Magyar Nemzet, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-01 / 77. szám

2 A Francia Kommunista Párt a fegyverszünet utáni helyzetről Párizsból jelenti az MTI. Az Humanité szombati szá­mában közli a Francia Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának március 22-i ha­tározatát, amely az algériai fegyverszünet utáni politikai helyzetet elemzi és megjelöli a párt feladatait. — Az algériai fegyverszünet megkötése — hangoztatja a határozat — a béke és a né­pek függetlensége ügyének nagy győzelme, az Algériai Köztársaság ideiglenes kormá­nya köré tömörült algériai nép és az algériai felszabadító hadsereg hősies küzdelmének, a francia munkásosztály, a francia demokratikus erők harcának, a nemzetközi köz­vélemény növekvő nyomásá­nak, a békés erők, főként a szocialista országok szolidari­tásának az eredménye. A fran­cia imperializmus vereséget szenvedett, annak ellenére, hogy az amerikai imperializ­mus és más atlanti szövetsé­gesek — elsősorban a zsol­dosok tízezreit szállító bonni Németország — támogatását élvezte. A határozat az eviani egyez­mény jelentőségét méltatva rámutat: a­z algériai nép ön­álló, szuverén nemzetnek is­mertette el magát. A függet­len algériai állam létrejötte világviszonylatban is gyengíti az imperializmust. Ismét iga­zolja, hogy napjainkban már nem az imperializmus hatá­rozza meg a történelem ala­kulását. Megerősíti a 81 kom­munista és munkáspárt nyi­latkozatának a gyarmati rend­szer elkerülhetetlen összeomlá­sáról hangoztatott megállapí­tásárt. A határozat a továbbiakban elemzi a 84 hónapig tartott háború okait és következmé­nyeit A gyarmati háború Francia­országban a demokrácia ha­nyatlását, a személyi hatalom megvalósulását eredményezte, rendellenes állapotot és zűrza­vart teremtett, az OAS bű­nös garázdálkodásához veze­tett. "A tűzszünet azonban még nem béke"" — jegyzi meg az FKP Központi Bizottsága. Az OAS fasisztái terrort akar­nak érvényesíteni Franciaor­szágban, kihasználva a ható­ságok elnéző magatartását, hiszen a hatóságok az anti­fasisztákat véres elnyomó in­tézkedésekkel üldözik. Az FKP Központi Bizottsága felhív minden demokratát, követel­jék az OAS azonnali felszá­molását, a fasiszta gyilkosok szigorú megbüntetését, harcra hív az eviani egyezmények maradéktalan megtartásáért és minden olyan próbálkozás ellen, amely a gyarmati rend­szer új formáit akarja Algé­riára kényszeríteni; követel­jék a fasiszta elemek eltávo­lítását a hadseregből, a rend­őrségből, a bírói karból és a közigazgatásból. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága fel­hívja a demok­ratákat, követeljenek közke­gyelmet mindazok számára, akiket azért büntettek­­meg, mert harcoltak az algériai há­ború ellen. A személyi hatalom min­den téren bebizonyította, hogy képtelen a nemzet előtt álló feladatokat megoldani — han­goztatja végül a határozat, majd leszögezi: a francia kommunisták április 8-án csu­pán a békére szavaznak igen­nel, mert a béke biztosítása, az eviani egyezmény mara­déktalan végrehajtása a leg­lényegesebb kérdés. Erre vo­natkozik az „igen"* szavazat, amely semmiféle bizalmat nem jelent de Gaulle-lal szem­ben. Ben Bella Kairóba érkezett Burgiba fogadta Ben Kheddát Kairóból jelenti az MTI. Ben Bella, az Algériai Köz­társaság ideiglenes kormányá­nak miniszterelnökhelyettese az FLN négy másik vezető személyiségével együtt szom­bat reggel a Kairó mellett le­vő katonai repülőtérre érke­zett. Az algériai személyisé­geket az EAK különrepülőgé­­pe szállította Zürichből. A gép rövid pihenő után tovább in­dult az almazai katonai re­pülőtérre. Tuniszból jelenti az AFP. Burgiba elnök szombat dél­előtt a köztársasági palotá­ban fogadta Ben Kheddát, az Algériai Köztársaság ideigle­nes kormányának elnökét. A negyvenöt perces tanácskozá­son mind algériai, mind tu­niszi részről jelen volt több miniszter is. Az Algírban felállított rög­tönítélő bíróság szombaton ült össze első ízben, hogy egy európai ügyében mondjon íté­letet. Hivatalos adatok szerint pénteken Algériában tizenné­gyen haltak meg és tizennyolc sebesülés történt terrorcselek­mények következtében. Az OAS egy rohamcsapata Orleansville közelében táma­dást intézett három francia őrállomás ellen. A három őrállomás mintegy ötven fő­nyi legénységét előbb letar­tóztatták, majd fegyverük át­adására kényszerítették és szabadon bocsátották. A táma­dás az éjszakai órákban tör­tént. A francia katonaság a környező hegyekben az OAS rohamcsapat felkutatására megkezdte a­ nyomozást. Christian Fouchet, Francia­­ország új algériai főbiztosa hivatala átvétele óta pénte­ken Ailleret tábornok főpa­rancsnok kíséretében Oranba érkezett. Első, teljesen titok­ban tartott útja alkalmából Fouchet a polgári és katonai hatóságok képviselőivel tár­gyalt. A helyi katonai és po­litikai vezetők tájékoztatták, hogy az OAS Algírban és Oranban összpontosuló táma­dásai miatt az egyik legsür­gősebb feladat, hogy újabb katonai erősítést kapjanak, hírek szerint 10—15 000 főnyi karhatalmi erősítést tartanak szükségesnek. További intézkedésig az is­kolákban még szünetel az ok­tatás. A földközi-tengeri francia flotta néhány hajója, amely kedd óta Mers-el-Kebir-ben állomásozott, szombat reggel kifutott a kikötőből. A Rocher Noir közigazga­tási központból szerzett tájé­koztatások szerint az ideig­lenes végrehajtó szerv tagjai péntek délután tartották az első eszmecserét a feladatok szétosztásáról. A párizsi katonai törvényszék halálra ítélt két OAS-banditát Párizsból jelenti az MTI. A párizsi katonai törvényszék előtt befejeződött Gavoury rendőrbiztos gyilkosainak pe­re. A francia tisztviselőt Al­gériában ölték meg az OAS banditái. A tárgyalás nagy feltűnést keltett Franciaor­szágban, nemcsak azért, mert ezúttal hangzott el először ha­lálos ítélet az OAS merénylői felett, hanem a vádlottak vallomásai is megdöbbentették a közvéleményt. A gyilkosság tettesei az idegenlégió Salan­­hoz kötött katonái, feltárták a gyarmati hadsereg módsze­reit, amelyeket ma az OAS terroristái alkalmaznak. Az egyik vádlott egykedvűséggel mondotta el, hogyan gyilkol­ta meg a rendőrtisztviselőt. — Az úgynevezett »lesfo­­gást-t alkalmaztam — mon­dotta. A derékszíját a nyaká­ba akasztottam, egy rúgással térdre kényszerítettem, aztán a szívébe és a jobb tüdejébe szúrtam a tőrt. Kérem, én katona vagyok — fűzte hoz­­zá — a módszer benne van a szolgálati szabályzatban és a légióban bábukon gyakorol­tuk. A vádlottak nem tudták, kit ölnek meg. Egy hadnagy utasításait teljesítették. Az ér­telmi szerző nem volt jelen a tárgyaláson, Sátán egyik osztagát vezényli Algériában. A védőügyvédek védenceik szabadlábra helyezését köve­telték, azzal érveltek, hogy a vádlottak a Francia-Algéria védelmében követték el tettü­ket és ezért az eviani egyez­mény értelmében amnesztia alá esnek. A bíróság nem fogadta el ezt az érvelést, az államügyész azonban a halálbüntetés mel­lőzését kérte. A bírák nem merték kihívni a közvélemény haragját, két vádlottat halál­ra, kettőt pedig életfogytiglani börtönre ítéltek. Az ítélet kihirdetése után a vádlottak letépték kitünteté­seiket és a "Francia-Algériát" éltetve a bírák lábaihoz dob­ták. Magyar Nemzet Az argentin államcsíny az Egyesült Államok beavatkozásának következménye A drámai napok után viszonylagos nyugalom Argentínában Buenos Airesből jelenti az MTI. Hírügynökségi jelenté­sek szerint a hét közepének feszült órái után viszonylagos nyugalom uralkodik Argentí­nában — továbbra is, bizony­talanok azonban a jövő kilá­tásai. A Frondizi által a hét elején összeállított kérész­életű kormány miniszterei pénteken este benyújtották le­mondásukat az új elnöknek. Guido felkérte a kormány tagjait, az új kormány meg­alakításáig maradjanak helyü­kön. Megfigyelők véleménye sze­rint az új elnök következő lépésként összehívja a kong­resszus rendkívüli ülésszakát, hogy megszavaztassa azokat a törvényeket, amelyek a reak­ciós katonai vezetők követe­léseinek megfelelően korlátoz­zák a szakszervezetek jogait, betiltják a peronista szerveze­teket, a kommunista tevé­kenység minden formáját, s a központi kormány ellenőr­zése alá helyezik az eddig autonóm tartományokat. Gui­­dónak gyorsan kell cseleked­nie, mert a rendkívüli ülés­szaknak még május elseje előtt a "törvényesség** pecsét­jét kell ütnie a katonai veze­tők követeléseire — május 1-én ugyanis az új kongresz­­szuson jog szerint a 45 pero­nista képviselőnek is el kel­lene foglalnia helyért. Pénteken közzétették Bue­nos Airesben Frondizi volt elnök négy nappal ezelőtt kelt levelét, amelyben megindokol­ta, miért ragaszkodik az el­nöki tisztséghez. Frondizi le­velében hangsúlyozza, hogy az ő alkotmányos alapon álló politikája eredményesebben veszi fel a harcot a kommu­nizmus ellen, mint­ a katonák nyílt államcsínye. Az állam­csíny — írja Frondizi — ki fogja váltani a tömegek ellen­állását ,és ennek elkerülhetet­len következményét, a szociá­lis háborút­*. Ha a katonák el­érik céljukat, megnyitják a kaput a kommunistája előtt,­­akik_ ellen, saját állításuk sze­rint oly hevesen harcolnak-*. Az argentin események nemzetközi visszhangja azt mutatja, hogy az "­alkotmá­nyos paródia-", ahogy Aram­­buru volt elnök jellemezte, senkit sem téveszt meg és mindenki előtt világos, hogy államcsíny történt. Argentína nagykövetei számos országban lemondottak tisztségükről és mint már jelentettük, a vene­zuelai kormány azt javasolta, egyetlen latin-amerikai ország se ismerje el az új rendszert. Az AFP jelentése szerint bue­­nos­ airesi diplomáciai körök­ben a kialakult helyzetet így jellemzik: »Katonai diktatúra — közbeiktatott személlyel**. Rámutatnak arra, hogy Guido egyéni szándékaitól függetle­nül a katonáktól függ és ha nem teljesíti parancsaikat, le kell­ mondania. A helyzet közeli kiéleződé­sét jósolta Madridban Peron volt argentin elnök is. Az Epoca című olasz lapnak adott interjújában hangsúlyozza: “Úgy vélem, hogy most már gyorsan mennek majd a dol­gok. Ez feltartóztathatatlan folyamat . . Azt hiszem, ha­marosan készíthetem bőrönd­jeimet ... Az egész egy hónap, fél év, vagy egy év kérdése, de végül is az elkerülhetetlen be fog következni­ e. New Yorkból jelenti a TASZSZ. A latin-amerikai or­szágok sajtója és közéleti sze­mélyiségei megállapítják, hogy az Egyesült Államok volt az argentínai államcsíny sugal­­mazója és szervezője.­­Az ar­gentínai államcsíny jenki terv és cselekedet volt, amelyet az Egyesült Államok nagyköve­tének közreműködésével va­lósítottak meg** — mutat rá a Popular című uruguayi lap. A Popular hangsúlyozza: "Az Egyesült Államok cselekedetei rávilágítanak az imperialisták­tól függő helyzetben levő oli­garchia uralmán alapuló pán­amerikai rendszer minden képmutatására.­* A lap, mi­után emlékeztet a Brazíliában és Equadorban nemrég lezaj­lott hasonló összeesküvési kí­sérletekre, arra figyelmeztet, hogy Venezuelában és néhány más országban is hasonló ter­veket szőnek. Cavalcanti bra­zíliai kongresszusi képviselő a Luta Democratica című lap­­bak­ rámutat, hogy­­az argen­tínai államcsíny — az ameri­kai külügyminisztérium be­avatkozásának következmé­nye**, és ezt "az Egyesült Ál­lamok legreakciósabb erőinek támogatásával­* hajtották végre. Vasárnap, 1962. április 1. Feloszlatták az indiai parlamentet Új-Delhiből jelenti az MTI. Radzsendra Praszad, az Indiai Köztársaság elnöke szomba­ton feloszlatta a központi par­lament mindkét házát , a népi kamarát és az államok tanácsát. A legutóbb tartott válasz­tások alapján megalakuló új parlament április 18-án tartja első ülését. A kormány lemondására — amit az alkotmányos rendel­kezések a választások után megkövetelnek — Nehru mi­niszterelnök megbetegedése miatt egyelőre még nem ke­rült­ sor. Nyilvánvaló azonban, hogy a jelenlegi kormány a formális lemondás után is mindaddig hivatalban marad, amíg Nehru össze nem állí­totta új kormányának névso­rát. Kennedy levele Szukarnóhoz Djakartából jelenti a Reu­ter. Az indonéz fővárosban közölték, hogy Kennedy ame­rikai elnök levelet intézett Szukarno indonéz elnökhöz a nyugat-ir­áni kérdésben. Az üzenet tartalmát nem hozták nyilvánosságra. Subandrio in­donéz külügyminiszter pén­teken kétórás megbeszélést folytatott Szukamo elnökkel és eltávozóban kijelentette, hogy az amerikai kormány az indonéz—holland bizalmas tárgyalások folytatását szor­galmazza. Subandino rámuta­tott, hogy addig, amíg hol­land részről nem mutatnak jóakaratot a kérdés rendezé­sére, illetőleg az indonéz kor­mány új fejleményekkel nem számolhat, aligha lehetséges folytatni a Washington köze­lében megkezdett, majd ké­sőbb félbeszakított tanácsko­zásokat. Hivatalosam közölték, hogy a Nyugat-Iriánnal határos szi­getekre hamarosan további 15 000 indonéz önkéntes utazik. Nasution hadügyi és belbizton­sági miniszter Makassarból visszaérkezett az indonéz fő­városba. A Mezsdunarodnaja Zsizny a békés együttélésről A Mezsdunarodnaja Zsizny a Lenin útmutatása: a békés együttélés•* című cikkében hangoztatja, hogy a szocia­lista országok, békeszerető külpolitikája a békés együtt­élés Lenin által megalapo­zott elvein nyugszik. A mai nemzetközi erőviszonyok kö­zött a háború kiiktatásának kérdését nemcsak elméleti, hanem gyakorlati síkon is fel lehet és fel kell vetni. Aki ezt nem érti, aki kihagyja számításaiból a szocializmus, a demokrácia és a béke meg­növekedett erőit, az nem lát­ja az élet fejlődését. Sajnos, a kommunista világ­­mozgalomban akadtak olyan emberek, akik nem kívánják észrevenni a bekövetkezett változásokat — folytatódik a cikk. Egyebek között az Al­bán Munkapárt vezetőiről van szó. Ezek a vezetők dog­matikusan­­ bemagolták a marxizmus bizonyos képleteit, s megpróbálják kétségbe vonni a kommunista világmozgalom­nak az utóbbi években levont legfontosabb következtetéseit, tételeit Hodzsa és Shehu sze­rint például az, aki elismeri, hogy az új világháborút el le­het­­hárítani, a kapitalizmus természetének megváltozá­sát hirdeti és tisztára akarja mosni az imperializmust. Az Albán Munkapárt vezetői lé­nyegében úgy vélik, hogy ma teljesen az imperialistáktól függ annak a kérdésnek a megoldása, vajon legyen-e, vagy ne legyen háború? A folyóirat ezután a dogmatiku­sok ama álforradalm­ állítá­­saival foglalkozik, amelyek szerint "az igazi forradalmá­roknak nem kell félniük egy új világháborútól**, s a világ­háború végeredményben hasz­nos lenne a nemzetközi forra­dalmi mozgalom és a szocia­lizmus számára. "A békés együttélés lenini elvének ál­­forradalmi ellenfelei nem akarják észrevenni, hogy a jelenkori fejlődés egész me­netére éppen a béke, a szocia­lista országoknak a békés, al­kotó munkában elért ered­ményei gyakorolják a legna­gyobb forradalmasító hatást Azok, akik kételkednek a harcnak és a versenynek a szocializmus számára kedvező kimenetelében, tulajdonkép­pen nem hisznek a marxista— leninista ideológia erejében­* — írja a lap. ICY Vlim TAIM­USSÁGAN­ A gazdasági és társadalmi fejlődés problémái a volt gyarmati országokban Az imperializmus gyarmati rendszerének széthullása tö­ménytelen problémát vet fel, amelynek megválaszolása, megoldása elképzelhetetlen a régi sémák keretei között. Mindjárt itt van az az alap­vető ellentmondás: a volt gyarmatok felszabadulásuk után is gazdaságilag a kapi­talista világrendszer részei maradtak, de szinte egyetlen olyan fiatal független ország sincs, amelynek politikusai nyíltan azt hirdetnék, hogy né­püket a kapitalizmus útján akarják vezetni. Sokuk egye­nesen arról beszél, hogy prog­ramja szocialista. Kormányok és pártok választják hivatalos ideológiájukul a szocializ­must ezekben az országokon, mert a kapitalista út nem ke­csegteti őket sok reménnyel, hogy rövid idő alatt felszámol­ják országuk elmaradottságát, megjavítsák népük helyzetét. Nehru kereken meg is mond­ta: személy szerint úgy vélem, hogy a javak egyen­lőtlen elosztásán nyugvó tár­sadalom, s a kapitalizmus ilyen, a legkevésbbé sem elfo­­­­gadható korunkban.­* , A felszabadult országok gaz­dasági fejlődésének és társa-­­­dalmi haladásának kérdései­­ma rendkívül élénken foglal­koztatják az egész világot- Er­r­ől a kérdésről rendezett szé­leskörű vitát a Mirovaja Eko­­nomika i Mezsdunarodzne ob­­nosenyija című folyóirat szer­kesztősége Moszkvában. A konferencián elhangzott refe­rátumok és felszólalások ren­geteg új meggondolással egé­szítették ki a felszabadult orszá­gokról kialakult hagyományos képet. A főreferátumot V. Tyagunyenko tartotta a fel­szabadult országok társadalmi fejlődésének tendenciáiról. Tyagunyenko fejtegetései­ben abból a megállapításból indult ki, hogy a fiatal füg­getlen államok sajátos belső viszonyai kedveznek a fejlő­dés nem kapitalista útja ke­resésének. Az állami függet­lenség kivívásával nem szűn­tek meg létezni a kapitaliz­mus előtti társadalmi és gaz­dasági formációk, de nem szá­molódon fel az imperialista monopóliumok kizsákmányoló tevékenysége sem. Az elnyo­más és kizsákmányolás elleni fellépés tehát ezekben az or­szágokban antifeudális és anti­­imperialista élt kap. A pa­raszti tömegek és a városi kis­­burzsoák a faji és társadalmi elnyomással a szocializmus jelszavát szegezik szembe. Végül arról sem lehet meg­feledkezni, hogy a nemzeti burzsoázia is hivatkozik a szo­cializmusra, demagóg célzattal. Avarell Harriman, amerikai bankár, jelenleg Kennedy "utazó nagykövete** éppen erre utalt, amikor megjegyezte: "Egyeseket nálunk megriaszt, hogy az indiai kormány cél­jait "szocialistáknak** mondja. Én úgy gondolom, hogy a kor­mány helyesen jár el, amikor ezt a szót használja. Hiszen Ázsia népei körében a szocia­lizmus népszerű, a kapitaliz­mus fogalma viszont annyira összenőtt a kolonializmus fo­galmával, hogy a kettőt volta­képpen szinonimának érzik.« Ebből­­korántsem az követ­kezik, hogy az elmaradott or­szágokban hirdetett szocialista elképzeléseket teljes egészük­ben el kell vetnünk csak azért, mert azok nem vágnak egybe a szocializmus marxil lenini fogalmával. A nemzeti felszabadító mozgalmak sorai­ban a szocialista eszmék azt fejezik ki, hogy e mozgalmak keresik a gazdasági és társa­dalmi problémák megoldásá­nak leghatékonyabb módoza­tait és a választ éppen a szo­cializmusban találják meg kérdéseikre. A függetlenség változatai Ha a gyarmati sorból fel­szabadult országok helyzetét vizsgálat alá vesszük, rögtön a szemünkbe tűnik, hogy a füg­getlenségnek hányféle válto­zata van. A Fülöp-szigeteken például az állami független­ség megszerzése után nem bontakozott ki mozgalom az ország gazdasági önállóságá­nak megteremtéséért, hanem az imperializmusnak sikerült minden tekintetben hatalmába keríteni ezt az országot.­­ Ugyanezt mondhatjuk Pakisz­tánról, Thaiföldről, Iránról. Az ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai országok között azonban vannak szép számmal olyanok, amelyekben a nemzeti bur­zsoázia van hatalmon és ha­talmát arra igyekszik felhasz­nálni, hogy diplomáciai vonat­kozásban védelmezze a nem­zet érdekeit az imperializmus­sal szemben, gazdaságilag pe­dig az önállóság kiépítésén és a gyarmati rendszer felszámo­lásán fáradozzék. Ebbe a cso­portba sorolható egyebek kö­zött India, az Egyesült Arab Köztársaság. A belső erővi­szonyokat azonban az jellemzi ezekben az országokban, hogy a hatalmon levők inkább a kapitalista, semmint a nem­kapitalista út hívei. Egyes új független államok, például Ghána, Guinea, Mali és bizonyos értelemben Indo­nézia nem sorolhatók az előb­bi két csoport egyikébe sem. Bár gazdaságilag ezek is ka­pitalista világrendszerhez tar­toznak, pozitívumként nem­csak azt lehet elmondani ró­luk, hogy semleges politikát folytatnak. Ezekben az orszá­gokban a gazdasági és a poli­tikai életben egyaránt tevé­keny szerepet játszanak a nép­tömegek, nagy súlyuk és be­folyásuk van azoknak a tár­,­sadalmi és politikai erőknek, amelyek a fejlődés nem kapi­talista útja mellett szállnak síkra. Tervszerű gazdálkodás A felszabadult országokban végbemenő társadalmi és gaz­dasági folyamatok roppant bonyolultak. Olyan jelenségek kerülnek felszínre, amelyek semmiféle, még az eddig leg­tökéletesebbnek vélt formulá­ba sem kényszeríthetők bele. Ilyen jelenség az, hogy a terv­szerű gazdálkodás ilyen vagy olyan formái szinte valameny­­nyi volt gyarmati országban megtalálhatók. Legalább negy­ven új, független ország foly­tat tervszerű gazdálkodást. Ezek a gazdaságfejlesztési programok egyes esetekben csupán csak egyes gazdasági ágakat érintenek, máskor csak az állam pénzügyi tevékeny­ségére vonatkoznak, de arra is van példa, hogy kiterjednek az egész állami szektorra, sőt bizonyos fokig a magántőkés szektorra is. A gazdasági élet állami szabályozását, ezekben az országokban maga az élet követeli: rendkívüli az elma­radottság, kevés a magántőke, a pénzügyi eszközök szétap-

Next