Magyar Nemzet, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-02 / 233. szám

2 Zendülés szerveződik Erhard ellen saját pártjában Gerstenmaier a titkos kancellár­jelölt Bonnból jelenti az MTI. A nyugatnémet főváros politikai köreiben tovább növekszik a feszültség. A CDU elnöksége pénteken háromórás ülésen foglalkozott a politikai hely­zettel. A szokástól eltérően az ülésről nem adtak ki kommüni­két. Politikai megfigyelők eb­ből arra következtetnek, hogy komoly nézeteltérésekre került sor. Ismeretessé vált, hogy a CDU a legutóbbi közvélemény­kutatások alapján politikai elemzést készített és ebben ar­ra a következtetésre jutott, hogy a CDU népszerűsége csökkenő irányzatot mutat Ha a dolgok nem változnak — mondja az elemzés —, a leg­közelebbi parlamenti választá­soknál a CDU nem szerezhet­ne meg többet, mint a szava­zatok 25 százalékát, ezért a fő felelősséget Erhard vezetésé­nek hiányosságai viselik. Hét­főn a CDU frakcióelnöksége ülést tart Ezen meg fogják be­szélni azoknak a tanácskozá­soknak az eredményét, ame­lyek bizalmas körben, Gersten­maier Bundestag-elnök vadász­házában folynak. Gerstenmaier késznek mutatkozott, hogy adott esetben átvegye a kan­cellári pozíciót. A CDU frak­cióköreiben azt hangoztatják, hogy a helyzet hasonló 1963- hoz, amikor Adenauer akkori kancellár leváltásáról volt szó. A koalíció másik pártja, az FDP parlamenti frakciója Münchenben kétnapos ülést tartott, s ezen a politikai hely­zettel foglalkozott. A frakció elnöke, Kühlmann-Stumm bá­ró kijelentette, hajlandó meg­vizsgálni minden előterjesz­tést, amelyet a CDU—CSU tesz, beleértve egy kancellárválto­zásról szóló előterjesztést is. Aktív minisztereket és politikusokat összeesküvéssel vádolnak Görögországban Szófiából jelenti az MTI. Athénból érkező hírek szerint az úgynevezett Aszpida-ügy újabb, az egész politikai köz­véleményt izgalomba hozó fej­leményhez érkezett Görögor­szágban. A görög hadsereg tisztjeinek egy állítólagos bal­oldali szervezetét emlegetik “Aszpida” (pajzs) néven, amely a most elkészült vádirat sze­rint Andreasz Papandreunak­ (a volt miniszterelnök fiának) vezetésével “meg akarta dön­teni a Görögországban fenn­álló rendszert, hogy helyette Nasszer egyiptomi rendszeré­hez hasonló rezsimet léptessen életbe­. A több mint egy évig tartó vizsgálat befejezéseként ösz­­szeállított vádiratot a katonai bíróság vezetője átadta Kosz­­topulosz hadügyminiszternek, aki azonnal jelentkezett vele Konsztantín királynál, a görög hadsereg főparancsnokánál. A dokumentum nemcsak a volt miniszterelnök, a Centrum Unió vezetőjének hívei ellen tartalmaz súlyos vádakat, ha­nem a jelenlegi szakadár­ kor­mány néhány minisztere ellen is, akik korábban Papandreut támogatták, így Micotakisz gazdasági miniszterről azt állítja, hogy “tiszteket ver­buvált az Aszpida számára”. De belekeveri az ügybe Geor­gia tájékoztatásügyi miniszter­­helyettest is. A görög alkotmány értelmé­ben a letartóztatásban levő összesen 28 tiszt ügyében had­bíróság fog dönteni, a civilek ügyét pedig polgári bíróság tárgyalja. A megvádolt aktív politikusok parlamenti men­telmi jogának felfüggesztése kérdésében még nem született döntés. A Centrum Unió egyébként visszautasítja a vádakat, mint amelyek nem felelnek meg a valóságnak. A baloldali EDA párt pedig arra mutat rá, hogy az egész ügy­­a demokratikus erők elleni merénylet, amely­nek célja a nép és a politikai körök félrevezetése, nehogy egy esetleges választáson — amelyen feltétlenül a demok­rácia győzne — a nép kezébe vegye a hatalmat­ e. Új tulajdonosa van a 181 éves Timesnak A kanadai lord Thomson megvette a ráfizetéses lapot Londonból jelenti az MTI. Lord Thomson, a Sunday Ti­mes és körülbelül száz más angliai, skóciai, kanadai, ame­rikai lap, televíziós társaság és kiadóvásaslat multimillio­mos tulajdonosa péntek este megvette a 181 éves Times-t, a legtekintélyesebb angol na­pilapot, s a főszerkesztői szék­be a Sunday Times eddigi fő­szerkesztőjét, Danis Hamiltont ültette. A sokszoros milliomos aján­lata a legjobbkor jött: a Times évek óta veszteséges volt, 1965-ben 6,5 százalékkal, majd 1966 első felében újabb öt szá­zalékkal csökkent a hirdeté­sekből eredő bevétele, noha a lap példányszáma 30 000-rel emelkedett május óta, amikor a Times bevezette “forradal­mi” újítását: az első oldalon nem apróhirdetéseket, hanem híreket közöl. A Times ma is mindössze 290 000 példány­számban jelenik meg. Lord Thomson, a kanadai születésű újságkirály, a Times és a Sunday Times új közös tulajdonosa fenn akarja tarta­ni a lap eddigi irányvonalát és stílusát, viszont korszerűb­bé kívánja ternni a műszaki felszerelést és meg akarja nö­velni a terjedelmet (jelenleg 16 lepedőoldal). Politikai ál­lásfoglalását tekintve, Thom­son nem tartozik a hideghá­ború szószólói közé, többször járt a szocialista országokban és éppen most csütörtökön is­mételte meg a londoni televí­zióban azt a jól ismert állás­pontját, hogy a tőkés- és a szocialista országok békés együttélése parancsoló törté­nelmi szükségszerűség. A szombati londoni lapok — a Cecil King-konszern tu­lajdonában levő Daily Mirror és a Sun kivételével — első­oldalas szenzációként kezelik a Times “elnyerését*. Maga a Times “Természetes házasság* című vezércikkében megálla­pítja, hogy az ügylet szüksé­ges volt, ugyanis ellenkező esetben az eddigi tulajdonos, Gavin Astor halála után a la­pot egyszerűen elárverezték volna, így veszély fenyegette a Times “függetlenségét”. A Morning Star, a kommu­nista párt lapja rámutat, hogy “szorul a hurok”, erősödik a monopóliumok uralma a sajtó felett, s ma az összes napi­lapokat és vasárnapi újságokat öt nagy tőkés csoport tartja kezében, ami a demokráciát veszélyezteti. A Morning Star az egyetlen lap, amelyet nem nyerhetnek el a milliomosok. A lap olvasói és tulajdonosa az olvasókból alakult szövet­kezet. Rendkívüli biztonsági intézkedések Nigériában Lagosból jelenti a Reuter, az AP és a UPI. A pénteki észak­­nigériai törzsi összecsapások áldozatainak számát több mint százra becsülik. Péntek este az ország függetlenné válása 6. évfordulójának előestéjén rendkívüli biztonsági intézke­dések történtek a fővárosban és több észak-nigériai város­ban. Így kijárási tilalmat ren­deltek el Kaduna, Zaria és Jos városában. A Lagosban ülésező alkot­­mányozó konferenciáról a kormány péntek este közle­ményt adott ki; a konferencia egyhangúlag úgy határozott, hogy Nigéria politikailag egy­séges marad. Megegyeztek ab­ban is, hogy az ország élén ál­lamfő fog állani, parlamentet és központi, vagy szövetségi kormányt kell létrehozni kor­mányfő vezetésével. Úgy ha­tároztak, hogy a fegyveres erő­ket továbbra is tartományon­ként szervezik meg. A konferencia szombaton folytatja munkáját és a végle­ges döntéseket csak néhány­­napos szünet után hozzák­ meg, amely alkalmat ad a küldöt­teknek, hogy tartományaikban kikérjék a helyi vezetők véle­ményét .Vasárnap, 1966. október 8. Magyar Nemzet Figon nem lett öngyilkos Barátnőt vallanak a Ben Barka-perben Párizsból jelenti az MTI. A bíróság nyolc kérdést kihú­zott arról a listáról, amelyet a magánvádlók Pompidou mi­niszterelnökhöz és Frey bel­ügyminiszterhez kértek eljut­tatva. A bíróság által törölt kényes kérdések arra vonat­koztak, hogy a miniszterelnök megkapta-e az SDECE szep­tember 17-i és 22-i tájékoz­tatását a Ben Barka elleni ma­rokkói készülődésekről tájé­­koztatta-e a miniszterelnök az igazságügyminisztert az Ufkir marokkói belügyminiszter el­len felvetődött vádakról, hogy megindíthassák ellene az el­járást, amíg Franciaországban tartózkodik és mi volt a tár­gya a marokkói kormánynál november elején tett francia diplomáciai lépésnek. Freytől a cenzúrázott kér­désekben a magánvádlók arra kértek választ, hogy az ő in­tézkedésére hallgatták-e el törvénysértő módon a vizsgáló­­bíró előtt az Ufkk­ra vonat­kozó terhelő adatokat, az ő intézkedésére halogatták-e no­vember elején ugyancsak tör­vényellenesen az eljárás meg­indítását Louchon és Voltot rendőrtisztek ellen. Azt a kér­dés­t sem engedte meg a bíró­ság feltenni a belügyminisz­ternek, hogy mi a véleménye a “hivatali titokról”, amire olyan sűrűn hivatkozott a bí­róság jóváhagyásával tanú­­kihallgatása során Caille rém­dőrtanácsos. A pénteki tárgyaláson sor került az ügy egyik szerep­lője, a rejtélyes körülmények között öngyilkosságot elköve­tett Figon két barátnőjének kihallgatására. Mindketten ha­tározottan kijelentették, Figon többször is elmondta nekik, hogy részvételét a Ben Barka­ügyben Lemarchand M­R- képviselő és Caille rendőrta­nácsos fedezte. Mindkét tanú kétségbe vonta, hogy Figon ön­gyilkos lett volna. Egyikük, Anne-Marie Coffinet színész­nő a bíróság előtt határozot­tan kijelentette, hogy az a re­volver, amellyel Figon állító­lag öngyilkosságot követett el, nem volt barátjáé. Figon ugyanis éppen attól tartva, hogy az övéhez hasonló revol­verrel megölik, jelet karcolt sajátjába. Figon barátnőinek kihallgatása közben a tárgya­lóteremben az az érzés ural­kodott, hogy a két nő többet is tud az ügyről, de nem mer beszélni. Pénteken méltatta a bíró­ság előtt Ben Barka tevé­kenységének nemzetközi jelen­tőségét Osmany Cienfuegos, az ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai népek szolidaritási szer­vezetének főtitkára, a Kubai Kommunista Párt egyik veze­tője. Cienfuegos kihallgatásá­ra eredetileg csütörtökön ke­rült volna sor, kénytelen volt azonban abbahagyni vallomá­sát, mert kiderült, hogy a mellé hivatalból kiren­delt tolmácsnő nem for­dítja szavait, csak tartal­mát ismerteti annak, amit el­mond. Hasonló incidens zaj­lott le lord Fenner Brockway kihallgatásakor, akihez tol­mácsként egy rendőrtisztet ad­tak, s ez rendkívül primitív módon és még a kétharmadát sem fordította le annak, amit a tanú elmondott. Djakartában megkezdődött a Subandrio-per Djakartából jelenti az AP és a Reuter. A szélsőjobbolda­li djakartai diákszervezetek szombaton délelőtt újabb Szukarno-ellenes tüntetést ren­deztek. Több mint 10 000 diák vonult ki Szukarno reziden­ciájához, követelve az elnök lemondását és bíróság elé állí­tását A jobboldali diákcsopor­tok ugyanis azzal vádolják Szukamét, hogy szerepe volt a tavalyi államcsínyben. Szu­­kame egyébként a fővárostól távol, bogori palotájában tar­tózkodott a tüntetés időpont­jában. A hadsereg által ellenőrzött sajtó rendkívül nagy terjede­lemben foglalkozik az éppen egyesztendős államcsíny-kísér­lettel. A lapok az első oldalon közük a szeptember 30. akciót elítélő cikkeket vezércikke­ket s hatalmas fényképek em­lékeztetik az olvasót a puccs­kísérlet során megölt hat tábornokra. A képek a tábor­nokok holttesteit ábrázolják Ilyen légkörben kezdődik szombaton délután, Subandrio volt miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter ,bűnperel egy djakartai katonai vészbí­róság előtt. Megfigyelők való­színűnek tartják, hogy ügyé­ben halálos ítéletet mondanak ki, s a pert felhasználják arra is, hogy Szukarno elnök hite­lét ismét rontsák Az indonéziai véres esemé­nyek kitörésének első évfor­dulóján az angol Guardian megállapítja, hogy Indonéziá­ban egy év alatt “a türelmes­­ségükről ismert emberek bor­zalmas kegyetlenségeket kö­vettek el politikai ellenfeleik­kel szemben*, ám a Nyugat mégsem tiltakozik, nem emeli fel szavát a tömegmészárlás ellen. Mivel a meggyilkoltakat kommunistáknak nevezték, az áldozatok nem sokat számíta­nak és a Nyugat általában gratulál Indonéziának az ese­mények “szerencsés kimenete­léhez* — írja a Guardian. Ünnepi nagygyűlés Pekingben Lin Piao beszédében támadta a testvérpártokat Pekingből jelenti a TASZSZ. Pekingben szombaton nagy­gyűlést és felvonulást rendez­tek a Kínai Népköztársaság megalakulásának 17. évfordu­lója alkalmából. A gyűlésen és a felvonuláson másfél mil­lió ember vett részt, köztük félmillió pekingi és vidéki “hungvejpingista”. A nagy­gyűlésen beszédet mondott Lin Piao, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnökhelyettese, a Kínai Nép­­köztársaság honvédelmi mi­nisztere, aki kirohanásokat in­tézett az SZKP és más test­vérpártok ellen. Lin Piao be­széde alatt Bulgária, Csehszlo­vákia, Lengyelország, Magyar­ország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió nagykövetségei­nek vezetői és munkatársai elhagyták a gyűlést. A kínai vezetők nemzeti ünnepükön 17 esztendő óta most először tá­madták nyíltan a Szovjet­uniót. A központi tribünön Mao Ce-tung, valamint a Kínai Kommunista Párt és a kor­mány más vezetői foglaltak helyet. Itt­ tartózkodott Li Cung-zsen is, a kuomintan­­gista Kína egykori elnökhe­lyettese, aki egy évvel ezelőtt tért vissza az Egyesült Álla­mokból Kínába. Külpolitikai hírek ›› (Washington, UPI) A Washington Post munkatár­sai pénteken éjfélkor sztrájk­ba léptek, új kollektív szer­ződést követelve. ›‹ (Santiago, TASZSZ) Nyi­­kolaj Ignatovnak, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa el­nöksége elnökhelyettesének vezetésével szovjet parlamenti küldöttség érkezett Chilébe. ‡0 (Vientiane, Reuter) Lao­szi kormányforrások szerint Souvanna Phouma kormánya úgy döntött, hogy feloszlatja a nemzetgyűlést és kilencven napon belül általános válasz­tásokat ír ki. ‡0 (Bécs, MTI) Az év vé­gén reprezentatív osztrák gazdasági küldöttség utazik Moszkvába Fritz Bock al­­kancellár, kereskedelmi mi­niszter vezetésével.­­JO (Prága, MTI) Szomba­ton délután visszaérkezett Prágába a Jozef Lenárt mi­niszterelnök vezette csehszlo­vák párt- és kormányküldött­ség a Vietnami Demo­kratikus Köztársaságból.­­ (Prága, MTI) Csehszlová­kiában október 3-tól kezdődő­­leg emelkedik egyes — álta­lában a drágább és jobb mi­nőségű — friss húsok és a sör ára, csökken a zsír, a szalonna, a cukor, a kakaó, a csokoládé, a kávé, a na­rancs és a citrom ára.­­› (Kinshasa, ADN) A kon­gói (Kinshasa) parlament ha­tározatot hozott, amelyben hangsúlyozza, hogy normali­­zálni kell a diplomáciai kap­csolatot Kongó, valamint a Szovjetunió, Algéria, Mali és az EAK között. Alin­g a k­ús­ik mögül­ van JOHNSON ÉS A VÁLASZTÁSOK Az Egyesült Államokban ja­vában dúl a kétévenkénti vá­lasztási hadjárat. A minden négy esztendőben sorra ke­rülő elnökválasztásokkal ösz­­szehasonlítva a mostani “idő­közi” kampány ugyan kisebb jelentőségű, de a tét ezúttal sem csekély. Az amerikai al­kotmány értelmében novem­ber 8-án újraválasztják a kép­viselőháznak mind a 435 tag­ját, a szavazók ezenkívül dön­tenek a száz szenátusi man­dátum egyharmadának sorsá­ról, valamint a kormányzói székek egyharmadának betöl­téséről is. A kongresszusi és kormányzói jelöltek szempont­jából tehát egyáltalán nem kö­zömbös a választás kimenete­le. Ennek megfelelően a két nagy párt, a demokraták és a republiká­nusok idén sem sajnálják a pénzt, hogy felhívják maguk­ra a szavazásra jogosultak fi­gyelmét. A londoni New Sta­­tesman érdekes adatokat kö­zölt arról, hogy mibe kerül az ilyen “kis” választás. Szakér­tők felmérése szerint a pártok és jelöltek több mint száz­millió dollárt költenek el an­nak érdekében, hogy megpró­bálják maguk mellé állítani a szavazókat. A listavezető ebben az évben kétségtelenül Ronald Reagan hollywoodi filmszínész, aki Kalifornia kormányzói tisztségére pályá­zik és nem kevesebb, mint ötmillió dollárt áldozott — persze nem a sajátjából — a “politika oltárán”. Franklin Delano Roosevelt, a néhai nagy elnök fia, meghasonlott azzal a Demokrata Párttal, amely­nek életében és történelmében olyan nagy szerepet játszott hosszú időn át édesapja, s ön­álló párt, a liberálisok jelölt­jeként indul, hogy igyekezzék elhódítani a kulcspozíciót je­lentő New York-i kormányzó­ságot. Az ifjú Roosevelt nyil­vánosan közölte, hogy szegény és ezért képtelen 600 ezer dol­lárnál többet fordítani válasz­tási hadjárata céljaira... Politikai megfigyelők egyet­értenek abban, hogy a mos­tani kampány két fő kérdése: a vietnami háború és a mind fenyegetőbb méreteket öltő infláció. Hasonlóképpen nincs vita közöttük atekintetben, hogy Johnson elnök éppen e két döntő probléma megítélésében és kezelésében követ el rendkívüli hibákat, alapvető mulasztásokat és olyan tévedéseket, amelyek felmérhetetlen következmé­nyekkel járhatnak. A legutób­bi Harris-közvéleménykutatás fényében a kulcskérdéseket illetően így ítélik meg az el­nök tevékenységét a megkér­dezettek. Míg 1965 októberé­ben a közvéleménykutatásban részt vett amerikaiak 65 szá­zaléka helyeselte azt a mó­dot, ahogyan Johnson a viet­nami háborút folytatja, mos­tanra ezek száma 42 százalék­ra zsugorodott össze. Gazda­sági vonatkozásban szintén ki­tűnik, az amerikai közvéle­mény fokozódó aggodalma, hiszen a tavalyi 69 százalék­kal összehasonlítva, idén szep­temberben már csak az ame­rikaiak 49 százaléka tartja jó­nak Johnson gazdaságpolitiká­ját. Ezen belül is adóztatási rendszerét 31, a szegénység elleni hadjárat irányítását 41, a polgárjogi kérdések kezelé­sét 43, a munkaügyi problé­mák lebonyolítását pedig 37 százalékuk helyesli. Egy esz­tendővel ezelőtt az összes érin­tett kérdésekben a közvéle­ménykutatásban megnyilatko­­zók 60—70 százaléka minősí­tette pozitívnak az elnök po­litikáját. Nem kell különösebb kom­binációs készség annak fel­ismeréséhez, hogy ezekben a hetekben Johnson minden kül­politikai, nemzetközi vonatko­zású lépését is elsősorban bel­politikai megfontolások sugall­ják és irányítják. Gondolunk a manilai értekezlet összehí­vására. Az elnök abban re­ménykedik, ha látványos gesz­tusokat tesz és személyesen utazik a Fülöp-szigetek fővá­rosába, hogy kivegye részét a “Vietnami békés rendezést elő­segítő elgondolások megvaló­sításából”, akkor ez a de­monstratív gesztus hatással lesz a hazai választók töme­geire. A maníllai konferencia megrendezésének ötlete bizo­nyára azért pattant ki a Fe­hér Házban, mert Johson jól emlékszik még arra, hogy an­nak idején milyen hasznot ho­zott Eisenhowernak a koreai háború idején tett hasonló lépése. Egy döntő dolgot azon­ban bizonyára elfelejt: számí­táson kívül hagyja, hogy Eisenhower abban az időben nem volt a hatalom birtokosa, csupán hivatalos republikánus elnökjelöltként tett ígéretet a koreai béke előmozdítására, Johnson viszont hivatalban lé­vő elnökként semmiféle ügyes­nek tűnő, de nagyon is átlát­szó manőverrel sem tudja el­hárítani magáról a történelmi felelősséget a vietnami háborúért, az Egyesült Államok nagyszabá­sú intervenciójáért, a katonai akciók fokozódó kiterjeszté­séért. Akik csak kicsit is ismerik az amerikai belpolitikai élet törvényeit és összefüggéseit, tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a Fehér Ház gaz­dája ezúttal csupán port akar hinteni az amerikai nép sze­mébe. Miközben azonban az amerikai diplomácia vezetői a “békés megoldások felkuta­tásának szükségességéről” be­szélnek, a Pentagon irányítói egészen más húrokat penget­nek. A mannai tanácskozó­­teremben előreláthatólag sok szó esik majd a békéről, a zárt ajtók mögött folytatott bizalmas eszmecseréken vi­szont Johnson tanácsadói kí­séretében további, az eddigi­nél nagyobb méretű katonai hozzájárulást akar majd kicsi­karni a részvevőktől a viet­nami hadjárat céljaira. Az elnök módszereit köve­tik a különböző esélyes vagy esélytelenebb jelöltek, akik igyekeznek szintén “eredeti” eszközökkel felhívni magukra választópolgáraik figyelmét. Úgy vélik, hogy egy dél-viet­nami körút feltétlenül a leg­jobb reklám lehet, ezért az utóbbi időkben szenátorok, képviselők és más politikai “szegénylegények” tömegesen lepik el Saigont, ahol a hiva­talos amerikai szervek kény­telenek valamennyiüket meg­felelően fogadni és ellátni. Az ismertebb személyiségeket nyomban különleges egyenru­hába öltöztetik és a jelöltek a lehető legmarconább külsővel e harci pózban állnak a fény­képezőgép és a televíziós ka­merák lencséje elé. A haza­küldött eredeti felvételek hi­vatottak bizonyítani: a jelölt mennyire jártas a világpoliti­kában és “minden áldozatra kész”, hogy megfelelőképpen tájékozódjék a szavazópolgáro­kat foglalkoztató első számú kérdésről, a vietnami háború igazi mibenlétéről. A saigoni amerikai szervek csak azért panaszkodnak, hogy a közéleti nagyságok távozásukkor elő­szeretettel vaukkal viszik a kincstári egyenruhát eszük ágában sincs leadni az állami tulajdont képező fel­­szerelési cikkeket. Alkalom­adtán otthon is felöltik és a siker reményében így ágál­nak különböző fórumokon__ Senki sem vetheti azonban a politikai játékszabályokban már jártas vagy éppen a kez­dő és esélytelennek tűnő újon­cok szemére, hogy ilyen vásári fogásokkal élnek. Van kitől tanulniuk. Johnson elnök két­ségtelenül “jó példával” jár elöl. A kérdés csak az: a vá­lasztások napján hogyan rea­gálnak bűvészmutatványaira az amerikaiak. Ha hinni lehet a szakértők előzetes becslései­nek a Demokrata Párt köny­­nyen 35-70 képviselőházi mandátumot veszíthet, s eb­ben az esetben igazán felesle­gesen fárasztja magát a ma­nilai kirándulással az amúgy is fáradt, ideges, lesoványo­dott, gondok légióitól gyötört elnök. Matolcsy Károly

Next