Magyar Nemzet, 1965. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-10 / 161. szám
A Húsz óra sikere Moszkvában „Megrázó hatású“ — „Méltó a legpozitívabb értékelésre“ Péntek délelőtt mintegy hetven szovjet és külföldi újságíró jelent meg a fesztiválra érkezett magyar filmdelegáció sajtóértekezletén. Fábri Zoltán, a Húsz óra rendezője, Páger Antal és Horváth Teri, a film szereplői, valamint Papp Sándor,a Művelődésügyi Minisztérium filmfőigazgatója válaszolt a kérdésekre. A szovjet lapok nagy teret szentelnek a fesztiválon bemutatott magyar filmnek. A Pravdában L. Pogozseva méltatja Fábri rendezését. Hangsúlyozta: a film az első jelenettől kezdve megragadja a figyelmet, a nézőt arra kényszeríti, hogy érdeklődéssel kövesse a szereplők sorsának alakulását, a szerző gondolatainak kibontakozását. — Csak örülni lehet a magyar filmművészet sikerének — írja a Pravda. — Olyan filmet mutattak be, amely nézetünk szerint méltó a legpozitívabb értékelésre. A Tred pénteki számában D. Orlov a Húsz óra megrázó hatásáról ír. Megállapítja, hogy a négy főszereplő, bár meghatározott tendenciákat testesít meg Magyarország történelmi fejlődésében, határozott egyéniség. Összeütközésük nem csupán a testet öltött jelképeké, hanem eleven jellemeké. A lap nagy elismeréssel szól Páger Antal és Görbe János játékáról. A Komszomolszkaja Pravda összehasonlítja a Húsz órát az egy nappal előbb bemutatott jugoszláv filmmel, amelynek hasonló a mondanivalója. Megállapítja, hogy mindkét film napjaink fontos problémáiról szól elgondolkoztató módon. A szereplők egyéni sorsa összefonódik a nép történelmi sorsával. A kritikus elismeréssel adózik a film társadalmi mondanivalójának és érdekes művészi megoldásának. Beszélgetés Kisfaludi Stróbl Zsigmonddal moszkvai és volgográdi látogatásáról "Korunk egyik legnagyobb szobrásza", — ezzel kezdi a Kisfaludi Stróbl Zsigmondról a Szovjetunióban megjelent, gazdagon illusztrált monográfiát a szerző. Vucsetics, a világhírű szobrászművész, a berlini felszabadulási emlékmű alkotója. A magyar mestert — akinek a leningrádi Ermitázsban, a moszkvai Puskin múzeumban és más szovjet múzeumokban vannak kiállítva alkotásai —, őszinte megbecsülés és meleg baráti szeretet övezi a Szovjetunióban. Idei, nyolcvanadik születésnapját követően meghívta őt a Szovjet Művészeti Akadémia, hogy pihenésre, üdülésre töltsön néhány hetet, szovjet barátai között. Kisfaludi Stróbl Zsigmond nem utazott üres kézzel, Bartók és Kodály portréját vitte magával. Mindkét munkáját a Szovjet Zeneművészek Szövetségének ajándékozta. A kedves epizódokkal, ünnepi fogadásokkal, nagy sétákkal, pihenéssel, baráti beszélgetésekkel, vidám poharazással telt négy hét emlékeit eleveníti föl most sajátos hangulatú nagymatermében, mely egy termékeny alkotó élet szakadatlan munkásságának sokszínű tükre. Ha beszélni tudnának e műterem falai... De a sokat látott, sokat megélt műterem helyett maga a mester, Kisfaludi Stróbl Zsigmond mesél nekünk színes, ízes nyelvén. Most írja önéletrajzát, mely remélhetőleg nemsokára sajtó alá kerül. — Kezdve attól, hogy fogadásomra tizenegyen jelentek meg a repülőtéren, látogatásom utolsó pillanatáig a legnagyobb szeretet vett körül. A Szovjetunió művelődésügyi minisztere, Furceva asszony óhajára orvosi vizsgálatnak vetettem alá magam. Az orvosok eltanácsoltak a tengertől. Így kerültem egy Moszkva közelében fekvő szanatóriumba, illatos, pompás fenyőerdő kellős közepébe, ahol remek sétákat tettem a görög szobrokkal ékesített parkban, a romantikus kis tó partján, tolmácsom, az Öblömön írójának leszármazottja, a fiatal Goncsarov társaságában. — Alig töltöttem néhány napot a szanatóriumban, amikor legnagyobb örömömre Vorosilov marsall látogatott meg. Majd Vucsetics repült hozzám Volgográdból, ahol most dolgozik századunk legnagyobb szabású plasztikai alkotásán: most van készülőben a Honvédő Háború emlékműve. Viszonoztam Vucsetics látogatását. Megrendített a gigászi hősi emlék pompás, lenyűgöző látványa, kifejező ereje, szépsége. A Volgától emelkedő úton lépcsőzetesen alakul ki a mély gondolatokat, drámaiságot kifejező emlékmű. Az egyik szoborcsoport például siárori- Szóros félziirágyságoá it egy holttestet letakaró női alakot ábrázol. A több szoborcsoportból álló emlékművet egy 51 méter magas női alak koronázza. Ez még befejezésre vár, előreláthatólag az év végén lesz készen. Vucsetics kilátásba helyezte, hogy művének befejezése után ellátogat hozzánk. Én a legnagyobb szeretettel várom látogatását s biztos vagyok benne, hogy ugyanilyen meleg érzésekkel fogadja a kiváló szovjet szobrászművészt a magyar nép. Sok-sok fénykép örökíti meg Kisfaludi Stróbl Zsigmond Szovjetunióban tett legutóbbi látogatását. Az egyiken Hacsaturjánt látom, amint a Zeneművészek Szövetsége nevében átveszi a Bartók és Kodály portrékat. De talán legkedvesebbek azok a fotók, melyek Vorosilov marsall társaságában ábrázolják. — Ottlétem utolsó vasárnapját Vorosilov marsall nyaralójában töltöttem. Úgy éreztem magam, mint itthon, hiszen — ha kifejezhetem így magam — régi barátság fűz a marsallhoz. Az ebéd magyar nótázással végződött, ki szöveggel, ki szöveg nélkül dalolta a régi, szép magyar nótákat. Drága vendéglátó házigazdám azzal búcsúzott el tőlem: “Mondja meg a magyar népnek, hogy szívemnek fele az övéké.* A Szovjetunióban töltött négy hét felfrissítette, valósággal megfiatalította Kisfaludi Stróbl Zsigmondot. Tervek, újabb munkák megvalósításai foglalkoztatják s most fejezi be életművének talán legnagyobb szabású vállalkozását, a »Végvári harcok.« című nagyméretű, háromfigurás lovaskompozíciót. D. M. RRORTEREM Magyarul beszélő szovjet film Bemutató: július 15 SZÍNHÁZAK mai műsora Körszínház: Fiorenza, Starto és a varázsló (Bemutató) (S) — Tóvárosi Nagycirkusz: Randevú a cirkuszban. — Nemzetközi BTtléta műsor (hu. fél 4 és fél 8) — Bartók színpad: KISZ Központi Művészegyüttes műsora az árvízkárosultak javára (*) — Kulich Gyula Szabadtéri Színpad: Zeng a gitár (8) — Margitszigeti Szabadtéri Színpad: Pécsi Balett (8). A Budapesti Zenei leiek programja Ansermet, Doráti, Markovitch vendégfellépése Pénteken délelőtt az Országos Filharmónia vezetői sajtótájékoztatón ismertették az idei őszi Budapesti Zenei Hetek és az ezzel párhuzamos zenei verseny programját. Szeptember 11-én kezdődik: a zenei verseny, amelyet az idén három fúvóshangszer — fuvola, fagott, klarinét — fiatal előadóművészei számára rendeznek meg, s ehhez kapcsolódik a fúvósötösök számára kiírt kamarazenei verseny. Szeptember 18-án megkezdődik az Erkel énekverseny, amelynek keretében ária- és dalénekesek mérik össze tudásukat. A napokban lezárt nevezési lista szerint a fúvósversenyre közel kétszázan, az énekversenyre több mint negyven résztvevő jelentkezett. Nevezések érkeztek olyan távoli országokból is, mint Kanada és Chile. Mind a fúvós-, mind az énekverseny kötelező anyagában több magyar mű szerepel. Az énekesek a döntőben lezárt borítékban egy Janus Pannonius-vers latin szövegén írt dalt kapnak, amelyet néhány perces felkészülés után első látásra kell elénekelniük. A dal szerzője, Kodály Zoltán, aki ezt a kis kompozícióját külön erre a célra, a versenyiroda felkérésére írta. Szeptember 20-án a világhírű svájci karmester, Ernest Ansermet hangversenyével megkezdődnek a Budapesti Zenei Hetek. Az ünnepség-sorozatot az idén Bartók Béla halálának 20. évfordulója alkalmából a nagy komponista művészetének jegyében rendezik meg. Szeptember 25-én Ferencsik János vezényel Bartók-hangversenyt, amelyet Európa több nagy rádióállomásaközvetít, ezenkívül a Telstaron keresztül számos tévéállomás is sugározni fog. Olyan kiemelkedő vendégeket várnak az idei fesztiválra, mint Doráti Antal, a külföldön élő világhírű magyar karmester, Dean Dixon, aki a hesseni rádiózenekarral lép fel, és Igor Markevitch. A szólisták között többek között pódiumra lép Erica Morini világhírű hegedűművésznő és Nikita Magaloff, napjaink egyik kiemelkedő zongoraművésze. A verseny és a fesztivál iránti nemzetközi érdeklődésre jellemző, hogy a Zenei Hetek alkalmából megfigyelőként hazánkba érkezik a berni és a római rádió igazgatója, valamint a bayreuthi Wagnerfesztivál rendezőségének titkára és a Bécsi Ünnepi Hetek elnöke. Meghalt Weiner Tibor, Dunaújváros főépítésze Weiner Tibor, Ybl-díjas építész, Dunaújváros főépítésze csütörtökön, 59 éves korában elhunyt. Az Építésügyi Minisztérium, a Magyar Építőművészek Szövetsége, Dunaújváros pártbizottsága és a városi tanács végrehajtó bizottsága Weiner Tibort saját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés. * Diplomáját 1929-ben szerezte meg a Budapesti Műegyetemen, * a gazdasági válság éveiben kénytelen volt külföldre menni. Rövid ideig Németországban dolgozott, innen azonban baloldali politikai tevékenysége miatt hamarosan kiutasították. A Szovjetunióba emigrált, ahol nemcsak szakmájában tevékenykedett, hanem bekapcsolódott a nemzetközi munkásmozgalomba is. 1937-ig élt a Szovjetunióban, majd Párizsban, 1939 végétől pedig Dél-Amerikában dolgozott. Chilében néhány éven át a santiagói egyetem nyilvános tanára volt. 1948-ban tért vissza Magyarországra, s első hazai megbízatása egész életén át végigkísérte. Dunaújváros megtervezését kapta feladatul. A dunaújvárosi tervező vállalat irodájának vezetője, s a város főépítésze lett Weiner Tibor élete a pentelei homokból kinőtt új, szocialista, város falai között folytatódott. Minden ház, amely az elmúlt másfél évtizedben a városban felépült, minden fa, mely az utóbbi években itt lombot hajtott, s melynek a városképet kellett szépítenie, a város levegőjét egészségesebbé tenni, az ő keze munkáját is dicséri, ő tervezte meg Dunaújváros városképét, az ő elképzelései nyomán nőtt, szépült, s vált otthonossá a város. S neki, aki viszonylag korán távozott az élők sorából, megadatott a ritka ajándék, mely keveseknek jut osztályrészül: még életében láthatta munkája gyümölcsét, nap-nap után kedvtelve gyönyörködhetett abban, amit egykor, 17 évvel ezelőtt, tervekbe öntött. na. A város lakói ismerték, becsülték és szerették főépítészüket, ezért választották be 1959-ben a dunaújvárosi tanács végrehajtó bizottságába, amelynek 1963-ig elnökhelyettese volt. A társadalmi megbecsülésnek más jeleivel is találkozhatott: eredményes városépítési és tervezési munkásságáért Munka Érdemrendet kapott, és elnyerte az Ybldíj első fokozatát is. Külföldön gyakran képviselte a magyar építőművészetet: többek között részt vett a Szovjetunió legutóbbi építészeti kongresszusán, s a brüsszeli világkiállítás alkalmából rendezett építésztalálkozón. Weiner Tiborral egy szocialista gondolkodású, kommunista építészszakember távozott el az élők sorából. Elment egy művész, aki várost álmodott a puszta homokon, s akinek megvalósított álmát egész Európa ismeri. (gi.) NAPLÓ Július 10 A Balatoni Nyári Szabadegyetem idei előadás-sorozatát július 15-én nyitja meg dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes a Veszprémi Vegyipari Egyetem épületében.★ Gacs Gábor Munkácsy-díjas grafikusművész kiállítása július 11-én nyílik meg a hódmezővásárhelyi Tornyai János múzeumban. -f A tiszántúli fejfák és a keleti bálványok »rokonságáról« ír tanulmányt dr. Lükő Gábor, a kiskunfélegyházi múzeum igazgatója. A tanulmány a többi között bizonyítja a rokon észak-ázsiai népeknél és a tiszántúli falvakban szokásos fejfa-típusok azonos eredetét. Józsa János grafikusművész munkáinak a kiállítása pénteken nyílt meg a Váci utcai Gondolat könyvesboltban. A kiállításon a művész Brecht, József Attila, Illyés Gyula és Radnóti műveihez készült illusztrációit mutatják be. Társadalmi erdei szolgálatot szervezett a Nógrád megyei Természetvédelmi Bizottság a védett területek őrzésére. A szolgálat legfontosabb feladata, hogy kidolgozza az ipolytarnóci őslelőhely fejlesztési tervét. Ez a munka elsősorban azért jelentős, mert 1967- ben ismét Magyarországon tartják a nemzetközi paleontológiai kongresszust, amelynek a fő témája az ipolytarnóci ősemberi lelet. Bazaine-nél, az egyik leghíresebbpárizsi festőművésznél rendelték meg a Saint-Severin műemlék-templom nyolc nagy üvegablakát. Chagall és Villon után tehát Bazaine is a monumentális üvegfestő művészek sorába lép. Közös könyvkiadásról tanácskoztak Szarajevóban Jugoszlávia, Bulgária, az NDK, Csehszlovákia és a Szovjetunió ifjúsági könyvkiadói. A megállapodás szerint minden évben más ország adja ki legalább nyolc nyelven a többi országok számára is az év legszebb gyermekmeséit. ZENEI Két hangverseny a Károlyi-kertben HENRYK CZYZ lengyel karmestert évről évre rendszeresen láthattuk vendégül és így nyomról nyomra követhettük művészetének nagyívű fejlődését. Ennek ellenére, két legutóbbi szereplése alkalmával olyan minőségi ugrás tanúi voltunk, amely magasan túlszárnyalta a hozzáfűzött legvérmesebb reményeinket is: Czyz a nagy karmestervirtuózok sorába lépett. Erről győzött meg bennünket a tavaszi évadban tőle hallott Erkel-színházbeli hangverseny — a többi között Mendelssohn Olasz szimfóniája — és szerdai estje a Károlyi-kertben. Már a műsort indító Kodály Galántai táncok hangzásképe is a legjobb értelemben eltért minden megszokott interpretációétól. Czyz valami egészen különös, szuverén biztonsággal nyúlt a partitúrához és a zenekarhoz egyaránt. Legfőbb titka abban rejlik, hogy “van ideje” egy-egy formarész kicsengetéséhez, hogy soha nem siet, mivel bizonyos benne, hogy a formarészeket elválasztó szünetekben is történik valami. Ezáltal könnyedén elkerüli azt az általános előadói veszélyt, amely egyfajta gondolattorlódásból származik s tagolatlansághoz vezet, megakadályozza a zenemű nagyformájának lélegzését. Persze ez a “nagy ritmus" csakis akkor jöhet létre, ha az általános értelemben vett ritmus sziklaszilárdan valósul meg. Nos, Cryz nem is ritmust, hanem magát a zenei lüktetést, a zene lélegzetét vezényli. Ütései elevenen rugalmasak, s félreérthetetlenül biztos keretet nyújtanak a zenekar számára, olyan keretet, amelyet minden muzsikus boldogan tölt ki zengő anyaggal. Szinte semmi sem kerüli el figyelmét, ami a zene lényegi eleméhez tartozik. S ami a legfontosabb: mozdulatai nemcsak a zenét magát fejezik ki, hanem minden intése mélyen át van hatva a megszólaló muzsika élményével is. Cryz elsősorban és végső fokon azért nagy karmester, mivel szuggesztív módon képes kivetíteni saját, magas rendű zenei élményét. A Galántai táncok tempója egy árnyalattal lassúbb volt a megszokottnál, de néhány másodperc elég volt arra, hogy minden hallgatóját meggyőzze és magával ragadja. A rendkívül hatásos befejező részben a gyorsaság érzetét szilárd ritmusával és nem a tempó értelmetlen fokozásával keltette fel és ezért aratott nagy sikert. Csajkovszkij VI., Patetikus szimfóniája azután újabb, ragyogó meglepetést hozott. Ez a hosszú időre emlékezetes produkció először is arról tanúskodott, hogy Czyz végképpen feladta a lengyel muzsikusokat éveken át béklyóba szorító “objektív iskola" elveit, és hogy a szerző intencióin kívül semmi egyéb meggondolás nem feszélyezi. A sokrétű első tétel kontraszthatásait megrendítő élményszerűséggel élezte ki, olyan “elektromos töltéssel" robbant egy-egy váratlan forte-akkordja, mint valami természeti jelenség, mint a fülledt nyári est ideges feszültségét jólesően kioldó vihar... És a harmadik tétel győzelmi indulója után vele együtt kellett átélnünk a halálba és megsemmisülésbe vezető utolsó rész tragédiáját. Az est közreműködője, Szegedi Anikó Chopin f-moll zongoraversenyét adta elő. Produkciója szervesen illeszkedik egyenletesen felfelé ívelő művészi fejlődésébe, sőt, e fejlődés jelentős állomásának éreztük. E fiatal zongorista egyáltalán nem ismeri a művészet határain kívül fekvő hatáslehetőségeket, hanem játékának minden eleme az adott műben gyökerezik. Ezúttal is magával ragadott bennünket fölényesen biztos, megalapozott zongoratudása, hangszerének szép csengése, amely még a Károlyi-kerti akusztikai viszonyokkal is sikeresen birkózott meg. Talán csak a lassú tételt kellett volna oldottabban játszania, kevesebb tekintettel az ütemvonalakra és nagyobb figyelemmel a dallam belső ritmusára. Az utolsó tétel hangulata és jelentése azonban olyan erőteljes szépséggel valósult meg, hogy minden fenntartást eloszlatott. LEHEL GYÖRGY hétfői estje az Állami Hangversenyzenekar élén szép zenei élményt jelentett. Itt kell megjegyeznünk, hogy az Állami Hangversenyzenekar mindkét estén — Czúz és Lehel keze alatt egyaránt — kitűnő produkciót nyújtott és rugalmasan valósította meg mindkettejük zenei elképzeléseit. Az utóbbi alkalommal Szabó Csilla Bartók III. zongoraversenyét adta elő. Szabó Csilla egész egyénisége a zongorára termett — ezt már többször meg kellett állapítanunk róla. Alapvetően romantikus lelki beállítottsága folytán a modern muzsikát nem egykönnyen veszi birtokba, minden modern műért fokozottan kell megharcolnia. Bartók III. zongoraversenyét már nem először halljuk tőle. Ez alkalommal megállapíthattuk, hogy további lépéseket tett a mű teljes birtokba vételére. Főként a korálszerű lassú tétel himnikus szépsége ragadott el minden jelenlevőt és az utolsó tétel fölényesen biztos technikai megoldása érdemel dicséretet. Lehel Györgytől megszoktuk, hogy minden előadott műről pontos elképzelése van, hogy általában sohasem lép ki az adott alkotás szellemi- és hangzásképéből, köreiből. Ezúttal is ezt az otthonos biztonságot élveztük Weber Bűvös vadász-nyitányánál és Brahms II. szimfóniájánál egyaránt. Természetesen a szabadtéri hangverseny bizonyos engedményekre kényszeríti az előadót , s csak ennek tulajdoníthatjuk a Brahms-szimfónia utolsó tételének felhőtlen-diadalmas harsogását, amelyet Lehel egyébként mindig a szerző művészetéhez közelebb fekvő, sötét színezetű, belső drámaisággal szokott interpretálni. Az első tétel indítása — és különösen a gyönyörű melléktéma — azonban igazi Brahms-hangulatot teremtett, nemkülönben a tűnődő játékos harmadik, melynek bonyolult, többrétű érzelmi világát Lehel György a tőle megszokott és közismert biztonsággal vetítette elénk. Pernye Andris •Szombat, 1965. július 1. Új tagok az Operaházban Az Állami Operaházban az 1965—66-os évadból kezdve rendes tagként működik Barlay Zsuzsa, Kozma Lajos, Szirmay Márta, Ütő Endre, akik eddig ösztöndíjasok voltak, továbbá Szellő Lajos, aki eddig tagja volt a debreceni Csokonai Színház operaegyüttesének is. Új ösztöndíjas tagok lettek: Szabó Rózsa, a Miskolci Nemzeti Színház volt tagja, Kovács Eszter és Bordás György, a Zeneakadémia most végzett operaszakos növendékei. ösztöndíjas lett Kőháti Attila is, aki eddig geológus volt, s magánúton tanult énekelni. öt próbaéneklése alapján szerződtették. »Filmsexiválnak« nevezi a Neues Österreich című napilap a nyugat-berlini filmfesztivált, amelyet a túlhajtott erotika jellemez. ÉRTESÍTJÜK ÜGYFELEINKET, hogy az ARANYBEVÁLTÁS folyó év augusztus hó 9-től 28-ig SZÜNETEL Felhívjuk a figyelmet, hogy a leadott anyagból elkészült félkészgyártmányok július 6-ig vehetők át. Bogarany beadásának határideje: augusztus 6. ORVOSI MŰSZERKERESKEDELMI VÁLLALAT