Magyar Nemzet, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-04 / 129. szám

* natusi tisztségért vetélkednek a jelöltek. Bizonyosra vehető, hogy a demokratapárti listán induló Salinger, Kennedy el­nök egykori sajtófőnöke szer­zi meg az első helyet legve­­s­zélyesebb vetélytársa, Alan Kranton előtt. Ami a Köztársasági Pártot illeti, elkeseredett a verseny­­futás a szélsőjobboldali Gold­­water és a mérsékeltebb Rockefeller között. A hírügynökségi jelentések meglehetősen ellentmondóak. A hajnali órákban érkezett első hírek Goldwater jelentős előretöréséről számoltak be, és a nyugati hírügynökségek máris úgy kommentálták az eredmnényt, hogy Goldwater győzelme vitathatatlan. Ro­ckefeller New York-i kor­mányzó azonban nem ismer­te be vereségét, kijelentette: •■Még nem ért véget az elő­adás.* Az első jelentések az NBC és a CBS amerikai rádiótár­saságok adatain alapultak. A k­ét rádiótársaság elektronikus számítógépekkel becsülte fel a várható eredményt, és a számítások azt mutatták, hogy Goldwater nem nagy arány­ban, de biztosan győz. Az NBC szerda reggeli adatai szerint Goldwater addig 370 311 Rockefeller 837 795 voksot kapott. Ettől némileg eltér a CBS számítógépeinek­­előrejelzése: Goldwater 364 963, Rockefeller 798 751. Az AP és az XJPI hírügy­nökségek viszont a ténylege­sen összeszámlált szavazato­kat veszik alapul. E lassúbb, de megbízhatóbb eljárás alap­ján azt a képet kapjuk, hogy Rockefeller halad az élen 663 997 szavazattal, Goldwa­­ternek pedig 609 270 voksa van. A harc tehát — mint a Reuter megjegyzi —­­heves és hullámzó", még a szavaza­tok túlnyomó többségének is­meretében sem lehet tudni, ki lesz a győztes. A választási térkép szerint Kaliforniában a délen élők Goldwatert, támogatják, az ál­lam északi részének lakosai pedig Rockefellert. A négerek csaknem száz százalékig a New York-i kormányzó mel­lett foglaltak állást. A hírügynökségek hozzáfű­zik, hogy a győztes tarsolyá­ban Kalifornia állam 86 köz­társaságpárti küldöttének sza­vazataival vehet majd részt a jövő havi elnökjelölő kong­resszuson. A helyi törvény értelmében ugyanis a párt va­lamennyi kongresszusi kül­döttének írásban kell kötelez­nie magát, hogy a próbavá­lasztás győztesére szavaz az elnökjelöléskor. Ha Goldwa­­ternek sikerül megnyernie a próbaválasztást, korábbi ered­ményei úgyszólván hivatalos köztársaságpárti elnökjelöltté avatják. Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint a kaliforniai próbaválasztásokon Barry Goldwater szélsőjobboldali szenátor került ki győztesen. A magyar idő szerint 17 óráig összeszámlált szavaza­tokból Goldwater 1 076 166-ot (51 százalék), Rockefeller pe­dig 1 021 678 szavazatot (49 százalék) mondhat magáénak. A Waippen-bizottság igazolja a dallasi rendőrséget Június végén publikálják a gyanús jelentést Kennedy meggyilkolásáról New Yorkból jelenti a TASZSZ. A dallasi elnökgyil­kosság körülményeinek ki­vizsgálására alakult bizottság Hamarosan befejezi munkáját és június végére tervezi a vizsgálat eredményeiről szóló beszámoló közzétételét. Máris nyilvánvaló azonban, hogy Kennedy elnök gyilkosaként­­egyedül Lee Harvey Oswaldot fogják hivatalosan megnevez­ni. A Warren-bizottság tehát megerősíti a dallasi rendőrség eredeti verzióját, amelyet köz­vetlenül az "évszázad bűntet­tének" elkövetése után tettek közzé. A dallasi rendőrség igen ellentmondásos és felü­letes vizsgálata alapján vá­dolta meg Oswaldot a gyilkos­ság elkövetésével. Több tekin­télyes jogász szerint ez a vizsgálat nem állja ki a kriti­kát. Éppen ezért jogos meglepe­tést kelt, hogy a Warren-bi­zottság tagjai —­ amint az ed­dig napvilágra került vizsgá­lati eredmények bizonyítják — minden erejükkel igazolni akarják a gyilkosság elköve­tésére vonatkozó eredeti el­képzelést. , Nemrégiben Dallasban a nyomozási adatok kiegészítése végett reprodukálták azt az eseménysorozatot, amely annak idején az elnök meggyilkolá­sával ért véget. Különösen nagy gondot fordítottak a könyvraktár épületéből kilőtt golyók röppályájának tanul­mányozására, minthogy a dal­lasi rendőrség szerint Oswald onnan adta le a lövéseket. A vizsgálat sok kérdést ha­gyott tisztázatlanul, a bizott­ság ennek ellenére Oswaldra készül hárítani a felelősséget. A Warren-bizottságot talán olyan meggondolások vezetik, hogy ezzel elhárítja az Egye­sült Államokat ért bírálatot a gyilkosság körülményeinek felderítésében tanúsított külö­nös huzavonáért. Továbbra is találós kérdés marad Jack Ruby­­szerepe az események láncolatában. Amerikai sajtójelentések sze­rint a Warren-bizottság beszá­molója meg fogja állapítani, hogy Ruby szintén egyedül követte el tettét az elhunyt elnök iránti »szeretetéből« és "hazafias felbuzdulásától" ve­zettetve. A Warren-bizottság jelen­tése pontot tesz az "elnökgyil­­kossági ügyre". A benne fog­lalt következtetést már régen megjósolták: az Egyesült Ál­lamok elnökét — úgymond — egy őrült gyilkolta meg, akit viszont megölt egy "hazafias" érzelmű amerikai. A bizottság képviselői kije­lentik, hogy a beszámoló min­denkit meggyőz a kezdeti ver­zió helyességéről, Oswald bű­nösségéről, valamint arról, hogy Oswald egyedül csele­kedett és nem állt kapcsolat­ban a Kennedy politikájával elégedetlen körökkel. Ennek ellenére az amerikai sajtó be­ismeri, hogy az Egyesült Ál­lamokban és az ország hatá­rain kívül továbbra is szé­les körben tapasztalható­­gyanú és hitetlenség­­érzése általában az elnökgyilkosság­gal összefüggő eseményekkel, ezen belül a nyomozás ered­ményeivel szemben. lényegei változás nem várható me Indiai kormányban Sasztri június 9-én teszi le az esküt Új Delhiből jelenti az AFP és a Reuter. Lal Bahadur Sasztri, India új miniszter­­elnöke megkezdte kormány­alakítási tárgyalásait. Radha­­krisnan elnöknek bejelentette, hogy néhány nappal szeretné elhalasztani hivatalba lépését, mert meg akarja várni a hi­vatalos gyász leteltét és részt akar venni Nehru gyászszer­tartásának utolsó szakaszán, amikor az elhunyt hamvait a Gange** folyóba szórják. Ezek szerint Sasztri június 9-én te­szi le a hivatali esküt, s ad­dig Nanda ideiglenes minisz­terelnök intézi továbbra is az állam ügyeit. Kedd esti sajtóértekezletén Sasztri nem volt hajlandó nyilatkozni a kormányalakí­tással kapcsolatban folytatott tanácskozásairól, de a Kong­resszus Párthoz közel álló kö­rökben úgy vélik, hogy nem lesz sok változás a kormány­ban. Feltételezik, hogy Sasztri felkér majd néhány volt mi­nisztert, aki vezető szerepet tölt be a pártban, hogy ve­gyenek ismét részt a kabi­netben. Így lehetségesnek tartják, hogy ezek között lesz Deszai volt pénzügyminiszter is, akit egy ideig Nehru eset­leges utódai között emleget­tek. Indira Gandhi, Nehru leánya magánbeszélgetések­ben többször is hangoztatta, hogy a kormányon kívül akar maradni, de a párt vezetői igyekeznek őt bevonni. Lehet­séges, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik. Ali Bhutto pakisztáni kül­ügyminiszter egy keddi nyi­latkozatában kijelentette, hogy Pakisztán hajlandó együttműködni az új indiai miniszterelnökkel, a két or­szág között fennálló vitás kérdések, így a kasmíri prob­léma rendezésében. ____Magyar Nemzet___ Witwoks moszkvai sajtóértekez ist le Új kezdeményezésre van szükség a leszerelés előmozdítására, Moszkvából jeleníti a TASZSZ. Harold Wilson, az Angol Mun­káspárt vezetője szerdán a moszkvai Naciontal-szállóban rendezett sajtóértekezleten ki­jelentette: bármilyen értéke­sek legyenek is a fontos nemzetközi kérdésekről foly­tatott tárgyalások a különbö­ző nemzetközi szervezetekben, okvetlenül szükség van talál­kozókra és beszélgetésekre leg­magasabb szinten.­­Mi rendkívül nagy jelen­tőséget tulajdonítunk a Szov­jetunió vezetőivel folytatott tárgyalásoknak" — hangsú­lyozta Wilson, majd megje­gyezte: a Hruscsovval, Gro­­mikóval és más szovjet veze­tőkkel lefolyt találkozásokon angol részről "­tisztázni igye­keztünk a szovjet kormány álláspontját az alapvető nem­zetközi kérdésekben, minde­nekelőtt az általános és tel­jes, valamint a részleges le­szerelés kérdésében". Wilson megállapította, hogy "jelentős mértékben csökkent az atomfegyver-kísérletek részleges eltiltásáról szóló moszkvai szerződés diktálta iram", majd hozzáfűzte: "Új kezdeményezésre van szük­ség­". Az angol Munkáspárt ve­zetője beszélt azokról a fon­tosabb javaslatokról, amelye­ket az általa vezetett küldött­ség a szovjet kormány veze­tőivel megvitatott. Ezek kö­zé tartozik az atomfegyverek elterjedésének megakadályo­zására kötendő szerződésről szóló indítvány. Pánikban Johnson testőrei Johnson amerikai elnök kedden este a biztonsági ügynökök nagy rémületére váratlanul megjelent a wa­shingtoni Sheraton Park Hotelben, ahol egy nőklub adott díszvacsorát Steven­­son amerikai ENSZ-főmeg­­bízott tiszteletére. Néhány perccel az elnök váratlan megjelenése előtt egy személy felhívta a szál­lodát, és kijelentete, hogy bombát helyeztek el a hall­ban. A kerületi rendőrség éppen átkutatta a szálloda csarnokát, amikor Johnson elnök feltűnt a bejáratnál, és keresztülment a hallon, hogy üdvözölje Stevensont. Az elnök a Mayflower szállodából érkezett a She­raton Park Hotelbe, miután részt vett Lévi Eshkol iz­raeli miniszterelnök fogadá­sán. Az eredeti terv szerint az elnök a Fehér Házba tért volna vissza, s csak az utol­só pillanatban jutott eszébe, hogy betoppan Stevenson­­hoz, így a szállodát átvizs­gáló rendőrség nem számí­tott Johnsonra, az elnök testőrei nem­ számítottak a bombaveszélyre. A hallban különben nem találtak bombát. Pisilni fáradt és lehangolt Megfeneklettek a Közös Piac gabonaár tárgyalásai Mint a Reuter és az AP közli, zátonyra futottak a Kö­zös Piac minisztereinek ked­den megtartott tárgyalásai, a tagállamok nem tudták egyez­tetni gabonaár-politikájukat. A kudarc legnyilvánvalóbb oka Franciaország és Nyugat- Németország ellentéte. A rész­vevő minisztereknek ugyanis dönteniük kellett volna a ga­bonaárak harmonizálásáról­, meg kellett volna egyezniük az 1964—65. évre vonatkozó közös gabonaárszintben, az idei termés árait pedig a ta­valyi szinthez kellett volna igazí­tatniuk. A döntésnek legkésőbb jú­lius 1-re kellett volna meg­születnie. A végrehajtó bizott­ság ebben az értelemben is foglalt állást, viszont Nyugat- Németország képviselői — Schröder külügyminiszter, Schmacker gazdaságügyi mi­niszter és Schivarz földműve­lésügyi miniszter — kormá­nyuk nevében kilenc módosító feltételt szabtak és hozzáfűz­ték, azért nem fogadhatják el a "harmonizált árakat", mert tekintettel kell lenniük a nyugatnémet mezőgazdaság érdekeire. A megegyezés hiányában a Közös Piac miniszterei mind­össze abban állapodtak meg, hogy a gabonaárak "harmoni­zálásáról" december 15-ig dön­tenek. Pisani francia földművelés­­ügyi miniszter a tanácskozá­sok befejeztével elkeseredetten jegyezte meg: "Ez az egyik legszomorúbb nap Európa felépítésének történelmében. Fáradt és lehangolt vagyok." Három hónappal meghosszabbítják a ciprusi ENSZ-erők megbízatását A Biztonsági Tanács június közepén ül össze New Yorkból jelenti az AP, AFP és a Reuter. U Thant ENSZ-főtitkár kedden fogad­ta Basszidesz nagykövetet, Ciprus ENSZ-képviselőjét, majd külön-külön Görögor­szág és Törökország állandó ENSZ-képviselőjét. Bosszidesz nagykövet a meg­­beszélés után közölte az új­ságírókkal, hogy kormánya megbízásából egyelőre nem hivatalos formában a főtitkár tudomására hozza: a ciprusi kormány hozzájárul a szige­ten állomásozó ENSZ-had­erők megbízatásának három hónappal történő meghosszab­bításához. A Biztonsági Ta­nács határozata értelmében az ENSZ-haderők háromhó­napos ciprusi megbízatása jú­nius 27-én jár le. A nagykövet közölte még, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa június 16-án vagy 17-én foglalkozik majd az ENSZ-erők mandátumának meghosszabbításával. Az ülés előtt egy-két nappal U Thant főtitkár részletes jelentést terjeszt a tanács tagjai elé. Egy éve halt meg XXIII. János A bergamói hívők a volt pápa boldoggá avatását kérik Rómából jelenti az MTI. Olaszországban megemlékez­tek XXIII. János pápa halálá­nak első évfor­dulójáról. A ber­gamói katolikus hívők egy cso­portja ez alkalomból azzal a kívánsággal fordult Bergamo püspökéhez, hogy kérje a rítu­sok szent kongregációjától az elhunyt pápa boldoggá avatá­sát. Az Osservatore Romano több cikkben méltatta XXIII. János érdemeit. A legnagyobb példányszám­ban megjelenő római la­p, a baloldali Paese Sera a többi között megállapította: a halál napján hívők és nem hívők, katolikusok és kommunisták joggal vélekedtek úgy, hogy "olyan személyiség távozott az élők sorából, aki hatékonyan tudott volna még közreműköd­ni a világbéke javára, úgy, ahogyan azt rövid pápasága alatt tette". A Paese Sera a továbbiak­ban megállapítja: "VI. Pál nyilatkozataiban ugyan XXIII. János örökségét teljes egészé­ben kötelezőnek tekinti a ma­ga számára, de más a stílus, más feltételeket szab a mo­dern világgal való párbeszéd folytatásához." A lap végül ar­ra céloz, hogy VI. Pál pápasá­gát inkább a diplomácia, az egyház különböző tendenciái­nak összehangolása, a döntőbí­rói, a közvetítő szerep jellem­zi. .Csütörtök, 1961. június 1 Ámina Ilii® mögött van NEHRU ÖRÖKSÉGE Radhakrisnan elnök az in­diai rádióban e szavakkal bú­csúztatta a nemzet nagy ha­lottját, Nehrut: "Az ő bátor­sága, az ő bölcsessége és az ő személyisége tartotta össze a nemzetet", azután hozzáfűzte: "szinte el sem lehet képzelni, hogyan tudunk majd nélküle élni". A párizsi Combat Rad­hakrisnan gondolatát nagyon plasztikusan így összegezte: Nehru meghalt, vele leomlott az a gát, amely a belső bom­­lasztás és széthullás erőit év­tizedek óta féken tartotta. A hatvanegy esztendős Lal Ba­­hadur­ra, akit Sasztri, azaz ta­nító néven ismert meg a négy­százmilliós India, az a páratlanul nehéz feladat vár, hogy gát legyen, amely megfékezi a romlás erőit és vezér, aki élére áll az építés és haladás erőinek, hogy Nehru szellemében diadalra vigye azt az ügyet, am­elynek útjából a nagy előd sem tudta elhárítani az összes akadályt. Sasztri vállalta Nehru öröksé­gét, de szembe kell néznie mindazokkal a problémákkal, amelyeket a Nehru iránti, szinte vallásos tisztelet sem tudott eltüntetni. A legfőbb nehézség abban rejlik — írta Sulzberger a New York Times­­ben —, hogy nincs senki a ré­gi gárda nagyjai közül, aki az elhunyt helyére állhatna. De még ennél is nagyobb nehéz­ség, hogy "a csendes kis em­bernek" kellene megbirkóznia azokkal a gazdasági, társadal­mi, bel- és külpolitikai ár­nyakkal, amelyek Nehru halá­lával egyszeriben óriásokká nőttek. 1947-ben Nehru nagy lendü­lettel indította el a független Indiát a fejlődés útján. Nem volt könnyű dolga­: leküzdeni a múltból örökölt gazdasági elmaradottságot, a mestersége­sen szított belső ellenségeske­désen, véres vallási viszályo­kon, úrrá lenni, megfékezni az önállósuló indiai nagytőke kapzsiságát, ételt és munkát adni az éhező millióknak, köz­ben pedig ellenállni azoknak a kívülről érkező szirénhangok­nak, amelyek a mélybe akar­ták rántani Indiát. Az első év­tized mégis szép és látványos eredményeket hozott. Az In­diai Nemzeti Kongresszus, Nehru pártja a lehetőségek határain belül következetesen érvényesítette programba fog­lalt elgondolásait. 1950 és 1960 között két ötéves terv eredmé­nyeként 42 százalékkal meg­nőtt a nemzeti jövedelem, az ebből egy főre jutó rész 16 százalékkal emelkedett és 41 százalékkal megnőtt a mező­­gazdaság termelése is. Egyet­len évtized leforgása alatt az acéltermelés megkétszerező­dött, a villamos energia terme­lés megháromszorozódott és a vasérctermelés megnégyszere­ződött. A szocialista országok segítségével lerakták a nehéz­ipar, a kohászat, az olajipar alapjait, kiépült és megszilár­dult a gazdaság állami szekto­ra. Ezeknek az eredmények­nek a talaján bontakozott ki és terebélyesedett India semle­ges külpolitikája, amely jelen­tős befolyást gyakorolt a vi­lághelyzet alakulására. De egy valami hiányzott: a vaskövetkezetesség. India belpolitikája a gandhista filozófia követ­keztében alaktalan masszára emlékeztetett, amely a külön­féle erők hatására hol erre löttyent, hol meg amarra. A Kongresszus jobbszárnya el­szabotálta a radikális refor­mokat: a bankok és az ipar államosítása teljesítetlen ígé­ret maradt, nem sikerült hat­hatósan megfékezni a külföldi tőkét sem, és a széles körű földreform is papíron léte­zett csupán, de nyoma sem volt a valóságban. A harma­dik ötéves terv, amely 1960- ban kezdődött, már ennek a megtorpanásnak a jegyeit mutatta, legfőbb céljai rend­­re-sorra meghiúsulta­k már az első években. A fejlődés len­dülete megtört és ez a hallat­lan népszaporulat következ­tében katasztrofális következ­ményekkel járt. A népszapo­rulat évi 2,4 százalékos, vi­szont a nemzeti jövedelem a harmadik ötéves terv első két évében mindössze 2—2 száza­lékkal nőtt meg. Ezekhez a belső nehézsé­gekhez külsők is járultak. 1962 őszén kirobbant a határ­­konfliktus Kína és India kö­zött, s ezt a kitűnő alk­almat a reakció, amely amúgy is erősen támadásban volt már ekkor, nem szalasztotta el. A fegyveres összetűzés kapcsán a jobboldal nekirontott Neh­­runak, sarokba szorította őt és jobb felé próbálta szorí­tani a kormány és az ország politikáját. Nehru kénytelen volt elrendelni a rendkívüli állapot bevezetését, megkez­dődött a kommunisták és baloldaliak bebörtönzése, a kabinetből kibukott a Kong­resszus balszárnyának­ két markáns képviselője: Krisna Menen hadügyminiszter és Malavija bányaügyi minisz­ter. A frontáttörés szélességét és mélységét mutatta, hogy az indiai kormány Angliától és az Egyesült Államoktól vá­sárolt fegyvereket. De Nehru el tudta szigetelni ezt az át­törést: tavaly augusztusban sikerült úgy átalakítania ka­binetjét, hogy a hat legjobb­oldalibb beállítottságú poli­tikus — köztük Deszei pénz­ügyminiszter — kimaradt be­lőle. Novemberben a párt or­szágos bizottságának ülésén már körvonalazódott a jobb­oldal visszaszorításának és a fejlődés meggyorsításának terve. Ezt az ellenoffenzívát azonban keresztülhúzta Nehru betegsége, majd pedig halála. Rendkívül jellemző, hogy amikor Nehru megbetegedett és kikapcsolódott a politiká­ból, azonnal lángra kaptak a felszín alatt parázsló belső ellentétek. Gondolunk például a ja­nuári—februári véres pogro­mokra. Kelet-Pakisztánban hindukat mészároltak, ami­kor Kasmír fővárosában el­tűnt Mohamed próféta állító­lagos hajszála, majd a tömeg­gyilkosság elől menekültek által feltüzelt hinduk a nyu­­gat-bengáliai Kalkuttában tör­tek rá a mohamedánokra. Több száz halálos és sebesült áldozata volt a zavargások­nak, több tízezer ember vált hajléktalanná a gyújtogatá­sok­­következtében. Abdullah sejk, "Kashmir oroszlánja" és Nehru érintkezésbe léptek egymással, s már ki volt tűz­ve megbeszélésük dátuma, amikor Nehrut elragadta a halál. Vallási, regionális, társa­dalmi és gazdasági ellentétek feszítik a hatalmas Indiát, s áramlatok, irányzatok, egy­mással vetélkedő csoportosu­lások laza foglalata a Kong­resszus Párt is. Lal Bahadur Sasztri­k általános vélemény szerint — amolyan kiegyenlítő szerepet játszott az utóbbi időben a különböző csoportok között, s mint Nehru bizal­masa, gyakorta vállalkozott békebíráskodásra is. Nagy kérdés azonban, hogy képes lesz-e egyensúlyban tartani a különböző erőket. Azok a hí­rek, amelyek arról szólnak, hogy kedden bemutatandó kabinetjében helyet kap De­szai, eléggé nyugtalanítóak a fejlődés tendenciája szem­pont­jából Szemmel láthatóan fokozódik az amerikai nyo­más is. Megjelent az indiai parlament gyászülésén Bush külügyminiszter, aki előzőleg fél órán át tárgyalt Nanda megbízott miniszterelnökkel. A Frankfurter Allgemeine Új- Delhiből származó értesülése szerint Bush nem egyszerűen részvétlátogatást tett, hanem egy amerikai katonai hitel részleteit tárta Nanda elé. Az amerikai kísérlet egybe­esett azzal, hogy a belső reakció zűrzavart akart kel­teni a kormányfő változás al­kalmából. A szerdai Pravda rámutatott, hogy Radhakris­nan elnök gyors lépéssel keresztülhúzta a reakció szá­mításait, mert ideiglenes mi­niszterelnökké Nandát ne­vezte ki, azt a férfiút, aki határozottan és következete­sen védelmezte Nehru céljait. Ugyanakkor — mutat rá a Pravda — Sasztri megválasz­tása nem jelenti azt, hogy vé­get ért Indiában a hatalmi versengés. A nagytőke és a reakció alkalmasnak gondol­ja ezt a pillanatot pozíciójá­nak kibővítésére és megerő­sítésére; az új kormány mi­niszteri tárcáiért most kez­dődő küzdelem ezt a harcot tükrözi. Zala Tamás

Next