Magyar Nemzet, 1962. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-01 / 50. szám
Csütörtök, 1962. március 1• inkit várunk a bítortervezőktől Elnézést a felforgatott sorrendért, hogy a végére, azaz a harmadik cikkre hagytam a bútorgyártásban, kiválasztásban is elsődlegest: a tervezést. De éppen a nagyobb nyomaték kedvéért tettem így, mert úgy vélem, ez nemcsak az első, hanem — ma — a legfontosabb is. Bebizonyosodott ugyanis, aki még ma is állítja, hogy az emberek többsége idegenkedik a korszerű bútoroktól, valótlant állít. A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy az új iránt fogékony közönség gyakran érzi úgy, a ma kínált modern bútorok jó része sem felel meg azoknak a használati, minőségi, formai, hangulati stb. és hozzátehetem, olykor gyártási, technológiai követelményeknek sem, amelyeket — ha nem is mindig tudatosan — joggal támasztunk vele szemben. Lépjen tehát a színre a formatervező és az építésszel, s a többi szakemberrel együttműködve oldja meg egyik oldalon az ipar, a másikon lakásunk, családunk megannyi problémáját. Iparművészet, vagy ipari tervező művészet Ami a hamarosan alapjában megváltozó bútorgyári körülményeket illeti, az új gépsorok és az új anyagok fokozatos megjelenése a formaalakítás technológiai oldalát állítja előtérbe. A bútorgyártás ezáltal válik korszerűvé és valóban gépipari jellegűvé, aminek a tervezésre gyakorolt szükségszerű hatása szinte beláthatatlan. Nyilvánvaló, hogy csak az a tervező állja meg a helyét, aki az új technológia és az új anyagok műszaki és gazdasági kategóriáiban gondolkozik. Tehát szükségszerűen létre kell jönnie az ipari technológia és a tervezői gondolkodás kölcsönös, termékenyítő egymásra hatásának, szemben a régi, merev ipari, illetőleg tervezői szemlélettel és gyakorlattal. A bútorterv a legkevésbé sem a grafika többé, hanem szerves része, bevezetője az anyagkiválasztás és a gyártás összefüggő folyamatának. Egyszóval tudományosan megalapozott tervezésre van szükség. Ez pedig nem annyira iparművészet, legalábbis a szó hagyományos értelmében, mint inkább ipari tervezőművészet, ami jóval összetettebb tevékenység. De nem csupán ezért az, hanem az élethez fűződő sokkal érzékenyebb kapcsolatai folytán is. Elég csupán egy kicsit belegondolni, hogy belássuk, mennyire nem könnyű dolog ez. Például korántsem csak az új lakásba költözők számára kell megteremteni a korszerű környezetet és bútortípusokat, hanem teljes értékű, modern berendezést kell vinni a régi lakások falai közé is. (Ami persze nem jelenti az új darabok egyeduralmát vagy kizárólagosságát!) Sőtt, a társbérletbe és a nem kisszámú szoba, konyhás lakásba is. Vagy ezeknek a lakói talán mondjanak le arról az örömről és legalább viszonylag nagyobb kényelemről, amelyet a felújított berendezés nyújthat? A lakáskérdés nemcsak az, hogy kevés még az új lakás, hanem az is, hogy a régit rosszul lakjuk és ezáltal még szűkösebbé, kényelmetlenebbé teszszük. Egyébként mások az objektív bútorigényei a sokgyerekes családnak és mások az egyedülálló férfinak. Mások egy dolgozó házaspárnak és megint mások az otthon ülő nyugdíjasoknak. És mennyi variánst produkál még az élet. A világért sem gondolok arra, hogy a tervezők most már fundáljanak ki egynyugdíjas-szobát.. is. Csupán arra, hogy legyenek egy kicsit szociológusok is. És közgazdászok, építészek, kereskedők, stb., de mindenekelőtt meggyőző, a még tapasztalható kételyeket eloszlató propagandistái az újnak. Miért maradtak el az első díjak? Íme, egy egészen friss gyakorlati példa. A napokban zárult le a szövetkezeti bútorpályázat. Nagyszámú, igen színvonalas pályamunka érkezett be. Az első díjakat mégis viszszatartotta a zsűri. Vajon miért? Mert a legtetszetősebb és használhatóságban is a legtöbbet nyújtó bútortervek felett is eljárt némileg az idő. Főleg, ami a gazdaságos, korszerű gyártási követelményeket illeti. Pedig a szövetkezeti üzemekben ezek korántsem olyan messzemenőek, mint az államiakban. Olyan tervezésre van tehát szükség, amely a lehető legközelebb áll az iparhoz, rendelkezik kísérleti lehetőségekkel, mégsincs bezárva az üzem szűk falai közé. A pályázatok rendszere, amelyet az Iparművészeti Tanács az illetékes felügyeleti szervekkel szövetségben meghonosított, jó módszer, de a már vázolt követelmények szerint továbbfejlesztésre szorul. Az eddiginél körülhatároltabb feladatterveket kellene kidolgozni, amelyekben már eleve érvényesülne az építész, a közgazdász, a bútortechnológus, a formatervező, a kereskedő, stb. látásmódja és ezek legjobb gyakorlati megoldására kellene a pályázatot kiírni. Nem véletlen, hogy az úgynevezett "beépítette konyhabútorokra meghirdetett pályázaton — amely lényegében ilyen módon zajlott le — született meg az az átütő sikerű konyhabútor, amellyel az új lakások konyháinak egy részét felszerelik. Csupán egyetlen „iskola" ? A pályázati témák szűkebb és differenciáltabb megfogalmazása, úgy tűnik, a modern megoldások mai egyhangúságát is száműzné. Senki sem dicsérte Lelkesültebben állami bútort parunknak a tavalyi ipari vásáron bemutatott sok kitűnő szobáját, mint e sorok írója. Ma már azonban elég erős ahhoz is az újfajta ízlés és látásmód, hogy egészen leplezetlenül beszéljünk hibáiról is. Például arról, hogy egyetlen »iskola« hatása érvényesült szinte minden egyes kiállítási boxban. Pedig más-más tervező s kivitelező neve fémjelezte a szobákat. Továbbmegyek. A bútor- és kárpitosszövetkezetek munkáinak többsége is ugyanennek az irányzatnak jellegzetes vonásait mutatta. (A nagyrészt vidéki, tanácsi üzemekről itt nem is szólok, mert munkájuk zöme, sajnos, máig ismerő provincializmusra, kulturálatlanságra vagy legalábbis, alapos félreértésre vall.) Tegyük fel, hogy a szóbanforgó irányzat a legjobb — ami egyáltalán nem biztos —, akkor sem helyes ennek a képére formálni csaknem mindent Már csak azért sem, mert ilyen módon lehetetlen megoldani a már említett és valóban szükséges sok variánst. Egyébként is vitathatatlan, hogy az állami ipar néhány, nagy sorozatban gyártott, maximálisan leszűrt, higgadt »alaptípusa« mellett, a szövetkezeteknek kellene produkálniuk azokat az egyedibb, kísérletezőbb kedvre valló típusokat, amelyek a gépi és a kézi munka korszerű összeegyeztetésével, lényegesen kisebb szériákban a legszerencsésebb módon elégíthetnék ki a speciálisabb igényeket. És ha a színvonalas, művészi formatervezés "betör" a tanácsi vállalatokhoz is, ezek is megtalálhatják helyüket a kézművesség időtálló jegyeit magánviselő, már említett munkakörben. A hiányzó kettős karakter a kisebb üzemek, műhelyek munkájának formagazdagsága, természetesen, újra meg újra megtermékenyítené az állam, gyárak bútortermését is. Sajnos, ennek a kettős karakternek és a belőle fakadó tucatnyi színinek egyelőre kevés jele mutatkozik. Pedig enélkül nem lesz korszerű lakáskultúránk. Tudvalevő, hogy a világszerte általánosnak mondható korszerű bútor-korízlésnek számos nemzeti megnyilvánulási formája és ezeken belül is több jellemvonása van. Az új magyar bútortervezés sajátos jellegzetességei azonban még nem bontakoztak ki. Ha majd a bútorkészítés valóban megkülönböztetett módon fejlődik az ipar más-más szektoraiban, ha majd a tervező is ennek megfelelően fogalmazza meg a vásárló kulturáltan meghatározott igényeit, akkor beszélhetünk igazi fordulatról immár nemcsak a bútorgyártásban, tervezésben vagy kereskedelemben, hanem egész lakáskultúránkban. Balog János ■ KELLEMESEN VACSORÁZHAT az ! RIGÓFÉSZEK ■ i kisvendéglőben XVI. (Árpádföld), Pemete tér ■ i KITŰNŐ HÁZIKONYHA HALÉTELEK ■ „Testreszabott" társasutazások Csehszlovákiába A tavaszi idényben a különböző intézmények, vállalatok, üzemeik sttb. dolgozóiból alakított csoportok számára különleges szakmai társasutazásokat szervez az IBUSZ Csehszlovákiába. Útvonaluk azonos valamelyik szokásos kiránduláséval, de a túra részvevői számára a rendszeresített programokon kívül különleges, az illető szakma szempontjából fontos és érdekes látogatásokat is szerveznek. Az első kirándulások most indulnak, az utolsóra pedig május elején kerül sor. Az ilyen társasutazások szervezése iránti igényeket március 15-ig lehet bejelenteni az IBUSZ-nál. Megnyílt a főváros első „ezer apró cikk" boltja A nyáron nyitották meg az első "ezer apró cikket" árusító osztályt az Újpesti és az Otthon Áruházban. Most megnyílt a Ferenc körút 22. számú házban a főváros első önálló "ezer apró cikk" boltja, ahol kizárólag a háztartásban nélkülözhetetlen apró cikkeket, dohány- és papírárut, műanyagcikkeket árusítanak majd. Még az idén két újabb hasonló bolt nyílik meg. Meghalt Szerb Zsigmond dr. Elment az egyik legöregebb magyar orvos, a legidősebb vasdiplomás gyakorló doktorunk. Kilencvenöt éves korában csendben elhunyt Szerb Zsigmond dr., az európiai hírű budapesti belgyógyász, a Kun utcai kórház volt főorvosa, a nagynevű gyomorspecialista, a megvesztegetően kedves ember. Élete és pályája során több mint háromszázcselédkönyves- orvost képzett ki — egy egész korszak ment el vele. Művelt volt, sokoldalú, érdeklődése szerteágazott, szenvedélyesen szerette az életet és az embereket. Nemcsakorvos volt — a legkiválóbbak közül való —, hanem tudományos író, művészettörténész, híres diétás szakácskönyvét már az antikváriusoknál sem lehet megvenni. Ifjú korában egy párizsi lapban cikkezett, a háború alatt azÚjság népszerű írója volt, a nehéz időkben időről időre ezzel a rovatcímmel jelentkezett: -Beszéljünk másról." Szomorú távozása előtt néhány hete még rendelt, majdnem a halála napjáig gyógyított, fordított, olvasott, a végső pillanatokig művelte magát. A háború alatt mártírhalált halt Szerb Antal író, irodalomtörténész nagybátyja volt. Valamikor Bécsben, Svájcban, Párizsban tanult, Würtzburgban megismert egy szerény asszisztenst, aki egy svájci egyetemi tanár mellett dolgozott és Wilhelm Konrad Röntgen volt a neve. A Szerb doktor úr híres hallócsövét, amellyel betegeknek nem az ezreit, hanem a tízezreit vizsgálta végig, még a híres bécsi Notnagel mester készítette, olajfából. Az utolsó fél évszázad igen sok nevezetes emberét ismerte és gyógyította; egyszer, mikor a Budapesten vendégszereplő Culbertson, a bridzskirály gyomorbántalmakkal felkereste, a doktor úr fejcsóválva jegyezte meg a röntgenlelet alapján, hogy a bridzskirálynak treff alakú gyomorfekélye van ... Vegyészdoktor is volt, ezenkívül zenetörténész, nemegyszer maga sütött otthon kenyeret, maga köpülte otthon a vajat, s jeles szakács hírében állt. De minden hírt túlszárnyalt az európai nevű belgyógyász népszerűsége, a betegek ragaszkodása és szeretete. Több mint hetven évig praktizált, több embert gyógyított meg, mint egy nagyobb magyar város teljes lakossága. Most elment. Sok jó szó, hála, részvét kíséri el. Több mint félmilliárd forint a zöldség-gyümölcs felvásárlás technikai bázisának fejlesztésére A földművesszövetkezeti szervek a következő években jelentős erőfeszítéseket tesznek mind a belföldi zöldséggyümölcsellátás, mind pedig a zöldség-gyümölcs export fejlesztésére. A tervidőszak idején gyümölcsből és zöldségféléből 60,2, illetve 47 százalékkal emelkedik az egy főre jutó fogyasztás, s exportra csaknem 70 százalékkal szállítunk többet 1965-ben, mint 1960-ban. 1960-hoz viszonyítva a második ötéves terv utolsó évében almából 8312 vagon helyett 24 450 vagonnal, szőlőből 1645 vagon helyett 4300 vagonnal, kajszibarackból 1689 vagon helyett 4100 vagonnal vásárolnak fel szerveink. A termelés, a felvásárlás és az értékesítés nagymérvű fejlődése szükségessé tette a felvásárlás és az értékesítés technikai bázisának erősítését. A földművesszövetkezeti rendszer 1960—1965 között az együttesen több mint 1 milliárd 300 millió forint értékű beruházásainak kereken 41 százalékát, 557 millió forintotfordít ilyen célokra. Folytatódik a tájtermő területek központjában levő raktárak és átvevőhelyek fejlesztése. Legnagyobb almatermő körzetünk, Szabolcs-Szatmár megye központjában, Nyíregyházán 1965- ben befejeződik a több mint 180 millió forintos beruházás, mál több éve készülő almatároló építése. Három nagy ipari megyénk központjában, Veszprémben, Tatabányán és Pécsett együttesen csaknem 50 millió forintos beruházással épül egy-egy korszerű raktár. Vasárnaponként 140—160 különjáratot indít a MÁVAUT Évek óta rendkívül nagy a kirándulókedv, ezt mutatja az is, hogy a MÁVAUT 1961-ben 32 000 különjáratot indított. Az előjelek szerint az idén még többen keresik fel a hegyeket, a Dunakanyart, a legszebb kirándulóhelyeket. Már megkezdődtek a különjáratokra a megrendelések, egy-két áprilisi—májusi vasárnapra a budapesti MAVAUT már nem tud újabb igényléseket felvenni. Akad olyan iskola, amely húsz kocsit kért a tanulók kirándulására. A tavaszi—nyári szombat— vasárnapokra a közeli iparvidékekről a fővárosba irányítják a nagy buszokat. Így sikerül elérni, hogy általában 140 —160 különjáratot indíthatnak és megerősíthetik a dunakanyari járatokat. Budapest—Vác között csuklós buszt is közlekedtetnek. Szekezéből elégftefeo Soványka öregasszony ül a széken, ráncos kezével tétován borzolja a divatjamúlt, ócska kabát kivörösödött prémjét. Amint a bírónő ránéz, megerednek a könnyei. — Jaj, istenem, hogy nekem ide kellett jönnöm, ide a bíróság elé! Az asztal két szélén a gyerekeim asszonylánya, és a fia, a feleségével. A fiú nem bírja, közbeszól: — Inkább hozzám jött volna, mama ... Azt hiszi, nem segítettem volna? De, se szó, se beszéd, csak a bírósághoz szalad.... A szobában szülőtartási per folyik... Az anya arra kérte a bíróságot, hogy kötelezze két gyermekét az eltartására. Kétszáz forintra a fiát, százötvenre a lányát. — Asszonyom — kérdezi a bírónő az anyát —, ön valóban nem kérte meg a fiát, hogy segítse önt? Az idős asszony vonásai megkeményednek. — Nem mentem én fájukra se, úgyse hagyta volna a menyem, hogy adjon nekem valamit a fiam. Mert az én fiam nem rossz ember, de a menyem ... A pufók fiatalasszonynak megrándul a szája. Mondani akar valamit, de a férje csillapítóan megfogja a kezét, s inkább ő válaszol. — Mert édesanyám utálja a feleségemet. Ezért nem jött hozzánk, inkább ide citál a bíróság elé, pedig adok én szívesen kétszáz forintot ítélet nélkül is. És a feleségeim se sajnálja... Kinek dolgozik a mama ? A per hamar befejeződik. Anya és gyerekei megegyeznek a bíróság előtt, fia is, lánya is vállalja a megjelölt összeget. De a szobából külön, külön távoznak, s a kis öregasszonynak most is merev az arca. Meggyőződése, hogy csak azért kapja meg a pénzt, mert a bíróság megítélte. A per hivatalosan lezárult, de a régi tüske anyós és meny szívében egyaránt ottmaradt... A bírónő fáradtan simítja végig a homlokát. — Ezen, sajnos, mi nem tudunk segíteni ... — Sok a szülőtartási per? — A lakosság számához viszonyítva nem sok, de azért majd mindennap tárgyal ilyet a családjogi csoport valamelyik tanácsa. Szerencsére az esetek többsége megegyezéssel zárul, mint az előbbi is. A gyerekek a bíróság előtt rendszerint elszégyellik magukat és vállalják azt, ami magától értetődően kötelességük lenne, az idős anya vagy apa tartását. Három—négy aktát vesz elő. Az öreg szülők története majd mindegyikben kísértetiesen hasonló. A négy— öt gyerek közül az egyik tartja a mamát, aki igyekszik hasznosítani magát, főz, mos, takarít, ellátja az unokákat, saját gyermeke azonban, akinél sokszor többet dolgozik, mint egy háztartási alkalmazott, fel van háborodva, hogy a testvérei miért nem segítenek a mama eltartásában. Perre viszi a dolgot, s míg a testvérek dühödten veszekednek, hogy "neked dolgozik a mama, s ezt talán mi fizessük ...", a mama csak szégyenkezik, sír és szeretne a föld alá sülylyedni. Hiszen olyan kevéssel megelégszik ő, csak egy kicsit kapna többet... szeretetből... Szégyenkezik a mérnök úr Akadnak ennél még kirívóbb példái is a gyermeki hálátlanságnak. Íme egy szomorú példa: Az idős szüleik lent éltek vidéken saját házacskájukban. Egyetlen fiukat, örömüket és reménységüket kitaníttatták, mérnök lett belőle. Az édesanya meghalt, s a tehetetlen, beteg öregember magára maradt. A fiától jöttek az vonszoló levelek: -Adja el a házat, apa, és költözzön hozzánk, elfér nálunk a kétszobás összkomfortos lakásban.« És az idős ember a házért kapott nyolcvanezer forinttal feljött Pestre a fiához. A pénzt magától értetődően odaadta a fiának. Egy-két hónapig nem volt semmi baj. Neki adták az egyik szobát, ott lakott. Akkor sem szólt semmit, amikor a pénzét a fia költeni kezdte, új bútort vásárolt maguknak. Aztán elfogyott a pénz... és ezzel együtt a szeretet is. A szoba kellett a családnak. A papiénak jó a személyzeti szoba is. — Megférek én ott is — mondta csendesen és kiköltözött a csöppnyi szobába. De onnan is kiüldözték. A hideg konyhába kitettek neki egy nyugágyat, jó lesz neki ott is. Nyitotta a spielzajtót, hogy egy kis kenyeret szeljen, kattant a kilincs, bezárták az ajtót. És az idős apja esténként a kényelmetlen nyugágyon de sokszor sóhajtotta: — Ha az anyja tudná, megfordulna a sírjában. Szájától vonta meg a falatot, hogy a fiából mérnök lehessen ... Végül is, nem bírta tovább, a bírósághoz fordult. Mérnökfia arcán tűzvörösen lángolt a szégyen. Ó, nem azt szégyellte, hogyan bánt az apjával, csupán azt, hogy a bíróság elé került ... — Népköztársaságunkban törvény kötelezi a gyermekeket az idős, elaggott szülök tartására — mondja a bírónő. — De mennyivel szebb volna, ha belső törvény kötelezné őket, a szív, a szeretet, a gyermeki hála törvénye, s az írott törvényt nem kellene igénybe venni... Vajó Éva Bútorjavító műhelyeket, információs irodát állítanak fel a faipari szövetkezetek A Budapesti Fa- és Papíripari KISZÖV szerdai küldöttgyűlésén Szabó László, a KISZÖV elnöke számolt be a szövetséghez tartozó 58 ktsz 6500 tagjának munkájáról. Az elmúlt négy évben a fővárosi fa- és papíripari szövetkezetek termelésé 68 százalékkal nőtt. Tavaly 635 millió forint értékű terméket állítottak elő. A faipari szövetkezetek készítik a belföldön forgalomba kerülő hazai bútoroknak csaknem 40 százalékát. A küldöttgyűlésen elhatározták, hogy javítást felvevő fiókokat nyitnak . Budapesten két információs irodát hoznak létre, ahol az érdeklődők felvilágosítást kapnak, ha bútort akarnak javíttatni, vagy egyedi bútordarabot szándékoznak csináltatni. A bútorjavítások elvégzésére külön műhelyeket szerveznek. 5