamerénylet történt az elmúlt 24 órában, Algírban magában 19 helyen robbantottak plasztikbombákat. A CAS emberei főleg muzulmán kereskedők üzlethelyiségei ellen támadtak bombáikkal. A fasiszták garázdálkodása még jobban aláhúzza a francia munkásosztály július 14-i jelszavainak igazát. Az antifasiszta bizottságok által megrendezett nagygyűléseken, felvonulásokon, de még a népünnepélyeken is kifejezésre jutnak ezek a követelések: mielőbbi békét Algériában a francia—algériai tárgyalások sikere révén; az algériai nép önrendelkezési jogának őszinte alkalmazása alapján; vessenek véget Franciaországban az alkotmány hírhedt diktatúrát teremtő 16. szakasza alkalmazásának; sújtsanak le a pártütőkre, a fasisztákra; a szabadságjogok megvédésével állítsák helyre az igazi köztársaságot! Már a nemzeti ünnep előestéjén nagyszabású népi megmozdulások voltak Párizs híres "vörös övezetében, a munkáslakta elővárosokban — St. Denis-ben, St. Ouen-ban, Ivry-ben stb. A hivatalos Franciaország katonai parádéval ünnepelt. De Gaulle tábornok jelenlétében rendezték meg pénteken délelőtt a Champs Elysées-n a hagyományos díszszemlét 11 000 főnyi katonaság felvonulásával. Az időjárás nem kedvezett az ünnepnek, hűvös, szeles, esőre hajló időben zajlottak le az ünnepségek. Burgiba üzenete de Gaulle-hoz Tuniszból jelenti az AP. Tuniszban pénteken tömeggyűlést tartottak és ezen felszólalt Habib Burgiba tunéziai elnök is. Burgiba bejelentette, hogy az országban harcot indítottak a bizertyi támaszpont kiürítéséért. A küzdelem mindaddig folyik, amíg az utolsó francia katona el nem hagyja az ország területét — hangsúlyozta az elnök. Burgiba, közölte, üzenetet küldött de Gaulle elnöknek és ebben felkérte őt, adja át a bizertai támaszpontot Tunéziának. Felszólalások a laoszi értekezleten A Laoszról tárgyaló genfi értekezlet pénteki ülésén Puskin, a szovjet küldöttség vezetője elnökölt. Az ülésen elsőnek Barrington, Burma küldötte szólalt fel. Állást foglalt amellett, hogy az értekezlet részvevői kezdjék meg a laoszi kérdés megoldásával kapcsolatos javaslatok érdemi vizsgálatát. Ezután Krisna Menen, az indiai küldöttség vezetője szólalt fel. A laoszi semlegességgel kapcsolatos, csütörtökön benyújtott nyilatkozattervezethez kiegészítésképpen jegyzőkönyv-tervezetet terjesztett elő. Ebben a nemzetközi felügyelő és ellenőrző bizottság jogairól és feladatairól van szó, figyelembe véve az 1954-es genfi egyezmények aláírása óta végbement változásokat Csang Han-fu, a népi Kína küldöttségének vezetője felhívta az amerikai diplomatákat, vizsgálják felül álláspontjukat és járuljanak hozzá, hogy először a be nemavatkozással kapcsolatos kötelezettségekről tárgyaljanak és csak azután az ellenőrzésről. Az amerikai küldött — mondotta — látszólag nem tiltakozik az ellen, hogy értekezletünk megkezdje az okmányok érdemi vizsgálatát, ugyanakkor azonban ragaszkodik ahhoz, hogy először a nemzetközi bizottság hatáskörének kérdéseit tárgyaljuk meg. Van, aki attól fél — folytatta a kínai küldött — hogy, úgymond, ha a laoszi semlegesség kérdésével foglalkozunk, később nem tudjuk megoldani az ellenőrzés problémáját. Az ilyen aggodalmak feleslegesek, a semlegesség és az ellenőrzés kérdése két különböző fontosságú dolog, ugyanakkor azonban kölcsönösen összefüggnek egymással. Az amerikai küldött — mondotta befejezésül Csang Han-fu — ismételten hangoztatja törekvését a laoszi kérdés békés rendezésére. Kennedy elnöktől kezdve Humphrey szenátorig mind azt állítják, hogy az Egyesült Államok független és semleges országnak óhajtja látni Laoszt. A nyilatkozatok azonban nem elégségesek. Konkrét tetteket várunk. Gagarin az angol királynőnél Londonból jelenti az MTI. Mint hírügynökségek jelentik, Jurij Gagarint, az első űrhajóst pénteken a Buckinghampalotában ebéden látta vendégül II. Erzsébet angol királynő. Gagarin, akit érkezésekor mintegy hétezer londoni lelkes üdvrivalgással fogadott, magyar idő szerint 12.50 órakor lépett be a palota kapuján. Miután elhaladt a tisztelgő díszőrség előtt, a ragyogó márványtermen keresztül a fehér- és aranyszínűre festett ebédlőbe vezették, ahol fejedelmi pompával megterített asztal várta. Gagarin a királynő jobbján foglalt helyet, vele szemben pedig Fülöp edinburghi herceg, a királynő férje ült. A meghívottak között jelen volt Szoldatov londoni szovjet nagykövet és Lord Louis Mountbatten admirális is. Gagarin pénteken, a késő délutáni órákban vörös rózsákból és fehér székfűből készített koszorút helyezett el Marx Károlynak a londoni Highgate-temetőben levő sírján. A koszorúra fűzött kis lapon e szavak olvashatók orosz nyelven: »Jurij Gagarin őrnagytól.« A Szovjetunió hőse egyperces tisztelgéssel adózott a tudományos szocializmus megalapítója emlékének. * Az angol sajtó a legnagyobb elismerés hangján ír Gagarin megnyerő modoráról és rokonszenves külsejéről. Mint a lapok írják, a 27 éves, pirospozsgás arcú, kék szemű, mindig mosolygós űrhajósnak különösen a gyengébb nem körében van óriási sikere. A londoni szovjet nagykövetséget szinte elárasztják a Gagarin fényképét kérő leánylevelek. Sőt, mi több, annak ellenére, hogy közismert Gagarin házasember volta, házassági ajánlatokkal is traktálják. Az angol sajtó hírt ad róla, hogy csütörtökön este a szovjet nagykövetség előtt egy ír fogászati asszisztensnő az űrhajós nyakába borult, megcsókolta, majd a helyszínen szorgoskodó riportereknek kijelentette: "Ő a világmindenség legcsókolni valóbb férfia! Egészen oda vagyok érte. Csodálom nagyszerű tettéért, tartózkodó modoráért és kedvességéért." A figyelmes londoniak a nagy ünneplés közepette nem feledkeztek meg Gagarin feleségéről sem. H. W. Barratt, az angol női kalaposok divatintézetének elnöke szakmabeli társai nevében Gagarin feleségének egy legújabb divatú kalapot küldött a szovjet nagykövetségre. A kísérőlevél hangsúlyozza: "A szakmánkban dolgozó asszonyok az ön feleségének e szerény ajándékkal kedveskednek csodálatuk jeléül, amiért olyan bátran megállta helyét férje űrrepülése alatt.« Mr. Barratt kijelentette, hogy ezt a kalaptípust Gagarinnéről "Valentinának" fogják nevezni. Stondal) 19. JÚius 15. Ha Bonn stockholmi nagykövete, egykor Eichmann budapesti cinkosa Az MTI berlini tudósítója írja: A Magyar Népköztársaság berlini nagykövetsége még az Eichmann-per tárgyalása előtt, április 27-én nemzetközi sajtóértekezletet rendezett az Újságíróklubban, ahol Lévai Jenő, a neves publicista ismertette "a halál bürokratájának" magyarországi tevékenységét. Lévai többek között megemlítette dr. Karl Werkmeister nevét is, aki ez idő szerint a Német Szövetségi Köztársaság svédországi nagykövete. "Kutatásaim alapján beszámolhatok arról is, hogy Werkmeister, mint náci diplomata Magyarországon is tevékenykedett és alaposan kivette részét az Eichmann-féle deportálás diplomáciai előkészítéséből- mondotta Lévai. Állításait igazolják azok a dokumentumok is, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa mellett működő Német Egység Bizottsága Rostockban a "Keleti-tenger hete" alkalmából most hozott nyilvánosságra. , Dr. Kari Werkmeister bűnlajstroma A Német Egység Bizottsága jelentésében rámutat: "Június végén vált ismeretessé, hogy a svédországi zsidó hitközség vezetősége követelte: indítsanak eljárást és azonnal váltsák le posztjáról dr. Karl Werkmeistert, a bonni állam stockholmi nagykövetét. Werkmeister ugyanis — hangzik a jelentés — mint náci diplomata Magyarországon igen jelentős szerepet játszott az úgynevezett "zsidótlanítási akció" diplomáciai előkészítésében. Dr. Edmund Veesenmayer SS-tábornok, a náci Németország budapesti nagykövete helyettesének számított, s így ő is bűnrészes 600 000 magyarországi zsidó és antifasiszta ellenálló tömeges meggyilkolásáért. Ki merték nevezni dr. Werkmeistert svédországi nagykövetnek, holott köztudomású, hogy mint náci követségi tanácsos éppen ő igyekezett félrevezető módon "megnyugtatni" a magyarországi zsidóság megsemmisítése ellen tiltakozó svéd diplomatákat. Werkmeistert azóta Svédországban mint a fasiszta Németország tömeggyilkosainak cinkosát ismerik." Az újvidéki hóhérok megszöktetője A Német Egység Bizottsága dokumentumaiból kitűnik, hogy Werkmeister már 1941- ben diplomáciai szolgálatot teljesített Budapesten. "1942 januárjában — olvasható a jelentésben a fasiszta magyar tisztek a kormány tudta és jóváhagyása nélkül Újvidéken 3755 zsidó és szerb férfit, nőt és gyermeket végeztek ki. Az újvidéki vérengzés szervezőit a budapesti náci nagykövetség és a német titkosszolgálat szöktette ki Németországba, hogy kivonják őket a magyar igazságszolgáltatás alól. Werkmeister, mint diplomata megkísérelte, hogy kétszínűségével kimagyarázkodjék a magyar kormánynál és bebizonyítsa: teljesen alaptalan az a gyanú, mintha német fasiszták működtek volna közre a szöktetésben." A dokumentumok szerint Werkmeiszternek jelentős szerepe volt abban, hogy külföldre szöktessék, majd a náci megszállás után visszahozassák Magyarországba Feketehalmy-Czeydner altábornagyot, Grassy vezérőrnagyot, Deák csendőrezredest és dr. Zöldi Márton csendőrszázadost. Hogy dr. Wernpneister készítette elő a szöktetést, az kitűnik az általa 1944. január 16-án küldött, 98-as iktatószámot viselő titkos jelentésből, amelyben jelezte Hitlernek: ha nem szöktették volna az újvidéki mészárlás rendezőit a birodalom területére, úgy a magyar bíróságnak szigorú büntetéssel kellett volna sújtania őket. Werkmeister maga gondoskodott róla, hogy a német gépkocsikon vigyék át a határon a csoport tagjait. Egy 1944. január 19-i keltezésű "feljegyzésiben ez olvasható: "Werkmeister követségi tanácsos jelentésére Hitler azt mondta: Amennyiben a magyarok a beszélgetések alkalmával szóba hozzák a magyar tisztek szökését, akkor valami ilyesfélét kell nekik mondani: Európában mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy Németország menedékjogot biztosít minden olyan személynek, akit zsidóüldözéssel vádolnak és a birodalomban keres menedéket, mert az ilyen személyek a mi oldalunkon állnak.. .« Eichmann tevékenységének diplomáciai előkészítője Magyarország náci megszállása idején Werkmeister is Budapesten tartózkodott, s az okmányok szerint ő készítette elő diplomáciáikig Eichmann tevékenységét, majd gondoskodott róla, hogy az SS-egyenruhában mint SS-tiszt visszatérő dr. Zöldi Márton a Ferenczi által vezetett csendőrkülönítménnyel Munkácson folytathassa a vérengzéseket. Feketehalmy-Czeydnert kineveztette kassai parancsnoknak, de nem feledkezett meg többi védencéről sem. Első megbeszélését 1944. április 24-én tartotta Eichmannal "a magyarországi zsidókérdés megoldásá"-ról. Werkmeister ténykedését még az akkori németbarát magyar kormány is "túl agresszív-nek" találta és lépéseket tett leváltására. 1944. június 24-én viszsza is hívták Berlinbe és kinevezték a Külügyminisztérium politikai csoportjának főelőadójává. Ő referált a szlovákiai, a magyarországi, romániai, görögországi, bulgáriai, albániai, montenegrói, horvátországi és szerbiai ügyekről a külügyminiszternek. "Dr. Werkmeister is a békebontóik közé tartozik, akik ismét a fasiszta hódítók politikájának szolgálatába szegődtek , akik ma ellenzik a német békeszerződés megkötését és az európai helyzet enyhülését. Kezéhez éppen úgy vér tapadt, mint Eichmann és Globke kezéhez. A bizonyítékok Werkmeister ellen szólnak, megérdemelt büntetését nem kerülheti el" — hangzik a Német Egység Bizottságának jelentése. így élnek az elítélt algériai lázadók a „börtönben”... Párizsból jelenti a TASZSZ. A ragyogó júliusi nap áthatol a fák lombjain és azúros fénnyel sugározza be a virágoskertet és a homokkal gondosan behintett utakat. Ózondús friss levegő, csend mindenütt. Csak a kert mélyén néhány tagbaszakadt, rövidnadrágos férfiú teszi elevenné a tájat. Gyermekek módjára futballoznak, örömteli kiáltásokkal kísérik a labda útját. Fénylenek a napbarnított, bronzszínű testek. Mi ez? Szanatórium fogyókúrások számára? Nyugdíjas sportolók üdülője? Sem az egyik, sem a másik. Börtön ez, igen, börtön, ahol a katonai bíróság ítéletének megfelelően büntetésüket töltik volt tábornokok és ezredesek, a nemrégiben lezajlott algériai fasiszta katonai puccs vezetői. A lázadók számára, akik ez év áprilisában a Francia Köztársaság létét fenyegették, fogságuk idejére olyan viszonyokat teremtettek, amelyek a szanatóriumi élethez hasonlíthatók. Egy hajdani apátságot rendeztek be számukra, rádió és televízió, újságok és folyóiratok állnak rendelkezésükre. A szakács kívánságuknak megfelelően készíti el az ebédet. Bármikor sétálhatnak a kertben, sportolhatnak. Zeller és Challe egykori tábornokok, a puccs fővezérei pedig megindító érdeklődést mutatnak a virágkertészet iránt... Mindez rendben is volna, ha a hatóságoknak e gondos figyelme nem keltene jogos felháborodást a köztársaság igazi híveiben.