Magyar Nemzet, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-04 / 129. szám

A HAZAFIAS NÉPFRONTLAPJA wexmmsam­i­n­tmm ■■■in............ mi............ ............................... Gépek a lakásban A mellékutcába, ahol lakom, egyik délután négy óra tájt érkezett a jegeskocsi. Az em­berek végigkiabáltak vagy tíz házat, de hogy hogy nem, alig akadt vevő. Igaz, nem éppen jókor érkeztek, s talán ez volt az első valóban meleg nap. Mindenesetre, ami jeget hoz­tak, azt csaknem mind vihet­ték tovább a következő utcá­ba. Előzőleg beszélgettem a je­gesekkel, ami magában is nagy szó, hiszen tavaly, tavaly előtt még aligha lehetett volna munka közben zavartalanul szóbaelegyedni egy jegesem­berrel. Túlzás lenne azt mon­dani, hogy komolyan aggodal­maskodtak. Inkább azt jósol­ták, hogy pár nap múlva sort állnak majd a kocsinál, csak győzzenek eleget kiszállítani. De azért elárulták — aligha­nem némi nosztalgiával —, hogy ez már nem a “régi"! Érezni már, hogy itt is, ott is, mind több lakásban megjelent a hűtőszekrény és tudott do­log, hogy abban gyakran a szomszédok is kapnak némi helyet. És hogy ez milyen könnyebbség, az tudja csak, aki továbbra is felsorakozhat a maga jégadagjáért, s még örülhet, ha kap. Valóban, az ipar a korábbi, évi 12 ezres, meg 17 ezres pro­dukció után, tavaly már több mint 36 ezer hűtőszekrényt do­bott piacra, nem is szólva az importált szekrényekről, s az idén még jóval többre lehet számítani, ami azonban most, a szezonban együttvéve is ke­vésnek bizonyul. Annál is in­kább, mert a viszonylag fiatal hazai hűtőszekrénygyártás az esetenként eléggé széles, svéd —szovjet—csehszlovák—len­gyel “mezőnyben" is megállta a helyét, műszakilag egészen jót nyújtott és a választék bő­vítésében is megtette az első lépéseket. Ha a fejlesztés nem torpan meg és a jelenleginél következetesebb behozatallal, nemzetközi választékcserével sikerül a kereslettel elsősorban mennyiségben, de típusokban is kellő összhangot teremteni, akkor a jeges aggodalma jo­gos. Egyelőre azonban inkább mi aggodalmaskodhatunk. Mert ami háztartási gépeink, felsze­reléseink, fűtőberendezéseink technikai fejlettségét, korsze­rűségét illeti, a hűtőszekrény a legjobb példák közé tartozik. A nemrég lezajlott vásár eb­ben a vonatkozásban talán őszintébb, éppen ezért elgon­­dolkoztatóbb volt az eddigiek­nél. Mintha csak néhány félre­­siklott logikájú közírónknak az a mondvacsinált félelme testesedett volna meg benne, hogy ezeknek a manapság any­­nyira előtérbe került gépek­nek, technikai eszközöknek ál­landó »újdonsághajhászása« ti­pikusan kispolgári mentalitás­ra vall és valamiféle elfajzott »frizsider«-szocializmusra ve­zet Az effajta, inkább kifiguráz­ni, mintsem komolyan vitatni érdemes teóriáknak azonban már csak azért sem kell külö­nösebb fontosságot tulajdoní­tani, mert az iparban, vagy a kereskedelemben nyilvánva­lóan nem ilyen “­ideológiai­" okok hátráltatják a gyorsabb előrehaladást ezeknek a gé­peknek gyártásában és árusí­tásában, hanem ennél sokkal kézzelfoghatóbb problémák. Kissé talán summázva, de a lényeget tapogatva a szerve­zetlenség és az érdektelenség, amelyet itt-ott még a hozzá nem értés is súlyosbít. Hadd említsem a legfrap­pánsabb példát, a mosógépe­ket. Nálunk immár tíz eszten­deje gyártanak mosógépet. De ha alaposabban szemügyre vettük, akár a vásár reprezen­tatív dobogóján, hogy volta­képpen mit kínál az ipar, pon­tosabban a szóban forgó haj­dúsági gyár, akkor rádöbben­hettünk, hogy elsősorban és lé­nyegében ugyanazt, amit ke­rek egy évtizede. Mert az át­formált burkolat, vagy meg­változtatott felületkezelés mit sem változtat azon a teljesen változatlan, a ruhát nem külö­nösen kímélő,­­forgótárcsás­­elven, amit még ma is — alig­hanem már túl az egymillio­­modik darabon! — alkalmaz­nak. Mégpedig kizárólagosan. Mert a — csak így mondha­tom — mutatóba kirakott len­gőlapátos mosógépet tavaly is bemutatták, és ha nem téve­dek, már tavaly előtt is. Sőt, a múlt évben egy ennél igé­nyesebb, forgódobos típust is közszemlére tettek, amivel — úgy látszik, kellő önismerettel — az idén nem akarták boly­gatni a kedélyeket. Mert ha végre valóban vol­na két, vagy éppen három ilyen mosógép-változata a gyárnak, akkor — egyikként — még “elmenne" a régi típus is, olcsó áron, bizonyos kisebb igények kielégítésére, ahogy az fejlett ipari országokban szo­kásos. De az olyan igénytelen­ségnek, amely még a megígért egyszerű szivattyút is — amellyel könnyűszerrel eltá­volítható a gépből a szennyes víz — “lespórolja" erről az ós­di masináról, nem, annak nem lehet megbocsátani. Nem vé­letlen, hogy voltaképpen visz­­szalépés ugyanennek a gyár­nak a jelenlegi ruhafacsaró, úgynevezett törpecentrifugája is a régebbi típushoz képest. Igaz, a gyártási számok ed­dig egyre növekedtek: 124, 132, 168 ezer egy-egy évben! De fi­gyeljenek csak, akiket illet, egy kicsit a közeljövőbe, ami­kor az ellátottság — ebből a gépből — eléri a telítettséget, és vizsgálják legalább ilyen önös szempontból az elképesz­tően lassú gyártmányfejlesz­tést. Ha már morálisan nem izgató, hogy viszonylag milyen primitív géppel traktálják a lakosságot és rongálják a ru­haállományt. Intő jel egyébként a villa­mos padlókefe esete. Itt is hosszú évek óta változatlan tí­pusról van szó. Ám a keres­let iránta, az árleszállítás elle­nére, lényegében stagnál és a gyártás régebbi erőszakolt mennyisége a múlt évben már a korábbinak kevesebb, mint a felére zuhant vissza. Hogy a fejlődés e téren sem állt meg, és jó ideje léteznek például porszívóval kombinált padló­kefélőgépek, azt, úgy látszik, nem tartják érdekesnek a szó­ban forgó iparágban. Ennél is nagyobb hiba azon­ban, hogy a kereskedelem nem emel vétót, nem alkalmaz szankciókat e jelenségek ellen, legalábbis nem olyan ered­ménnyel, hogy annak hatását látni lehetne. Ez esetben pe­dig fel kell tenni a kérdést, vajon ennek is hozzáértésbeli okai vannak-e, vagy csupán az, hogy nézeteltérések esetén az ipar rá tudja erőszakolni véleményét a kereskedelemre? Figyelemre méltó, hogy a kül­kereskedelem már sokkal job­ban­ tudja érvényesíteni jogos kívánságait, amit világosan mutat a nem csupán belföldre, hanem exportra is szánt tartós fogyasztási cikkek fejlődésé­nek, gazdagodásának lényege­sen gyorsabb üteme. De hát belkereskedelmi ér­dekeltség is van! Jobban mondva nagyobb mértékben kellene, hogy­­legyen, mint ahogy az manapság tapasztal­ható. Azért is, mert ezzel na­gyon is a lakosság érdekeit le­het szolgálni, adott esetben a hűtését­ől a mosásig, a házi­munka és pihenés még nem eléggé gyorsan változó ará­nyait lehet mindnyájunk javá­ra továbbmozdítani. Balog János Heves tüntetések a dél-koreai terror­rendszer ellen Ostromállapot Szöulban A külpolitikai helyzet ÁZSIÁBAN újabb súlyos csapás érte az amerikai politi­kát. Miközben Honoluluban véget ért az odarendelt magas rangú katonatisztek és diplomaták tanácskozása a délkelet­ázsiai helyzetről, Dél-Korea fővárosában elsöprő erejű tünteté­sek árasztották el az utcákat. A hírügynökségi jelentésekből nagyarányú megmozdulás képe bontakozik ki, az elégedetlen­ség elfojtására kirendelt rendőrök és katonák nem urai többé a helyzetnek. A tüntetés célja egyértelmű és világos: megsza­badulni a korrupt, a Li Szin Man-vonalat követő kormánytól és amerikai gyámjaitól. A szorongatott helyzetben levő jelenlegi katonai kormány 1961. május 16-án került hatalomra. Előzően Li Szin Man-t elűzték, de már a puccs első napjaiban látható volt, hogy csu­pán a külszín változott, a lényeg marad. Sőt, Pak Csong Hi al­tábornagy rendszere — ha Dél-Koreában egyáltalán lehet fo­kozni az elnyomást — tovább fejlesztette a terrorista eszközö­ket. Több vezető politikust halálra ítéltek és kivégeztek, még a régi látszat-parlamentet is feloszlatták. A törvényhozási funk­ciót a “Nemzeti Rekonstrukció Legfelsőbb Tanácsa" hangzatos névvel ellátott testület töltötte be. Washington mindent megtett, hogy a gazdát cserélt dél­koreai fasizmust szalonképessé tegye, de minden igyekezete hiábavalónak bizonyult. Az ország rohamtempóban zuhan a csőd mélységeibe, teljesen elrothadt a gazdasági és politikai apparátus. A gazdasági helyzet oly mértékben romlott, hogy tavaly júniusban a forgalomban levő pénz értékét egytizedére csökkentették. A jelenlegi robbanás okai meglehetősen bonyo­lultak: a tömegelégedetlenséget egyaránt élesztette a kataszt­rofális gazdasági helyzet és a politikai terror. A szerdán kitört felkelés-színezetű tüntetés első r­agusa után azonban még nehéz végleges ítéletet alkotni a történtekről. Pak Csöng Hi diktátornak kezében vannak az eszközök, amelyek­kel vérbefojthatja a már-már országos méretűvé szélesedett elégedetlenséget. Erre annál is inkább megvan a módja, mert változatlanul élvezi az amerikaiak teljes támogatását. A szöuli amerikai nagykövet volt az, aki a tüntetések kirobbanásának órájában javasolta a diktátornak: ne hirdessen ki rendkívüli állapotot, mert ez csak olajat önthet a tűzre. Ugyanakkor ép­pen az elnyomó intézkedések tovább éleszthetik a népharagot. Mindenesetre figyelmet keltő, hogy a nyugati hírügynökségek a szöuli zavargásokat méreteiben összehasonlítják a Li Szin Man elűzésére vezető mozgalommal. A dél-koreai események komoly mértékben fokozták az amúgy is súlyos nehézségekkel küszködő amerikai politika ázsiai gondjait. Tehertételként ott van Dél-Vietnamban az ösz­­szeomlásra megérett Kanh-rendszer, Laoszban pedig Phoumi Nosavan tábornok korrupt jobboldali klikkje. Ha ehhez még hozzájárulnak a dél-koreai nehézségek, valóságos csődtömeg vár megoldásra a bonyolult áttételekkel dolgozó amerikai poli­tikai gépezet számára. Ebből a helyzetből fakadnak azok a keserű hangú támadások, amelyek a kongresszus két házában a Johnson-kormány ázsiai vonalát veszik pergőtűz alá. Ostromgy­űrű­ben a szöuli elnöki palota Az utcákat elárasztó tüntetők az elnök ég az amerikaiak ellen Szöulból jelenti a Reuter, az AP és az AFP. Szerdán minden eddiginél hevesebb tüntetések robbantak ki Szöul­ban és Dél-Korea más váro­saiban. A főváros utcáit már kora reggel a tüntetők ezrei árasztották el és hangos kiál­tozással követelték Pak Csöng Hi elnök lemondását. Először a rendőrök próbál­ták feltartóztatni a főleg fia­talokból és diákokból álló tüntetőket. Több ezer rendőr a könnyfakasztó bombák szá­zait dobálta a tömegre, de mindhiába. Ekkor a hatóságok katonai alakulatokat vezé­nyeltek ki a rendőrök megse­gítésére. A katonaság és a rendőrség azonban együttesen sem tudta megfékezni a tün­tetőket, akik egyszerűen fél­resöpörték a kormányalakula­­tokat és feltartóztathatatlanul nyomultak előre a kormány­zósági palota felé. A katonai autók képtelenek voltak tovább jutni a tünte­tőktől nyüzsgő utcákon. A tüntetők az autókból kidobál­ták a katonákat és helyüket elfoglalva, kormányellenes jelszavakat kiáltozva járták a főváros utcáit. A tüntetésnek amerikaelle­­nes éle is van. A tömeg ame­­rikaellenes jelszavakat han­goztatott és kőzáport zúdított egy amerikai katonai autóra. Az összecsapások hevességé­re jellemző, hogy az eddigi jelentések szerint 350 rendőr sebesült meg, több rendőrál­lomást megrongáltak. A ható­ságok több száz diákot őrizet­be vettek. A feszült helyzetre való te­kintettel Pak Csöng Hi elnök kormányát rendkívüli ülésre hívta össze. A miniszterek azonban képtelenek voltak részt venni az ülésen, mert az utcákat mindenütt a tünte­tők százai és ezrei torlaszol­ták el. Hírek szerint Pak Csöng Hi arra készülődik, hogy az or­szágban kihirdesse a rendkí­vüli állapotokat. A szorongatott helyzetben az Egyesült Államok szöuli nagykövete és a Dél-Koreá­­ba­n tartózkodó ENSZ-csapa­­tok főparancsnoka állítólag azt javasolta az elnöknek, hogy ne hirdesse ki a rend­kívüli állapotokat, mert ezzel csak tolajat öntene a tűzre". A tüntetők később valósá­gos ostromló gyűrűvel vették körül az elnöki palotát. Így az amerikai nagykövet és az ENSZ-csapatok főparancsnoka is csak helikopterrel tudta megközelíteni Pak Csong Hi tartózkodási helyét. Tüntetéseket jelentenek Dél-Korea több más nagyvá­rosából is. Valamennyi nyugati hírügy­nökség párhuzamot­­von a mostani és az 1960-as tünte­tések között, amikor lemon­dásra kényszerítették Li Szin Man elnököt. Pak Csong Hi elnök szer­dán este két óra hosszat tár­gyalt az Egyesült Államok nagykövetével és a Dél-Ko­reában tartózkodó ENSZ-csa­­patok amerikai parancsnoká­val. A megbeszélések után az elnök kihirdette a rendkívüli állapotot Szöul egész terüle­tére. A kormány szóvivője ezzel kapcsolatban felolvasta az el­nök nyilatkozatát, amely sze­rint “a törvényhozási és igaz­ságszolgáltatási intézmények szabályszerűen folytatják te­vékenységüket" a rendkívüli állapot kihirdetése ellenére. Szigorú cenzúrát rendeltek el a sajtóra, és Szöulban be­zártak minden iskolát. Este 9 órától reggel 4 óráig kijárási tilalmat léptettek életbe. A hatóságok újabb közlése szerint a tüntetésekben 409 rendőr megsebesült, közülük 72 súlyosan. A tüntetők közül mintegy kétszázan sebesültek meg, sokakat kórházba szál­lítottak. Honoluluban véget ért az amerikaiak délkelet-ázsiai haditanácsa Vienfiane-ban külön „kisértekezlet’’ Honoluluban véget ért az Egyesült Államok délkelet­­ázsiai szakértőinek, valamint a csendes-óceáni amerikai fegyveres erők parancsnokai­nak Rush amerikai külügymi­niszter és McNamara hadügy­miniszter részvételével tartott bizalmas tanácskozása. A tárgyalásról közleményt nem adtak ki, jól tájékozott körök pedig csak annak köz­lésére szorítkoztak, hogy a washingtoni kormány két képviselője ugyan nem ter­jesztett elő semmiféle tervet a dél-vietnami háború kiter­jesztésére, de — mint mon­dották — jövő alakulása más kérdés, és a további fej­leményeken múlik". Magyará­zatképpen azt fejtegették, hogy »meg kell különböztetni a Johnson amerikai elnök ál­tal már jóváhagyott terveket a még csak alacsonyabb szin­ten kidolgozott tervektől". Támadások a kongresszusban Washingtonban több táma­dás érte az amerikai kormány délkelet-ázsiai terveit. Wayne Morse szenátor sze­nátusi felszólalásában kijelen­tette: “a Honoluluban össze­gyűltek előkészítik a háborút Vietnam északi része, majd esetleg Kína ellen". Mint mondotta, Honoluluban "►majdnem haditanács ült ösz­­sze". George Aiken szenátor be­jelentette, nem lesz hajlandó támogatni "olyan katonai mű­veletek tervét, amelyeknek következtében egész Délkelet- Ázsiára kiterjedhet a háború". Melvin Laird kongresszusi képviselő Johnson elnök Dél- Vietnamra vonatkozó meg­jegyzéseit bírálta. Az elnök szándékosan félrevezeti az amerikai népet — mondotta —, amikor azt állítja, “az Egyesült Államok kénytelen kivenni részét a veszély elhá­rításából" Délkelet-Ázsia tér­ségében. Felhívta a képviselő­ház figyelmét, hogy az ameri­kai kormány megbízásából már hónapok óta folyik a Vietnam északi részére kiter­jesztendő háború tervének ki­dolgozása. Utalt rá, hogy ért­­­tesülései Bush külügyminisz­tertől származnak, majd kö­vetelte, hogy tájékoztassák megfelelően az amerikai köz­véleményt. Az amerikai kongresszus tagjainak tiltakozó szavával egyidejűen hangzott el Ste­­vensonnak, az amerikai ENSZ- küldöttség vezetőjének felszó­lalása a Demokrata párt egyik washingtoni rendezvényén, ahol ismét han­goztatta, »az Egyesült Államok nem ma­radhat tétlen", miközben Dél- Vietnamot és Laoszt "veszély fenyegeti". A laoszi megbeszélések Az Anglia kezdemény­ezésé­­re Vientiane-ban összeült és a laoszi helyzettel foglalkozó értekezlet — amelyen Ang­lia, az Egyesült Államok, Ka­nada, Thaiföld és Dél-Viet­­nam diplomáciai képviselője vesz részt — megtartotta első megbeszélését. Az értekezlethez az utolsó percben csatlakozott India képviselője, de bejelentette, a tanácskozásaikat India "­kizá­rólag félhivatalos megbeszé­lésnek" tekinti, amely semmi­képpen sem helyettesítheti a genfi értekezlet újabb össze­hívását. Az ülés után Denson angol ügyvivő újságírók előtt kije­lentette, a megbeszéléseknek az a célja, hogy támogassák Souvanna Phouma laoszi mi­niszterelnök álláspontját. En­nek megtörténte ugyanis fel­tétele az újabb genfi értekez­let megtartásának. Az értekezlet csütörtökön folytatja munkáját. Souvanna Phouma szóvivője kedden közölte, a miniszter­­elnök hozzájárult, hogy a Pa­­tet Laót a koalíciós kormány­ban képviselő és még Vien­­tiane-ban tartózkodó két ál­lamtitkár mintegy száztagú fegyveres kíséretével elhagyja a laoszi fővárost. Goldh­nter—Rockefeller párbaj Kaliforniában Az amerikai szélsőjobb vezérének esélye van a republikánusok elnökjelöltségére A nyugati hírügynökségek percenként közlik a kedden megtartott kaliforniai próba­­választások legfrissebb rész­­eredményeit. Nagy tétről van szó, mert az eredményektől függ, hogy ki is lesz a Köztársasági Párt hivatalos elnökjelöltje. A De­mokrata Párt is megtartotta a hagyományos próbaválasz­tásokat, de ezen csak a szó-

Next