Magyar Nemzet, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-04 / 129. szám
A HAZAFIAS NÉPFRONTLAPJA wexmmsamintmm ■■■in............ mi............ ............................... Gépek a lakásban A mellékutcába, ahol lakom, egyik délután négy óra tájt érkezett a jegeskocsi. Az emberek végigkiabáltak vagy tíz házat, de hogy hogy nem, alig akadt vevő. Igaz, nem éppen jókor érkeztek, s talán ez volt az első valóban meleg nap. Mindenesetre, ami jeget hoztak, azt csaknem mind vihették tovább a következő utcába. Előzőleg beszélgettem a jegesekkel, ami magában is nagy szó, hiszen tavaly, tavaly előtt még aligha lehetett volna munka közben zavartalanul szóbaelegyedni egy jegesemberrel. Túlzás lenne azt mondani, hogy komolyan aggodalmaskodtak. Inkább azt jósolták, hogy pár nap múlva sort állnak majd a kocsinál, csak győzzenek eleget kiszállítani. De azért elárulták — alighanem némi nosztalgiával —, hogy ez már nem a “régi"! Érezni már, hogy itt is, ott is, mind több lakásban megjelent a hűtőszekrény és tudott dolog, hogy abban gyakran a szomszédok is kapnak némi helyet. És hogy ez milyen könnyebbség, az tudja csak, aki továbbra is felsorakozhat a maga jégadagjáért, s még örülhet, ha kap. Valóban, az ipar a korábbi, évi 12 ezres, meg 17 ezres produkció után, tavaly már több mint 36 ezer hűtőszekrényt dobott piacra, nem is szólva az importált szekrényekről, s az idén még jóval többre lehet számítani, ami azonban most, a szezonban együttvéve is kevésnek bizonyul. Annál is inkább, mert a viszonylag fiatal hazai hűtőszekrénygyártás az esetenként eléggé széles, svéd —szovjet—csehszlovák—lengyel “mezőnyben" is megállta a helyét, műszakilag egészen jót nyújtott és a választék bővítésében is megtette az első lépéseket. Ha a fejlesztés nem torpan meg és a jelenleginél következetesebb behozatallal, nemzetközi választékcserével sikerül a kereslettel elsősorban mennyiségben, de típusokban is kellő összhangot teremteni, akkor a jeges aggodalma jogos. Egyelőre azonban inkább mi aggodalmaskodhatunk. Mert ami háztartási gépeink, felszereléseink, fűtőberendezéseink technikai fejlettségét, korszerűségét illeti, a hűtőszekrény a legjobb példák közé tartozik. A nemrég lezajlott vásár ebben a vonatkozásban talán őszintébb, éppen ezért elgondolkoztatóbb volt az eddigieknél. Mintha csak néhány félresiklott logikájú közírónknak az a mondvacsinált félelme testesedett volna meg benne, hogy ezeknek a manapság anynyira előtérbe került gépeknek, technikai eszközöknek állandó »újdonsághajhászása« tipikusan kispolgári mentalitásra vall és valamiféle elfajzott »frizsider«-szocializmusra vezet Az effajta, inkább kifigurázni, mintsem komolyan vitatni érdemes teóriáknak azonban már csak azért sem kell különösebb fontosságot tulajdonítani, mert az iparban, vagy a kereskedelemben nyilvánvalóan nem ilyen “ideológiai" okok hátráltatják a gyorsabb előrehaladást ezeknek a gépeknek gyártásában és árusításában, hanem ennél sokkal kézzelfoghatóbb problémák. Kissé talán summázva, de a lényeget tapogatva a szervezetlenség és az érdektelenség, amelyet itt-ott még a hozzá nem értés is súlyosbít. Hadd említsem a legfrappánsabb példát, a mosógépeket. Nálunk immár tíz esztendeje gyártanak mosógépet. De ha alaposabban szemügyre vettük, akár a vásár reprezentatív dobogóján, hogy voltaképpen mit kínál az ipar, pontosabban a szóban forgó hajdúsági gyár, akkor rádöbbenhettünk, hogy elsősorban és lényegében ugyanazt, amit kerek egy évtizede. Mert az átformált burkolat, vagy megváltoztatott felületkezelés mit sem változtat azon a teljesen változatlan, a ruhát nem különösen kímélő,forgótárcsáselven, amit még ma is — alighanem már túl az egymilliomodik darabon! — alkalmaznak. Mégpedig kizárólagosan. Mert a — csak így mondhatom — mutatóba kirakott lengőlapátos mosógépet tavaly is bemutatták, és ha nem tévedek, már tavaly előtt is. Sőt, a múlt évben egy ennél igényesebb, forgódobos típust is közszemlére tettek, amivel — úgy látszik, kellő önismerettel — az idén nem akarták bolygatni a kedélyeket. Mert ha végre valóban volna két, vagy éppen három ilyen mosógép-változata a gyárnak, akkor — egyikként — még “elmenne" a régi típus is, olcsó áron, bizonyos kisebb igények kielégítésére, ahogy az fejlett ipari országokban szokásos. De az olyan igénytelenségnek, amely még a megígért egyszerű szivattyút is — amellyel könnyűszerrel eltávolítható a gépből a szennyes víz — “lespórolja" erről az ósdi masináról, nem, annak nem lehet megbocsátani. Nem véletlen, hogy voltaképpen viszszalépés ugyanennek a gyárnak a jelenlegi ruhafacsaró, úgynevezett törpecentrifugája is a régebbi típushoz képest. Igaz, a gyártási számok eddig egyre növekedtek: 124, 132, 168 ezer egy-egy évben! De figyeljenek csak, akiket illet, egy kicsit a közeljövőbe, amikor az ellátottság — ebből a gépből — eléri a telítettséget, és vizsgálják legalább ilyen önös szempontból az elképesztően lassú gyártmányfejlesztést. Ha már morálisan nem izgató, hogy viszonylag milyen primitív géppel traktálják a lakosságot és rongálják a ruhaállományt. Intő jel egyébként a villamos padlókefe esete. Itt is hosszú évek óta változatlan típusról van szó. Ám a kereslet iránta, az árleszállítás ellenére, lényegében stagnál és a gyártás régebbi erőszakolt mennyisége a múlt évben már a korábbinak kevesebb, mint a felére zuhant vissza. Hogy a fejlődés e téren sem állt meg, és jó ideje léteznek például porszívóval kombinált padlókefélőgépek, azt, úgy látszik, nem tartják érdekesnek a szóban forgó iparágban. Ennél is nagyobb hiba azonban, hogy a kereskedelem nem emel vétót, nem alkalmaz szankciókat e jelenségek ellen, legalábbis nem olyan eredménnyel, hogy annak hatását látni lehetne. Ez esetben pedig fel kell tenni a kérdést, vajon ennek is hozzáértésbeli okai vannak-e, vagy csupán az, hogy nézeteltérések esetén az ipar rá tudja erőszakolni véleményét a kereskedelemre? Figyelemre méltó, hogy a külkereskedelem már sokkal jobban tudja érvényesíteni jogos kívánságait, amit világosan mutat a nem csupán belföldre, hanem exportra is szánt tartós fogyasztási cikkek fejlődésének, gazdagodásának lényegesen gyorsabb üteme. De hát belkereskedelmi érdekeltség is van! Jobban mondva nagyobb mértékben kellene, hogylegyen, mint ahogy az manapság tapasztalható. Azért is, mert ezzel nagyon is a lakosság érdekeit lehet szolgálni, adott esetben a hűtésétől a mosásig, a házimunka és pihenés még nem eléggé gyorsan változó arányait lehet mindnyájunk javára továbbmozdítani. Balog János Heves tüntetések a dél-koreai terrorrendszer ellen Ostromállapot Szöulban A külpolitikai helyzet ÁZSIÁBAN újabb súlyos csapás érte az amerikai politikát. Miközben Honoluluban véget ért az odarendelt magas rangú katonatisztek és diplomaták tanácskozása a délkeletázsiai helyzetről, Dél-Korea fővárosában elsöprő erejű tüntetések árasztották el az utcákat. A hírügynökségi jelentésekből nagyarányú megmozdulás képe bontakozik ki, az elégedetlenség elfojtására kirendelt rendőrök és katonák nem urai többé a helyzetnek. A tüntetés célja egyértelmű és világos: megszabadulni a korrupt, a Li Szin Man-vonalat követő kormánytól és amerikai gyámjaitól. A szorongatott helyzetben levő jelenlegi katonai kormány 1961. május 16-án került hatalomra. Előzően Li Szin Man-t elűzték, de már a puccs első napjaiban látható volt, hogy csupán a külszín változott, a lényeg marad. Sőt, Pak Csong Hi altábornagy rendszere — ha Dél-Koreában egyáltalán lehet fokozni az elnyomást — tovább fejlesztette a terrorista eszközöket. Több vezető politikust halálra ítéltek és kivégeztek, még a régi látszat-parlamentet is feloszlatták. A törvényhozási funkciót a “Nemzeti Rekonstrukció Legfelsőbb Tanácsa" hangzatos névvel ellátott testület töltötte be. Washington mindent megtett, hogy a gazdát cserélt délkoreai fasizmust szalonképessé tegye, de minden igyekezete hiábavalónak bizonyult. Az ország rohamtempóban zuhan a csőd mélységeibe, teljesen elrothadt a gazdasági és politikai apparátus. A gazdasági helyzet oly mértékben romlott, hogy tavaly júniusban a forgalomban levő pénz értékét egytizedére csökkentették. A jelenlegi robbanás okai meglehetősen bonyolultak: a tömegelégedetlenséget egyaránt élesztette a katasztrofális gazdasági helyzet és a politikai terror. A szerdán kitört felkelés-színezetű tüntetés első ragusa után azonban még nehéz végleges ítéletet alkotni a történtekről. Pak Csöng Hi diktátornak kezében vannak az eszközök, amelyekkel vérbefojthatja a már-már országos méretűvé szélesedett elégedetlenséget. Erre annál is inkább megvan a módja, mert változatlanul élvezi az amerikaiak teljes támogatását. A szöuli amerikai nagykövet volt az, aki a tüntetések kirobbanásának órájában javasolta a diktátornak: ne hirdessen ki rendkívüli állapotot, mert ez csak olajat önthet a tűzre. Ugyanakkor éppen az elnyomó intézkedések tovább éleszthetik a népharagot. Mindenesetre figyelmet keltő, hogy a nyugati hírügynökségek a szöuli zavargásokat méreteiben összehasonlítják a Li Szin Man elűzésére vezető mozgalommal. A dél-koreai események komoly mértékben fokozták az amúgy is súlyos nehézségekkel küszködő amerikai politika ázsiai gondjait. Tehertételként ott van Dél-Vietnamban az öszszeomlásra megérett Kanh-rendszer, Laoszban pedig Phoumi Nosavan tábornok korrupt jobboldali klikkje. Ha ehhez még hozzájárulnak a dél-koreai nehézségek, valóságos csődtömeg vár megoldásra a bonyolult áttételekkel dolgozó amerikai politikai gépezet számára. Ebből a helyzetből fakadnak azok a keserű hangú támadások, amelyek a kongresszus két házában a Johnson-kormány ázsiai vonalát veszik pergőtűz alá. Ostromgyűrűben a szöuli elnöki palota Az utcákat elárasztó tüntetők az elnök ég az amerikaiak ellen Szöulból jelenti a Reuter, az AP és az AFP. Szerdán minden eddiginél hevesebb tüntetések robbantak ki Szöulban és Dél-Korea más városaiban. A főváros utcáit már kora reggel a tüntetők ezrei árasztották el és hangos kiáltozással követelték Pak Csöng Hi elnök lemondását. Először a rendőrök próbálták feltartóztatni a főleg fiatalokból és diákokból álló tüntetőket. Több ezer rendőr a könnyfakasztó bombák százait dobálta a tömegre, de mindhiába. Ekkor a hatóságok katonai alakulatokat vezényeltek ki a rendőrök megsegítésére. A katonaság és a rendőrség azonban együttesen sem tudta megfékezni a tüntetőket, akik egyszerűen félresöpörték a kormányalakulatokat és feltartóztathatatlanul nyomultak előre a kormányzósági palota felé. A katonai autók képtelenek voltak tovább jutni a tüntetőktől nyüzsgő utcákon. A tüntetők az autókból kidobálták a katonákat és helyüket elfoglalva, kormányellenes jelszavakat kiáltozva járták a főváros utcáit. A tüntetésnek amerikaellenes éle is van. A tömeg amerikaellenes jelszavakat hangoztatott és kőzáport zúdított egy amerikai katonai autóra. Az összecsapások hevességére jellemző, hogy az eddigi jelentések szerint 350 rendőr sebesült meg, több rendőrállomást megrongáltak. A hatóságok több száz diákot őrizetbe vettek. A feszült helyzetre való tekintettel Pak Csöng Hi elnök kormányát rendkívüli ülésre hívta össze. A miniszterek azonban képtelenek voltak részt venni az ülésen, mert az utcákat mindenütt a tüntetők százai és ezrei torlaszolták el. Hírek szerint Pak Csöng Hi arra készülődik, hogy az országban kihirdesse a rendkívüli állapotokat. A szorongatott helyzetben az Egyesült Államok szöuli nagykövete és a Dél-Koreában tartózkodó ENSZ-csapatok főparancsnoka állítólag azt javasolta az elnöknek, hogy ne hirdesse ki a rendkívüli állapotokat, mert ezzel csak tolajat öntene a tűzre". A tüntetők később valóságos ostromló gyűrűvel vették körül az elnöki palotát. Így az amerikai nagykövet és az ENSZ-csapatok főparancsnoka is csak helikopterrel tudta megközelíteni Pak Csong Hi tartózkodási helyét. Tüntetéseket jelentenek Dél-Korea több más nagyvárosából is. Valamennyi nyugati hírügynökség párhuzamotvon a mostani és az 1960-as tüntetések között, amikor lemondásra kényszerítették Li Szin Man elnököt. Pak Csong Hi elnök szerdán este két óra hosszat tárgyalt az Egyesült Államok nagykövetével és a Dél-Koreában tartózkodó ENSZ-csapatok amerikai parancsnokával. A megbeszélések után az elnök kihirdette a rendkívüli állapotot Szöul egész területére. A kormány szóvivője ezzel kapcsolatban felolvasta az elnök nyilatkozatát, amely szerint “a törvényhozási és igazságszolgáltatási intézmények szabályszerűen folytatják tevékenységüket" a rendkívüli állapot kihirdetése ellenére. Szigorú cenzúrát rendeltek el a sajtóra, és Szöulban bezártak minden iskolát. Este 9 órától reggel 4 óráig kijárási tilalmat léptettek életbe. A hatóságok újabb közlése szerint a tüntetésekben 409 rendőr megsebesült, közülük 72 súlyosan. A tüntetők közül mintegy kétszázan sebesültek meg, sokakat kórházba szállítottak. Honoluluban véget ért az amerikaiak délkelet-ázsiai haditanácsa Vienfiane-ban külön „kisértekezlet’’ Honoluluban véget ért az Egyesült Államok délkeletázsiai szakértőinek, valamint a csendes-óceáni amerikai fegyveres erők parancsnokainak Rush amerikai külügyminiszter és McNamara hadügyminiszter részvételével tartott bizalmas tanácskozása. A tárgyalásról közleményt nem adtak ki, jól tájékozott körök pedig csak annak közlésére szorítkoztak, hogy a washingtoni kormány két képviselője ugyan nem terjesztett elő semmiféle tervet a dél-vietnami háború kiterjesztésére, de — mint mondották — jövő alakulása más kérdés, és a további fejleményeken múlik". Magyarázatképpen azt fejtegették, hogy »meg kell különböztetni a Johnson amerikai elnök által már jóváhagyott terveket a még csak alacsonyabb szinten kidolgozott tervektől". Támadások a kongresszusban Washingtonban több támadás érte az amerikai kormány délkelet-ázsiai terveit. Wayne Morse szenátor szenátusi felszólalásában kijelentette: “a Honoluluban összegyűltek előkészítik a háborút Vietnam északi része, majd esetleg Kína ellen". Mint mondotta, Honoluluban "►majdnem haditanács ült öszsze". George Aiken szenátor bejelentette, nem lesz hajlandó támogatni "olyan katonai műveletek tervét, amelyeknek következtében egész Délkelet- Ázsiára kiterjedhet a háború". Melvin Laird kongresszusi képviselő Johnson elnök Dél- Vietnamra vonatkozó megjegyzéseit bírálta. Az elnök szándékosan félrevezeti az amerikai népet — mondotta —, amikor azt állítja, “az Egyesült Államok kénytelen kivenni részét a veszély elhárításából" Délkelet-Ázsia térségében. Felhívta a képviselőház figyelmét, hogy az amerikai kormány megbízásából már hónapok óta folyik a Vietnam északi részére kiterjesztendő háború tervének kidolgozása. Utalt rá, hogy érttesülései Bush külügyminisztertől származnak, majd követelte, hogy tájékoztassák megfelelően az amerikai közvéleményt. Az amerikai kongresszus tagjainak tiltakozó szavával egyidejűen hangzott el Stevensonnak, az amerikai ENSZ- küldöttség vezetőjének felszólalása a Demokrata párt egyik washingtoni rendezvényén, ahol ismét hangoztatta, »az Egyesült Államok nem maradhat tétlen", miközben Dél- Vietnamot és Laoszt "veszély fenyegeti". A laoszi megbeszélések Az Anglia kezdeményezésére Vientiane-ban összeült és a laoszi helyzettel foglalkozó értekezlet — amelyen Anglia, az Egyesült Államok, Kanada, Thaiföld és Dél-Vietnam diplomáciai képviselője vesz részt — megtartotta első megbeszélését. Az értekezlethez az utolsó percben csatlakozott India képviselője, de bejelentette, a tanácskozásaikat India "kizárólag félhivatalos megbeszélésnek" tekinti, amely semmiképpen sem helyettesítheti a genfi értekezlet újabb összehívását. Az ülés után Denson angol ügyvivő újságírók előtt kijelentette, a megbeszéléseknek az a célja, hogy támogassák Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök álláspontját. Ennek megtörténte ugyanis feltétele az újabb genfi értekezlet megtartásának. Az értekezlet csütörtökön folytatja munkáját. Souvanna Phouma szóvivője kedden közölte, a miniszterelnök hozzájárult, hogy a Patet Laót a koalíciós kormányban képviselő és még Vientiane-ban tartózkodó két államtitkár mintegy száztagú fegyveres kíséretével elhagyja a laoszi fővárost. Goldhnter—Rockefeller párbaj Kaliforniában Az amerikai szélsőjobb vezérének esélye van a republikánusok elnökjelöltségére A nyugati hírügynökségek percenként közlik a kedden megtartott kaliforniai próbaválasztások legfrissebb részeredményeit. Nagy tétről van szó, mert az eredményektől függ, hogy ki is lesz a Köztársasági Párt hivatalos elnökjelöltje. A Demokrata Párt is megtartotta a hagyományos próbaválasztásokat, de ezen csak a szó-