Magyar Nemzet, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-02 / 233. szám
2 Zendülés szerveződik Erhard ellen saját pártjában Gerstenmaier a titkos kancellárjelölt Bonnból jelenti az MTI. A nyugatnémet főváros politikai köreiben tovább növekszik a feszültség. A CDU elnöksége pénteken háromórás ülésen foglalkozott a politikai helyzettel. A szokástól eltérően az ülésről nem adtak ki kommünikét. Politikai megfigyelők ebből arra következtetnek, hogy komoly nézeteltérésekre került sor. Ismeretessé vált, hogy a CDU a legutóbbi közvéleménykutatások alapján politikai elemzést készített és ebben arra a következtetésre jutott, hogy a CDU népszerűsége csökkenő irányzatot mutat Ha a dolgok nem változnak — mondja az elemzés —, a legközelebbi parlamenti választásoknál a CDU nem szerezhetne meg többet, mint a szavazatok 25 százalékát, ezért a fő felelősséget Erhard vezetésének hiányosságai viselik. Hétfőn a CDU frakcióelnöksége ülést tart Ezen meg fogják beszélni azoknak a tanácskozásoknak az eredményét, amelyek bizalmas körben, Gerstenmaier Bundestag-elnök vadászházában folynak. Gerstenmaier késznek mutatkozott, hogy adott esetben átvegye a kancellári pozíciót. A CDU frakcióköreiben azt hangoztatják, hogy a helyzet hasonló 1963- hoz, amikor Adenauer akkori kancellár leváltásáról volt szó. A koalíció másik pártja, az FDP parlamenti frakciója Münchenben kétnapos ülést tartott, s ezen a politikai helyzettel foglalkozott. A frakció elnöke, Kühlmann-Stumm báró kijelentette, hajlandó megvizsgálni minden előterjesztést, amelyet a CDU—CSU tesz, beleértve egy kancellárváltozásról szóló előterjesztést is. Aktív minisztereket és politikusokat összeesküvéssel vádolnak Görögországban Szófiából jelenti az MTI. Athénból érkező hírek szerint az úgynevezett Aszpida-ügy újabb, az egész politikai közvéleményt izgalomba hozó fejleményhez érkezett Görögországban. A görög hadsereg tisztjeinek egy állítólagos baloldali szervezetét emlegetik “Aszpida” (pajzs) néven, amely a most elkészült vádirat szerint Andreasz Papandreunak (a volt miniszterelnök fiának) vezetésével “meg akarta dönteni a Görögországban fennálló rendszert, hogy helyette Nasszer egyiptomi rendszeréhez hasonló rezsimet léptessen életbe. A több mint egy évig tartó vizsgálat befejezéseként öszszeállított vádiratot a katonai bíróság vezetője átadta Kosztopulosz hadügyminiszternek, aki azonnal jelentkezett vele Konsztantín királynál, a görög hadsereg főparancsnokánál. A dokumentum nemcsak a volt miniszterelnök, a Centrum Unió vezetőjének hívei ellen tartalmaz súlyos vádakat, hanem a jelenlegi szakadár kormány néhány minisztere ellen is, akik korábban Papandreut támogatták, így Micotakisz gazdasági miniszterről azt állítja, hogy “tiszteket verbuvált az Aszpida számára”. De belekeveri az ügybe Georgia tájékoztatásügyi miniszterhelyettest is. A görög alkotmány értelmében a letartóztatásban levő összesen 28 tiszt ügyében hadbíróság fog dönteni, a civilek ügyét pedig polgári bíróság tárgyalja. A megvádolt aktív politikusok parlamenti mentelmi jogának felfüggesztése kérdésében még nem született döntés. A Centrum Unió egyébként visszautasítja a vádakat, mint amelyek nem felelnek meg a valóságnak. A baloldali EDA párt pedig arra mutat rá, hogy az egész ügya demokratikus erők elleni merénylet, amelynek célja a nép és a politikai körök félrevezetése, nehogy egy esetleges választáson — amelyen feltétlenül a demokrácia győzne — a nép kezébe vegye a hatalmat e. Új tulajdonosa van a 181 éves Timesnak A kanadai lord Thomson megvette a ráfizetéses lapot Londonból jelenti az MTI. Lord Thomson, a Sunday Times és körülbelül száz más angliai, skóciai, kanadai, amerikai lap, televíziós társaság és kiadóvásaslat multimilliomos tulajdonosa péntek este megvette a 181 éves Times-t, a legtekintélyesebb angol napilapot, s a főszerkesztői székbe a Sunday Times eddigi főszerkesztőjét, Danis Hamiltont ültette. A sokszoros milliomos ajánlata a legjobbkor jött: a Times évek óta veszteséges volt, 1965-ben 6,5 százalékkal, majd 1966 első felében újabb öt százalékkal csökkent a hirdetésekből eredő bevétele, noha a lap példányszáma 30 000-rel emelkedett május óta, amikor a Times bevezette “forradalmi” újítását: az első oldalon nem apróhirdetéseket, hanem híreket közöl. A Times ma is mindössze 290 000 példányszámban jelenik meg. Lord Thomson, a kanadai születésű újságkirály, a Times és a Sunday Times új közös tulajdonosa fenn akarja tartani a lap eddigi irányvonalát és stílusát, viszont korszerűbbé kívánja ternni a műszaki felszerelést és meg akarja növelni a terjedelmet (jelenleg 16 lepedőoldal). Politikai állásfoglalását tekintve, Thomson nem tartozik a hidegháború szószólói közé, többször járt a szocialista országokban és éppen most csütörtökön ismételte meg a londoni televízióban azt a jól ismert álláspontját, hogy a tőkés- és a szocialista országok békés együttélése parancsoló történelmi szükségszerűség. A szombati londoni lapok — a Cecil King-konszern tulajdonában levő Daily Mirror és a Sun kivételével — elsőoldalas szenzációként kezelik a Times “elnyerését*. Maga a Times “Természetes házasság* című vezércikkében megállapítja, hogy az ügylet szükséges volt, ugyanis ellenkező esetben az eddigi tulajdonos, Gavin Astor halála után a lapot egyszerűen elárverezték volna, így veszély fenyegette a Times “függetlenségét”. A Morning Star, a kommunista párt lapja rámutat, hogy “szorul a hurok”, erősödik a monopóliumok uralma a sajtó felett, s ma az összes napilapokat és vasárnapi újságokat öt nagy tőkés csoport tartja kezében, ami a demokráciát veszélyezteti. A Morning Star az egyetlen lap, amelyet nem nyerhetnek el a milliomosok. A lap olvasói és tulajdonosa az olvasókból alakult szövetkezet. Rendkívüli biztonsági intézkedések Nigériában Lagosból jelenti a Reuter, az AP és a UPI. A pénteki északnigériai törzsi összecsapások áldozatainak számát több mint százra becsülik. Péntek este az ország függetlenné válása 6. évfordulójának előestéjén rendkívüli biztonsági intézkedések történtek a fővárosban és több észak-nigériai városban. Így kijárási tilalmat rendeltek el Kaduna, Zaria és Jos városában. A Lagosban ülésező alkotmányozó konferenciáról a kormány péntek este közleményt adott ki; a konferencia egyhangúlag úgy határozott, hogy Nigéria politikailag egységes marad. Megegyeztek abban is, hogy az ország élén államfő fog állani, parlamentet és központi, vagy szövetségi kormányt kell létrehozni kormányfő vezetésével. Úgy határoztak, hogy a fegyveres erőket továbbra is tartományonként szervezik meg. A konferencia szombaton folytatja munkáját és a végleges döntéseket csak néhánynapos szünet után hozzák meg, amely alkalmat ad a küldötteknek, hogy tartományaikban kikérjék a helyi vezetők véleményét .Vasárnap, 1966. október 8. Magyar Nemzet Figon nem lett öngyilkos Barátnőt vallanak a Ben Barka-perben Párizsból jelenti az MTI. A bíróság nyolc kérdést kihúzott arról a listáról, amelyet a magánvádlók Pompidou miniszterelnökhöz és Frey belügyminiszterhez kértek eljuttatva. A bíróság által törölt kényes kérdések arra vonatkoztak, hogy a miniszterelnök megkapta-e az SDECE szeptember 17-i és 22-i tájékoztatását a Ben Barka elleni marokkói készülődésekről tájékoztatta-e a miniszterelnök az igazságügyminisztert az Ufkir marokkói belügyminiszter ellen felvetődött vádakról, hogy megindíthassák ellene az eljárást, amíg Franciaországban tartózkodik és mi volt a tárgya a marokkói kormánynál november elején tett francia diplomáciai lépésnek. Freytől a cenzúrázott kérdésekben a magánvádlók arra kértek választ, hogy az ő intézkedésére hallgatták-e el törvénysértő módon a vizsgálóbíró előtt az Ufkkra vonatkozó terhelő adatokat, az ő intézkedésére halogatták-e november elején ugyancsak törvényellenesen az eljárás megindítását Louchon és Voltot rendőrtisztek ellen. Azt a kérdést sem engedte meg a bíróság feltenni a belügyminiszternek, hogy mi a véleménye a “hivatali titokról”, amire olyan sűrűn hivatkozott a bíróság jóváhagyásával tanúkihallgatása során Caille rémdőrtanácsos. A pénteki tárgyaláson sor került az ügy egyik szereplője, a rejtélyes körülmények között öngyilkosságot elkövetett Figon két barátnőjének kihallgatására. Mindketten határozottan kijelentették, Figon többször is elmondta nekik, hogy részvételét a Ben Barkaügyben Lemarchand MR- képviselő és Caille rendőrtanácsos fedezte. Mindkét tanú kétségbe vonta, hogy Figon öngyilkos lett volna. Egyikük, Anne-Marie Coffinet színésznő a bíróság előtt határozottan kijelentette, hogy az a revolver, amellyel Figon állítólag öngyilkosságot követett el, nem volt barátjáé. Figon ugyanis éppen attól tartva, hogy az övéhez hasonló revolverrel megölik, jelet karcolt sajátjába. Figon barátnőinek kihallgatása közben a tárgyalóteremben az az érzés uralkodott, hogy a két nő többet is tud az ügyről, de nem mer beszélni. Pénteken méltatta a bíróság előtt Ben Barka tevékenységének nemzetközi jelentőségét Osmany Cienfuegos, az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek szolidaritási szervezetének főtitkára, a Kubai Kommunista Párt egyik vezetője. Cienfuegos kihallgatására eredetileg csütörtökön került volna sor, kénytelen volt azonban abbahagyni vallomását, mert kiderült, hogy a mellé hivatalból kirendelt tolmácsnő nem fordítja szavait, csak tartalmát ismerteti annak, amit elmond. Hasonló incidens zajlott le lord Fenner Brockway kihallgatásakor, akihez tolmácsként egy rendőrtisztet adtak, s ez rendkívül primitív módon és még a kétharmadát sem fordította le annak, amit a tanú elmondott. Djakartában megkezdődött a Subandrio-per Djakartából jelenti az AP és a Reuter. A szélsőjobboldali djakartai diákszervezetek szombaton délelőtt újabb Szukarno-ellenes tüntetést rendeztek. Több mint 10 000 diák vonult ki Szukarno rezidenciájához, követelve az elnök lemondását és bíróság elé állítását A jobboldali diákcsoportok ugyanis azzal vádolják Szukamét, hogy szerepe volt a tavalyi államcsínyben. Szukame egyébként a fővárostól távol, bogori palotájában tartózkodott a tüntetés időpontjában. A hadsereg által ellenőrzött sajtó rendkívül nagy terjedelemben foglalkozik az éppen egyesztendős államcsíny-kísérlettel. A lapok az első oldalon közük a szeptember 30. akciót elítélő cikkeket vezércikkeket s hatalmas fényképek emlékeztetik az olvasót a puccskísérlet során megölt hat tábornokra. A képek a tábornokok holttesteit ábrázolják Ilyen légkörben kezdődik szombaton délután, Subandrio volt miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter ,bűnperel egy djakartai katonai vészbíróság előtt. Megfigyelők valószínűnek tartják, hogy ügyében halálos ítéletet mondanak ki, s a pert felhasználják arra is, hogy Szukarno elnök hitelét ismét rontsák Az indonéziai véres események kitörésének első évfordulóján az angol Guardian megállapítja, hogy Indonéziában egy év alatt “a türelmességükről ismert emberek borzalmas kegyetlenségeket követtek el politikai ellenfeleikkel szemben*, ám a Nyugat mégsem tiltakozik, nem emeli fel szavát a tömegmészárlás ellen. Mivel a meggyilkoltakat kommunistáknak nevezték, az áldozatok nem sokat számítanak és a Nyugat általában gratulál Indonéziának az események “szerencsés kimeneteléhez* — írja a Guardian. Ünnepi nagygyűlés Pekingben Lin Piao beszédében támadta a testvérpártokat Pekingből jelenti a TASZSZ. Pekingben szombaton nagygyűlést és felvonulást rendeztek a Kínai Népköztársaság megalakulásának 17. évfordulója alkalmából. A gyűlésen és a felvonuláson másfél millió ember vett részt, köztük félmillió pekingi és vidéki “hungvejpingista”. A nagygyűlésen beszédet mondott Lin Piao, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnökhelyettese, a Kínai Népköztársaság honvédelmi minisztere, aki kirohanásokat intézett az SZKP és más testvérpártok ellen. Lin Piao beszéde alatt Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió nagykövetségeinek vezetői és munkatársai elhagyták a gyűlést. A kínai vezetők nemzeti ünnepükön 17 esztendő óta most először támadták nyíltan a Szovjetuniót. A központi tribünön Mao Ce-tung, valamint a Kínai Kommunista Párt és a kormány más vezetői foglaltak helyet. Itt tartózkodott Li Cung-zsen is, a kuomintangista Kína egykori elnökhelyettese, aki egy évvel ezelőtt tért vissza az Egyesült Államokból Kínába. Külpolitikai hírek ›› (Washington, UPI) A Washington Post munkatársai pénteken éjfélkor sztrájkba léptek, új kollektív szerződést követelve. ›‹ (Santiago, TASZSZ) Nyikolaj Ignatovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökhelyettesének vezetésével szovjet parlamenti küldöttség érkezett Chilébe. ‡0 (Vientiane, Reuter) Laoszi kormányforrások szerint Souvanna Phouma kormánya úgy döntött, hogy feloszlatja a nemzetgyűlést és kilencven napon belül általános választásokat ír ki. ‡0 (Bécs, MTI) Az év végén reprezentatív osztrák gazdasági küldöttség utazik Moszkvába Fritz Bock alkancellár, kereskedelmi miniszter vezetésével.JO (Prága, MTI) Szombaton délután visszaérkezett Prágába a Jozef Lenárt miniszterelnök vezette csehszlovák párt- és kormányküldöttség a Vietnami Demokratikus Köztársaságból. (Prága, MTI) Csehszlovákiában október 3-tól kezdődőleg emelkedik egyes — általában a drágább és jobb minőségű — friss húsok és a sör ára, csökken a zsír, a szalonna, a cukor, a kakaó, a csokoládé, a kávé, a narancs és a citrom ára.› (Kinshasa, ADN) A kongói (Kinshasa) parlament határozatot hozott, amelyben hangsúlyozza, hogy normalizálni kell a diplomáciai kapcsolatot Kongó, valamint a Szovjetunió, Algéria, Mali és az EAK között. Aling a kúsik mögül van JOHNSON ÉS A VÁLASZTÁSOK Az Egyesült Államokban javában dúl a kétévenkénti választási hadjárat. A minden négy esztendőben sorra kerülő elnökválasztásokkal öszszehasonlítva a mostani “időközi” kampány ugyan kisebb jelentőségű, de a tét ezúttal sem csekély. Az amerikai alkotmány értelmében november 8-án újraválasztják a képviselőháznak mind a 435 tagját, a szavazók ezenkívül döntenek a száz szenátusi mandátum egyharmadának sorsáról, valamint a kormányzói székek egyharmadának betöltéséről is. A kongresszusi és kormányzói jelöltek szempontjából tehát egyáltalán nem közömbös a választás kimenetele. Ennek megfelelően a két nagy párt, a demokraták és a republikánusok idén sem sajnálják a pénzt, hogy felhívják magukra a szavazásra jogosultak figyelmét. A londoni New Statesman érdekes adatokat közölt arról, hogy mibe kerül az ilyen “kis” választás. Szakértők felmérése szerint a pártok és jelöltek több mint százmillió dollárt költenek el annak érdekében, hogy megpróbálják maguk mellé állítani a szavazókat. A listavezető ebben az évben kétségtelenül Ronald Reagan hollywoodi filmszínész, aki Kalifornia kormányzói tisztségére pályázik és nem kevesebb, mint ötmillió dollárt áldozott — persze nem a sajátjából — a “politika oltárán”. Franklin Delano Roosevelt, a néhai nagy elnök fia, meghasonlott azzal a Demokrata Párttal, amelynek életében és történelmében olyan nagy szerepet játszott hosszú időn át édesapja, s önálló párt, a liberálisok jelöltjeként indul, hogy igyekezzék elhódítani a kulcspozíciót jelentő New York-i kormányzóságot. Az ifjú Roosevelt nyilvánosan közölte, hogy szegény és ezért képtelen 600 ezer dollárnál többet fordítani választási hadjárata céljaira... Politikai megfigyelők egyetértenek abban, hogy a mostani kampány két fő kérdése: a vietnami háború és a mind fenyegetőbb méreteket öltő infláció. Hasonlóképpen nincs vita közöttük atekintetben, hogy Johnson elnök éppen e két döntő probléma megítélésében és kezelésében követ el rendkívüli hibákat, alapvető mulasztásokat és olyan tévedéseket, amelyek felmérhetetlen következményekkel járhatnak. A legutóbbi Harris-közvéleménykutatás fényében a kulcskérdéseket illetően így ítélik meg az elnök tevékenységét a megkérdezettek. Míg 1965 októberében a közvéleménykutatásban részt vett amerikaiak 65 százaléka helyeselte azt a módot, ahogyan Johnson a vietnami háborút folytatja, mostanra ezek száma 42 százalékra zsugorodott össze. Gazdasági vonatkozásban szintén kitűnik, az amerikai közvélemény fokozódó aggodalma, hiszen a tavalyi 69 százalékkal összehasonlítva, idén szeptemberben már csak az amerikaiak 49 százaléka tartja jónak Johnson gazdaságpolitikáját. Ezen belül is adóztatási rendszerét 31, a szegénység elleni hadjárat irányítását 41, a polgárjogi kérdések kezelését 43, a munkaügyi problémák lebonyolítását pedig 37 százalékuk helyesli. Egy esztendővel ezelőtt az összes érintett kérdésekben a közvéleménykutatásban megnyilatkozók 60—70 százaléka minősítette pozitívnak az elnök politikáját. Nem kell különösebb kombinációs készség annak felismeréséhez, hogy ezekben a hetekben Johnson minden külpolitikai, nemzetközi vonatkozású lépését is elsősorban belpolitikai megfontolások sugallják és irányítják. Gondolunk a manilai értekezlet összehívására. Az elnök abban reménykedik, ha látványos gesztusokat tesz és személyesen utazik a Fülöp-szigetek fővárosába, hogy kivegye részét a “Vietnami békés rendezést elősegítő elgondolások megvalósításából”, akkor ez a demonstratív gesztus hatással lesz a hazai választók tömegeire. A maníllai konferencia megrendezésének ötlete bizonyára azért pattant ki a Fehér Házban, mert Johson jól emlékszik még arra, hogy annak idején milyen hasznot hozott Eisenhowernak a koreai háború idején tett hasonló lépése. Egy döntő dolgot azonban bizonyára elfelejt: számításon kívül hagyja, hogy Eisenhower abban az időben nem volt a hatalom birtokosa, csupán hivatalos republikánus elnökjelöltként tett ígéretet a koreai béke előmozdítására, Johnson viszont hivatalban lévő elnökként semmiféle ügyesnek tűnő, de nagyon is átlátszó manőverrel sem tudja elhárítani magáról a történelmi felelősséget a vietnami háborúért, az Egyesült Államok nagyszabású intervenciójáért, a katonai akciók fokozódó kiterjesztéséért. Akik csak kicsit is ismerik az amerikai belpolitikai élet törvényeit és összefüggéseit, tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a Fehér Ház gazdája ezúttal csupán port akar hinteni az amerikai nép szemébe. Miközben azonban az amerikai diplomácia vezetői a “békés megoldások felkutatásának szükségességéről” beszélnek, a Pentagon irányítói egészen más húrokat pengetnek. A mannai tanácskozóteremben előreláthatólag sok szó esik majd a békéről, a zárt ajtók mögött folytatott bizalmas eszmecseréken viszont Johnson tanácsadói kíséretében további, az eddiginél nagyobb méretű katonai hozzájárulást akar majd kicsikarni a részvevőktől a vietnami hadjárat céljaira. Az elnök módszereit követik a különböző esélyes vagy esélytelenebb jelöltek, akik igyekeznek szintén “eredeti” eszközökkel felhívni magukra választópolgáraik figyelmét. Úgy vélik, hogy egy dél-vietnami körút feltétlenül a legjobb reklám lehet, ezért az utóbbi időkben szenátorok, képviselők és más politikai “szegénylegények” tömegesen lepik el Saigont, ahol a hivatalos amerikai szervek kénytelenek valamennyiüket megfelelően fogadni és ellátni. Az ismertebb személyiségeket nyomban különleges egyenruhába öltöztetik és a jelöltek a lehető legmarconább külsővel e harci pózban állnak a fényképezőgép és a televíziós kamerák lencséje elé. A hazaküldött eredeti felvételek hivatottak bizonyítani: a jelölt mennyire jártas a világpolitikában és “minden áldozatra kész”, hogy megfelelőképpen tájékozódjék a szavazópolgárokat foglalkoztató első számú kérdésről, a vietnami háború igazi mibenlétéről. A saigoni amerikai szervek csak azért panaszkodnak, hogy a közéleti nagyságok távozásukkor előszeretettel vaukkal viszik a kincstári egyenruhát eszük ágában sincs leadni az állami tulajdont képező felszerelési cikkeket. Alkalomadtán otthon is felöltik és a siker reményében így ágálnak különböző fórumokon__ Senki sem vetheti azonban a politikai játékszabályokban már jártas vagy éppen a kezdő és esélytelennek tűnő újoncok szemére, hogy ilyen vásári fogásokkal élnek. Van kitől tanulniuk. Johnson elnök kétségtelenül “jó példával” jár elöl. A kérdés csak az: a választások napján hogyan reagálnak bűvészmutatványaira az amerikaiak. Ha hinni lehet a szakértők előzetes becsléseinek a Demokrata Párt könynyen 35-70 képviselőházi mandátumot veszíthet, s ebben az esetben igazán feleslegesen fárasztja magát a manilai kirándulással az amúgy is fáradt, ideges, lesoványodott, gondok légióitól gyötört elnök. Matolcsy Károly