Magyar Nemzet, 1961. augusztus (17. évfolyam, 180-206. szám)

1961-08-22 / 198. szám

4 „Nagyon soká készült, de nagyon szép lett !” Megnyílt a Royal Hétfő délután megnyílt Budapest legnagyobb szállodája, az újjáépített és kibővített, 367 szobás Royal. A meghívott vendégek — köztük Tausz János belkereskedelmi miniszter, aki a megnyitó előtt kormánykitüntetést adott át a tervezés és kivitelezés legkiválóbbjainak — megtekintették a hatalmas szálló-kombinát sokfajta rendeltetésű helyiségeit, és általában a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a látottakról. Már belépéskor rendkívül jó benyomást kelt a nagyszabású, szürke márvánnyal borított fogadóterem vagy hall, különösen nagy tetszést arat a felette elhelyezkedő, szinte a levegőben úszó galéria, amelyhez kecses ívelésű feljáró vezet. Itt csatlakozunk az egyik “villámlátogató" csoporthoz. Háromhajójú étterembe lépünk, amely felülről, áttetsző műanyag “kristályokon" át még az esti órákban is nappali fényt kap. Ez az elsőosztályú étterem, amelyhez egy — árait tekintve — másodosztályú étterem csatlakozik, sörözővel, majd egy gyorsbüfé, állóvendégek számára. Innen a korszerűvé varázsolt pálmakerten át a nagy cukrászdába megyünk, amely utca felőli helyiségében ugyancsak állóvendégeket szolgál ki, hátsó részében pedig, amelyet rendkívül ötletesen megoldott “bokszok” tarkítanak, az ülővendégek kapnak helyet. Megnéztük a bárt is. Egyik technikai érdekességét, a világítás színeit és erősségét “keverő" berendezést éppen ekkor próbálták ki, a pult pedig már várta gazdáját, az első pesti férfi mixert. Az éttermi részek együttesen több mint ezer embert látnak el egyszerre. A konyha, ahol szintén megfordultunk, a modern konyhatechnika legrafináltabb vívmányaival dicsekedhet, a minőséget pedig Kurucz Antal, a híres “olimpiai” szakács szavatolja. Az egyik gyorslifttel pillanatok alatt az V. emeleten vagyunk, ahol kitárulnak a rendkívül ízlésesen, és ami még talán ennél is fontosabb, igen barátságosan berendezett többszobás lakosztályok és kisebb, túlnyomórészt külön fürdőszobás szobák. A legtöbben rádió és televízió, mindegyikben telefon, a parkett lakkozott, a falakon lemosható tapéta, a szekrények a falban, a bútorok világosak és igen jóvonalúak, a fotelok, kanapék kényelmesek, ötletes, modern lámpatestek, ízlésesen megválogatott, merész mintájú szőnyegek egészítik ki a berendezést. Természetesen első intrádára nem tudunk mindenről részletesen beszámolni, hiszen éppen csak bekukkantottunk az ötletesen megoldott írószobába, az idegenforgalmi és elárusító fülkékbe, a drink-bárba, a női és férfi fodrászatba és egyelőre csak hallomásból értesültünk a kitűnő házimosodáról, a vasalószobákról és a szálloda nagyszabású, minden igényt kielégítő fűtő, szellőző és egyéb technikai berendezéséről. A szálloda úgynevezett generáltervezője a Kereskedelmi Tervező Iroda volt, építészei között találjuk Janáky Istvánt, Imrő Gábort; a belsőépítészek: Kovácsy László, Mikó Sándor, Verpeléti István, statikus Pattantyús Ádám; a gobelinek, képek, kerámiák, kárpitok a legkitűnőbb képző- és iparművészek fantáziáját dicsérik. Munkájuk részletesebb ismertetésére és értékelésére még viszszatérünk. A jelenlevők igen nagy elismeréssel szóltak a kivitelezés munkájáról is, amelyet különleges gondosság jellemez és amelyben elsősorban a szállodaépítésben immár specialistának tekinthető 41. számú Építőipari Vállalat járt az élen. Jellemző különben a munkálatok méreteire, hogy 45 vállalat működött közre a szálló újjáépítésében. A megnyitásban egyébként gyakorlatilag részt vett a nagyközönség is, amint tömegbe verődve, nagy érdeklődéssel vizsgálta az új Royalt, a hatalmas üvegtáblákon át jól látható modern kiképzést és berendezést és a már kora délután hibátlanul működő neonokat, köztük a sokat ígérő “Royal" nevet. Az utca közönsége tömören így ítélt: “Nagyon soká készült, de nagyon szép lett!" (b. j.) Tisztelem ugyan a férfiúi becsületérzést, mondta az aszszony, de olykor csak nehezen tudom megérteni. Amikor férjhez mentem, Jacques bemutatta Bénard-t, a legjobb barátját. Eleinte nyersnek, majdhogynem ellenségesnek tartottam és egyáltalán nem tetszett. Jó néhány hónap telt bele, amíg megszoktam. Akkor bizalmasok lettünk egymással és testvéremnek tekintettem. Egyik este, amikor hármasban mentünk el hazulról, eléggé hoszszú ideig ült szorosan mellettem a kocsiban és én tudtam, hogy ez mindkettőnknek kellemes volt. Ettől kezdve változott meg velem szemben a viselkedése. Gyengéd, szolgálatkész, majd alázatosan esdeklő lett. Semmi olyat nem mondtam és nem tettem, amiből azt hihette volna, hogy szeretem- Amennyire lehetett, úgy tettem, mintha baráti szeretetnek tekinteném szenvedélyes érzelmeit, melyeket annyi hévvel fejezett ki. Végül azalatt, amíg a férjem egyszer úton volt, minden este meglátogatott. Elmondta, hogy mennyire szerencsétlen, hogy én vagyok az első asszony, akit igazán szeret, hogy szüntelenül öngyilkosságra gondol és hogy egy szép napon, amikor tőlem elmegy, a Szajnába veti magát. Annyira szomorúnak és őszintének látszott, hogy végül is megszántam. A szeretője lettem. Abban a pillanatban nem voltam belé szerelmes, attól tartottam csupán, hogy valóban öngyilkosságra gondol. De attól kezdve, hogy az övé lettem, szívvel, létekkel hozzá tartoztam. Tizenöt nap múltán hazaérkezett a férjem. Magam is meglepődtem azon a merészségen, amellyel a távolléte alatti életemről beszéltem. Még csak nem is gyanított semmit és minden rendben lett volna, ha Bénardnak nem támadnak lelkiismereti aggályai. Elmondta, hogy undorodik magamagától, mert árulást követett el legjobb barátjával szemben, hogy nem tud így élni, végül pedig, hogy nem fér össze a becsületérzésével, hogy kezet szorítson a férjemmel, ha továbbra is a szeretőm marad. Mondtam, ne találkozzék töbet a férjemmel, erre azt válaszolta, hogy erre képtelen, hogy kettőjük barátságának megszakításával adná legvilágosabb jelét a viszonyunknak és hogy a lelkifurdalásait nem enyhítené semmiféle kibúvó. Közölte, hogy újból jó barátom szeretne lenni, mint valaha, s felejtsük el, ami kettőnk közt történt. Bámultam becsületes álláspontját és néhány napon keresztül szívesen gondoltam rá, mennyire nemes lény a szeretőm, a barátság hőse. Nem sejtettem, hogy lelkiismereti aggályai tartósak lesznek. Azt hittem, amint alkalmunk nyílik kettesben lenni, nem tud majd ellenállni a vágynak, hogy karjai közé vegyen és a magam részéről eltökéltem magam viszonyunk folytatására. Több hét telt el azonban; megállapítottam, hogy Bénard hű maradt elhatározásához és csak olyankor jött hozzánk, amikor teljesen bizonyos volt benne, hogy férjemet itthon találja. Azt hittem, kevésbé nyomja majd a lendismeretét, ha én rendezek meg egy találkát. Jacques, aki vakon bízott bennem, beleegyezett, hogy néhány napot a tengerparton töltsek és arra kértem Bénard-t, hogy ott találkozhassunk. Fennkölt hangú, de szemrehányásokkal tele levelet írt. “Nem kellett volna, írta ekkora kísértésnek kitennem. Elég komoly áldozatot hozott ahhoz, hogy tőlem is több óvatosságot és tartózkodást követelhessen." Oly nyomorult állapotban érkeztem haza, hogy elgyötört arcom láttán férjem rögtön rájött: valami nagyon fájdalmas esemény dúlhatott fel. Éjjel, nappal zokogtam, lázas voltam és olyanokat mondtam, hogy revolvert akarok vásárolni. Jacques volt olyan furfangos, hogy végül is mindent kiszedett belőlem. Mindent bevallottam és könyörögve kértem, váljunk el. Dühe és kétségbeesése eleinte irtózatos volt. Miután azonban ezerféle kérdéssel faggatott és biztossá vált benne, hogy Bénard már nem találkozik velem, legyűrte fájdalmát és csak velem törődött. Azt mondta, maga beszél Bénard-ral és ha ez is velem akarja folytatni az életét, ő félreáll, mert nem az az ember, aki akarata ellenére tart vissza egy nőt. Egyszóval:.! magatartása és szavai még a? legérzékenyebb és legtöbbet a! követelő lelkeket is megnyug? tatták volna. · Kettőjük beszélgetésénél természetesen nem voltam jelen, de a Jacques által elmonfdottakból és Bénard levelé-kből megtudtam, hogy az “a? legmagasabb erkölcsi fokon" zajlott le és igen fennkölt? volt. Mindkettő felajánlotta, hogy áldozatot hoz és eltűnik.? Nem úgy, hogy öngyilkos lesz,? mert álláspontjuk szerint még? a legkétségbeesettebb férfi is nemessé és hasznossá teheti életét, hanem oly módon, hogy? mindaddig külföldön marad, amíg ez szükséges. Az önzet? lenségek hosszú párharca után, végül is abban állapodtak? meg, hogy számomra jobb, ha a férjemmel maradok. Bénard-? nak kellett tehát távoznia. ” Azóta megtudtam, hogyy Jacques-al egyetértve lemon? dott a Párizsból való eluta-zásról. A velem való találko-? zást kerülte csupán el egyszer? és mindenkorra. Igaz, hogy Jacques nagyon jó hozzám, de? én mégis nagyon szerencsétlen vagyok, s néha arra gondo? lok, bár találkoznék kevésbé a hőslelkű férfiakkal. Olykor azt mondogatom magamban, hogy s igazságtalanság történt velem.? Hisz Bénard volt az, aki ak-? kor, amikor megvolt a lelki- nyugalmam, barátságomat szeírelemmé változtatta. Tudom, hogy egy férfi nem gondolhat folyton a becsületére, de ha túl későn gondol csak rá, vagy? pedig időnként csupán, az ,elegy szomorú az asszonyokra néz- ve. J (Klvem&k. István fordítisay André Maurot9: A BECSÜLET _ Magyar Nemzet. Tizenöt új Szolnok megyei település kapott önálló közigazgatást A tanyavilág felszabadulásunk óta, de különösen az első közös gazdaságok megalakulása óta lényegesen szűkült. A falvak képe fokozatosan változik, mert valóságos községek alakulnak ki, új házsorokkal a szórványos települések közül. Újabban Szolnok megye fejlődött legnagyobbat: az utóbbi években tizenöt új település kapott önálló közigazgatást, és lépett elő községgé. Az egykori tanyáslakók ma már az új lakónegyedekben élnek, jórészt kétszobás, komfortos családi házakban. Az egykori Horthy-birtok, a kenderesi kastély parkjában 56 volt cseléd építette fel új otthonát. A majorokban levő közös konyhás cselédházakat magtárakká és gazdasági épületekké alakították át. A szolnoki járási tanács az idén 364 családi ház építésére adott engedélyt, s a helyi tanácsok több mint 30 millió forintot költöttek az új lakótelepek korszerűsítésére. Hat helyen törpe vízművet létesítettek. Érdekes új színpadi művek az első budapesti bemutatók között A budapesti színházak az új szezonra készülnek! A Jókai Színház tegnap tartotta meg évadnyitó társulati ülését. A színház a szezont szabadtéri előadásokkal kezdi: a Bartók-, illetve a Csajkovszkij Színpadon Fehér Klára A teremtés koronája című vígjátékát adják elő. Ugyancsak ezzel a vígjátékkal szerepelnek négy peremkerületi művelődési házban. A színház épülete, amelyben most még munkások dolgoznak, szeptember végén nyílik meg. A Nemzeti Színház művészei javarészt Szegeden szerepelnek a szabadtéri játékokon, onnan 21-én érkeznek Budapestre. Az évadnyitó társulati ülést augusztus 28-án tartják meg. A Nemzeti Színház szeptember 9-én a Bánk bán, a Katona József Színház ugyanezen a napon A két Bolyai előadásával kezdi meg az évadot. Az első bemutató az Ódry Színpadon lesz, ahol Ramassin Anna Napfogyatkozás című színdarabját adják elő. A nemzetiben — még az Izabella téri épületben — október elején Miller Szálemi boszorkányok, a Katona József Színházban Shakespeare Minden jó, ha jó a vége című vígjátéka lesz az első bemutató. A Vígszínházban ugyancsak augusztus 28-án lesz az első társulati ülés, a színház kapuit szeptember 2-án Mesterházi Lajos A tizenegyedik parancsolat című drámájával nyitja meg. A Fővárosi Operettszínházban augusztus 22-én megkezdődnek a próbák Ránki— Török—Innocent: Hölgyválasz című új magyar operettjéből, Horvai István és Karádi Béla rendezésében. A darabot szeptember végén mutatják be. A Petőfi Színházban szeptember 1-én a Koldusoperával nyitnak, és az első bemutatót októberben tartják meg. Moliére Képzelt beteg című vígjátékának zenés változatát adják elő Feleky Kamillái a címszerepben. A József Attila Színházban az augusztus 21-i társulati ülés után szeptember 1-én kezdik meg az új évadot. A Madách Színházban augusztus 28-án, a szezonkezdő tanácskozás után ugyanezen a napon folytatják a próbákat Panova Búcsú a fehér éjszakáktól című darabjából, Ádám Ottó irányításával. Panova művét szeptember 15-én mutatják be. A Madách Színház kamarahelyiségében Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című drámájával kezdik meg a szezont és átrendezik a Különleges világnap című Tabi László vígjátékot, amelyet az ősztől a Kamaraszínházban játszanak. A szeptember közepén megnyíló Irodalmi Színpad a hónap végén tartja meg az első bemutatót: az Utazás a Holdba című irodalmi játékot adják elő. Az Állami Déryné Színház társulatai már útrakeltek az ország különböző vidékeire. Márkás gyermekruhákat gyártanak Kaposvárott A kaposvári ruhaüzemben, az ország egyik legjelentősebb gyermekruhagyárában már varrják a gyermekek részére a téli ruhákat. Az üzem minden negyedévben 36 új modellel gazdagítja a gyermekkonfekciót. A napokban megkezdték a tavaszi budapesti árubemutatón “az év legszebb könnyűipari terméke" minősítést nyert fiúöltöny sorozatgyártását. A pepitával szegett sima barna zakóból, pepita nadrágból és pepita mellényből álló öltönyből szeptember végéig tízezer kerül az üzletekbe. Az idén hozzák először forgalomba a gumírozott sí-, illetve korcsolyaruhát, kapucnival és flanell béléssel. A 6—12 éves fiúknak háromgombos zakókat és szűkített szárú, felhajtó nélküli nadrágokat varrnak. A 12—14 éves kiskamaszok részére sötétkék alkalmi ruhákat készítenek kétsoros gombolással. .Kedd, 1961. augusztus 22. Valami nincs rendben... Pillanatfelvételek a nyugatnémet mezőgazdaságról “Ha a sajtót, a rádiót, a televíziót figyelemmel kísérjük, láthatjuk, hogy valami nincs rendben..." E mély bölcsességre valló kijelentés Werner Schwarztól, a bonni kormány kereszténydemokrata földművelésügyi miniszterétől származik. Ez év januárjában hangzott el, azaz 6 évvel azután, hogy Adenauerék megindították nagyszabású “mezőgazdaságfejlesztési programjukat". 1955 óta évről évre nagy hírverés harangozta be a “Grüner Plan”-t, a Zöld Tervet, amely nem kevesebbet ígért és ígér, mint a nyugatnémet mezőgazdaság soha nem látott méretű felvirágoztatását, korszerűsítését. Aki a politikában csak valamennyire is járatos, jól tudja, mit gondoljon, ha maga a miniszter a nyilvánosság előtt kijelenti, hogy “valami nincs rendben ..." Nyugat-Németországot járva, igyekeztem tájékozódni: mi rejlik a kudarc hivatalos beismerése mögött? A bonni földművelésügyi minisztériumban, amely korántsem szívderítő környezetben, a Wehrmacht hajdani kaszárnyájában tevékenykedik (a Bundeswehrnek vadonatúj laktanyák épülnek, a civileknek jó a régi épület is...) mindenesetre derűlátó képet festenek a vendégnek. Propaganda-nyomtatványban nincs hiány: sok kiló színes, illusztrált brosúrával fordulok ki a kaszárnyakapun, mosolygó parasztok képei, modern traktorok a nadrágszíj parcellákon és tervek, tervek. Mi lett belőlük? 1945 előtt 11—12 százalék volt a mezőgazdasági lakosság aránya Nyugat-Németországban — tíz esztendő alatt az arány 7—8 százalékra csökkent. »A korszerű technika bevezetése az oka« — mondja a hivatalos magyarázat. Kétségkívül szerepe van a modern gépesítésnek is — de mögötte tíz- és tízezrek fájdalmas egyéni tragédiája húzódik meg! A kereszténydemokrata kormányzat egy évtizede alatt nem kevesebb, mint 220 000 tíz hektáron aluli gazdaság ment tönkre. S hogy ez nem véletlen, hanem egybevág a bonni politika tudatos céljaival, abból nem is csinálnak titkot. Sok millió márka jut évente a mezőgazdaság szubvencionálására — de ezek a hatalmas összegek szinte kizárólag a kulákok, illetve a nagybirtokosok gyarapodását szolgálják.Egy példa, amelyet egy west- falai falu kisbirtokosa említ? tett elkeseredve: az állami k műtrágyaakció a 20 hektáron ‹› felüli birtokokon 615 márka [› szubvenciót biztosít — a 20 ‰s hektáron aluliaknak mindössze 93 márkát! A tendencia ›S nyilvánvaló: bár — különösen vmost, a választások közeledtéivel — nem lehet még minden) támogatást megvonni a kisbirtokosoktól, ilyen körülmények 15 között csak idő kérdése, mikor mennek tönkre. Peter K. tájégkozott ember, pontosan soroltta az adatokat: ÉszakrajnaéS Westfaliában 1949—1958 között 16 600-zal csereként a fél— K kéthektáros, 11 700-zal a két— k öthektáros, 5000-rel az öt—tíz¡% hektáros gazdaságok száma. S ›?ez Nyugat-Németország leg- iparosodottabb vidéke — a ‹5 jobbára mezőgazdasági jellegű X tájakon lényegesen magasabbak ezek a számok. ›› „Családi ›1 parasztgazdaságokat” ›S— ez az adenaueri jelszó, ›?amelyet a választások előtt különösen sokat hallani. De a ›? “családi" gazdaságok alatt —■ a 30 hektáron felülieket értik... —Sonnemann földművelésügyi államtitkár a kisgazdák tíz~~ és tízezreinek tönkremenését c? kommentálva sajátos magyarázatot talált: — Egy demokratikus állam — jelentette ki —, amelynek polgárai szabadon választhatják meg foglalkozásukat, semmiképp sem szállhat szembe ezzel a fejlődéssel ... Azaz, a “demokratikus állam" leplezetlenül segíti azt a nagybirtok-rendszert, amely a mi országunkban háromszázezer koldust jelentett. De a bonni államban jóval nagyobbak az arányok.Amikor egy illetékes vezető bonni tisztviselőtől megkérdeztem, hogyan sikkadt el tulajdonképpen a potsdami szerződés által Nyugat-Németországra is előírt földreform, zavartan tért ki: — Túl bonyolult lett volna ... Most minden sokkal “egyszerűbb" — rohamléptekkel halad előre a tőke összpontosulása a mezőgazdaságban is. Az indoklás is kézenfekvő, a látogató ugyanazt hallja, ami a végső “érv" kényelmetlen kérdéseire: “Kötelezettségeink a NATO-val, az Európai Gazdasági Közösséggel szemben..." Kétségkívül: a felszabaduló munkaerő szívesen fogadott és jobban díjazott utánpótlás az iparban, nem utolsósorban a gyorsan fejlődő hadiiparban. “A NATO-nak megbízható ellátási bázisra van szüksége Nyugat-Németországban is« — ez a jelszó még hangoztatható —, mert nem konkrét. A másik, s manapság sokat emlegetett, elkeseredetten vitatott: “Versenyképesnek lenni és maradni a Közös Piacban”. Nem kevésről van szó, ha a Landswirtschaftliche Presse is így ír: “A nyugatnémet mezőgazdaság, tekintettel az európai piacon uralkodó körülményekre, kénytelen versenyképességre törekedni. A parasztok egy része képes lesz erre, ugyanolyan nagy része azonban képtelen lesz rá, hogy a fokozott követelményeknek megfeleljen. Itt a parasztság 50 százalékáról van szó!" S ez az 50 százalék — ha ugyan nem több —, korántsem lelkesedik az “európai integráció" gondolatáért — amely egzisztenciájában fenyegeti. A Bonn által annyit magasztalt közösség árát most kell megfizetni. A viszonylag alacsony nyugatnémet iparcikkáraknál az üzlet jól sikerült — de a partnerek mind erősebben sürgetik, hogy a megállapodásoknak megfelelően alakítsák ki az egységes agrárárakat is. A gabona esetében például valahol középen — a mázsánkénti 31 márkás francia és a jóval magasabb, 43 márkás nyugatnémet ár között ... — Most még néhány hétig persze nem beszélnek erről — mesélte egy München környéki bajor gazda. — A választások után aztán le kell szállítani a gabonaárakat, arról pedig ne is beszéljünk, hogyan tesz majd tönkre minket a francia hús és tejtermék — mert az is jóval olcsóbb ott, mint nálunk... Hans G.-nek egyébként 8 hektárja és tízezer márka bankadóssága van, ami “tipikus" eset, mert a kormány sem tudja eltagadni, hogy a nyugatnémet parasztság egésze eladósodott. Bonnban ezt a fejlesztés indokaival magya- rázzák: hitel nélkül nincs előrehaladás. Igaz, csakhogy a kétszerkettő bajorföldön is négy: Freiherr von Groll 500 ■ hektárja eleget terem ahhoz, ■ hogy az új traktorok árát ki■ fizethesse, míg Hans G. már csak abban reménykedik, hogy a birtok ára fedezi az adósságokat, s majd “szabadon" kereshet állást valamelyik müncheni gyárban ... A frankfurti televízióban parasztműsort láttam. Az interjúalany— kisbirtokos — fásultan és panaszkodva vezette körbe a riportert az ütött-kopott tanyán, szemrehányó tekintettel, mutatta a rozoga kaput, amelyet nem lehet már bezárni, a sáros utat, amelyen csak a traktor vergődik át és beesett arcú asszonyát, aki 30 éves és 45-nek látszik, mert a három gyereke mellett a munka, tetszik tudni... Utána filmbetét következett: korszerű nagybirtok a szomszédból, villanyfényes, önitató istállók, tucatnyi modern gép — a mosolygó tulajdonos és az egyáltalán nem mosolygó munkások, akiknek szállására már nem jutott a folyóvízből. A munkaidő jóval hosszabb, mint az iparban ’ — a bérek lényegesen alacsonyabbak. Valóban: valami nagyon ■ nincs, rendben a nyugatnémeti mezőgazdaságban ... H. A.